Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-06 / 55. szám

1975. március 6. • PETŐFI NÉPE • 3 \ A Vasderes - színpadon Vendégségben - a kritikus Vendégségben vagyok. Tisztem szerint kritikát kell írnom a Kecskeméti Katona József Szín­ház legújabb bemutatójáról. De- hát az úgynevezett „szabályos” kritika cáak nem akar kikereked­ni. Rég elködlött pillanatok buk­kannak elő, amint a jólismert nézőtéren elfoglalom helyemet. Ez máris emlékezésre késztet: földszint, tizennegyedik sor — va­lahol ezen a tájon lehetett egy­kor — pontosabban a harmin­cas években — a „diákálló”, ahogyan törzshelyünket hívtuk akkoriban. Innét néztem végig én is, amit adtak, és amit lehe­tett: osztályfőnöki engedéllyel vagy anélkül — s ez utóbbit az­óta már megtudta Szép Ernő ta­nár' úr, gyanakszom azonban, hogy akkortájt is sejtette. Itt kezdődött tehát szerelmem a színházzal, s ez menti elfogó­dottságomat: ilyenkor az ifjúsá­gommal találkozom. S hadd áru­lom el: ezért is örömmel vendé­geskedem régi diákvárosomban, s a megyéi lap hasábjain. Raffai Sarolta színházi pre­mierjén sem most vagyok először, itt és máshol. Szeretem, becsülöm ennek az írónak az őszinteségét, teremtő indulatait. Drámáiból — -de prózájából is — mindig a tü­relmetlenséget érzem, hogy ki- rhondja a szót, írásával diagnó­zist állapítson meg. s azzal már gyógyírt is ajánljon. Bizonyos, hpgy nem minden drámája szó­lalt meg azonos hőfokon, de mint­hogy az Egyszál magam többféle -előadását is láttam, azóta is saj­nálom, hogy az ősbemutató után nem került, mondjuk a budapesti Nemzeti Színház színpadára, pél­dául Törőcsik Marival a női fő­szerepben ! A Vasderes sem csak dátum szerint mai darab; az ilyen „mai­ság” soha sem jellemezte Raffai Sarolta írói tevékenységét. Köz­életi ember, közéleti író ő — mű­vei is a máról, a mának szólnak. A főhős — Vasderes — a mi tár­sadalmunk jellegzetes típusa. Azok közé tartozik, akiknek szí­ve, lelke — élete — beleépült a mi nagy építményünkbe: új szocialista hazánkba. Egy terme­lőszövetkezet elnöke ő, aki a kezdet kezdetén a mélyvízben kezdte a munkát, s közben kel­lett mindent megtanulnia. Is­merjük ezt a típust; a valóságból éppúgy, mint a művészetből. De Raffai Sarolta a Vasderes alak­jában nem az évtizedeket átfogó küzdelem drámájáról vall, hanem azt a pillanatot ragadja meg, amikor az ötvennégy éves ember hirtelen összeroppanni látszik, mert megtudja: az új, összevont szövetkezetnek már nem ő lesz az elnöke. S ezt még a magas kitüntetés sem tudja feledtetni. Kemény drámai pillanat. A férfi úgy érzi, gyermekeivel sem ért már szót, ő pedig nem tudja követni a száguldó világot. Ezért volt tehát minden, az ifjúsága, az élete? Ezért a tisztesség, a tö­retlen hit, az építés vágya és lá­za? S a Vasderes megintcsak múltjához híven válaszol: igen, ezért. Mindannyiunkért. S hadd jöjjenek a fiatalabbak, az erősek. Ha nem is oldódik fel benne min­den feszültség, a néző azzal bú­csúzik el a dráma hősétől, hogy az ilyen emberek, mint Vasderes, nem hagyják abba a munkát. Amíg élnek, ott lesznek és vi­gyáznak a strázsán. Sokoldalúan, gazdagon jellem­zett hőst állított a cselekmény fókuszába az író, s köréje több­nyire sikerült, • önmagukat, hely­zetüket és a főhőst is híven be­mutató figurákat rajzolt; szín­műve teli van megragadó pilla­nattal. Valóságábrázolása, feszült­ségteremtő tehetsége ebben a mű­vében is nyomatékkai jelentkezik, mondatait — egész mondandóját • A gyere­keket — Katit és Jancsit — Kalmár Zsuzsa és Farády István személyesíti meg. — olyan hit feszíti, mint a Vas­deres főhősét. A második részt ugyan nem mindig sikerül az expozícióhoz hasonló szinten tartani. Érdemes lett volna itt még jobban élezni, sűríteni a drámát, amikor olykor kicsit elfárad a cselekmény. A nemes írói anyag tartalmas előadásban került színpadra — Miszlay István jó tempójú, izgal­mas rendezésében. Csányi Árpád díszlete és Poós Éva jelmezei a rendezői koncepciót szolgálták, amikor Vasderes környezetét vé­leményem szerint egy kicsit „rongyrázóbbnak” tüntették fel a szükségesnél. Ez a lakás nem annyira a főhőst, mint inkább a gyerekeit jellemzi; ez se volna baj, ha érezném benne a Vasde­res “jelenlétét is. (Ezek ugyan nem befolyásolják lényegesen az írói mondandót.) A rendező egyébként jól elemezte a szere­peket, a színészválogatás éppolyan sikerült, mint a színészvezetés, • A cím­szerepben Fekete Tibor. • Együtt a fehér asztal mellett, a pillanat még kedélyes. (Lengyel János, Pécsi Ildikó, Major Pál, Fekete Tibor, Gumik Ilona és For­gács Tibor.) (Tóth, Sándor felvételei.) mindvégig jó atmoszférájú, kor­rekt előadást láttunk, amely lekö­tötte a figyelmünket. Természetesen Fekete Tiborral, Vasderes alakítójával kell kezde­nünk a színészek sorát. Az ő egyénisége kivált pompásan har­monizál az író-teremtette hőssel. Szavainak, gesztusainak súlyuk ván a színpadon. Nagy erővel, őszinte indulatokkal formálja meg. az elnök alakját. Hit és szenve­dély sugárzik belőle — így tárja fel Vasderes életét, s állítja elérik megrendítő drámáját. Nagy for­mátumú alakítása póztalan és frázismentes —• ettől kitűnő. (Sem hozzá, sem az íróhoz nem is iile- nének a pózok meg a frázisok.) Gumik Ilona bensőséges, finom játékkal kelti életre az elnök fe­leségét; szerepével ugyan nem bánt bőkezűen az író. Forgács Tibor stílusosan, megnyerőén raj­zolja meg az utód figuráját. Ki­tűnő Lengyel János tanácselnö­ke; helyénvalók az indulatai, me­lyeket a színész elegáns iróniával von be. A feleségét Pécsi Ildikó remek humorral, nagyszerűen játssza, elbűvölő alakítása igazi karakterábrázoló tehetségről vall. Major Pál a minisztériumi barát szerepében kifogástalan. Biluska Annamária jellegzetes epizódala- kot teremt, vérbő humorral. A fiatalokat Kalmár Zsuzsa, Farády István, Trókán Péter, Sára Ber­nadette játsszák illúziókeltően; ezek a szerepek inkább sikerült villanások, de alighanem náluk és általuk lehetett volna sűrűbb is, szélesebb is a dráma. Közülük Farády felforrósodott játékát emelném ki. Így hát öreg diákvárosom me­gint csak szép színházi estével fogadott; a vendégséget pedig színháznak, lapnak is köszönöm. Demeter Imre a Film, Színház, Muzsika szerkesztője Együtt a közös ügyért • Tapasztalaton nyugvó mar­xista—leninista tanítás, hogy a proletariátus a hatalmat csak a dolgozó tömegek támogatásával vívhatja ki és tarthatja meg. E tanítás lényege, hogy a munkás- osztály és valamennyi dolgozó alapvető érdekei egybeesnek. Lé­nyeges az is, hogy a munkásosz­tály történelmi küldetését csak a forradalmi elmélettel felfegyver­zett marxista—leninista pártja vezetésével teljesítheti. Ezen ke­resztül biztosíthatja alapvető ér­dekeit. oldhatja meg kormányzati feladatait és valósíthatja meg céljait Pártunk a szövetségi politikát két vonatkozásban alkalmazza: a munkásosztály és más dolgozók, illetve a párttagok és a párton- kívüliek kapcsolataként Ez alka­lommal itt a párttagok és a pár- tonkívüliek viszonyának néhány időszerű vonatkozását taglaljuk. A szövetségi politika sarkalatos eleme a kölcsönös bizalom. Pár­tunk rendületlenül bízik népünk­ben. Meggyőződése, hogy politi­káját népünk megérti, elfogadja. A párttagok és a pártonkívüliek ezt együttesen valóra is váltják. Szó szerint igaz, hogy a szocia­lizmus építése Magyarországon nemcsak a munkásosztály, a kom­munisták. hanem az egész dolgo­zó nép műve és a történelemfor­máló erő maga a nép. • Elmondható, hogy a nagy társadalmi célok kidolgozása és megvalósítása során a oártonkí- vüliek aktív, öntudatos tényezők. Az idősebbeknél a szocializmu­sért folytatott harcban megszer­zett meggyőződésen erősödött, a fiatalabbaknál az oktató-nevelő munkánkon, a marxista—leninis­ta világnézet elsajátításán, elfo­gadásán alapult. Harminc év alatt — ha olykor keserves tanul­ság árán is — tudatosodott, hogv a nemzet felemelkedésének útja a szocializmus, a szocialista orszá­gokkal való összefogás, a béke ügyéért folytatott harc. A szocialista meggyőződés nap mint nap szép példáit adja a ha­zához fűződő úi viszonyoknak. Felszabadulásunk 30. évfordulójá­nak és |Pártunk XI. kongresszu­sának tiszteletére kibontakozott szocialista munkaversenv méretei imponálóak. Fellendültek a mun­kások, műszaki dolgozók nagy többségét felölelő termelési, ta­karékossági. újítási és egyéb moz­galmak. A szövetkezetek és a kü­lönböző intézmények dolgozóinak legjobbjai is kiveszik részüket a jubileumi munkaversenvből. E vállalkozások tervezői és megvalósítói a kommunisták és a pártonkívüliek. Közös munkájuk­nak nagyszerű eredményei van­nak. A nemzeti jövedelem 1974- re tervezett növekedését jelentő­sen túlteljesítettük. A munkás­osztály, s az egész dolgözó nép szocialista internacionalizmusát fejezik ki az úgynevezett vietna- j mi műszakok. Népünk összefogá­sának a munkásosztály segítő­készségének. a termelőszövetkeze­ti parasztság helytállásának ra­gyogó példája volt a mezőgazda- sági termékek őszi betakarítása. Ismételten bebizonyosodott, hogy a két alapvető osztály testvéri összefogásával leküzdhetők a leg­nagyobb nehézségek is. • A kongresszusi irányelvek nem véletlenül állapítják meg: „Tovább erősödött hazánkban a marxizmus—leninizmus eszméi­nek befolyása. A szocialista épí­tésben elért sikerek és a hatéko­nyabb, színvonalasabb ideológiai munka nyomán szélesebb körben tudatosodtak eszmélnie, a szocia­lista magatartás normái, mélyült a társadalmi felelősségérzet.” Egyszóval az eltelt három év­tized alatt milliók jutottak el po­litikailag a szocializmushoz, s mind többen azonosulnak vele eszmeileg is. Népünk szocialista öntudata jelentősen megerősödött. A párttagok és a pártonkívüliek politikai képzettségi szintje és vi­lágnézete közeledett egymáshoz. Természetesen ez még nem jelen­ti azt, hogy megvalósult már né­pünk eszmei egysége. Hatnak még a különböző antimarxista, burzsoá, kispolgári nézetek, sőt számolni kell az ösztönösséggel is. Azt is tudjuk, hogy az alapvető érdekek azonossága mellett létez­nek az egyes osztályok és réte­gek eltérő érdekei is. • A pozitív példák azonban azt mutatják, hogv népünk politikai és cselekvési egységének további erősítéséhez a feltételek adottak. A megvalósulás egyrészt azon múlik, hogy pártunk milyen kö­vetkezetességgel váltja valóra a dolgozók reális igényeit, másrészt azon. hogy mindez mennyire pá­rosul a rendszeres és folyamatos eszmei-politikai nevelő munkával. A Központi Bizottság az esz­mei-politikai nevelés követelmé­nyeinek meghatározásakor abból indul ki, hogy a szocializmus tel­jes felépítését szolgáló politikán­kat még következetesebben kí­vánjuk folytatni. Célkitűzéseinket a párt eszmei-politikai egységé­nek további megszilárdításával érjük el. Ilvén körülmények között tör­vényszerű igény, hogy hatéko­nyabban érvényesüljön pártunk vezető szerepe, növekedjen a párttagság eszmei, politikai felké­szültsége. Minden kommunista alapvető kötelessége, hegy dolgoz­zon pártunk politikájának elfo­gadtatásáért. védelméért, és pél­dát mutasson a határozatok vég­rehajtásában. A párt politikájáról a doleozók annak alapján mon­danak vélen)?nyt. ahogyán annak megvalósítását látják. • Az MSZMP számára elen­gedhetetlen követelmény, hogy a párttagság ismertesse politikán­kat. eszméinket: ha keli védje meg azokat, leleplezve a polgári, kispolgári, jobboldali és ultrara­dikális nézeteket. Esetenként véd­jük meg azoktól a káros nézét^k- től, hangulatoktól, magatartásbeli fogyatékosságoktól, amelyekkel szemben harcolnunk kell. A pár- tonkívüliekkel úgy folytassuk az eszmecserét, hogy megfelelő képet alkossanak szocialista távlataink­ról, a politikai összefüggésekről. Sokoldalúan, győződjenek meg a szocialista életmód fölényéről, s kapjanak meggyőző választ a tár­sadalmi fejlődésünk időszerű kér­déseire Pártunk soron következő kong­resszusa elfogadja az új prognom- nyilatkozatot. E nagy jelentőségű dokumentum hosszú időre meg1- szabja jövőnket, ezzel kapcsolatos tennivalóinkat. Világos, progra­mot ai). jó feltételt biztosít a cse­lekvéshez, az erők egyesítéséhez. A programnyilatkozat hamarosan nyilvánosságra kerül. Az abban foglaltak megmagyarázása, a pár- tonkívüliekkel való elfogadtatása a kommunistákra vár Nekik kell meggyőzni a pártonkívülieket az abban foglaltak helyességéről, szükségességéről. Amikor ezt vé­gezzük. ezen az úton tovább erő­síthetjük munkásosztályunk pél­dája nyomán egész népünk gon­dolkodásában és magatartásában a szocialista vonásokat. A tudatosság, az eszmei tevé­kenység fejlesztése nagyobb kö­vetelményeket állít a párttagok elé. Nagyobb az elvárás a mar­xizmus—leninizmus tanításainak, a politikának az ismeretében, a mindennapi munkában és a köz­életi tevékenységében, a maga­tartásban. az internacionalista gondolkodásban. A párt sorait el­sősorban a munkában élenjáró, szocialista módon élő. gondolko­dó nagyüzemi munkásokkal nö­veljük A párttagsággal szemben támasztott nagyobb követelmény biztos alap ahhoz, hogy eszmei tevékenységünk, pártunk szerve­ző. nevelő munkája tovább fej­lődik. A párttagsággal, a pártba jelentkezőkkel szemben megnö­velt követelmény népünk álta­lános és politikai műveltségén alapszik. Ugyanakkor azt is fel­tételezi, hogy a jövőben a párton­kívüliek tudatossági szintje is to­vább emelkedik A munka hatékonysága, a szo­cializmus teljes felépítéséért folyó harc eredményessége nagymér­tékben függ a vezetőktől is. Ép­pen ezért velük szemben szintén fokozódik a követelmény. Köz­funkciókba. vezető helyekre csak olyan párttagok és pártonkívü­liek kerülhetnek, akik meggyőző­déssel vállalják a munkát, a har­cot és következetesen képviselik a munkásosztály eszméit. A ve­zetők többsége ilyen. Három év­tizedes fejlődésünk sikerei közé tartozik, hogy nálunk a párttagok mellett százezrével vannak ma már olyan párton kívüli munká­sok. szövetkezeti parasztok, értel­miségiek és alkalmazottak, akik megfelelnek a növekvő követel­ményeknek és nem ..csak” lojáli­sak. hanem politikailag, szakmai­lag felkészültek, vezetésre alkal­masak. akik a munkásosztálynak, a nép ügyének harcos képviselői, megvalósítói. • Hazánkban a helyzet törté­nelmileg úgy alakult, hogy csak egy párt — a munkásosztály for­radalmi pártja — működik. Pár­tunk így egyidejűleg vezeti, szer­vezi a társadalom előrehaladását és ellenőrzi saját tevékenységét, mindenekelőtt a pártszervezete­ken, a párttagokon keresztül. A helyzet ilyen alakulása miatt fon­tos — mondhatnánk nélkülözhe­tetlen — szerepük van a párton­kívüliek nagy többségét is ma­gukban foglaló tömegszervezetek­nek és mozgalmaknak. A tömegszervezetek —. mozgali mák- társadalmi, politikai felada­tai sokrétűek. Egyrészt közvetítik a pártonkívüliekhez a párt politi­káját és mindennapos meggyőző tevékenységükkel kiváltják a dol­gozók aktív tetteit, másrészt jel­zik e tömegek véleményét társa­dalmi, politikai, gazdasági, kultu­rális életünkről Ezért népünk az.t is igényli, hogy az országos és helyi problémákról alkotott véle­ményével részt vehessen a a párt­politika alakításában, a szocialis­ta demokrácia fejlesztésében. A társadalmi és tömegszervezetek­nek fontos kötelességük, hogy fó­rumokat biztosítsanak a közös eszmecserékhez, közüggyé avas­sák céljainkat, cselekvési lehető­ségeket teremtsenek a közért ten­ni akarók számára. • A szocializmus teljes felépí­tésének mielőbbi megvalósulása döntően pártunk marxistái—léni- nista politikájától, a párttagok eszmei-politikai nevelő munkájá­tól, példamutatásától és a párton­kívüliek cselekvőkészségétől függ. Közös ügyünket és művünket te­hát csak az egész munkásosztály, egész népünk, a párttagok és a pártonkívüliek szoros összefogá­sával, erőfeszítésével valósíthat­juk meg; . ‘ Jakab Sándor Az OMjFB és a MÉH Tröszt programot dolgoz ki a hulla­dékanyagok hasznosítására. Hét szekcióban vizsgálják a vas-, a színesfém-, a textil-, a papír-, a műanyag-, a gumi- és az üveghulladék begyűjtésének, hasznosításának eddig feltárát- lan lehetőségeit. A műszaki-gazdasági fejlődés­sel velejár a hulladékmennyiség hatalmas méretű növekedése. Mi­nél többet „vezetnek” ebből visz- sza a termelésbe, annál kevesebb szemetet kell nagy költséggel és lényegében improduktív mun­kával eltávolítani az emberi kör­nyezetből, s annál inkább meg lehet kímélni környezetünket, mint az elsődleges nyersanyagok forrását. Ha például az idei év­re tervbe vett papírhulladék­begyűjtés révén nyerhető cellu­lózt facsiszolatból kellett előállí­tani, ehhez a hazai erdők sok tíz­ezer fáját kellene kivágni, vagy mintegy 25 millió dollár értékű 4mportot kellene a már terve­zett behozatalon felül igénybe venni. A hulladékhasznosítás jelentő­ségét még a leggazdagabb orszá­gok sem becsülik le. Az USA- ban például a papírnak 30, az alumíniumnak 45, a színesfém­nek pedig 50 százalékát másod- nyersanyagokból állítják elő. Nálunk a hulladékanyagok be­gyűjtésére eddig még nincs át­fogó szabályozás az iparban. Ha a termelésben elszámolták az ér­tékét, a maradékot egyszerűen kidobják. A textilruházati ipar­ból visszanyerhető hulladéknak például most mindössze 12 szá­zaléka menthető meg. A MÉH egyébként évi 700 ezer tonna kü­lönféle, iparilag hasznosítható hulladékot gyűjt össze, de jóval többre is képes lenne, ha a jelen­leginél több és korszerűbb gép, szélesebb begyűjtőhálózat állna rendelkezésére. A környező szocialista országok­ban központi irányelvek távlati tervek alapozzák meg a fejlesz­tést nálunk azonban még szem­léleti korlátokkal is meg kell küz­deni, A gyűjtőtevékenységet még sokan csak az úttörők feladatá­nak tekintik. Kétségtelen, hogy nagy jelentősége van a pajtások szorgos munkájának; segítségük révén a hasznosítható papíranyag­nak például a 20 százaléka jut vissza az iparba, ám még így is rengeteg megy veszendőbe, fő­ként a gáz-, olaj-, illetve táv­fűtéses lakótelepeken. A papírgyűjtést némileg elő­mozdítja, de nem oldja meg a január 1-én bevezetett magasabb átvételi ár. Kívánatos lenne, hogy minél több textilhulladékot is begyűjtsenek, mielőtt az a sze­métbe, a bomló anyagok közé ke­rülne. Nem merültek ki még a lehetőségek a gumihulladék, az építési törmelék, az üvegcserép, a fahulladék begyűjtése terén sem. A begyűjtés azonban csak egyik lépcsője a nagy tételű import­megtakarítást eredményező má­sodnyersanyag-hasznosításnak. A MÉH vállalatai az általuk ösz- szegyűjtött anyagokat az átve­vő iparágak igénye szerint — szükség esetén gépi megmunká­lással — elő is készítik a fel- használásra. A hasznosítási tevékenység fo­kozását célozza a most készülő program. Az ebben körvonalazott gyorsabb ütemű fejlesztéshez kö­rülbelül 450 millió forintos be­ruházásra lenne szükség, s en­nek révén 5 év alatt 50 millió dollár értékű hasznos nyers­anyaghoz juthatna a népgazda­sági (MTI) Kongresszusi verseny a Lenin Kohászati Művekben l • A Lenin Kohászati Művek kollektívája az MSZMP XI kongresszusa és a felsza- " badulás 30. évfordulója tiszteletére indított mun­kaversenyben a múlt évi tervei a felajánlott 6,5 milliárd helyett 7,3 milliárd forintra teljesítette. Képünkön:, Kokillába önti az acélt Turcsányi Zoltán öntő. (MTI Fotó— £rczi K. Gyula felv.—KS) I Készül a hulladékanyagok hasznosításának programja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents