Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
M (•• y I 1 (j I) í: s • I R O I) A 1. 0 M • M í V í: s Z E T • I R O I) A L O M • M V V É S /. I I >1 napokban vezércikkbe kívánkozott az a kérdésünk, hogy vajon ismerjük-e eléggé szűkebb hazánkat, á Petőfi-emléklie- lyeket, a bugaci ősborókást, csodálatos természetvédelmi területeinket. nemzetiségi emlékeinket.., Azokat a látnivalókat, és élményforrásokat, amelyek messze földről is idevonz- zák az embereket. A héten nyílt meg a táj arculatát és az itt élő emberek sorsát hitelesen kifejező kecskeméti festőművész, Bozsó János kiállítása a Megyei Művelődési Központban. Az alföldi piktúra elismert egyénisége szép, gazdag anyaggal lépett a közönség elé. Szinte megszólítanak a képei. Figyeljünk csak — Orbán Pista és mqsok életére, a pincesorokra, a sokféle kapukra, régi tárgyakra, a Sugovicát körüllengő estére, a róna felizzó színeire a sokféle árnyalatú napsütésre, az óvó, öreg fákra és a tanyákra. Mai irodalmi-művészeti oldalunk összeállításában is a szűkebb haza vonzása jut érvényre. H. F. Halas az irodalomban SZABÓ SÁNDOR Ave, Baja! Zúg-e még a citerás tavaszi szél? Van-e láz? Es ügyetlen szavakat súgnak-e még — pici pad? (Ö a Bardot-frizurás fűz megvan-e legalább, s bólog-e, ha zivatart sejt a Sugovica-part? I Döng-e még a Déri-kert méhecskéje? k lámpa este hány borong? Es gyufával, csalfa gomb, hány kis grál-lovag keres, hogy Beácska nyaklevest mégse kapjon, mert gyanús így is már a csipkeblúz? All-e a Jelky szobra még? Es a pimasz gerle-nép csúffá teszi-é ma is? Ö van-e szál deszka is még azon a telepen, ott, ahol a szerelem írta hajdan szerteszét s mindegyikre a nevét? S nyáron, mikor áll a Nap, még zabot ló hány harap, hány „lerobbant” ó gebe: konflis, konflis ó van-e? 5 ott, a téren, zsong-e még, zsong-e tarka-barka nép, csácsogó szabadcsapat: 6 van-e még nagypiac? ősszel jár-e huhogó szél? S ökörnyál-lobogó foszlik-e, ha forr a must? És a szuvas kiskapuk emblémáján ott-e még: tiszteld s féld a ház ebéti? (Szentistvánon bunyevác szó perdül-e legalább?) S télen, mikor vatta hull, fáj-e mondhatatlanul másnak is, mint valaha nékem fájt ez a puha s mégis pogány patyolat?: még a pici padokat is belepi a mesés, pille-porú zizegés. ősi Alma Máterom (és obsitos páterom), borzol-e még valakit „hús” iszonyat, ha Babits Ésaiás-szava szól? S. árul-e még pad alól dolgozatot néhanap egy pofátlan kis kamaszt... Felszipog a rekviem, és elsirat szelíden: ó te tündér-citera, vágyak metropolisza, illatozó muzsika, illúziók aranya, ifjúságom madara, ó Baja, Baja, Bajai @ Bozsó János ágasegyházi rajza. BUDA FERENC Péter Gyalog indult, pusztaszélről, a szegénység szérűjéről. Jött kövek között töretlen, kötelek közt is kötetlen. Ágai máig erősek, zöld rögyekkel viselősek. Ezüst nyárfaként fehéren nő a gyepsori gyökéren vénen is még egyre feljebb, Vall hitet a hamu helyett egy-darabban mindhalálig. Hetven éve fenn világít. (E sorok írója ugyan szegedi, de születési helyére nézve jánoshalmi, és nem veszítette el érdeklődését szülőföldjének öröksége a halasi Szilády Áron Gimnáziunt- iránt. Ezért vállalta örömmel, hogy ban magyar órát tartson a város Irodalmi hagyományairól. Az ott elmondottakat foglalta össze az alábbi írásában. Kiskunhalas tíz év előtti monográfiájában a város szellemi öröksége tőként a nagy múltú, több mint háromszáz éves gimnázium tanárainak és nem kevésbé a volt diákjainak tudmányos tevékenységében tükröződik. A névadó Sziládv Áron; tudományágának. a keleti nyelvészetnek művelésében közvetlen örököse, Tnury József; a jeles történettudósok (Tormássv János, Toóth János, Gyárfás István, Nagy Szeder Isván); a nyelvhagyományok ápolói (Péter Dénes. Korda Imre); országos hírű tanárok (Földi János. Baksav Sándor. Szathmáry Sándor) — a halasi iskola magas színvonalának, a város tudományos, nevelő jelentőségének kifejezői. A helvi születésű tollforga-. tók közt említendő a humoros írásaival, színművével nevet szerző Péter Dénes és a népies irodalom egy könnyedebb válfajában, az ún. Szuhav-elbeszélésekkel annak idején népszerűvé vált Szalay László. Külön színfolt, a halasi irodalmi hagyományban a pa- raszverselők párosa: Gőzön István és Bacsó László. A néprajz és a szépirodalom mezsgyéjén áll az ót éve elhunyt Nagy Czirok László pompás, Györffy István, Kiss Lajos és Szűcs Sándor hasonló műfajú könyveivel egyenrangú életműve. Csokonai pályafordulója Alig ismeretes, milyen jelentős volt a városban töltött néhánv hét legnagyobb magyar költőink egyikének. Csokonai Vitéz Mihálynak az életében és közvetve költői fejlődésében. Az említett 1065. évi monográfia ugyan Földi Jánosról szólva megemlíti, hogy Csokonai is járt. Halason, de téved, amikor azt állítja, hogy Földit látogatta volna itt meg. Hiszen amikor Földi Halason tanárkodon. 1781 és 1784 között, Csokonai még 10—11 éves gyerek volt. Földivel való barátsága később, a kilencvenes években, Debrecenben keletkezett. Nagy Czirok László Budártüzek mellett című ragyogó könyvében (1963) a helyi Szájhagyományból közli az anekdotát: miként csapott össze elmés szójátékéban 1795 húsvétján a legációba halasra küldött debreceni deák költő, és az 6t vendégül látó főkurátor és főbíró. Péter István. A város edényeinek alján ott volt a három betű: K. H. V., azaz Kun Halas Város. A főbíró évődő kérdésére, vajon tudja-e Csokonai, mit jelentenek e betűk, a költő legendás humorával felelt: Kevés hús volt! Péter uram sem maradt alul. amikor imigyen oktatta ki a 22 éves. éhenkórász deákot: Kend. humilissime, vendég! Azaz: a vendégnek alázatosnak kell lenni. Ahogy a magyar szólás mondja: alázatos, mint a torba járó kutya. Nem volt ilyen tréfás azonban Csokonai számára a halasi le- gáció. Idejött 1975. április 3-ára, nagypéntekre, segített Tormássy Jánosnak, a nagy tudományú papnak, a későbbi püspöknek, utána azonban nem tért vissza Debrecenbe a fáradozásáért kapott és a debreceni kollégium javára rábízott forintokkal, hanem betegségre hivatkozva még maradt egy ideig, majd május első napjaiban gyalog nekiindult a fővárosnak, hogy irodalmi érvényesülésének útjait keresse. Útközben Kecskeméten fölkereste Mátyási Józsefet: 4-én együtt mentek kocsin Pestre, és együtt szálltak meg Kecskemét város pesti vendágházában. Csokonai 9-én verset írt Batthvánv József hercegprímás tiszteletére, s bizonyára át is adta neki jóindulatát, támogatósát megnyerendő. Május 15-én Dugonics Andrást, a magyar regény atyját, a pesti egyetem mennyiségtantanárát keresi föl. s neki hódol Dugonics oszlopa című versével. 1795. május 20-án döbbenetes élményben volt része. Minden bizonnyal részese volt a Vérmezőn a szörnyű látványnak: Martinovics és társai kivégzésének. Ismeretes Csokonai kapcsolata Martinovicséin mozgalmával. Kedves tanára. Fodor Gerzson. későbbi halasi lelkész, szintén börtönben ült, bárha utóbb kiengedték. De kapcsolata volt Gáspár Pállal Kengyel Lajossal, olvasta Martinovics híres Kátéját. Kazinczy egyik álneves röpiratát. Joggal tartott tehát attól, hogy őt is letartóztatják. Föltehető, hogy ezért sem sietett vissza húsvél után Debrecenbe. S noha pünkösdre (máj. 24.) Szabadszállásra osztották be legációra. május végén ismét Kecskeméten tartózkodott, sőt valószínű, hogy Halasra is visszatért. Csak iúnius 8—10. körül érkezett haza Debrecenbe. Ezt követően bevádolták, amiért a pénzzel időben nem számolt cl. és a kollégiumból kicsapták. neveket, sőt utal forrására is: az elbeszélőjét Dénes bátyúnak nevezi, és vele mondatja el, hogy halasi földről való. Ezt a történetet is megtaláljuk Nagy Czirok László könyvében: Csehő (Móricz regényében Csehó) Pistáról szól. a híres betyárról és csikós számadóról, és ennek kapcsán általában a régi pásztoréletről esik benne szó Csehő Pista haláláról egyébként a nagy költő, Vajda János is írt! Néprajzi szempontból sem mellékes, am jórészt mellőzött Péter Dénesnek. ez a közleménye. Tanulmányok a Hortobágy néprajzához címmel nemrég (1974) megjelent gyűjteményben Paládi-Ko- ,vács Attila foglalkozik a pásztorok szárított húsával. A Magyar Tájszótár Péter Dénes említett közléséből ismeri a szárazhús szót: bográcsban főtt. utána napon szárított, apróra vágott birkahúst jelent, amelyet a pásztorok hidegen is ettek (ezért hívták tréfásan pattogatott kukoricának). és tarhonyával, kásával új- raíőzve is. Történeti adatok szerint a 14. század óta ismert hús- konzerválási eljárása volt ez a magyarságnak. A magyar pásztor tehát a modern konzervipar előtt már feltalálta az ételkonzerválás primitív módjait: a tésztát a tarhonyában. a húst a szárazhúsban. Móriczot regényének megjelenése után két évtizeddel, 1932- ben megtámadta a jobboldali Nemzeti Üjság: plágiummal vádolta. Móricz joggal hivatkozott arra. hogv a népköltészeti alkotások a közösség kincsei, s a két népi elbeszélés közlőié, Péter Dénes itt nem mint eredeti író, hanem mint néprajzi gyűjtő szerepelt: ha formált is itt-ott adatközlőinek szövegén, a mondanivaló nem az övé. hanem azoké, akiktől lejegyezte. Ez pedig közkincs. mint akármely népdal vagy ballada. KISS BENEDEK Békesség nektek, utak! Békesség nektek utak, békesség — a vándor így mond esti köszöntést, földet összespárgázó kötelékek, benövő artériák, erecskék! Békesség neked hegyiösvény valahol Németországban, melyen egy asszony ment, amikor arra jártam. Ezentúl mindig ott lépeget — azon az úton esteledik. Békesség neked is Bugac homokja, ezer csapása, ahol egy éjjel elszedték tőle ma békét s hirtelen fácáncsibék keltek ki bennem s vérem bokrait bétöltötték csipogással. Békesség nektek utak, békesség falvak nyelőcsövei, városok futóárkai, hegyeket mint Gullivert lepányvázó szerpentinek, kapaszkodók, betonutak, macskakövek! Ti mindennyelvű idegenvezetői a Földnek: kísérjétek az utazót az öröm turistaállomásaira, de ahol törik a fű mert a láz laskává süti a rétet: kongasd a szívét, kongasd, halál, hogy bőgjön: Bár az út ne érne véget! Békesség hát nektek, utak! Móricz forrása Móricz Zsigmondról ismeretes, hogy nemcsak az élő beszédet leste és jegvezgette kis zsebkönv- veibe. hanem szívesen merített a népköltészet, a néprajz más ( forrásaiból: Js.. Így: pédúurf közis^“ mert. hogy ^az Erdélv-tvilógiA má-^ sodik részétíefí. A-lkie^ [eledelen! egyik fejezetében a pusztai emberek életéről Györffy István Szilaj pásztorok című művének leírását vette át. * A halasi hagyományok ismerői sem ismerik azonban, hogy Móricz 1912-ben írott Kerek Ferkó című regényében a már említett Péter Dénes (1837—1904) halasi írónak a Magyar Nyelvőr 1879. évfolyamában közölt két írását használta föl. Péter Dénes népi adatközlőinek elbeszélését a lehető hűséggel visszaadva, először azt a történetet mondta el. amelyet azóta Nagy Czirok László Be- tyárélet a Kiskunságon című könyvében (1965) Gúnvszerző de- zentorok címmel idéz. ugyancsak Péter Dénestől. Móricz regényének 15. fejezetében a Kisújszállást mintázó ..Kerekegyháza" dzsentrije. Kerek Ferkó mesélted béreseit esti tűznél, s ott hangzik el ez a történet is. A másodikat az író már nem ülteti át a Nagykunságba, hanem megőrzi benne a halasi sajátságokat, földrajzi Amit a rossziridulat vádként hangoztatott. Halasnak ma dicsősége: az. hogy a magyar próza klasszikusa a halasi nép száján élt elbeszélést méltónak tartotta művébe beemelni. ^1Emléktáblák a fis «io ,u> >i J' .iovg ŐÜJViíOJk>JÜ ,' L Ä haladó hagyományok emlékeztető jelei az emléktáblák. Kiskunhalas nem bővelkedik ilyesmiben. Illő volna irodalmi örökségének eme értékeit is márványtáblával idézni naponta a helybeliek. főként az ifjúság, és alkalmanként az ott megforduló látogatók emlékezetébe. Ha ki lehetne deríteni — talán a református egyház irataiból —. hol szállott meg 1975-ben Csokonai, azt a helyet kellene megjelölni. Vagy például a városi könyvtárat szép volna Csokonairól elnevezni. Péter Dénes házának helye még bizonyára könnyen megtalálható; a halasi hagyományok gyűjtője, Móricz érdemes forrása ugyancsak rászolgálna, hogy szülővagy lakóházát emléktábla je- lölie. Péter László Sarokban, emelvényfélén áll négy ember — ; zenekar. Dob, orgona, szóló- és basszusgitár, l banda előtt vagy«ötvenen ácsorognak. átszelte mült arcuk teljes azonosulást _ mutat az éppel megmunkálás alatt levő zenedarabbal, többéi rögtönzött elemnek tartják a szólógitáros mellé fogásait, mások rágógumit őrölnek, s unott mo sollyal néznek a lányra, akinek derekán kézül melegszik. A többség azonban átadja magát egy társadal- masított szórakozásnak: a táncnak — gyakorlatlan és profi parkettvirtuózok topognak az egy párra jutó tenyérnyi helyen. Néha elhangzik egy- egy bocsánatkérés-féle, de legtöbbször természetesnek veszik, ha pár pillanatra keményebb könyök mélyed bordáik közé. A fal mentén különféle és bizonyára nem olcsó ruhákban, frissítő, izgató illatú sprayvel beszórva, nyakukban csillogó gyöngyökkel csinos hölgyek: az anyukák üldögölnék, beszélgetnek. Az apukák komolyan, sötétbe öltözve, külföldi cigarettákból szippantva egy férfiakhoz illőbb szolid sarokban tárgyalják meg a hét végén esedékes bajnoki forduló esélyeit, s kedélyesen kortyolgatnak a sörből. Asztalok, térítők, poharak. Márka-üdítő italos palackok, hamutartók, női kézitáskák. Zsongássá olvast beszélgetések tanárokról, diákokról, felelete- tésekről. Az első benyomás a szalagavató bálról — ez. □ □ □ Nézd, a lényeg nem az, hogy feltűznek a hajtókádra egy kék plasztikot, két évszámmal, meg az iskola kezdőbetűjével. Az számít, ami a négy év alatt történt; s talán fontosabbnak tartom a személyiség fejlődését, mint azokat az elsajátított információkat, amelyek végül is a tanintézetet jelentették. Mindenki fejlődött. Én négy évvel ezelőtt gátlásos voltam, teli szorongással. Itt kollégiumba kerültem. Ma? Te. egyszerűen nem lehet elmondani a változást. Göndör hajú, hosszú, vékony srác. Van egy rádióval egybeépített kazettás magnója, volt Bulgáriában, Csehszlovákiában, részt vett a berlini BALL AI JÓZSEF Szalagavató VIT-en. Közgazdásznak készül. Idézi Marxot, szereti Lukács Györgyöt, szívesen olvassa Csörsz István írásait. □ □ □ Én a zenével mérem az időt. Már annak is négy éve, hog£ divatba jött- a Zeppelin, a Cree- dence Clearwater Revival, de erre az időre tehető az Emerson, Lake and Palmer megjelenése és hódítása is. A srácok sokszor vitatkoznak velem, de a beatben nem tudnak megfogni. Lány létemre — mert ezt a dolgot inkább a fiúk bújják — ismerem az összefüggéseket. Négy éve? Sehova sem engedtek volna el egyedül, ma elég annyit mondanom, hogy ekkorra itthon leszek és kész. Van egy állandó srácom, ő is most érettségizik, én orvosira jelentkezem, ö jogra. Majd meglátjuk. Édesanyja — tanárnő — azt mondja, hogy a szalagavatás csak egy esemény, egy aktus, hogy a harmadévesek feltűzik a műanyag jelvényt a hajtókára. S, hogy az egész egy csalás. — Itt már tudatosítják a diákkal — magyarázza —, hogy jön a vizsga. Arra is utalnak, hogy nemsokára végleg búcsút mondanak az intézménynek. Sokuknak — a fiúkat kivéve, akikre a katonaság vár — ez az utolsó viszonylag szűk közösség, ami hatni tud rájuk. Mit mondjak? A lányok többsége két éven belül férjet talál, s három év múlva nyolcvan százalékuk anya. Szép lassan érettek lesznek, és nem hangulati, hanem értelmi okok irányítják az életüket. Az a helyzet, hogy felfújod te ezt az egészet — vonogatja a vállát egy harmadikos. — Tudom, hogy nemzedéki vitáról szeretnél hallani, vagy legalább valami titkos nosztalgiáról, ami összehúzza a torKunkat. Ez most a nagy divat, mindenbe a múltat keverni, hivatkozni a régi szép időkre. A szalagavató az egy hagyomány. Ez kell a szülőknek, mert ők adták a pénzt az öltözékre. A jövő? A srácok egy darabig visszajönnek, járnak itteni lányokkal, aztán jön az az évfolyam, amelyik már nem is ismeri őket, s lassan kiöregednek innen. A tablón ott a nevük, a képük, de három év múlva ki emlékszik rájuk? Talán azok a tanárok, akiket nem is szerettek olyan nagyon. S — hiába az egész visszasírás. Holnap kialusszák magukat, holnapután ugyanolyan nap jön, mint tegnap volt. Itt csak a ma különleges. □ □ □ Az utolsó szám után felszedelőzködik • a sereg. Van dolga a ruhatárban serénykedő szülői munkaközösségi tagoknak. A kijáratnál mosolyok, kézfogások, hangos „jó éjszakát” kívánságok jelentik a búcsút. Egy lány — kabátja gallérján a ’71—75 jelveny- nyel búslakodva nézelődik ki a sötétbe, talán vár valakit. Majd ő is felöltözik, s elsiet az éjszakában. Talán álmában fiatalabb lesz két évvel, s nem is gondol az érettségire — tételekkel, dolgozatokkal, szóbelivel. Talán. (
