Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-11 / 59. szám
4 • P1..0FI NÉPE • 1915. március 11. „Szerzők66 - 30 éve és ma 30 esztendeje, s még utána jó ideig a háború koldusai voltunk. Akkor is reuzáltak azonban olyanok. akik az óriási többségnél azért éltek sikeresebben, azért boldogultak könnyedén, mert „értették a csíziót”. Nekik elegáns. külföldi szövetből készen csináltatott öltönyük, divatcipőjük volt, míg nekünk, a zömnek lyukas talpú bakancsunk, s a katonaságtól megmaradt komisz-öltönyünk — némi átalakítással. Az akkori „szerzők” szintén okosabbnak, élelmesebbnek tartották magukat, mintegy magasabbren- dűnek az „ostoba” tömegnél. Mivel szemfényvesztőén tudtak pénzt forgatni, üzletelni — feke- tézni. Volt hozzá képük. Megmosolyogták — ha ki nem röhögték — a „tehetségteleneket”, akik egészen másfaj tá szerzésben találták örömüket. Szereztek alkatrészt huzalt csavart fogaskereket, fűtőanyagot, javították, ösz- szerakták a megrongált gépeket, hogy meginduljon az üzem. A szó szoros értelmében éjt nappallá téve szerveztek, kutattak vetőmag után, hogy ne maradjon kenyér nélkül az ország. Szereztek igavonó jószágot, ekét lapátot. .Szereztek éles csákányt a romok eltakarításához. A társadalmi elismerés, a dicsőség mégis ez utóbbiaké lett. Élükön a kommunistákkal, akik elsősorban nevelték rá a szabad •dolgozókat a közösen, egymásért végzett munka örömére, jó ízére. A felszabadulás utáni nagy „társadalmi munka” példája hat, érlel közösségi érzést azóta is. S ha nem js éppen ártalmatlan szereplések után. — a „lemosolygó” könnyen élők magánsikere mégiscsak pünkösdi királyságnak bizonyult mindmáig. És a mai ..szerzők”? Mit szereztél? Feketézők korunkban is élnek. Csak harácsolóknak, gátlástalanul anyagiasoknak, ennek-annak nevezzük őket aszerint, hogy a szocialista erkölcs normáiba ütköző szerzés — milyen módján veszítettek rajta. Aztán vannak, akiknek a mentalitását, életvitelét ebben a rövid kérdőmondatban feszülő érzésállapottal jellemezhetjük: „Mit szereztél?” — Az előbbi „szerzők” előbb-utóbb szembetalálják magukat a törvénnyel. Az utóbbi „szerzőtípus” magatartása a belőle sugárzó torzító hatás, utánzásra csábítás miatt veszélyes. Elannyira, hogy olykor-olykor „hervasztó” meglepetések is érnek bennünket. Mikor hosszúhosszú évek után találkozunk ismerősünkkel. barátunkkal, aki 1945—46-ban résztvevője, esetleg éppen éllovasa volt a hajdani, nagy közösségi vállalásoknak, és harmadik-negyedik mondata ma ez: „Mit szereztél?” Akkor nem rendülünk meg annyira, ha még volt benne annyi tapintat, hogy nem érzelgett előtte: „Azok voltak a szép hősi idők...” — Jobb is, ha az ilyen hallgat már erről. Az egykori nagy „társadalmi munka” vetette meg az alapját annak, hogy a hajdani szükségszülte szerezgetésektől szerencsére messze kerülve, mai életünk, gazdaságunk a valamikorihoz képest, kínálja a nagyobb „szerzési” lehetőségeket. A baj nem ott van. hogy szebb lakást, új bútort, víkendházat, autót akar és vesz magának valaki. A hiba akkor következik el, ha mindezeknek a ..szerzője” szívében se. szándékában se az az ember már. aki valamikor élthalt azért, hogy mindannyiunk javára cselekedjen valamit. Nincs mit szépíteni — magunkat csapnánk be. ha e realitás elől homokba dugnánk a fejünket —, bizony elég szép számmal kerülnek olyanok, akik a villa vagy gépkocsi megszerzésével egyúttal a mások, a közösség gondjai-bajai iránti érzékenységüket is elveszítik. Amikor az autó nem tisztességtelen manipulációk „eredménye”, a „gyalogos” türelmetlensége olyankor is gyakran átcsap az érthető irigy kérdésre: „Ugyan miből telt ennek erre is?” Érthető irigység? Igen — olyankor tökéletesen érthető, ha azt tapasztalja, hogy tőle. a hobbyker- tes, gépkocsis polgártárstól semmi áldozatvállalást, segítséget, többletet nem kap a társadalom, a közösség. Se közéletben, se a kollektíva problémáinak megoldásában. Ilyenkor fordítják meg az emberek a tételt, amikor arról beszélünk, hogy egyenlősdi sosem lesz nálunk, s úgy igazságos, hogy aki többet ad. annak több is jár: „Igenóm, de aki többet kap a társadalomtól, attól joggal várhat többet a közösség is”. „Élesebb” igazságérzet Ebben a témakörben folyt beszélgetésünk Kalmár Pál elvtárssal, Kiskunmajsa nagyközség pártbizottságának fiatal titkárával. A pártértekezleti beszámolónak abból a gondolatából indultunk ki, hogy a szocialista közgondolkozás, közfelfogás, erkölcsi normák érvényesülése terén Kis- kunmajsán is jelentős előrelépés történt az utóbbi években. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatásunk, nevelési rendszerünk fejlődésével erősödött a szocialista erkölcs, az egyén és közösség kapcsolata. Növekedett az emberek felelősségérzete. Annak a több mint kétszáz beszélgetésnek a során, amit Kalmár Pállal az élen a pártbizottság tagjai egyénekkel, kisebb csoportokkal, üzemekben, tsz-ekben, szakszövetkezetekben. intézményeknél folytattak —, szintén arról győződtek meg, hogy „élesedett” a lakosság igazságérzete. Mind érettebb annak a tudata, hogy, a szocializmusban a boldogulás alapja a munka, és az igazi személyes érvényesülés csak a közösség érdekeivel összhangban kereshető. A közösségi élet, a köz- gondolkodás szocialistává formálásában itt is vezető szerepe van a „kialakulóban levő” munkásságnak. Ennek zöme Kiskunmaj- sán is első generációs munkás, hiányoznak tehát az ipari munkásmozgalom hagyományai. Miként a párttitkár kifejezte, „nincs múltja” a munkásságnak. De a mára 2000-re nőtt munkásközösség indította el Maisán a szocia- listabrigád-mozgalmat. ami azóta a mezőgazdasági üzemekre is átterjedt. Nagy számmal vesznek részt a nagyközség közéletében, s igen tevékenyek. Az üzemi munkásság volt az élesztője a társadalmi munka kiterjesztésének, ami — a szövetkezetek, vállalatok, intézmények bekapcsolódása révén — 5 millió 380 ezer forint értéket produkált a múlt évben. Ezzel a nagyközség egész fejlesztési alapját annak egyharmadával megtoldották. Mindeme vezető erényei mellett múltból hozott ballasztok is nehezítik a munkásság egy részének átalakulását. Ilyen például a kétlakisággal járó ellentmondások terhe. Üzemi munkás már, annak számos pozitívumával: — megsokszorozódtak emberi kapcsolatai, gyarapodtak ismeretei, új erővel gazdagodott, a hovatartozás érzésével; a szocialista brigádban újabb minőségi előrelépés, felelősség nemcsak önmagáért, hanem társaiért is. Aztán ismerkednek, beszélgetnek, összejárnak, látják egymás lakását, összehasonlítanak, tévé. magnó, szőnyeg, fürdőszoba — nekünk is legyen mindez. Egész életvitelük megváltozik. Másfelől. Pár éve még „nem parancsolt senki” a földemen. S ezen az alapon, ha szüret jött, betakarítás ideje —. szó nélkül „szabadságra” ment. Jó volt lazítani, hiszen olyan nehéz megszokni, hogy reggel 6-ra — ha esik, ha fúj — bent kell lenni a gyárban. Mert a helyi viszonyok olyanok, hogy sok munkás egyúttal szakszövetkezeti tag is a földjével. Szűk réteg, de nem veszélytelen S akkor a tágabb környezetben milyen jelenségeket tapasztalnak7 Lám, lám. vannak, akik „szerzésre” harígojódtak rá. Kis része ugyan a lakosságnak, de hatásában nem éppen veszélytelen. Egy szűk réteg csalással, kupeckodás- sál. mások kizsákmányolásával (esetlég éppen iparban vagy máshol dolgoznak és földjeiket másokkal műveltetik) szedik meg magukat, kontárkodnak. Ezek ellen ott a törvény szigora. — Többen sem másokat, sem a társadalmat nem károsítják meg. Hallatlan szorgalommal tesznek szert több jövedelemre. De önmagukat zsákmányolják, energiájukat zsi- gérelik ki. mivel legtöbbször erejüket túlfeszítve gürcölnek, s tönkreteszik egészségüket. Hamarabb „kikészítik magukat”, se társadalmi munkára, se tanulásra, művelődésre, se gyerekeik nevelésére. se javaik emberi kiélvezésére nincs erejük, idejük- Ez utóbbi rétegnél van rendkívüli szerepe a türelmes, meggyőző nevelő munkának. Hogy magatartásukkal, életstílusukkal se sugallják azt a nézetet, amely szerint mindenekelőtt „szerzeményeik” alapján kell értékelni az embereket, s elavult dolognak, „óhéber dumának” kell venni minden érvelést, ami kiállást, a nép szolgálatát, a közösségért való tetteket hirdeti. Cáfolatul mindjárt fel lehet hozni az utóbbi tíz-tizenöt évben szinte alig ráismerhetően megfiatalodott. felfrissült Kiskunmajsát. Az 1971—73-ban felépített 210 lakást (azelőtt 10 év alatt 30—30 épült évenként), az új óvodát, a kollégiumot, a boltokat, a sport- létesítményt; a munkások, szövetkezeti parasztok jövedelememelkedését. a parkokat, virágos utcákat ... Mindez elsősorban azok példamutatásának érdeme, akik akár párttitkári, tanácselőadói székben, akár’ a forgácsológép vagy eke mellett — éjt nappallá téve dolgoztak, tanultak, intézték mások ügyeit, őrlődtek a nagyközség gondjain, hogy minél többet tehessenek — mindenkiért. Akik — az önzők, túl anyagiasak szemében — „semmit sem szereztek”. Tóth István Ember és város korszerű összhangja A XX. század közepén a nyugati urbanizáció intenzív folyamatában az amúgy is nagy városok nem tudták elviselhi a belső növekedést és bombaként „robbantak szét”. Ezt a nyilvánvalóan dezurbanizációs jelenséget egyesek úgy értelmezték, mint a városépítészet valamiféle haladó tendenciáját. Az új elmélet „boly- gó”-városok. idealizált „alvó”-vá- rosok építését javasolta — természetesen csupán az emberek kiválasztott köre számára. A divatos „szputnyik-városok” azonhan fokozatosan önállósultak, saját ipart teremtettek, és nyilvánvalóvá vált az a törekvésük, hogy összeolvadjanak a nagy városokkal. Az élet tehát megcáfolta az új elméletet, a problémák még jobban kiéleződtek. A törekvés, hogy az ipari központokat, a lakó- és a pihenőövezeteket elkülönítsék egymástól, érthető és természetes. De célszerű-e ezeket nagy távolságra helyezni egymástól? Ha ez történik, akkor 2000-ben a Föld 7 milliárd lakosa lassan a „vándorló” életmódra tér át. A városépítészetben a Szovjetuniónak sok közös problémája van a fejlett nyugati országokkal. A szovjet városépítészetnek azdnban megvan a maga sajátos vonása, a problémák egyéni megoldása, mely szerint a lakásépítkezés irányvonala megfelel a lá- kosság érdekeinek. A városépítészet a Szovjetunióban a népgazdaságnak ugyanolyan központi irányítású és tervezésű ágazata, mint a többi népgazdasági ág. A lakosság letelepítése szorosan összefügg a termelőerők ésszerű elosztásával. Így például a Szovjetunió termelőerői elhelyezésének 1980-ig, és nagyobb távra kidolgozott általános terve előirányozza a gyorsított ütemű gazdasági fejlesztést és ezzel új városok építését Szibériában, a Távol-Keleten. Kazahsztánban és Közép-Ázsiában. A régi városokat és falvakat rekonstruálják, felújítják. Ezeken a régóta lakott területeken a városok építése számos bonyolult problémát vet feL Így például a hatvanas évek tapasztalata megmutatta, hogy egy város fejlődését ma már nem lehet a környező településektől elvonatkoztatva szemlélni, hanem azt a szomszédos településekkel összefüggően kell irányítani. Hogy ez mit jelent, arra jó példa a szovjet főváros általános fejlesztési terve. A tervet az egész Moszkva területrendezési, fejlesztési tervével együtt dolgozták ki. amely a városok és települések valóságos „csillagképét” öleli fel. Meghatározza többek között a 2009. évig terjedő időszakra a települések területi határait, az ipartelepítéseket, a szállítási, a műszaki-gazdasági kapcsolatokat, a lakosság pihenőövezeteit stb. Az ötéves tervidőszak (1971— 1975) első három évében a Szovjetunióban több mint 100 új város épült és számos régi várost rekonstruáltak. A megállapított egészségügyi normák szerint elkülönítették egymástól az ipari- és a lakóövezeteket. Az egészségre ártalmas üzemeket a városokon túlra telepítették, a hulladékok és szennyezőanyagok kivonására zárt rendszereket létesítettek. így például a Volga mentén épült új városban, Togliattiban 2500 hektár területen csoportosították az ipari üzemeket. A zöldövezeteket és a lakónegyedeket, amelyek 17 kilométer szélességben húzódnak, egészségügyi védősáv választja el az ipari övezettől. Ésszerűen tervezték meg az ipari létesítmények mélységi tagozódását az ipari övezetben. A lakóépületekhez közei csak végtermékekeket gyártó üzemek kerültek A vízellátás, a szennyvíz elvezetése, a hulladékanyagok felhasználása mindenütt zárt rendszerű. A lakónegyedek tervezése és építése a mikrorajonos építkezés elve alapján történik, ahol 350—400 méteres sugarú körben kapnak helyet a kulturális és szolgáltató létesítmények. Igor Martinyenko (APN—KS) • Lakóházak Moszkva egyik új kerületében. A múlt évben csökkent a tűzesetek száma, de növekedett az anyagi kár Dudás István tűzoltó alezredest a megyei tűzrendészeti parancsnokság helyettes vezetőjét kerestük fel a napokban, s arra kértük: ismertesse olvasóinkkal, hogyan alakult a múlt évben a tűzkárstatisztika — önmagában a számok nem sokat mondanának — kezdte Dudás István tűzoltó alezredes, ezért a múlt évi adatokat összehasonlítom az 1973. évivel. A megyében 1973-ban 429 tűzeset történt. 3 millió 752 ezer forint kárt okozva. A múlt évben a tűzesetek száma 97-tel csökkent, ám az anyagi kár 3 millió 762 ezer forintra növekedett. Általában az a helyzet, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, a lakóházakban a középületekben, _ a kereskedelemben a jó megelőző munka eredményeképpen, kevesebbszer pusztítottak a lángok. Ugyanakkor a közlekedésben az 1973. évi 24-gyel szemben 29 tűzeset történt. Emelkedést mutat a gyújtogatásból származó tűzesetek száma is, ugyanis a múlt évben 24 történt, az 1973. évi 20- szal szemben.» Számszerűen a legtöbb tűz a mezőgazdaságban pusztított. A tűzoltóknak — állami és önkénteseknek —■ 164 esetben kellett beavatkozniuk, de ennek ellenére is 2 millió 572 ezer forint kár keletkezett terményekben, mező- gazdasági eszközökben. A mező- gazdaságban. annak ellenére, hogy 54-gyel csökkent az esetek száma, az anyagi kár 50 600 forinttal több volt, mint 1973-ban. A kár növekedése abból származik, hogy a mezőgazdaságban nagyobb értékű gépek váltak a tűz martalékává, s nem minden esetben jelezték időben a tűz keletkezését, nem volt elég szakszerű a közbeavatkozás. Az iparban 50 százalékkal csökkent a tűzesetek száma, ami arra enged következtetni, hogy üzemeinkben, vállalatainknál jó a megelőző munka, a dolgozók tűzrendészeti oktatása. Ez meglátszik az anyagi kár alakulásánál is, ugyanis ipari tüzek esetében a kár több mint 50 százalékkal csökkent. Jónak értékelte a tűzrendészet megyei parancsnokhelyettese a kereskedelmi vállalatoknál a tűzbiztonságot, ugyanis mindössze három esetben kellett közbeavatkozniuk, s az anyagi kár alig haladja meg a 34 ezer’ forintot. — Külön szeretnék szólni a tüzek okairól. Mint már említettem gyújtogatás miatt 24 tűzeset történt, amely nem kevesebb, mint 350 ezer forintnyi kárt okozott. A legtöbb — nyolc — Kecskeméten és járásában fordult elő. Ezek megelőzésére sajnos nem sokat tehetünk. A mezőgazdaságban korábban sűrűn előfordult az öngyulladás. A múlt évben mindössze egy alkalommal történt ilyen tűz, amely annak tudható be, hogy ebben az esetben nem álkalmazták a modern szárító berendezést. Jelentősen növekedett ■azonban a súrlódás következtében keletkező tűzesetek száma. Az 50 százalékos növekedéssel egyidejűleg az anyagi kár 59 ezer forinttal több volt. mint 1973-ban. Csökkenés tapasztalható a robbanás, az elektromos áram, a villámcsapás, a sugárzó hő, az építési hiba, a mozdonvszikra miatt keletkezett tűzesetekben. Sajnos még mindig gyakoriak a gyermekjátékból a tiltott helyen való dohányzásból és nyílt láng használatából. a szabadban való tüzeléstől származó tűzesetek. Az elmúlt évben negyven tüzet okoztak a gyermekek, és a kár 165 ezer forint volt. Annak ellenére, hogy 15-tel csökkent a tiltott helyen való dohányzásból származó tüzek száma, az anyagi kár 700 ezer forinttal növekedett. A tűzoltóság — tudtuk meg végezetül Dudás István tűzoltó alezredestől — az önkéntes tűzoltók bevonásával, a vállalati tűzrendészeti felelősökkel továbbra is széles körű propagandát fejt ki a tűzesetek, s ezen keresztül az anyagi javak megsemmisülésének megelőzése érdekében. Ezzel egyidejűleg tovább korszerűsítik az önkéntes és állami tűzoltóság felszerelését, eszközeit modernizálják. Gémes Gábor Nesze neked, tisztasági mozgalom! Tessék, ez a jószándék viszonzása! Kecskemét köztisztasági viszonyainak jelentős megjavítását szolgálta, amikor — 1973 utolsó negyedében — bevezették a konténeres szemétszállítást. Jelenleg 38 ilyen közterületi szemétgyűjtő „bázis” van városszerte — a kommunális Költségvetési Üzem kezelésében. Ezenkívül közel 100 db a vállalatok, intézmények ez- irányú higiéniáját emeli. A képen látható robosztus példány — közterületi. Tehát abból a kategóriából való, amely a köztisztasági dolgozók — utcaseprők, parkgondozók — által ■feltakarított szemét „tárolására” való. Azaz — a rendszeres „kukás” szemétszállításba bekapcsolt lakosok e konténerekbe nem hordhatják a hulladékokat, kocátokat, piszkot. Illetve... Ez az egy — a Lőcsei és, Kassai utca sarkán fölállított konténer — kivétel a szabály alól. Pólyák Péter, a kommunális üzem igazgatója elmondotta, hogy „nevelő célzattal” ezen a fertályon engedélyezték a közterületi tartály lakossági igénybevételét is. Gondolták, hogy ezzel csak vé- geszakad a régi állapotnak. Azelőtt ugyanis több száz méter hosszan az árokpartra, bele, út- ra-útfélre szórták az emberek a tetemes szeméttömegetí íme, a felvétel a „nevelés” eddigi hatásáról. Szinte „könyörögve” tátog a konténer. — „Belém hordjátok a szemetet, jó emberek!" — Hiába. Mert mellé öntik inkább. Mintegy külön szeméttelepet alakítva. Érdekes módja a primitív „hagyományápolásnak". Furcsa ízlésre valló eljárás. Talán valamiféle különös állatbarát-gesztus történik itt? Egyesek azért ömlesztik ekkora rakássá szemetüket, hogy kakasuk zavartalanul érezhesse úrnak magát a saját szemétdombján? De félre az iróniával. Ilyen „színfoltok” nem méltók a nagy évfordulót ünneplő megyeszékhelyhez, s megcsúfolják az 1972- ben indult „Tiszta, virágos Kecskemétért” mozgalom eddigi eredményeit. Apropó! — a mozgalom. Ugyancsak Pólyák Pétertől értesültünk, hogy amilyen szép, s a más tájakról idelátogatók részéről is irigyelt sikereket tudott felmutatni a megyeszékhely, amit az első években a mozgalommal egyetértő lakosság produkált, úgy szállt már alább a kezdeti lelkesedés. Mind a lakosság, mind az intézmények részéről. Például. Ki-ki elfelejt söprögetni a saját háza előtt. A szabályrendeleti tilalom ellenére csak úgy hintegetik szanaszét a városban a szénát, szalmát, trágyát, pozdorját a száguldó járművek, mivel fölöslegesnek tartják leponyvázásukat, vagy azt hanyagul oldják meg. (Mint legutóbbi képriportunkban láthatták.) Tele papírgyűjtővel a város, mégis a nyalánkságokról lekerült „ezüst”-, hártya-, s egyéb papír a járdákat, utakat ékteleniti. Egy- egy szelíöfuvallat is „karneváli” szemétförgeteggel csapkodja tele szemünket, szánkat. Szóval... Szeressük, szépítsük városunkat olyan tevékenyen, mint két-hátom éve még. Csak azt tegyük meg a köztisztaságért, ami ránk mint városlakókra „saját házunk előtt" hárul. Erre azért is nagy-nagy szükség van, mert... — gondoljunk csak bele — lassan 90 ezer ember él — Kecskeméten, — ám a legalább szükséges 61 utcaseprő helyett mindössze 24 takarítja a szeme tét. Ennyi, mert itt sincs elegen dő munkaerő. T.I. — T.S. Az idézőjel sejteti, hogy nem irodalmi, zenei s egyéb műalkotások szerzőiről van szó. Olyanokról, akiknek élet- szemléletét az anyagi javak — nem egyszer minden áron való — szerzésének vágya tölti be.
