Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-26 / 72. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. március 26. Növekszik a cukorgyárak kapacitása KENDŐZETLENÜL A Cooptonrist kálváriája Hosszú az út addig, amíg a megtermelt cukorrépából cukor lesz. Ezalatt nemcsak az a távolság értendő, ami a termőhelyek és a cukorgyárak között van, hanem a feldolgozás folyamatára is. Hazánkban 11 cukorgyár működik idénymunkában, az év őszi-téli hónapjaiban, a többi napok karbantartással és a kampányra való felkészüléssel telnek. A Magyar Cukoripari Vállalatok Trösztje irányítja a cukorgyárakat. Megkértük Szabó Gézát, a tröszt kereskedelmi igazgatóját, válaszoljon kérdéseinkre. — A cukorgyárakra hárul a feladat, hogy a megtermelt répát átvegyék, illetve a termőhelyről elszállítsák. Minél lassabb ez a folyamat és a cukorrépa sokáig áll, annál inkább csökken a cukortartalma. Népgazdasági érdek, hogy ez ne történjék meg, illetve a minimális legyen. Hogyan készültek fel a feladat teljesítésére? — A legsürgősebben megoldandó az átvétel, a rakodás gépesítése, a répa megfelelő tárolása és gyors szállítása. Jelenleg a cukorrépa kétharmada vasúton érkezik a gyárakba, a többi gépkocsin. A víziutakat nem használjuk, rnivel rakodóberendezésekkel ellátott hajóállomásokat kellene építeni, vontatókra, uszályokra lenne szükség. Nagy költség ez, másrészt pedig egy esetleges magas vízállás megbénítaná a munkát. A közúti szállítás a Volánra^hárul, bár a gazdaságok is jelentős bér- iuvarozást végeznek. A Volánnak sajnos még nincsen elegendő terepjáró gépkocsija, ezért rövidesen olyan eszközfejlesztést Ítéli végrehajtania, amellyel a szállítási feladatokat el tudja látni. Az átvételi állomások kialakítása, a répatárolók megépítése már a cukoripari tröszt feladata. Erre az idén 110 millió forintot költünk. Olyan répaátvevőket építünk, ahol teljesen gépesített a rakodás, és fedett, szellőztetőberendezéssel ellátott tároló is van. Ebben az esztendőben például Baján is elkészül egy, amelynek •megépítése annál inkább fontos, mivel a déli részen sok helyen megszűnt a vasút, ugyanakkor jelentős cukorrépatermelő körzet. Célunk a répafogadás meggyorsítása, s ezzel párhuzamosan a közúti járművek kihasználásának növelése. — Az idén 125 ezer hektárról érkezik a cukorrépa a gyárakba. Megfelelő-e a gyárak feldolgozókapacitása és mi várható a rekonstrukció befejezése után? —■ A mostani kampányban a cukorgyárak csaknem 32 ezer vagon cukrot készítettek. Az idén mintegy 430 ezer vagon répát kell majd feldolgozni, s várhatóan 47 ezer vagon cukrot gyártunk. Hazánkban jónak mondhatjuk a 105 napots kampányt. A cukorgyárak kapacitása azonban nem teszi lehetővé, hogy az idén ilyen rövid idő alatt befejezzük a munkát. Sajnos 160 napig tart majd a 125 ezer hektárról beérkező termés ' feldolgozása, A répa azonban rövidebb idő alatt, december végéig beérkezik a gyárakba, s ez azt jelenti, hogy fogadására, tárolására, megóvására fel kell készülni. Jelenleg naponta 3100 vagon répát tudnak gyáraink feldolgozni. Az ipar kapacitásbővítését néhány éve elkezdtük. A Szolnoki Cukorgyárban az idén befejeződik a rekonstrukció, s Így naponta 550 vagon répát tudnak fogadni. A Ercsi Cukorgyár 178 vagonos kapacitását 240-re növeljük. Hajdúsági Cukorgyár néven Kábán napi 600 vagon répa feldolgozására alkalmas gyár építése kezdődik az idén. Lengyel szakemberek végzik az összes munkát, s a baráti ország gépeivel, berendezéseivel szerelik fel. A próbaüzem 1978. szeptemberében kezdődik. Addig a 11 cukorgyár rekonstrukciója is befejeződik, s ekkor a cukoripar naponta 4200 vagon répából tud cukrot előállítani. Figyelembe véve a 92—95 százalékos kapacitáskihasználtságot, a cukorgyári kampány ebben az időben is eltart 140 napig. — Mivel segíti a cukoripar a termelőket? — Pénzzel nem, erre nincs lehetőség, Azonban a termelőket minden egyéb gondjuk megoldásában segítjük. Többek között termelési szaktanácsadással, gépsorok, műtrágyák, vetőmag, nö- vényvédőiszerek beszerzésével, valamint cukorgyári melléktermékeket és takarmánykeverékeket szállítunk a gazdaságoknak. Az idén 100 ezer hektár elvetéséhez örökletesen, 25 ezer hektárra pedig mechanikusan egycsírájúvá alakított vetőmag áll a termelők rendelkezésére. Szoros a kapcsolatunk az iparszerű termesztési rendszerekkel. Közösen alakítottuk ki a termeléstechnológiát, és a faj tamegválasztásban is egyeztettük elképzeléseinket. — Befejezésül egy többször elhangzó kérdésre várjuk válaszát. Mikor valósíthatjuk meg hazánkban a répa cukortartalma szerinti átvételt? Vagyis-annak a felismerésnek az érvényre juttatását: nem az a döntő, hogy hány mázsa cukorrépa terem egy hektáron, hanem az, hogy hektáronként hány mázsa cukrot lehet előállítani? — Nagyon izgalmas kérdés, de még hosszú időnek kell eltelni, hogy a cukortartalom szerinti átvétel — amely a fejlett tőkés országokban megoldott^ lehetővé ^ váljon. Ha az elmúlt'év átlagtermését veszem figyelembe, ami nagyobb volt mint bármikor, és azt, hogy a cukortartalom a sokéves átlag alatt maradt, csupán 13 százalékos, a cukorkihozatal pedig a 9 százalékot érte el, még élesebben kirajzolódik a megoldás szükségessége. De be kell látnunk, hogy sem a mezőgazdaság, sem az ipar nem áll még ott, hogy a cukortartalom szerinti átvételt megoldja. Csak egy okot említek: nincs ehhez megfelelő cukorrépafajta. Természetesen a népgazdaság érdeke is, hogy az egységnyi terület terméséből minél több cukrot lehessen gyártani, amely kapcsolódik az anyagtakarékossághoz. Ugyanis, ha kevesebb répából több cukor nyerhető, akkor kevesebbet kell szállítani és kevesebb energia kell a cukorgyártáshoz. Éppen ezért a répa beltartalmi értékének növelésével és sok egyéb feltétel teljesítésével el kell jutni a végtermék, vagyis a cukortartalom szerinti átvételhez — mondotta befejezésül Szabó Géza. Csabai István Az utazási iroda 1973-ban megbízta a Szövetkezeti Tervező, Kivitelező és Üzemszervezési Vállalat Bács megyei Tervező és Beruházó Irodáját, hogy Kecskeméten a Kéttemplom közben létesülő új irodájuk kiviteli terveit készítse el. Keressen kivitelezőt égj bízza meg a munkák elvégzésé- ‘ vei, majd az irodát adják át a megyei kirendeltségnek. Még abban az esztendőben elkészültek a megfelelő, tervek, s a mindösz- sze 25 négyzetméter alapterületű helyiség átadását november 7-re jelölték ki. A lajosmizsei Népfront Termelőszövetkezet, mint fővállalkozó, 1974 áprilisában kezdte csak meg az átalakítási munkákat. Ezen a nyáron át is adták a „terepet” a villanyszerelésre, gázszerelésre, majd Varga Károly tiszakécskei asztalosnak a burkolat, stb. elkészítésére. A megyei tanács mellett működő városépítészeti esztétikai bizottság időközben megszemlélte a készülő irodát, s megállapították, hogy a gázcsöveket nem megfelelően vezették. így csúnya, az esztétikai hibát ki kell javítani. Erről írásban értesítették a munkálatokat irányító beruházó irodát. A megnyitás időpontjai sorra módosultak: 1973. november 7., 1974. június 20, augusztus 20, szeptember 30, november 7, december 17, december 31,. s most hogy 1975-öt írunk újabb határ-, idqt tűztek ki. ? tp gMßb&M őrléslíogyl í I kellbeépíteni, de ezt a munkát ki végezze el? A kivitelezők a tervek szerint dolgoztak, ők nem javítják ki, csak ha a többlet- munkát kifizetik. Ez a költség viszont kit terhel? A beruházó iroda nem vállalja, mert a városi tanács műszaki osztálya a tervet jóváhagyta, az építők és a szerelők aszerint dolgoztak. A Népfront Termelő- szövetkezet sem vállalja. Mekkora ez a költség? Talán egy napi munka, két-háromezer forint mindössze. Az átadás emiatt késik, a Cooptourist pedig továbbra is a MÉSZÖV épületének harmadik emeletén egy parányi kis szobában dolgozik, ahol már az ügyfeleket le sem tudják ültetni. Furcsa, hogy ez a 200 ezer forintos átalakítás egy napi munka miatt nem fejeződik már be több mint fél éve. Talán ennek az a rossz szemlélet az oka, amely egy jelentéktelen részprobléma miatt megfeledkezik a ctjlról, hogy az irodát át kell adni!? Csató Károly Falu a városban • Az utca nevét hiába tudakoltuk. Annyit megállapítottunk, hogy erős, kényelmes házak épUInek napjainkban a Szeleifaluban. Kis változatosság azonban nem ártana. Kása György- né még emlékszik. hogy gyerekkorában a pusztai szél akadálytalanul kószált a Liba- legelő dűlőn, a mostani Szeleifa- lu központjában. Az első világháború előtt parcelláztatta a terület nagy részét Szelei Imre gazdálkodó. aki később a Délibáb utca elején lakott. Úgy tartják, hogy kártyán nyerte ezt a kietlen földdarabot. Ki tudla ma már, hogy igaz-e a hír. de az biztos, hogy akik odakerültek, nem tartoztak Fortuna asszony kegyeltjei közé. Lakók Szegény kétkeziek vásároltak telket, hogy fedelet ügyeskedhessenek. családjuk fölé. A kis szoba, konyha nehezen készült el, mert olykor betevő falatra is ne-« hezen jutott. Jött a nagy háború, s beszippantotta a férfiakat. Ká- sáék is félig kész házban szenvedték végig a világfelfordulást, A kutva se törődött velük. Még a végrehajtó is kerülte őket, sejtvén, hogy az ördögnek adózna az úttal: nincs kin mit foglalózni. Négy hullámban érkeztek a letelepülők. Kezdetben kapások, a szomszédos községekből a városba húzódó nincstelenek, kertészek, leromlott anyagi helyzetű napszámosok húzódtak meg Kecskemét árnyékában. A gazdasági világválság éveiben a benti lakbért elviselhetetlennek érző munkáscsaládok próbálták itt a családi önköltséget csökkenteni. A hatvanas években a tanyákról, falvakból Kecskemétre igyekvők szálltak meg a Szeleifaluban. őrzi ma is a nevét, jelezve a kényszerű elkülönülést. Az itt élők hosszú évtizedekéig csak formálisan tartoztak a tornyos városhoz, gondjaik süket fülekre találtak A legfrissebb jövevényeket s közművesített, viszonylag olcsó telkek, vonzó fejlesztési tervek csalták a faluba. A városi tanács 174 házhelyet parcellázott, kijelölte a faluközpontot. Örömök Furcsa képet mutat ez a nehezen minősíthető, se falu, se város település. Dűledező. elhanyagolt viskók, mészszagú, friss utcasor, újonnan kiépített villanyhá- rdózAt.. baromfihad és az: autó a nádtetős ház udvarán: Szeleifalu 1975-ben. A múlt és a jövő küzdelmében mind inkább a holnap jelei érvényesülnek. A település leveti lassan-lassan a régi kopott, szakadozott gúnyát. A megváltozó élet- körülmények befolyásolják, kedvezően módosítják az ott élők gondolkozását, szemléletét. A korszerű, szocialista elveinkkel harmonizáló életforma kialakítása. általános elfogadtatása nehezebb hosszabb folyamatnak látszik és lassíthatja a település külső arculatának csinosodását, a barátságos környezet megformálását. A csaknem 3000 lakosú „falu” egyetlen boltjában az itt élők hangulatát, kívánságait, panaszait, örömeit igyekeztem megismerni. Maid mindenki azzal kezdte, hogy jobban élnek, mint néhány esztendeje többet kapott ez a rész a hetvenes években, mint korábban bármikor. Néhányan arra is emlékeztek, hogy P. I. kollégám valóságfeltáró cikkei is hozzájárultak a tanács hatékony támogatásához. Az említett Kása Györgyné a lelkemre kötötte, hogy Lovas Béla tanácstag érdemeit se hallgassam el. Amióta az „övé a körzet” sok minden megváltozott. Valaki Kima Miklós nevét említi elismerő hangsúllyal, ő a Szeleifalu másik tanácstagja Együttesen munkálkodnak a közös célért, a település hátrányos helyzetének mielőbbi megszüntetéséért. A boltban tartott „röpgyűlésen" egyhangúan az új közkút létesítését. a fontosabb utak megjavítását tekintik a legfőbb vívmánynak. Ma már bejárhatnak a gépkocsik a parányi üzlethez és nem kell a kenyeret őszidőben, esős tavaszon háton a bolthoz szállítani. Panaszok Maradt azért panaszkodnivaló is. Bodacz János, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója ABC-áruházat sürget és legalább még két nyomókutat kér. öreg édesanyjának kétszáz méteren kell cipelnie a vizes vödröt, amikor ő nincs otthon. Mészáros Lajos az autóbuszközlekedést kritizálja. A körötte állók lelkesen, nyomatékosan helyeselnek. A gépkocsivezetők fütyülnek a megállapított menetrendre. Kedvük szerint indítják a járatokat, így mondják. Többen úgy vélik, hogy a lehető legszelesebb helyen van a megállóhely. Sörös Istvánné szerint sűríteni kellene a járatokat. Legjobb esetben másfél órába kerül egy sor fontos árucikk vásárlása. ,,A városba” kell utazni egy kiló húsért. A rögtönzött szavazáson ezt az ügyet minősítik a legsürgősebbnek. Sörös Istvánné a kenyér minőségét kifogásolja. „Bent” jobbat árulnak, mondja. Kis László bácsi, az egykori területi pártszervezet titkára az igénytelenség miatt sajnálkozik. Néhány helyen fölhalmozódott a szemét, egyik-másik udvar régen látott seprűt. A szesz is vadítja az embereket. Kifogásolták már, hogy az italboltot közvetlenül az élelmiszerüzlet mellé építették. Előfordult, hogy részeg emberek eltévesztették az ajtót és a vegyeskereskedésben randalíroztak. A csehóról valaki azt mondja, hogy „rosszabb itt, mint Texasban”. Ez nyilván erős túlzás. mondom, mire embereket ciháinak elém. Azt bizonygatják, hogy hamar elcsattan egy-egy pofon. Néha több is. Egyik-másik émber megkaphatná a törzsgárda- jelvényt az italboltban. Remények A szorgalmasan dolgozó többség helyteleníti viselkedésüket. A fizetésen, nyugdíjon kívül az arra rászorulók a jobb megélhetéshez szükséges pénzt az idősebbek mellékessel, a háziasszonyok barom- íitartással teremtik elő. Itt-ott a kert is hoz valamit a konyhára, így sem veti fel őket a pénz, rászorulnak a városi közösség fokozottabb támogatására. Számíthatnak a segítségre. Heltai Nándor • Tűnődés... Mit keresnek itt az újságírók, hol még a madár sem jár? (Pásztor Zoltán felvételei.) P. N. BARANNYIKOV: Nevek az emlékműn 13. „ÍME, EZ A HABORÜ!” Bocsássa meg hosszú hallgatásomat. összegyűjtögettem, újra, meg újra átolvastam a leveleket. Hiszen nemcsak mi kaptunk leveleket. Apa most kórházban fekszik, s ezért helyette ón írok, a fia, Iván Nyesztyerovlcs Liszij unokaöccse. A levelek segítségére lesznek Unnék abban, hogy képet kapjon nagybátyámról, azok egyikéről, akik bátorságukkal, amelyet ók maguk figyelemre se méltattak, meghozták az emberiségnek a fasizmus fölötti győzelmet, a szabadságot ■6s mindazt a jót, aminek ma részesei vagyunk. Iván nagybátyám világéletében dolgozott. Gyerekkora óta. Szívesen segített mindenben a szüleinek és a hozzátartozóinak. Az élet nem dédelgette nagybátyámat, akárcsak egész nemzedékét. Jól tanult. Apánk mindig példaképül állította elénk. Még alig pitymallott, ő már vágta a galy- lyakat, hogy rőzsével aztán a mocsarat teríthessék le (vidékünk ilyen mocsaras volt). Reggel pedig már az iskolapadban ült. Mint szorgalmas, jó tanuló petróleumot és papírt kapott az iskolától és ezért esténként őnála jöttek össze az osztálytársai. Volt ennek más oka is.. Olyan jó memóriája volt, hogy emlékezetében teljesen megragadtak a tanító magyarázatai és este elismételte társainak a leckét. A hétosztályos iskola elvégzése után hajón dolgozott édesapámmal, Tyihon Nyesztyeroviccsal együtt. A Dnyeperen hajóztak. Később nagybátyám elvégzett valamiféle tanfolyamot és Mogil- jovban a folyamhajózási vállalat diszpécseri központjában dolgozott. 1938-ban behívták katonának. Mongóliában szolgált, később pedig harcolt. Leszerelése után rövid ideig a yomeli hajózási igazgatóságon dolgozott, mint a diszpécseri központ technikus-operátora. Ványa nagybátyám különben egészen jól rajzolt. A frontról hazaküldözgette a természetről, harcmezőkről készített vázlatait, önarcképeit, hogy hozzátartozói láthassák, mennyire megváltozott. Most azonban sajnos nem tudtam megtalálni azokat a rajzókat, pedig gyakran láttam őket. Nagybátyá.m jólelkű, figyelmes ember, hű barát és elvtárs volt. Ilyennek maradt meg valameny- nyi hozzátartozója emlékezetében. \ Nagy kár, hogy elveszett az utolsó levél, amelyet bajtársai írtak. Azt írták, hogy sebesülése után mdg egy óra 35 percig élt. Tudatánál voltt és azt kérte, írják meg haza: „Bocsássatok meg nekem, drága szüleim. Becsaptalak beneteket. ASzt Ígértem, hogy hamarosan hazamegyek, írtam, hogy készüljenek fel a győztesek, köztük az én fogadásomra is kenyérrel és sóval, de én most meghalok...” Nagybátyám leveltr.ek ezeket a sorait, míg élek, nem felejtem el... Vaszilij Liszij.” A SZÜLŐKHÖZ. íme néhány idézet Iván Liszij néhány leveléből, amelyek valóban sokat árulnak el róla magáról. 1943. szeptember 28-án kelt levelezőlap. Tábori postaszám: P. P. 92999. „Drága szüleim!!! Ma vettem hírét Dobrjanka és más falvak felszabadulásának. Remélem, Titeket is felszabadítottak már. Nagy örömmel fogok tollat. RemSlem, hamarosan választ kapok. Én a fronton vagyok, élek, egészséges vagyok, amit Nektek is kívánok. Jómagam nagyon megváltoztam. Nem is ismernétek rám rögtön. Nem írom le mi mindenen mentem keresztül. Túlságosan is sokat éltem át... Minden nap várni fogom a választ. Első leveletektől, drága szüleim, bevallom fálek. Írjátok meg az igazat. Remélem, minden rendben van Veletek .. 1943. október 16-án kelt levél. „Drága, kedves szüleim!!! Fiatok forró üdvözletét küldi... Végre elmúltak a sötét évek, amelyek elszakítottak bennünket egymástól, vége a német megszállás lidércnyomásos éveinek ... Egyszerűen azt sem tudom, mivel kezdjem első levelemet... 1941. július 7-én utaztam el Go- melből... 41. VII. 10-én megszakadt a kapcsolat Veletek. Sztálingrádba érkeztem, táviratot küldtem, írtam Nektek... Augusztus 22-én a rádióból hallottam Gomel kiürítéséről... Olyan magányos lettem, mint a tölgy a sztyeppe közepén, amelynek elmgták a gyökereit.. . Jelentkeztem katonának, de nem vettek fel, munkára küldtek a Volgára. De végül elértem, amit akartam. Szeptember 27-én mégiscsak bevonulhattam ... Minden holmimat barátomnál, Ko- tyik Venyiamin J efimovicsnál hagytam, akivel Goméiban dolgoztam együtt. Szavát adta, hogy az első adandó alkalommal elviszi Nektek. Vele állandó levelezésben állok. Most készül Go- melbe utazni... Hát szóval azután, hogy bevettek katonának, már 1941. novemberében kikerültem a frontra és 1942. július 29- ig harcoltam. Csapatainkkal együtt vonultam csaknem egészen Vityebszkig. 29-én a fejemen megsebesültem. Hátravittek a hadtápterületre egy hadikórházba ... Két hónapig feküdtem ott... Aztán kiengedtek ... Katonai iskolára vezényeltek, amelyet kitűnő eredménnyel végeztem el. Ismét kimentem a frontra... Amikor 1939-ben a Mongol Népköztársaságban voltam és olykor sokáig nem kaptatok tőlem levelet, sok mindenfifét gondoltatok akkor is rólam... ■De hiszen épen, egészségesen tértem Hozzátok vissza ... Ez alkalommal is úgy térek haza, ha befejezzük a háborút, de már nem olyannak, mint annak ide-' jén, hanem öreg hadastyánkénU őszülő halántékkal, s nem közlegényként, mint egykor, hanem tiszti csillagokkal a vállapo- mon ... Most kapitány vagyok, de nem egyszerű kapitány, hanem gárdakapitány... Pénzem van, pénzsegélyt küld- hetek... Holmikat is adhatok, de azokért ide kell jönni. A meghívást elintézem ... Ja, 1942-ben a Vörös Csillag érdemrenddel tüntettek ki. (Folytatjuk.) 1
