Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-26 / 97. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. április 26. BEMUTATÓ A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN Látogatás a Lampart kiállításán O’Neill: Boldogtalan hold „Amerikában minden megadatott, inkább, mint bármely más nemzetnek a történelem során, de mi eldobtuk magunktól a lelkünket, amikor megpróbáltunk valami azon kívül állót megszerezni. S az lesz a vége — az efféle magatartásnak mindig ez a vége —, hogy lelkünket is elveszítjük, meg azt is, .amit megszereztünk ...” Eugene O’ Neill, a Nobel-díjas, világszerte ünnepelt drámaíró idézett nyilatkozata a sikerek és a belső válság egybeeső időszakában szüle, # tett, és jól jellemzi a kései írói korszakában ábrázolt emberi konfliktusokat is. A Boldogtalan hold 1952-ben íródott. Már a bemutató is tükrözte azt a társadalmi elutasítást, amelyet a kiábrándult O’ Neill keltett a színházi körökben. A darab a vidéki próbabemutatót követően jó ideig nem jutott el a New York-i színpadokra. A jó húsz évvel ezelőtt született dráma az utóbbi fél évszázadban szinte bárhol játszódhatna az Egyesült Államokban. Ahol farmok vannak és megélhetéssel küszködő bérlők laknak, s ahol földterületeket már csak azért is hajlandók többszörös áron megvásárolni emberek, hogy elűzhessék kellemetlennek érzett szomszédjaikat. Mert a szegénység ritkán rokonszenves. A dráma egy valóságos és egy lélektani vonalon futó eseménysor kibontakozásának eredménye. Az egyik a létezésének alapjaiban fenyegetett Phil Ho- gané, aki immár húsz éve bérli Tyronék rosszul termő birtokát, és azzal a veszéllyel kell szembenéznie, hogy az útált szomszéd — aa égig licitálva a vételárat —, egyszercsak megkaparintja a farmot. Ez esetben pedig földönfutóvá válik. Az ehhez szorosan kapcsolódó lélektani konfliktus pedig Hogan leányának, Josienek a „földesúr”, James Tyrone iránt kibontakozott szerelme — annak egyetlen éjszakán való megszületése és halála. Ruszt József Jászai-díjas főrendező a lélektani drámát hangsúlyozta és így az előadás stíluseszközeit is a pszichológiai realizmus eszközrendszerében kell keresnünk. A két résszé összevont négy felvonásos dráma expozícióját a legkisebb fiú, Mike szökéise teremti meg. Leszámítva a szomszéd milliomos Harder epizód- szerű látogatását is, a cselekmény mindössze három ember, Josie a lány, Phil Hogan az apa, ési James Tyrone tulajdonos között játszódik le. Mindhármuk magatartása különböző. Hogan, a ravasz ír elsősorban a bérelt farm tulajdonosa szeretne lenni. Céljainak eléréséhez a lányát is felhasználná. Josiet érzelmei és érdekei egyaránt a körülmények megváltoztatására ösztönzik. A harmadik szereplő, Tyron, „halott” ember. Élete már nem több, mint kísérletek egymásutánja szorongásának az elviseléséire. O’ Neill, akit egész pályáján az elhibázott élet tragikuma foglalkoztatott, „Boldogtalan hold’- ban a félresiklás létrejöttének pillanatát ragadja meg. ..Egy szűzlány az éjszaka halott gyermeket hozott a világra. És a hajnal még mindig szűzen találta.” —• összegezi Josie az éj folyamán > történteket apjának. Az előadás nyitójelenete ugyanez a mondat — szavak nélkül elbeszélve. A jelzésszerűen ábrázolt faház ajtajában áll Josie, a nagydarab ír parasztlány, és néhány másodperces mozdulatlansága — szinte jelenésszerűen —, sejteti, hogy a dráma belső tisztaságának az összeroppanását hozza. O’ Neill aprólékos jegyzetekkel egészítette ki a dráma szövegét. A színpad berendezésétől kezdve a színészek jelmezén, testalkatán és ruházatán át a gesztusok leírásáig mindent pontosan meghatározott. Kuszt József ezek közül a színészvezetésre vonatkozó utalásokat alkalmazta. Díszletteret is csak annyiban teremt, amennyiben elengedhetetlenül szükséges a körülmények jelzéséhez. Erősek viszont kép- és színhatásai. Ez az eszköztár a színészj játék érvény re juttatását célozza. Semmi sém vonja el a figyelmet a szereplőkről, akik- ,. t\ék együttes játékátés ez az előadás legnagyobb érdeme —, az ábrázolt alakok legteljesebb, belső hitelű megjelenítése jellemezte. Minden dráma a lélekben zajlik le. De az emberi összecsal pások reakcióit nem csupán, szavak hordozzák. A boldogtalan hold kecskeméti előadása azon ritka .és eredményes kísérletek egyike, ahol a csönd és a mozdulatlanság pillanataiban is továbbhalad a cselekmény, s a nézőtérről látni, sőt hallani lehet a vágyak fáradt kilobbanását, a fantomok árnyait, a szívverések görcseit. A szereplők itt-ott érzett feszültsége a második részben teljesen feloldódott, és az előadás a színházművészet tisz• Josie: Pécsi Ildikó. • Jobbra fenn: Családias hangulat a farmon (Baranyi László és Pécsi Ildikó) • James Tyrone: Gábor Miklós. (Pásztor Zoltán felvételei.). ta, nemes hangjait volt képes megszólaltatni. Ez elsősorban Pécsi Ildikó érdeme, aki az est első számú főszereplője volt. Josiet, a fizikai munkától, a férfitársaságtól és született darabosságától megkeményedett parasztlányt éppen úgy életre keltette, mint a szerelemre vágyódó nőt. Fokozatosan tisztultak le színészi eszközei egy-egy ideges, célt tévesztett gesztusra, félbemaradt mozdulatra, verdeső tekintetre. így lettek ezek a jelek egyenrangú társai az elhangzott szavaknak, vágy még többek is azoknál ... n Gábor Miklós alakítása átgondolt és lényegre törő volt. James Tyrone-ja mindvégig olyan ember, aki érezhetően zavarja mindnyájunk közérzetét. Valamiféle viszolygást tudott támasztani maga iránt. Megakadályozta. hogy szerepe netán a szükségesnél nagyobb részvétet, együttérzést váltson ki. Biztonsága pedig — különösen az első részben — sokat segített a színpadi játék helyes ritmusának kialakulásában. Phil Hogan darabos, ravasz, de nem érzéketlen figuráját Baranyi László alakította sok-sok invencióval. Elsősorban az érző, lányáért aggódó apa vonásait rajzolta fel a számítgató, cselszövő jellemvonások mellett. A keménység, az agresszióra való hajlam és a Tyron iránti szinte cinkosi ragaszkodás elemeit már kevesebb árnyaltsággal érzékeltette. Pedig ezek a vonások tovább színesíthették volna egyébként emlékezetes, a szerep lényegéből táplálkozó alakítását. Farádi István a megszökött fiú epizódszerepében lépett fel. Sikerrel járult hozzá a színpadi atmoszféra teremtéshez. Sted- man Harder szerepét Máskát László alakította. Csányi Árpád Jászai-díjas díszlettervező színpadképe a lélekta- " ' ni dráma szolgálatában állt. -Néhány, a háttérfüggönyrfT groteszk § színekkel rávetülő ág, lemegy faépület elhanyagolt homlokfala alkotta a diszletezést. A háttérben a világítás gondosan megtervezett fényei szinte egyenrangúak voltak a színpad berendezésével. Poós Éva jelmezei híven, találóan követték a szerző rendezői utasításait. A bemutató lelkes közönségsikert hozott. Ezt nem csak a függöny lehullását követő hosszas taps jelezte, hanem az előadást kísérő feszültség is. A nézőtéren ülők mindnyájan tudták, mi történik a színpadon — a szavak közötti szünetek csendjében is. Ilyenformán ritka egység ’ valósult meg a rendezői elképzelé- zelések, a színészi játék, és a fogadtatás között. Pavlovits Miklós Tűzhelyek, kádak, emberek A kiállításokon mindig a rendező szándékot, a válogatást és elrendezést meghatározó szemléletet keresem. Azt kutatom, hogy mit tartanak kiállításra érdemesnek. így jutottam el a Lampart gyárainak kecskeméti bemutatóját végignézve a tárgyaktól az emberekig. Tanulságos út volt. A Tudomány és Technika Háza földszintjén, mindjárt a bejáratnál gyönyörű gáztűzhely vonzza magához a tekintetet. A salgótarjáni gyár terméké, egyelőre külföldi szállításra készül. Mindent tud ez a masina: süt, főz, grillcsirkét pirít. A háziasszony reggel felteszi a nyersanyagot a főzőlemezre, és „beszabályozza” a készüléket: mennyi ideig, mikortól. milyen hőfokon dolgozzon. Hazatérve melegen várja a kész étel. Tetszett a budafoki gyár panelbe „ágyazott” mosogató állványa. Praktikus, esztétikus, célszerű. A vegyi gépeket előállító gyár tisztító szerkezetei kiállták az idő próbáját. Több száz termék bizonyítja, hogy az 1959-ben alakult Lampart egyesülés fontos tényezője gazdasági életünknek. Külföldön is számontartják gyártmányaikat. Grönlandtól Japánig. Dél-Ameri- kától Afrikáig szállítják termékeiket. Csak a kecskeméti üzem 36 országba exportál. Jeleztem már. mégis óz emberekről. az értékeket teremtő dolgozókról szeretnék írni. Vorel Ferencről például. A budafoki gyár fiatal technológusa ismertette az emeleti látnivalókat. Fel- készültsége, tájékozottsága minden elismerést megérdemel. A gyártmányok előá" (tájának technikai problémáiról, az üzemek felépítéséről, a piaci viszonyokról egyaránt a szakember, a sokoldalúan érdeklődő szakember fölényével szólt Örülök, hogy majd mindegyik üzem felhasználta az alkalmat a legjobb szocialista brigádok népszerűsítésére. Az Április 4.. az Alkotmány, az Augusztus 20. szocialista. brigádoknak is köszönhető, .^hogv , a coss£ körülmények ellefcdjpéy ott t^rt kecskeniéti gyár. Vajjal tart Lelkesedéseik, szak érteim ük nélkül' nein állnánk a kíméletlen versenyt a világpiacon. Még mindig 30—40 kilogrammal könnyebb egy-egy magyar kád. mint a legjobb nyugati termék. A különleges technológia, különleges szakértelmet igényel. Szabó Lajos nyugdíjas főmérnök kettős minőségben tartózkodik a kiállításon. Ö az MTESZ megvei szervezetének az alelnöke és a modern kecskeméti kádgyártás egyik megteremtője. A beavatottak tudják, hogy 1951-ben meg akarták szüntetni a kecskeméti üzemet. Ügy vélték, hogy a csepeli versenytárs jobbat, többet gyárt. Szabó Lajos javaslatára itt először tértek át a teljes két műszakra és 3 hónap alatt megverték Csepelt. (Akkoriban több ezer munkanélküli volt a városban, a kádgyártás átszervezése tovább súlyosbította volna a gondokat. Ö szorgalmazta elsősorban önköltségcsökkentési. anyagtakarékossági okokból a lemez vékonyí- tását, a súly csökkentését. Az 1932 december 20-án az akkori gépgyár földszintes épületeiből kilencvened magával elbocsátott giolakatossegéd ma azzal a tudattal élhet, hogy érdemes volt vállalni a küzdelmet. Egyszer a bor hiányzott, máskor a kancsó. Mi segített a nehéz pillanatokban? Az a szilárd hit, hogy egyéni munkája megfelel a kor fejlődésének, összhangban van a társadalmi, gazdasági átalakulással. — Tudta: mindenkor számíthat , munkatársaira, ha nvíltan feltárja a helyzetet és a bérezésnél, a megbecsülésnél mindig a végzett teljesítményt tekiftti mérvadónak. Ma már nyugdíjasként fogadja a vendégeket és emlegeti tisztelettel egykori segítőit. Hévízi József segédművezetőt. Törnek Walter főművezetőt. Gál Ferenc üzemvezetőt. Kovács Gergely zománcozol és másokat.-£ß1 ?“t nshiven k és tusaiknak köszönhe- fö 1 az a dinamikus fejlődés, amelyről a vendégkönyvben oly elismerően írnak a látogatók. Heltai Nándor Műszív a borjú mellkasában Egy osztrák borjú 7.1 napot élt műszívvel, amelyet dr. Johann Novratil bécsi szívsebész ültetett be, és tavaly májusban ismét eltávolított. Komplikációk nem léptek fel. Az állat, eredeti szívizma azóta zökkenőmentesen működik, általános állapota jó.Nav- ratil szerint különösen jelentős az a megállapítás, hogy a borjú szíve a nyugalmi állapot idején — a szív balkamrája helyett a membránpumpa lökte a vért az aortába — nem zsugorodott, A bécsi szívprofesszor véleménye szerint ezáltal megerősítést nyert az a tétel, hogy a saját szív 8 hónapig terjedő ideig műszívvel tehermentesíthető, s ez alatt az idő alatt veszélytelenül regenerálódik. SZILVASI LAJOS’ (120.) Itt állnak előttem. Nyugodtan, elszántan. És én érzem, hogy többé nem parancsolok nekik. Pista szólal meg mögöttem: — Én is maradok... Ránézek. Lassan leakasztja válláról a géppisztolyt. Odafekteti a falra. Szembefordul velem: — Te is maradsz... — Elment az eszed? Te is tele vagy gőzzel, mint ezek... — bökök Szoikáékra. Nagyon nyugodtan, halkan felel: —^ Nem ment el az eszem... De már késő... Gvere ide ... — int magához. Odalépek a falhoz. Kezembe nyomja a látcsövet: — Elkéstünk... Szememhez emelem a messzelátót. Világosodik a völgyben. Keresem, mit láthatott Pista. Üres a szerpentin. Legalább is a felső szakasza. Lejjebb igazítom a látcsövet. Ott mozognak. Beállítom a keresőt. Már én is látom... Elkéstünk. Biztosak a dolgukban. Lovas szakasz. Csendőrök és németek. Biztosan német hegyjvadászok. Lassú ügetésben közelednek felfelé a szerpentinen. Mint akiknek nem sietős. Elől kettő külön lovagol. A nyomokat fürkészik. Szembefordulok a többiekkel. Tompa fájás állt a fejembe. Nem szólok Sző j ka a távcsőért nyúl. Odaadom. Nézzétek. Lássátok. Elkéstünk. Félórán belül foglyok leszünk, vagy... — Tíz perc alatt ideérnek! — kiált fel Gaszton. — Vagy még előbb... — állapítja meg Szojka. Zuárd atya mellém lép: — Fiaim! Hát... Szojka megfordul: — Csigavér... Most már ale- zanc. Igen. most már mindegy. Ránézek az öreg papra, aztán az udvarra mutatok: — Vigyék be azonnal a gyerekeket az épületbe. Mindenki menjen be. — Olgára nézek: — Te is. kedves... Siess. Ügy hallom a hangom, mintha másvalaki beszélne. Olga rám néz: — Itt maradok melletted ... — Most nem lehet, kedves ... Zuárd atya! — kiáltok le az udvarra. — Igyekezzenek! Megfogom Olga kezét. Meleg. Belenéz a szemembe. Honnan veszi mérhetetlen nyugalmát ez a lány? Mintha nem is 'a halál leselkedne ránk.. — Most ne vitatkozzunk. Szojka leiramodik a lépcsőn, ügy kiáltja vissza: — Hozom a golyószórót! Bólintok. Harc lesz. Olga nem maradhat itt. Furcsa ... Semmi izgalmat nem lelek magamban. Előbbi idegességem elszállt, mint a leheletem. amint kipárázik a számból. — Menj, kedves. Eriggy a gyerekekhez. — Nem akarok — rázza meg szép fejét. — Ne nehezítsd a dolgomat. — Segítenék valamit... — Azzal segíthetsz, ha a gyerekek mellett maradsz. Ne engedd. hogy pánik legyen. — Feltámadt a szél. Meglibbenti Olga egyik elszabadult hajfürtjét. Fél- resímítom az arcából. — Menj ... Siess... — Maradnék mégis... Gaszton is fegyverért szalad Elkapja Olga kezét, és maga után rántja: — Egy fenét marad! — Dühös a fiú. — Azt hiszi, játék? Maga után húzza a lányt, úgy szalad le a lépcsőn. Olga még visszapillant egyszer énrám, mielőtt eltűnik az épület sarka mögött. Üres az udvar, csak Szojka jön már futva visszafelé. Vállán a golyószóró, karjára csavarva egy csomó heveder, teli töltényekkel. És most feltűnik Gilbert is, géppisztollyal. tölténvtárakkal. Pista mögöttem áll. Távcsővel fürkészi a szerpentinen közelgő lovasokat. Szojka felér a lépcsőn. Idenyújtja nekem a géppisztolyom: — Mindjárt lőtávolba érnek! Bólintok. Nyugodt vagyok. Minden hűvös bennem. Felhúztam a géppisztoly súlyzárját. Szojka a falhoz támasztja a golyószórót. Nem állhatom meg. hogy ki ne mondjam: — Megcsináltátok a bajt, aztán elvárjátok, hogv segítsek. Nem felel. Felemeli a golyó- szórót. és odaállítja a fal közepére. Rámordulok: — Ne oda tedd. Ide. a hasa- dékba Bólint, igazat ad. Odaállítja a golyószóró két lábát a hasadékba. Segítek neki beigazítani a jobb oldali lábat. József szólal meg mögöttem: — Főhadnagy úr... Csak egy pillanatra fordulok feléje. Mit keres itt? Idesomfordál mellém: — Ha szolgálatára lehetnék a főhadnagy úrnak ... Értek hozzá egy kicsit... — bök a golyószóróra. — Doberdónál... Szojka ránéz Józsefre: — Jöjjön hát ide. öreg . -. adagolni á hevedert... József odalép. Gyakorlott mozdulattal segít befűzni Szojkának a hevedert, mintha nem is huszonöt esztendeje gyakorolta volna utoljára Doberdónál. Gaszton valamit kiált Gilbert- nek. aki a torony mellett foglalt tüzelőállást. Gilbert ügyesen elkapja mind a két egyenes fémtokot. Pista leereszti szeme elől a távcsövet. Felém fordul. — Egy perc múlva lőtávolban lesznek. ^ Felveszem a távcsövet. Vajon azok. odalent a szerpentinen, ész- revettek-e már bennünket? Szojkára nézek: — Irányzék... Háromszáz ... Igazít az irányzókon, aztán felpillant rám: — Kész! — felel katonásan. És oldalbalöki Józsefet: — Aztán nem megijedni, öregúr... Mert ez nagyon kiabál... — paskol- ja meg a golyószóró acélkék pofáját. % — Ugyan már... József csak legyint. Ferencjó- zsef-szakálla meg-meglibben a szélben. Fején hátralökte zsíros kalapját, ahogy a legények szokták falusi búcsúban, amikor már nagyon ki akar nyílni a bicska a zsebükben. Még várunk egy kicsit. Hadd érjenek közelebb húsz-harminc méterrel. Mindenki hallgat. Észre sem vettük, hogy már egészen kivilágosodott. Gépiesen emelem fel a karom. Ahogy a fronton szoktam tűzpa- rancs előtt... Jó volna egy cigaretta. Kár, hogy nincs időm csavarni, mert ki kell mondanom: — Tűz! — Nem lesz baj, öreg? — kérdi Szojka. Szinte vidám a hangja. — Mehet... — legyint József. Szojka kezét nézem. Mutatóujja ráilleszkedik a golyószóró billentyűjére. Szeme az irányzókra szegeződik. Megnyomja a billentyűt. Nehéz, tompa dörrenésekkel kelepei fel a golyószóró. Megrándul. Havat szór szét a falról. Fülem egy pillanatra elsüketül a tompa kelepeléstől. Régen hallottam utoljára fegyverdörrenést. Távcsövön figyelem a sorozat hatását. Legalább húsz méterrel az élen haladó lovasok elé tüzelt Szojka. — Előbbre egy gondolattal! — szólok neki. Minden oly természetesnek tűnik, mintha semmi különös nem történnék, mintha nem is az életünket védenénk... — Igenis, előbbre... — ismétli Slzojka, és parányit mozdít a golyószórón. (Folytatjuk) 9 0
