Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

1975. február 28. • PETŐFI NÉPE • 3 • Nemesnádudvari utca. (Pásztor Zoltán felvétele.) Miniszteri utasítás a rajztanárképzésről ŐSBEMUTATÓ Raffai Sarolta: Vasderes A kulturális miniszter utasítás­ban módosította az egyes pedagó­gusok középiskolai rajztanán kép­zéséről szóló korábbi rendelkezé­sét. A miniszteri utasítás értel­mében a Képzőművészeti Főisko­lán három és fél éves levelező oktatás keretében sikeres állam­vizsgával művészi rajz, szerkesz­tő és ábrázoló geometria, vala­mint művészettörténet oktatására jogosító középiskolai rajztanári oklevelet szerezhetnek azok, akik pedagógus munkakört töltenek be, általános iskolai rajztanári okle­véllel rendelkeznek, vagy a Kép­zőművészeti Főiskolán, illetve az Iparművészeti Főiskolán legalább négy évet végeztek, a felvételkor 45. életévüket még nem töltötték bei, s alak-rajzból kiemelkedő képességet tanúsítanak. A tanév • január elsejétől de­cember 31-ig tart, a szorgalmi idő tanévenként három részre (évhar­madra) tagozódik: február 1-től május 31-ig. július 15-től augusz­tus 15-ig és október 1-től decem­ber 31-ig. Az utolsó félév pedig két részre tagozódik: február 1-től május 31-ig és július 15-től augusztus 15-ig. Az utasítás hatályba lépett, rendelkezéseit első ízben az 1975. tanévben az első évfolyam hall­gatóira, azt követően pedig foko­zatosan a magasabb évfolyamok hallgatóira kell alkalmazni. Azok a hallgatók, akik tanulmányaikat az 1975. év előtt kezdték meg, azt változatlan tanulmányi rend­del folytatják és fejezik be. (MTI) A főpróbák időszakában mint­ha minden más ütemre járna a színházi üzemben. Óvatosabban nyitják az öltözők ajtaját, a szo­kottnál is csendesebben közleked­nek műszakiak, színészek a folyo­sókon, feszülten lesik a rendező utasításait. A társalgóban a mű fogadtatását találgatják, a műhe­lyek dolgozói utolsó hajrával tesznek eleget a kívánságoknak. Eredeti bemutatók előtt mintha a levegő is kicserélődne az újat teremtő, szavakból hús-vér em­bereket teremtő intézményben. Az igazgatótól az alkalmi bedolgozó­ig az foglalkoztatja az érdekelte­ket, hogy jól választottak-e? Meg­találták-e a mű leghatékonyabb megjelenítését? Miként fogadja a közönség az egyhónapos előkészü­letek után összeállt, végső formát kapott előadást. Miszlay István Jászay-díjas rendező Raffai Sarolta Vasderes című művének bemutatója előtt bizakodó. Ismeri jól a művet, hi­szen ő kérte a Kalocsán élő írót a téma színpadi feldolgozására. — Néhány esztendeje Miszlay István rendezte vendégként Ara­don a Diplomásokat. Kérem, ha­sonlítsa össze a Vasderessel. — A Diplomások című színmű­ben a mellékszálak és a főszálak Csütörtökön délelőtt Kecskemé­ten, a Fegyveres Erők Klubjában tartotta ülését a megyei közbiz­tonsági tanács elnöksége. Az ülé­sen megjelent dr. Szalóki László, az MKBT elnöke. Lengyel László, a megyei pártbizottság munkatár­sa. Elsőként Dávid József rendőr alezredes elemezte a megye köz­útjain a múlt évben, bekövetke­zett sérüléses baleseteket. dr. Franyó János rendőr ezredes, a megyei KBT ügyvezető elnöke ismertette az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács elé terjesz­tett, a múlt évi munkával foglal­kozó jelentést. Elmondta, hogy az OKBT elnöksége elismerését fe­jezte ki a Bács-Kiskun megyei Közlekedésbiztonsági Tanács el­nökségének azért a munkáért, amit az elmúlt évben a közlekedés biz­tonságáért. a balesetek megelőzé­séért tettek. A beszámolót pél­dásnak minősítették, s valameny- nyi megyei KBT számára meg­küldték. Dr. Pálvölgyi István rendőr hadnagy, a megyei KBT titkára az elmúlt évre vonatkozó szám­szaki, költségvetési jelentést is­mertette, majd az elnökség ha­tározatot hozott Kecskeméten a Czollner téri általános iskolában nem kötődtek olyan szorosan, mint az író legújabb alkotásában. A Vasderes nagyon szép ívet rajzol, nem utolsósorban azért, mert a „mellékszereplők” (nem szerencsés ez az elterjedt kifeje­zés) jobban árnyalják a főszerep­lőket, közvetlenebbül részt vesz­nek a legfontosabb cselekvések­ben, szükség szerint erősítik vagy visszafogják a jellemek, érdekek, helyzetek ütközését. — Miért tekinti fontosnak, je­lentősnek a színház igazgató-ren­dezője a ma esti bemutatót? — Arra törekedtünk, hogy visszajöjjön egy tehetséges író a színházhoz. Raffai Sarolta bebi­zonyította, hogy olyan lényeglátó és láttató, figuraalkotó adottságok birtokosa, amelyek képessé te­szik értékes drámai művek alko­tására. Alkalmakat kell teremteni számára, örülök, hogy most sjkef rült. Nagy öröm, hogy a felszabadu­lás 30. évfordulóját társulatunk egy Bács-Kiskun megyében élő író művével ünnepelheti. Raffai Saroltától azt kérdeztük, hogy mi ragadta meg a Vasderes egyéniségében. — Az elmúlt 30 esztendőben annyi minden történt ebben az egy KRESZ-tanterem kialakításá­ra. Dr. Szalóki László rendőr ez­redes végezetül ismertette: a bel­ügyminiszter a.megye közlekedés- biztonsági helyzetének megszilár­dítása érdekében kifejtett tevé­kenysége elismeréseként Gyenes Bertalant, a megyei tanács főelő­adóját. a Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozata; Ekker Lajost, az SZMT munkavédelmi felügyelőségének vezetőjét a Közbiztonsági Érem arany foko­zata kitüntetésben részesítette. A napirenden kívül felvetődő kérdések között szerepelt a Ve­zess baleset nélkül versenymoz­galomba való benevezés kiadása, illetve az alapszabály megküldé­se a járművekkel rendelkező vál­lalatok részére. Szó volt arról is, hogy g megyei KBT, különböző társadalmi szervek bevonásával, tegyen lépéseket az 1976-ban élet­be lépő új KRESZ ismertetésének megszervezésére. Ezzel kapcsolat­ban Dávid József elmondta, hogy az új jogszabály még nem teljes, s a központi elképzelés szerint a jogszabály ismertetésére, az egy­séges KRESZ-tankönyvek kibo­csátására csak ez év szeptemberé­ben kerül sor. Addig még önálló kezdeményezésként sem helyes az új jogszabály ismertetése. G. G. országban, annyi agyszerű ese­mény tanúi voltuk, amennyit az előző nemzedékek elképzelni sem tudtak. Ügy vélem, hogy az úgy­nevezett középkáderek, az intéz­mények, kisebb üzemek, közös gazdaságok vezetőinek többsége az átlagosnál szenvedélyesebben, lelkesebben dolgozott gyarapodá­sunkért. Főként azokat illeti el­ismerés, kik évtizedeket töltöttek a köz szolgálatában. A felszabadulás után sokan azért vállalták a nehezét, mert hittek valamiben. 25—30 évet ál­doztak az életükből, dolgoztak tiszta kézzel és tiszta szívvel. A közéjük tartozó termelőszövetke­zeti elnök, a Vasderes is megér­demli a tiszteletet? az elismerést. Színművem hősét abban a helyzetben ábrázolom, amikor át kell adnia tisztségét. Embertele­nül nehéz a helyzete, de ő úrrá lesz érzésein és belátja a fiatalí­tás szükségességét, mert kiváló ember, mert közösségben gondol­kodik. A téma időszerűségét aligha kell bizonygatnom.. Örülök, hogy a Katona József Színház művészei magukénak ér­zik a Vasderest, és nagy lelkese­déssel készülnek a bemutatóra. Heltai Nándor A zeneiskolában folyó munká­nak egyik legszebb része a tár­sas zene. A kamarazene nemcsak oktatási szempontból fontos, ha­nem nevelő ereje is kiemelkedő. Nem annyira szólistaként érez­hetik .meg a jó muzsika és a ze­nélés élményt, lelki felüdülést adó erejét a növendékek, hanem még fokozottabban az egyéni és közös, művészi és emberi fele­lősséget összesítő csoportos pro­dukcióban. Ugyanakkor az is igaz, hogy éppen nem a hyilvá- nos bemutatkozás lehetőségében rejlik a kamarazenélés fontossá­ga, hanem a bensőséges magunk- nak-játszás ban, a nagy mesterek üzenetével való közvetlen talál­kozásban. Ilyen módon aztán nemcsak eszköze a hangszeres zenei nevelésnek a kamarázás, hanem célja is. A kamarazene szeretete és igénye a legtöbb, amit a zeneiskolából kikerülő fiatalok magukkal vihetnek egész életűkre. Fokozottan érvé­nyes ez azok számára, akik nem készülnek zenei pályára. PÁRBESZÉD Szemetes utcák Két férfi megy az utcán. — Nézd, mennyi szemét van mindenfelé! — mondja indulato­san az egyik. — Mert rendetlenek az embe­rek! — így a másik. — A városnak kellene törődni ezzel! — replika zik az előbbi.-— Hiába törődik akárki vele, ha a járókelők mindent eldobál­nak. A vita tovább folyik. — Mindig felbosszant, ha lá­tom, hogy eldobálják a csikket, a cukrospapírt, az almacsutkát. — Engem meg az, ha látom: négy-öt. utcaseprő cseveg az ut­casarkon, ahelyett, hogy csinál­nák a dolgukat! — Nem értem, miért nem értik meg az emberek, hogy csúnya, ha egy város tele van szeméttel! Mintha nem is az ő városuk len­ne! — Nyugodj mpg, az ilyeneknek az otthonuk is rendetlen. — Nem mindig: a múltkor lát­tam egy ismerős diplomás embert, akinek gyönyörű, Ízlésesen be­rendezett lakása van, s aki nagy ívben dobta el a banánhéjat a téren. Más. baj van: az emberek egy része a lakását sajátjának ér­zi, de a várost már nem. — Lehet, hogy igazad van. V. M. Ezek a gondolatok a Kecske­méti Állami Zeneiskola 80. tan­évét köszöntő második növen­dékhangverseny kapcsán ötlöttek fel bennünk. A kamarazeneest műsora és színvonala céltudatos nevelőmunkáról vallott. A Háry Péter, Héjjas Pál, Homoki Fe­renc, Kovács Sándor, Lakó Sándor, Palotás József és Seöbő Ildikó tanárok vezetésével fel­készülő csoportok, ha olykor a szereplés okozta elfogódottsággal muzsikáltak is, jó felkészültség­ről, színvonalas irányításról tettek tanúbizonyságot. Nagyon jó, hogy a legkisebbekkel is meg­éreztetik a társaszene örömét, de ugyanolyan fontos, hogy a leg­nagyobbak, a továbbképzősök el­jutnak az igazi magasrendü ka­marazenéig. például Haydn mű­veivel, Öcsai László, Károlyi Klái’a, Jánosi Imre, Szabó Gel- lért, Kalmár Ágnes, Oláh Lajos, Márkus Szilvia, Gyöngyösi Ma­rianna műsora és előadása lehet a példamutató, mérce a még fia­talabbak részére. —s —y MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ RADIÁLGUMIK • A TAURUS Gumiipari Vállalat Abroncs­gyárában új üzemel avattak. Itt gyártják ezentúl az acélradiál- szerkezetű teherautó-, autóbusz- és kamion- abroncsokat, amelyeknek gyártási rendszerét az osztrák SEMPERIT- cégtől vette át a hazai cég. Az új fajta abroncsból már az idén 100 000 készül; a gumi­abroncsok élettartama 80—100 ezer kilométer. (MTI foto: Fehér József felv. — telcfoto — KS.) Munkakerülő a forgózsámolyon A határőrség illetékes szerve tiltott határátlépés kísérlete miatt büntető feljelentést tett Gál Gábor bajai lakos ellen. A huszonöt éves Gál negyedszer ütközött össze a törvénnyel. Először 1966-ban jog­talan használatért hét hónap, két év múlva hasonló jellegű bűncselekményért 12 hónap és 1970-ben ugyancsak jogtalan használatért 32 hónap szabadságvesztésre ítelte a bíróság. Gál legutóbb 1973. június 25-én szabadult a börtönből, s azóta többször is munkahelyet változtatott. Az utóbbi hónapokban pedig egyáltalán nem dolgozott, csavargó életmódot folytatott. Szeptemberben kezdődik az új KRESZ oktatása Ülést tartott a megyei KBT elnöksége I IFJÚ KAMARAZENÉSZEK Növendékhangverseny Kecskeméten Állok a sorban A sorbaállásnak Magyaror­** szágon története van. Har­minc évvel ezelőtt, ha elterjedt a híre annak, hogy a városban va­lahol kenyeret, lóhúst, melaszt, esetleg burgonyát lehet kapni, az üzletnyitás előtti este már kis- székkel jelentek meg az emberek, pokrócot csavartak maguk köré, s a fakírok türelmével várták az idő múlását, illetve a bolt nyitá­sát. A sorbaállásnak ezt a mód­ját természetesen a szükség, az akkori állapot határozta meg. De kiment-e a divatból a sor­baállás? Nem. Ma is látunk hul­lámzó, gyakran meglepően hosszú sort egy-egy bolt előtt, ahol ta­lán ugyanazt az árut kínálják, de kedvesebb az eladó, modernebb az üzlet, sárgább, érettebb a ba­nán,1 őstermelői tejfölt, körtét, őszibarackot lehet kapni. Magam is megrögzött és visszaeső sorba- álló vagyok. Kecskeméten, a Csongrádi úton van az az üzlet, ahol az úgynevezett Csorba-féle kenyeret árusítják. Ez a kenyér minőségileg a legjobb a városban. Hát itt. ebben a tenyérnyi kis boltban szoktam én sorbaállni, jó néhány, immár törzsvendégnek számító sorstársammal együtt. A két kiszolgálónő gyorsan, ponto­san dolgozik, kedvesek, tréfálkoz­nak a vevőkkel, amit az utóbbiak szívesen vesznek, sőt gyakran ők kezdik a tréfát. De nem mindenki egyszerű vá­sárló. Akadnak olyanok, akik­hez körülbelül tíz birka türelmé­re van szükség. Megáll egy asz- szonyság például a pult előtt és kijelenti, hogy neki a második polcon balról a harmadik ke­nyérnek a külső vége kell. Le­veszi a kiszolgáló az „illető” ke­nyeret, de közben a hölgy meg­gondolja magát. Jaj, kedveském, nem azt gondoltam ám. hanem a mellette levőt. Ugye nem tetszik haragudni? Ekkor még nem haragszik a kedveském. de az arca mintha már pirosabb volna. Leveszi a másik kenyeret. Megkérdezi, hogy ez jó lesz-e? Jönnek a kételyek a vásárló részéről: jól meg van ez sülve? Elég meleg? Amikor ki­elégítő választ kap, már-már megnyugszik az eladónő és ket­tévágja a ropogós, látszatra is fi­nom kenyeret. Mérlegre teszi, s bemondja az árát. A hölgy a fe­jéhez kap, hogy jaj, aranyos­kám. ez nekem sok lesz. mert én pont egy kilót kértem, ez pedig ugyebár egy kiló és öt deka. Jó, rendben van, megméri az eladónő a kenyér másik felét. Az viszont csak 95 deka. ÉJ e a vásárló láthatóan már le- tett ennek a kenyérnek, il­letve valamelyik felének a megvé­teléről, s tekintete a polcokon ku­tat. Kiszúr egyet, anhak kéri a kül­ső végét, bár az sem egészen olyan, amilyet elképzelt. A sor — vagy tizenöt ember — már ideges mor­gásokat hallat. Mikor azonban az eladónő leveszi a másik kenyeret, a hölgy kijelenti, hogy az előbbi­nek az utóbbi fele mégis megfelel, A mérleg mögé pillantva látom, hogy a barna kiszolgálónő arca a biborlila és a búzayijágkék szí­neket variálja. S ez így megy még öt ember esetében, amikor vásárlói jogai­nak teljes tudatában a pult elé lép egy ötven körüli férfi. — Egy egész kenyeret kérek. Azaz két kilót — Melyiket lesz szabad ...? — bizonytalankodik a válogatáshoz szokott kiszolgálónő. — Ott. a legalsó polcon belüi van egy, amelyiknek csak a sarka látszik ki. Ügy veszem észre, hogy az nem is túl világos, nem is túl sötét Ha a formája is jó. akkor megfelel A z eladónak húsz kenyeret ^ kell arrébb rámolnia, hogy a megjelölt kenyérhez hozzáfér­jen. Türelmesen pakol, majd elő­húzza a nem is ilyen, nem is olyan darabot. Mérlegre teszi. A férfi szemei láthatóan kijjebb jön­nek, és dermedten m^red a kenyé­ren levő pici, négyszögletes pa­pírkára. — Ez nem Csorba-kenyér? — kérdezi olyan hangsúllyal, mint akit be akartak csapni, de ő szem­füles és rájött — Dehogynem! — hangzik a válasz. — Akkor mért fehér papír van rajta, hiszen a Csorba-kenyéren rózsaszínű szokott lenni? — Kérem szépen, elfogyott a rózsaszínű és most ilyet tettek rá. Ilyen fehéret. Megfelel a kenyér önnek? — Ez nem Csorba-kenyér, ne­kem ne tessék ilvet mondani, ezt a Klapka utcán sütötték, csak így akarják eladni — hangzik a fel­háborodott válasz. — Uram. a Klapka utcán már két éve nem is sütnek kenyeret, csak süteményeket. Nyugodjon meg, ez CsorbfL-kenyér — De mi lesz. ha otthon kide­rül, hogy mégsem az? — Akkor vissza tetszik hozni és én itt, a maga szeme előtt megeszem az egészet — jön ki a sodrából érthetően az eladónő. A férfi a szatyorba süllyeszti a ke­nyeret. de látszik az arcán, hogy nincs meggyőzve. Az eladónő megkérdezi, kér-e még valamit? — Igen! Hat darab kiflit is ké­rek. De ne görbét tessék adni — jelenti ki a sorbaállók és az el­adó nagy megdöbbenésére a tisz­telt vásárló. — Kérem, nagy*. í sajnálom, de itt csak görbe kiflik vannak. Vagy viccel itten a kedves vevő? — kérdezi 300-as vérnyomással az eladó — Már úgy értve eztet, hogy­ne nagyon legyen görbe. — Aha! Szóval nem vajas, ha­nem amolvan. Miért nem így ké­ri?.; p n következem a pultnál. — Kérek egy kiló kenyeret — dobom be a „rendelést”, de a fia­talasszony csak néz rám. Még vár valamit — Milyet parancsol? — Egy kiló kenyeret. — Milyen legyen, szőke, barna, magas, alacsony, vagy milyen, tessék már nyilatkozni, itt sokan várnak még.-— Mindegy, csak kenyér le­gyen! — válaszolom határozottan, de az eladónő gyanúsan néz rám. Levesz a polcról egy egészet, ket­tévágja, s időnként az arcomat kémleli. Nem akarja elhinni, hogy mindegy. Fizetek, elteszem a ke­nyeret és indulok kifelé. Valaki megjegyzi, jó hangosan: — Minek áll sorba az ilyen, ha r.eki mindegy, milyen kenyeret kap ? Gál Sándor A rendőrség korábban körö­zést adott ki ellene, mert koráb­bi munkahelyén sem tudtak ró­la, de a lakásán sem találták. Utóbb megállapítást nyert, hogy miután Gál a munkahelyét fel­mondás nélkül elhagyta, Fonyó­don, Baján, Debrecenben és Bu­dapesten csavargóit. Közben ese­tenként alkalmi munkát vállalt, de inkább a szemétgyűjtő-telepe­ken és más helyeken üres üve­gek, palackok gyűjtésével fog­lalkozott, amelynek értékéből fe­dezni próbálta kiadásait. A munkától undorodó Gál Gá­bor Budapesten, munkakerülő cimboráinak társaságában italo­zott, s mámoros hangulatban el­határozta. hogy illegális körülmé­nyek között az Amerikában élő nagybátyjához szökik. A Keleti pályaudvaron -különös ötlete tá­madt: kieszelte, hogy a 908-as nemzetközi gyorsvonat valame­lyik vagonja forgózsámolyán meghúzódva esetleg észrevétlenül kijuthat Jugoszláviába, majd ■ Nyugatra. Alkalmas időpontban a szerelvény utolsó előtti vagon­jának forgózsámolyán bújt meg, s a mínusz 5—6 fokos hidegben 90 kilométeres sebességgel szá­guldott a kelebiai határállomás felé. Bonczidai Károly őrmester és Hegedűs László határőr kétszeres élenjáró katona 2.40 órakor a mozdonynál kezdte ellenőrző munkáját, hogy a merészkedők számára alkalmas búvóhelyeket átkutassa. Az útlevélkezelőkkel együtt — akik az utasok okmá­nyait ellenőrizték — párhuzamo­san haladtak a szerelvény vé­ge felé. A koromtól és füsttől fe­ketére festett, s hidegtől der­medt Gál a határőrök ébersége Bonczidai Károly határőr őr­mester. • Hegedűs László határőr. révén, Nyugat helyett az illeté­kes rendőrkapitányságra érke­zett. Gazsó Béla

Next

/
Thumbnails
Contents