Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

4 • PETCr. ínEPE • 1975. március 9. A Minisztertanács 2026 1973. (VIII. 8.) szá­mú határozata így kezdődik'. ,,A Minisztertanács a szakmunkás képesíté­sű fiatalok felsőfokú tanulmányairól a követ­kezőket határozza: 1. Az 1973 74. tanévben mintegy 200 fiatal szakmunkás szamára — a szakmai képesíté­süknek megfelelő műszaki egyetemi, illetőleg műszaki főiskolai tanulmányokra való felké­szítésük érdekében — előkészítő tanfolyamot kell szervezni. Az előkészítő tanfolyam 10 hó­napig levelező oktatási rendszerben működik, utolsó szakaszában — legfeljebb két hónapig — azonban egész napos, bentlakásos, intenzív jellegű.” • Faragó Imre: Munká­ból jöttünk. télre megy a játék ... • I araszovics András: ... nagy a hajtás, s nekünk így, érettségi nélkül még nagyobb. Ök a éZET-esek, akik e hatá­rozat szellemében bekerülhettek — kollégáik, munkahelyi veze­tőik javaslatára — a szakmun­kások előkészítő tanfolyamára, azt a munka mellett sikeresen elvégezték, s a záróvizsgán bizo­nyították, hogy a felvételi köve­telményeknek megfelelnek. Az idei tanévben elsőéves hallga­tók lettek. Közülük már többen családot alapítottak, szamukra a munkáséletforma lett a hétköz­napok valósága. Ma, egyetemi, vagy főiskolai hallgatók. A 107-es tanulmányi csoport A Kecskeméti Gépipari és Au­tomatizálási Műszaki Főiskolán kilencen kezdték el a tanévet: ■Csiha Antal, Pintye Gyula és Berkes Béla a debreceni Gördü­lőcsapágy Gyár, Koszivá Tibor -és Körösi István a Diósgyőri ■Gépgyár, F.nyedi Imre a Hajdú­sági Iparművek, Nagy János a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára. Faragó Imre a BRG kecs­keméti gyára és Taraszovics András a ZIM kecskeméti gyá­rának szakmunkása. A kecske­métiek kivételével mindannyian kollégiumi elhelyezést kaptak. A felvételi- és záróvizsga utáni második nagy erőfeszítések időszaka is letelt. Befejeződtek a félévi vizsgák. Milyen ered­ménnyel? A tanulmányi hiva­talban így tájékoztattak: a ki­lencből hatan sikerrel vették az első félévet, bar az utóbbiak közül is mindenki legalább két­szer utóvizsgázott. Hárman nem folytathatták a tanulmányaikat. Matematikából, illetve mechani­kából nem tudtak megfelelni az alapkövetelményeknek. Segítség — mindenben A munkásfőiskolásokkal külön is kiemelkedő figyelemmel törő­dött és törődik ma is dr. Nagy Tamásné patronáló tanár, aki a mechanikai gyakorlatot vezeti és matematikából Csák Istvánná. De segítettek az 'érettségizett hallgatók, csoporttársak, szoba­társak is. Munkájukat, gondjai­kat, bajaikat figyelemmel kísérte az intézmény párt- és KlSZ-szer- vezete is. A gondoskodás, a segítés min­den oldalról körülvette őket, mégis hármójuknak távozni kel­lett. Mi az oka? A követelmények egyformák minden hallgató számára, ebben nincs megkülönböztetés. Viszont az előképzettségük nem egyenlő az érettségizettekkel, s ezt a hátrányt az egyéves előkészítő 78 tanítás; napján nem tudták pótolni. Az első tapasztalatok azt-mutatják, hogy a 78 nap ke­vés, legalább egyéves intenzív, bentlakásos oktatásra van szük­ség, ők pedig a 78 napot is — a központi képzés idejét leszá­mítva — munkával „kombinálva” töltötték el, tanulták végig. Letéve a munkadarabot .kör­ző és ceruza került a kézbe. A fáradtság érzése ellen nem szun­dítás. hanem kávé, kávé. ciga­retta és kávé, s megint új feje­zetek, példák, példák. A tudás­szint pedig a megfeszített akarat és a nagy-nagy szorgalom ellené­re is az alapoknál jóval maga­sabban van a követelrnénymér- cén. A munkásfőiskolások tanul­mányi eredménye az első félév végén 2,87-nél nem volt maga­sabb és 2,62-nél nem volt ala­csonyabb, s mint említettem, hárman nem tudtak levizsgázni. Ne különböztessenek meg Taraszovics András, a ZIM esz­tergályosa; családos, egy gyer­mek édesapja, életkora 26 év, ka­tonaviselt, markáns arcú, egye­nes, nyílt tekintetű ember. Fara­gó Imre 22 éves, nőtlen, szer­számkészítő, magas, vékony,' ér­zékeny típusú, akit a szavai, érzelmi telítettségű mondatai után ítélve inkább a bölcsészka­ron lehetne elképzelni, mint itt, a műszaki főiskolán. Kimegyünk az udvarra a tavaszias napsütés­be. A tornaórát engedéllyel át­beszélgetjük. — Hogy bírjuk? — ismétli meg a kérdést önmagának Fara­gó Imre. — Ügy, hogy bírni kell. Munkából jöttünk, tétre megy a játék, s ebben nincs alku. Teg­nap is éjjel kettőkor feküdtem le, rnert holnapra két szakrajzot kell beadni. Közöttünk senkinek nincs megfelelő alapja. Dupla energiával is nehezebben hala­dunk. Nem tudom, hogy mi lesz? Hét utóvizsgával sikerült átjut­nom az első féléven, s három félév alatt lehet összesen tíz ,.uv.”, s az év végi szigorlatok még hol vannak? Mindenben se­gítenek, maximálisan segítenek, de a főiskola egész rendszerét nem igazíthatják mihozzánk. Ha kihullok, visszamegyek a mun­kahelyemre és leérettségizem, utána folytatom, talán könnyebb lesz. Nem. vagyok elkeseredett, csak szembe tudok nézni a való­sággal és szembe is kell nézni. Ennyit már régen megtanulutam. Taraszovics András: — tÉn négy utóvizsgával vé­geztem el a félévet, pedig nem lazítottam. Itt nincs olyan, hogy ez SZET-es. mert nincs a há­tunkra írva. Ha kétszázan be­ülünk zárthelyi dolgozatot írni, nincs különbség, de ne is külön­böztessenek meg. mert az több okból rossz lenne. A követel­mény ugyanaz, s ha megfelelünk maradunk, ha nem, akkor me­gyünk. Szóval, nagy a hajtás, s nekünk 'így. érettségi nélkül még nagyobb, s a végsőkig segíteni sem lehet, mert az idő korláto­zott. — A munkahelyetekkel tartjá­tok a kapcsolatot? — kérdeztem. Mindketten azt válaszolták, hogy szeretnék, de nincs idő, minden percet ki kell használni, hogy a hátrányokat behozhassák. A dilemmákról őszintén Vélemények: — Nagy a megterhelésük a rövid előképzés miatt. Félő, ha végeznek is, meggyengülnek az idegeik. — A munkáspolitika szép, lel­kesítő eredménye ez a határozat, de ha ilyen formában folytatni akarják a képzést, akkor az elő­készítést ki -kell bővíteni és sok­kal intenzívebbé tenni, hogy az érettségi szintjét valóban el­érjék a hallgatók. így kisebb megterheléssel és jobb eredmény­nyel folytathatnák az egyetemi, főiskolai tanulmányaikat. — Az idei tapasztalatokat fel­használják. Oj tankönyveket, jegyzeteket adtak ki. Talán az a 250 fő, akT”’az idén kezdi meg a tanfolyámot,' mar szerencsé­sebb helyzetben lesz. Folyamatá­ban a módszerek is kialakulnak, amelyek jobbá, hatékonyabbá te­hetik a végrehajtást. — Nagy gondot kell fordítani azokra, akik a főiskoláról, egye­temről visszakerülnek a munka­helyükre, mert nem bírják az iramot, azokban ez ne okozzon nagy törést. Őket át kellene adni a dolgozók esti középiskolájának, hogy a megkezdett tanulmányaik ne szakadjanak meg, hanem foly­tatódjanak. Erről rendelkezni is kellene. A felvetett gondok, ellentmon­dások, javaslatok a valóságos helyzet tükrözöl és mindenkép­pen megszívlelendők. Csató Károly A kongresszusi verseny eredményei a Kecskeméti Konzervgyárban A Kecskeméti Konzervgyár dolgozói az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulója tiszteletére indított országos méretű versenyhez az elsők között csatlakoztak. Szocialista brigádjaink felaján­lották, hogy a vállalati célkitűzéseket a terme­lékenység növelésével, a termékek minőségi követelményeinek fokozott betartásával, .anyagtakarékossággal, az export pontos szál­lításával teljesítik. Vállalásaikat a mozga­lom hármas jelszavának — szocialista mó­don dolgozni, tanulni, élni — szellemében munkahelyük sajátosságainak megfelelően tették meg. Bár a konzervgyártás nagymér­tékben füge az időjárás alakulá­sától — ami az elmúlt évben kő/ - ismerten szeszélyes volt —, mégis elmondhatjuk, hogy árutermelé­sünket. folvóáron számítva. 107:1- hoz mérten 26 millió forinttal tel­jesítettük túl. A belföldi ellátás kielégítése mellett eleget tettünk a szocialista piac igényeinek, aho vá több. mint 8 ezer vagon árut szállítottunk Csaknem 241 millió forint értékű árut exportáltunk a nyugati országokba. Jórészt a munkaversenynek kö­szönhető. hogv a termelékenység gyárunkban 5 százalékkal növe­kedett. Ez tükröződik a vállalati eredményben is. ami az elmúlt évihez képest 28.2 százalékkal magasabb. Jelentős segítséget nyújtottak a vállalások .teljesíté­séhez az újítók. Míg 1973-ban 166, addig tavaly 246 újítást nyújtot­tak be. A bevezetett újításokkal elért eredmény a tavalv előtti 950 ezer forinttal szemben meghalad­ja a 4.2 millió forintot. A na­gyobb gazdasági jelentőségű újí­tások mellett sok kisebb — bal­esetelhárítást. munkaszervezést előmozdító — ötlet igazolja, hogy a dolgozók magukénak érzik mun­kahelyüket. és hozzáértéssel, sze­retettel végzik munkájukat. A vállalat párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetői a jó ver­senyszellem minden feltételéről gondoskodtak. Ennek köszönhető, hogv nyolccal emelkedett a szo­cialista címért versenyző brigá­dok száma, és amíg 1973-ban sz.áz, addig az elmúlt évben már 124 brigád nverte el a megtiszte­lő címet. Eredményeik méltó anyagi és erkölcsi elismerésben részesültek. Összesen 4 millió 300 ezer forint jutalmat, illetve pré­miumot kaptak dolgozóink 1974- ben becsületes helytállásukért. A konzervgyár egész kollektí­vája szinte egv emberként vállal­ta tavaly augusztus 5-én a kom­munista műszakot, amelynek bé­rét — 201 ezer forintot — a szo­ciális létesítmények bővítésére, a nagycsaládosok támogatására, a továbbtanulók segítésére osztot­ták fel az üzemrészek kollektívái. Számottevő volt a nem gazdasági jellegű társadalmi munka is, amit a legkülönbözőbb területeken vé­• Töltőgépre helyezik a konzervdobozokat a Kecskeméti Konzerv­gyárban. (Opauszky László felvétele) geztek h brigádok. Kezük nyomán szépültek az óvodák, a bölcsőde, tisztábbak, barátságosabbak lettek a munkahelyek, felépült a KISZ- klub. és sok más. kisebb-nagyobb munka elvégzésére is sor került. A brigádok nem feledkeztek meg az önművelődésről és to­vábbképzésről sem. Részt vettet: különféle szakszervezeti, politikai továbbképzésen, csoportos tárlat- látogatásokon, kirándulásokon. A kxlltlh'árts 'élét 1 fellendüléséhez szinte korlátlan lehetőséget nyúj­tott az út KISZ-klub. ami sokkal többet jelent, mint amit az elne­vezés mögött érteni szoktunk. Rö­vid fennállása óta színes, válto­zatos programokkal várta a gyár dolgozóit. A klub a könyvtár, a szakköri foglalkozások, tovább­képzések. a művészek által tartott hangversenyek, minden igényt ki­elégítő otthonává vált. Az elmúlt gazdasági év meg­határozza idei feladatainkat is. A már elkészült anyag- és energia­takarékossági intézkedési tervek váltak alapjaivá a további válla­lásoknak. amelvek teljesítésével kívánunk hozzájárulni a népgaz­dasági célkitűzések maradéktalan megvalósításához. Kurucz Mihályné munkaverseny-felelős Állatok vagy növények? Egyre több az allergiás megbetegedés Számítások szerint a modern társadalom lega­lább 50 százaléka szenved vagy szenvedett aller­giás légcsövi megbetegedésekben. Ilyenek: az al­lergiás bronchitis, a szénaláz, a csalánkiütés, az ekcéma és a különböző allergiás bőrbetegségek. A kutatók szerint a szervezet rendkívül érzékeny a leghétköznapibb dolgokra. A virágpor például meghűlést és kötőhártyagyulladást■ a lakásban le­vő por asztmát és krónikus bronchitist, a tojás a tej és más egyszerű ételek csalánkiütést és ekcé­mát okozhatnak. Az ausztráliai Canberra egyetemének tudósai le­döntöttek az állatok es növények közt húzódó vá­laszfalat. A paradicsom genetikai struktúrájába olyan géncsoportot vittek be, amelyet egy bakté- riumfajtábol vontak ki. A növény sejtjei új gene­tikai információt kaptak. A szakemberek szerint, a beavatkozás alapvetően megváltoztatja a növény anyagcsererendszerét. A paradicsom most már köz­vetlenül a levegőből képes majd kiválasztani a nitrogént, és a továbbiakban nem lesz szükség nit­rogéntartalmú műtrágyákra. SZILVAS! LAJOS <85.) Biztosan tudom, hogy Olga még azt hiszi: az emberi hang ugyanolyan nemes, mint a vox humana az orgonán. E ezért na­gyon irigylem, önmaga tisztasá­gát vetíti ki a környezetére, a világra, ami körülveszi, énrám is, amikor álhitet táplál magában rólam... Hallom a hangját. Alt. Nincs mellékzöngéje. Olyan, mint ő maga. Pedig biztosan nem arra gondol, amit Zuárd atya „Ite, missa est”-iére felel: — Deo gratias! őbenne is ott a géppé váló em­ber csírája. Tovább fog gyalo­golni az életben, s az ő cipőjére is rárakódik majd a sár. A bi­zalmatlanság. a kétely nehéz sa­ra ... Talán én leszek az első jsárkolonc, amelyik otthagyja nyomát a cipője talpán ... Nem akarom: Miért nem ma­radhat meg olyan tisztának, amilyen most? Neki nem szabad odáig süllyednie, mint én süly- lyedtem... Ha őszinte lennék hozzá... De tudom, hogv nem leszek őszinte. Ügy fogok viselkedni, mint az az ember, aki elfogadja a boytól a nem neki címzett ajándékok. XII. Bekopogok Zuárd atyához. — Tessék .. — hallom bentről az öreg baritonját. Belépek. Egyedül van. Rám néz — Hol voltál? Fönt ebédeltél a szobádban? Bólintok és leülök. Fönt ebé­deltem. Nem mertem kockáztat­ni, hogy az ebédlőben szemben üljek Olgával. Ideges vagyok és zavart. Ebéd után a szobámban sem tudtam megmaradni. Le kel­lett jönnöm ide. A beszélgetés eltereli legalább a gondolataimat a gondjaimról. — Nem zavarlak? 1 — Gyújts rá — tolja elém Zuárd atya cigarettás dobozát, amelyben finomra vágott dohány mellett néhány cigarettapapír fe­hérük. — Hallod, megint szólnak az ágyúk ... — bök az ablak felé. — Igen messze vannak még ... — mondom, s belenyúlok a do­hányba. Válvút formálok a pa­pírból. és teleszórom dohánnyal. Megpödröm. Nehezen sikerül. Nem egyenlő vastag. Eligazítom a papírban a dohányt. Gyors, merész mozdulattal pödrök rajta egyet. Így kell. Most jó. Meg- nyálazom és összeragasztom. — Sakkozzunk? — kérdi az öreg pap, miközben tüzet ad. Megrázom a fejem: — Nincs kedvem... — s hát­radőlök a karosszékben. Nézem a szemben álló polcon a köny­veket. Javarészt francia művek. Egy-két latin munka. Az alsó sorban magyar költők. Erős a cigaretta füstje. József nyilván csak kanadohányt ka­pott a faluban. De ez is jobb, mint a semmi — Sakkhoz nem kell kedv — húzza elő a táblát Zuárd atya. — Elkezdi az ember ... aztán az első lépés után belelendül a já­tékba .. Ám legyen. Felállítom a ma­gam oldalán a figurákat. Zuárd atya már kész a saját sorával. Paraszttal és királynővel nyit. Egyszerű módszer. Kirakom a parasztsor elé a két lovamat. Ö erre a bal oldali lovával lép elő. Nincs kedvem támadó lépésen gondolkodni. Támadjon ő. Majd akkor meglátom, hogyan véde- kezhetem Utat nyit a futója előtt a jobb szárnyon Meg akarja támadni a lovamat. Hadd tegye. Nem ér vele semmit. Lepöckölöm a ci­garettám végéről a hamut. Nem nézek rá az öregre, úgy kérdem: — Mondd, atvám, hiszel az Is­tenben ? Mutatóujja a futó fején nyug­szik. Azon gondolkodik, mit lép­jen vele. Nyilván még nem ért el a tudatáig a kérdésem. Ki­emeli helyéről a futót. Töpreftg, kilépien-e vele a sor elé. Meg­gondolja magát. Visszahelyezi a futót a király mellé. Összecsü­csöríti szederjes ajkát. — Istenben? — kérdi gépiesen. — Micsoda kérdéseke^ teszel — Komolvan kérdem ... Rám néz. Magam elé fúvóm a füstöt. Fürkészem az arcát. Mit felel vajon? Igazat mond, vagy hazudni fog? Akármit szól, leol­vasom az arckifeiezéséről, mi hú­zódik meg a szavai mögött. Körülböngész a sakktáblán. — Miért érdekel9 — kérdi közben — Fene tudia ... — Mégiscsak van valami oka, hogy megkérdezted. — Nincs oka. Legfeljebb any- nyi, hogy kíváncsi vagyok ... Fe­lelj nekem: hiszel Istenben? Mosoly játszik a száján. Ügy néz rám, akár egy gyermekre. Mint az apa a csemetéjére, ami­kor a gyerek megkérdi, miért röpül a légy. Nem bánom, gon­doljon, amit akar De teleljen. Nincs bátorságod felelni? — kérdem szinte izgatottan. Csak tudnám, miért érdekel engem az ő hitg • • ■ — Felelhetek.' Értelmes ember vagy — vonja meg kissé a vál­lát —, miért ne beszélnék veled róla... Akár meglepődsz, akár nem állítom neked, hogy a pa­pok kilencven százaléka nem hisz. Túlságosan is őszinte a felele­te. Azt hittem, köntörfalazni fog. Ilyen kerek válaszra nem szá­mítottam. Most már egyikünk sem törődik a sakktáblával. — Meglepődtél? — néz rám. — Talán ... És ha nem hisznek a papok, miért hirdetik az Is­tent? — Miért ne hirdetnék? El­végre lehetséges, hogy létezik . . : legalábbis a létezésével sokkal könnyebb megmagyarázni a dol­gokat ... Aminek a magyarázata nem világos, behelyettesíti az ember az isteni akaratot. — Ezek szerint az Isten olyan, mint a kártyában a Jolly Joker? Nem teljes a tere, kiegészítem egy jollyval... — Cinikusan fogalmazol... — pillant rám némi megrovással. — Légy több megértéssel az embe­rek iránt. Nem vetted még so­hasem észre, hogy az emberek­nek nehezükre esik a gondolko­dás? Meglehetősen fárasztó és kimerítő végiggondolni mindent, az alfától az ómegáig. Könnyebb megállni télutón, s a maradékra azt mondani, hogy a többit Isten csinálta ... — De hát. ha maguk a pa­pok sem hisznek ... miért nem tárgyalják meg egymás között a kétségeiket? Miért nem próbál­nak valami okos magyarázatot találni? Felemeli a jobb lovat a sakk­tábláról és megnézi a figura tal­pát. Vizsgálgatja, jóllehet semmit sem láthat i-ajta. — Te vagy az első ... — kezdi el közben töprengve — akiveL beszélek erről. Nem is tudom, miért. Azt kérded; miért nem vonjuk le u tanulságot a kéte­lyeinkből, a nyilvánvaló ellent­mondásokból. Hogyan magyaráz­zam meg? Az egyház, fiam — szervezet. Masina. Mondjam azt, hogy járom? Ha az ökör egyszer beledugta a fejét az igába, job­ban teszi, ha nem rángatózik. Ne ugráljon, mert csak neki fáj. Durva hasonlat, de képzeld csak el, mi volna, ha a zsinat, le­gyük lel, elkezdene vitatkozni is­ten létéről a modern termé­szettudományos felfedezések alap­ján. Ha, mondjuk nem többet tennének fel vitára, csak az energia, az anyag megmaradásá­nak elvét. Cálolhatatlan tör­vény. Világosiin bizonyítja, hogy az energia, az anyag nem vész el. Tehát ha nem vész el, akkor nem is keletkezhetett, hanem öröktől fogva létezett, ennélfog­va istennek nem kellett megte- remtenie a világegyetemet. (Folytatjuk) A követelmények egyformák

Next

/
Thumbnails
Contents