Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-12 / 36. szám

1975. február 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Határrend A Minisztertanács 40,1974 (XI. 1.) számú rendelete félreérthe­tetlenül határozza meg a határ­őrségnek a hármas feladatára — határőrizet, határforgalom ellen­őrzése, határrend fenntartása — vonatkozó kötelességeit és jogait. A rendelkezés teljes ismertetésé­re természetesen nem vállalkoz­hatunk. A határrenddel összefüg­gően azonban a lakosságra vo­natkozó néhány előírást mégis szükséges elmondani. A határrendről feltétlenül szükséges tudni, hogy szárazföl­dön a határvonal mentén a nem­zetközi szerződés rendelkezésé­nek megfelelő, de legfeljebb 5 mé­ter szélességű területsávban me­zőgazdasági művelés nem folytat­ható, a honvédelem és a határ­őrizet céljait szolgáló, valamint a határon átnyúló, vagy átvezető építmények és műtárgyak kivé­telével létesítmények nem állhat­nak. Továbbá — szól a rendel­kezés —, a határvonaltól számí­tott 50 méter szélességű terület­sávban csak olyan növények ter­meszthetők, amelyek nem.nőnek 60 centiméternél magasabbra. A látást zavaró növényzet eltávo­lításáról a területileg illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsá­gának kell gondoskodni. A Magyar Népköztársaság ál­lamhatárának őrizetéről szóló rendelet 11. paragrafusa szerint az államhatár közelében tartóz­kodó személyek kötelesek olyan magatartást tanúsítani, hogy ne sértsék vagy veszélyeztessék a szomszédos állam területét, az ott-tartózkodó személyeket és az ott levő javakat, illetőleg a nem­zetközi jog által védett egyéb ér­dekeket. Az előző években is,szá­mos esetben fordult elő, hogy egyesek munkaközben tájékozat­lanság, figyelmetlenség vagy it­tasság miatt áttévedtek Jugosz­láviába. Egyik-másik lovaskocsi azért tévedt * át Jugoszláviába, mert a hajtó a szekéren elaludt. Különösen nyári időszakban gya­kori, hogy a határ közelében le­gelő, rosszul kipányvázott, felü­gyelet nélkül hagyott állatok Ju­goszláviába kóborolnak át. Gyak­ran a tulajdonos a határon át­kóborolt állatai után Jugoszlá­viába fut, hogy visszaterelje őket. Mezőgazdasági repülők, nö­vényvédő helikopterek, vitorlázó- gépek pedig a pilóták figyelmet­lensége miatt szokták Jugoszlá­via légterét megsérteni, A helyi határközi vegyes bi­zottságok magyar és jugoszláv tagjai minden határsértési esetet a kölcsönös megértés, a nemzet­közi egyezmény alapján rendez­nek. örvendetes — állapították meg a bizottságok —, hogy a magyar—jugoszláv határon a ha- tárrendsértések évről évre csök­kennek. Azonban éppen a múlt év végén a tárgyaló felek azt is kénytelenek voltak megállapíta­ni, hogy mind a magyar, mind a jugoszláv állampolgárok áttéve- dései, a légtér megsértése, stb., figyelmetlenségből és állampol­gári fegyelmezetlenségből követ­keznek be. S bár az áttévedt sze­mélyek, átkóborolt állatok rövid idő után vissza kerülnek a he­lyükre, a határrend fenntartását mindkét fél a követelményeknek megfelelően fogja biztosítani. Gazsó Béla Verset mond az osztályvezető A Kecskeméti Városi Tanács vb-termében izgatottan várják a kezdést az érdekeltek, a meg­hívottak. A tekintélyes orvos az egyik sarokba húzódva Nagy La­jos Pincenapló című kötetéből újra elolvassa a kiválasztott részt, a csinos gépiró kislány egy Ady- verset mormol, a műszaki elő­adó Juhász Gyula sorait me­morizálja. Ennyiből is kitetszik, hogy a tanácskozóteremben kulturális eseményre készülődnek. Arra bi­zony, nemes versengésre. A szak- szervezeti bizottság kezdeménye­zésére házi vers- és prózamondó versenyt hirdettek. A tíz jelent­kezőből végül is heten jelentek meg a bíráló bizottság előtt. A lelkes közönség már a kötelező Radnóti-költemény tolmácsolása után megállapította, hogy dr. Ta­pasztó Istvánná közművelődési csoportvezető tisztének megfelelő színvonalon szerepel. Nagy taps köszöntötte Leitner László osz­tályvezetőt, aki azt bizonyította, hogy a műszaki, számszaki érdek­lődés, munkakör jól »megfér az irodalom kedvelésével. Érződött, hogy jól érti a kiválasztott mű­veket, érti és szereti a költemé­nyeket. Jó volt látni, hogy a tanács ve­zetői közül többen meghallgatták a versenyt. Gyapay József elnök- helyettes részt vett a bíráló bi­zottság munkájában, Gádor Jó­zsef tanácselnök a nézők között foglalt helyet. Legközelebb ta­lán valamelyikük be is nevez a házi Ki mit tud? versengésbe. A szakszervezel ugyanis folytatja a házi vetélkedőket. Legközelebb az „énekesek" lépnek a pódium­ra. Az ügy fontosabb, mint az első pillanatra látszik. Haszna több­szörös. Jó alkalom egymás meg­ismerésére, a közönség formálá­sára, s könnyíti a szabad idő kellemes, célszerű eltöltéséi. A közalkalmazottaknak ennél jóval többet jelent. Valamennyi- cn közéleti emberek, száz és száz állampolgárral tárgyalnak havon­ta. Gyakran előfordul, hogy ki- sebb-nagyobb csoportnak tarta­nak előadást, ismertetnek vala­milyen ügyet, igyekeznek szövet­ségeseket szerezni érdemes kezde­ményezésekhez. Mit ér el a dünnyögö, a mo­tyogó, szavait érthetetlenül ta­goló előadó? Hány tanácsülés fulladt unalomba, mert érzelem nélkül, szürke egyhangúsággal tolmácsolta valaki a rábízott fon­tos, közérdekű témát. Pálfy Józseftől, a népszerű újságírótól' a tévé külpolitikai műsorainak állandó résztvevőjé­től azt kérdezték legutóbb Kecs­keméten az Univerzum Klub tag­jai, hogy mikor, hol tanulta meg a nyilvános szereplés „szabálya­it", szerzett rutint. „Műkedvelő voltam", így válaszolt, majd így folytatta: „mindenkit rábeszél­nék a legszívesebben, hogy ve­gyen részt az öntevékeny mozga­lomban, mert itt szokja meg az ember a közönséget, s a közös­séget." Ezért örültem annak, hogy verset mondott az osztályvezető, prózát olvasott az orvos, Ady- i'ersek értelmezésén törik a fe­jüket a gépírónők. H. N. „Magyar tájak köszöntik felszabadult fővárosunkat" A fogyasztási és az ipari szö­vetkezetek néptáncegyüttesei is részt vállalnak a felszabadulás 30. évfordulójának sokszínű kul­turális programjából. A főváros a felszabadulásának évfordulója alkalmából február 16-án, vasár­nap a Madách Színházban „Ma­gyar tájak köszöntik felszabadult fővárosunkat" címmel ünnepi folklórműsort adnak a legjobb szövetkezeti együttesek. Az ünnepi műsorban az ország tánchagyományokban gazdag vi­dékei. a Rábaköz. Szatmár, Kalo­csa, a Hegyalja. Baranya, a Hor­tobágy, Tolna, valamint a vilá­got bejárt Ecseri lakodalmas táncmotívumai és daliami kö­szöntik a főváros lakosságát. (MTI) ^ e Megújul a szegedi botanikus kert Szeged idegenforgalmi neveze­tességének, az egyetemi botanikus kertnek egyik legszebb részét, a sziklakertet újjáépítik. Tavasszal kezdődik a telepítés. Több hazai arborétumból kaptak a környezetbe illő növényfajokat, ezenkívül tucatnyi országból ér­kezett magvakat, dugványokat használnak fel. (MTI) Jubiláló szakmunkásképzés Több, mint egymillió szakmun­kást bocsátottak szárnyra az utóbbi negyedszázadban a szak­munkásképző iskolák. Ezekben az intézményekben most kettős ju­bileumra készülnek: a hazánk felszabadulásának 30. évforduló­ját ünneplő eseménysorozat mel­lett megemlékeznek a szocialista szakmunkásképzés 25 esztendejé­ről is. amely elválaszthatatlan a felszabadult magyar nép 3 évti­zedes építőmunkájától, A negyedszázad alatt a koráb­bi inasképzésből középfokú isko­la rangjára emelt szakképzés ke­retében sikerrel munkálkodtak a kettős cél megvalósításán: jó szakembereket adni a népgazda­ságnak, s egyidejűleg szocialista módon élő és érző. művelt mun­kásokat, állampolgárokat nevelni a társadalom számára. Huszonöt év alatt iskolák, tanműhelyek, kollégiumok százai létesültek. A ma foglalkoztatott szakmun­kások 80 százalékát már a szo­cialista szakmunkásnevelés avat­ta szakemberré és a munkásosz­tály tagjává. A nevelés-képzés — ha olykor némi kitérőkkel is — szüntelenül fejlődött. Történeté­ben alapvető minőségi változást a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi törvény hozott, amely­nek alapján gyorsított ütemben láttak hozzá a képzés fejlesztésé­hez, korszerűsítéséhez. Figyelem­be véve a technikai-technológiai fejlődést, új meghatározást ka­pott az oktatott szakmák struk­túrája, követelményrendszere, tartalma, tananyaga. Kiszélesítet­ték az alapképzést, úgynevezett alapszakmákat hoztak létre, ame­lyekre a tanulmányi idő befeje­ző szakaszában a korábbinál ha­tékonyabbak ráépíthető a szak­mai specializáció. Mindez lehető­vé tette, hogy növekedjék a leen­dő szakmunkások képzettségi színvonala, s már á pályakezdés­nél kialakuljon a fiatalokban a munkaváltozásokhoz igazodni tu­dó sokoldalú szakmai mozgé­konyság. A tanulók alapművelt*- ségének növelése, magatartásuk fejlesztése érdekében az általáno­san képző tanórák arányát a szakmák többségében mintegy 40 százalékra növelték, s ezt az 1975—76-os tanévben az egész szakmunkásképzésben általánosít­ják. A negyedik ötéves tervidőszak különösen nevezetes az intéz­ményhálózat szélesítése, korsze­rűsítése szempontjából, öt év alatt 450 tanterem, több mint 7400 diákotthoni hely. mintegy 3100 tanműhelyi munkahely épült, illetve épül. Ezen felül az 1973 óta a vállalatok befizetéseiből képződő úgynevezett szakmun­kásképzési alapból évenként mintegy 250—300 millió forint szol "álja a vállalatoknál megva­lósuló gyakorlati oktatás költsé­geinek kiegészítését, illetve felté­teleinek fejlesztését A jubileumi esztendőben a munka középpontjában a szerke­zeti, tartalmi és pedagógiai kor­szerűsítés folytatása, valamint az oktatás-képzés feltételeinek fej­lesztése, a következő ötéves terv­időszakra szóló tervezése áll. Eb­ből kiemelkedik a természettu­dományi és a társadalomtudomá­nyi képzés egységesítése, amely az 1975—76. tanévben lép életbe. Ezzel megszűnik a szakképzés úgynevezett tagozati rendszere. Az ipari és mezőgazdasági szak- középiskolákban — a szakirányú felsöiokú továbbtanulásra történő felkészítés mellett — tovább szé­lesítik az egy szakmában szak- munkásképesítést. is biztosító ok­tatási'. A tervek egyébként jelen­tős helyet szentelnek a munká­sok és a középfokú végzettségű szakemberek továbbképzésének, amely ma már szervesen kötődik az alapképzéshez. (MTI) A közlekedés- és postaügyi miniszter levele A közlekedés- és postaügyi miniszter, Rödönyi Károly levelet inté­zett Horváth Istvánhoz, a megyei pártbizottság első titkárához, amelyben megköszönte azt a segítséget, amit a megye párt- és álla­mi szervei nyújtottak a közlekedés számára az elmúlt évi szállítási feladatok — különösen a rendkívüli őszi csúcsforgalom — lebonyo­lításához. A miniszter levelében megállapította, hogy 1974.ben az áru­szállítási igények a tervezettnél nagyobb mértékben jelentkeztek, A forgalomnövekedést egyrészt a népgazdaság fejlődése, másrészt a KGST-országok közötti termelési és kereskedelmi kooperáció, illetve a kelet—nyugati árucsere-forgalom bővülése idézte elő. A MÁV 1974-ben 129 millió árutonnát szállított el, ami 6 százalék­kal magasabb az előző évinél. A belföldi forgalom három, az im­port- kilenc, az export- négy, a tranzitforgalom közel 14 százalékkal haladta meg az 1973-ban szállított mennyiséget. A fuvarteljesítmé­nyek alakulását kedvezően befolyásolta a fuvaroztatók együttmű­ködési készsége, a tárcák és a megyei szentek irányító, segítő tevé­kenysége. Az eredményekhez nagyban hozzájárultak a vasút belső üzemvitelének korszerűsítésére hozott szervezési intézkedések, va­lamint a modern technikai eszközök széles körű alkalmazása. Voltak azonban hátrányosan befolyásoló tényezők is. Nem volt egyenletes például — a hót egyes napjaira koncentrálódó rakodás miatt — a szállítókapacitás felhasználása. Az előszállításokat ugyan a várakozásnak megfelelően végezték, a vasúti kapacitás ki­használása azonban áprilistól olyan fokot ért el, hogy az igényelt kocsikat a MÁV nem tudta naprakészen a fuvarozáshoz rendelke­zésre bocsátani. A rakodási készség nagyobb volt, mint az 1970. évi gazdasági bi­zottsági határozatot megelőző időszakban, viszont az 1973-as bázis­évhez viszonyítva csökkent. A vrásodik féléivé kialakult kedvezőt­len rakodási helyzetet még tovább nehezítették az esőzések okozta szállítási gondok. A problémák megoldásához nagy segítséget nyúj­tottak a Minisztertanács határozata nyomán tett intézkedések. A feladatok és a rendelkezésre álló fuvarkapacitás arra figyel­meztet, hogy az idén is változatlanul nagy szállítási nehézségekkel kell számolni. Ezért nagy szükség van a fuvaroztatók együttműkö­dési készségére, főként az alábbi kérdésekben: i — a szállítóeszközök egyenletes felhasználásának biztosítása, a rövidített munkaidővel termelő vállalatok részéről is; — az év II—IV. negyedéin szállítási feladatainak csökkentése az I. negyedévi előszállításokkal; — a Szovjetunióba irányuló export-szállítások egyenletes üteme­zése a gazdasági év kezdetétől fogva; — rakodásgépesítés a hiányzó fizikai munkaerő pótlása és a fo­lyamatos szállítási lánc megvalósítása érdekében. E területen elsőd­leges a nagyobb szállító és fogadó vállalatok rakodási technológiá­jának korszerű fuvarozási módra alkalmas kialakítása, összehango­lása; ! — egyes fuvarozási főútvonalakat érintő ütemezett szállítás esetén az igények fokozottabb összehangolása a vasúti szállítási lehetősé­gekkel; — az elmúlt időszaknál reálisabb igénymegjelölés a fuvaroztatók részéről, amelynek alapján népgazdasági szempontból — és elsősor­ban idegen kocsigazdálkodás miatt — hatékonyabb szállításteroezés biztosítható. A miniszter végül ismét megköszönte a vasúti közlekedés számára a megyei szervek által nyújtott segítséget, s kérte a megyei párt- bizottság első titkárát, hogy az idei szállítási feladatok megoldását a múlt évihez hasonlóan támogassa. Szocialista brigád az iskolában A kecske- ^méti Ihgátlan- ' kezelő Vállalat Petőfi szocia­lista brigádja három éve pat­ronálja a ka­tonatelepi álta­lános iskolát. A nyolctagú asztalos brigád korábban tár­sadalmi mun­kában kifestet­te a tanterme­ket, cserép­kályhát épített, kicserélte a ré­gi ablakkere­teket. Leg­utóbb felújí­tották a pado­kat. Képünkön Szabó Zoltán, Nagy Sándor, Holló Ferenc és Balogh János asztalo­sok a frissen festett, lakkozott padokat szerelik. (Tóth Sándor felvétele) EGYIPTOMI ÚTIJEGYZETEK Lépcsőkön a Nap felé... (4.) A híres Egyiptomi Múze­umban úgy zsúfolódik egymás hegyén-hátán Ö-Egyiptom fejlő-, déstörténetének három évezrede, mint egy hatalmas, de rendetlen operaház kelléktárában, a dísz­letek és a jelmezek sokasága. Hiába rohantunk Giza, Szakkara után egyenest ide, hogy a monu­mentális építészeti formák után, az intimebb belső részletekkel is megismerkedjünk, a múzeum je­lenlegi állapotában annyira átte­kinthetetlen, hogy külön jutalmat érdemelne az a látogató, aki hosszas tájékozódás után, helyes nyomra vezetné a többieket. Az idegenvezetők általában végigro­hannak a termeken, ledarálják a betanult szöveget, még mindig jobban jár az, aki lemarad és kevesebbet lát, de azt legalább jól megnézheti, mint az, aki az eszeveszett nyargalás után úgy lép ki az utcára, hogy rengeteg fáraót látott ülve is, meg állva, ■de egyikre sem emlékszik kü­lönösebben. Pedig legalább ide, feltétlenül érdemes elmenni. Már csak ezért, a kultúrtörténetben páratlanul értékes három évezredért, meg néháriy felejthetetlen találkozá­sért. Az írnokkal, a szépséges Nofrettel, Szeneb törpe család­jával, a zsákhordó szolgával, vagy a kedélyesen pocakos falu­si bíróval. És mind járt, ahogy be­lépünk, II. Ramszesz kísérteties múmiájával. A hatalmas uralko­dó törékenynek, aprónak látszik az üvegbúra alatt. Csak a feje és felemelt keze áll ki a pólyából. Pergamenszerűen összeaszott, csontváz arcából erélyes, paran­csoló orr ugrik ki: 90 évig élt és uralkodott és ha hinni lehet a több ezeréves pletykának, 900 utóddal is gyarapította a birodal­mát. Ezek után elképzelhető, hogy a Memphiszben fekvő szo­bor alkotójának nem is eshetett • Sajnos, sok értékes műkincs jut a képen látható memphiszi s/.o- bormaradvanyok sorsára. Kevés a múzeum, ami van, az is ren­dezetlen, elhanyagolt, az őrizetlenül heverő szobrokat pedig élel­mes gyerekhad rongálja: a letört darabokat eladják a turistáknak. Fotó: Radó Gyula nehezére nagynak, erősnek, férfi­asnak ábrázolni a valóban rendkí­vüli adottságokkal rendelkező fáraót. Eszembe jut egy délután, a Szépművészeti Múzeum egyipto­mi kiállítástermében. A szépen, okosan elrendezett anyag gyönyö­rűséggel tölt el ahányszor csak látom, de a többszöri látogatás egynek szólt, egy férfimúmiának, aki cifrán kifestett tokban alusz- sza sok évezredes álmát. Meg­próbáltam elképzelni, ki ijedne meg jobban, ő, vagy én, ha most hirtelen felülne a koporsóban, és cifra, óegyiptomi tájszólásban törne ki, hogy kétezer éves ko­rára kiállítási tárgy lett belőle, Budapesten!... Persze az is lehet, hogy nem csodálkozna semmin. Az ő ide­jükben feltétlenül hittek a halál utáni életben, készültek is rá, hatalmas túlvilági IBUSZ-túrá- nak tartották, ezért is mentették meg a testet a pusztulástól, hogy alkalmas legyen a vándorlásra, térben és időben, végesteien vé­gig. Tulajdonképpen nem sokat tévedtek. Az élet ugyan vissza- hozhatatlanul elillant az ő ke­zükből is, de megmaradt a ke­zük, a testük, és benne az akara­tuk, hogy ott legyenek azok* kö­zött, akik utánuk lépnek majd be sorban, az Élet kapuján. Valamivel feltétlenül többet tudtak nálunk is, ezek az embe­rek, talán azt, hogy aki nem hisz a jövőben és nem is tesz érte semmit, az valóban jeltele­nül él és nyomtalanul tűnik el a földről. A piramisok sem kizá­rólag az egyeduralkodói hatalom gőgös szimbóluma^ hanem a ki­tűnően szervezett és irányított társadalmi összmunkáé. Amíg ember él a földön, mindig fel- ködlenek majd a messzi múlt­ból a jövőnek szánt óriásgúlák, de azok alakjai is, alak építették. Igazán, azok a festett kis mész­kőfigurák nőttek a szívemhez, amelyek szolgákat ábrázolnak munka közben. Egyszerű, dolgos embereket. Csak úgy nyüzsög­nek a vitrinekben, élet van ben­nük. a hétköznapok meghitt moz­galmassága. Az írnokot véletle­nül találtam meg. Találomra be­szaladtam egy ijesztően zsúfolt terembe, már éppen fordultam volna kifelé, amikor éreztem, hogy néznek. Így találkozott ámuló pillantásom az írnok le- írhatatlanul kifejező tekintetével, amelyet rézkeretbe foglalt kőből varázsolt ennyire elevenné az al­kotója. Az egész szoborból ele­venség árad, úgy tűnik, éppen most hagyta abba fontos mun­káját, figyelmét már nem köti le az ölébe ejtett papíruszte- kercs, ebben a pillanatban csak velem foglalkozik. Megdöbbentő ezeknek a méltán híres szobroknak a realitása. A színezett mészkőből kifaragott Rahotep és szépséges felesége, Nofret úgy néznek ki a vitrinből, mintha élnének. Arcuk minden vonása „emberi”, a megszólalá­sig é’ " áiotec karcsú, iz­mos teste magabiztosan feszül előre, Nofret nőies bájjal szelí­díti meg urának hetyke férfias­ságát. Szokványos családi kép lenne, ha'a házaspár tekintetéből, mindenttudó nyugalmából nem olvasnánk ki valami mást is, ami már túlnő a szűkreszabott és kicsinyes "lét korlátain, s az időtlenség és a művészet magas­latára emeli finoman mintázott- íestett alakjukat. Mennyi mindent lehetne kira­gadni még ebből a nagy lomtár­ból, ahol a valódi kincsek, sok­szor középszerű szobrok közt rejtőzködnek. Sajnos, csak futó pillantás jutott az Amon-papság- gal merészen szembeszálló Ekhatonra, aki a művészetbe# is megkövetelte a valóság maradék­talan ábrázolását. Saját képmá­sára is a kíméletlen őszinteség a jellemző. A mű ész egy vonás­sal sem szépíthetett a , külsején, belülről fogta meg tehát az ural­kodó egyéniségét. Feleségét, a csodaszép Nofretetét, leginkább a berlini rr -'urol m t, 'álható mellszol. ; azonosítjuk. Pedig a kairói . :hor, még fejék nél­kül, majdnem testetlenül is ve­tekszik a berlinivel. Nem egy ki­rálynő arca ez, hanem egy asz- szonyé, aki n ak a tükrébe szokott belenézni, hanem önma­gába is. És ettől valahogy na­gyon szomorú lett, nagyon meg­értő és nagyon emberi... Vadas Zsuzsa (Folvtató ’ ‘kr '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents