Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

1975. március 20. • PETŐFI NÉPE • 3 A testvérpártok üdvözletét hozták... A kongresszusra figyel a megye Megnő a tudományos munka jelentősége 0 Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. • Dr. Gustáv Husák, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtit­kára. 0 Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. • Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Németh Károly beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) kell törekednünk, hogy adottsá­gainkat figyelembe véve, gazda­ságpolitikánkban is jól kapcso­lódjanak a tartós és változó ele­mek. Hiszen a folytatás sohasem egyszerű ismétlés, a fő vonal vál­tozatlansága nem jelent megme­revedést. Gazdaságpolitikánk és gyakor­latunk központi kérdése, a tár­sadalmi termelés hatékonyságá­nak növelése, a termelés, a gaz­dálkodás minden területén. Ahogy arra Kádár elvtárs, a Központi Bizottság beszámolójá­ban rámutatott, a gazdasági haté­konyság növelésének alapvető feltétele a termelési szerkezet korszerűsítésének gyorsítása. A versenyképes, gazdaságos termé­kek részarányának növelése meg­követeli az intenzívebb nemzet­közi gazdasági együttműködést, az abban rejlő lehetőségek jó ki­használását. Ennek fő útja, hogy a szocialista integráció keretében fokozzuk a szakosodást, a koope­rációban gyártott korszerű ter­mékek, részegységek és alkatré­szek kölcsönös szállításának részarányát, E téren már olyan jó példákra hivatkozhatunk, mint a Zsíguli-programban való részvé­telünk vagy a leninvárosi olefin­mű és a Szovjetunióban levő ka- lusi vegyipari és kohászati ■ kom­binát között megvalósuló vegy­ipari együttműködés. . Folytatni kell a gazdasáfjtalarf', korszerűtlen termékek termelésé­nek megszüntetését. Ez eseten­ként együtt jár a dolgozók bizo­nyos mértékű, üzemen belüli és üzemek közötti átcsoportosításá­val. Ezt nagy körültekintéssel, az emberekről való gondoskodással kell megoldani. Az elmúlt években mind a Központi Bizottság, mind a dol­gozók részéről jogos kritika érte gazdasági vezetésünket, mert nem fordított kellő figyelmet nagyüzemeink egy részében a ter­melési szerkezet korszerűsítésére, a termelési feltételek javítására. E téren, ha még nem is a kívánt mértékben, előbbre jutottunk. Nagyra értékeljük a Szovjetunió segítségét, amelyet több gépipari nagyüzemünk, köztük a Magyar Hajó- és Darugyár, és a Ganz- MÁVAG termékszerkezetének át­alakításához, technikai rekonst­rukciójához nyújt. A központi tervező, irányító szervek folyamatosan gondoskod­janak róla, hogy az 50 kijelölt nagyvállalat, amely a szocialista ipar termelésének felét, export­jának pedig közel 60 százalékát adja, ahol munkásosztályunk de­rékhadának nagy része dolgozik, folyamatosan megkapja az indo­kolt támogatást. A munka termelékenységének növelése az intenzív gazdasági fejlődés egyik kulcskérdése. Bár az utóbbi években e téren is felgyorsult a fejlődés, még min­dig jelentékenyen elmaradunk a nemzetközi élvonaltól. Az elma­radás döntő oka a munka- és üzemszervezés viszonylag ala­csony színvonala. A termelékeny­ség emelésének elengedhetetlen feltétele, hogy megszüntessük az élőmunkával való pazarlást. Nincs minden rendben a munkaerő­gazdálkodásban, a munkaidő ki­használásában és a munkafegye­lemben is van javítani való. A gazdasági hatékonyság nö­velésének fontos feltétele az ön­költség csökkentése. 1968 és 1973 között a népgazdaságban a ter­melés fajlagos költsége 2,5 szá­zalékkal csökkent. Ez öt év alatt mintegy 18 milliárd forint meg­takarítást .eredményezett. Nem lebecsülendő, de mégiscsak sze­rény eredmény ez. Az a feladat, hogy takarékoskodjunk az ener­giával, állítsunk elő a rendelke­zésre álló anyagokból több és jobb terméket, javítsuk a felhasz­nálás fajlagos mutatóit. Például ma az anyagköltség egyszázalé­kos csökkentése 5—6 milliárcT fo­rinttal növelné a nemzeti jövedel­met. Németh Károly hangsúlyozta, hogy a hatékonyság növelése megköveteli az állóeszközök ed­diginél jobb kihasználását, vala­mint a beruházási tevékenység lényeges javítását, majd arról be­szélt, hogy népgazdaságunk to­vábbi lendületes fejlesztése mind sürgetőbben igényli a tudomány aktív közreműködését céljaink meghatározásában és megvalósí­tásuk előmozdításában. A tudo­mányos és a műszaki eredmé­nyek gyakorlati alkalmazása, a tudomány termelőerővé válásának folyamata lassúbb az indokoltnál és a lehetségesnél. A Központi Bizottság titkára ezután a mezőgazdaság kérdései­ről beszélt, s hangsúlyozta, hogy pártunk agrárpolitikáját az élet igazolta. A mezőgazdasági terme­lés növekedési üteme meggyor­sult. A második ötéves terv idő­szakában az évi átlagos növeke­dés 1,2 százalék, a harmadikban 2,8 százalék volt, a jelenlegi öt- éyes tervben pedig várhatóan 3,5 százalék iesz. — A mezőgazdasági termelés eredményeiben együtt fejeződik ki az állami gazdaságok dolgozói­nak, szövetkezeti parasztságunk­nak politikai és erkölcsi fejlődé­se, áldozatkész munkája, a mun­kásosztály és az állam sokoldalú támogatása. Agr*árpolitikánk ér­vényesítése hozzájárult a mun­kás-paraszt szövetség további erő­sítéséhez, a mezőgazdasági dolgo- * * zók; a parasztság élet- és munka- körülményeinek javulásához. Agrárpolitikánk fő elvein nem kell változtatni. Továbbra is a mezőgazdaság korszerű nagyüze­mi rendszerének fejlesztésére, szo­cialista vonásainak szüntelen erő­sítésére törekszünk. A mezőgazda- sági nagyüzemek mindkét formá­ját, az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket tovább kell fejleszteni. Az állami gazda­ságok a jövőben is legyenek kez­deményezői, bevezetői és terjesz­tői a korszerű technikának és termelési eljárásoknak, a tudo­mányos eredmények gyakorlati alkalmazásának. A termelőszövet­kezeteket, amelyek a mezőgazda- sági termelés döntő többségét adják, úgy kell fejleszteni, hogy még korszerűbb nagyüzemekké váljanak, gazdálkodásukban erő­södjenek a szocialista nagyüze­mekre jellemző vonások. Ez ösz- szetett, bonyolult és hosszabb időt igénylő folyamat, amely magában foglalja, hogy fokozatosan szö­vetkezeti tulajdonná váljék a szövetkezetek által hasznosított egész föld, hogy folytatódjék a gazdaságos termelési szerkezet kialakítása, a szakosítás, a komp­lex gépesítés, növekedjék a mun­ka szervezettsége, emelkedjék az irányítás színvonala, jobban ér­vényesüljön a munka szerinti el­osztás és a szövetkezeti demok­rácia. A termelőszövetkezetek egye­sülésével előrehaladt a termelő- •erők koncentrálása. 1970-ben 2400 termelőszövetkezet átlagosan 2300 hektáron gazdálkodott, jelenleg 1620 termelőszövetkezet működik átlagosan 3500 hektár területen. A jövőben is támogatjuk egyes termelőszövetkezetek indokolt, ésszerű egyesülését, de figyelem­be kell venni, hogy már orszá­gosan kialakult a szövetkezeti gazdaságoknak az a mérete, amely mai viszonyaink között megfelelőnek tekinthető. A ter­melés bővülését, a hatékonyabb gazdálkodást a nagyüzem által biztosított lehetőségek maximális kihasználásával kell elérni. A mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó, forgalmazó szerveze­tek között terjednek az erők ész­szerű egységesítését, a gazdasá­gosabb termelést segítő együttmű­ködési formák. A jövőben is tá­mogatjuk a szövetkezetközi, a szövetkezetek és állami gazdasá­gok, a szövetkezetek és az álla­mi vállalatok közötti társulások, közös vállalkozások, közös válla­latok, agráripari egyesülések lét­rehozását. Az ésszerű szakosítás mellett továbbra is fenn kell tartanunk mezőgazdaságunk sokoldalú ter­melését. A mezőgazdaságnak is rugalmasan kell alkalmazkodnia a népgazdaság igényeihez. Ennek elismerésre méltó példája, hogy a mezőgazdasági üzemek a Köz­ponti Bizottság felhívására, devi­zakiadásaink csökkentése érde- * kében ez évben 30 százalékkal növelik a cukorrépa vetésterüle­tét és adottságaiknak megfelelő más ipari növények termelését. A zöldségtermesztést is úgy fej­lesszék, hogy az mind mennyi­ségben, mind minőségben jobban elégítse ki az igényeket. A nagy­üzemi mezőgazdasági termelés fejlesztése mellett mint eddig, ez­után is számolunk a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésé­vel. Németh Károly a továbbiakban az ipari szövetkezetekről beszélt, elismerve munkájuk eredményeit, hangsúlyozta, hogy állítsák mun­kájuk előterébe a lakosság növek­vő szolgáltatási igényeinek kielé­gítését és tekintsék fontos felada­tuknak az állami vállalatok, ter­melésének hasznos kiegészítését, az áruválaszték kibővítését. Ezután arról szólt, hogy az el­múlt években — a X. Ijongresz- szus határozatainak megfelelően — emelkedett a gazdaság irányí­tásának színvonala. Gazdaságirá­nyítási rendszerünk, a népgazda­sági tervezés, a gazdaságirányí­tás szervezeti rendszere és a jogi szabályozás jól szolgálták gazda­ságpolitikánk megvalósítását. Gazdaságirányítási rendszerünket gazdaságpolitikai céljaink meg­valósításának eszközét, mint ed­dig, ezután is folyamatosan hoz­záigazítjuk az élet változó köve­telményeihez, hogy egyre ered­ményesebben szolgálja szocialista gazdaságunk, társadalmunk fejlő­dését. A népgazdasági tervezés tudományos megalapozásában fontos lépés volt az ötéves tervek szerepének növelése, az éves, a közép- és hosSzútávú tervezés együttes alkalmazása. Ezen az úton kell továbbhaladni, tudo­mányosan megalapozottabbá ten­ni a népgazdasági tervezést és biztosítani a hatékonyabb köz­ponti irányítást. A fejlett szocialista társadalom építésének feladatai azt követe­lik, hogy dolgozzunk nagyobb tervszerűséggel, erősítsük és fej­lesszük a tervgazdálkodást. A szocialista tervgazdálkodás kö­vetelményeinek érvényesítése, nemzetközi gazdasági kapcsola­taink további elmélyítése a Szov­jetunióval és a többi testvéri szo­cialista országgal nélkülözhetet­len feltétele népgazdaságunk tö­retlen fejlődésének. A centralizmus és a demokratiz­mus elvét érvényesítve, a gazda­sági életben is erősíteni kell a központi irányítást és növelni a termelő, a gazdálkodó szervek önállóságát és felelősségét. A központi irányítás és ellenőrzés hatékonyságának növelése meg­követeli, hogy tegyük a jelenle­ginél egyértelműbbé a központi gazdaságirányító és tervező szer­vek feladatkörét és feláősségét, állítsuk a közgazdasági szabályo­zó eszközöket fokozottabban a népgazdasági érdekek szolgálatá­ba, alkalmazzuk következeteseb­ben az ellenőrzést, az utasítást és indokolt esetben a felelősségre vonást. A központi irányító szer­vek fejtsenek ki kezdeményezőbb, következetesébb és határozottabb tevékenységet a vállalatok irányí­tásában. Ez nem mond ellent an­nak, hogy a vállalatok és a szö­vetkezetek önállóságát — a nép- gazdasági érdekekkel összhang- ban — növelni kívánjuk. Németh Károly ezután felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságban is tovább kell erősíteni a párt vezető szerepét, a végrehajtás minden láncszemében következe­tesen meg kell valósítani a párt gazdaságpolitikáját. A kommunisták eszmei, politi- kai és cselekvési egysége a leg­főbb biztosítéka annak, hogy a partszervezetek működési terüle­tükön eredményesen valósítsák meg az ellenőrzésből, a politikai es szervező munkából rájuk há- rulo feladatokat. Ez mindenek­előtt a párt politikájának határo­zott képviseletét, a helyi viszo­nyoknak megfelelő érvényesíté­sét jelenti. A pártszervezetek, jo­gaikkal élve, biztosítsák, hogy a hatáskörükbe tartozó vezetők al­kalmasak legyenek feladataik el­látására. Gondoskodjanak róla, hogy a végrehajtásban érvénye­süljön a kommunista példamu­tatás, amely a dolgozó tömegek megnyerésének és mozgósításá­nak nélkülözhetetlen feltétele. A pártszervezetek folyamatosan el­lenőrizzék a határozatok végre­hajtását. A vezetők munkájáról szólva Németh Károly rámutatott: nagy többségük becsülettel, odaadással dolgozik, akadnak azonban olya­nok is, akik „elkényelmesedtek”, vagy akik megsértik a párt- és állami fegyelmet. A pártszerveze­tek kötelessége a mulasztásokkal, a hibákkal izemben a határozott fellépés és állásfoglalás, a politi­kai felelősség érvényesítése. Kongresszusunk abban a meg­győződésben fogadhatja el az ötö­dik ötéves terv fő előirányzataira előterjesztett javaslatot, a prog­ramnyilatkozatban foglalt célo­kat, hogy azok reálisak — mon­dotta befejezésül Németh Károly. —■ Végrehajtásuk pedig biztosít­ja népgazdaságunk töretlen fej­lődését, népünk életszínvonalán nak rendszeres emelését, a mun­ka- és életkörülmények javítását. A kommunisták munkájának a jövőben is ez ad igazi értelmet. Dr. Hodossi Sándor, a Zöldség­termesztési Kutató Intézet tudo­mányos főmunkatársa, tizenegy éve dolgozik Kecskeméten. 1966 óta párttag. Intézeti munkássága a paradicsomtermesztés technoló­giájának a korszerűsítésére irá­nyul. Ennek a sokrétű feladatnak az egyik témaköréből készítette el a kandidátusi értekezését is. A XI. pártkongresszuson el­hangzottakból mi keltette fel leg­inkább a figyelmét? — Kádár János elvtárs előadói beszédében elemezte a társadalmi viszonyok, az államélet, a szocia­lista demokrácia fejlődését. A szo­cialista demokrácia, ezen belül az üzemi demokrácia kibontakozta­tása azt is jelenti a mezőgazda- sági termelésben, hogy a szelle­mi erőforrásokat jobban kihasz­náljuk. A párt politikáját képvi­selő. az ebből eredő feladatokat végrehajtani akaró szakembereket olyan munkakörben kell foglal­koztatni, ahol legjobban kifejthe­tik képességüket, gyümölcsöztet- hetik a tudásukat. Hazánk mezőgazdasága a leg­utóbbi tíz év alatt a külterjes szakaszból eljutott a belterjes fej­lődési szakaszba, amelyben a tu­dományos munka jelentősége mégnőtt. Egy évtizede a ter­melésirányítás szervezése volt a mérnökök feladata a mezőgazda- sági szövetkezetekben. Napjaink­Ebben van fantázia... Felemelő, őszinte, megnyugtató, tárgyilagos, kritikus... — figye­lek fel a jelzőkre, amelyekkel a Központi Bizottság — Kádár Já­nos elvtárs által előterjesztett — beszámolóját méltatja, minősíti kecskeméti ismerősével beszélget­ve Csík Géza. a szabadszállási Egyesült Lenin Tsz építésze. Egy- szercsak elgondolkozva így fűzi tovább beszélgetésük fonalát: — A tsz-nyugdíjkorhatár le­szállítása ... lehet, hogy ez gond­ban az a követelmény, hogy a legjobban képzett szakemberek a műszaki fejlesztésre, a kutatóin­tézetekben elért eredmények át­vételére. helyi alkalmazására for­dítsák erejüket, tudásukat. A pártkongresszuson a gazda­sági munka feladatai között a biztonságosabb zöldségtermesztés, ellátás megteremtéséről is szó volt. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet a nemesítésnek, a termesztés korszerűsítésének ha­zai bázisa. Az itt dolgozó szak­embereken is múlik, hogy á tu­dományos kutatás eredményei mennyi idp alatt jutnak el a ter­melő üzemekbe. Szükség van arra, hogy ez a folyamat meggyorsul­jon. Ezt egyedül nem tudják meg­valósítani, hiszen hajlandóságnak is kell lennie a termelő üzemek­ben arra. hogy elfogadják az in­tézet szakembereinek szaktaná­csait. ajánlásait. Van már ilyen gazdaság. Az abonyi Űj Világ Tsz-ben tavaly kutatóintézetben kidolgozott technológia szerint termesztették a paradicsomot, két­száz hektáron 425 mázsás átlag­termést értek el. Volt olyan te­rület, amelyen a kecskeméti 815-ös paradicsomfajta 700 má­zsás, a kecskeméti Jubileum faj­ta 500 mázsás termést adott. Ilyen úton el lehet jutni a kongresz- szus által kitűzött célok, többek között a lakosság jobb ellátásá­nak megvalósításához. dal jár... A munkaerő ... Bár, ha a zöldségellátásra gondolok, arra például, ha a tsz nem ter­meli meg, ezekre a jövendő nyug­díjasokra számítani lehet. Tsz- irányítás, takarékszövetkezeti köl­csön, közös értékesítés... Azt hi­szem, ebben van, fantázia. Mert ahogyan én a mi szövetkezetünk megiettebb korú tagjait ismerem, ezek az emberek úgy sem tudnak meglenni munka nélkül!.. . K. A. BACS-KISKUN MEGYEIEK A KONGRESSZUSON • m a'/» . - áj ' „Nem ünnepelni, dolgozni jöttünk!” A fővárosiak, ezekben a na­pokban, szinte állandó „kong­resszusi műszakban” élnek. Cso­portokba verődve állnak az ut­cákon, s kitartóan figyelik a fő­útvonalakon végigsuhanó kocsi­karavánokat: hátha sikerül meg­pillantani valamelyik autóban Budapest és a XI. kongresszus legkedvesebb vendégét. Amiben a járókelők reménykednek, az egyik legnagyobb élménye a kül­dötteknek. Nap mint nap a közelében le­hetnek, szemé­lyesen is lát­hatják, a Szovjetunió Kommunista Pártjának fő­titkárát. Erről a nagy élményről beszél­tek megyénk küldöttei is, • szál­láshelyükön, a Hotel Szabadság­ban. Itt helyezték el a kongresz- szus küldötteit, több mint nyolc­száz vendéget, s az első pillanat­ban bajban is voltam: ennyi em­ber között hol találom meg, aki­ket keresek? Jókedvű nevetés vezetett helyes nyomra. A ne­gyedik emeleti társalgóban együtt ismételte át a nap főbb eseményeit, a Bács megyeiek egy csoportja. Főleg asszonyokból állt a kis társaság, s őket nem is kellett biztatni, volt élményük, mesélni- valójuk bőven, már az első na­pokról is. Közöttük éreztem iga­zán. hogy a megye kommunis­tái jól választottak. Olyan em­berekre bízták a képviseletüket, akiket becsületes munkájuk, po­litikai szilárdságuk, fáradhatat­lan használni akarásuk emelt a legjobbak közé. — Ügy érzem, ennél nagyobb erkölcsi elismerést nem is kap­hattunk volna — érzékenyül el, a szembenülő kedves, barna asszony: Komlós Lajosné, a Ba­romfifeldolgozó Vállalat kiskun- halasi gyárának szakmunkása. Sötét ruháján apró aranycsillag, erre céloz, amikor azt mondja: — Most kaptam meg az Élelmi­szeripar kiváló dolgozója címet, de még ennek sem örültem any- nyira, mint annak, hogy ide jö­hettem. Akárhogy is, igen nagy dolog, hogy mi, egyszerű dolgo­zók ilyen megtiszteltetésben ré­szesülhettünk. Szabó Jánosné, a kiskőrösi Rá­kóczi Szakszövetkezetből, helyes­lőén bólint mellettem. Fején gyöngyös, csipkés főkötő, kiskő­rösi népviseletének sajátos szép­ségét sokan megcsodálták a kongresszuson. Azt mondja, még mindig nem hiszi el, hogy itt van!... — Akkor is azt mondtam, amikor megválasztottak: miért éppen engem? Vannak nálam okosabbak is? Erre azt vála­Nőkoszorú - küldöttekből szolták: „Menjen csak nyugod­tan Szabó néni, épp eleget tett azért, hogy ott lehessen. Erezze magát ott is a hivatása magas­latán.” A pártnak 13. éve vezetőségi tagja, jelenleg a nőbizottság el­nöke, erős, dolgos, jókedvű asz- szony. Meséli, hogy tavaly kint járt a Szovjetunióban, de akkor, legnagyobb bánatára nem lát­hatta meg Brezsnyev elvtársat. — És most eljött ide, hogy meglássuk! — vágja ki diadal­masan, a többiek meg mosolyog­nak. Hiába, van humora Szabó néninek! Andó Sándorné, a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz zöldségter­mesztője azon csodálkozik, hogy most milyen könnyen tudnak beszélni mindarról, ami eddig velük történt, pedig hát bevall­ják, az első percekben torkuk­ban vert a szívük. Legtöbbjük most vett részt, életében először ilyen magas szintű tanácskozáson, ahol láthatták a legnagyobb tisztelet­tel ,övezett pártvezetőket, Leo- nyid Brezsnyevet és Kádár Já­nost. Milyen jó volt saját fü­lükkel hallani a nyugodt, derű­sen közvetlen hangot. Meg azt is, amit mondott, egyebek között éppen az Őket közelről érintő témáról. Arról, hogy ami a szo­ciális ellátottságot illeti, jelen­tősen csökkent a mezőgazdaság és az ipar közötti különbség. — Ügy megtapsoltam, hogy belefájdult a tenyerem, — futja el a lelkesedés Sztruhár Lajos- nét, aki a miskei Egyetértés, il­letve új nevén, Március 15. Tsz szocialista brigádjairól szeretne szólni a kongresszus színe előtt. — Huszonhárom brigádunk van, ebből hét női. Mint a nőbizott­ság elnöke, arra különösen büsz­ke vagyok, hogy a nőknek min­den bizottságban van képvisele­tük, sikerült kivívnunk azt is, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon és ami nagy szó: a szabad szombatot is bevezettük. — Nekem nagyon tetszett, amit Kádár elvtárs mondott a nőpo­litikáról, — kapcsolódik a témához Tóth Ferencné, a Kalocsai Sütő­ipari Vállalat dolgozója. — Milyen igaza volt, amikor azt fejtegette, hogy a legrátermettebb fizikai munkásokat, igenis be kell vonni a vezetésbe, ez nálunk egyébként így is van. Az üzemek közötti versenyt is egy olyan brigád nyerte, amelyiknek a vezetője asszony, Sztankó Já­nosné, és 6 is munkásként kezd­te nálunk. Talán ezzel a jó, ösz­tönző légkörrel is magyarázha­tó, hogy tavaly 230, az idén 250 milliós értéket termeltünk. A férfiak most már közbeszól­nak, hogy őket se hagyjuk ki a dicséretből. Mire Szabó Gergely- né, a Bajai Férfifehémeműgyár- ból csendesen megjegyzi: — Amelyik asszony pártmun­kás lehet, amögött olyan férj van, aki rászolgál a dicséretre. Másként mi sem tudtunk volna többet vállalni másoknál, . Ezzel mindenki egyetért. A szívesen látott vendégek is: Pu- lai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Jakab Sándor, a KB párt- és tömegszervezeti osztá­lyának a vezetője. A baráti be­szélgetésnek az idő múlása vet véget. Későre jár és holnap ko­rán, frissen kell ébredni, mert ahogy a Kecskeméti Konzerv­gyár színeit képviselő Bori Cyu- láné mondta: — Nem ünnepelni, dolgozni jöttünk. És bizony nagyon oda kell figyelnünk minden szóra, mert otthon azzal eresztettek út­nak bennünket: „Aztán jegyez- gessetek ám szorgalmasan, mert várjuk a beszámolót!” Talán nem árulok el titkot: lelkiismeretesen készülnek rá. valamennyien. Vadas Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents