Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-14 / 62. szám
1975. március 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Arany füstlapok az obeliszken Iskolai KRESZ-vetélkedő A kecskeméti Szabadság téri szovjet hősi emlékmű feliratait nehezen betűzték ki a tisztelgő érdeklődők. Megfeketedtek a harminc esztendeje bevésett szavak. Illendőség és célszerűség egyaránt az aranyozást kívánta. Megfelelő minőségű festéket se égen, se földön nem kapni. A városi tanács vezetői elhatározták, hogy aranyfüstlemezzel tartósítják. ékesítik a feliratokat, így is kifejezve a szovjet harcosok iránti hálát. A nagy szakértelmet igénylő munkát Bende Károly kisiparos vállalta, méghozzá térítés nélkül. Napok óta dolgoznak már a Sajtóház előtti obeliszken. Március közepére felújítva, ünnepi díszben emlékeztet a három évtizeddel ezelőtti eseményekre a szürke gránitból faragott emlékmű. Evenként kerül sor a nemzetközi iskolai kerékpáros kupaversenyre, amelyet 1975-ben Koppenhágában rendeznek meg. A napokban bonyolították le a kecskeméti városi-járási iskolai kerékpáros versenyt, amelyen huszonegy tanuló mérte össze KRESZ- elméleti, gyakorlati és ügyességi tudását. A verseny során megmutatkozott, hogy melyek azok az iskolák, ahol a hiányos tárgyi feltételek ellenére igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a szabáyos közlekedésnek. A pajtások jó felkészültségről teltek tanúbizonyságot. Közülük az első helyen Nagy Eszter, Béke téri. második helyen Kállai Gábor izsaki, harmadik helyen Tóth István iakiteleki, negyedik helyen Molnár Lajos Kecskemét, leninvárosi és az ötödik helyen Golovics István Kecskemét, Béke téri Általános iskola tanulója végzett. Ezek a pajtások továbbjutottak a megyei döntőbe. A nyertes tanulókon kívül még öten kapták meg a Közlekedésbiztonsági Tanács jutalmát. A rendezöbizottság köszönetét fejezi ki a Béke téri Általános Iskola igazgatóságának, ugyanis a verseny sikeres lebonyolításához szükséges ügyességi pályát társadalmi munkában elkészítették. 1974-BEN TIZENÖTEZER VENDÉG Eredményesen dolgoztak a Kiskunhalasi Állami Gazdaság ifjúkommunistái Egy év alatt több mint ötven fiatal jelentkezését fogadták el a Kiskunhalasi Állami Gazdaság KISZ-alapszervezetei, s így velük együtt jelenleg 271 ifjúkommunista dolgozik a halasi gazdaság üzemegységeiben. A kilenc alap- szervezet jobb irányítása megkívánja, hogy az eddigi csúcsveze- töség helyett KISZ-bizottságot hozzanak létre, melyre a napokban megtartott küldöttértekezleten került sor. Ebből az alkalomból Kenedics Károly csúcstitkár értékelte a gazdaságban dolgozó fiatalok, illetve ifjúkommunisták munkáját. Az új mozgalmi év alatt — 1974 májusától — sok társadalmi munkát végeztek a KiSZ-esek. A kommunista műszakokért kapott 20 ezer forintot a''Vietnamban épülő ezerszemélyes szakmunkásképző intézet kialakítására ajánlották fel. A tanyai kollégiumi alapba 50 ezer forintot fizettek be. Egyik társadalmi munkájuk jövedelmét pedig felajánlották a Balaton melletti úttörőtábor építésére. Az alapszervezetek felszabadulási vetélkedősorozatot indítottak, melynek keretében a gazdaságban dolgozó fiatalok megismerik a felszabadulás és az ország újjáépítésének részletes történetét. Jelenleg felszabadulási kiállítást rendeznek, s a különböző dokumentumokat, fényképes tablókat elküldik majd a Krím területen levő egyik gazdaság Komszomol- bizottságának, amellyel már régóta kapcsolatot tartanak a halasi fiatalok. A komszomolistákkal való jó, közvetlen kapcsolatukat bizonyítja, hogy a Krím területi Komszomol-bizottság által Bács- Kiskun megyében alapított vándorzászlót legutóbb a halasi gazdaság KISZ-esei kapták meg. Fő feladatuknak tekintik, hogy a tanulásban segítsék, támogassák azokat, akik még nem végezték el az általános iskola 8 osztályát. A kilenc alapszervezetben hat ifjúsági klub működik. A megye egyik legszebb, legmodernebb ifjúsági klubja a gazdaság tajói üzemegységében dolgozó KISZ- eseké, akik társadalmi munkában alakították ki a helyiséget. A felszabadulási évforduló alkalmából a klub mögött emlékművet és parkot hoznak létre. Az ifjúkommunisták örömmel adtak számot arról, hogy az egy évvel ezelőtt megtartott ifjúsági parlament óta javultak a fiatalok körülményei. Akkoriban egyebek között azt kérték a gazdasági vezetőktől. hogy ne teherautó vigye őket a munkahelyekre. Kérésüknek eleget téve a gazdaság vásárolt egy autóbuszt, így kényelmes körülmények közt utazhatnak a fiatalok. T. L. Megyei idegenforgalmi mérleg - és tervek KÉPERNYŐ Tánc a kamerák előtt A napokban — mint arról egy rövid hír formájában már be-, számoltunk — Reile Gézáné, a Bács-Kiskun megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője látogatott a kecskeméti sajtóklubba és megyénk idegenforgalmi helyzetéről, . az iroda munkájáról, terveiről tájékoztatta lapunk munkatársait. Most, hogy a kötetlen hangú beszélgetés fontosabb mozzanatait idézzük, előre kell bocsátanunk Bács-Kiskun idegenforgalmának megjelenési formáiról, szevezeti feltételekről, az utazásszervezésről hosszú oldalakon lehetne írni. A legapróbb részletekre kiterjedő, átfogó kép nyújtása elé ezeken a hasábokon tehát elsősorban a terjedelmi kötöttségek emelnek gátat. — Táji és egyéb idegenforgalmi adottságainkat, létesítményeinket tekintve az országos rangsor közepén helyezkedünk el , mondta bevezetőjében Reile Gézáné. — Itt, a Duna—Tisza közén elsőként említhetjük Kecskemétet és vonzáskörzetét, mint a földrajzi fekvés, a megközelítés, a szálloda- és vendéglátóipari, illetve kereskedelmi hálózat megszabta centrumot. E terület nemzetközileg is jelentős bázisa: Bugac. Másik frekventált vidék Kalocsa és környéke, kulturálistörténelmi emlékeivel, híres folklórhagyományaival. Harmadsorban Bajáról, e hangulatos víz.- parti üdülőhelyről kell szólnunk. Varázsát élénk szellemi-művészeti élete, tradíciókat ápoló lakói adják, de valószínűleg növelni fogja a város iránti érdeklődést a nemrég megnyitott hercegszántói határállomás is. — A felsoroltakon kívül feltétlen figyelmet érdemel még — bár főként helyig legfeljebb belföldi érdekeltségű — a Tőserdő, a Tiszakécske-kerekdombi rész, a Szelidi- és a Vadkerti-tó. Sajnos megyénkben éveken keresztül alig volt idegenforgalmi jellegű beruházás, s ennek hátrányait most érezzük igazán. (Például a szálláshely-hiány.) — Milyen céllal fordulnak meg nálunk idegenek? — Többnyire tranzit, tehát átutazó vendégekkel találkozunk — számuk eléri az 1—2 milliót —, akik legjobb esetben is csak kirándulni jönnek ide. Rajtuk kívül a Magyarországon tartózkodó és egy napra a Kiskunságba látogató utasok — évente 15—20 ezer — a számottevők. Az az Igazság, hogy az Északról induló külföldi nemigen talál itt olyan viszonyokat, melyek huzamosabb időre megfognák. A legfőbb látnivaló — mint köztudott — Bugac, ezt kevesen hagyják ki. — Hallhatnánk pár szót a magyar idegenforgalom szervezeti felépítéséről? — A központi irányító-koordináló szerv: az Országos Idegen- forgalmi Tanács. Felügyelete alatt működnek a tájegységi intéző bizottságok, mint társadalmi testületek. A Belkereskedelmi Minisztérium ágazatai irányi, tása alá tartoznak a megye tanácsok idegenforgalmi hivatalai, a különböző utazási irodák, valamint a szálloda és vendéglátóipari vállalatok. Az intéző bizottságok feladata: a területfejlesztési és beruházási célkitűzések befolyásolása, összehangolása, a végrehajtás ellenőrzése. Az úta- zási irodák fő profilja viszont: a bel- és külföldi utaztatás. Az idegenforgalmi hivatalok leginkább a vendégek elhelyezésével, ellátásával foglalkoznak, s a területükön levő értékeket, •• épületeket gondozzák, fejlesztik. — Milyen tevékenységi kör jellemzi a Bács-Kiskun megyei Idegenforgalmi Hivatalt? — Az előbbieket kiegészítve: Kecskeméten és Baján fizetővendég-szolgálattal, idegenvezetéssel, tolmácsolással, programok összeállításával és lebonyolításával, propaganda-kiadványok készíttetésével és terjesztésével ajándék-árusítással állunk a turisták rendelkezésére. A szolgáltatások kölcsönös értékesítése érdekében valamennyi hazai idegenforgalmi hivatallal szerződésben állunk. * — 1975-ös terveik? — Előbb hadd szóljak egy tavalyi eredményről. 286 fizetővendég helyünkre összesen 97 ezer vendégnap jutott. Csupán összehasonlításul az Aranyhomokban 46 ezer, a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat szállodáiban 63 ezer, az IBUSZ diszponálásában 166 helyen 30 ezer 500 napon vettek igénybe szállást. Félreértés ne essék, a számok nem üdülővendégek jelenlétét bizonyítják, sokkal inkább azt, hogy aggasztóan kicsi a szállodai kapacitás. Az aktív. vagyis hozzánk irányuló múlt évi nemzetközi forgalmunk így fest: Nyugatról — elsősorban 5. EMLÉKEK IGORRÓL. Igorka 12 éves. Késő ősz van. hajnali fagyok. Fiamnak már haza kellene jönni. Kinézek az ablakon, s látom, hogy Tyimka nevű barátja cipeli a hátán, nincs rajta cipő. Kiderült, hogy cipőjét sürgősen beadta a javítóba, pajtása pedig így segített rajta. Igor 16 éves. Egész nyáron olyan nagy szorgalommal készült a főiskolára, hogy egészen meghökkentett bennünket. S egyszer- csak, közvetlenül a vizsgák előtt leverte lábáról a malária, láza 39 fok. Tiltakozásunk ellenére elment vizsgázni és minden tantárgyból jó és kitűnő jegyet kapott Akkor győződtem meg első ízben arról, hogy fiam látszatgondtalansága mögött nem mindennapi akarat rejtőzködött. Igor főiskolás. De még mindig gyerek. Az első órán odament hozzá Szumerkin professzor, kezét a fejére tette és ezt mondta: „Gyermekem, hány. éves maga? Tizenhat? Fiatal, nagyon fiatal!” Elmondom incidensét H. hallgatóval. Már harmad- vagy negyedévesek voltak. A tűzvédelmi előadó tanár, akit a hallgatók „tűzoltónak” csúfoltak, nem igen értette Igor humorát és komolyan megharagudott rá. Megfenyegette: „Majd a beszámolón megiszod a levét!’ A beszámoló napján Igor nagyon izgatott volt. Minden fontosabb tantárgyból jó és kitűnő jegye van, de hátha e beszámolón kap egy vastag'„fát”. Napszemüveget vett fel, torkát jól körülcsavarta sállal, mint aki alaposan megfázott, idegen ruhába öltözött. A „tűzoltó” nem ismert rá. H. valami miatt késett. Amikör belépett a terembe, a tanár a legnagyobb csodálkozására így szólt hozzá: „Á. itt a mi tréfacsiná- lónk! Nos, meglátjuk, ki nevet utoljára!” — „Nem értem önt” — felelte H. — „Mindjárt megérti!” A többi hallgató már rájött, miről van szó. majd kirobbant belőlük a nevetés, főleg azért, mert külsőleg H. egyáltalán nem hasonlított Igorra. A hallgató jól tudta az anyagot és becsülettel állta a „tűzoltó” dühödt támadásait. A tanár kénytelen volt jelest adni neki. Ezt a történetet Igor barátai számtalanszor felidézték az én jelenlétemben. németek, osztrákok, olaszok — 12 580-an, a szocialista országokból 1350-en voltak kíváncsiak táji-művészeti nevezetességeinkre. Mondanom sem kell, hogy 99 százalékuk Bugacra zarándokolt. — A május 15-én kezdődő 1975-ös szezonban hasonló forgalmat várunk. A mintegy 9 millió forintos központi keretből valósítjuk meg a megye és irodánk első és egyetlen — ilyen létesítményét, a bajai 300 személyes kempinget. A Petőfi-szigeti tábor berendezése körülbelül 1 millió lorintőí tesz ki, amit saját erőből fedezünk. Rendkívül hasznos együttműködést alakítottunk ki a Kiskunsági Nemzeti Parkkal, melynek igazgatósága még ez évben átveszi tőlünk a bugaci pásztormúzeumot. Még valami ide kívánkozik: térképeket, képeslapokat, színvonalas prospektusokat, leporellókat szeretnénk megjelentetni a közeljövőben. K. F. Igor nagyon szeretett élni, szerette a környezetéhez tartozó embereket. Jó sportoló volt, úszott, futballozott, röplabdázott, jégko- rongozott. Szeretett sakkozni és táncolni. Jóllehet, hangja nem volt iskolázott, az Akadémián rendezett estéken szólót énekelt, zenekari kísérettel. Ugyanakkor szívósan, kitartóan, fáradságot nem kímélve dolgozott, ha ezt a munka megkövetelte. Nagybátyám. Sz. I. Borcsevszkij, a matematika professzora nem egyszer elragadtatással beszélt nekem arról, hogy Igor milyen ragyogó matematikai tehetség.. A Felszabadulási Emlékművön arany betűkkel olvasható: Pri- hogyko I. V. százados. A szovjet honvédelmi minisztérium tiszti veszteségeket nyilvántartó osztályán egy kartonlapon a következő olvasható: „Prihogyko Igor Vjacseszlavo- vics százados, a 60. műszaki utászdandár törzsének 2. osztályparancsnoka. aki 1919-ben született, az SZKP tagja, 1941 óta teljesített katonai szolgálatot, elesett az 1945. január 15-i ütközetben. Eltemetve Budapesten, Rá- kosszentmihályon”. Ezután következett, édesanyjának, Jevgenyij Mihajlovnának régi és nem egészen pontos címe. Mégis ez segített megtalálni hozzátartozói címét. 6. EGY VAKMERŐ EMBER. „Örömmel írok apámról, Vaszi- lij Jakovlevics Koriakinról. Persze, nem sok emlékem maradt róla. Amikor apámat ezerkilenc- száznegyvenegyben behívták katonának, csak tizenhét éves voltam. De úgy látszik, mindenkinél több emlékem maradt róla, s bizonyára míg élek, mindig fogok tudni róla beszélni és írni. Apám Közép-Oroszországban született egy sokgyermekes családban. Gróf Bobrinszkijnél cse- lédeskedett. Eleinte a borjúkat legeltette, a nyári nagyobb dologidőben látástól vakulásig görnyedt a földbirtokos földjén. Télen a gróf burgonyatárolójában dolgozott. Bobrinszkijnak szeszgyára és hatalmas burgonyaföldje volt. Tizenkilencben a sokgyerA mostanában meglehetősen szürke tévéműsor üde színfoltja volt a főidőben vetített Kalocsa- vidék táncai. Tóth B. Gergely, Vén Ferenc, özv. Rodeg Ferenc- né, Vargacz Gergely, özv. Csanádi Istvánná, az öregcsertői és a kalocsai népi együttes úgy táncolt, viselkedett a kamerák előtt, mint a lagzikon, búcsúban. A természetesség adja az idősebbek mulatságának a báját. A férfiak táncából hiányzik a más vidékeket jellemző feszesség, az erő hangsúlyozott kinyilvánítása, a virtusos szilajság. Szemérmesebb, méltóságosabb, talán csöndesebb a Kalocsa-vidéki férfiak tánca. Mintha mindenki a maga gyönyörűségére ,,figurázna”. Halkabban vigad errefelé a nép. Ügy illik, hogy a leggyorsabb ritmus mekes Korjakin-család felkerekedett szülőföldjéről és Szibériában telepedett le. Itt apám. a tizenhét éves komszomolista beszolgál- tatási ellenőrként, maid a végrehajtó bizottság titkáraként dolgozott. Huszonkettőben önként beállt a Vörös Hadseregbe. Katonai szolgálatot teljesített, aztán a Távol-Keleten tanult. 1928-ban leszerelt és hazatért. Kezdetben a GPU munkatársaként dolgozott, részt vett az erdőkben, rejtőzködő banditák likvidálásában. Arra már nem emlékszem, miféle banda volt az. de jól tudom, hogy apám bennünket, gyerekeket elvitt a nagymamához, mert családunkat. akárcsak a szovjethatalom aktív híveinek családjait is ez a banda kiirtással fenyegetett. Nevünk rajta szerepelt a feketelistájukon Apánk az eszményképünk, nekünk. gyerekeknek. Meggyőződé- ses leninista, aki egész életét a munkának, az ügynek szentelte. Harmincban a párt apámat, a kobakovoi kolhoz élére állította. Nehéz, nagyon nehéz idők voltak azok. Se élelem, se vetőmag, Apánk hegyeket mozgatott meg, minden ajtón benyitott, s végül csak megszerezte a vetőmagalapot meg a korpát (az akkori idők csemegéjét), az üzemi étkezde számára. Valamennyi kolhozparaszt csak „édesapánknak” nevezte. Amikor a szövetkezet megerősödött, a járási pártbizottság más posztra állította apánkat. A kolhozparasztok melegen búcsúztak el tőle, kitüntették oklevelekkel, prémiumként egy tehenet adtak neki. Később sem feledkeztek meg róla, felkeresték a városban, megosztották vele az örömüket, és bánatukat, kikérték tanácsát. Ko- bakovo második otthonunk lett. Családunk ott vészelte át a háború két legnehezebb évét és ezért volt ez a cím apám holmijai között. Apa sohasem látszott külsőleg nagyon lelkesültnek vagy fordítva, komornak. Gyermekeivel mindig egyforma tónusban beszélt, soha' sem emelte fel a hangját. De amit akart, mindig el tudta érni. Például én egy nagyon szomorú, tragikus napon, 1924. január 21-én születtem. Ha fiú lettem volna, a Vlagyimir nevet kapom tőle, de mert lány lettem, Rosa Luxemburg tiszteletére a Róza nevet kaptam. Akkoriban emlékeztek meg Rosa Luxemburg meggyilkolásának ötödik évfordulójáról. Apa nem volt magas növésű, de széles vállú ember volt. Haja sötétszőke. szeme sötétbarna. Tekintete egyenese, nyílt, fürkésző. Ha merőn nézett az emberre, az illésé szabadítsa ki az indulatokat, csak a térd, a derék apró rezzenései, mozdulatai veszik át a zene ütemét. Történik mindez az egymásba- kapaszkodó lányok-asszonyok forgó, ringó, hajladozó gyűrűjében, sorai előtt. Az igazi hangulatot végül is ők teremtik meg. A színpad tavaszi virágos rétté szépül, ha megjelennek a dobogón. Dr. Martin György okos bevezetője is hozzájárult ahhoz, hogy a szerdán látott, a Magyarországi néptáncok sorozatban bemutatott összeállítás hűen tolmácsolta e táj táncos folklórjának értékeit. Ezzel egyúttal azt is kifejeztük, hogy tetszett a mindenfajta mesterkéltséget nélkülöző, a látványra összpontosító műsor. H. N. tő rendszerint zavarba jött, lesütötte szemét. Nem egyszer láttam, hogy amikor apa berendelte magához valamelyik vétkes beosztottját, először nyugodtan kikérdezte a történtekről, de az illető máris lesütötte szemét, és őszintén bevallotta tettét. Ugyanígy bánt a gyermekeivel is. Egy ujjal sem nyúlt soha senkihez, de hazudni soha sem tudtunk volna neki. Akkurátus, mindennel törődő ember volt, s ilyennek nevelt bennünket is. Sokszor elámul- tunk, amikor az őszi latyakban hazajött és a csizmáján egy szerti sár sem volt Egyenes ember volt. de nem valami gyengéd. Gyakran mondogatta. hogy nem szeret senkinek sem hízelegni. Apa szörnyen utálta a talpnya- lókat. S ez nem nagvzolás, hanem a színtiszta igazság. Sem táncolni, sem énekelni nem tudott, de nagyszerű humora volt. Legfontosabb vonása mégis a figyelmesség, az emberség. Paríjo- novo faluban egyszer a bíróság igazságtalanul elkobozta az egyik egyéni paraszt lovát, tehenét, malacát, egyszóval egész kis vagyonát. Apa már régebbről ismerte a szegényparaszt szüleit, meg őt magát is. Leutazott Parfjonovó- ba, kivett egv hét fizetetlen szabadságot és helyrehozta az igazságtalanságot. Apánkat bátor, sőt vakmerő embernek ismertük. Amikor a hitelszövetkezetet vezette, gyakran kellett nagy summa pénzt kihoznia a városból a faluba. Volt egy pisztolya, de a kocsis is fel volt fegyverkezve. A polgárháború után a banditák még sokáig garázdálkodtak Szibériában. Egyszer három lovas bandita rontott ki az erdőből. Az összetűzést természetesen el lehetett volna kerülni. De apám rá akart ijeszteni a rablókra. Elővette a csomagból a városban vásárolt hosszú szalámi- rudat. annak a kasnak a tetejére helyezte, amelyben ültek, s rákiabált a banditákra: „Ha közelebb mertek jönni, gazemberek, mindnyájatokat lekaszállak a géppuskával!” A banditák az alkonyi szürkületben nem tudták kivenni, mi az, ami a szánból rájuk mered. s eltűntek Kobakovóban egyszer apa bevetette magát az örvénylő vízbe, hogy megmentsen egy gyereket, holott, mielőtt odahívták volna, egy tucat férfi nem mert beugrani az örvénylő folyóba.. (Folytatjuk.) Titkos parancsra Országos felszabadulási játék úttörőknek A forradalmi ifjúsági napok és a XI. pártkongresszus köszöntésére a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa „Vörös Csillag” országos játékot hirdet. Március 18-án a rádióban elhangzik a felhívás, amelyre egymillió úttörő — titkos parancsra — a vörös csillag öt ágát jelképező öt feladatot teljesít. Április 4-ig ünnepi tisztelgésen vesznek részt, akadály- versenyszerűen megismerik a szocialista építőmunka eredményeit, társadalmi munkát végeznek, értékelik a kétéves expedí- ciós munkát, maguk készítette ajándékkal köszöntik lakóhelyük kommunistáit. Április 4-én Vasasszentmihály- ról és Rátótról indul a békemenet a Vörös Hadsereg nyomában. Ünnepélyesen elhangzik a Magyar Úttörők Szövetségének díszparancsa, amely a szabadság tüzének őrzésére, az úttörőmozgalom 30. születésnapjának köszöntésére szólítja fel a pajtásokat. A mégyék küldöttei ekkor adják át a szovjet úttörők képviselőinek az orosz nyelvű felszabadulási emlékalbumot. (MTI) MAI TÉMÁNK Gimnázium és honismeret A helytörténeti kutatás az utóbbi években fellendült Bács-Kiskunban. Erről számos híradásunk, beszámolónk tanúskodott mostanában is A honismereti munka, az egyes helységek múltjával és jelenével ösz- szefüggő írásos és tárgyi emlékek gyűjtése sok eredményt mutat fel. Legutóbb Kiskunmajsán hallottuk, hogy nemrégiben az ottani gimnáziumi tanulók bekapcsolódásával felfrissült az ilyen irányú tevékenység. Januártól ösz- szesen huszonhárom közép- iskolás fiatal vesz részt az Ifjú Gárda Művelődési Ház honismereti szakkörében. A Csík Antal vezetésével működő szakkör lelkesen kapcsolódott be a felszabadulási évforduló méltó megünneplésének munkálataiba. Gyűjtik a helyi emlékeket, a gazdasági és politikai adatokat, a kortársi visszaemlékezéseket a három évtizeddel ezelőtti események felelevenítésére, hogy ezáltal is elősegítsék a Csupity István tanácselnök által kezdeményezett községi monográfia mielőbbi megszületését. E nemes feladatokból a gimnázium tanárai is kiveszik részüket. Közülük többen (Huszka István, Kozma Huba, Palásti Jánosné, Palásti János és Takács András) segítik a szakkört. S érdeklődésüknek, valamint szaktárgyuknak megfelelően a falumonográfia egy- egy fejezetének megírását is vállalták. Íme, egyik példája annak, miként tud egy középiskola kilépni az intézmény falai közül; hogyan képes tanáraival és diákjaival együtt alkotó módon bekapcsolódni az adott helység kulturális életének gazdagításába. V. M. P. N. BARANNYIKOV: Nevek az emlékműn
