Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

A megyei pártbizottság beszámolója I. A megye társadalmi viszonyainak változása, az alapvető osztályok, egyes rétegek helyzete A X. kongresszus határozatá­nak végrehajtása során jelentős eredményeket értünk el megyénk­ben. Tovább szilárdultak a szo­cialista viszonyok. Ez kifejeződik többek között a megye társadal­ma osztályszerkezetének változá­sában is. A megye aktív keresői közül 51.1 százalék munkás, 28,5 százalék szövetkezeti paraszt, 18,1 százalék értelmiségi és egyéb nem fizikai foglalkozású. 4.3 százalék kisárutermelő. Ebből kitűnik, hogy megyénkben, amelynek ed­digi története során hagyomá­nyosan a paraszti lakosság volt abszolút többségben, az utóbbi másfél évtizedben az iparfejlesz­tési politika eredményeként a munkásosztály létszámát tekintve is vezető osztálya lett a megye társadalmának ^ A szövetkezeti parasztság szá­ma a korábbiaknál lassabb ütem­ben ugyan tovább csökkent, de a mezőgazdaságban közvetlen fog­lalkoztatottak számaránya orszá­gos viszonylatban nálunk tovább­ra is a legnagyobb. Megyénk la­kosságának kétharmada közvet­lenül vagy közvetve kötődik a mezőgazdasághoz. A mezőgazdasági üzemek kor­szerűsödésével az iparszerű ter­melés, munkaszervezés és jutta­tási módok ter jedésének eredmé­nyeként csökkent a különbség az ipar és a mezőgakdaság között, Az évtizedek óta tartó elván­dorlás üteme a beszámolási idő­szakban lelassult, sőt 1974-ben a természetes szaporodás növeke­dése következtében a lakosság csökkenése megállt. Nem változott lényegesen a me­gye hagyományos települési struk­túrája. Az országosnál valamivel gyorsabban nőtt a városi lakos­ság aránya (33 százalékról 39,5 százalékra), A külterületi lakos­ság évi átlagban mintegy 1,5 szá­zalékkal tovább csökkent ugyan (főleg a szórványtanyákon), de még mindig 140 ezer ember él külterületen. Falun a korábbinál sokrétűbb foglalkoztatási struktúra kialaku­lásával új társadalmi kapcsolat- rendszerek jöttek létre, a művelt- . ség, a városiasabb életkörülmé- nyék terjedésével a város és a fa­lu közelebb került egymáshoz. építőiparban, a további része az állami, mező-, erdő- és vízgazda­ságokban, a kereskedelemben, a közlekedésben, a hírközlésben és a nem termelő ágazatokban dol­gozik. Az utóbbi négy évben tovább fejlődött a munkásság politikai öntudata. Állásfoglalása, tevé­kenysége, fegyelme, szemlélete meghatározó módon befolyásolta a dolgozók minden csoportjának, rétegének felfogását, magatartá­sát. Nőtt a munkásság közéleti aktivitása. A választott párttiszt­ségekben növekszik arányuk. A szakszervezeti tisztségviselők két­harmada munkás. Emelkedett részvételük más társadalmi szer­vezetekben is. Az ipari munkásság szakkép­zettségének általános színvonala emelkedett. A szakmunkások szá­ma mintegy egyötöddel nőtt, a munkásokon belüli arányuk is emelkedett. A beanított és segéd­munkások aránya 54 százalék. A betanított és segédmunkások e viszonylag magas aránya azzal függ össze, hogy a megyében a tárcaipari vállalatok tevékenysége nagyrészt ilyen munkán alapul és a mezőgazdaságban foglalkoz­tatott munkásoknak is csak 35 százaléka szak- és betanított munkás. A munkások közel 40 százaléka végezte el az általános iskola 8. osztályát és 2 százaléka érettségizett. Ezen túlmenően me­gyénk munkásságának arculatát az is befolyásolja, hogy iparunk­ban főleg gyáregységek, telephe­lyek találhatók, meglehetősen he­terogén termelési struktúrával, üzemeink viszonylag kisméretűek, egy részüknél elmaradott a tech­nikai színvonal. Széles körű a kö­tődés a mezőgazdasághoz, magas a vegyes családok aránya. A megye munkásságának zöme első generációs munkás, sok he­lyen hiányoznak az ipari mun­kásmozgalom hagyományai, ezek jórészt még csak most alakulnak ki. Mindebből következik, hogy a munkássá formálódás folyamata most szélesedik, s ebben fokozott szerep hárul a pártszervezetek szocialista brigádmozgalomra, a törzsgárdára, a szakszervezetek­re. A tulajdonviszonyok fejlődése Szocialista fejlődésünk legfőbb biztosítéka a termelőeszközök döntő többségének társadalmi tu­lajdona. A X. kongresszus hatá­rozatának végrehajtása idősza­kában elért megyei eredmények is a szocialista tulajdon erősödé­sének bázisán születtek. A szocia­lista szektorban dolgozik az aktív keresők 95,4 százaléka, s itt állít­ják elő a termelési érték 90,7 szá­zalékát. A szocialista tulajdonfor­mák körében a döntő súlyt az állami tulajdon képviseli, itt dol­gozik a foglalkoztatottak 66,6 szá­zaléka. Az állami tulajdon döntő súlya mellett megyénkben a szövetke­zeti tulajdon részesedése is igen jelentős. Itt dolgozik a foglalkoz­tatottak egyharmada. A szövetke­zetek állítják elő az iparban ter­melt érték 9.3 százalékát, bonyo­lítják a kereskedelmi forgalom­nak csaknem a felét, használa­tukban van a mezőgazdasági te­rület 60.7 százaléka. A beszámolási időszakban a szocialista tulajdon mindkét for- májs fejlődött. Az országos ten­denciákkal összhangban folytató­dott a szocialista tulajdon két for­májának egymáshoz való közele­dése; a mindinkább korszerű nagyüzemekké váló szövetkezetek gazdálkodásában erősödtek a vál­lalati jellegű vonások. Mezőgaz­daságunkban egyre nagyobb sze­repet kaptak az iparszerű terme­lési rendszerek. Erősödtek, ter­jedtek az állami gazdaságok és mezőgazdasági szövetkezetek koo­perációi; tovább szilárdultak a szövetkezetek közötti valamint a szövetkezeti és az állami szektor részvételével korábban létrejött társulások, vállalkozások, ha nem is a lehetséges és kívánt mérték­ben, de újak is alakultak. Fejlőd­tek a mezőgazdasági üzemek, va­lamint az ipari és kereskedelmi vállalatok szerződéses kapcsola­tai. A szövetkezeti tulajdon tér­hódítását jelentette, hogy a hasz­nálatukban levő földek mintegy fele ma már jogilag is tulajdo­nukat képezi. A munkásosztály lielyzetének alakulása A szocialista építésben elért eredmények hatására nőtt és erő­södött megyénkben is a munkás- osztály. A 145 ezer főt kitevő munkásság, az aktív keresők többségét adja. A munkásság /öbb mint fele az iparban és az A megye munkásságának a po­litikai, gazdasági életben betöl­tött szerepe, számbeli növekedé­se. szakmai és általános művelt­ségének emelkedése, növekvő ak­tivitása meghatározó módon be­folyásolja a megye fejlődését. A szövetkezeti parasztság helyzete A szocializmus építésében elért sikerek a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek megerősödése, az anyagi, műszaki bázis növekedé­se, a termelés korszerűsödése to­vábbi átalakuláshoz vezetett a szövetkezeti parasztság belső réte- geződésében és létszámának ala­kulásában. Szövetkezeteinknek 108 ezer tagja van. Ebből 75 ezer a tsz-ekhez, 33 ezer pedig a szak- szövetkezetekhez tartozik. Az el­vándorlás mértéke már a harma­dik ötéves terv időszakában csök­kent, s ez a lassulási tendencia a beszámolási időszakban fokozot­tabban érvényesül. Folytatódott a gazdaságilag szi­lárdabb. jól gazdálkodó tsz-ekbe a szakképzett munkaerő vissza­áramlása. Ahol iparszerűvé vált a mezőgazdasági termelés, ott egyre több fiatal tért vissza a szövetkezetekbe, főként az egész évben foglalkoztatottságot bizto­sító, műszakilag fejlettebb ága­zatokba. A szövetkezeti tagokra kiterjesztett társadalmi juttatá­sok és a javuló munkakörülmé­nyek is kedvezően hatottak. A visszaáramlók és a fiatalok ter­melőeszközök nélkül lépnek a szövetkezetekbe, így kötődésük is más jellegű. A gyengébb termő­helyi adottságokkal rendelkező szövetkezetekből viszont folytató­dott. az elvándorlás, főként az iparba és az építőiparba. Továbbra is jellemző tényező a szövetkezeti parasztság elöregedé­se, munkaképes szövetkezeti tagok arányának csökkenése. A tsz-ta- gok közül 31 ezer, a szakszövet­kezeti tagok közül pedig 5 ezer a járadékosok és a nyugdíjasok száma. A gazdaságilag szilárdabb tsz-ekben a tagság elöregedésével az aktív tagok és az alkalmazot­tak átlag életkora nem növeke­dett. sőt a fenti okok következ­tében bizonyos fiatalodás tapasz­talható. A kialakult helyzetben a tagok folyamatos foglalkoztatott­sága, illetve a szövetkezetek mun­kaerő-ellátottsága általában meg­oldott. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben gondot okoz az utánpótlás. Másutt viszont a ter­melési tényezők optimális kihasz­nálása és a foglalkoztatási köte­lezettség szül ellentmondásokat. A korszerű agrotechnika beve­zetésével párhuzamosan a hagyo­mányos paraszti munka fokoza­tosan átadja helyét a differenci­áltabb szakmunkának. A szövet­kezetekben dolgozó tagok és al­kalmazottak 22 százaléka szak-, illetve betanított munkás. Bár a parasztság iskolai végzettsége ala­csonyabb, mint más népgazdasá­gi ágakban dolgozóké, szakmai és általános műveltsége növek­szik. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek fokozatosan alakít­ják az ott dolgozók közösségi tu­datát. Parasztságunk a maga gaz­daságának érzi és tartja a kö­zös gazdaságot, abban találja meg egyéni boldogulását. Ez az irány­zat azonban megyénk szövetkeze- zeti parasztságának közel har­madát kitevő szakszövetkezetek esetében lényegesen lassúbb, többségük elsősorban saját keze­lésű gazdaságában dolgozik, a közös területeken inkább alkal­mazottakat foglalkoztatnak. A szövetkezeti demokratizmus szélesedésével párhuzmosan nőtt a parasztság közéleti aktivitása. A társadalmi rétegek helyzete Mind jelentősebb társadalmi réteg megyénkben is az értelmi­ség. Számuk mintegy IC ezer. A tudományos, műszaki haladással párhuzamosan szerepük mindin­kább nő, tevékenységük fokoza­tosan átalakul és egyre inkább alkotóvá válik. Munkájuknak ré­sze van azokban az eredmények­ben, amelyeket a X. kongresszus határozatainak végrehajtása so­rán megyénkben elértünk. A megye értelmiségének 40 százaléka pedagógus, majdnem azonos a műszaki, az agrár ér­telmiségiek és a közgazdászok együttes aránya, a többiek meg­oszlanak az egészségügy, a köz- igazgatás, az igazságügy és a közművelődés között. Annak elle­nére, hogy ez a réteg a beszá­molási időszakban dinamikusan nőtt, még mindig hiány van szin­te minden értelmiségi pályán. Megyénk gazdasági és társadal­mi életében hasznos szerepet tölt be az 5269 kisiparos, 627 kiske­reskedő és a 6200 egyénileg gaz­dálkodó paraszt. Többségük be­csületes munkát végez, amely a szocializmus építésének szolgála­tában áll. .Bács-Kiskun megye előrehala­dásának egyik alapvető forrása a társadalriii osztályok és rétegek szövetségé, amely szocialista cél­jaink elfogadására és így az alap­vetően azonos érdekekre épül. To­vábbi felemelkedésünk, terveink kivitelezése is ezen alapszik. Ér­vényesül, és egyre magasabb szin­ten valósul meg a társadalmi ré­tegek összefogása, mélyül a szo­cialista nemzeti egység. Rendsze­rünk politikai alapja, a munkás— paraszt szövetség tovább erősö­dik és gazdagodik. Újból meg­mutatkozott ez az elmúlt évben az őszi termésbetakarítás nehéz körülményei között, amikor a munkások a dolgozó parasztok segítségére siettek, s így jelentős értékeket mentettek meg. Megyénkben következtésen és eredményesen alkalmazzuk és valósítjuk meg pártunk lenini nemzetiségi politikáját. Ennek nyomán a nemzetiségiek cselek­vőén vesznek részt a politikai életben, a gazdasági, a kulturális épitőmunkában. Az ifjúság helyzete Megyénk ifjúságára a döntő hatást a szocializmus eszméi gya­korolják. Erősödött helytállásuk nőtt részvételük a közéletben. Számos társadalmi akcióban vet­tek részt. (Ifjúsági lakásépítési akció, ősz* betakarítási munkák stb.) Aktív résztvevői a szocialis­ta munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak. Társadalmi, gazdasági, szociá­lis, kulturális helyzetük a párt ifjúságpolitikájának végrehajtásá­ra tett intézkedések hatására fej­lődik. A közvélemény az ifjúság erkölcsi, politikai arculatának megítélésében elfogadja a párt ál­láspontját, egyre kevesebb a szél­sőséges vélemény. A társadalmi, állami, gazdasági szervek és in­tézmények vezetőinek munkájá­ban kezd állandó gyakorlattá vál­ni az ifjúság helyzetével, problé­máinak megoldásával való törő­dés. Nőtt a felelősség az ifjúság helyzetének alakulásáért. Az ifjúság tanulási, sportolási, kulturális igényeinek jobb kielé­gítésére, a szabad idő hasznos eltöltésére tett intézkedések jól szolgálták az ifjúságpolitikai cé­lokat. Szocialista fejlődésünk és a tuda­tos nevelőtevékenység nyomán pozitív fejlődés tapasztalható az ifjúság eszmei-politikai nevelésé­ben. A politikai élet különböző területein tevékenykedő válasz­tott testületek, az intézmények, a munkahelyek, a szülők és a pe­dagógusok felelőssége és példa­mutatása terén tapasztalható fo­gyatékosságok mérsékelik a ne­velőmunka hatékonyságát. A nők helyzete Megyénk lakosságának több mint a fele nő. Társadalmi, gaz­dasági és szociális helyzetük ala­kulása alapvetően megfelel a párt nőpolitikájának. A Közpon­ti Bizottság nőpolitikái határoza­tának végrehajtásán a párt-, ál­lami, gazdasági szervek és in­tézmények eredményesen dolgoz­nak. Fejlődött a közgondolkodás, erősödött a nőpolitika érvényesí­tése melletti kiállás, csökkent a közömbösség, és a szélsőséges megnyilvánulás is egyre keve­sebb. A munkahelyi vezetők többsége felismeri a nők helyzete javításának társadalmi szüksé­gességét. Növekedett a dolgozó nők po­litikai aktivitása, érdeklődése a közügyek iránt, Egyetértenek a párt politikájával, részt vesznek végrehajtásában. A munkahelyen becsülettel helytállnak, növek­szik számuk a szocialista brigád­mozgalomban. Lassúbb a fejlődés a tanyán lakó és a bejáró nődol­gozóknál. Felkészültségük, látó­körük az átlagosnál alacsonyabb. A különböző intézkedések ered­ményeként viszonylag gyorsabb a fejlődés a nők gazdasági, szociá­lis helyzetének javításában. Nőtt a foglalkoztatottak száma, a munkaképes korú nők 67 száza­léka áll munkaviszonyban. Ered­ményt értünk el az „egyenlő 1 munkáért egyenlő bért” elvének" érvényesítésében. A kirívó esetek megszűntek. Bővültek a munka­helyi szociális létesítmények, a gyermekintézmények, javultak a munkakörülmények. A központi és a megyei intézkedések ered­ményeként számottevően javulta sokgyermekes és az egyedülálló anyák helyzete. Fejlődött a nők politikai, szak­mai képzettsége, azonban itt las­sú az előrehaladás. Kevés köztük a szakmunkás;vio; yg> ofern ,ó!pi .Ä vevő nők szama alacsony. Nptt arányuk a különböző választott szervekben. A vezetők között azonban arányuk változatlanul elenyésző. Az állami szervek munkája és a törvényesség A párt X. kongresszusa a szo­cializmus teljes felépítésének egyik időszerű központi feladata­ként jelölte meg az államélet és a szocialista demokrácia fejlesz­tését. Az államélet és a szocialis­ta demokrácia továbbfejlesiztésé- nek azon elve, hogy egyidejűleg erősödjék a központi irányítás és a helyi szervek önállósága, ta­nácsaink munkájában — lényegi­leg — helyesen érvényesül. A tanácstörvény segítette a kü­lönböző hatáskörű tanácsok kö­zötti munkamegosztást. A hu­szonegy nagyközség kialakításá­val, megyénk lakosságának két­harmad része városi, jellegű igaz­gatási jogosítványokkal rendelke­ző településeken él. Az ügyekben első fokon ott döntenek, ahol azok keletkeznek. A korábbihoz képest tanácsaink nagyobb hatáskörrel rendelkez­nek gazdasági és igazgatási ügyekben. Az előttünk álló je­lentős feladatok szükségessé te­szik a megyei irányítás és ellen­őrzés hatékonyságának fokozását. Az önkormányzati jelleg anya­gi alátámasztásához szükséges he­lyi erőforrások feltárásában és a társadalmi erők mozgósításában van előrehaladás. Eredményesek a társadalmi és egyéb nem taná­csi szervekkel létrejött kapcsola­tok és megállapodások. Jórészt ennek ér. egyéb lakossági kapcso­latoknak köszönhető, hogy tele­pülésfejlesztési célkitűzéseinket több helyen sikerült túlteljesíte­ni. Megyénkben a társadalmi munka egy főre számított érté­ke 1970—1973 között r86 forint­ról 338 forintra emelkedett, ami országosan is kimagasló ered­mény. Tanácsaink helyesen élnek a ren­deletalkotási jogukkal. A meg­alkotott szervezeti működési sza­básaik a helyi sajátosságokra épülnek és erősítik a tanácsok működésének demokratizmusát. Tanácsaink végrehajtó bizott­ságai megfelelően járnak el a jogszabályok végrehajtásában, és általában helyesen hangolják ösz- sze az ágazati és helyi feladatok végrehajtását. Ezzel függ össze, hogy sikerült eredményes mun­kát végezhi a településfejlesztés­ben, a lakosság életkörülményei­nek javításában. A fejlesztési elképzelések ki­dolgozásánál azonban még nincs meg a kívánt hatékonyság, bár fejlődött a tanácsi bizottságok munkája is. A fejlődés jele, hogy 2143-an dolgoznak a különböző bizottságokban, ez a tekintélyes testület a tanácstagok 51 százalé­kát képviseli. Ami a tanácsok hatáskörébe tartozó egyéb problémákat ille­ti, növekszik a városok kisugár­zó hatása, létrejött bizonyos fajta kölcsönhatás a város és a közvet­len környék között, s ez a kap­csolat jól észlelhető a városi irá­nyítás alá tartozó öt községünk­ben. A színvonalasabb tanácsi mun­ka személyi feltételeinek megte­remtése tekintetében is jelentős a javulás, bár a községekre ez nem mindenütt vonatkozik. Né­hány községünkben pedig indo­kolttá vált a korábban megszün­tetett tanácselnöki funkció vissza­állítása is. * * * Megyénkben a szocialista tör­vényesség, a közrend és közbiz­tonság szilárd. A bűnüldöző, igazságszolgáltató és államigazga­tási szervek a törvényeket betart­ják és betartatják. A lakosság döntő többsége törvénytisztelő, ily módon érvényesül az az elv, hogy a becsületes állampolgárt jogalkalmazásunk védi, a tör­vénysértés pedig nem marad bün­tetlen. Jogalkalmazásunk általá­nos politikai célkitűzéseinknek és a jogpolitikai elveknek meg­felelően fejlődött, az érintett szervek jó munkát végeztek. Az eltelt négy év alatt na­gyobb társadalmi veszélyt jelen­tő államellenes bűncselekmény nem volt, a kisebb súlyú ilyen cselekmények száma is elenyé­sző. Munkánk nyomán növeke­dett az imperializmus fellazítási politikájával szemben az éber­ség. Az elkövetett bűncselekmények összetétele az elmúlt időszakban változott. Az erőszakos bűncse­lekmények aránya az érintett szervek megfelelő fellépése kö­vetkeztében 20 százalékkal csök­kent. A társadalmi tulajdon, még inkább a személyek javai elleni bűncselekmények száma azonban a javuló felderítés következté­ben bizonyos emelkedést mutat. **« A népi ellenőrzés szervezete segítette a közérdek érvényesülé­sét. Elősegítették az előforduló negatív jelenségek és azok okai­nak feltárását, intézkedéseik a törvényesség megtartását szolgál­ták. Vizsgálták a lakosság köz­érdekű bejelentéséit, valamint a gazdasági élet jelenségeit, a la­kosság éltkörülményeinek alaku­lását. A megye gazdaságának szocialista fejlődése A megye gazdasága a X. kong­resszus, az 1970-es megyei párt- értekezlet és a IV. ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célkitűzéseknek megfelelően fej­lődött. A megye minden nyolcadik la­kosa és negyedik foglalkoztatott­ja az iparban dolgozik. A beszá­molási időszakban az ipar már nagyobb termelési értéket ho­zott létre, mint a mezőgazdaság. Ennek ellenére a megye mező- gazdasága a népgazdaságban je­lentős szerepet tölt be; megyénk változatlanul az iparilag kevésbé fejlett, mezőgazdasági jellegű megyék közé tartozik. A munkaerő képzettségének javulása, a termelőeszközök kor­szerűsítése adta a gazdasági nö­vekedés nagyobb hányadát, a fejlődés alapvetően intenzív jel­legű volt. A mennyiségi célkitű­zések mellett előtérbe kerültek a minőségi követelmények, az adottságok jobb kihasználása, az arányosabb területfejlesztés. Erő­södtek a kiegyensúlyozottabb fej­lődést szolgáló irányzatok. A gazdasági építőmunka • tapaszta­latai megyénkben is azt mutat­ják, hogy gazdaságirányítási rendszerünk alapelvei — a szük­séges igazításokat is figyelembe véve, s azok átlal is — igazolód­tak. A tervezettnél és az országos átlagnál gyorsabb ütemben nőtt az ipari termelés. Korszerűsödött a termelésszerkezet, javult a ter­melékenység, elptérbe került az ipar koncentrációja. Kialakuló­ban van az egymáshoz kapcsoló­dó iparágak rendszere. A meny- nyiségi szemléletet egvre inkább felváltja a. hatékonyságra és jö­vedelmezőség növelésére való tö­rekvés. A korszerű termelési rendsze­rek elterjedésével, nagy teljesít­ményű gépek fokozott alkalma­zásával, szakosított állattenyész­tő-telepek létrehozásával a mező- gazdaság a tervezettnél gyorsabb ütemben fejlődött. Országosan is kiemelkedő eredményeket értünk el a búza, a kukorica és a szőlő termesztésében. Az elért eredmények mellett egyes területeken továbbra sem kielégítő az előrehaladás. Több gazdaságpolitikai határozat vég­rehajtásának csak a kezdetén vagyunk. Elsősorban az üzem- és munkaszervezés tökéletesítésében, az élőmunka és az eszközök jobb kihasználásában rejlenek a gyor­sabb előrehaladásunk tartalékai. A beruházások alakulása A megye társadalmi—gazdasági fejlődése szempontjából kiemel­kedő jelentőségű beruházások összességükben az 1970. évi párt­értekezlet által meghatározott cé­loknak megfelelően alakultak. A szocialista szektor IV. ötéves ter­vi beruházási előirányzata 17 milliárd forint volt. A folyamat­ban levő beruházások alapján a tervidőszak végéig várhatóan 19 milliárd forint összegű beruházás valósul meg. A megközelítően 4 milliárd fo­rint összegű magánberuházás összefügg a magánlakás-építés erőteljes fejlődésével, a lakos­ság növekvő életszínvonalával. A beruházások hatékonyságának nö­velésére hozott központi és me­gyei határozatokat követően már kedvezően alakult a beruházások anyagi-műszaki összetétele. A gé­pi beruházások aránya közel 10 százalékkal nőtt, mind az ipar­ban, mind a mezőgazdaságban a tervezettnél magasabb a gépi be­ruházások aránya, de időarányo­san teljesülnek az építési beruhá­zások is. Jellemző, hogy a mezőgazdaság­ban közel két és félszer annyi beruházás valósul meg, mint az iparban. Javult a mezőgazdasági beruházások hatékonysága, a ter­melés fejlesztésének megfelelően alakult összetételük. Az ipari beruházások növeke­désének üteme elmarad a megyei összes beruházásokétól. A beru­házások értéke a III. ötéves terv­időszakban 3,3-ről 3,7 milliárdra nő, de arányuk az összes beru­házásokból a korábbi -25 száza­lékkal szemben ^csak 19 száza­lék. A beruházások nagyobb hánya­da a nehéziparban valósul meg, bár a könnyűipar aránya foko­zatosan növekvő. A megye része­sedése a központi (pl. iparfejlesz­tési, iparkitelepítési) alapokból 212 millió forint. Ezen alapok se­gítségével megvalósuló beruházá­sok értéke meghaladja az egymil- liárd forintot. Nagy mértékben megnöveked­tek a kulturális beruházások. A III. ötéves tervben 216 millió fo­rint, a IV. ötéves terv időszaká­ban pedig 800 millió forintot meghaladó kulturális beruházás valósult, illetve valósul meg. A IV. ötéves terv beruházásai közül kiemelkedő jelentőségűek a kecskeméti házgyár, a megva­lósuló 20 000 lakás, a kiskunha­lasi kórház, a középhullámú sol- ti adóállomás, a szanki földgáz­üzem, az áruházak, a szakosított állattenyésztő-telepek és a közel­múltban megkezdett kiskunhalasi kötöttárugyár építése. A fejlesztések jellegzetessége, hogy a központi beruházási és fejlesztési támogatásból megyénk részesedése elég alacsony. Emel­lett még mindig lassan javul a beruházási tevékenység hatékony­sága. Legnagyobb lemaradás a célcsoportos oktatási beruházások teljesítésében van. Az anyagi eszközökkel való ta­karékosabb gazdálkodásban már kezdeti eredmények mutatkoznak, de helyenként költségtúllépés, pazarlás is tapasztalható. Rész­ben a tervezés hibája, hogy ke­vés az olcsóbb típusépületek ará­nya. Az ipari tevékenység alakulása A IV. ötéves terv előirányzatát teljesíti iparunk, így az ipar nö­vekedése megfelelően segítette a megye gazdaságának fejlődését, a lakosság életkörülményeinek javítását, a társadalom átréteg- ződését és meggyorsította az ur­banizációs folyamatot. A termelés növekedésének mintegy kétharmada a termelé­kenység emelkedéséből szárma­zott. Ezt a racionálisabb munka­erő-felhasználás mellett a mű­szaki feltételek javítása tette le­hetővé. Intézkedések történtek a hatékonyság növelése, a gyárt­mányfejlesztés, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása céljából, bár ezek hatása még nem általá­nos. A számottevő fejlődés elle­nére változatlanul gond a magas élőmunkaarány, sok az elapró­zott, korszerűtlen üzem és mind- (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents