Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. március 20. Cél, hogy az emberek gondolkodásmódjában, életvitelében is győzzön a szocializmus Benke Valéria beszéde Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke bevezetőben arról szólt, hogy népünk túlnyomó többsége magáénak érzi a szocialista Magyarországot. A dolgozó emberek helyesnek tartják pártunk politikáját, elfogadják a munkásosztály vezető szerepét, megértik, hogy céljai egybeesnek az egész társadalom céljaival. Pártunk programnyilatkozata is megállapítja, napirenden van a fejlett szocializmus felépítése. Márpedig ez nemcsak falak felhúzását, gyárak és gépek, termelőeszközök gyarapítását jelenti, hanem a szocialista társadalmi viszonyokat is. Nekünk úgy kell haladnunk, tetteink nyomán azt kell elérnünk, hogy az emberek kapcsolatában, gondolkodásmódjában, életvitelében is győzzön a szocializmus. Az embereket közösségivé, a fiatalokat munkás, szocialista ifjúsággá elsősorban saját példánkon nevelhetjük! , Benke Valéria ezután az oktatásügyünk eredményeit méltatta, és köszönetét mondott a pedagógusoknak, akik lelkes munkájukkal segítik a párt oktatás- politikai határozatának végrehajtását. Majd így folytatta: — A marxizmus—leninizmus elterjesztésében, továbbfejlesztésében, és alkalmazásában, á valóságot híven kifejező társadalmi önismeret kialakításában közismerten nagy szerepet vállalnak a társadalomtudományok. A kétségtelen tudományos eredmények elismerése mellett is jogos a megjegyzés, hogy nem született még elég helyes irányba mutató elméleti válasz a társadalom által feltett kérdésekre. A szocialista demokrácia, a közigazgatás, a vállalati gazdálkodás es mindezek tudati hatása is ilyen kérdéskörök. Még inkább adósak e tudományágak művelői azzal, hogy közérthető formában tegyék ismertté az elméletileg már felderített társadalmi összefüggéseket. Hívei vagyunk a nyílt és szabad közéleti vitáknak, amikor a történelmi cél legkönnyebb és leggyorsabb útját igyekszik feltárni a kutató és vitatkozó értelem. Így örültünk neki — mert pozitív hatású volt —, amikor az oktatási lehetőségek egyenlőségéről és a társadalmi mobilitás ezzel összefüggő kérdéseiről folyt vita. Ezt az sem kisebbíti, hogy ez a vita sem volt mentes felületes hangulati elemektől. Még a kutatás körében sem jó, ha a viták során nem keresik azt a szintézist, amelyben érvényesülhetnének az egyoldalú álláspontok - pozitív elemei. Így elismerésre méltó kutatási részeredményekét hoztak a nemzeti önismeret és ''öntudat, a nemzeti érzések témakörében folytatott viták, de sajnos ezek is egyoldalúságokból voltak terhesek, mint ahogyan a szocialista hazafiságról és a vele összekapcsolódó internacionalizmusról, vagy a demográfiai helyzetünkről folytatott vitákban még haladó gondolkodású vitapartnerek is megengedhetetlenül köny- nyelműen bántak nacionalista áthallásokat lehetővé tevő megfogalmazásokkal. A tudományos és a kulturális életben dolgozó kommunistákra különösen nagy felelősség hárul eszmei törekvéseink megvalósításában. Nem szabad elfogadniuk a hamis alternatívák egyikét sem. Világosan értésére kell adniuk minden vitázónak, hogy ideológiánk alapvető kérdéseiben nem engedünk semmiféle félremagyarázást. Szorgalmazzuk, hogy az oktatásban — az állami oktatásban is — a marxista—-leninista elmélet kipróbált, nemzetközileg érvényes és pártunk gyakorlatában igazolódott eszméit tanítsák, ennek jegyében neveljék a fiatalokat és a marxizmussal ismerkedő felnőtteket. Pártunk tapasztalatai, a nemzetközi kommunista mozgaloméval egybehangzóan, bizonyítják: az ideológia frontján nincs és nem is lehet kompromisszum. A hazai és a nemzetközi ideológiai harcot sem lehet szétválasztani. Ezt a harcot nem egyedül vívjuk, hanem a szocialista országok közösségében, a nemzetközi munkásmozgalom részeként. Eredményesebbé kívánjuk tenni azzal is, hogy ideológiai tevékenységünket összehangoljuk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. . Pártunk a jövőben is mindent megtesz, hogy az ideológiai együttműködésből rá háruló feladatokat hiánytalanul végrehajtsa, és más testvérpártok'tapasztalataival gazdagodva még eredményesebben vívja a harcot a békés egymás mellett élés érvényesüléséért és az ezzel együttjáró ideológiai harcot az ellenséges s a marxizmustól idegen nézetek ellen a nacionalizmus, a kozmópolitizmus. és a különösen kártékony maóizmus ellen. Pártunk ezért a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok erőteljes fejlesztésével együtt tovább erősíti az ideológiai együttműködést a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szocialista országok testvérpártjaival és az egész nemzetközi kommunista mozgalommal. Mi abban látjuk napjaink forradalmárát, aki a szocialista eszmeiséget, erkölcsiséget képviseli környezetének visszahúzó erőivel szemben, és egész életének példája fedezet erre. Ennek a harcnak a feltételei ma kedvezőbbek, mert társadalmunkban a szocialista bázis mast sokkal erősebb, mint bármikor ezelőtt. Íróinkról, művészeinkről tudjuk, hogy vannak közöttük, akiknek még nem sikerült megtalálniuk a kiutat a minél nagyobb tömegekhez szólás és a csak kevesek vagy azok által sem értett formai újítás dilemmájából. Mi is jól tudjuk, hogy a, világirodalom és az egyetemes művészet történetében, a szakmai bírálat és közönség nem egy nagy zseni megítélésében tévedett, de azt is tudjuk: nem mindenki zseni, akit nem értenek. Sajnos, korunkban már az újítás vált konvencióvá és a formai újítás görcsös keresésének gyakran az az eredménye, hogy a műből nem hallani a felszólítást, nem érezni a vonzást a gázda- gabb, igazabb életre; arra, hogy holnap legyünk jobbak, mint amilyenek mostanáig voltunk. A történelem által rájuk rótt kötelességet és nekik nyújtott lehetőséget ragadják meg azok a művészek, akik olyan életeszményt, erkölcsiséget sugalmaznak, amilyet egy szocializmust építő nép magáévá tehet. Pártunk művészetpolitikai koncepciója soha nem épült olyan feltételezésekre, mintha nálunk már egynemű és az értékes műveket könnyen befogadó közönség volna. Közművelődési, kritikai ás más határozataink az igények és a befogadóképesség emelkedését célzó nevelő feladatokat is magukban foglalják. Pártunk politikája a fő társadalmi folyamatokat úgy irányítja, hogy számításba veszi a különböző, a társadalom életében kölcsönhatásban érvényesülő elemeket. A nemzeti érzelmek, az adottságok, a hagyományok, az egyéni- szokások, élet- körülmények és törekvések figyelembevételével érvényesíti a szocializmus általános, nemzetközi törvényszerűségeit, vezeti a milliókat a szocialista útra. Ezek között a feltételek között munkálkodunk azon, hogy minden ember otthona legyen a fejlett, szocialista Magyarország — fejezte be beszédét Benke Valéria. (MTI) A mandátumvizsgáló bizottság jelentese A bizottság jelentését Havasi Ferenc terjesztette elő: A kongresszust előkészítő taggyűléseken, pártértekezleteken, párttagságunk nyílt, őszinte és pártszerű légkörben, alkotó módon vitatta meg a kongresszus írásban kiadott dokumentumait .— mondotta. A Központi Bizottság határozata szerint a XI. kongresszusnak minden ezer párttag után egy szavazati jogú küldött volt megválasztható. A mandátumvizsgáló bizottság megállapította, a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártértekezletek 758 szavazati jogú küldöttet választottak; ebből 45 küldöttet húsz nagyvállalati pártértekezleten közvetlenül választottak meg. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai közül 90 elvtárs a Szervezeti Szabályzat IV. fejezete 15. pontja értelmében teljes jogú küldöttként van jelen. fgy pártunk XI, kongresszusának 848 szavazati jogú küldötte van, jelen van 843 küldött, a kongresszusunk tehát határozatképes; a hiányzó elvlársak igazoltan vannak távol. A kongresszus összetételét a következők jellemzik: A párttagságon belüli aránynak megfelelően a küldöttek 73,6 százaléka férfi, 26,4 százaléka nő. A küldöttek 69 százalékának eredeti foglalkozása munkás és paraszt, 19,6 százaléka értelmiségi, 11,3 százaléka alkalmazott és 0,1 százaléka tartozik egyéb kategóriába. A foglalkozás szerint a küldöttek 31,1 százaléka fizikai dolgozó. A küldöttek 25,1 százaléka függetlenített párt- tömegszervozeti és társadalmi szervezeti, 21,6. százaléka állami és gazdasági vezető, 17,1 százaléka értelmiségi, a küldöttek 4,1 százaléka a fegyveres testületek tagja, egy százalék egyéb, valamint adminisztratív foglalkozású és diák. Életkor szerint: 26 év alatti a küldöttek 4,5 százaléka, 27—39 év közötti 28 százaléka, 40—49 év közötti 36 • százaléka, 50—59 év közötti 24,7 százaléka, 60 éves és idősebb a küldöttek 6,8 százaléka. A párttagság kelte szerint a felszabadulás előtti párttag a küldötteknek kereken 10 százaléka, 1944—45 óta tagja a pártnak 15 százaléka, 1946—56 között lett párttag 30,2 százalék, 1957—66 között lépett a pártba 24,3 százaléka. 1967—1970-tői párttag 13 százaléka, 1971-től pedig 7,5 százaiékei A küldöttek életkora és a pártbalépés időpontja azt tükrözi, hogy a kongresszuson a^ magyar kommunista mozgalom ( három nemzedéke van jelen, kifejezve ezzel is, hogy harmóni- kus egységben dolgoznak céljaink megvalósításáért. Ami a küldöttek politikai iskolázottságát illeti: 78,3 százaléka végzett különböző szintű pártiskolát, ebből felsőfokú pártiskolai végzettséggel rendelkezik 29,5 százaléka. A küldöttek 56,9 százaléka főiskolai és egyetemi végzettségű. 15,6 százaléka középiskolát végzett, 27,5 százaléka nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A mandátumvizsgáló bizottság meggyőződése1, hogy a küldöttek összetétele is egyik biztosítéka annak, hogy helyes és felelősség teljes döntések születnek kongresszusunkon. Gáspár Sándor beszéde A SZOT főtitkára bevezetőben arról beszélt, hogy a szakszervezetek egyetértenek a Központi Bizottság beszámolójával, a kongresszus elé terjesztett dokumentumokkal. a bennük kifejtett célokkal és törekvésekkel. A szak- szervezetek. a dolgozók magukénak érzik a pártunk tevékenységét jellemző törekvést, azt, hogy erőnkhöz mérten mindig lépjünk előbbre céljaink megvalósításában és gondjaink csökkentésében. Joggal vagyunk büszkék rá, hogy pártunk politikája hosszú idő óta töretlen De amikor azt mondjuk, hogy töretlen, ez nem azt jelenti, hogy változatlan. A mi pártunk politikájának az alapelvei — ha szabad így mondani: állandó elemei — változatlanok és azok is maradnak. Ilyen- alapelvek: a munkásosztály, a párt vezető szerepe; a tervszerűség a népgazdaságban; a proletár internacionalizmus. Más a helyzet a változó elemekkel, a politikánk megvalósítását szolgáló eszközökkel és módszerekkel, mert egy forradalmi pártot az is jellemez, hogv politikáját mindenkor tökéletesíti, csiszolja, a helyzethez igazítja. Ezt tette a Központi Bizottság akkor is. amikor 1972 és 1973 novemberében, majd a múlt esztendő márciusában az ismert kérdéseket megvitatta és az összes szükséges intézkedéseket megtette. A stabilitás és a dinamizmus tehát egy időben és egyszerre jellemzi pártunk politikáját. Néhány, éve erőteljesen törekszünk a központi irányítás és a helyi önállóság kombinációjából a tervgazdálkodáson alapuló még hatékonyabb irányítás kialakítására. Az előrehaladás e tekintetben sem kevés. Gazdaság- politikai céljaink megvalósításának alapja és feltétele a jövőben is a tervgazdálkodás állandó erősítése és fejlesztése, párhuzamosan a helyi önállóság és kezdeményezés. valamint a felelősség- érzet egyidejű kibontakoztatásával. Ezen az úton kell haladnunk tovább, hogy terveink még reálisabbak, a népgazdaságot még teljesebben átfogóak és a szocialista integráció keretében még összehangoltabbak legyenek. A tervek hatékonyabb megvalósítása érdekében módosítottuk a gazdasági szabályozás sok elemét. E módosításokat az élet igényelte. Különösen jelentősnek tartják a szakszervezetek a vállalati nyereség és a bérek kapcsolatára, valamint az árakra vonatkozó szabályozás módosítását. A szabályozás alapelvei helyesek voltak, de még tovább léphetünk, hogy a nyereség teljesebb mértékben töltse be szerepét, a ténylegesen jó munka kifejezését, a népgazdasági és a vállalati érdele összhangolását szolgálja. A továbbiakban Gáspár Sándor arról beszélt, hogy a szocialista elosztás alapelvei mind jobban érvényesülnek, de erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten ezt is tovább kell tökéletesítenünk. A két kongresszus között a népgazdaság fejlődésével egy időben emelkedett a lakosság, a munkás- osztály életszínvonala. Növekedtek a jövedelmek, a reálkereset, felépült több mint 400 ezer lakás. Ez és sok más tény eredményes munkánknak kétségtelen bizonyítéka, jóllehet ez a folyamat nem volt ellentmondásmentes. A jövőben is olvan utat kell követnünk, amely szocialista társadalmunk alapvető kérdéseként kezeli a munkásosztály életszínvonalának rendszeres javítását. Változatlanul nagy figyelmet kell fordítanunk a nagyipari munkások életszínvonalának emelésére. A jövőben is törekszünk rá, hogy a munkásosztály életszínvonalának alakulása legyen az az alap. amelyhez mérjük, alakítjuk a szövetkezeti parasztság és a társadalom más rétegeinek jövedelmi arányait. Következetesebben kell érvényesíteni — elveinknek megfelelően — a munka szerinti elosztást, bérpolitikánk tervszerűségét. Változatlan az a törekvésünk, hogv az árpolitikának a népgazdaság dinamikus fejlődését., hazánk gazdasági erejének növekedését kell szolgálnia De számolni kell az árpolitika kialakításánál annak az életszínvonalat érintő hatásával is. Ezért úgy véljük, hóm' az árváltozásokat a közgazdasági lehetőségek határáig erős korlátok között kell tartanunk, és erélvesen kell ellenőriznünk. A SZOT főtitkára ezután hangsúlyozta. hogy kulturális életünkben továbbra is a legfontosabb feladatok között kell számon tartanunk a munkásosztály műveltségének fejlesztését. Ennek a társadalom egészére gyakorolt pozitív hatását senki sem vitatja, megvalósításáért azonban még sokat kell tennünk. A szakszervezetekre is nagy feladat hárul ebben a munkában. Annál is inkább, mert a dolgozók szocialista szellemű -nevelése nélkül sem gazdasági feladatainkat, sem a demokratizmus fejlesztését és a tartalmasabb emberi életet sem tudjuk megvalósítani. Munkásosztályunkat, szakszervezeti mozgalmunkat az internacionalizmus magasztos eszméi hatják át a nemzetközi munkásosztály céljainak megvalósításáért fo. lyó világméretű harcban. A szolidaritásnak és az összefogásnak új, kedvezőbb feltételei bontakoznak ki világ- és európai méretekben egyaránt. A közös cselekvésre irányuló törekvések megvalósításának új fejezetébe léptünk kontinensünkön. Több mint negyedszázadon át tartó szembenállás után. a tarthatatlan helyzet kölcsönös felismerése nyomán, Európa szakszervezetei kinyilvánították készségüket a munkásosztály ügyéért folyó harc együttes vállalásában. A magyar munkásosztály, a magyar szakszervezeti mozgalom aktív résztvevője a nemzetközi, az európai szakszervezeti mozgalom fejlődésében bekövetkezett változásoknak. A testvéri szovjet szak- szervezetekhez. a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő szoros kapcsolatai útján kiveszi a részét abból a harcból, amely bizton elvezet a nemzetközi munkásosztály érdekeinek közös és tartós védelméhez. társadalmi igényeinek kielégítéséhez. Gáspár Sándor ezután a munkahelyi demokrácia széles körű kibontakoztatásával kapcsolatos tennivalókról szólott, s a következőket mondotta: a dolgozók aktivitásának. az üzemi demokrácia érvényesülésének nagy szerepe volt, van és mindinkább lesz a szocialista társadalom építésében. Mindenkinek — vezetőnek és dolgozónak egyaránt — éreznie és értenie kell, hogy a szocialista társadalom építésében pótolhatatlan, a szó legmélyebb értelmében nélkülözhetetlen a tömegek politikai, termelési és társadalmi aktivitása. Ez a mi rendszerünk egyik leglényegesebb vonása. A gazdasági Vezetőknek rendszerünk kezükbe adta az egyszemélyi felelős vezetés nagyon fontos eszközét. De a mi rendszerünkben ez önmagában kevés ahhoz, hogy elérjük nagy céljainkat, ha nem párosul a dolgozók aktivitásával. kezdeményező készségével, egyetértésével, meggyőződésből fakadó hitével. A vezetőt — legyen az kicsi vagy nagy beosztásban — a saját tapasztalatai győzhetik meg erről, hacsak nem hiszi önmagáról, hogy ő az. aki zsebében hordja a bölcsek kövét. Politikailag és szakmailag képzett vezetőnek nem kell állandóan magyarázni, hogy demokratikusan vezessen. Tudja, hogy ez ugyan nehezebb, sokszor időigényesebb. de feltétlenül eredményesebb. És jól érti, hogy minél nagyobb a döntések előkészítése során a munkahelyi demokrácia, annál biztosabb, hogy jól döntenek, s a helves határozatokat a legjobb hatásfokkal hajtják végre. Egyértelműen és határozottan kell újra és újra rámutatni, hogy a mi vállalataink vezetése nem csupán gazdasági, hanem fontos politikai feladat is. A vállalati vezetők munkájának szerves és különválaszthatatlan része tehát a munkahelyi demokrácia érvényesítése. Az üzemi demokrácia gyakorlásában fontos szerepet játszanak az intézményesített fórumok, a termelési tanácskozások, a brigádértekezletek. a munkásgyűlések. De helytelen lenne, ha az üzemi demokráciát valamiféle ünneplő ruhának tekintenénk, amelyet csak fórumokon, gyűléseken kell viselni, a szürke hétköznapokon pedig el lehet süllyeszteni a ruhásszekrénybe. Az üzemi demokrácia nem formai aktus. Nem egyenlő az alkalmanként megtartott tanácskozásokkal. A dolgozókkal, a munkásemberekkel való mindennapi kapcsolatban kell érvényesülnie. Ez eszköz annak a mielőbbi valóra váltásához is, hogy a munkáshatalomban soha senkit ne érhessen méltánytalanság. Nem lehet, hogy a mi rendszerünkben valakinek csak azért legyen igaza, mert magasabb a rangja. Ha a munkások, a dolgozók ügyét mindenütt úgy intéznék, ahogyan azt a mi rendszerünkben ma már el lehet várni és ha a munkahelyi demokrácia mindenütt kielégítően érvényesülne, akkor a sérelmek nagyobb részét meg lehetne előzni. Az üzemi párt- és szakszervezeti szerveknek, nem utolsósorban pedig a gazdasági vezetőknek érdemes volna megnézniük, hogy mi a- helyzet náluk e tekintetben. Kedves elvtársak! Törvényeink a dolgozó emberek jogainak képviseletét — nagyon fontos kérdésekben — a szakszervezeti választott testületekre ruházták. Ezt a tevékenységet a szakszervezetek mind jobban végzik és még inkább törekednek erre. Ez a munkájuk nemcsak a szakszervezeti tevékenység törvényes formáját jelenti. Nem is csupán törvényes jogot, amivel vagy élnek, vagy nem. Ezek a szak- szervezeti jogok a dolgozók jogai. Ezért a szakszervezeti testületeknek kötelességük élni e jogaikkal, mert ha ezt nem, teszik, a dolgozókat megfosztják annak lehetőségétől, hogy érvényesítsék szocialista törvényeinkben lefektetett széles körű jogaikat. Ezért még inkább meg kell követelni az állami és a gazdasági vezetőktől a szakszervezeti jogok tiszteletben tartását, és ezért helyes, ha a pártszervek még következetesebben szómon kérik a szak- szervezetekben dolgozó kommunistáktól e kötelességük kényél- meskedés és megalkuvás nélküli teljesítését. Szocialista fejlődésünk jelen időszakában már megérett rá a helyzet, hogy a munkahelyeken, a vállalatoknál, falun és városban, a helyi és az országos tennivalókat, minden kis és nagy kérdést közüggyé tegyünk. Együtt alakítsuk ki és együtt valósítsuk meg tennivalóinkat. A demokráciáról szólva hangsúlyozni szeretném, hogy a munkásosztály hatalma nem szervek vagy intézmények hatalma. Ezért a munkahelyi demokrácia ^érvényesülésében is ki kell fejeződnie, hogv — a nép hatalmáról van szó, — arról, hogy együtt kell terveznünk. együtt kell cselekednünk, — a mi rendszerünktől és pártunktól idegen az, hogy ne vegye figyelembe azoknak az igényeit és vágyait, akiket képvisel, akiket vezetnie kell. Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek, mint eddig, úgy a jövőben is felelősen részt kívánnak venni a szocialista társadalom építése soron levő feladatainak kidolgozásában és megvalósításában. Ahhoz, hogy mindezt — és egyéb fontos feladataikat, amelyek a szakszervezetekre hivatásuk szerint várnak — még - hatékonyabban végezzék, mint a múltban, megvannak és állandóan javulnak a lehetőségek és a feltételek. Pártunk a szocialista társadalom építésének haladásával mind fokozottabban támaszkodik a szakszervezetekre, és mind többet vár tőlük hivatásuk teljesítésében, a társadalom fejlődése érdekében A szakszervezeti mozgalom nemcsak közvetíti a dolgozók észrevételeit, jelzéseit a párt politikájának a vé.vehajtá sálról, hanem cselekvő módon részt vesz e politika egészének és részleteinek kialakításában és végrehajtásában. Befejezésül a SZOT főtitkára elmondotta: „Jól tudjuk: amikor azt mondjuk, hogy egyetértünk a beszámolóval és magunkénak érezzük a kongresszusi dokumentumokban foglaltakat, ez egyben meghatározza a szakszervezeti teendőiket is. Hiszen ha a XI. kongresszus határozattá emeli a dokumentumokban foglaltakat, akkor mindez népünk és hazánk fejlődésének programjává válik. Az pedig természetes, hogy a szakszervezeti mozgalom e program megvalósításából méltó módon kiveszi a részét és minden erejével segíti a nagyszerű célok sikeres valóra váltását. (MTI) A szakszervezeti mozgalom méltó módon kiveszi részét terveink megvalósításából
