Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

9 PETC í\EPE • 19*5. március 14. IPAROSODÓ NAGYKÖZSÉGEK • Korszerű üzem a TEMAFORG kunszent miklósi telepén. Képünk a textilhulladék válogató nagycsarnokban készült. • A Villamos Berendezés és Készülék Művek akkumulátor üzemében. Kunszentmiklós határában gyenge minőségűek, alig hét aranykoronásak a földek. Ezzel magyarázható, hogy az ősi kun település lakói közül elég sokan már a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése előtt is az iparban kerestek boldo­gulást. A hatvanas évek első felében csaknem ezerhatszázan — a helyi munkalehetőség híján — eljártak lakóhelyükről dolgozni, zömmel Budapest üzemeibe. Akkumulátor- és szárazelemgyártás kereslet kielégítésére importból is szereznek be alapanyagot. Egy újabb üzemrészben fonalat készí­tenek a már 200 millió forintos termelési érték felé haladó gyár dolgozói Szövetkezetek, szerény eredményekkel — Kerek húsz évig ingáztam naponta a fővárosba — meséli Kovács László, a Villamos Be­rendezés és Készülék Művek ak­kumulátort és szárazelemet gyár­tó kunszentmíklósi telepének mű­vezetője. — Reggel 3 óra 5 perc­kor indultam itthonról, hogy hat órára beérjek a MÁVAG-ba. Dél­után 4 óra után hozott haza a vonat, tehát 5 óra mindennap rá­ment az utazásra. 1969 januárjában helyezkedtem el itthon, ezen a telepen, amely akkor még a Csepel Autógyáré volt. Az autógyár alkatrészkészí­tésre rendezte be részlegét 1967- ben, azzal az ígérettel, hogy négy év alatt üzemmé fejleszti. Nem lett a tervből semmi, ezért került a telep 1971. január 1-vel a VBKM- hez. A jelenlegi 110 —. zömmel ko­rábbi ingázó — munkást foglal­koztató üzem fémszerkezetek gyártásával kezdte meg a terme­lést. Tevékenységét fokozatosan bővítették szárazelem-alkatrészek előállításával, majd akkumulátor­szereléssel. 1973-ban új cikket honosítottak meg. az R—14 típusú tranzisztorosmagnó-telepet. Ta­valy április óta kézi ólomalkat- rész-öntést is végeznek, ez év márciusára pedig megteremtették a feltételeket akkumulátor-lemez- rácsok gépi öntéséhez. A VBKM Akkumulátor- és Szá­razelemgyárának kunszentmiklósi telepén 1974-ben 106 millió forint értékű, részben közvetlen export­ra készült terméket állítottak elő. Az akkumulátorok belföldi fel­használói a Csepel Autógyár és az Ikarusz. Szárazelemből 5 millió darabot adtak tavalv a belkeres­kedelemnek. s valószínű, hogy a nagv keresletre való tekintettel az idén még többet gyártanak eb­ből a cikkből — A nagyközségben két ipari szövetkezet alakult: az első Ve­gyesipari Ktsz néven 1951-ben, a második, a háziipari szövetkezet nedlg egv évvel később — tájé­koztat Ájpli László, a községi ta­nács vb-titkára. — Az utóbbi a helyi rafia- és gyékényfonó ha­gyományt folytatva jött létre. Fő készítményük kezdetben a papucs volt, amihez a gyékény egy ré­szét más vidékekről szerezték be. Választékuk a 60-as évek felé bő­vült viszkóza szálból font női tás­kával, majd fafeldolgozó és va­sas részleget is nyitottak. Később gépi hurkolással pulóverek gyár­tását kezdték meg. sőt megtanul­ták a szőnyegszövést is A házi­ipari szövetkezetnek 1969-ben még körülbelül ezer munkása volt a bedolgozókkal együtt, de a TE­MAFORG kapunyitásával a lét­szám 250-re csökkent. A másik egyesülés jelenleg Épí­tő- és Vegyesipari Szolgáltató Szövetkezet, néven működik. Fod­rász-. vasas-, autójavító-, cipész- és egyéb részlegeiben átlag 120— 140 embernek ad munkát. Építő­csoportja OTP-lakások építésében vesz részt. A szövetkezetek évi árbevétele 10 és 15 millió forint között mo­zog. Érdemes lenne megfontolni, hogy esetleges egyesülésekkel ta­lán gyorsabban fejlődne Kun­szentmiklós szövetkezeti ipara. ,,Miklós” sokat köszönhet az iparnak Villamos kapcsolóberendezések Az akkumulátor- és száraz­elemkészítő telepet megelőzte Kunszentmiklóson a VBKM má­sik üzeme, a Villamos Állomás Szerelő Vállalat 71. számú gyár­egysége, amelv 1967 óta működik. Az ötszörös élüzem dolgozói kü­lönféle típusú villamos kapcsoló­berendezéseket készítenek, —, az idén. már 65 millió forint érték­ben. A kollektíva kétszáz tagja előtt nyitva áll az út szaktudásának, általános és politikai műveltségé­nek gyarapításához. Tavaly a vil­lanyszerelők vettek részt tovább­képzésben, ebben az évben pedig 26 elektro. és szerkezeti lakatos tanul. Harminc munkás a hegesz­tő szakma alapjait sajátítja el a VÁV-gyáregységben. Húszán kö­zépiskolában. illetve marxista esti egyetemen tanulnak. A tizenhat szocialista brigád közül kettő az aranyérem várományosa- A bri­gádok tagjai részt vesznek az üzem 44 szakmunkás-tanulójának munkássá nevelésében is. Kovács László, az akkumulátor- és szárazelemgyártó üzem műve­zetője:^— Am,ikor ingáztam, sok- ,szqr „léllábarv .állva plvastam,:^ vonaton, Antióta itt dqfgb.zom. van idom kertészkedesre es tanu­lásra is, most végzem a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egyetem hatodik félévét. Igaz, Pesten va­lamivel többet keresnék — s má­sok is, akik hazajöttek —, de a nyert szabad idő többet ér a fizeT tésbeli különbségnél. Ájpli László vb-titkár: — Mik­lósról ma már csak három-négy­százán járnak el dolgozni. Az el­vándorlás megszűnt, sőt lassan növekszik a lélekszám. Az állami üzemek idetelepedésének, a mun­kás életforma és gondolkodás tér­hódításának sokat köszönhetünk. A községi tanács jó kapcsola­tokat épített ki az üzemekkel. Be­szédes bizonyíték erre. hogy a YJ3KM ,két telepe, egymillió fo- fjtitfßl' iár‘űlf..'Kőzza óvoda építé­séhez. Gyakori eset. hogy szocia­lista brigádok fordulnak hozzánk: ha anyagot adunk, kerítést vagy egyebet készítenek társadalmi munkában valamelyik intézmény­nek. Az ilyen kezdeményezések­nek nagyon örülünk. így'született meg többek közt egy játszótér a VBKM-üzemek dolgozóinak segít­ségével. Persze, a munkások nemcsak adnak, hanem kérnek is. Havonta fogadónapot tartunk a munkahe­lyeken. s a dolgozók elmondhat­ják véleményüket, kívánságukat. Jó lenne, ha az emberek belátnák Fonál és géptisztítórongy a TEM AFORG-ból Kunszentmiklós tárcaiparhoz tartozó harmadik üzeme, a Tex­tilhasznosító és Fonalosztályozó Vállalat — csaknem ötszáz — többségében nőket foglalkoztató gyárá. Ez a korszerű üzem 1971­ben létesült a fővárosi iparkitele­pítés jóvoltából. 60 millió forin­tos beruházással. A TEMAFORG a MÉH-nélösz- szegyűjtött rongyot bútor- és gép­tisztító textíliává dolgozza fel. A Janó vies István, a VBKM akkumulátor- és szárazelemgyár­tó üzemének szakszervezeti fő­bizalmija: Közösségünk többségének a szemléletében egv dolgot kifogá­solok: pihenésre, huzamosabb ki­kapcsolódásra alig lehet valakit rábeszélni, és ez más itthoni kol­lektívákra is jellemező. Egymás után küldöm vissza a beutalókat, mert senki nem fiailandó üdülni menni. A szabad időt is munkára, általában földművelésre használ­ják fel. Jó lenne, ha az emberek belátnák, hogy. évente legalább egy-két kellemes hetet nem sza­bad maguktól megtagadni. A. T. S. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Egy szélhámos újabb bukása Ponyvaregénybe illő akciókat vitt véghez az utóbbi 25 évben Ilkó István révleányvári lakos, a jelenleg 52 éves foglalkozás nélküli, többszörösen bűn­tett előéletű kalandor. Ne tévessze meg az olvasót, hogy lakcímre hivat­kozunk. Ez Ilkó esetében valószínűleg csupán formaság, hiszen lakásán tar­tózkodott a legkevesebbet. Járta az országot, annak városait, de elsősor­ban és főleg a különböző börtönöket. Élete példaként szolgálhat annak is­mételt bizonyítására, hogy mindennek van határa csak az (emberi hiszékeny­ség határtalan. Ilkó Istvánnak ugyan­is egy-két szóra, néhány meggyőző érvre volt szüksége ahhoz, hogy máris átvegye az ezreseket. Akik pedig az első szavakra hittek a korábban so­hasem látott jövevénynek, azoknak eszükbe sem jutott igazolványt kérni, netán megtagadni a fizetést. Példa vi­szont ilkó eddigi élete arra is, hogy bármennyire raffinált, leleményes és ..dörzsölt” egy bűnöző, nem képes túl­járni az igazságügyi, a bűnüldöző szerveken: mindig elfogják. Ilkó István már embercsempé­szésért, motorkerékpár-lopásért, szökésért, 16 rendbeli, visszaeső­ként elkövetett csalás, súlyos tes­ti sértést okozó veszélyeztetés, közveszélyes munkakerülés mi­att volt bezárva, s gyakorlatilag jóval' többet ült börtönben, mint amennyit szabadlábon töltött Legutóbb 22 rendbeli csalás mi­att 1966-ban ítélte el a bíróság, s akkor hat évi szabadságvesztést kapott. Büntetésének letöltése után 1972 januárjában szabadult, de csak egy fél év múlva szánta rá magát arra, hogy munkát vál­laljon. Egy évig dolgozott is, majd 1973 júniusában Kiskunha­lasra utazott, ahol ismerőse ré­vén tudomást szerzett arról, hogy a bíróság nemrégiben el­ítélt egy halasi férfit. Nos, Ilkó felkereste az elítélt feleségét a lakásán, ügyésznek adta ki ma­gát, s kijelentette: ha az asz- szony letesz tízezer forintot, ki­hozza a férjét a börtönből. Az asszony azonban csak hatezret tudott átadni Ilkónak, aki erről „elismervényt” írt alá, s figyel­meztette az asszonyt, hogy a to­vábbi négyezer forintot másnap a megyei főügyészség egyik szo­bájában adja le. Az asszony meg is jelent néhány nap múlva a pénzzel a főügyészségen, ahol érthető csodálkozással fogadták, s a történtekről jegyzőkönyvet vettek fel. De amíg az asszonnyal beszélt a lakásban, észrevett egy meg­címzett borítékot az asztalon. Még aznap a borítékon feltünte­tett budapesti címre utazott, s ott is tízezer forintot kért a ro­kon kiszabadítása fejében. A bu­dapesti férfi azonban nem ijedt megj hanem megtagadta a fize­tési és feljelentést tett a szélhá­mos ellen. Mire azonban a fel­jelentés befutott az illetékes szervekhez, Ilkó István Debrecen utcáit járta. Rövid ideig sétálga­tott, amikor „ragyogó ötlete” tá­madt: becsöngetett a Szvetits egyházi gimnáziumba, s leadta a mesét, miszerint ő a kalocsai ér­sek gépkocsivezetője, de útköz­ben elromlott az autó és a javí­táshoz hétezer forintra lenne szükség. Neki viszont nincs pén­ze, csupán csekkel rendelkezik. Azt tanácsolták neki, próbálja meg, hátha a szövetkezet elfo­gadja a csekket is az autójaví­tásért. EzzeL Ilkó elment, de az utcáról felhívta a gimnázium igazgatónőjét, mintha az érsek­kel utazó egyik főpap érdeklőd­né a gépkocsivezető megérkezése felől. így aztán eloszlatta az igazgatónő gyanúját, s amikor azzal ment vissza, hogy a csek­ket nem fogadták el, megkapta a hétezer forintot. Persze egy lillérig elköltötte. Természetesen „nyugtát” adott az összegről, alá­írva, hogy Bayer Gusztáv gép­kocsivezető. Ebből a hétezer forintból több, mint egy hónapig élt. Július 19- én Siótokon vett egy napilapot, s abból megtudta, hogy X. Y. siófoki lakos az előző napon ka­rambolozott, s előzetes letartóz­tatásba helyezték. Az újságban pontos lakcím volt és Ilkó azon­nal kész volt az újabb tervvel: felkereste az illető gépkocsiveze­tő feleségét, s kiadta magát a VOLÁN jogászának. Tízezer fo­rintot kért és annak fejében — amint mondta — kihozza a fér­fit a fogdából. Az asszony azon­ban csak nyolcezret tudott ad- ,ni, amit persze Ilkó elfogadott. Közben a debreceni eset után az ottani rendőrség országos kö­rözést indított a szélhámos után, s ennek alapján a bűnügyi nyil­vántartó komputere kimutatta az azonos módszerrel „dolgozó” csa­lók névsorát. A névsorban első helyen Ilkó István szerepelt. így tehát a rendőrség már tudta kit kell keresni. Elfogására is sor került Keszthelyen: bement az utasellátó ottani vendéglőjébe és kiadta magát ellenőrnek. Gya­nús volt azonban, hogy az el­lenőr úr meglehetősen ittas és a felszolgálók, az üzletvezető iga­zoltatni akarták, Ilkó jobbnak látta a menekülés útját keres­ni, de mert az ajtókat elállták, ő egy ablakot választott. Ki is ug­rott az emeletről, s egy féltetős épületre esett. Azon végigszalad­va az udvarra ugrott, de ott ép­pen egy beton medencébe zu­hant, s eltörött a lába. Az idő­közben értesített rendőrök itt fogták el. Nem kell azt hinni azonban, hogy ezután már simán mentek a dolgok Ilkóval. Dehogy. Elő­ször azt állította, hogy süket, az­tán azzal állt elő, hogy nem lát jól. Majd kieszelte, hogy a há­ború során őt szilánk érte, ami jelenleg is az agyában bujkál, s emiatt emlékezetkiesései vannak. Mondanunk sem kell, hogy be­tegségei közül semmit nem ta­láltak az orvosok. Mert a sü­ket ember például kitűnően meg­hallotta a szomszéd szobából a falon átkopogó másikat. Aztán a vak ember meglehetős éleslátás­sal töltötte ki az ellopott kórhá­zi űrlapot stb. Végül is a Kiskunhalasi Járás- bíróság hat és fél évi fegyházra ítélte és további tíz évre eltil­totta a közügyekben való részvé­teltől. Ugyanakkor kötelezte 14 ezer forintnak az állam részére történő megfizetésére, valamint a perköltségek viselésére. Az íté­let jogerős. G. S. A selyemhernyók új étrendje Japán kutatóknak sikerült fel­nevelniük három, olyan selyem­hernyónemzedéket, amelyek már nem a hagyományos eperlevélen, hanem mesterséges táplálékon nőttek fel. Az új „menü” hozzá­valói: szójapogácsa, keményítők, szervetlen vegyianyagok. „Ízesí­téséhez’' bizonyos mennyiségű apróra vágott eperlevelet hasz­nálnak. Az új étrend előnye, hogy rendkívül olcsó. A vizsgála­tok azt is kimutatták, hogy az újfajta étrenddel a selyemher­nyók ugyanolyan jó minőségű selymet termelnek, mint a ha­gyományos „menü” elfogyasztása után. Életkedvet kaptak Manci nénitől Ügy két esztendeje nyugdíjas találkozót tar­tottak a bajai Férfi Fehérneműgyárban. A ven­dégek zöme — lévén az üzem munkásságának túl­nyomó része nő — idősebb néni volt. A házigazdák — tegnap, pár éve még a gépek mellett kollégák, kitettek magukért. Kedves üdvözlő beszéd, vendégelés, műsor, figyelmesség — min­den volt. Még táncra is kerekedtek néhányan. A nénik egy részénél mégis hiányzott az igazi jó­kedv. Talán éppen a régi környezet, az aktív szak­társnők életkedve, a szeretetteljes légkör, a felto- luló emlékek hatására érezték az éles különbséget egykori tevékeny életünk és a nyugdíjas sors között. Ültek, merengtek, szomorkodtak. Egyikük,a törékeny alkatával ellentétben örök­mozgó özvegy Lantos Andrásné próbált lelket verni beléjük. Ám maga is észrevette, nem sok si­kerrel. Miközben régi tréfálkozó hangján cserfes- kedett, és eleven szeméből is áradt a huncutkodó biztatás — „Miért kell úgy elkámpicsorodni?” rég rájött a búsongás okára. Azok nem tudtak fel­oldódni, akik nemcsak nyugdíjasok, hanem egye­dülállóak is. Megértette őket. Maga is 23 éve vesztette el fér­jét. (A régi kommunistát az illegális Idők börtöné­ben elszenvedett ütlegek többé ki nem heverhető következményei vitték el.) Az özvegy munkásasszony át tudta érezni mások baját> De nem ügy segített a bánatukon, hogy maga is „leroskadt” — tetézve a szomorkodást. Hanem — míg tettetett vidám iróniával kimondta, —. „Nahát, ennyi szomorú öregasszonyt egy csomóban! — már elhatározta, tenni fog valamit 1944-es párttag, MNDSZ-alapítótag, vérében van a szervezőkészség. Ismeretségi köre? Nehéz volna megszámolni, hányán tanultak meg tőle szabni, varrni a Sugovica-parti városban. Egyedül a Tóth Kálmán Gimnáziumban 8 éven át vitte ennek a szakmának a politechnikai oktatását. Hat eszten­deig pedig a Férfi Fehérneműgyárban tanította a munkásnőket. Az emlékezetes nyugdíjastalálkozó után fölkereste az egyik vezetőt. Előadta tervét. Klubot szervez egyedülálló nyugdíjas munkásnők számára. Csak helyet adjanak, ahol időnként összejöhetnek. — Sajnos, erra nincs módunk... Szép, szép ez az elképzelés, elvtársnő, de leveszem maga előtt a kalapom, ha tető alá tudja hozni azt a klubot. Nem esett jól a fogadtatás, de juszt se engedett a szívós idős asszony. Próbálkozott itt is, ott is. Egyetértés volt, csak konkrét segítség nem. Egy­szer aztán a homlokára ütött özvegy Lantos And­rásné: „Ó, hogy eszembe nem jutott ez az Imre! Először is hozzá kellett volna mennem!” Sietett is Földvári Imréhez, a Hazafias Népfront városi titkárához. — Imre, emlékszel még arra az időre, amikor te volták a KISZ-titkár a Fehérneműgyárban? Is­merted ... Sorolta a neveket. — Hogyne, Manci néni. Hogy is felejthettem volna el azokat az asszonyokat, akikkel annyi éven át dolgoztam együtt. — Ezt nem is feltételeztem rólad. Ezért jöttem, hozzád segítségért. Előadta klubalapítási tervét, aminek a végén Földvári Imre készséges örömmel közölte: ott, a népfrontszékházban megalakulhatnak, összejöhet­nek — ahogy kívánja — kéthetenként, hetenként. Manci néni most már a szó szoros értelmében nyakába vette a várost, összejárta az üzemeket, házfelügyelőkkel beszélt, felkutatta az egyedülálló nyugdíjas munkásnőket. Voltak, akik még ekkor is kételkedtek vállalkozása sikerében. Kiküldte az első meghívókat. Izgatottan várta, mennyien jön­nek el az alapításra. Már először harmincötén je­lentkeztek! Azóta ötvenen-hatvanan látogatnak a klubba rendszeresen. Kezdve a 84 éves Halmos nénitől, a fehérneműgyári, posztógyári, szövetkezeti nyug­díjas munkásnőkig. Akik 30—40 évet töltöttek szorgos munkában a varrógép, szerszámgép, eszter­gapad mellett. Érdeklődésük a közügyek, ismeret- terjesztő előadások, jogi kérdések, orvosi, város- fejlesztési tájékoztatások iránt sok-sok fiatalét fe­lülmúlja. (Molnár Józsefné, szintén MNDSZ-alapító­tag, például 1963 óta — máig népi ülnök.) — A népfr.ont legjobb aktívái közé tartoznak — ismeri el Földvári Imre — ott vannak a tanácstagi beszámolókon, részt vesznek a lakókörzeti gyű­léseken. Véleményt mondanak ... Életkedvet kap­tak Manci nénitől. — De nemcsak mindig komolykodunk, szórako­zunk is — siet megnyugtatni Manci néni. — Két­szer kirándultunk már az érsekcsanádi csárdába. Meghívott bennünket a kiskunhalasi nűbizottság. A téeszben is körülnéztünk, virággal kedvesked­tek nekünk. Fürödni mentünk ... Aztán — közelebb hajol, és cinkos mosollyal árulja el — volt egy nagyon jól sikerült bálunk is. A szakmaközi adta a termet, „összehoztunk” egy sikeres tombolát. Csak a zenészeket kellett fizetnünk... Hadd súg­jam meg: van 3000 forint megtakarított pénzecs- kérik is — Nyugdíjas férfiakat hívtak meg a bálra? Hátrahőköl. Csak a szeme derűje jelzi, hogy nem haragból ered az öntudatos dacosság. Hova gondolok? — Nem hívtunk meg férfiakat. Irigykedtek is, mikor híre ment, milyen jól éreztük magunkat... Tudja, mi már nem szeretjük, hogy amikor ezek a férfiak egy kicsit isznak, mindjárt legényked- nek, verekednek... Javuljanak meg, aztán. — Megmondaná ezt a szemükbe is, Manci néni? — De meg ám! — Olyan jót nevet, hogy egy csöppet se lehet kételkedni a szavában. Tóth István Kunszentmiklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents