Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-06 / 55. szám

1975. március 6. • PETÜI'I NÉPE • S [Könyvsorozat munkásoknak és diákoknak Az igen-igen eltérő, hogy ki mennyit költ könyvekre, de az olvasási igény, a rendszeres gyűj­tögetéssel nagyranövekvö könyv­szeretet kezd általánossá válni. A tsz-tagok, a szövőnők, az esz­tergályosok otthonában lassan ugyanúgy főhelyre kerül a köny­vespolc, mint a betűigényesebb Pglalkozásúaknál. Gondjaik is közösek: a gyara- ’ó kötetek egyre több helyet oglalnak el, s ez arra készteti könyvbarátokat, hogy a gyűj- eményüket „szakosítsák”. Ma ár nem az a fontos, hogy sok önyv sorakozzon a polcokon, ha­em olyan kiadványok kerülje­nek a házi gyűjteményekbe, ame- yekből bármikor' pótolható, fris- íthető a fogyatékos ismeret- nyag, kielégíthető a tudomány, művészet messzibb tájaira ka- auzoló kíváncsiság. Ez alkalommal a Gondolat önyvkiadó újdonságaiban talló- unk. Nyomdában vannak már az ün- epi kiadványok, amelyek felsza- adulásunk 30. évfordulójához -kapcsolódnak. „Hazatért szöve­tek" című gyűjteményük az 1919 »s 1945 között a világ legkülön­bözőbb országaiba emigrált ma- yarok mindmáig alig ismert an­tifasiszta tevékenységének doku- entumait adja közre. A kiadó másik ünnepi ajándé­ka az évfordulóra a Magyar His­tória sorozat, amely elsősorban munkás- és diákolvasoknak ké­szült, s a magyar történelem ion­os korszakait, egyéniségeit mu­tatja be olcsó, mutatós és gazda- on illusztrált köteteiben. Az el- ő példányokat előreláthatóan a könyvhéten kapják kézhez az >1 vasók. Már megjelent a boltokban és osztatlan sikert aratott a Gon­dolat Zsebkönyvek sorozata, amely a korszerű technikai és művelődéstörténeti ismereteket népszerűsíti. Az olcsó, s valóban zsebre méretezett, okos kis köny­veket elsősorban a munkásolva­sóknak szánták. Aki egyet is kézbe vett közülük, aligha tudta visszaadni, függetlenül attól, hogy mivel foglalkozik. Tetszetős könyvek ezek, amelyek egy adott témában olvasmányosan foglal­ják össze a leglényegesebb tudni­valókat. Sok érdekes témáról alkotha­tunk összefüggő képet a segítsé­gükkel. Kobrinszkij: Figyelem, robotok! című könyve például a napjainkban is még valahol a fantázia és a valóság határán mozgó robotok feladatairól, épí­tési módjairól, teljesítményeikről nyújt népszerű általános áttekin­tést. Klaus Lindner műve, A csil­lagos ég a világegyetem általá­nos kérdéseit veti fel, majd ér­dekes összefoglalást ad a csillag­képekről. Az égbolton való tájé­kozódást számos csillagkép és táblázat könnyíti meg. Hogyan találta fel az ember az autót ? Erre válaszol színesen sokolda­lúan Peter Kirchberg könyve, a Régi autók. Gyönyörűek a század eleji autótípusokat bemutató szí­nes rajzok, egy külön fejezetben a magyar autózás kezdeteiről is szó esdi. A sorozat legfrissebb darabját az írás ötezer éves fej­lődésének szentelték, s a szerző, Kéki Béla lényegretörő sűrítés­ben, de semmi fontosat el nem hagyva kalauzolja végig olvasóit az írás kialakulásának hosszú útján. V. Zs. épzőművészeíi szabadegyetem A bajaiak az MSZMP KB köz- nűvelődési határozatának szelle­mében jártak el, amikor meghir­dették az Élő hagyomány — kór­jára képzőművészet című díjtalan Izabadegyetemet. A József Attila művelődési Központ és a Rudnay Gyula Képzőművész Kör közös tervezésében március - hetediké­ül kezdődően minden hét pén- ekjén a zeneiskola kamarater- nében ismerkedhetnek a szép nűvek kedvelői a modern ma- íyar grafikával, festészettel és zobrászattal. j A rendezők igényességét dicsé­ji a témaválasztás; ez is hozzá­árul majd bizonyára a sorozat ikeréhez. Először Solymár István nűvészettörténész tart előadást fagy Istvánról, a klasszikus fes­tőművészről, aki oly szoros szá­lak kötöttek Bajához. Rá egy hét­re Láncz Sándor művészettörté­nész ismerteti Egry Józsej festé­szetét. A későbbiek során Kohón György, Derkovits Gyula, Bar- csay Jenő festőművészek, Kondor Béla grafikus és Medgyessy Fe­renc, Borsos Miklós, valamint Schaár -Erzsébet szobrászok mű­vészetéről tájékozódhatnak a sza­badegyetem hallgatói. A miskei születésű Tóth Meny­hért hívei bizonyára helyeslik, ! hogy a róla szóló előadás is a ‘ programban szerepel. Bánszky Pál művészettörténész méltatja majd a különös képességű, s egyéni úton járó festőművész al­kotói tevékenységét. V. M. jyennekgaléria nyílt Jerevánban Jerevánban megnyílt a világ Iső állandó gyérmekrajz'kiállítá- a. Szervezői Zsanna Agamirján ledagógus és Genrih Igitján mű- !'észettörténész, akik szerint a •yerekekben a rajzolás és festés ránti vágy már igen korán je- entkezik, .s képességeik irányí- ottan jól kifejleszthetők. Éppen zért a kiállításon nemcsak a legtehetségesebbek alkotásai sze­repelnek, hanem bárkié, aki 16 éven aluli. Azokról, akik beküldik művei­ket, kartotékokat fektetnek fel, amelyen gondosan vezetik művé­szi fejlődésük lépéseit. Természe­tesen közülük nagyon kevesen lesznek művészek, de fogékonyak maradnak a művészetek iránt. Az ötszáz éves Michelangelo Aki bejárta művei nyomán Itá­liát. de aki csak reprodukciókból, gipszmásolatokból ismeri, egy­aránt érzi borzongató nagyságát, zord és fájdalmas fenségét. Le­nyűgözi a nézőt és fogva tartja, hogy soha el ne felejtse a szép­séget. amit a művész „a már­ványból kiszabadított” és élettel töltött meg. A klasszikus görög örökséget is hordozta, de annak harmóniáját már megbontja nála a nyugtalan­ság és a gyötrelem: nem az élet­öröm művésze, mint. az antik mesterek, hanem a „kőbe zárt fájdalomé”. Két korszak határán élt és al­kotott. A reneszánszból indult, de az érett Michelangelo már a ba­rokk nyugtalanságát, heves szen­vedélyét is előrevetíti. Foglalkozott anatómiával, töké­letesen ismerte az emberi test föl­építését — semmit sem tartott szebbnek, a természetben, mint az embert. Mint Rónay György Írja róla: „Szinte letépi a ruhát a testről, hogy úgy tétessen vele'' vallomást önnön szépségéről” — de mindig jobban érdekelték mű­vészi látomásai, mint a természet törvényei. Expresszionista volt te­hát fél évezreddel ezelőtt, ez is hozzájárul, hogy olyan modern­nek érezzük A nagynak nevezett Lorenzo Medici udvari műhelyében kezd­te pályáját, de érdeklődése mö­gött ott magaslik a zord eretnek. Savonarola félelmetes alakja is: a reneszánsz derű és a fanatikus szigor kettőssége kíséri végig éle­tét, belső harcát e két véglet kö­zött vívja. Súlyos komorságát, egyedülléte tragikumának csíráit alkatában is hordozza Barátság­talan és bizalmatlan. Kora ifjú­ságától jellemzik a meghasonlá- sok, váratlan menekülések, pá­nikszerű riadalmak. A monumen­tális, erőtől duzzadó alakok alko­tója valójában sérült, érzékeny lélek. Teremtő magányban éli végig életét (melyet csupán néhány ba­rátság. elsősorban a Vittoria Co- lonna iránti késői, plátói szere­lem old föl valamennyire), de ebben a magányban, négy múzsa veszi körül: a szobrászaté, a fes­tészeté. az építészeté és a költé­szeté ­Életébe és munkásságába mély törésvonalat húzott Firenze pol­gári szabadságharcának elbukása. Ö, az apolitikus. aki mindig óvta, családtagjait az állásfoglalástól, ebbe a küzdelembe habozás nél­kül vetette bele magát (a vároá; nA':» erődítményeit is ő ten^ ^ ,g>T(> bukás után elhagyta Firenzei, s bár nem üldözik soká. továbbra is száműzöttnek érzi magát, Dan­te utódának. Vele lélek és sors rokonságát vallja, egyik szonett­jében: „Volnék ő! Sorsa sorsom! Lelke laknék — bennem!” Bár kezdettől komor, fiatalsá­gának hajnalibb fényeit bizonyít­ja az ifjú Dávid nyugodt öntuda­ta. s a vatikáni Pieta mély, ugyan­akkor szelíd szomorúsága. (Erre a szoborra támadt rá nemrégiben egy elmebeteg kalapáccsal.) Sú­lyos gyász, kétségbeesés sugárzik azonban két későbbi Pietajáról: a firenzei dómban elhelyezett szo­borcsoportról, amelyen Arimáthiai József alakja az ő arcvonásait vi­seli, saját, síremlékének szánta; és a milánói úgynevezett Rondanini • Részlet az Ember teremtéséből. • Az első Pieta. # Madonna Doni (részlet). (Reprodukciók — KS) Pieta-ról, amely nyers faragásá­val szinte modern műnek látszik. A Firenze, bukása előtti kor­szakban készült el Mózes-szobra is: az ülő helyzetben, ábrázolt népvezér csupa erő. ültében is mozgásra kész. Izmoktól feszülő karja alá szorítja a kőtáblákat, tekintete jövőbe néz: ez valóban az a férfi, aki a rabszolgaságra vetett törzsből népet teremt és hazát ad neki. A firenzei San Lorenzo temp­lom sekrestyéjében levő Medici- síremlék szoboralakjai viszont év­tizedekig készültek, s ha a terve­zett mű egésze nem is valósult meg, a Hajnalt, a Nappalt, az Es­• Mózes. tét, és az Éjszakát, (valójában az élet szakaszait) jelképező alakok magukban is a nagy művész leg­tökéletesebb remekei közé tartoz­nak Nincs terünk legnagyobb alko­tásainak felsorolására sem. Fes­tői. munkái közül csupán a Sis- tinára vessünk egy pillantást, a vatikáni Síxtus-kápolna felső freskósorára, mennyezetére és az oltárfalat betöltő Utolsó ítéletre. Próféták. Svbillák sorakoznak itt. robosztus erejükkel erkölcsi törvényeket hirdetők, és mégis egyémtettek: egv költő álmai a festészet megvalósításában. Festményei is a szobrász keze- nyomát viselik, a mester elvei szerint: „Állítom, hogy a festészet számomra annál becsesebb, minél inkább megközelíti a dombormű­vet .. mindig olybá tűnt előt­tem. mintha a szobrászat volna a festészet lámpása, s kettejük közt ugyanaz volna a különbség, mint a Nap és a Hold között”. Ugyanezt a szemléletet hirdetik végtelenül finom, mégis hatalmas erőt sugárzó rajzai is. Alkotásai között bolyongva — csupán két példával bár — emlé­kezzünk meg az építész Miche- langelóról is: a római Szent Péter templom mindmáig utolérhetetlen fenségű kupolája ugyanezt a mo­numentalitást érezteti, mely fe­szülő ökmtó'szobfain látható. De szintén Rómában leljük fel ennek ellentétét: a Capitóliumon levő, aránylag kis méretű Campidoglio teret, ahol az elrendezés finom bája fiatal Madonnáinak arcát idézi üde ragyogásával. Gyötrődő, nyugtalan egyénisége hozza olv közel hozzánk fél év­ezred távolából is: minden alko­tása győzelem, mert mindannyi­szor legyőzte a káoszt önmagá­ban. Ám a kitörni akaró, lobogó szellem vergődése mindig jelen van a formai szépség tökéletessé­gében: a sima márvány mozdul­ni akar. a lecsiszolt felület alatt az élet lüktetését érezzük. Halha­tatlanul. Tegnap, ma. holnap egy­aránt időszerűen, míg érző és szenvedélyes ember lesz a földön. B. É. ZILVASI LAJOS (82.) Gondolkodnom kell. Sze- etem Olgát? Nem tudom. Azt iszem, a szerelem nem ismer acillálást, méricskélést. S ha gyszer nem vagyok benne'biz- >s, szeretem-e, akkor világos a olog: nem vagyok szerelmes ... — Nem — mondom ki kereken. — Nem szereted, mert nem ered szeretni. Próbáld egy ki­üt sarokba vágni az eszedet, da. ahová az érzéseidet dugtad, s hadd jöjjenek elő azok a'z ér­tsek. Merj lovagias lenni az ér- lseiddel. Add meg nekik a san- ot, hogy egyenrangú párbajpart- ;rek legyenek az eszeddel szem­ín. Merj szembenézni a való- ggal. Gyáva dolog, fiam, ha ele- ; elvágsz minden utat... Ta- Rj meg egy valamit: úgy nézz inden helyzetre, amibe bele- öppensz, hogy soha többet nem n vissza, öregebb vagyok ná­lad jóval, biztosan mondhatom: minden sanszot csak egyszer ad meg a sors .. Feltámadt a szél. Beleveri a képünkbe az ólmos esőt. — Bőrig ázol — mondom Pis­tának. Nem akarom azt mondani, hogy menjen be, hagyjon béké­ben, egyedül a gondolataimmal. Megérti, mit akarok. Barátságo­san oldalba vág. — Szervusz. Hamlet... — és lebotorkál a lépcsőn. Fázom. Mint a permet, veri raj­tam a sátorlapot az ólmos eső. Csúszós a lábam alatt a fal kö­vezete. Megnézem az órám. Még harminc perc, amíg Hegedűs le­vált. Körös-körül sötétség. A csend és a végtelenül egyhangú esőko­pogás elálmosított. eltompított már, hogy néha úgy rémlik, mint­ha meg-megújuló menny dögést hallanék valahonnan nagyon tá­volból. Mennyire becsapják az embert az érzékei... November­ben, november végén mennydör­gés ... Vajon az állatoknak vannak-e hallucinációik? Nem valószínű Nincs képzeletük, tehát nincse­nek hallucinációik sem. Nyilván­való, hogy az embernél a képze­let kelti a csalódásokat, a gondo­latok zavarják meg az érzékszer­veket normális munkájukban. Megint: mintha az ég dörögne... De valami gyanúsat is találok ebben a képzelődésben. Lehet, hogy mégsem az érzékszerveim játszanak velem? Ostobaság. Vagy mégis előfordul ilyen késő őszi égzengés ?' Rátámaszkodom a falra, úgy hallgatózom. Most semmi. Csönd. Csak az eső szitál. Mégiscsak én képzelődtem. Ha mennydörög, villámlik is hozzá. Márpedig én semmi fényvillanást nem látok. Most újra tompa moraj. Igen, ezt pontosan hallottam nem hal­lucináció. De nem is mennydör­gés. Újra! Mintha csillapulna az eső. Tisztábban hallok. Nagyon messziről érkező, tompa «norgás. Mégsem csalt a fülem. Hirtelen megszáll valami hi­deg bizonytalanság. Tudom, mit hallok. Ágyúszó. Meddig hallik az ágyúdörej? Hatvan-hetven ki­lométerre is, ha nagy kaliberű ütegek tüzelnek. A frontot hal­lom. Lesietek a falról. Izgatottság vibrál bennem. Meg kell mon­danom a fiúknak. Idehallik a front... Megcsúszom az udvar közepén. Ráfagyott a kövezetre a jeges esővíz. Óvatosan lépkedek to­vább. Hogyan? Az istállóban még mindig ég a lámpa? Benyitok.. Szojka, József és Gaszton. Együtt ülnek a jászol peremén. Az a gyanúm,- hogy hirtelen hallgattak el, amikor meghallották, hogy valaki közeledik az istállóajtó fi­ié. s mintha zavart látnék az ar­cukon. — Mi az? — kérdem, s én is zavart érzek. — Azóta is itt pus­mogtok? Gaszton kényszeredetten mo­solyog. Szojka leszáll a jászol p’er^méról. Csak József ül ott to­vább egykedvűen. — Olyanok vagytok, mint az összeesküvők... — kedélyes akarok lenni, de valami furcsa, meghatározhatatlan gyanakvás bujkál bennem. Miért ücsörög­nek itt ezek órák óta az istálló­ban. Igaz, Gaszton nem volt itt, amikor őrségre menet benéztem. Gaszton odalép hozzám: • — A holnapi görbe estéről be­szélgetünk ... — mintha magya­rázkodásnak hallanám minden szavát. — Kirúgunk a hámból... Bólintok. Aztán végignézek mindhármukon. — Idehallik a frontról az ágyudörgés ... — mondom ki vá­ratlanul. És figyelmesen fürké­szem a három arcot: kire milyen hatást tesz a hír? Szojka „ mozdulatlanná mereve­dik. Orra körül a 'petróleum- lámpa fényében is tisztán látom a szeplőket. Gaszton csodálkoz­va vonja fel a szemöldökét. Ráncba szalad a homlokán a bőr. — Gyertek — mondom. — Hallgassátok meg ... Elvégre le­het ,hogy tévedtem. De szedje­tek magatokra valamit. Erősen esik... Magukra terítik az öszvérek pokrócait. Csúszkálva igyek­szünk a falhoz. A felfelé vezető kőlépcső is csúszik. — Reggel felszórom hamu­val ... — ígéri József. Itt vagyunk fent, a falon. Csend. Csak az eső suhog. Hall­gatózunk. Talán mégis tévedtem? — Nem hallok semmit... — szólal meg Szojka. Mintha csa­lódott volna a hangja. — Én se... — csatlakozik Gaszton. , Mégis hallucináltam volna? Nem! Most egyszerre újból fel- morajlik a meszeség. Tisztán hal­lom. Ágyúdörgés. Mozdulatlanul állunk egymás mellett. Lélegezni: se merünk, nehogy zavarja a hallásunkat. Agyúk. A front... Utánunk jött. Talán csak néhány nap, és elér bennünket? Meg kell beszélnem Zuárd atyával, hogy adjanak mindegyikünknek papi reveren­dát. — Mégse tévedtem... — mon­dom. — Hát... — hallom Szojka hangját jobbról. — Ezek... ágyúk ... Szojka odébbmegy a falon. — Fényt nem látni... — gon­dolkodik fennhangon. — pedig abból kiszámíthatnánk a távolsá­got... — Nos, Gaszton, mi lesz? — kérdem. — Az angolok jönnek vagy az oroszok? — Ne heccelődj már... — méltatlankodik. Odébb Szojka tárgyal valamit Józseffel. Ha nem lennének foj­tottak a szavaik,, nem is figyel­nék fel rájuk. De így — talán az előbbi furcsa megérzés hatá­sára — odahallgatok. Most ép­pen Szojka beszél: — Ha közeledik a front, akkor egykettőre tovább viszik őket. Márpedig, hallhatja, közeledik. — Hát akkor... — hallom most József hangját — gyorsan kéne intézkedni ... Közelebb lépek: nem szeretem, ha pusmognak. De amint meg­hallják, hogy feléjük mozdulok, József elhallgat. Én meg hirte­len kényelmetlennek érzem, hogy kérdezzek. Ha nem akarnak va­lamit elmondani ... Nem, még^ sem kérdem meg. Bosszant a do­log, ám, ha már így van, tartsák meg maguknak. De miféle ügyük lehet, amit nem akarnak tudatni velem? Tulajdonképpen — vallom be magamnak — csak azért bosszan­kodom. mert rosszul esik, hogy valamit eltitkolnak. Igaz, hogy ... én se mondok el mindent Szoj- kának. — Menjetek vissza, szóljatok Hegedűsnek, hogv készüljön. Ne­gyedóra múlva iöhet váltani... — mondom kedvetlenül. Bosszúsan rántom helyre a vállamon a sátorlapot. Ügyetlen a mozdulat. Egy csomó víz a gal­lérom mögé csordul. Hidegen szi­várog le a nyakamból a hátam közepén. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents