Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának be­számolóját Kádár János, a Köz­ponti Bizottság első titkára is­mertette. A beszámoló rámutat: — Pártunk a Szervezeti Sza­bályzat előírásainak, a pártélet normáinak megfelelően készült fel a kongresszusra. A Központi Bizottság kidolgozta, vitára bo­csátotta kongresszusi irányelveit, a Szervezeti Szabályzat módosítá­sára tett javaslatot; elkészítette, nyilvánosságra hozta a párt új programnyilatkozatának terveze. tét. — A Központi Bizottság jelent­heti a XI. kongresszusnak, hogy a párt a beszámolási időszakban, a X. kongresszus határozatainak végrehajtásán dolgozva, egész te­vékenységében híven követte a kongresszuson kijelölt politikai irányvonalat. A legutóbbi négy év alatt végzett munka eredménye­ként országunkban lendületesen és magasabb szinten folytatódott a szocialista társadalom építése, erősebb lett rendszerünk, hazánk, a Magyar Népköztársaság. — Megállapíthatjuk, hogy pár­tunk XI. kongresszusa megfelelő politikai helyzetben kezdi meg és végzi munkáját. A Központi Bi­zottság abban a mély meggyőző­désben, hogy a párttagság és a pártonkívüliek millióinak óhajá-~ val összhangban teszi, mindenek­előtt azt kéri a kongresszustól, hogy erősítse meg pártunknak a gyakorlatban bevált, eddig is követett fő irányvonalát mind a bel- és külpolitikában, mind a gazdasági és kulturális építő­munkában, mind az életszínvo­nal-politikában. lajdon. Különbség van azonban közöttük a munka társadalmasí­tásának fokában, a vezetés, az irá­nyítás és a jövedelemelosztás módjában; az állami tulajdon társadalmasításának foka maga­sabb. — A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek szocialista jellege az elmúlt négy évben tovább erő­södött. Az általuk használt föld­területnek ma már csaknem feie a szövetkezetek tulajdona. Nagy sikere rendszerünknek, hogy a' szövetkezeti tulajdon alapján ter­melőszövetkezeteinkben kifejlő­dött a modern, szocialista nagy­üzemi gazdálkodás. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek fel­zárkóztak az iparhoz, a népgaz­daság más ágaihoz, s ezzel a ma­gyar népgazdaság minden terüle­tén a szocialista termelési viszo­nyok váltak uralkodókká. I. Erősödött társadalmunk szocialista jellege A társadalom alapkérdéseiről szólva a beszámoló aláhúzza: — A Magyar Népköztársaság társadalmának szocialista jellege az utóbbi négy évben minden te­kintetben tovább erősödött. Álla­munk, amely osztálytartalmát te­kintve proletárdiktatúra, s amely­nek legfőbb politikai alapja a munkás—paraszt szövetség, a be­számolási időszakban rendelteté­sének megfelelően működött. A munkásosztály a hatalom gyakor­lásába bevonta a termelőszövet­kezeti parasztságnak, az értelmi­ségnek, a szocializmus építésén dolgozó legszélesebb tömegeknek a képviselőit. Hazánkban ezáltal az egész dolgozó nép hatalma valósul meg. A X. kongresszus határozatai végrehajtásának ered­ményeként a beszámolási időszak­ban az államélet, az állami mun­ka jelentősen fejlődött. — Az országgyűlés, mint a népszuverenitás legfőbb szerve, széles körű törvényhozó munkát végzett. A beszámolási időszak­ban megalkotott törvények közül kiemelkedik az, amely módosítot­' ta népköztársaságunk alkotmá­nyát s népünk eddigi munkájá­nak, harcának eredményeként kimondhatta: a Magyar Népköz- társaság szocialista állam, a mun­kásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje. — A szocialista demokrácia fejlesztésének útján nagy lépés­nek tekinthetjük, hogy az egysé­ges államszervezet részeként erő­södött a tanácsok népképvisele­ti, önkormányzati és államigaz­gatási jellege és funkciója. A ta­nácsok mindinkább területük fe­lelős gazdái, és össztársadalmi feladataink megoldásában is ha­tékonyan vesznek részt. — Népköztársaságunk kormá­nya, amely központi szerepet tölt be az állami szervek irányításá­ban, a X. kongresszust követően részletes munkaprogram alapján segítette a kongresszus határoza­tainak végrehajtását. — Hazánkban népi államun­kat, népünk szocialista vívmá­nyait, minden állampolgárunkat védelmező törvényes rend van, érvényesült és az utóbbi négy év­ben tovább szilárdult a szocia­lista törvényesség. Utalt a beszámoló a program- nyilatkozat elvi állásfoglalására: a szocialista államra, annak erő­sítésére, munkájának tökéletesí­tésére mindaddig szükség van, amíg az imperialista hatalmak ve­szélyeztetik a békét, amíg a kül­ső és belső reakciós erők zavart- keltő kísérletei akadályozhatják a szocializmus építését. Az ország belső viszonyai is mindaddig szükségessé teszik az állam létét, az állami élet fejlesztését, amíg a gazdasági és kulturális építés alapvető feladatai csak az állam irányító és szervező tevékenysé­gével oldhatók meg. — Társadalmunk további fej­lődése során, az osztályok közöt­ti különbségek csökkenésével, a fejlett szocialista társadalom megteremtésével a proletárdikta­túra állama fokozatosan átalakul az egész nép szocialista államává, amelynek vezető ereje továbbra is a munkásosztály marad. A fej­lett szocialista társadalomban létrejönnek és fejlődnek a kom­munista társadalmi önkormány­zat elemei. — A szocialista demokrácia fej­lesztésében, annak minden fő te­rületén — az állami élet, a ta­nácsi, az üzemi és a szövetkezeti demokrácia fejlesztésében — egy­aránt, érzékelhető mértékben. előbbre jutottunk. Az állampolgá­rok, a dolgozók mind nagyobb számban és mértékben szólhatnak bele, közvetlenül is az országos politikába, a lakóterület, illetve az üzem, a szövetkezet ügyeinek' eldöntésébe. Szocialista törekvé­seinknek, rendszerünk politikai -alapjainak erősítése azt igényli, hogy a párt és minden szerveze­te a jövőben is nagy figyelmet fordítson a szocialista demokrá­cia további kibontakoztatására a társadalom életének minden te­rületén. •— A szocialista demokrácia erősítésén belül most előtérben álló feladat az üzemi, a munka­helyi demokrácia fejlesztése. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha erősödik az üzemi demokrácia, ha a dolgozóknak nagyobb a be­leszólási lehetőségük a vállalati gazdálkodásba, a helyi és a köz­ügyekbe, ez fokozza aktivitásu­kat, szélesíti látókörüket és nö­veli felelősségtudatukat. Az üze­mi demokrácia alapintézményei és letéteményesei a gyárakban, a vállalatokban, az állami gazdasá­gokban tevékenykedő párt-, szak- szervezeti és KISZ-szervezetek, a termelési tanácskozások és a dol­gozók más fórumai. — Az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztése a legközelebbi években elsősorban a már meg­levő , demokratikus fórumok még hatékonyabb munkájától, még jobb működésétől függ. Segíteni kell mindezeknek a fórumoknak a további fejlődését. Először az­zal, hogy növeljük a pártszerve­zetek jogkörét az üzemi, a vál­lalati szintű feladatok összehan­golásában, a vállalatok éves és ötéves terveinek kialakításában és jóváhagyásában. Másodszor azzal, hogy általánossá tesszük a munkások, a fizikai dolgozók be­vonását a vezetés fontos szervei­nek, az' igazgatói tanácsoknak és a vállalati felügyelő bizottságok­nak a munkájába. Harmadszor az üzemek állami vezetői a gazdasági vezetés színvona­lának emelésével, a vállalatok belső szervezetének korszerűsíté­sével, a vállalat ügyeiről, prob­lémáiról a dolgozóknak adott rendszeres és jó tájékoztatással segíthetik és segítsék a demokrá­cia tényleges érvényesülését. — Az állami élet. a tanácsok, az üzemek, -a szövetkezetek de­mokratikus intézményeinek to­vábbfejlesztésével, a szocialista demokrácia általános kibontakoz­tatásával közelebb jutunk annak a lenini követelménynek a meg­valósulásához, hogy az állampol­gárok többsége váljék a hatalom gyakorlásának és a közügyek in­tézésének részesévé. Ez a mun- káshatalom, a szocialista állam erősítésének és fejlesztésének el­sőrendű követelménye, pártunk politikai programjának fontos ré­sze. A tulajdonviszonyok alakulásá­ról szólva a beszámoló kiemelte: — A Magyar Népköztársaság­ban a szocialista tulajdonnak, a szocialista termelési viszonyoknak ma uralkodó helyzetük van. Az állami és a szövetkezeti vállala­tokban, üzemekben, intézmények­ben dolgozik a foglalkoztatottak­nak 95 százaléka, itt termelik meg a nemzeti jövedelemnek több mint 98 százalékát. Állami tulajdonban van a termelési esz­közök döntő többsége, s ez a szocialista tervgazdálkodás leg­fontosabb alapja és biztosítéka. A szövetkezeti tulajdon fontos helyet foglal el a mezőgazdaság­ban, az ipari termelés és a szol­gáltatás, a kereskedelem több ágazatában. — A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy társadalmunk továbbfejlődése most már nem a tulajdonviszonyok gyökeres meg­változtatását, hanem mind az ál­lami, mind a szövetkezeti tulaj­don erősítését, továbbfejlesztését igényli. Jobban kell hasznosíta­nunk azokat a nagy tartalékokat, amelyek az uralkodóvá vált szo­cialista tulajdonban és termelési viszonyokban rejlenek. Az áliami és szövetkezeti tulajdon fejlesz­tése egyaránt szolgálja a munkás- osztály és a termelőszövetkezeti parasztság, végső fokon az egész nép érdekeit. — Amikor a tulajdonviszonyok­ról szólunk, pártunk azon elvi álláspontjából indulunk ki. hogy az állami és a szövetkezeti tu­lajdon egytípusú, szocialista tu­— Az erősödő szövetkezeti tu­lajdon legyen még szilárdabb alap a termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlesztéséhez, amelynek fő útja ma már: a hatékonyság, a ho­zamok növelése, a tartalékok fel­tárása és hasznosítása minden gazdaságban: a közepesen gazdál­kodó szövetkezetek felzárkózta­tása a jól gazdálkodókhoz; a ked­vezőtlen adottságú szövetkezetek termelési feltételeinek javítása; a korszerű gazdálkodást segítő leg­különfélébb együttműködési for­mák kialakítása és kihasználása. Kádár János a földtulajdon néhány elvi kérdéséről szóivá kiemelte: a föld, a tulajdonfor­mától függetlenül, nemzeti kincs. Ennek megfelelően, eddigi poli­tikánkat folytatva, gondoskodni kell róla, hogy a föld hasznosítá­sa az egész nép, a nemzet érde­keit szolgálja. — Ebből a célból először: az ál­lami tulajdonban levő földek el­adását fokozatosan csökkenteni kell és néhány év múlva meg kell szüntetni. Másodszor: a me­zőgazdasági szövetkezetek hasz­nálatában levő földeket fokozato­san szövetkezeti tulajdonná kell változtatni. Harmadszor: a ma­gánkézben levő földek adás-véte­lét állami ellenőrzés alá kell von­ni. — Nem engedhető meg, hogy bárki is üzérkedhessék a földdel, a nép vagyonával. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy bérlet for­májában, kedvezményesen azok is házhelyhez, telekhez juthassa­nak, akik anyagi helyzetük miatt nem vásárolhattak és a jövőben sem lenne módjuk rá. — A jövőben is fennmarad el­sősorban a lakosságot kiszolgáló kisiparosok, kiskereskedők ma­gántulajdona. Ez főként a saját munkán és a családtagok mun­káján alapulhat. — Államunk törvényeivel is elismeri és védi a munkával szer­zett személyi tulajdont. A szemé­lyi tulajdon gyarapodása szocia­lista építőmunkánk eredménye. A párt politikájának alapvető célja a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek mind jobb kielé­gítése, s ez együtt jár a személyi tulajdonban levő javak körének a bővülésével. — A párt szocialista rendsze­rünk sarkalatos elvének tekinti, bogy a személyi tulajdon a tár­sadalom számára hasznos munká­ból származzék és jogos igényt elégítsen ki. Ennek érdekében olyan szabályozást tart kívána­tosnak, hogy a személyi tulajdon gyarapodásának mértéke az egyé­nek és a családok szükségleteinek kielégítése legyen, azt szolgálja, és ne sértse a közérdeket, a szo­cialista elveket. A beszámoló elemezte az osz­tályviszonyok alakulását: — Szocialista építésünk vezető ereje, a munkásosztály, a beszá­molási időszakban is továbbfej­lődött. Társadalmunknak számbe­lileg is legnagyobb osztálya: az aktív keresők 58 százaléka mun­kás. A munkásosztály politikai állásfoglalása, tevékenysége, fe­gyelme, szemlélete meghatározó módon hatott a dolgozók minden csoportjának, rétegének a felfo­gására. — A Központi Bizottság a be­számolási időszakban folyamato­san foglalkozott a munkásosztály- lyál kapcsolatos kérdésekkel. In­tézkedéseket hozott a munkás- osztály élenjáró szerepének meg­szilárdítására, megkülönböztetett módon foglalkozott a derékhadat alkotó nagyüzemi munkások hely­zetével. A szocialista építés elen­gedhetetlen követelménye, az egész dolgozó nép érdeke, hogy a munkásosztály vezető szerepe az elmúlt idők eredményeire alapoz­va a társad Elírni élet minden te­rületén tovább erősödjék, politi­kai súlya, szerepe tovább növe­kedjék. Fontos az is, hogy a párt-, társadalmi, az állami szer­vek vezető tisztségeiben és testü­letéiben továbbra is kellő mér­tékben legyenek ott a termelésben élenjáró, a társadalmi tevékeny­ségben kiemelkedő és megfelelően felkészült munkások, fizikai dol­gozók. 1975. március 18. • PETŐFI NÉPE • 3 — Parasztságunk, amely a szö­vetkezeti mozgalom útján jutott el a szocializmushoz, társadal­munk aktív építője. A szövetkeze­ti parasztság szocialista fejlődését meggyorsították az ország általá­nos társadalmi, gazdasági, kultu­rális előrehaladáisában, valamint a szövetkezetek tevékenységében és fejlesztésében elért eredmé­nyek. — A munkásosztály és a pa­rasztság együtt vetette meg a szo­cialista ipar és mezőgazdaság alapjait, együtt védte meg a né­pi hatalmat és együtt halad a jövőbe vezető úton. A szocialista építés során kivívott nagy, közös győzelmek szilárddá kovácsolták és tovább erősítették a munkás— paraszt szövetséget. Pártunk nagy fontosságot tulajdonít e szö­vetség fejlesztésének munkásosz­tályunk, parasztságunk, egész né­pünk, nemzetünk javára. Az értelmiség növekvő szerepé­ről szólt ezután a referátum. Jog­gal mondhatjuk, hogy szocialista társadalmunk értelmiségének döntő többsége munkájával és közéleti tevékenységével a népet, a szocializmus építését szolgálja. — A szellemi munkaerőt, a magas fokú szaktudást és felké­szültséget a szocialista haladás, a nemzet felemelkedése érdekében minden területen hozzáértően és szervezettebben kell gyümölcsöz- tetni. Az a célunk, hogy tovább erősödjék értelmiségünk szocia­lista elkötelezettsége, közéleti ér­deklődése és aktivitása — hang­súlyozta'Kádár János. A nők társadalmi helyzetéről szólva kiemelte: tovább kell ja­vítani egyenlő társadalmi esé­lyeik gazdasági, kulturális, szo­ciális és tudati feltételeit. A fia­talok problémáival összefüggés­ben arra hívta fel a figyelmet, hogy helyzetük javítása érdeké­ben további központi intézkedé­sekre és a helyi lehetőségek, erő­források jobb felhasználására van szükség. — A szocializmus híveinek kö­re nálunk messze túlterjed a párt keretein — folytatta Kádár János. A szocialista építés kitel- jerédesével szélesedett, szocialista tartalommal telítődött a magyar nép minden haladó és alkotó erejét, párttagot és pártonkívülit, ateistát és hívőt, minden nemze­déket tömörítő társadalmi össze­fogás a közös célokért. — Magyarországon az állam és az egyház viszonya rendezett. Az egyházak hitelveik feladása nél­kül megtalálják helyüket a szo­cialista társadalom viszonyai kö­zött. A hívő emberek megbecsült állampolgárokként vesznek részt a szocializmus építésében. — A nemzeti összefogás fon­tos eleme a hazánkban élő nem­zetiségiek állampolgári egyenjo­gúsága. A hazánkban élő nem­zetiségiek egyenrangú állampol­gárként vesznek részt az egész népet átfogó építőmunkában. Az államigazgatás és a közélet fó­rumain szabadon használhatják anyanyelvűket, ápolhatják nem­zeti kultúrájukat, minden támo­gatást meg is kapnak hozzá. Pár­tunk azt vallja, hogy a lenini nemzetiségi politika érvényesíté­se nélkülözhetetlen feltétele a szocialista ország belső szilárd­ságának ugyanúgy, mint a szo­cialista országok összeforrottsá- gának, a népek barátságának. Ar­ra törekszünk, hogy a hazánkban élő német, szlovák, délszláv, ro­mán és más nemzetiségek, vala­mint a szomszédos országok ma­gyar nemzetiségű lakossága hidat alkossanak országaink között. — Társadalmi viszonyainkat, belpolitikai helyzetünket áttekint­ve elmondhatjuk, hogy az elmúlt több mint négy esztendő alatt erősödött a magyar nép erkölcsi, politikai egysége, a szocialista nemzeti összefogás. A fejlődés eredményeként eljutunk majd a társadalmi haladásnak arra a szintjére, ahol fokozatosan létre­jönnek az osztálykülönbségek tel­jes és végleges megszűnésének feltételei. II. Népgazdaságunk alapjai szilárdak, fejlődésünk töretlenül folytatódik A Központi Bizottság beszá­molója ezután rátért a gazdasági építőmunka kérdéseire. Megálla­pította: népgazdaságunk a IV. öt­éves terv első négy évében a X. kongresszuson jóváhagyott gaz­daságpolitikai elveknek megfele­lően fejlődött, erősödött a szocia­lista tervgazdálkodás, s minden feltétele megvan annak, hogy a X. kongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikai célokat, a IV. ötéves terv előirányzatait elérjük. — Mindezzel közelebb jutot­tunk ahhoz a célúnkhoz, hogy gazdaságilag fejlett országgá vál­junk. Most az a teendőnk, hogy minden erőt mozgósítsunk az 1975. évi terv feladatainak elvég­zésére, s az év végére érjük el a IV. ötéves népgazdasági tervben kitűzött célokat. Ez az esztendő egyben átmenet a következő öt­éves tervidőszakra. A további gazdasági építőmunkára, az elért eredményekre alapozott világos terveink vannak. Kádár János ezután ismertette az V. ötéves terv főbb irányszá­mait, az ipar fejlesztésének, az energiaszerkezet korszerűsítésé­nek főbb feladatait; — A népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztését szem előtt tartva, hazánk lehetőségeivel és a nemzetközi együttműködéssel egyaránt számolva, az eddiginél is differenciáltabban fejlesztjük az ipar egyes ágazatait — mon­dotta. — Figyelembe véve a ha­zai és a nemzetközi lehetőségeket, tovább korszerűsítjük az energia­szerkezetet. Végrehajtjuk a föld­gázprogramot, növeljük a szén felhasználását, különösen a villa­mos energia előállításában. Foly­tatjuk az atomerőmű-építési programot. Még több gondot for­dítunk a hazai természeti forrá­sok, közöttük a legszámottevőbb ásványkincsünk, a bauxit kiter­melésének növelésére, a timföld- gyártás termelékenységének fo­kozására. A feldolgozó iparban — a gép-, a könnyű- és az élel­miszeriparban elsősorban re­konstrukciók' útján bővítjük a termelést. — Pártunk töretlenül folytatja szövetkezeti politikáját; a jövőben is azért dolgozik, hogy a szövet­kezeti mozgalomban rejlő nagy erő a szövetkezetek fejlődését, a szociEilista előrehaladást, az álta­lános szocialista fejlődést szolgál­ja. Folytatjuk agrárpolitikánkat, a mezőgazdaságban is tovább erő­sítjük a szocialista termelési vi­szonyokat. Az egész mezőgEizda- ságban továbbfejlesztjük, korsze­rűsítjük az anyagi, műszaki ala­pokat. Bővítjük a vegyianyag-el- látást, a hűtő- és tárolóteret. Nö­velni kell a gabona és az ipari növények hozamát, meg kell ol­dani a biztonságosabb zöldség- és gyümölcstermelést és -ellátást. Cukortermelésünknek fedezni kell a hazai szükségleteket. Az állat- tenyésztésben fokozni kell a hús­termelést. A jó tapasztalatokat hasznosítva tovább folytatjuk a korszerű, iparszerű termelési módszerek megalapozott kiter­jesztését. A KB első titkára ezután gaz­dasági építőmunkánk nemzetközi feltételeiről beszélt, utalva a tő­kés világpiac számunkra kedve­zőtlen változásaira, hangsúlyozta: — Központi Bizottságunk a helyzetet megvizsgálta, alapos elemzés után arra a következte­tésre jutott, hogy a külső nehéz­ségek ellenére ' elérhető, hogy népgazdaságunk a következő években is az előző évekét meg­közelítő ütemben fejlődjék és az életszínvonal tovább emelkedjék. A megoldás egyrészt a jobb munka, hazai gazdasági .erőink és lehetőségeink jobb kihaszná­lása, másrészt a szocialista or­szágok gazdasági együttműködé­sében rejlő nagyszerű lehetősé­geknek az eddiginél sokkal jobb hasznosítása. — Munkánk sikere mindenek­előtt saját erőfeszítéseinktől függ. Folytatjuk, még következeteseb­ben valósítjuk meg gazdaságpoli­tikánkat. Most sokkal élesebb megvilágításba kerültek népgaz­daságunk belső problémái. Saját gazdasági munkánk fogyatékos­ságaiért nem tehetjük felelőssé a nemzetközi gazdasági életet. Erő­tel jeeebben vetődik fel a kérdés: vajon megfelelően hasznosítjuk-e népgazdaságunk belső lehetősége­it? Kellően számot vetünk-e fej­lődésünk intenzív időszakának követelményeivel? Nem új fel­adatok ezek, tartalékaink jobb hasznosítása, a hatékonyabb gaz­dasági munka már a X. kongresz- szuson is nagy hangsúlyt kapott. Értühk is el eredményeket, de a követelmények most az eddiginél sokkal parancsolóbbak. — Nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a szocialista társadalom előnyeivel párosulva, hazánkban is minél gyorsabb ütemben bontakozzék ki a tudo- mányos-technikai forradalom, a tudomány váljék mindinkább közvetlen termelőerővé. A gazda­sági szerkezet korszerűsítése, ami gazdaságpolitikánknak mindig kulcselemb volt, fejlődésünk leg­nagyobb tartaléka és mindinkább továbbfejlődésünk létfeltételévé válik. A népgazdasági szempont­ból előnyös és szükséges terme­lést fejleszteni kell, a gazdaság­talan termelést vissza kell szo­rítani. — Gazdasági előrehaladásunk igen fontos feltétele, hogy javul­jon a beruházási tevékenység ha­tékonysága. Azok a beruházások szolgáljanak példaképül, amelyek a közelmúltban a tervezett ha­táridőre és költségszinten meg­valósultak, mint a leninvárosi olefinmű, a Testvériség gázveze­ték első szakasza, a Dunai Vasmű folyamatos acélöntő műve, a Ti­számén ti Vegyiművek kénsavgyá­ra, az Ajkai II. Timföldgyár, a Szombathelyi Lakástextil Vállalat rekonstrukciója. A kommunális beruházások közül példamutató munkát végeztek és végeznek a budapesti földalatti vasút építői. Kádár János elismeréssel szólt azokról a vállalatokról is, ahol a technológia fejlesztésével, a mun­ka jobb szervezésével, a munka­erő belső átcsoportosításával jó eredményeket értek el a termelé­kenység növelésében, s ahol már biztató sikerei vannak az ésszerű takarékosságnak. — Gazdasági munkánk fejlesz­tésének fontos feltétele — foly­tatta —, hogy minden szinten to­vább javítsuk a gazdaság irányí­tását. Több mint hét év tapasz­talatai igazolják, hogy a gazda­ságirányítási rendszer továbbfej­lesztése helyes és szükséges volt. Teljesültek a megfogalmazott fő célok: tovább erősödött szocialis­ta rendszerünk; meggyorsult ha­zánkban a szocialista társadalom építése; tovább fejlődtek a szo­cialista tulajdonviszonyok és a termelőerők; növekedett szo­cialista vállalataink önállósága; javult gazdaságunkban a terv- szerűség és tovább fejlődtek a szocialista tervgazdálkodás kor­szerű módszerei. — Már a X. kongresszuson is elhangzott az a figyelmeztetés, hogy a vállalatok önállóságának növelése nem csökkentheti a köz­ponti állami irányítás szerepét és felelősségét. A gazdálkodó egysé­gek nagyobb önállósága, a hatás­körök, a döntési jogkörök tekin­télyes részének decentralizálása még fokozottabban igényli a ha­tékony központi irányítást és el­lenőrzést. Z- Vezető állami szerveink és testületeink, az Országos Tervhi­vatal, a gazdaság területén mű­ködő minisztériumok és főható­ságok éljenek jogaikkal, és hiány­talanul teljesítsék a központi irá­nyításra háruló kötelességeiket. Ne habozzanak közbeavatkozni, ha kell, utasítani ott és akkor, ahol és amikor arra van szük­ség ; például a mostani helyzet­ben a korlátozott mennyiségben beszerezhető fontos anyagok és termékek behozatalát és belföldi forgalmát illetően. Ha azt ta­pasztaljuk, hogy egy korábban helyes és egy ideig jó irányba ható gazdasági szabályozó vagy rendelkezés a körülmények vál­tozása miatt már nem népgazda­sági érdekek érvényesítése irá­nyában ösztönöz, ne késlekedjünk kijavítani, amit. kell. Az időről időre történő korrekciók nem gyengítik, hanem erősítik gazda­ságirányítási rendszerünket; ép­pen a rugalmEis gazdaságpolitika igényli az ilyen irányítást. — A gazdasági építőmunkában segített az a korábbi intézkedés, amellyel a dolgozó kollektívákat közvetlenül anyagilag is érde­keltté tettük nyereségrészesedés- selés más formában a jobb mun­kában. Ez az eredményekben is tükröződik. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus sikeres épí­tésében találkozik az országos ér­dek, az egyes dolgozó kollektívák érdeke és minden állampolgár személyes érdeke. Ennek megfe­lelően, célszerűen szabályozva, a jövőben is biztosítani kell a cso­port- és az egyéni érdekeltséget a szocialista építés különböző te­rületein, ezzel új erőforrásokat nyer az ország a gazdasági fel­adatok megoldásához. Közismert, hogy visszásságok is előfordulnak, amikor csoportérdeket vagy egyé­ni érdeket akarnak érvényesíteni az országos érdek rovására. Pár­tunk álláspontja e kérdésben is világos: minden ütközés esetén első az országos érdek, és azt kell érvényesíteni egyes csoportok vagy személyek mesterkedéseivel szemben. A beszámoló ezután kitért a rá­fordítási arányokat kellően tük­röző. a hatékonyabb gazdálko­dásra ösztönző termelői árak sze­repére, majd részletesen foglal­kozott nemzetközi gazdasági kap­csolatainkkal. — A Magyar Népköztársaság nemcsak sajátos gEizdasági hely­zete, viszonylagos nyersanyag- és energiaszegényisége miatt, hanem elvi okokból is híve az országok nemzetközi gazdasági együttmű­ködésének. Attól a szilárd elha­tározástól vezérelve, hogy a jö­vőben is tőle telhetőén hozzá kí­ván járulni az államok együtt­működésének, a népek barátságá­nak előmozdításához, a békés kapcsolatok fejlesztéséhez, szé­lesíti gazdasági kapcsolatait min­den országgal, amely erre kész­séget mutat. Érthető, hogy gazdasági terüle­ten is mindenek előtt a testvéri szocialista országokkal, szövetsé­geseinkkel tartunk mind szoro­sabb kapcsolatot. Kiemelkedő fontosságú partnerünk a gazda­sági együttműködésben is a Szov­jetunió, amellyel egész külke­reskedelmünk egyharmadát bo­nyolítjuk te. Árucsereforgalmunk egyre bővül, és az idén több mint 6(L£zázalékkal lesz nagyobb, mint 1970-ben volt. A világpiaci árak gyors emelkedése nyomán kelet­kezett nehézségeink leküzdésében, (Folytatás a 4. oldalon.) 2 Kádár János elvtárs beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents