Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

1975. február 9. • PETŐFI NÉPE • 5

9 Önarckép

A festő ünnepei

Diószegi Balázst a festményei jól jellemzik. Műveiről szólva a festőt elemzem. S mert a festő — annyi nagy művészünkhöz hasonlóan — számos önarcképet készített, óhatatlan, hogy elemzésemben ne játsszék vezérszólamot az a vélemény, melyet az alkotó az önportrék nyelvén önmagáról vallott.

Mégis azzal kezdem, hogy Diószegi az ÜNNEPEK festője, mert bevezetőben mindjárt a leglényegesebbet akarom közölni róla. Félreértés ne essék, a belső ünnepekre; s nem a naptári pirosbetűsekre gondolok. Ezek bármikor virágot bonthatnak, ha bokrukat a szerencse külön megöntözte. Festőnk külön naptára az élmények erőssége alapján sorolja külön időszámításának rendjébe az alkotó napokat.

Számára ezek ünnepek. Részben. mert régebbi kisebb élményei az egy igaziba ekkor tor- kollanak, részben pedig azért, mert a kifejezés megvalósulása, a festés szertartása a Diószegialkatú művészben — a spekulatívval ellentétbent — nem a gyötrelem, hanem a valódi öröm napja. Természetes hát, ha öröme — mint a nap fénye — visz- szasugárzó energiává válik. Ünnep, öröm és energia csak emelkedett lélekből robbanhat elő, s az ily terheket hordozó szellem egyben indulatokkal is vegyül. Indulatai a művek szuggesztivi- tását fokozzák.

Hadd szóljak színeiről. Kevés olyan festménye van, amelyre visszaemlékezve a koloristák képeinek valamelyike eszembe juthatna. Színesek ezek az alkotások, de művész különösebb célja nélkül azok: ellenben képtelen vagyok feledni az impresszionisták által színnek nem tartott feketéit s fehéreit. Diószegi hazája Kunszentmiklós, az alföldi pásztorélet központja. Lakóin gyakran megvillan ma is a két ünnepi szín. A tudatosodó művészben a fehér és fekete a gyermekkori és a későbbi élmények feletti értelmet kap. Az ősi jelentések nyernek tartalmat ebben a két műben: a születés és haláltvün* nep és gyász: szüzesség és romlás; megvilágosodás és elborulás; győzelem és bukás; gazdagság és nyomor, tisztaság és mocsok; a nappal és az éjszaka. S a két szín a Diószegi-festmények nagyobb részén együtt jelenik meg, hogy -drámai, életízű vitába kezdjen a festő találta s a szerencse teremtette ünnepekről.

Ha e két szín mellett másokat

is fel kellene idéznem, akkor jeges kékekre, zengő vörösekre és narancsba hajló okkerekre gondolnék legelőbb, melyeknek ágya az előző kettő, a fekete és fehér lehetne. A ' melegen variált fehérben megfagy a kék. A zöldesfeketék mellett fellángol a vörös és mindkettőnek a hideg változatai ragyogó teret teremtenek a narancsokkereknek.

A szín Diószegi piktúrájában, egyben tartalom is: drámát, lírát, vagy epikát közvetít. De a legtöbbször sűrített, nagyon kevés motívumot sorakoztató, s éppen ezért monumentális, nagy erejű mondandót. Figurái drámaiak. Favágók csupasz ereje, koldusok esettsége, öregek bütykös merevsége és semmibe Tévedése, kun parasztok befelé vergődése és kifelé-nyakassága, szinte a groteszkig eljutott festői remeklés. A felrakás lendülete, a felületkezelés indulati töltése a szemlélőt magával ragadja, s maga is a dráma részese. Egyszeregyszer a nagy hevületben némely kevésbé jelentős színének ereje elcsügged. Maga nem törődik ezzel, mert azt vallja, hogy a meggyőző erő fontosabb a festészetben a pepecselő mérlegelésnél. Óhatatlan, hogy az ily szabad szárnyalásba légörvények tölcsérei bele ne szóljanak, vágy a termi kék fogytával tárt szárnyú zuhanásai he legyenek. Szerencsére ezek igen ritkák, s a visz- szatekintő kiállítás képein csak akkor fordulnak elő. ha a művek válogatása alkalmából a kritikus elme nem tud lemondani arról az egy-két darabról, mely inkább a történelmi időnek, mintsem a művész ünnepeinek valamely darabja.

A hatvanéves festő kora inaséveitől mesterréválásáig rendkívül változatos tájakat járt be Kunszentmiklóstól a Tátrákig, s Nyíregyházától Újvidékig. Sorsa hol magasba, hol mélybe dobta. A művész útja — a változatos életúttal szemben — egyenes volt s egyenletesen emelkedő. Csali az járhat ilyen utat, aki elhivatott és meg nem alkuvó. Diószegi Balázs bárhol élt. bárhová került, az életet teljes izzással figyelő. s megítélő alkotóként jegyezte föl alakjait és motívumait. Sokszor találkoztam vele, amikor utcán vagy ablakból rajzolt. Máskor felhevült kacagás közben örvendezett azon. hogy szándékát megértettem: „...Igaz, hogv sündisznófeie van? De nézd! Hogv okvetetlenkedik: ez mindenhová odatolja az orrát. Megérdemelné, hogy .ráüssenek!'’ — Aztán ő ráütött. Azzal, hogy megfestette. Elégtételt vett a sün- dörgőn. A sündörgőkön. A sündörgésen. — ..Nézd ezt a nagy pocakot! Ennek a feje is pocak. Mi van benne? A hétköznapok. Az üzletek. A könyörtelen számítás van benne, meg valami ál.jő- ság. Amolyan: nézze, én magának a barátja vagyok-jóság. Hanpsú’vozandó és sokszorosan bizonyítandó. Távoli befektetés, ami ha nem gyümölcsözik, akkor nem sok veszett, ha terem valamit, az tiszta haszon. S tudod te. hogv ez a pocak hülyének néz minket is? — Aztán fizetett ennek is: a kiskaliberű zsírfejűséget rajzolta meg.

Hegyi buszmegállótól a presz- szó világáig kalandozik. Első elemző tanulmányai után a gazdagon variált forma- és tónuskompozíciók következtek. majd mind színeit, mind rajzi elemeit a legjellemzőbbekre redukálta. Így érte el a leghatásosabb, nagy feszültségeket teremtő ábrázolásaiban a sajátos Diószegi-festészetet, amely annyira elkülöníti társaitól, hogy egy-egy közös bemutatón műveit két teremnyi távolságból megismerheti.

Diószegi Balázs hatvanéves. Festészete érett gyümölcsöket terem. A visszatekintő kiállítás alkalmából. melyen a kecskeméti Katona József Múzeumban Sümegi György művészettörténész szerető és nagy érzékenységről tanúskodó rendezésében hatvanhat festmény és harmincegy grafikai munka tölti be a helyiségek falát, a pályája és alkotóereje teljében élő Diószegi Balázsnak hosszú életet, művéhez méltó elismerést és az általa támadt, s a mi szíveinket is magával ragadó ÜNNEPET kíván a pálya- »társ és jóbarát.

Goór Imre

4 Részlet a kiállításból

„A DIÁKOK KÖZÖTT ÉREZTEM JÓL MAGAM“

Negyvenkét év a pedagógia szolgálatában

Örül a jó nyomdász, ha kezébe vesz egy olyan gondosan szedett, tördelt, sokszorosított könyvet, újságot, melynek előállításában ő is részt vett. Az autógyári mérnökök, munkások számára az üzemükben teremtett, jól bevált járművek, az építészeknek a köbe, vasba, üvegbe formálódó házak jelentenek sikerélményt. A traktoros joggal érzi, hogy lelkiismeretes munkájának is köszönhető a magas termésátlag.

• A felvétel az 1949-ben érettségizett osztály 25 esztendős találkozóján készült.

Hol a pedagógusok munkájának a méréséhez a mérce? Mire tekinthet vissza az olyan nyugdíjba vonuló tanár, mint Szemerey Andor. A költő szavait kölcsönkérve; ment-e elébb általa a világ?

Sok ezer tanítványának hangos „igenjét” vélem hallani. A hivatását lelkiismeretesen, felkészülten gyakorló nevelő az „én munkám is benne van” felemelő érzésével tekinthet sok mindenre, hiszen ő tanította a leendő kőművest, technikust, könyvelőt, orvost, gépkocsivezetőt. Szemerey Andor biztatta a fizikai tudományok művelődésére Kovács Pista szakérettségist, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kísérleti fizikai tanszékének a mostani vezetőjét, a fizikai tudományok doktorát. Hallgatója volt Németh Ferenc, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának az első titkára, Tohay László, a megyei tanács általános elnök- helyettese, és együtt dolgozott volt tanítványaival: dr. Sárkány Ernővel, dr. Orosz Lászlóval és másokkal.

— Tanár úr, igazgató úr, Bandi bátyám — így emlékezik Lakos Imre, az egykori növendék, a későbbi kartárs — ezek a megszólítások jelzik a több mint három évtizedes ismeretség változásait. Már felsős koromban élvezhettem bizalmát és szere- tetét, amely azután számomra megtisztelő barátsággá vált. Bandi bácsi így lett pedagógus és emberi példaképem, melyet követni nehéz, de megtisztelő feladat.

Szeretett matematika—fizika tanál-? Ritka jelenség, lévén e két tárgy sok diák mumusa. 42 évi szolgálat után mivel magyarázza a tanár ezt az eléggé általános ijedelmet. Reális a félelem, vagy eltúlzott, netán téves a hiedelem.

□ □ □

Az idős tanár Ady Endre utcai lakásában beszélgetünk, ott jegyzem a választ. A szomszéd szobában a kisunoka szórakoztatja a nagymamát. Szemereyné Tőrös Olgát, az óvónőképző nyugdíjas tanárát, a berlini olimpián harmadik helyezett női tornászválogatott tagját. Kedves, családias a hangulat, ez adott erőt az embertpróbáló feladatok elvégzéséhez.

— Véleményem, szerint a matematika alapjait a diákok túlnyomó többsége megtanulhatja. Ritkán buktattam. Sokakat megizzasztottám, de az eredmény közös erőfeszítéseinket igazolta. A tehetségesekből többet igyekeztem kisajtolni, a gyengébb képességűek szorgalmát mindig méltányoltam.

Az optimizmust édesapámtól örököltem. Ö is ezt a két tárgyat tanította, s a polgári iskola igazgatójaként szerzett megbecsülést. Neki köszönhetem, hogy feletteseim véleménye szerint már kezdő koromban jól dolgoztam.

Ma azt mondjuk, hogy a nevelés és az oktatás egyenlő fontosságú. Ő még az és szót is kihagyta, annyira összetartozó- nak érezte a két fogalmat, pedagógiai követelményt. Tőle tanultam, hogy az oktatásban a világosság, a nevelésben az igazság a legfontosabb. Osztom apám

nézetét: magára vessen az a tanár, ki nem tudja tárgyát megszerettetni.

— Kedves tanár úr, próbálja felidézni első tanítási óráját.

— Betegségem miatt ősszel szakvizsgáztam, ezért csak november elsején tarthattam diplomásként az első órát. Dr. Garzó Bélának a kecskeméti református főgimnázium igazgatójának a kíséretében nyitottam be az Üj- kollégium magasföldszintjén, a bejárattól jobbra levő tanterembe. 65 másodikos leste izgatottan, hogy milyen az új tanár.

Igazgatóm kedves szavai megkönnyítették dolgomat. Hamarosan leszálltam a katedráról, hogy megkezdjem negyvenéves sétáimat a padsorok között. Sohasem szerettem föntről nézni a diákokat. közöttük éreztem jól magamat.

— Középiskolai tanárként 31 esztendő alatt egymást követően három osztályt vitt az elsőtől a nyolcadikig. Ritka teljesítmény.

— Kell ennyi idő a gyerekek tartós formálásához, alapos megismeréséhez. Az volt az elvem, hogy mindenki a maga főztjét egye. Sikerült mindig jó közösséget kialakítani. Ajánlom fiatal kartársaimnak, hogy keressék a Közös kirándulások' örömeit: ilyenkor szokik össze igazán a társaság. Mi minden évben kétszer kimentünk a Szikrába.

□ □ □

— A Katona József Gimnáziumban és jogelődjében a sok öröm mellett bizonyára érték csalódások is.

— Volt időszak, amikor az egyik reform a másik sarkába lépett. Tanár, diák csak kapkodta a fejét. Egy alkalommal meglátogatta órámat a minisztériumi szakfelügyelő. Az új anyagrészt bemutató magyarázataim megnyerték tetszését, de elmarasztalt feleltetési módszerem miatt. Az akkor érvényes rendelkezések szerint a gyerektől csak rövid válaszokat kérhettünk. Én bizony szerettem, megkívántam a kerek, jól indokolt feleleteket.

A kolléga bírálatára csak any- nyit válaszoltam, hogy nézze meg miként szerepelnek az összefüggő, összegező feleletektől elszokott gyerekek az érettségin.

Három év múltán többek között a Kecskemétre látogató szakfel- i "velő készítette cl az újabb, a diákeket áttekintő, rendszerező gondolkodásra nevelő utasítást.

— Jutott ideje a közéleti tevékenységre, jó ügyek gondozására ?

— Másfél évtizedig a KAC

úszó-szakosztályának az elnöke, szertárosa, a vízilabdacsapat játékosa voltam ... 1953-ban kezdeményezésemre alakították meg a Bolyai János Társaság megyei tagozatát. Titkárként hasznosítottam tapasztalataimat. Munkásságomért, oktató és népszerűsítő tevékenységemért 1974-ben a Beke Manó díjjal tüntettek ki. Mit tagadjam, jól esett az elismerés.

□ □ □

— A felsőfokú műszaki technikum szervezői tanár urat az elsők között kérték fel közreműködésre. Bizonyára nehéz volt a döntés?

— Csábított a megtisztelő munkakör, marasztaltak az emlékek. Az volt az első feladatom, hogy szervezzem a tanszéket. Esténként magam is a szakkönyveket bújtam. Kollégáimmal sokat dolgoztunk azért, hogy az oktatás színvonala elérje a főiskolai szintet. Remélem sikerrel.

így van. Nehéz szívvel búcsúztatta az igazgatóság, a tanári kar. Korábbi kitüntetései (az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, többször, a Gépipar Kiváló Dolgozója) mellé megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. És egy nagy adag szeretetet, figyelmet, mindennél többet jelentő meghatott, elismerő kézszorításokat.

A ma is jó kiállású, energikus mozgású tanár a fiataloktól kapott oklevélre a legbüszkébb. A főiskolai KISZ-bizottság titkos szavazással dönti el, hogy kit tartanak az „év legjobb oktatójának”, 1974-ben a Kecskeméti Gépipari Automatizálási Műszaki Főiskolán mindenképpen méltó személyre esett a választás.

A tanszékvezető búcsúztatásakor Németh László szemléletes megállapítását idézték: „Hol az a jelző izotóp,- amely megmutatja, mi lesz egy emberben, s azon túl az egész társadalomban egy kitűnően sikerült órából?... De mi marad az elégetett szénből, a forgó lapátra hulló vízből, az elbomlott atomból? S mégis ezek hajtják a társadalmat. Ugyanígy az iskolai órák melege!”

Megszámolta-e valaki, hogy hány kitűnő órát tartott Szemerey Andor? Heltai Nándor

Mindennap más tájakon

A tévénézők közös és régi ismerőse: Vajek Jutka, a Híradó szerkesztő-riportere. Mindenütt „jegyzik” a nevét, barátságos tisztelettel övezik törékeny alakját, az eldugott kis falvaktól a tempósan fejlődő városokig.

Vajek Jutkát leginkább azért zárták szívükbe a nézők milliói, mert annak ellenére, hogy sokat szerepel, még sohasem élt vissza a képernyő kínálta önmutogatás csábító lehetőségeivel. Mindig a témát tolja előtérbe* ő maga szerényen a háttérbe húzódva irányítja a beszélgetést és a közönség figyelmét. Ha csak lehet, kihúzódik a képből, de sohasem kívülállóként, „előkelő idegenként” vesz részt riportjaiban, amelyek feszesek, bátrak, célratörőek.

Vajek Jutkával, tudtommal még nem reklámoztak egyetlen parádés rendezvényt sem. Nem riporter-sztár. Hivatásának élő, komoly ember. Asszony, akinek azért talán jólesett volna egy kis „mellékes” tündöklés. Vagy tévednék?

Elgondolkodva forgatja a töltőtollát. Aztán becsületes nyíltsággal csak ennyit mond:

— Ügy érzem, alkalmatlan lennék rá. Nem voltam soha elfogult önmagámmal szemben; persze äz is igaz, hogy nincs nő, aki mentes lenne min9 Vajek Jutka (Chochol Károly felvétele)

den hiúságtól. A pályám elején különösen sokat kínlódtam amiatt, hogy nem vagyok eléggé szép és hátha a nézőknek sem tetszem? Ez csak addig tartott, amíg' maga a munka rá nem ébresztett arra, hogy az emberekhez nem mindig a külső adottságok nyitják meg az utat. Ma már annyira csak arra figyelek, amit csinálok, hogy sokszor csak felvétel után jut eszembe: „Te jó ég! Elfelejtettem tükörbe nézni!”

Ez már valósággal férfias erénynek számít ebben a nehéz szakmában, ahol tulajdonképpen el is mosódnak a nemek közötti követelmény-határok. A híradó női riporterei .ugyanúgy nekivágnak mindennap az országnak, ha fúj, ha esik, mint a férfiak. Hogy csak egy példát említsünk, így fest egy átlagos, „eseménytelen” munkahete Vajek Jutkának: hétfőn értekezlet, kedden riport Csepelen, szerda-csütörtök: Vas megye, péntek délelőtt riportok több vállalatnál, este a felvett filmek vágása, szombat: „Ezt még nem lehet előre tudni”. Mint ahogy azt sem, hogy mikor van egyáltalán szabad ideje?

— Ritkán. Pedig két gyerekem van és nagyon szeretem őket. De a híradózásról sem tudnék lemondani. Így roppant gyorsan lehet reagálni mindenre, nem múlik el annyi idő a felvételtől az adásig, mint egy nagyobb lélegzetű filmnél.

A nagyobb film azonban maradandóbb, nagyobb súlya van a képernyőn, nem bántja az soha a szakmai hiúságát?

— Számomra a legnagyobb gyönyörűség, mindig ott lenni, ahol valami történik és elcsípni a visszahozhatatlan, megismételhetetlen pillanatot. Viszont, ha a helyzet úgy hozza, nincs akadálya, hogy alaposan körbejárjunk egy villanásnyi jelzésnek szánt témát. Egyszer például kimentünk egy idős nénihez, akivel embertelenül bántak a testvérei. Az egész falu tudott róla, de csak akkor eszméltek rá az emberek a saját felelősségükre,

amikor a kérdések gondolkodásra, állásfoglalásra késztették őket. Az esemény kéznél volt, csak ott és akkor lehetett rögzíteni, de nem három percben, ahogy eredetileg terveztük, hanem félórás riportban.

— A híradósok arról is nevezetesek, hogy egymás véleményét is kikérik bonyolult ügyekben. Nálunk még az operatőrök is megbízható segítőtársak. Mi, például kezdettől fogva együtt dolgozunk Burza Árpád operatőr kollégámmal, aki nemcsak képben, hanem tartalomban is gondolkodik és már sok hasznos tanáccsal segítette riporteri munkámat. A másik, hogy gyerekkorom óta sem tudtam közönyösen elmenni valami mellett, ami az igazságérzetemet sértette. A televízió nagy lehetősége, hogy láttatja is a közvéleményt jogosan felzaklató hibákat, ennélfogva talán gyorsabbak orvoslásuk is.

íróasztalán cseng a telefon. Ez a „forró drót”, az egyik szál, ami az élethez, a mindennapok rohanó eseményeihez köti, de mivel csak ritkán fordul elő a „Házban”, az „üzenő füzetből” értesül, hogy hányán és hányfelé hívják, napról napra. Minden nap más táján éri az országnak. És mindenütt otthon van, ahol gond felhőzi vagy öröm fényesíti az emberek arcát, vagy egyszerűen csak történik valami, amiről estére már mindenki tudomást szerezhet, a TV-híradóből.

Vadas Zsuzsa