Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-14 / 38. szám
I 1975. február 14. • PETŐFI NEPE • 3 Tanúságtétel az igazság mellett Sinkó Ervin vallomása Sinkó Ervin, a nemzetközi munkásmozgalom harcosa, forradalmár, író, a Tanács- köztársaság idején egy ideig Kecskemét katonai városparancsnoka néhány évvel ezelőtt halt meg Jugoszláviában. Szenvedélyes hangú, önkritikus, gondolkodásra késztető önvallomása magyarul első ízben látott napvilágot, a Valóság című folyóirat idei januári számában. Ez a megrázó erejű, lírai szépségű és filozófiai mélységű „önboncolás” először 1935-ben jelent meg nyomtatásban a párizsi Europe című baloldali folyóiratban. A mű a marxista— leninista szellemű irodalom gyöngyszemének tekinthető. Mivel Sinkó Ervint szoros szálak fűzték Kecskeméthez, ezért a szokottnál nagyobb terjedelemben foglalkozunk lapunkban a forradalmár vallomásával és életútjával. Élete — dióhéjban Apatinban született 1898-ban, egy,, sváb faluban, ahol mint apró zsidógyerek élete első kínlódásait, megaláztatásait elszenvedte. A szabadkai gimnáziumi évek alatt szoros kapcsolatba került a munkásokkal; első igazi életre szóló élményeit itt szerezte. A forradalmak idején a kommunista párt újpesti szervezetének titkára, majd vöröskatona, s később Kecskemét katonai vá- Tosparancsnoka. A Tanácsköztársaság utolsó napjaiban a fővárosi Szovjetház parancsnoka. Az «migrációs évek alatt íróvá vált, s később véglegesen letelepedett Jugoszláviában. Az ottani szellemi élet kiválósága volt. 1967- ben halt meg Zágrábban. Műfaj és tartalom Szemben a bíróval — ez a címe a Valóságban olvasható önvizsgáló vallomásnak. Jelkép ez a „bíró”: Sinkó egykori önmaga; az a kisgyerek, akinek emléke oly elevenen él az íróban, s aki előtt számvetést készít eddigi’'életéről. • Forradalmárrá válásáról, annak hiteles történetéről, s tévedéseiről, vívódásairól. Alig lehetne felsorolni, mi mindenről szól értőn és meggyőzően Sinkó. Lázad a faji megkülönböztetés ellen; elítéli a gyilkos háborút; ébreszti a lelkiismeretet mindenfajta emberi hiba ellen. Leleplezi az akkori Magyarországot, a „hazugságok országát”. Bírálja a fasizmust. Szót emel a közösségért. Azt vallja, hogy a felelősségben való szolidaritásban érlelődhet csak naggyá igazán. „Felgyűlt és sose sikkadt el bennem a vágy a közösség után” — írja nagy vallomásának az első soraiban. Elhivatottsága Kora ifjúságától kezdve a mozgalom gyermeke volt. Fokozatosan kiszakadva a polgári kötelékekből, ismerkedve a marxista -eszmékkel, egyre intenzívebben vett részt a forradalmi gyakorlatban. Elhivatottságának tudata állandóan erősödött benne. Ügy, hogy közben mindvégig belső meggyőződésére, s lelkiismeretére figyelt. Azt kutatta, elsősorban ■önmaga példáiból, hogy a forradalmár és a magánember hogyan, miként férhet meg egymás mellett, úgy, hogy későbbi csalódásokra és megbánásokra ne kerülhessen sor. Világosan látta, hogy a „kapitalizmus dögletes levegőjében” nem lehetséges alapvető változás. Vallomásos esszéjének utolsó soraiban ezt írta: „Talán a legtöbb, amit ember elérhet, hogy épp igazságkereső útjának minden kerülőjével, minden ellentmondást megpróbálva, se maga, se más előtt semmit el nem titkolva, válik tanúságtétellé egy igazság mellett.” Vívódásai Erősen foglalkoztatta az egyén és a kollektívum morális kap- esolata. Látta, hogy e kapcsolatból születő konfliktusok reális alapon élnek, s tudta: feloldásuk ■csakis a proletariátus diktatúrájának alkalmazásával lehetséges. •Olyan társadalmi berendezkedésben, mely az egyént nemcsak az -erőszak elszenvedése, hanem az erőszak alkalmazásának szüksége alól is felmenti. Sokat foglalkozik a forradalmi erőszakkal. Azt mondja, hogy nem a forradalom a szép, hanem annak a célja. Tudja, hogy a cél megvalósításának legfőbb feltétele az erőszak útján szerzett hatalom; mégis: tépelődósre, vívódásra készteti minden esetben az erőszák alkalmazása. Ez a szentkirályi per során Kecskeméten erősödik fel benne legjobban. Meggyőzően és megrázóan oldja fel önmagában a feszültséget azokban a sorokban, amelyekben Szamuely Tibor és Korvin Ottó alakját, s forradalmi gyakarlatát elemzi. Belső vívódásai Ady Endrééhez hasonlíthatók. Nem véletlenül. Sinkó érti a nagy költőt. Képes is szavakba önteni a vele kapcsolatos élményeit. Szerinte Ady az emberiség elnémított lelkét szólaltatta meg, s „a legmélyebb magányosságában a legmélyebb emberi szolidaritásnak lett minden politikai pártköltészetnél forradalmasPtóbb kifejezője.” Kezdeményezései Sinkó Ervin a forradalmi vezetéstől, a párttól kapott feladatokat példásan elvégezte. De soha nem elégedett meg a ráruházott hatalom gyakorlásával, a fegyelemmel végzett kötelező munkával. Saját elgondolásai is voltak; a kezdeményezők sorába tartozott. Szabadkán mint gimnazista előadásokat tartott a munkásoknak. Szervezte a cselédlányok szak- szervezetét. Ezekben a felemelő esztendőkben erősödött elszakít- hatatlanná a kötelék, mely a munkásokhoz láncolta őt. így vall erről az időszakról: „A szabadkai munkások között életemben először hullt le rólam az a félig bűntudaté®, félig gyanakvó, mindig kínzó bizonytalanság, amit a mi elzárt házunkból és a falusi utcáról hoztam magammal.” A Tanácsköztársaság alatt kezdte el szervezni, s vezette a közoktatási népbiztosság világszemléleti osztályát. Alig tudnánk felsorolni, mi minden késztette őt erre. A munkásság egy részének passzivitása, az egyéni korrupció, a hatalommal való visz- szaélések stb. Űj, morális köztudat megteremtése: ez volt az ő szép célja, mely találkozott a proletárállam vezetőinek felfogásával. Előadások hosszú sorozataival igyekeztek munkálkodni ennek eléréséért. Emberek, művek Ha Sinkó kapcsolatairól szólunk, mindenképpen a munkásokat kell említeni először. Büszkén vallotta őket tanítómestereinek, élete végéig. A Tanácsköztársaság vezetői közül többen hatással voltak rá, a későbbi éveire is. Kun Béla, a „kivételes erejű agitátor és szervező” például. Akit ugyanakkor kritikával is illet: nem volt -képes a munkásság nagy tömegeit kellő mértékben a magyar kommün érdekében aktivizálni. Szamuely Tibor, aki „maradéktalanul adta oda magát a jövőért”, szintén azok közé tartozott, kinek élete sokáig foglalkoztatta őt. Vallomásában „leküzdhetetlen elfogultsággal” gondol vissza rá a másfél évtizedes távlatból. Kecskeméti városparancshok- sága idején megismerhetett több itteni kiválóságot. Egy rövid ideig együtt volt Berkes Ferenccel is, az ő utódjával, a kormányzótanácsi biztossal. Egy 1965-ben írt levelében nagy szeretettel emlékezik a forradalmár társra. Ebben a levélben ír elfogult szeretettel Tóth Lászlóról is, a direktóriumi tagról, a későbbi polgármesterről, a híres sakkszakemberről. Sinkó a Tanácsköztársaság utolsó napjaiban a budapesti Szovjetház parancsnoka volt. A vezetésével harcoltak ott a ludo- vikás ellenforradalmi lázadók ellen a vöröskatonák. A bukás után emigrációba kényszerült. Bécs, Párizs és más városok után Jugoszláviában telepedett le végleg. Felváltva hol Zágrábban, hol pedig Újvidéken élt, ahol az ottani magyar írók népes táborának tisztelettel öve^ zett vezéralakja lett. Optimisták című regényében a Tanácsköztársaságnak állított emléket. Részletesen ír ebben a kecskeméti élményekről, tanulságokról. Megírta Csokonairól szóló szép művét. Tanulmánykötete jelent meg Epikurosz hervadt kertje címmel. Megjelentette A magyar irodalom története című összefoglaló munkát. Hitvallás az életűiről 1965 májusában találkoztunk Sinkó Ervinnel. Újvidéki lakásán, felesége társaságában, nagyon szívélyesen fogadott bennünket. A már többször napvilágot látott, 1919-ben készült fénykép- felvételéhez képest alig változott. De haja megderesedett, az idő mélyebb barázdákat vont az arcára, szeme a régi élénkkéken vibrált. És amit mondott, az érett bölcsességről tanúskodott. Nagy örömét nyilvánította, hogy mi az első érdeklődők Magyarorsszág- ról, akik megkérdezik tőle: miként is volt Kecskeméten 1919- ben? Elmondotta a városba jutásának történetét; a május eleji napok nagy nehézségeit Kecskemét gazdátlansága miatt; az áprilisi szentkirályi ellenforradalom vádlottjaival való beszélgetést; és azokat az érveket, amelyekkel indokolta a perben született érdekes ítéletet. Az ítélet ugyan hosszabb-rövide^b esztendőket szabott az ellenforradalom résztvevőire, de végrehajtását felfüggesztették és csak egyetlen kötelezettség maradt: minden vasárnap megjelenni a bíróságon, a szocializmus tanaival foglalkozó szemináriumokon. Emlékezett még arra is, hogy miként tárgyalt az ellenforradalom egyik vezéralakjával, Héjjas Ivánnal és miként igyekezett rábírni arra, hogy demagógiával ne vezessék félre az egyszerű embereket. Héjjas Iván a tárgyalást nem várta meg, hanem néhány társával együtt Szegedre szökött. Sinkó Ervin elmondotta, hogy a direktórium bukása után feleségének — még frissen emlékezve a történtekre — tollba mondta a forradalomban való részvételét. Nagyon sajnálta, hogy ez a kézirat nem volt a kezeügyében, hanem Zágrábban, ahol az év nagy részét töltötte. Minden bizonnyal ez az az írás, amelyet a Valóság ez év januári számában közölt, Szemben a bíróval című .— Kecskeméttel is foglalkozó — munkájában megemlít. Ebben az írásában jelzi Sinkó, hogy: „1920-ban Az út címen megírtam az én utamat a diktatúrán keresztül Krisztusig. Hitvallás volt, de mikor megvolt és úgy volt, hogy akadna rá német kiadó, mind a ketten egyetértettünk abban, hogy nem szabad kinyomatni.” Sinkó Ervin akkor ígéretet tett, hogy 1965 nyarán Budapestre utaztában Kecskemétre magával hozza a tollbamondott kéziratot, ígéretének eleget is tett, és eljött a szerkesztőségbe. Mivel a találkozás időpontjában nem állapodtunk meg, elmaradt a számunkra nagyon fontos kéziratba való betekintés. A Kecskeméten történteket és abban Sinkó szerepét ugyan megismertük a Szemben a bíróval című tanulmányából és az Optimisták című nagy regényéből. Megismertük Mészáros Sándor A Tanácsköztársaság és a vajdaságiak című könyvéből (Fórum, Újvidék, 1974) is, amelyben a szerző azt írja, hogy „Az ellenforradalom elleni küzdelemben (a kecskeméti, szentkirályi ellenforradalomról van szó) külön szerep jutótt Sinkó Ervin jugoszláviai magyar írónak. Az ő nevéhez fűződik a megrendült proletárhatalom helyreállítása Kecskeméten... A városban pánik tört ki és mindenki biztosra vette a román csapatok bevonulását ... Ekkor jelent meg a románok elől visszavonuló csapatok sorában Sinkó Ervin és mint városparancsnok az úgyszólván vezetés nélkül maradt város élére állt.” Mégis, úgy hisszük, hogy az igazi hitelesség abban a még nem látott, de mindenképpen fellelhető kéziratban keresendő. Varga Mihály—Weither Dániel Megkezdődött a vetőmagvak szállítása A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat megkezdte a vetőmagvak szállítását, mégpedig — a legtöbb növény esetében — az üzemek által kívánt összetételben és mennyiségben. Takarmánynövényekből általában elegendő a készlet, néhány növény vetőmagjából azonban kisebb-nagyobb hiány van, főként azért, mert az elmúlt évi időjárás csak részben kedvezett a vetőmag „fogásnak”. Lucernából a kívántnál kisebbek a készletek és külföldről sem sikerült kiegészítő tételeket behozni. Ezért a termelőknek takarékosan kell felhasználniuk a rendelkezésre álló mennyiséget. Ahol lehetőség van rá, a lucernát egyéb takarmánynövénnyel, például vörösherével kell helyettesíteni, ebből ugyanis felesleges készletek is vannak. Ártámogatásban részesülő mezőgazdasági gépek A mezőgazdasági termelés egyes ágazataiban a korszerűsítéshez szükséges beruházás meghaladja az üzemek anya® erejét, ezért a fejlesztéshez kiemelt ártámogatásban részesülnek. Az ebbe a körbe tartozó gépek jegyzékét a MÉM közgazdasági főosztálya most közzétette. Ezek szerint 1975-ben 70 százalékos ártámogatásban részesül á cukorrépa-kiszedőgépek, úgynevezett fejezőgépek, és egyéb betakarító gépek. Hasonló kedvezménnyel jutnak hozzá az üzemek a zöldségtermesztés speciális berendezéseihez, például palántázó, vető, talajelőkészítő és betakaró gépekhez. Sok közülük külföldi gyártmányú. A zöldségtermesztési célokat szolgáló gépek kiemelt ártámogatásának feltétele, hogy a mező- gazdasági üzem a kijelölt vál’a- latokkal, illetőleg kereskedelmi irodákkal legalább 50 hektáros zöldségterületre hároméves termelési szerződést kössön. További lehetőségként 50 hektáros területre, három éven át a gazdaság saját értékesítésre is vállalhat termelési kötelezettséget, ennek teljesítését az illetékes szak- igazgatási szervnek igazolnia kell. 70 százalékos támogatásban részesülnek még a gyümölcstermelés egyes gépei, ötvenhét százalékos, illetve 70 százalékos ártámogatásban részesíthetik a burgonyatermelés több gépét, 57 százalékos ártámogatás vehető igénybe a komiótermelés speciális gépeire. (MTI) Tanulnak a jánoshalmi szocialista brigádok tagjai Jánoshalmán, a Petőfi Termelőszövetkezetben a téesz-tagság művelődését leginkább a szocialista brigádmozgalom segíti elő. A szövetkezetben 10 szocialista brigád működik, amelynek 91 tagja van. Vállalásaik elsősorban a termelés növelésére irányulnak, de magukba foglalják azokat a törekvéseket is, amelyek a munkában résztvevők személyiségét gazdagítják, tudását gyarapítják. A brigádok tagjai rendszeren olvasnak, előfizetik a megyei pártsajtót és egy-egy szaklapot is, ami szakmai ismereteiket növeli. ősszel a politikai könyvhetek alkalmával 1973-ban 10 ezer, tavaly 13 ezer forint értékű könyvet vásároltak. A szocialistabrigád-tagok közül többen a Jánoshalmán szervezett elméleti konferencián, a marxista—leninista középiskolán, vagy a politikai szemináriumon vesznek részt. Sokan középiskolába járnak vagy a szakmai Ismereteiket gyarapítják különböző tanfolyamokon. / Südl Bertalan EGYIPTOMI ÜTI JEGYZETEK Lépcsőkön a Nap felé... (6.) „A pilóta okkersárgára festett sávnak látta fentről a sivatagot. A járműnyomok végtelen fekete pamutszálaknak, az erődítések és a fedezékek hálózata sajátos fekete mértani ábráknak tűntek, afféle szürrealista festő művének, aki maga sem tudja egészen pontosan, mit akar. A nyomok látszólag sehová sem vezettek, de egy-egy álcázott ágyú vagy harckocsi éles árnyéka olykor árulkodott. A legközelebbi vasútállomásról El Alameinnak nevezett sivatagi övezettől északra van a tenger. Sima!,’ fényes felszíne kéken veri vissza az izzó eget.” (Részlet Eric Lambert: Dicsőségre ítélve c. könyvéből.) A hirtelen feltámadó szél kísérteties jajgatással kavarja fel a szürkéssárga, lisztfinomságú homokot. Lehellete forró, mintha izzó kemencéből zúdulna elő, hogy felszaggassa az áttüzesedett sivatag halotti nyugalmát. A hőség és a magány foglyai vagyunk, néha szembejön velünl^, egy-egy líbiai rendszámú luxuskocsi vagy egy vízözönelőtti teherautó, de ahogy elül a jólismert motorzaj, a Szahara visszasüllyed tunya és időtlen álmába. Itt minden olyan most is, ahogy a réges-régi útikönyvekben leírták: nagynéha koromfekete kecskék, juhok, sivár vályogkunyhók buknak fel a homokból, fekete fátyollal eltakart nők. sovány csacsikon kocogó, nyugalmukból kizökkenthetet- len férfiak tűnnek elénk, festői látványuk annyira valószerűtlen, hogy már nem is tudjuk, látjuk-e őket, vagy csak a képzeletünk játszik velünk? Fénylőorcájú alexandriai gépkocsivezetőnk hirtelen fékez. Mivel csak arabul beszél, széles mozdulatokkal mutatja, szálljunk ki az autóból. „El-A-lai-mein ?” — tagolom látható elképedéssel úti- célunk állomásának nevét, üdvö- zült mosollyal bólogat. De hát hol van? Nem látok semmit, csak néhány rozoga épületet, az egyikben katonák • lézengenek, a másik amolyan sivatagi csárdaféle, de a legyeken kívül egy árva lélek sem tartózkodik benne. Aztán meglátom ai. egyforma, fehér sírköveket. Megbékélten és mégis figyelmeztető katonás rendben sorakoznak a gyilkos napon, arcukkal az érkezők felé fordulva.' Itt. ezen ai helyen indult meg 1942. október 23-án az angol hadsereg végső, győzelmes támadása. És most itt áll a második világháború talán legegyszerűbben megfogalmazott, mégis döbbenetes erejű háborúellenes ? vádirata: az angol katonai temető. A háború képtelenségét; semmi sem fejezi ki keserűbb telitalálattal, mint ezeknek a sírköveknek a csontfehér káprázata, ebA vörhenyessárga, kopár sivatagból úgy emelkednek ki az angol temető egyszerű, fehér sírkövei, mintha őrséget állnának, távolról is vigyázva a békében élők nyugodt álmát. Némelyikhez, igénytelenebb, a napot, szárazságot jól tűrő cserjét is ültettek a hozzátartozók Szívós ragaszkodásuk az élethez, megható és reményteljes látvány. ben a forróságtól kiégett, közömbösen idegen tájban. Afrika lángoló ege alatt Nem könnyű megállni az élőknek sem ezen a helyen, ahol a sivatagi háború utolsó, drámai felvonása lezajlott, ahol az egymással szembenállók csaknem mind egy szálig elpusztultak és most itt pihennek, hajdani hadállásaik helyén eltemetve. A látogató először a „dicsőségre ítéltek” néma és örökkévaló gyásza előtt tiszteleg A kör alakú, komor erődöt Zó eze~ német katonának emelték. Az olaszok vesztesége az El Álaméin-’ *h*n: 40 ezer halott. ■’..üő Gyula.) az angol temetőben, aztán elviszi a kíváncsiság a német temető erődszerű, komor épületébe is, majd megbámulja az olasz temetőépület hatalmas, modern tömbjét. Csak akkor szorul össze a szíve, amikor felfedezi, hogy a hivalkodóan nagynak tűnő beton és üveg mauzóleumot halottakból „építették”. Belül ugyanis egyforma márván.vkockák borítják a falat, a földtől a meny- nyezetig: á teljesen megsemmisült 21. olasz hadtest katonái nyugszanak mögöttük, mert ahogy a temető szívélyes arabőre mesélte: még mindig találnál: emberi csontokat a homokban, az El Alamein-i csata körzetében. Miközben Sztálingrádnál lényegében eldőlt a háború sorsa és darabokra hullt a német hadsereg büszkén hirdetett erőfölénye, El_/Uameir,nél a háború egyik legszörnyűbb és legkilátástala- nabb csatáját vívták Hitler őrült erőszakossága miatt, az utolsó szál emberig. Rommel hiába kért engedélyt a visszavonulásra, Hitler ezt üzente vissza: „Csapatainak csak a győzi-' -m vagy a halál útját mutathatja.” Ide torkollt ez az út. A temetőkbe. Dühödt és céltalan öldöklésbe, ahol egyik katona sem tudta már hol az ellenség-és hol a barát Vsdas Zsv .a (FolycaiC . . jtíce. .,
