Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 1975. április 20 Az ezüstjelvény várományosát Idejében es jól dönteni Lehet, hogy mire e riport napvilágot lát, a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyárában eggyel több az ezüst fokozattal kitüntetett szocialista brigád. Amikor látogatást lettem a nyolctagú kollektívánál, még csak latolgatták, hogy vajon sikerül-e negyedszerre is elérniük a szocialista címet. A bakelit gyárrészleg Előre I. brigádjának vezetője. Szabó Mátyásné nemrég magas kitüntetést kapott. Kissé meglepődik, amikor arról -érdeklődöm, hogy hogyan is történt ez a Parlamentben? — Meghatottan léptem át életemben először az Országház kapuját — emlékezik arra a nevezetes március hetedikére. — A nemzetközi nőnap alkalmából Losonczi elvtárs nyújtotta át a többi között nekem is a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Talán nem is emlékszem pontosan minden kis mozzanatra, annyira váratlan volt az egész... Lehet, hogy a szemem is könnyes volt a meghatottságtól, hogy ilyen nagy kitüntetést kaptam. Hiszen nem tettem én semmi különöset, mindig igyekeztem becsülettel ellátni a munkámat. Különben — teszi hozzá gyorsan — nem is vállalom teljesen magamra ezt a kitüntetést. Ügy érzem, velem együtt az egész brigádot illeti. Nagyon jól megértjük egymást, tizenegy évvel ezelőtt határoztuk el, hogy megszerezzük a szocialista címet — mesél tovább a brigádjáról. — Háromszor már sikerült, reméljük, néhány nap múlva megkapjuk az ezüst fokoTíz vagon dughagymát meg kellett semmisíteni a MEZÖTERMEK- nek. Ez egymillió forint kár a népgazdaságnak. Amikor az erről szóló információ eljutott hozzánk, szóhoz sem tudtunk jutni 'a bosszúságtól. Miért volt erre szükség? — tettük fel a kérdést számos illetékesnek, hiszen közismert, hogy a hagyma az egyik legfontosabb fűszernövényünk és nemcsak itthon, hanem külföldön is keresik. Az előző esztendőkben büszkén vallott uk, hogy Makó után a megyében alakult ki az ország legjelentősebb hagymatermelő tájkörzete. Pörgessük csak vissza az eseményeket. A megyében a vöröshagyma termesztése az 1950-es évek közepétől indult jelentősebb mértékben. A megyei mezőgazdasági termékértesítő szövetkezeti vállalat az akkori MÉK jelenlegi nevén MEZÖTERMÉK sokat tett azért, hogy meghonosodjon ez a fontos fűszernövény. Az 1960-as évek közepén már kétezer vagon hagyma átadására szerződtek a mezőgazdasági nagyüzemek. Ezt a mennyiséget némi ingadozással 1970-ig tartották. 1970-től viszont jelentős csökkenésről számol be a statisztika. Az idén már csak. 306 vagon vöröshagyma átadására szerződtek A visszaesésnek számos oka zatot is. Ha nem? Akkor sem veszítjük el a kedvünket, hiszen amit teszünk, nemcsak a kitüntetésért tesszük. A kongresz- szusi versenyben is aktívan részt vettünk, még pótfelajánlást is tettünk, amikor úgy láttuk, hogy a gyár érdeke még nagyobb teljesítményt kíván. Elhatároztuk, hogy bevezetjük a háromgépes rendszert. A brigád négy tagja ma már három gépet kezel, s mondanom sem kell, hogy nemcsak a mi kollektívánk, hanem a gyár teljesítménye is növekedett ezzel. A van. Először is nincs megoldva a gépesítés. Több kísérletről tudunk. amelynek az volt a célja, hogy valami módon csökkentsék a kézi munkaerő igénybevételét. Részben hazai, részbén külföldi gépekkel próbálkoznak. Ezek nem váltak be a gyakorlatban. Tetézte a gondokat az 1972-es esztendő, amely rendkívül szélsőséges volt a hagymatermesztés számára. A betakarítás időszakában a sokévi átlagtól eltérően a megye déli részén Baja, Kalocsa és Jánoshalma környékén, ahol a legtöbb hagymát termelték, körülbelül 400 milliméter csapadék hullott. Ennek nyomán különféle betegségek jelentkeztek, amelyek a termés 60 százalékát tették tönkre. A súlyos elemi kár miatt a gazdaságok ráfizettek a termesztésre. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a SZÖVÉRT és a MEZÖTERMÉK bizonyos anyagi térítéssel próbálta enyhíteni a kár mértékét, de ez nem elégítette ki a gazdaságokat. A MEZÖTERMÉK is szenvedő alanya volt ennek a rendkívüli, időjárásnak, mert az átveti hagyma jelentős része raktárainkban elpusztult. Ez a természeti katasztrófa befolyásolta a későbbi termesztést. Tavaly és tavalyelőtt már jóval kevesebb hagymát vetetkongresszusi versenyben vállaltuk azt is, hogy munkaidő után társadalmi munkában kitakarítjuk a műhelyt, megtisztítjuk az ablakokat. Szoros kapcsolatot tartunk egyébként a ,Bajcsy-Zsi- linszky iskolával. Már jártak is nálunk a gyerekek, s mi is elmegyünk hozzájuk A brigád tagjai közül öten párt- hárman szakszervezeti oktatásra járnak. Rendszeresen részt veszünk a szakmai továbbképzéseken is. Hát olyan különös dolgok ezek, amelyek kitüntetést érdemelnek? örülünk nagyon az elismerésiek. A megye ellátása érdekében az exportról le kellett mondani a vállalatnak. A MEZÖTERMÉK vezetői ösz- szefogva a megyei politikai és állami vezetéssel próbálkoztak segíteni a helyzeten. 1973 november végére a szövetkezeti vállalat elkészítette a vöröshagyma korszerű termesztésére vonatkozó programot. Ügy gondolták, hogy társulást hoznak létre e fontos fűszernövény termesztésére. Számos ok és. gazdasági megfontolások miatt nem sikerült létrehozni az összefogást, annak ellenére, hogy a MEZÖTERMÉK és a HUNGAROFRUCT Vállalat is belépett volna a társulásba. Üjabb kísérlet volt 1974. februárjában, amikor a megyei tanács valamint a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének közreműködésével a nagybaracskai Haladás Tsz-ben megbeszélést tartottak, amelyen valamennyi jelentősebb termelő üzem részt vett. A felszólalások során ismételten a géphiányra hivatkoztak. Akkoriban a megyei AGROKER igazgatója, Pálfi Pál egy komplett gépsort ígért egyéves ingyenes használattal a hercegszántói Lenin Termelőszövetkezetnek. Sajnos, rajta kívülálló okok miatt ez a gépsor sem érkezett meg időre. A hercegszántói Lenin Termelőszövetkezet penek, de ha nem kaptuk volna, akkor is legalább ilyen szorgalmasan dolgoznánk... Szabó Mátyásné oda-oda néz három gépére, s úgy érzem, nem is szabad tovább akadályoznom a munkáját. A szorgalmas brigádnak nagy része van abban, hogy a bakelitüzem teljesítette az első negyedévi tervét. Az öt kommunista és három pártonkí- vüli nő mind tagja a törzsgárdának, s méltó várományosai most az ezüst, később pedig az ennél is magasabb fokozatnak. O. L. dig vállalta 50 hektáron a korszerű vöröshagyma-termesztést. A végén kézi munkaerővel művelte és takarította be, mert az ígért gépet nem kapta meg. Oldalakat lehetne írni azokról az egyéb próbálkozásokról, amelyek történtek a hagymatermesztés fejlesztésére. Sajnos, a kísérletek nem jártak sikerrel. A helyzet jelenleg is változatlan. Kevés a munkaerő, nincs megfelelő gép, emiatt a korszerű technológia csak papíron van meg. Hiába létesült jelentős beruházással Baján a 120 vagonos dughagyma hőkezelő, az ezer vagon befogadóképességű hagymatárolók, amelyeket a szövetkezeti vállalat a közös gazdaságokkal összefogva Hartán. Nagyba- racskán és Dávodon épített. Ez év tavaszán 20 vagon dughagymát nem tudtak értékesíteni. Ebből 10 vagonnal megvásárolt tőlük a Szovjetunió, a másik 10 vagont meg kellett semmisíteni. Jelenleg még 3 vagon dughagyma vár értékesítésre. Mindezt talán meg lehetett volna előzni, ha határozottabb intézkedések történnek a gépesítésre, a korszerű technológia bevezetésére. A történtek tanulságait levonva szükséges lenne intézkedéseket tenni fontos fűszer- növényünk termesztésének fejlesztésére. K. S. Kettős,, s egymástól el nem választható követelményként fogalmazódott meg a címben a sikeres vezetés, irányítás egyik lényeges ismérve. A döntéshozatal folyamatának tekintélyes irodalma van már, s bár a vezetés- tudomány ilyen irányú segítsége értékes, a döntést hozóknak — akár személyek legyenek, akár testületek — szükséges a gyakorlat iskolájában is tanulniuk. A gyakorlati tapasztalatok viszont arra figyelmeztetnek, hogy még sok az elsajátításra váró ismeret. □ □ □ Azt mondják, s van benne igazság, hogy sokasodó feladatok miatt a vezető „futószalagon gyártja” a döntéseket. Mert nemcsak a folyó ügyekben kell határoznia, hanem egyre gyakrabban abban is állást foglal, ami jövőbeni ügyek sorsát befolyásolja. A mennyiség azonban nem silányít- hatja a minőséget: a jó döntést mindig idejében alapos előkészítés után hozzák. Most már arra illik megadni a feleletet, mit értsünk az „idejében”, s az „alapos előkészítés” fogalmán? A séma egyszerű: akkor születik idejében a döntés, ha a hozzá szükséges összes feltételek — adatok, tények, elemzések — rendelkezésre állnak. Az alapos előkészítés pedig megkívánja a különböző nézetek demokratikus összevetését, a miinden tényezőre kiterjedő mérlegelő figyelmet. Az életben persze mindez jóval bonyolultabb. Ám korántsem annyira, hogy lutrivá változtassa a döntéshozatal folyamatát. Az új beruházásról, az elavultat felváltó gyártmányról, a termelőberendezések cseréjéről sokféle ismeret megszerezhető, mielőtt kimondják az igent, vagy a nemet. Az ismeretek gazdagsága csakis úgy érhető el, ha minél több forrásból származnak, ha tehát az összegyűjtésük széles körű, demokratikus. Nem szükséges okvetlen mindenkit meghallgatni, de mindenki szavára oda kell figyelni, akinek mondandója van! n □ Akadnak, akik sajnálják erre az időt Azt tartják, majd a döntés után „kialakulnak a dolgok”. Veszélyes szemlélet! Sokféle gondunknak, bajunknak — így a beruházások késedelmes kivitelezésének, számítottnál nagyobb költségének, a gyártmánycserélődés lassúságának, az állóeszközök alacsony kihasználtsági fokának éppen késve, de mindenképpen megalapozatlanul hozott döntésekben rejlik a forrása. Erre csak egyetlen példát. Nemzetközileg kétszer annyi időt használnak fel átlagosan a beruházások előkészítésére, mint hazánkban. Ugyanakkor a kivitelezés ideje felével, kétharmadával rövidebb! örvendetesen gyarapszik az idejében hozott, helyes döntésekről tanúskodó esetek száma. Határidőre elkészült nagy beruházások, mint a Testvériség földgázvezeték első szakasza,’ az olefinmű, azt bizonyítják, hogy hatalmas értékű, vállalatok seregét megmozgató létesítményeknél sem boszorkányság a döntések, döntéssorozatok alapos előkészítése. Igazolják ezt más, kisebb horderejű tények is. így a hűtőgépek, hűtőberendezések fejlesztése — a hazai erők és a licencvásárlás egyesítése — a számítás- technikai iparág létrehozása. a bútoripar rekonstrukciója stb. Igaz, ellenkező előjelű példákat is sorolhatnánk, mert hiszen késve születtek meg a döntések a cementipar bővítésére — hosz- szú éveken át nagyarányú importra kényszerültünk —, nem nevezhető sikeresnek egy új hazai dömpertípus kialakítása s így tovább. Mind a jó, mind a rossz döntésekből okulni kell. Elsősorban arra választ keresni, a döntéshozatal előkészítésében mi történt, hogy jónak, illetve rossznak bizonyultak a gyakorlat vizsgáján az elhatározások. □ □ □ Ahogy iparági, iparcsoport!, ágazati értelemben szükséges ez az önvizsgálat — amire megkülönböztetett figyelemmel mutatott rá a párt XI. kongresszusának határozata —, úgy elengedhetetlen a vállalatoknál is. Nemcsak azért, mert a döntések többségét ott hozzák — a saját tervkészítésből, a vállalati önállóságból következik ez —, hanem azért is, mert ma még a termelőegységeknél a leggyengébb a döntéshozatal folyamatának határozott útja, módszere. S amire végképp alig jut figyelem, az a döntés végrehajtásának megszervezése, ellenőrzése! Nemegyszer lehetünk tanúi annak, hogy az idejében hozott jó döntések sem hozzák meg a remélt kamatokat, az eredmény elmarad a várttól. A miértre egyértelmű a felelet: mert nem szervezték meg kellő körültekintéssel a végrehajtást. Döntöttek, s úgy hitték, most már „sínen van az ügy”, minden további teendő megy magától, .nem igényel semmiféle terelést, beavatkozást. S csak a félsiker, vagy éppen a kudarc bekövetkeztekor hökkennek meg: hiszen jól döntöttünk?! Dönteni, szervezni, ellenőrizni: olyan hármas szabály ez, amelyet nem lehet mással helyettesíteni. E szabály nem korlátja, hanem iránytűje a vezetésnek, á döntést hozó személyeknek, testületeknek. Nagy a felelősségük, mert hiszen dönteni, igent, vagy nemet mondani a következmények vállalását is jelenti. □ □ □ E teher súlya akkor csökken, ha alapos volt az előkészítés, szervezett a végrehajtás. Az ellenőrzés ilyenkor már csak kellemes számvetés: az eredmények, a sikerek összegezése, az újabb döntésekhez szükséges tanulságok felhasználása. M. O. Egymillió forintos kár története (115.) — ök is ki akartak tör- jni... — int a fejével a völgy felé. — Meg volt beszélve... Nem Sikerült. Pedig a környékben a bnyászok... Lett. volna helyük. Mind az embereknek .., — Értem. öreg... Kínoz minden szava. Pedig azt se tudom, miért. Mit tettem? Honnan bennem az önvád, ez a megmagyarázhatatlan bizonytalanság, gyámoltalanság, ez az érzés, hogy úgy viselkedem, mintha én lennék a hibás, nem pedig ők... Nem tudok mást tenni: leakasztom vállamröl a géppisztolyt. Odanyomom József kezébe. — Eriggyen föl a falra, öreg... Ha valamit lát, jelentse rögtön... Megértette? — Parancsára, főhadnagy úr 1 — emeli vállára a fegyvert. — Hegedűst a dohányzóba vitette Gaszton úr.., — Köszönöm, öreg... Meg kellene kérdeznem tőle, mi lett a fiával. Sikerült-e kiszabadulnia vagy sem? És ha igen, hová rejtőzik... A bányászok segítenek a környéken.. „ Talán nem is találkozott a fiával. Nem, inkább nem kérdezek semmit. Észre sem vettem eddig, hogy már elállt a hóesés. Egyedül kellene maradnom. Gondolkodnom mindent meggondolni nagyon pontosan. részletesen, mindent, amit tennünk kell ezután ... Egyedül kellene maradnom, hogy összeszedhessem magam. Minden, minden nagyon zavaros bennem. Felnézek a falra. Az öreg már ott áll az őrhelyen. — Súlyosan megsebesült Hege. dűs? — kérdem nehezen. — Nem tudom, összeesett... — felel halkan József. Be kell mennem a házba. Istenem ... Hegedűs ... VI. Hegedűst az asztalra fektették. Ott áll mellette Gaszton és Olga. Félig eltakarják a fiút. Gaszton motoz valamit. Pravaz-fecskendő csillan a petróleumlámpa fényében. Gaszton felemeli, a világosság felé tártja, ellenőrzi menynyit szívott fel az injekciós ampullából. Aztán lehajol... Szojka mozdulatlanul áll mellettem. Odamered az asztalra, ahol Hegedűs fekszik. Rápillantok a szemem sarkából. Tudjuk, mind a ketten, hogy Hegedűs halott, hiába igyekszik Gaszton életet injekciózni belé. Miért is nem hallgattak rám ... Zuárd atya lép mellém. — A szakácsnő felverte az egész kolostort,.. — Ide ne jöjjön be senki... súgom vissza. — Jó ... — bólint, és kimegy az ajtón. Mindegv. Azt se bánom már, hogv kitört a riadalom. Legalább Godefried úr előtt világos lesz. kik vagvunk. Ostobaság Mit törődöm én most Godefrieddel?' Magunkkal kellene törődnöm ... De még összefüggően gondolkodni se tudok... — Magához tért! — hallom Gaszton kiáltását. Odaugrok az asztalhoz. Szojka is. Hegedűs fölé hajolunk. Lélegzik. Kísértetiesen sápadt az arca ebben a gyenge lámpafényben. És beesett a bőr az arc- csontjai alatt, mintha hirtelen lefogyott volna. De lélegzik, lélegzik, ez a fői Felnyitja a szemét. Pislog, meg. megrezzen a szemhéja. Lassan szokik hozzá a fényhez. Most... mintha észrevett volna engem. Igen, énrám néz. Mozdul a szája. Mosolyra húzódik cserepes ajka. — Főhadnagy úr... — olyan gyönge a hangja, hogy közel kell hajolnom hozzá. — Hát azért... csak visszajöttünk... Észre se veszi talán, hogy Gaszton a melle és a válla tájékán babrál, vattával ügyködik. Most látom először, hogy Hegedűs barnás szemében sárga pettyek tarkállanak. És olyan tompa a szeme fénye, mintha csak félig élne már. — Mit csináltatok?... — Nem akarok a szemére vetni semmit. Valami szorítja a torkom. Rekedt a hangom. — Nem megtiltottam? Lassan, tétován ingatja meg fejét. Csapzott a haja, csapzott a hetyke bajusza is. Alig van ereje beszélni: — Ezt nem lehet megtiltani... főhadnagy úr... Amit meg köll cselekedni... azt a Jóisten se tilthatja... Megrándul egy izom az arcán. Lehúnyja a szemét is, mintha újra elalélna. Érzem, hogy Gaszton énrám néz. Mintha tőlem várna tanácsot vagy parancsot, hogy mit csináljon. Mit mondhatok én? Mit tanácsolhatok? Mit parancsolhatok ? Szembenézek vele. Talán kérdést látott a szememben. Kinyögi: — Belső vérzés ... ✓ Szojka köhög. Megragadja Gaszton karját és megrázza: — Segíts rajta! — halk a hangja., de ordításként visszhangzik a fülemben. Gaszton kirántja karját Szojka tenyeréből. Kétségbeesetten, dü- hödten mordul, mintha káromkodnék: — Operálni kellene!... Nincsenek eszközeim ... Még egy nyomorult szikém se... Semmim!! Mit csináljak!? — Csönd! — vágok feléjük a szememmel. Hegedűs újra magához tért. Vonásai megenyhültek. Mintha hirtelen megfiatalodott , volna. Van benne valami gyerekes. Gyámoltalan a pillantása A mennyezetre néz. ott jár a tekintete a magasban, úgy beszél, lassan, szinte félálomban: — Énrám mindig azt mondták, hogy gyönge a fejem... Ne haragudjék a főhadnagy úr ... Lám- csak, én most könnyen beszélek. mert sebesült vagyok __ M ost meghallgatnak, úgy csinálnak,, akárha komolyan vennének, mert a sebesültet illik meghallgatni ... De ha maid fölgyógyulok, újra nem hederít rá senki, hogy mit beszélek összevissza ... Én ösmerem régtől fogva a főhadnagy urat Az első naptól, hogy be köllött vonulni... — Üjra mosoly rezdül a szája sarkában. El is hallgat. Talán arra a napra gondol vissza, amikor először látott. Én már nem emlékszem rá. Nem is tudom, mikor figyeltem fel először Hegedűsre, nem emlékszem, mikor jegyeztem meg a nevét. Ö, szegény, mindig csak volt. és mindenki' természetesnek találta, hogy Hegedűs- D. Sándor. — van... Megkeres a szemével: — Okos ember a főhadnagy úr... de a jóisten is szokott tévedni. hogyne tévedne egy ember? ... Nem volt igaza a főhadnagy úrnak, nem volt igazsága... Hatan köllött volna menni, hatan, akikor minden őrre jutott volna egv közülünk... Nem akarok a szemébe nézni. Hallom a hangján, hogy fogy az ereje. Akarom, akarom, hogy ne haljon meg! — Főhadnagy úr ... Együtt köllött volna csinálni.. Együtt... Ahogy Szojka merdta ... Minden szavával engem vádol. Engem, aki msg ikartam akadályozni ezt az őrültséget! Nem vitázok vele... Nem is akarok... Óh. ha tudnám, kinek van igaza ...! Gaszton oda '1 föléje: — Ne beszé. íár annyit... Megingatja a fejét, mozdulna a kezével is, hogy odébbtolja maga elől Gasztont. de nincs hozzá elég ereje: — Most én vagyok a beteg, én beszélek... Ha a főhadnagy úr nem torkol le. akkor te se... (Folytatjuk) I Cseri Irén is megérdemelten kapta meg már a Kiváló dolgozó címet. 9 Szabó Mátyásné, a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa egyik gcpe mellett.
