Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-26 / 72. szám

1975. március 26. • PETŐFI NÉPE • 3 Lakáskorszerűsítésért lakbérbeszámítás Mivel az ítélkezési gyakorlat eddig nem volt egyértelmű ab­ban, hogy az új lakásügyi jog­szabályok hatálybalépését meg­előzően a bérlő által végrehaj­tott, komfortfokozatok növelő és korszerűsítést eredményező be- runázásokért az utólagos bér- beszámítási igény milyen feltéte­lek mellett érvényesíthető, a Legfőbb Ügyészség most — iránymutatásul a helyes jogal­kalmazáshoz — állást foglalt eb­ben. A lakásbérleti kódex két fon­tos jogszabálya, a lakbérekről szóló kormányrendelet és a vég­rehajtása tárgyában az építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter által kiadott rendelet hatály­ba léptekor a jogalkotót az a szándék vezette, hogy a bérlő a saját költségen korábban elvég­zett korszerűsítésért, amely 1971. július 1-ét követően alapot nyújt a magasabb komfortfokozatnak megfelelő magasabb bér követe­lésére, bérbeszámítás útján anya­gi térítésben részesüljön. Ellen­kező esetben a bérlőt ugyanis kettős hátrány érné. Egyrészt a komfortfokozatot növelő beruhá­zása „eredményeként” magasabb összegű lakbérfizetési kötelezett­ség terhelné. Ilyen kettős joghát­ránnyal — szögezik le a mostani álásfoglalásban — bérlők nem sújthatok, de nem élvezhet a bérbeadó sem egyoldalú előnyt a bérlő által, eszközölt beruházá­sokkal kapcsolatban, ha e létesít­mények az állam tulajdonába kerültek. Az említett kormányrendelet már a lakások komfortfokozata szerint határozza meg a lakbér mértékét, s így — egyebek kö­zött — ha a lakásban csak ha­gyományos fűtőberendezés van és oda a bérlő melegvíz-szolgál­tató villany- vagy gázbojlert sem szereltet be, a lakás csak fél- komfortosnak minősül. Ugyanak­kor melegvíz-szolgáltató beren­dezés felszerelése korszerűsítés­nek számít, a hagyományos fű­tési módról az etázsfűtésre való áttérés pedig a lakás alapterüle­tének olyan jellegű megváltoz­tatásával jár. amely egyben a komfortfokozatot is növeli. A bérlőket ilyenkor a lakásügyi jogszabályok 1971-ben történt ha­tálybalépése folytán a komfort­fokozatnak megfelelő magasabb lakbérfizetési kötelezettség ter­heli. Viszont — és ez már a lakás­bérlők érdekét szolgálja — a lakás tízévi korábbi lakbérének megfelelő összegű bérbeszámítási igényt lehet érvényesíteni a bér­beadóval szemben. A beszámítás havi összegét egyébként a ko­rábbi lakbér és az új lakbér közötti különbözettél azonos ösz- szegben kell megállapítani. (MTI) Űj gépekkel gyarapodott a Kiskunmajsai Cipész Szövetkezet A hét végén a községi pártbi­zottság nagytermében tartotta meg mérlegzáró közgyűlését a Kiskunmajsai Cipész Szövetke­zet. A vezetőség és a bizottsá­gok beszámolóit írásban kapta meg a tagság, amelyhez Hegyes Ferenc elnök fűzött szóbeli ki­egészítést, elemezve az 1974-es gazdasági eredményeket. El­mondta, hogy a múlt évben 166- ra emelkedett a taglétszám. Em­lítést tett arról is, hogyan készí­tik elő az V. ötéves tervidőszak­ra ütemezett üzemfej leszést. Az 1974-es év mérlegével fog- « lalkozva az elnök elmondotta, hogy fejlesztésre tavaly 1 millió 97 ezer forintot fordítottak. Fel­sőbőr-szabászgépet, talpszél-ma­rógépet, fárafoglaló és még hat különféle gépet, valamint egy épületrészt, és egy mikrobuszt vásároltak. A jóléti keretből üdülőtelket vettek Lakiteleken. A szövetkezet dolgozói a múlt évben közel 26,5 miliő forint ér­tékű munkát végeztek, s elő­irányzatukat 5 százalékkal telje­sítették túl. Három millió forint értékű áruval állítottak elő töb­be, mint 1973-ban, s ezt három­negyed részben a termelékenység növelésével érték el. A. T. S. Cselekvő internacionalizmus Magyar irodalom a Szovjetunióban, szovjet irodalom magyar nyelven A magyar—szovjet irodalmi ve­gyesbizottság egyezménye szerint a közeljövőben 50 magyar szerző műve jelenik meg a Szovjetunió­ban és 70 szovjet szerző munká­ja lát napvilágot hazánkban. A legjelentősebb vállalkozás a két ország XX. századi irodalmát tükröző sorozat: a Szovjet Iroda­lom Könyvtára, illetve a Magyar Irodalom Könyvtára. A sorozat­nak több mint a fele már megje­lent és kedvező visszhangot kel­tett. Az átlag százezres példány­számban megjelenő Magyar Iro­dalom Könyvtárát szinte napok alatt megvásárolják a szovjet ol­vasók. A Mai magyar verseli cí­mű antológia 1945-től napjainkig mutatja be legjelentősebb költő­ink verseit; megjelenik egy Illés Béla-válogatás, a Mai Magyar Kisregények kötetében többek között Cseres Tibor, Dobozy Im­re, Tersánszky Józsi Jenő, Sánta Ferenc egy-egy kisregényével, a mai rr;agyar drámában Vészt End­re, Gyurkó László, Fejes Endre és Örkény István nevével és szín­művével találkozhatnak a dráma- irodalom szovjet barátai. Darvas József: Részeg eső-jét és Fehér Klára: Egyszer és soha többé cí­mű regényét például belorusz fordításban is megvették, Fejes Endre: Hazudós című regényét a lettek, Petrovácz István: Mire elolvad a hó című ifjúsági regé­nyét az ukránok fordítják le. Lit­vánul lát napvilágot Mándy Iván: Csutak és a szürke ló, valamint Mocsár Gábor: Fekete csónak cí­mű regénye. A magyar irodalom könyvtára „Viszont-sorozatának” a Szovjet Irodalom Könyvtárának sincs ki­sebb sikere, jóllehet a nálunk . még kevésbé ismert szerzők mű­vei hátra vannak: a közeljövőben jelenik meg a 20-as, 30-as évek, valamint az 1940-től 1970-ig ter­jedő évek kisprózája. Hazánkban a szovjet irodalom zöme az Euró­pa Kiadónál jelenik meg A szovjet irodalom kínálata színes és gazdag, a kiadónak a klasszi­kus és a mai irodalom „könyv- rengetegébői” kell kiválasztania. Régi és mai szerzők művei láttak napvilágot hazánkban és arattak osztatlan sikert. Solohov, Pausz- tovszkij és a többi,, ldassz^us szerző mellett olyan írók regé­nyeit érdemes említeni, mint Csingiz Ajtniaíov, a kitűnő kir­giz elbeszélő, Vaszilij Suksin, a közelmúltban fiatalon elhunyt sokoldalú művész novalláskötete, vagy a legújabb hazai felfedezés, Valentyin Raszputyin szibériai író könyve. (MTI) • Egy héten keresztül Buda­pestre figyelt a világsajtó. A la­pok — nemcsak a szocialista kö­zösség országaiban, hanem a tő­kés világ számos fővárosában is — vezető .helyen ismertették a tanácskozást: Kádár János elő­adói beszédét, a vendégek, közöt­tük Leonyjd Brezsnyev felszóla­lását, az elfogadott dokumentu­mokat — ami a világhelyzet ér­tékelését. a nemzetközi tevékeny­ség követendő vonalát illeti, ba­rátaink és szövetségeink mély­séges elégedettséggel, mások pe­dig meglepetés nélkül vehették tudomásul, hogy az MSZMP hely­zetértékelése nem változott és a Magyar Népköztársaság töretle­nül halad tovább az eddigi úton. Ha a kongresszus néhány nem­zetközi vonatkozását akarjuk ki­emelni. természetesen a teljesség igénye nélkül, akkor feltétlenül ezzel kell kezdeni: a párt tanács­kozása aláhúzta a Szovjetunióval való minden oldalú testvéri együttműködés fenntartásának, szélesítésének és mélyítésének fontosságát. Harminc esztendő történelmi tapasztalata egyértel­műen bizonyítja: az első szocialis­ta országgal, a szocialista közös­ség fejlődésében különlegesen nagy szerepet betöltő Szovjetunió­val való szövetség elsődleges nem­zeti érdek és haladásunk záloga. Ahogy Kádár János mondotta: „Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióhoz fűződő mély és megbonthatatlan testvéri barátságunk szüntelen erősítésének... a kongresszus megeiégedessel állapíthatja meg: a magyar—szovjet barátság fel­hőtlen, pártjaink, népeink kap­csolatai testvériek és megbontha- tatlanok.” S a kongresszuson, mintegy vá­laszként erre. hallhatták az SZKP KB főtitkárának megálla­pítását, aki hasonlóképpen érté­kelte a kapcsolatokat, s az elis­merés szavaival szólt az MSZMP következetes, tiszta és egyértelmű elvi politikájáról. 0 A kongresszus feladatul tűz­te ki, hogy a Szovjetunióval való együttműködésben rejlő lehető­ségeket és tartalékokat is mind teljesebben használjuk ki —, s hasonlóképpen erősítjük és fej­lesztjük összefogásunkat a többi szocialista országgal. Ez a célkitűzés teljes mérték­ben összhangban van a kongresz- szus nemzetközi helyzetelemzésé­vel, amelynek lényege: az MSZMP meggyőződése, hogy a múlt években a nemzetközi hely­zetben kedvező változás követke­zett be a szocializmus, a haladás és a béke erőinek javára. • A világ küzdőterein egyre hatásosabban tevékenykedik a kor mindhárom nagy forradalmi ere­je: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. Amikor a kongresszus határoza­taiban kifejezésre juttatta, hogy a kor legfontosabb vívmánya a szo­cialista világrendszer, hangoztatta a közös kötelezettségvállalás elvi alapját: a nemzeti és nemzetközi érdekeket összekapcsolva, a poli­tikát testvérországainkkal egyez­tetve küzdünk a békepolitika si­keréért, a közös cél valóraváltá- sáért. Ez határozza meg a magyar magatartást a Varsói Szerződés­ben — amelyet államaink új típu­sú szövetségeként kezelünk — s a KGST-ben. Amely az integráció kibontakoztatásával meggyorsítja minden részt vevő ország fejlődé­sét. • A kongresszus józan és a té­nyeket gondosan osztályozó, számba vevő elemzéséből az is következik, hogy az MSZMP sík- raszáll a békés egymás mellett élésnek az eddiginél szélesebb körű kibontakozásáért. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a folya­mat nem automatikus, nem ma­gától tör utat valamiféle egyszer s mindenkorra garantált egyenle­tes sebességgel, hanem olyan dip­lomáciai küzdelemben, amelyben nem kizártak a „zökkenők”, az időleges visszaesések. így volt ez eddig, s így lesz a jövőben is. Ebből azonban a helyes követ­keztetéseket kell levonni, elsősor­ban azt, hogy a szocializmus és a béke híveinek további erőfeszí­téseket kell tenniük, hogy az eny­hülés folyamatát ne lehessen fel­tartóztatni, hogy a végbement kedvező változások visszafordít­hatatlanokká váljanak. Ezért vall­juk magunkénak is azt a bé­keprogramot. amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa munkált ki, ezért támogatjuk a Szovjetunió erőfeszítéseit, az Egyesült Álla­mokkal s más vezető tőkés orszá­gokkal való viszonyának javítá­sára. Az európai biztonsági érte­kezletnek különösen nagy szere­pe lehet az enyhülés megszilár­dításában — olyan szerepe és ha­tása, amely messze e kontinens határain túl is érezteti hatását. Nem véletlenül említette ezt a kérdést vitazárójában is a párt . első titkára, kiemelve, hogy most már mielőbb el kell jutni a hel­sinki«. legmagasabb szintű záró­állomásra. • És végül még a vázlatos fel­sorolásból sem hiányozhat az, hogy az MSZMP XI. kongresszu­sa internacionalista kongresszus volt a szó teljes, lenini értelmé­ben. Külföldi vendégeink is érez­hették. mint ahogy érezheti min­denki, akihez eljut e tanácskozás híre és tartalma, hogy a magyar kommunisták tisztában vannak tettük és példájuk súly .-! éj a szolidaritás ereiévei is, Á prole­tár-nemzetköziség g >nd ata jel­lemezte a munkát akkor is, ami­kor — látszatra — „csak” a szo­cialista építés szü'eób, belső problémáiról volt sz-j S kézzel fogható volt ez az internaciona­lista tartalom akkor, amikor a párt felemelte szavát az elnyo­más, a gyarmatosítás és a meg­különböztetés ellen, amikor üd­vözölte azokat, akik Portugáliá­ban az ellenforradalom ismétlődő támadásaival bátran szembenéz­nek. s azokat is. akik Spanyol- országban e földrész utolsó fa­siszta rezsimiének felszámolásáért harcolnak. Vagy amikor a kong­resszuson a santiagói fasiszta rendszer növekvő terrorjáról be­széltek. követelve a szabadságot Luis Corvalán. s a többi bebör­tönzött hazafi számára. Elviség és realizmus, felelősség- tudat és tartalmas, cselekvő inter­nacionalizmus: ez jellemezte az MSZMP XI. kongresszusát 1975 márciusában. (KS) Űttöröszemlék, vetélkedők a tavaszi vakációban Üttörflszerrtlék; találkozók, fesz­a ta, vaszi -vakációban. A -felszabadu­lási évforduló rendezvényeinek folytatásaként április 5. és 12. között Zánkán, a balatoni úttö­rővárosban tartják az országos tudományos technikai úttörő- szemle szaktárgyi vetélkedőjének országos döntőjét. Békéscsabán április 6-án kez­dődik és harPm napig tárt a má­sod ik országos .«-nemzetiségi út­törőtalálkozó,"" amelyen a ha­zánkban élő nemzetiségiek gyer­mekküldöttségei, kultúrcsoport- jai — szám szerint 500-an — is­merkednek, kirándulnak, közös műsorban lépnek fel. Az úttörötechnikusok országos szemléjére és vetélkedőjére áp­rilis Tf-án 'Pécséit kerül sbr,' rrug áPr^s 9.-én a^llebérci áttérő-, táborban; valamint a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában 200 úttörő az országos orosz nyelvű vetélkedőn méri össze tudását, és ismerkedik a szovjet ■ kultúrával. Április 12-én Le- ninváros a legjobb úttörőtávi- rászok vetélkedőjének a színhe­lye lesz. Szendvics-ebéd a Déli pályaudvaron Január végén hírt adtunk ar­ról, hogy Kecskemétre látogatott Feliks Bilos, a Gazeta Poznanska című lengyel napilap főszerkesz­tő-helyettese. Pár napi itt-tartóz- kodása alatt a megyeszékhely fel- szabadulás utáni életéről gyűj­tött élményanyagot. Szerkesztő­ségünkön kívül járt a Habselyem Kötöttárugyár itteni üzemében, a tanácsházán pedig dr. Mező Mi­hály általános elnökhelyettes ré­vén ismerkedett Kecskemét dina­mikus fejlődésével. Az elutazása előtti órák igazi „riporteri száguldásban” teltek el. Még egy fontos témakörből szer­zett anyagot akkorra már amúgy se üres tarsolyába. Az állami épí­tőipar tevékenységéről, a BÁÉV pártszervezeteinek életéről érdek­lődött Kákái Ferencnél, a válla­lati pártbizottság titkáránál. Olyan jól kibeszélgettük ma­gunkat, hogy a végén már tűkön ülve, kínos mosollyal udvarias- kodva sürgettük a búcsúzást. Délelőtt 10-kor kellett, volna Budapestre indulnunk, s fél ti­zenegykor még Kókai elvtárs ke­zét szorongattuk. Aztán bevágtuk magunkat az autóba, s lóhalálában húztuk a csíkot a Klapka utcából. Az Aranyhomoknál elkanyaro­dóban Feliks még kedvesen ki­integetett — arra az új megyei párt- és tanácsszékház irányába. — Viszontlatasra Kecskemet! — mondta magyarul. Kicsit elérzékenyülve hallgat­tunk. Nem jó fölösleges szóval megzavarni ilyen pillanatokat. Mi járhatott az eszében? Talán ismét újraélte azt- az érzést, ami — előtte két nappal — elfogta. -Erősen alkonyodott, a mogorva cső még jobban besötéteíte a fő­teret. Ahogy a Nagytemplom fe­lé közeledtünk, s ő sorra szem- ügyre vette a környék épületeit, a városi tanácsházát, az Arany­homok Szállót, mintha csöppet el­bizonytalanodott volna. Ide-oda kapta tekintetét, s látszott, hogy nem igazodik el. Igen, a szalagház nyúlánk tömbje, az Alföld Aruház látvá­nya okozta a bizonytalanságot. Ami csak tetéződött a mára már szinte a város jelképévé vált két toronyépület megpillantásakor. Hat-hét évvel ezelőtt járt már nálunk Feliks Bilos, s akkor bi­zony még a Don-kanyar vén vá­lyogházai köszöntek rá abból a nagy „közből”. — Ja, ja... — eszmélt föl örömmel, mikor emlékeztettem, miért nem ismeri ki magát. Ha újabb hét esztendő múlva keres föl bennünket, vajon mi­lyen új városközponti kép lepi meg? Mögöttünk volt már a Budai­kapu, jó ideje repesztettük a pesti betont. Lassan belejöttünk ismét a dis- kurálásba. Kiszuszogtuk az útra- kelés előtti órák feszültségét. Elő­vettem táskámból ezt a két fel­vételt, amelyet aznap reggel — mintegy emlékképpen — adott lapunknak. Fölmutatom neki, ké­rem, meséljen róluk. Hozzátettem, hogy alig valamivel több mint egy hónapja, mikor náluk voltam vendégségben, én is autóztam ám ezen a sztrádán. Eugenius Cofta vitt bennünket fürge Trabantjá­val. Esti fényárban — és esővíz­ben — úszott akkor ez az út. Robogtunk olyan szilajon, szaba­don a széles betonszőnyegen, mint mikor a lovat nekiereszti a csi­kós a határtalan síkságnak. — Ha jól emlékszem, tavaly adták át nálatok ezt a kétirá­nyú, gyorsforgalmú útszakaszt. — Igen. 45 kilométeres autó­sztráda: az E—8-os... A fénykép a Poznan—Varsó sztrádát mutat­ja, ahol bevezették az úgyneve­zett „zöld hullámot”. Sok régi vá­roshoz hasonlóan, Poznanban is átépítik a történelmi közlekedési utakat. A transit közlekedést a várost megkerülő útvonalakra irányították. Ezek különböző irá­nyokba vezetnek. Miközben a másik felvételre is felhívom a figyelmét, magyará­zom, hogy Cofta barátunk cirka 20 kilométerre száguldott ki ve­lünk Poznanból, s egy ilyen au­tóscsárdába invitált meg minkét. Ezek után volt dolga kedves kis tolmácsunknak, Tomcsányi Ernőnének. Fordíthatott kedvé­re a lengyel anyanyelvű magyar asszonyka, mert hol Poznanról, hol Kecskemétről jutottak eszünkbe közös emlékek. Feliks Bilos nagy kedvvel beszélte el, hogy a poznani vajdaság — Wiel- kopolska — legszebb és legláto­gatottabb részein 32 ilyen intéz­mény épült egy esztendő leforgá­sa alatt. A turistaszezon szenzá­ciója volt, amikor a Csehszlová­kiát és az NDK-t a Balti-tenger­rel, a Mazuri-tóvidékkel és Var­sóval összekötő nemzetközi utak mentén ezek várták hivogatóan a látogatókat.' Földszintjükön éttermi, ven­déglői részleg — 60 vendég ellá­tására, fönt pedig mintegy húsz­huszonöt szálláshely. Igen jól jön az autós turistáknak, hogy 15—20 kilométerenként kitűnő koszt, ké­nyelmes éjszakai szállás és par­kolóhely áll rendelkezésekre. — Ezekkel a csárdákkal szépen szaparodtak a szállodai férőhe­lyek — mondta Feliks Bilos, és hozzáfűzte —, mert ezekből még Poznanban is kevés van az igé­nyekhez képest. Kiváltképpen a nemzetközi vásár idején érezni hiányukat... A nyári csúcssze­zonban kempingek is működnek a csárdák mellett. Felidéztem lengyel kollégánk­nak az egyik ilyen vendéglőben töltött esténk emlékét. Elröpült az idő a kellemes környezetben. A kőből és fából épült falak, a vastag, impregnált náddal — má­sutt zsindellyel — borított tető az otthonosság melegével vonzott a sötét estében. A belső terek ki­alakításában is a helyi népi épí­tészet elemeit használták fel. Ro­mantika és modernség eredetin párosult ebben az építészeti stí­lusban. A vastag barna asztalnál, kanapészerű alkalmatosságra épp­úgy ülhetett az ember, mint sú­lyos, masszív faragott székre. A barna falgerendázaton ősi foglal­kozások egy-egy stilizált szer­számemléke, viharlámpa, hajó­horgony. Nem tulakodó mennyi­ségben; éppen csak annyi, hogy emlékeztessen. Aztán az elmarad­hatatlan gyertyák. Ezek fényénél találgattuk magunk közt, magya­rok, hogy vajon miből lehet az a fehér színű, húsokat lebegtető leves, amit „valódi lengyel nem­zeti eledelként” rendelt Cofta ba­rátunk. Falatozás közben, persze, hogy a Bács-Kiskun megyei ízekről is szó esett, hiszen Eugenius szin­tén nagy ismeretségre tett szert etéren — itteni kőrútjai alkalmá­val. No meg a felyvást épülő Kecskemétre is emlékezett. Több­ször megfordult nálunk, mint Bi­los. Azt mondja egyszer Eugenius a baráti koccintás után. — Mikor először jártam Kecs­keméten, a városközpontot el­hagyva mindjárt mezővárosi kör­nyezetbe jutottunk ... Most már, barátom! Leninváros, Széchenyi- város — o „peremen” is. A má­sik városvégen meg csupa új 9Vár ... .. .Az autócsárdabeli hangu­latos vacsora viszonzásaként elő­re tervezgettem, hol ülünk még le Pest-Budán egy búcsúebédre Feliks-szel. De biz’ a soroksári „örökös” útszűkület felborította számításainkat. Bilos kollégánk vonata már bent „prüszkölt”, Pé­csett pedig ennek érkezésével vár­ták. Mikor bánatosan és őszintén keseregtünk az ebéd elmaradása miatt, Feliks csak szolidan mo­solygott. Legyintett — sebaj! — s a zsebébe nyúlt. Egy hártyapápírba csomagolt szendvicset vett elő, — Számítottam erre az eshe­tőségre is; hogy nem lesz időnk. Újságíró sors. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents