Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
1975. február 9. • PETŐFI NÉPE • 3 JÁRÁSI PÁRTÉRTEKEZLETEK (Folytatás az 1. oldalról.) A két dokumentum vitára bocsátása azt jelenti, hogy a párt igényli tagjainak véleményét, mint ahogyan az eddigi gyakorlatnak megfelelően, a nagy kérdések eldöntéséhez nemcsak a párttagok, hanem a politika iránt érdeklődő pártonkívüliek véleményére is számít. Most tehát abban az alkotó vitában veszünk részt, amelynek eredményeként formálódik a párt politikája. Az irányelvekből egyértelműen láthatjuk, hogy a párt folytatja a 18 évvel ezelőtt megkezdett és minő eddig töretlen politikai irányvonalát. Ez a folyamatosság az irányelvek legfontosabb alapgondolata, amely a marxizmus—leninizmus alapelveire épül, figyelembe veszi a szocializmus építésének általános törvényszerűségeit, hazánk fejlődésének sajátosságait, s azo. kát a nemzetközi feltételeket, amelyek között élünk. A politika helyességét népünk cselekvő támogatása igazolja. Ez a politika elvi alapokon nyugszik és internacionalizmus hatja át. Beszéde további részében az előadó elemző, s egyben gondolatébresztő megjegyzéseket fűzött az irányelvekhez, majd a Szervezeti Szabályzatot módosító tervezet egyes fejezeteihez. Ennek során utalt a járás soron következő politikai, társadalmi, gazdasági, ideológiai feladataira, majd így folytatta: — Mi, a kecskeméti járás kommunistái emelt fővel jelenthétj ük a megyei pártértefcezlet- nek és a kongresszusnak is, hogy adottságainknak, lehetőségeinknek megfelelően szolgáltuk a szocialista építő, és népünk felemelkedését biztosító politikát. Ha az eredményeket viszonyít, juk a korábbi néhány évhez, tiszta szívvel mondhatjuk: felgyorsult a járás fejlődése és ren. geteg problémát megoldottunk. Ezt tanúsítja az írásos beszámoló is. Igyekeztünk a jelenségeket megérteni, keletkezésük minden összefüggését, történetüket tanulmányoztuk. hogy megfelelő választ adjunk, intézkedést tegyünk. A pártbizottság, a végrehajtó bizottság és a munkabizottságok, s az apparátus is rendszeresen elemezte a fejlődés valóságos folyamatait. Ismertük a gazdasági és társadalompolitikai gondokat, amelyek megoldását kezdeményeztük. Nemcsak jeleztük a bajokat, hanem határozatokat hoztunk, cselekedtünk és következetesen ellenőriztünk. Feltártuk az ellentmondásokat, kerestük az okait és ésszerű intézkedésekkel elébe vágtunk a buktatóknak. Számtalan kedzeményezésünk a megye határain is túljutott. Nem szégyelltünk azonban tanulni sem, átvenni mások módszereit. A Központi Bizottság számos határozatának helyi végrehajtására kerestük a jó módszereket. Ennek köszönhetően jelentősen korszerűsödött járásunkban a pártmunka stílusa, gyakorlata. Soha nem feledkezünk meg arról, hogy a párt ■ határozatait nemcsak az emberekért, de az emberekkel együtt kell valóra váltanunk. Fontos feladatunknak tartottuk, hogy felszínre hozzuk a tehetségeket, neveljük, tanítsuk őket, hogy a közös ügyünk szolgálatába állítsuk az emberek képességeit. Ez a törekvésünk szintén sikeresnek mondható. Sok fiatal elvtársunkat javasoltuk párt-, állami, gazdasági, társadalmi funkcióba, akik megállják a helyüket és a fokozott követelményeknek is eleget lesznek. S így van ez rendjén, hiszen a kiterjedt kecskeméti járásban, a legelmaradottabb földművelés módszereitől — a kapától, kaszától — a legfejlettebb technikáig, a korszerűtlentől a legkorszerűbbig jelen van minden, de a korszerű a meghatározó. A szocializmus útját járva, ma a tanyákba is jobban bevilágít a tudás fénye, s az istállók kötrö- ceiben nem tengődnek kis cselédek, kanászok, gulyások. Elfelejtett múlt ez a tanyán felnövekvő ifjaknak. Nekik már más a távlatuk, mint a szüleiknek volt. Emberré tette őket is a legemberibb társadalom. Vitaindítóját a következőkkel zárta Horváth Ignác: — Lelkesítsenek bennünket a 30 év alatt elért sikerek, a szocialista építőmunkánk eredményei. Ígérjük pártunknak, hogy a legjobb tudásunkkal szolgáljuk a kommunizmus eszméit itt, a kecskeméti járásban. P. I. KISKŐRÖSI JÁRÁS Kedvezően fejlődik az élelmiszer-gazdaság Kiskőrösön, a Petőfi téri pártszékház tanácskozó termében ült össze szombaton reggel a járási pártértekezlet. A küldöttek előzetesen már kézhez kapták a járási pártbizottság beszámoló jelentését, amely az előző pártértekezlet óta elvégzett munkáról készült. Ehhez Ivanics Lajos, a járási párt- bizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondotta többek között, hogy a kiskőrösi járás társadalmi szerkezete azt mutatja, a növekvő munkásság mellett még mindig a parasztság a legnépesebb osztály. A parasztság igen rétegezett, amely nem annyira a múltban kialakult vagyoni és jövedelmi helyzetből, hanem mindinkább a szocialista termelési viszonyok hatásából fakad. A különböző foglalkozási ágak kialakulásával, a szakértelem, a gépesítés növekedésével, a közös munkában való cselekvőbb részvétellel is jelentkezik egy másfajta rétegeződés, amely már a szocialista társadalom velejárója. — Járásunk lakosságának zöme munkás, paraszt vagy értelmiségi — folytatta az előadó. — Ezen •sztályok és rétegek között elvétve megtalálhatók a kispolgári beállítottságú személyek is. Magatartásuk, életvitelük éppen a szocialista elosztási elveknek, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének mond ellent. Spekulációval, munka nélkül igyekeznek magas jövedelemre szert tenni. Társadalmunk elítéli a kispolgári életmódot, a szocialista társadalomra nem jellemző életvitelt, a harácsolást, . a megengedettnél nagyobb méretű vagyon gyűjtését, mivel ez is a nem munkával szerzett jövedelemnek egyik forrása. A pártbizottság beszámoló jelentése kitért arra, how a kiskőrösi járásban nincsenek rendezve a földtulajdon- és a földhasználati viszonyok. Ezzel összefüggésben a pártbizottság első titkára a vitaindító előadásában a következőket mondotta: — A tulajdonviszonyoknál a szakszövetkezetek tagsági gazdasága időnként a nem kívánt következtetések ^evonását eredményezi. Ügy ítéljük meg, hogy a szakszövetkezeti tulajdonviszonyok olyanok, amilyeneket az elmúlt tizennégy év során kialakítottunk. Helytelen lenne egyes fogyatékosságokat a szakszövetkezeti formára, mint a szövetkezeti mozgalomra fogni. Ennek a formának is megvannak a belső mozgató rugói, amit tudatosan kell kihasználnunk úgy, hogy a szocialista tulajdonviszonyokat erőteljesebb ütemben fejlesztjük, a magántulajdonnal szemben meghatározóvá tesszük. El kell érnünk, hogy a szakszövetkezeti tagság nagyobb ütemben kapcsolódjon be a közös munkába, a szocialista elosztási rendszerbe. Ma a legfőbb társadalmi érdek és a szocializmus felépítésének alapkövetelménye a társadalom szükségleteinek minél szélesebb körű kielégítése. Ezen a területen sok még a tennivaló. Az egyik ilyen teendő a munka termelékenységének növelése. Az a társadalom a fejlettebb, amelyik magasabb munkatermelékenységet és igazságosabb elosztási viszonyokat teremt. A szocialista társadalom fejlettebb, mint a tőkés társadalom, mert ezeket a kívánalmakat szervezetten meg tudja valósítani. A kiskőrösi járás szakszövetkezetei az elmúlt tizennégy évben igen szép eredményt értek el. Tagjaik elégedettek, munkájukat szorgalmasan végzik. Mind kevesebb viszont azoknak a száma, akik fizikai erejük teljében vannak. 1976-tól kezdve a járás szakszövetkezeteiben ötezer, a termelőszövetkezetekben nyolcszáz személy éri el a hatvaneves életkort. A szakszövetkezeti területek szétszórtak. A jövőben nem lehet azt elvárni, hogy pár száz négyszögöles földdarabok megmunkálásáért a gépek órák hosszat üresjáratban utazzanak. Ez nem hatékony munka még akkor sem, ha az érdekeltek megfizetik a gép költségeit. Ezért az egyik legsürgetőbb feladat a szántóterületek táblába vonása. Ezzel a szövetkezeti tagok jobban járnak, de a szövetkezetek is. ősszel számos szakszövetkezeti gazda tudott volna segítséget nyújtani a közös szőlőültetvény termésének a betakarításában, ha nincs töretlen kukoricája vagy gabonavetésre váró területe. A pártbizottság beszámoló jelentése utalt arra, hogy a kiskőrösi járás élelmiszer-gazdasága kedvezően fejlődött az utóbbi négy esztendőben. A Kiskőrösi Állami Gazdaságra a korszerű mezőgazdasági termelés a jellemző. A gazdaság vezetősége sokat fáradozott a közös érdekű együttműködés megvalósításában. Kedvező a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szakosodási törekvése. A beruházásokat célszerűen igyekeznek megvalósítani. Termelésüket száz-, vagyonukat hét. venmillió forinttal növelték három év alatt. A termelés szerkezetének egyszerűsítése különösen a termelő- szövetkezetekben jelentett előrehaladást a munka- és üzemszervezésben. Javultak a munkakörülmények és a jövedelmi viszonyok. 1970-hez viszonyítva az üzemi nyereség a termelőszövetkezetekben megháromszorozódott, a szakszövetkezetekben a négyszeresére, az állami gazdaságban pedig több mint ötszörösére emelkedett. Az üzemi eredménynövekedés a dolgozók és a szövetkezeti tagok kereseti viszonyait is kedvezően befolyásolta. A tsz-tagok jövedelme három év alatt 26,2, a szakszövetkezeti alkalmazottaké 34, az állami gazdaság dolgozóié 22 százalékkal nőtt, — A gazdasági építőmunkát, a különböző gazdálkodó szervek tevékenységét pozitívnak, előremutatónak ítéljük meg — mondotta a pártbizottság első titkára. — Tulajdonképpen ebben a négv- esztendős időszakban valósult meg az önálló vállalatszerű gazdálkodás. A vállalat, a szövetkezet munkájának legfőbb értékmérőjévé a nyereség fokozása vált. A gazdálkodó szervek megtanulták, hogyan kell nyereségesen dolgozni, s hogyan lehet ebből a termelést erőteljesen bővíteni. A gazdálkodó szervek eleget tettek a velük szemben támasztott követelményeknek, úgy hogy emellett társadalmi szervezetekké is váltak. Egybekovácsolták a vállalatnál dolgozók egyéni érdekeit a vállalati vagy csoportérdekkel. Szocialista társadalmunk tervszerűen, arányosan fejlődik. Tudatosan irányítjuk a fogyasztást, és a felhalmozást, megvalósítjuk a teljes foglalkoztatást, a társadalmi szükségletek minél jobb kielégítését. Ehhez tervszerű gazdálkodásra van szükség. Nem elég a terveket összességében teljesíteni, hanem minden részletében teljesíteni kell azt. — Nem mindennel való foglalkozásról van szó — folytatta az előadó, hanem az ésszerű szakosodásról. A már kialakult tevékenységet kell továbbfejleszteni, nagyobb méretűre emelni. Ehhez szükségesek különösen a szövetkezetekben a jól kidolgozott középtávú üzemfejlesztési tervek, s ezt a célt szolgálja a szövetkezetek egyesülése, a területek összevonása — mondotta vitaindító beszédében az előadó. A beszámoló kitért az ideológiai és kulturális helyzet fejlődésére. a pártélet kérdéseire és a kádermunkára is. Mint megállapította: Az általános haladással erősödtek járásunkban a közgondolkodás szocialista elemei, emelkedett a lakosság általános és szakmai műveltsége, tovább terjedt a marxista—leninista világnézet. A pártértekezlet eszmei, politikai munkánk fő céljaként azt jelölte meg, hogy „minél több ember vegyen tudatosan részt a szocializmus építésében’’. Az elmúlt négy évben a korábbiaknál érezhetőbb és eredményesebb volt mindkét osztály és a rétegek részvétele mai problémáink megoldásában, a további feladatok meghatározásában. A párton belül nőtt a politikai, ideológiai egység. Segítette az ideológiai munkát a jó politikai légkör és az ebből fakadó jó társadalmi közérzet, az emberek pártunk politikájába vetett bizalma. Erősödött a járásunk lakosságában a szocialista hazafiság érzése is. Megnyilvánulása a gyakorlati tettekben, a munkához “való viszonyban, a közösség ügyeinek előtérbe helyezésében, a közgondolkodás fejlődésében jelentkezik — állapította meg többek közt a beszámoló. K. A. KISKUNHALASI JÁRÁS A lakosság jobb életkörülményeiről adunk számot Kiskunhalason, a pártszékházban tartotta értekezletét az MSZMP járási bizottsága. A négyéves munkáról készült beszámoló jelentést Hegedűs István, a járási pártbizottság első titkára terjesztette elő, kiegészítve azt rövid szóbeli referátumával. A beszámoló jelentés elöljáróban a járás társadalmi viszonyait taglalja, s megállapítja, hogy a lakosság döntő többsége a két állami gazdaságban, a három erdészetben, a 24 termelőszövetkezetben, két közös vállalkozásban és 13 szakszövetkezetben dolgozik. A szocialista szektoron belül a termelőszövetkezeti gazdaságok területe több, mint kétszerese az állami gazdaságok területének. Az állami gazdaságokban iparszerű termelés folyik, a dolgozók munkakörülményei, szociális és kommunális ellátottsága magasabb szinten áll, mint a termelőszövetkezeti dolgozóknál. A termelő- szövetkezetek korábbi nagymérvű differenciáltsága a gazdaságok erősödésével csökkent. Tovább emelkedtek a személyi jövedelmek, de még mindig különbséget mutatnak az adottságoktól és a gazdasági eredményektől függően. Érezhetően javult a tsz-tagok szociális helyzete, kommunális ellátottsága. A demokratizmus szélesedésével a szövetkezeti parasztság nemcsak saját gazdasági ügyeinek intézésében, hanem a közösség életében is aktívan részt vesz. A tsz-tagok szemlélete, tudata és általános műveltsége fejlődött. Nőtt a társadalmi tulajdon becsülete, bár vannak még torzulások, amelyeket a korábbi szokások motiválnak. A fejlettebb tulajdonú szövetkezeti gazdaságok mellett jelentős területen dolgoznak a járásban a szakszövetkezetek. Az itt tevékenykedők életkörülményei és munkafeltételei javultak. Világnézetük, a közösség iránti felelősségük, a közösen végzett munka eredményeitől függően lejlődött, amit kedvezően befolyásoltak az utóbbi időben létrejött egyesülések, de érződik még a magántulajdonosi szemlélet. Az értelmiség számának erőteljes növekedése és összetétele arányosan alakult. E rétegen belül az elmúlt négy évben az agrár- és műszaki értelmiség száma jelentősen növekedett. A nagy számú pedagógus értelmiség fontos szerepet tölt be a falvak lakóinak életében, aktív munkájuk • a kultúra és az ideológia területén eredményes volt. A nem nagy számú nemzetiségiek helyzete azonos a magyar lakosság helyzetével: sem társadalmi, sem politikai vonatkozásban nincs megkülönböztetés. A munkahelyeken jó megértésben együtt dolgoznak a magyar, a szláv és a német ajkúak. Hovatartozásuk és megbecsülésük alapja a közösség javára végzett munka. Erőteljesen fejlődtek a járás községei, kedvezően változott a lakoság élete, mindenütt javuló életkörülményekről adhatunk számot. A nagyobb községekben lendületes urbanizációs folyamat indult meg. A községek belterületének lakossága mind a munka- és életkörülményekben, mind pedig a gondolkozásban és az igényekben közeledik a városi lakossághoz. A járásban működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelése a beszámolási időszakban dinamikusan növekedett. E növekedés úgy következett be, hogy egyidejűleg javult a befektetések és ráfordítások hatékonysága. A termelés növekedését mutatja, hogy a halmozott termelési érték az 1970. évi 1 milliárd 10 millió forintról 1974-ben várhatóan 1 milliárd 775 millió forintra növekszik. A termelési tevékenység árbevétele is mintegy 700 millió forinttal több, mint a bázisévben, vagyis 1970- ben. Az egy foglalkoztatottra jutó halmozatlan termelési érték 67 százalékkal, a szövetkezeti bruttó jövedelem pedig 52 százalékkal magasabb, mint 1970- ben. Kiegyensúlyozottan és folyamatosan emelkedett a járás termelőszövetkezeteink eszköz- állománya. Az állóeszköz-állomány növekedését azonban nem minden esetben követte párhuzamosan a forgóeszköz-állomány gyarapodása. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a termelőszövetkezetek forgóeszköz-ellátottságának stagnálása egy bizonyos szint után a termelés további bővítését és az állóeszközök eredményes működtetését gátolja. A vetésszerkezeten belül a kalászosok részaránya viszonylag állandó: 35—37 százalék körül ingadozik. Lényegesen megnőtt a búza és kukorica vetésterülete. A termésátlagok is növekedő tendenciát mutatnak. Külön ki kell emelni a járás területén működő szövetkezeteknél a kukoricatermelési rendszerek térhódítását. Nyolc termelőszövetkezet — közel hétezer hektár átlagában — 1974-ben mintegy 70 mázsás átlagtermést ért el, ami 30 százalékkal magasabb a járási termelőszövetkezeti átlagnál. A nagy arányú ültetvénytelepítések a szőlő- és gyümölcstermelésben biztosították a nagyüzemi alapok létrejöttét. Ez a telepítési időszak gyakorlatilag 1968-ban lezárult, de — az 1973- ban megjelent rendelet hatására — mind a szőlő, mind pedig a gyümölcstelepítés újra előtérbe került. Végrehajtották a járásban a gazdaságosan nem üzemeltethető ültetvények egy részének selejtezését, amely az üzemek számára kedvező volt. Jelenleg mintegy 2700 hektár az üzemi gyümölcsösök területe. A fenti rendelet szellemében az elmúlt évben összesen 227 hektár modern magasművelésű szőlő- ültetvényt telepítettek el. A termőképesség fokozása érdekében a gazdaságok a vegyszeres növény- védelem és a nagy tápanyagadagolás révén értek el jelentős eredményeket. A homok hasznosításának szerves részét képezte a beszámolási időszakban is a hagyományos erdő és cellulóznyár telepítése, amely évi 2000—2400 hektár között volt. A homok komplex hasznosítása a járás területén még nem megoldott kérdés. A beszámoló jelentés a továbbiakban az állattenyésztéssel, a háztáji és közös gazdaságok e téren tapasztalható együttműködésével, a szövetkezetek gépellátottságával foglalkozik, majd rátér a járás, területén működő állami gazdaságok és erdészetek tevékenységének elemzésére, s a területi szövetségek munkáját teszi mérlegre. Ezt követően az állami és a szövetkezeti ipar eredményeit, gondjait, majd a járás lakosságának kereskedelmi ellátottságát teszi mérlegre. . A szocialista munkaversenyről szólva megállapítja, hogy a párt közelgő XI. kongresszusára, valamint hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára készülve a munkaverseny jelentős eredményeket hozott. Az ipari és mezőgazdasági. a vállalati és szövetkezeti dolgozók nagy lelkesedéssel tettek felajánlásokat egyénileg és brigádokban egyaránt. A meghirdetett szocialista munkaversenyben közel" hétezer dolgozó 470 szocialista és szocialista címért küzdő brigád tett felajánlást, amelynek együttes értéke közel 72 millió forint. A vállalások általában a terven felüli teljesítésekét tűzték ki célul, de jelentős, a megtakarítások értéke is. A vállalások sokszínűek. Kommunista műszakok szervezésével és egyéb anyagiak biztosításával segítették a résztvevők környezetük és településük szépítését, a sportolásra alkalmas pályák megépítését, az óvodai és bölcsődei helyek számának gyarapítását. A vállalások értékelését a pártszervezetek folyamatosan végzik. A beszámoló jelentés a továbbiakban a járás lakosságának ideológiai, művelődésügyi és egészségügyi helyzetével foglalkozik, s azt' a meglevő gondok ellenére kielégítőnek, jónak minősíti. s megállapítja, hogy a közművelődés területén jelentős a fejlődés, de erőteljes továbbfejlesztése hosszú időt, nagy energiát, öszefogást és anyagi koncentrációt kíván. Végül taglalja a soron következő legfontosabb feladatokat, s részletesen elemzi a párt vezető szerepének érvényesülését, a községi pártszervezetek és az alapszervezetek munkáját. G. S. Mindannyiunk hasznára Mint az egyéb népgazdasági ágazatokban, úgy ez év január 1-től kezdődően az egészségügyben is sor kerül a csökkentett munkaidő bevezetésére. Ez a sok körültekintést igénylő átállás természetesen nem bonyolódhat le egyik napról a másikra, tehát a szükséges feltételek megteremtésétől függően az egész évre kiterjed. Magyarán: az egyik munkahelyen esetleg már e szerint dolgoznak, míg másutt talán csak hónapokkal később lesz majd alkalmazható. Emellett azonban a szakmán belül is differenciáltan szabják meg a csökkentés mértékét, vagyis bizonyos munkakörökben heti 42, másutt viszont 44 órát dolgoznak majd: Bács-Kiskun megyében ötezernél több személy érdekelt, vagyis_ élhet majd előbb-utóbb e kedvezmény előnyeivel. Mint említettük, ezt egyik-másik munkahelyen már be is vezették, az év második felétől kezdve pedig már megye- szerte általánossá válik. A törekvés egyébként az, hogy a több szabad időt elsősorban a három műszakban dolgozó kórházi nővé', rek vehessék igénybe. Elképzelhető, milyen alapos felmérés, a szempontok egyeztetése, a részletekbe menő szót-értés kellett. hogy megelőzze ezt a rendelkezést. Annak érdekében, hogy egyrészt a dolgozók mindegyike számára a lehető legalkalmasabb időszakra essen a szabad idő, másrészt, hogy a gondjaikra bízott sok ezer ember, a betegek, s az egészségügy sokféle tevékenységével élő többiek semmiképp ne szenvedjenek hátrányt. A rendelet bevezetése során ugyanis alapvető volt az a követelmény, hogy az egészségügyi ellátás színvonala a munkaidő módosítása után is változatlan maradjon, a fekvő- és súlyos betegek gondozása zökkenőmentes legyen. A munkaidő-csökkentés minél jobb megoldása érdekében egyébként többféle módszer alkalmazása válik szükségessé. A szakma sajátos helyzete miatt a napi munkaidő csökkentése, szabadnap a hét Bármely napján, végül pedig a kettő kombinációja alkalmazható. Minisztérium és alsóbb fokú egészségügyi szervek, intézmények és a szakszervezet összefogásával, közös intézkedéseik jóvoltából született és valósul meg lépésről lépésre ez az újabb szociális kedvezmény. A legelőnyösebb talán az anyáknak és a feleségeknek, de rajtuk kívül sok haszonnal élvezheti — különösen, ha ésszerűen él vele — az egészségügy minden egyes dolgozója. Megcsillantja egyúttal azt a reményt is, hogy a ma még meglehetősen nyomasztó kádergondokkal küszködő szakma a rendelet jóvoltából biztosabban számíthat a gyakorta nélkülözött utánpótlásra. De a társadalom egésze is nyereségként könyvelheti el ezt a megfontolt, közérdekű döntést. Hiszen feltételezzük — amire a rendelet megalkotói is bizonyára gondoltak és számítottak —, hogy a „fehér köpenyes hadseregnek” juttatott többlet-pihenés, a regenerálódásukat szolgáló nyugodt órák végső soron a magasabb szintű egészségügyi ellátásban térülnek majd meg, valamennyiünk javára. J. T.
