Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. február 9. • Szmolenszky László beszámolóját tartja, tőle balra Max Sorg, a ringlcbeni termelőszövetkezet elnöke. yiZSGAEV VOLT..: Kiváló eredmények az egyesülés után (Tóth Sándor felvételei) Munka, becsület, hűség ötszázas bankók sorakoznak a borítékokban — összesen 800 ezer forint. A legsoványabban is 5 ezer forint rejtőzik. Mindez a kecskeméti Törekvés Termelő- szövetkezet szorgalmas tagságának év végi nyereségrészesedése. Az elmúlt esztendő — mint ahogy Szmolenszky László a termelőszövetkezet elnöke beszámolójában mondotta a tegnap megtartott zárszámadó közgyűlésen, amelyen többek köpött részt vett dr. Gli^l Károly a megyei tanács elnökhelyettese és az NDK- beli testvérszervezet küldöttsége —*, vizsgaév volt. A Béke és a Törekvés Tsz egyesülése után a kialakult nagygazdaságban a tagság és a vezetőség együtt vizsgázott a termelés és szervezés területén, s közösen birkóztak a szeszélyes nyári-őszi időjárással. Siker koronázta munkájukat. A növénytermesztés árbevétele 6 millióval haladta meg a tervezettet, s így csaknem 25 millió forint volt. Jó termést takarítottak be búzából — hektáronként 41 mázsát — s kukoricából is ugyanennyi volt az átlagtermésük. Nagy munkát végzett a növénytermesztésben részt vevő valamennyi dolgozó, traktorostól a vezetőig, hiszen egy hónap alatt befejezték a 4600 tonna kalászos gabonatermés betakarítását, és a 2350 tonna kukoricát is harminc munkanap alatt szállították a raktárakba. A szövetkezet hozzájárult Kecskemét zöldségellátásához, elsősorban a 120 hektárról betakarított burgonyával Új módszerrel, a testvér NDK szövetkezet segítsék • A tagság hallgatja a beszámolót. gével teljesen gépesítve termesztettek. A szőlő- és gyümölcságazatban a közismerten kedvezőtlen időjárás miatt éppen csak teljesíteni tudták tervüket, az állattenyésztési ágazatban viszont jelentős a túlteljesítés. Az idén további intézkedéseket tesznek a tehenészet fejlesztésére, a tejtermelés növelésére. A Törekvés Tsz műszaki gárdája, traktorosok, gépkocsivezetők, s a javítóműhely dolgozói dicséretesen helytálltak az elmúlt évben- s jórészt nekik köszönhető, hogy a betakarításban nem volt fennakadás. Elismeréssel szólt a szövetkezet elnöke a nő- dolgozók példamutató- munkájáról. , A,. szövetkezetben, ők alakít totfák. ,pjieg az ef§f> két szocialista címért küzdő brigádot, s vállalásaikat túl is teljesítették. A szövetkezet nagy gondot fordít a tagság szociális ellátására. Két modern, -jól felszerelt orvosi rendelőt nyitottak, s az idén számuk újabbal gyarapodik. Támogatják a szakmai és politikai továbbképzést. A szövetkezetben a marxista—leninista esti egyetem kihelyezett tagozata működik. Az elmúlt évben a termelési érték 22 millió forinttal meghaladta az 1973-as eredményt, s így 107 millió forint lett, a nyereség pedig 8 millió 752 ezer forint. A zárszámadó közgyűlésen felszólalt Max Sorg, a ringleben i „XX. pártkongresszus” Tsz elnöke. Az NDK-beli testvérszövetkezet névében köszöntötte a tsz- tagságot. Szólt az eddigi és a további együttműködés hasznáról, s elmondta milyen szakosítási, specializálódási törekvések vannak az NDK mezőgazdaságában. Gádor József, a városi tanács elnöke a megye és a város párt, valamint tanácsi vezetése nevében gratulált a Törekvés Tsz tagságának és vezetőinek a kiváló eredményekhez. Külön szólt a zöldségtermesztésben a lakos- tság jobb ellátását szolgáló munkáról, valamint a családiház-épí- tésre vállalkozó tagok segítéséről. A szövetkezet ezzel is enyhíteni igyekszik a kecskeméti lakásgondokon. , A zárszámadó közgyűlés végén a Törekvés Tsz tizenhárom tagja kapta meg a Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó kitüntetést. Cs. I. A főváros készül felszabadulásának 30. évfordulójára Győri Margit, az MTI munkatársa jelenti: Február 13-ára, Budapest fel- szabadulásának 30. évfordulójára gazdag eseménysorozattal készül a főváros. Az üzemekben, vállalatoknál készítik már a színes dekorációkat, üdvözlő feliratokat, amelyeket az épületek homlokzatán helyeznek el. A. központi tereket és a főútvonalakat nemzeti színű és vörös zászlók ékesítik majd, s fellobogózzák a lakóházakat is Az ünnep estéjén látványos kivilágítás köszönti a jubileumot. A következő napok bővelkednek majd a felszabadulással kapcsolatos eseményekben. Február 12-én a Vígszínházban ünnepi megemlékezést tart a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanács, a HNF budapesti bizottsága, a szakszervezetek budapesti tanácsa és a KISZ budapesti bizottsága. A nagyszabású ünnepségen részt vesznek majd a baráti országok fővárosaiból — Moszkvából. Szófiából!. Berlinből. Varsóból, Prágából. Belládból, és Bukarestből — a jubileum alkalmából érkező küldöttségek is. Az évforduló napján, csütörtökön ünnepség lesz a gellérthegyi Szabadság szobornál, ahol a budapesti fegyveres testületek a főváros párt, tanácsi, társadalmi, tömegszervezeti vezetői és képviselői, az üzemek, iskolák küldöttei róják le kegyeletüket a felszabadító harcok hőseinek emléke előtt. T alál m ány-csokor a vegyiparnak A szegedi József Attila Tudományegyetem természettudományi karának intézetei együttesen több mint 150 olyan kutatási témán dolgoznak, amelyek közvetlenül összefüggenek a gyakorlattal, illetve egyes gyárak tevékenységével. Az alkalmazott kémiai tanszék nemrégiben valóságos „találmány-csokrot" nyújtott át a magyar vegyiparnak. A „csokor" 15 alapvetően új kémiai eljárás részletes leírását tartalmazta. Csaknem valamennyinek az a lényege, hogy alkalmazásukkal — a hagyományos módszerekhez képest — szinte ugrásszerűen megnövelhető a kémiai reakciók, tehát végeredményben egy-egy vegyi-, vagy élelmiszer- ipari üzem termelékenysége. Az úgynevezett szuperfilm- reaktorral például a növényvédőszerek, a mosóporok és más hasonló cikkek gyártásának termelékenysége a hagyományosnak a tízszeresére növelhető. Aurora-16 és Aurora-18 Az új 8 milliméteres filmfelvevőket a Leningrádi Optika-Mechanikai Egyesülés készítette elő gyártásra. Mind a két gépet T—55 típusú, élességállítást nem igénylő objektívvet látták el. Áramforrásként négy darab 316-os elem. vagy CNK—O. 45. típusú akkumulátor szolgálhat. Súlyuk mindösz- sze 70 dkg. Méretük lS’xfiSxm milliméter. (APN—KS) Szemben ül velem a BOV halasi gyárának pártirodájában egy munkásasz- szony, aki 1932 óta dolgozik az üzemben. Eltűnődöm ezen, hiszen még nem is éltem, amikor a 14 éves, szőke kislány munkáért jelentkezett az akkori tulajdonosnál. Más volt az ember, más volt a gyár, mások voltak a munkatársak, a körülmények. Azóta több, mint negyven esztendő futott el, s Mostoha Ist- vánné, a hajdani szőke kislány már többszörös nagymama, régen nyugdíjba mehetett volna, de ő maradt. Nem azért, mintha a háromezer forint körüli nyugdíjból nem élhetne úgy, ahogyan megérdemli, s ahogyan megszokta. Azoknak, akik mindig a munka könnyebb oldalát keresték, akik csak muszájból végzik mindennapi teendőiket, bizonyára furcsán hangzik Mostoháné érvelése: — Én nagyon szeretek dolgozni... Kislánvkoromban is, amikor ide jelentkeztem, délelőtt tanultam, délután dolgoztam. Persze akkor kényszerűségből csináltam a kettőt együtt, de azóta is folyvást tanulok és dolgozom. Persze a negyven esztendő irgalmatlanul hosszú idő. Voltak benne nagv örömök, nagy bánatok. keserű esztendők, s köny- nyebb hónapok. Most életének arról a szakaszáról kérdezem, amikor háború volt. amikor bár Kiskunhalas felszabadult, de még tártott a háború. Hogyan élt 1945 első heteiben, mit csinált, s mi a véleménye akkori önmagáról, helyzetéről, körülményeiről? — Arról az időről én nagyon sokat tudnék mesélni, néha, amikor átgondolom, miken mentem keresztül, bizony jólesik tudni, hogy elmúltak azok az idők. Ügy higgye el, ahogy mondom: a mostani eszemmel már nem merném megcsinálni, amit például* 1945 elején kénytelen voltam megtenni. Hogy akkor hol voltam? Hát itt. Kiskunhalason laktunk. A férjem katona, én pedig a két kisgyerekkel, a munkával egymagámban itthon. De ez nem volt elég, mert szerezni kellett ennivalót, ruhát, tüzelőt, meg mindent. Nem úgy volt, hogy bemegyek a boltba, kinyitom a bukszámat és ami tetszik megveszem. amire szükségem van megtalálom. Nem bizony, egyáltalán nem úgy volt. Ha a gyerekeimnek elmondom alkalmanként, hogy ez volt. az volt, csak rámszólnak: ugyan hagyja már anyuka, régen volt, azok az idők elmúltak. Ül a párnázott széken a kicsi, szőke asszony. Kezén, arcán, tekintetén látszik, érződik, hogy otthonának tudja a gyárat, ahol negyvenharmadik esztendeje napjainak nagv részét tölti. Ismer minden zugot, rejteket, valamennyi ember baját, örömét, körülményét. Száznál többen dolgoznak a „keze alatt”, hiszen Mostoha Istvánné fölött nem repült el haszontalanul az évtizedek sora. Tanult, tanult és ma már művezető. Keresete jóval a háromezer fölött van. Gyerekei önállóak, ők kettesben élnek a férjével, ahogyan ő mondta: tiszta, csinos és barátságos otthonukban. És nagyon boldog, ha esténként hazamegy, mert mindene megvan. Hűséggel, becsületesen és nagy-nagy szorgalommal dolgozott mindig. Gyerekeit is a munkára, a becsületre, a helytállásra nevelte. — Bizony, akkor még nagyon picik voltak. A lányom 1942-ben, a fiam pedig 1943-ban született. Tehát 1945 elején éppen csak, hogy járni tudtak, de picik voltak. Nekem pedig menni kellett. Őszintén szólva üzleteltem, ahogyan abban az időben mondták. Tojással, hússal jártam fel Pestre a vonat tetején. Nemegyszer azonban támadták a vonatot a német repülők. Akkor menekülés a kukoricába, de úgy ám, ahogyan csak a lábunk bírta. Aztán olyan is előfordult, hogy a vasutasok elszedték mindenemet, mert tudia nem volt szabad ilyeneket csinálni, de rá voltam kényszerítve. Itthon a szomszédasszonyom vigyázott a picinyekre. Ez a szomszédasszony most a mi gyárunk igazgatójának az anyósa.. — Határozottan emlékszem, hogy amikor a kislányom született, este volt. Mindkét gyerekemet otthon szültem, akkor még nem voltak szülőotthonok, meg kórház, meg anyavédelem. Szóval azon az estén bekopogtak hozzánk a csendőrök, hQgy csendben legyünk, mert légiriadó van. Hát ki tud akkor csendben maradni, ha éppen fájásai vannak. Ezt nem akarták megérteni. — Most is csak elnézem időnként a szép szőnyegeket a szobában. s eszembe jut. hogy amikor az én gyerekeim járni tanultak. zsákot terítettem a földre szőnyeg helyett. Hát ezeket ők már nem tudják megérteni. Akkori munkatársaim sokat segítettek kis cipőkkel, ruhákkal, még melaszt is kaptam, ami akkor nagy kincsnek számított. Mikor bejöttek az oroszok, hozzánk is költözött néhány katona. A gyerekeket teljesen magukkal tudták ragadni, tréfáltak, játszottak velük, ennivalót hoztak, tüzelőt szereztek.. Kicsit eltűnődik. Megigazítja babos kendőjét, tenyerével végig- símítja arcát. Csak az idő látszik rajta. A fáradtságnak semmi nyoma nincs. Már nyugdíjba mehetett volna régen, de ő szeret dolgozni. Még most is szeret, sőt ahogy említette, most szeret igazán, amikor már régen nem kényszerből teszi — Igen, akkor nagyon nehéz volt. A mai életet nem is lehet összehasonlítani az akkorival. Úgy higgye el nekem fiam, mert most én, meg körülöttem mindenki nagyon elégedett. És ezt nemcsak azért mondom, mert maga újságíró, hanem mert ez az igazság... Gál Sándor SZILVÁSI LAJOS Nem, nem folytatom tovább, önámítás. Ha egyszer az ember tendenciózusan csoportosít jelenségeket, hamis kép alakul ki. Tulajdonképpen csak azért töprengek Olgáról és Gasztonról, mert unatkozom. Nem szórakoztató itt rostokolni ezen a falon, és bámulni az éjszakát. Sok-sok rossznak szülőanyja az unalom. Amint nem fogok unatkozni, szembe se jut Olga, se Gasz- ton, de sók más fölösleges dolog... Most... igen, most megpróbálta átölelni. És a lány... Pillanat alatt történt minden. Nem engedte magát megcsókolni. Ügy . érzem magam, mintha nyomás alól szabadultam volna fel. Nem hagyta magát megcsókolná ! És én — akár akarom, Akár tiem — örülök ennek... ■Olga... Keresztülmegy az udvaron — egy pillanatig világosan látható a gyér holdfényben — aztán egyenesen errefelé tart. Tudja vajon, hogy én itt vagyok? Nem valószínű. Teljesen árnyékba borítva állok itt a sötétben, a fal tövében. Gaszton még ott áll a kert kiskapujánál. Zavartan mozdul, aztán tétován elindul a kolostorépület felé. Csizmájának patkója fémes hangot ad, amint az udvar köveihez ütődik. Belevész az árnyékba. Még hallom, amint becsapódik mögötte az épület udvari ajtaja. És Olga itt van tíz lépésnyire tőlem. Rátámaszkodik a kőfalra. Kifelé néz, le a völgybe. Dideregve húzza magán szorosabbra a báránybőr bekecset. Sejtelme sincs róla, hogy látom. Haja szinte fehéren csillog a holdfényben. Olyan ez a kép, mint valami giccs. Furcsa, hogy az élet teremti a legnagyobb giccseket. Holdfény, szőke lány a hegytetőn álló kolostor kőfalánál, amint érzelmekkel telítve réved a csillagok alatt elnyúló messzeségbe... Mosolyogni való. Nem mozdulok, nehogy ész- revegyen. Vajon mire gondolhat? És miért nem hagyta, hogy Gaszton megcsókolja? Mégsem szeretett bele Gasztonba. tgy kell lennie. ' Megszólítsam? Nem, nem tehetem. Egyszerre leleplezném magam, hogy mindent láttam. Ehhez pedig nincs kedvem. Talán azért nincs ... azért nincs, mert akarom, hogy abba a látszatba kerüljek; kilestem a titkát. Ha viszont ennek a gondolatnak nézek mögéje, azt kell megállapítanom, hogy jó színben' szeretnék feltűnni a lány előtt. Talán azért, hogy .., Léptek kopognak az udvarról. Gaszton jön vissza? Nem. Simon Pista közeledik. Köpeny a vállán, kezében a gépipsztolya. Engem vált. Olga is észreveszi. Lesiet a faltól az udvarra. Pista köszön neki. A lány biccent és továbbmegy. Pista felbaktat hozzám. Ásítást nyom el. — Nálad volt a lány? — kérdi aztán. Megrázom a fejem: Csak itt állt a falon. Nézte a völgyet... — mondom, és odamutatok, ahol Olga álldogált. — Nem is beszéltél vele? ■— Nem. Én itt voltam az árnyékban. Nem vett észre ... — Nem vett észre? — moso- lyodik el ’gúnyosan Pista. —■ Hogy valaki ilyen naiv legyen ... — Komolyan mondom. — És te nem szóltál hozzá ... Megvonom a vállam: — Nem. Pista legyint, aztán rám fürkész, kicsit csodálkozva, kicsit gúnyorosan, mint akinek megvan rólam a véleménye. IV. Csak a csizmám rúgtam le, úgy fekszem ruhástól az ágy tetején. Kezemben a könyv, amit tucatnyi más kötettel együtt vettem ki a kolostor könyvtárából. Egy Friedrich Heinrich Jacobi nevű német filozófus írta. Sohasem hallottam még a nevét. Egészen eddig nem figyeltem a szövegre, de most felkelti az érdeklődésem ez a passzus: „Az erőszak — bárhol fordult is elő a világon, s akár egyes emberek, akár többek gyakorolták egymás között megosztva a zsarnok erőszak, amely csak önmagán és önkényen keresztül írja elő az utat a belátáshoz minden más felismerés számára, s a cselekvések számára a boldogsághoz, az ilyen erőszak, amely csak törvényeket szab, de a maga számára nem ismer törvényt, s önistenítéssel sérti meg a legszentebb jogokat, ez az erőszak soha és sehol nem adott valódi igazságot és igazi jólétet az embereknek. Ellenben sok jó származott gz erőszakkal szemben támadt ellenállásból: a szabadság ősszelleméből...” Lehet, hogy mégis Szojkának van igaza? Leoltom a petróleumlámpát, és kinyitom az ablakot. Kitaszítom a zsalugátert is. Kihajolok rajta, hogy nagyot szippantsak az éjszakai hús levegőből. Véletlenül jobbra pillantok. A szomszédos ablakban is könyököl valaki. Olga. Skandinávszőke hajával lágyan játszik a levegő mozgása. — Jó estét — köszönök rá. — Jó estét — szól halkan. — Még mindig nem alszik? — Egy órája jöttem fel őrségből ... — mondom önkéntelenül. Rám néz. — Ott volt a falon? — Ott. Észreveszem magam. Lelepleződtem? Igyekszem helyreütni a csorbát: — összevissza járkáltam körül a falon. Megkönnyebbülést hallok ki a hangjából: — Azért... azért kérdezem csak, mert nem láttam sehol... Én is kint voltam... Ott a falon ... Most ez mi akart lenni? Ijedtségből fakadt magyarázkodás, vagy — mivel komolyan elhitte, amit mondtam — ki akarja használni az alkalmat, s azt akarja közölni velem, hogy tulajdonképpen kijött a .falra, hogy megnézzen engem... A jó isten se igazodik ki a nőkön. Miután nem felelek semmit, biccent felém, és behúzza a zsalugátert az ablakán. Hűvös van. Csak fekszem az ágyon, szemben a nyitott ablakkal. Odakint- ről még mindig behallik a hegedűcincogás. Hamar rendbe hozta az öreg cigány a zeneszerszámot. Már minden hang stimmel. Aha! Már a vonóval próbálgatja. Mester kezében van a hegedű. Oly finom, angyalhaj-vékony hangok úsznak elő, hogy elhallgatnám hajnalig. Attól tartok, vannak itt olyanok is a kolostorban, akik nem kedvelik a zenét. Csak fel ne ébredjen valamelyik. Odalent az öreg cigány egészen belefeledkezik a játékba. Szomorú kesergő, sírdogáló dallamsorai úsznak a levegőben, s oly tisztán hallom, mintha itt játszana az öreg az ablakom alatt. Talán igazán itt játszik. Igaz, akkor nem nekem szól a hegedű. Hiszen Olga ablaka szomszédos az enyémmel. Gaszton ad neki szerenádot? Felkelek, és odalépek az ablakhoz. Óvatosan lepillantok az udvarra. Ott ül a cigány az udvar sarkában, onnan szól a hegedű. Cifrázza, hogy nincsen abban semmi szégyen, ha a lány kap a legényen ... Incselkedik, csipkelődik a hegedű. Világos: Olgának szól. Gaszton biztatta fel az öreget, egészen biztos. Szinte kuncog a zeneszerszám: Jaj, teremtőm mennyi baj van, Míg a két szív összedobban, Míg az első csók megérik, Míg a kislányt csókra kérik ... (Folytatása következik.) • A zárszámadó közgyűlésen részt vevő testvérszövetkezet küldöttei.
