Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

PETŐFI NÉPE • 1975. február 18. A szocialista brigádmozgalom társadalmi jelentősége Felesleges bizonygatni, hogy a szocialista brigádmozgalom másfél évtizedes fejlődése alatt a legnagyobb szabású és legnagyobb hatású termelési tömegmozgalommá vált. Jó­részt - sikerült megszabadulnia attól a kampányszerűségtől, amely a munkaversenyt a múltban eléggé jellemezte. A munkaverseny kampányszerűsége főként abban nyilvánult meg, hogy míg kiemelkedő jelentőségű alkalmakra, évfordu­lókra, a munkásmozgalom jelentős eseményeire mindig újabb és újabb lendületet vett, az ilyen alkalmak közötti időszakokban általában ellaposodott, elszürkült. A termelési vállalások és az ezekhez kapcsolódó művelődési-tanulási vál­lalások rendszere tette lehetővé a szocialista brigádmozgalom kampányszerűségének a megszűnését. A vállalások hosszabb időszakra szólnak, az éves tervhez kapcsolódnak. A tanulás­ban az oktatási évet veszik alapul. A szocialista brigádok vállalásainak ellenőrzése, segítése, értékelése szervezett rend­szerben történik. A PARTÉRTEKEZLETEN hangzott el A döntéseket az élet igazolta • Annak illusztrálására, hogy a szocialista brigádmozgalom milyen nagyerejű lendítőjévé vált a termelési célkitűzések megvalósításának, nagyon sok­szor a különböző nehézségek le­küzdésének, néhány példára sze­retnék hivatkozni. Ezek a példák ugyanakkor túl is mutatnak a közvetlen termelési-gazdasági je­lentőségen és a brigádok újtípusú kollektíva-jellegét mutatják. Egyik legfontosabb gazdasági feladatunk, a világméretű nyers­anyagproblémákra való tekintet­tel, az anyag- és energiatakaré­kosság. (A munka versenyeknek is ez az egyik központi célkitűzésé.) A szocialista brigádok jórésze vállalásainak, felajánlásainak a középpontjába az anyag- és ener­giatakarékosságot állította. Az őszi. esős időjárás a mező- gazdaságit állította nagyon nehéz próbatétel elét Nem is tudta vol­na a mezőgazdaság ezeket a ne­hézségeket áthidalni a városi, ipari munkásság segítsége nél­kül. A szocialista munkabrigá­dok voltak az elsők, amelyek vállalták a segítséget, méghozzá úgy, hogy közben ne csökkenjen az üzemnek, az eredeti munka­helynek, a termelése. A mező- gazdaságot segítő kollektívákban dolgozóknak a munkáját a rá­juk eső termelést átvették a brigádok otthon maradt tagjai. A rendkívüli időjárás árvize­ket okozott különösen az ország északi részében. Az árvíz- és a talajvíz okozta veszélyek elhá­rításában megint csak a szocialis­ta munkabrigádok mutattak pél­dát az összefogásra, a segítőkész­ségre. Bizonyították, hogy ha az élet bármely területén jelent­keznek nehézségek, a munkás- osztály legaktívabb kollektívái­nak segítségére, odaadására min­dig számítani lehet. Ez egyben azt is mutatja, hogy a szocialista brigádok tagjai már másképpen kapcsolódnak a mun­kához, mint ahogyan az általá­ban még szokásos. Jelentős ré­szükre ma már áll 'Lenin megál­lapítása, amelyet „A nagy kez­deményezés” című cikkében a kommunista szombatok alkalmá­ból írt le: „A kommunizmus ott kezdő­dik, amikor az egyszerű mun­kás önfeláldozóan, nehéz mun­kával megbirkózva kezd gon­doskodni a munka termelékeny­ségének emeléséről, arról, hogy minden púd gabonát, szenet, va­sat és egyéb terméket megőriz­zen, bár azokat nem személye­sen a dolgozó kapja, nem is hoz­zátartozói, hanem távolállók, az­az a társadalom egésze, tíz és százmillió ember... ” • Ezért mondhatjuk bátran a szocialista ' brigádmozgalomra, hogy csírájában a szocializmus teljességét hordozza magában. Nemcsak termelési, hanem poli­tikai tömegmozgalom is. A szo­cialista brigádok, amikor jelsza­vuk, a szocialista módon dolgoz­ni, tanulni, élni értelmébeh tesz­nek vállalásokat, dolgoznak, har­colnak e vállalások teljesítéséért, akkor politikai célokat követnek, a szocializmus teljes felépítésé­ért tevékenykednek. A szocialista brigád mindenek­előtt termelési, munkahelyi kö­zösség és e .megállapításban a közösségen nagy hangsúly van. A közösen végzett munka, a munka szervezetéből eredő ösz- szetartó erő biztosítja a brigád létét, fejlődését. A közösségi jel­leg teszi lehetővé és szükségsze­rűvé is a brigádok kiemelkedő szerepét a szocialista és az üze­mi demokrácia erősödésében. • A közösségi voltuk teszi alkalmassá a brigádokat arra. hogy előrelendítői legyenek a szocialista közművelődésnek is, A szocialista brigádmozgalom az utóbbi években bázisává lett az üzemekben, a munkahelyen fo­lyó politikai és szakmai okta­tásnak, az üzemi könyvtárak munkájának. Jórészt a szocialis­ta brigádok adják a művelődési otthonok, a művelődési közpon­tok közönségét. A szocialista bri­gádok váltak a színházak, hang­versenytermek, múzeumok egyre gyarapodó munkásközönségének a bázisává is. A szocialista brigádok tehát egyre inkább művelődő közössé­gek is, amelyeknek a tanulás, a művelődés belső céljukká vált. A brigádmozgalom jelszava pél­dázza a munka a tanulás, a művelődés egységét, és egymásra hatását a szocialista életmódban. A mozgalomban ma már. mind több az olyan munkás, akit nem arról kell meggyőzni, hogy tanul­ni, művelődni helyes és szép do­log. hanem elsősorban segíteni kell a tanulásban és a művelő­désben. A brigádmozgalom, mint a ke­vesek mozgalma indult meg, de a sokak mozgalmává, tömeg- mozgalommá vált. Voltak is, akik féltették a szocialista bri­gádmozgalmat a felhígulástól, ha milliós tömegekre terjed ki. • A szocialista brigádmozga­lom azonban mint tömegmozga­lom tölti be társadalmi szerepét: megtestesíti a munkásosztály célját, a szocialista társadalom felépítését, kifejezi azt a felis­merést, hogy a munkáshatalom időszakában sem valósulnak meg önmaguktól a szocializmus cél­kitűzései. • E célakot csak áldozatos ki­tartó, szívós, munka eredménye­dként, a munkásosztály, a dolgo­zók legszélesebb rétegeinek tö­meges bevonásával lehet meg­valósítani. K. J. m Ezt a konflist árverezték... így nem sejtheti a fotóripor­ter sem, hogy egy-egy életből el­lesett pillanat megörökítésekor — valóban az „utolsó pillanat”-ot Tcapta el lencséiével. Amikor Pásztor Zoltán kollé­gám szemét megfogta ez a ked- ves kontraszt a 900. esztendejét taposó Szolnok városában, nem tudta, hogy — részint az ősi Ti- sza-parti helység utolsó konflisát fényképezi le az új állomásépü­let és a 24 szintes toronyház kö­zött, részint meg, hogy csaku­gyan az utolsó „pillanatban” si­került ez neki. Pásztor Zoltán ottjárta után nem sokkal, a Szolnok megyei Néplap — „Volt. nincs fiákeres” című riportjában „búcsúztatta” •Tasi Sándort, a fiákeres szakma utolsó képviselőiét. Nem kell már fiákeres a dina­mikusan fejlődő, napjainkban is szüntelenül átalakuló ipari, köz­lekedési gócpontban. Azóta az egész ország értesült az utolsó konflis „visszovanulü- sáról.” Tasi Sándor még egyszer színre lépett egylovas bérkocsijá­val. A Hazai esték legutóbbi. Észtergom—Szolnok vetélkedőjé­ben játékos hangulatú epizód volt az övék. Közhírré tétetett széles c hazában, hogy mivel már „ran­gon aluli” efféle ósdi járművek közlekedése olyan előkelő útvona­lon mint a 4-es nincs értelme a további vergődésnek. A „le- •tiltással” megszűnt a bérkocsizás egyik nívós élettere. A 4-es főútvonal újjáépítéséig még jobban volt fuvarlehetőség. A vasútállomástól a városcent­rumba, vagy a főutca valamelyik „mellékfolyóján” át más célpon­tig el-elkocsikázott egy-egy ro­mantikus lelkületű látogató a konflissal. Meg még a városban is kedvet kapott hintón furiká- zásra kisebb, vidám kedvű tár­saság. Igenám. de a 4-es műutat aligha lehetett kihagyni. „Üze­men kívül” is csak úgy remélhe­tett fuvart Tasi Sándor, ha szem ■előtt maradt. Tehát valami frek­ventált — sűrűbben látogatott, forgalmas — helven volt érde­mes kuncsaftra várni. Mivel pedig Szolnok hosszanti „közepe” szinte végesvégig a 4-es, az öreg hintó nemigen kerülhet- -te ki. Az új betont azonban nem kopácsolhatja már a jámbor szür­ke lovacska patkója. Egyrészt nyafkább tulajdonság az út, mint mondjuk a macskakő. s ahelyett, hogy olyan szép csilingelő katto­gással feleselne, „be” csorbul a patkóéitól. Pláne melegben. De ami a legsajnosabb a kivénhedt jószág és szerszám szempontjá­ból, — az ó cammogásuk ezer veszedelem okozója lehetne a száguldozó, benzin- s olajbűzt li­hegő bőgőmasinák közt. Ezért hirdettetett meg a konflis árverése az ország nyilvánossága előtt, ha hem tévedek. 40 ezer forint kikiáltási árral. S ha me­gint nem tévedek, úgy emlék­SS Az eredmények azt igazolják, hogy az 1970. október- 11-én tar­tott járási pártértekezlet által jó­váhagyott gazdaságpolitikai cél­kitűzések végrehajtására párt­bizottságunk és annak végrehaj­tó bizottsága jól mozgósította a kommunistákat, tómegszerveze- teket, az egész lakosságot. A fel­adatok időarányos és tervszerű végrehajtását rendszeresen ellen­őrizte és segítette. Helyesnek bi­zonyult az az elv; útmutatás, amely a szellemi és anyagi erők koncentrálását fontos feladatként jelölte meg a hatékonyabb gaz­dálkodás érdekében. Ez utóbbi lehetővé tette az iparszerű ter­melési rendszerek kialakulását. Bácsalmás nagyközségben a három termelőszövetkezet tagsá­ga a pártértekezlet útmutatásait magáévá téve az elmúlt év ja­nuár elsejével egyesítette erőit. Az első év — a rendkívüli idő­járás ellenére — erdményes volt. Igazolja, hogy helyesen döntöt­PILLANAT HŐÉRZÉKÉLŐ A háztartási balesetek világszerte egyre emelkedő száma arra Int, hogy az eddiginél jóval körültekintőbben k-ell megtervezni és kivitelezni az ott­honokban mind nagyobb számban megjelenő gépeket, készülékeket és eszközöket. Főként az elektromos árammal működtetett, éles. forgó gép- részekét tartalmazó, és a hőfejlesztő készülékek a legveszélyesebbek. Jól­lehet a legtöbb országban szigorú szabványok írják elő a biztonsági kö­vetelményeket. betartásuk ellenőrzé­sét nem mindig tudják ellátni a vizs­gálatokat végző szervezetek, intézmé­nyek. A fokozott műszerezettség min­den esetre meggyorsítja a. megbízha­tósági és biztonsági tesztek készítését. A modern vizsgálati eszközök egyike a képen látható pillanat-hőérzékélő, amellyel ebben az esetben egy ke­nyérpirító készülék burkolatának a felmelegedési mértékét ellenőrzi a szakember. szem. hogy míg a „kótyavetye” tartott, vevő nem jelentkezett. Kinek, minek is kellene már konflis vagy fiáker? Ahol még van, örjülnek, ha a magukéit el­tartják. Meg, honv van még szá­mukra megengedhető útvonal. Addig megvannak, elvannak ve­le, még ha lassan-lassan ki is rí a városias környezetből. No, ez ijem bántó ellentét. Még itt Kecs­keméten is küldünk utána egy- egy csöndes mosolyt, ha — te­szem azt —1 a szalagház tájára té­ved egy lakkal pofásabbra koz­metikázott konflis. Mi — meg- lettebbek olyasformán érzünk, mint amikor mángorlót, bölcsőt cirógatunk szemünkkel. De amikor az utolsó is elmegy, lehet, úgy leszünk vele, mint a szolnoki Tasi Sándor egykori kö­tele a gazdák. A megnagyobbo­dott Petőfi Termelőszövetkezet összes vagyona több mint 4 szá­zalékkal, a tiszta vagyona pedig csaknem 14 százalékkal emelke­dett. A halmozott termelési ér­ték csaknem félmillió forinttal nőtt. Szociális és kulturális alap­ra több mint 800 ezer forintot, a biztonsági alapra 0 és fél mil­lió forintot fordítottunk. A ház­táji és a közös gazdaság terme­lési összhangjának fejlesztése érdekében függetlenített . agro- nómust alkalmazunk. Ennek eredményeként csaknem kétsze­resére emelkedett egy év alatt a háztájiból a közös közvetíté­sével értékesített áruk mennyi­sége. Az elmúlt év végére meg­közelítette a 10 millió forintot. Sikerült 'az egyesült termelő­szövetkezetben jól összehangol­ni a vezetés és a tagság munká- káját. Sajnos, gondjaink is akad­nak még bőven. Csak egyet em­lítek meg ezek közül részleteseb­ben. Egyes fontos alkatrészek hiánya akadályozza a gépek mű­ködtetését. Nem lehet kapni pél­dául az, MTZ erőgépekhez forgó­csapokat és vonószerkezeteket, egyes pótkocsikhoz tengelyt. So­rolhatnám tovább. Lényeg az, hogy 60 erőgépünkből 19 azért áll, mert nincs hozzá alkatrész. Kérem a járási és a megyei ve­zetést, hogy ezeket a gondokat is jelezzék az illetékeseknek, mert az alkatrészhiány nem tar­tozik az ésszerű takarékosság­hoz. Mozgósítjuk tagságunkat, hogy a XI. kongresszus irányelveiből, a megyei, járási, községi (pártér­tekezletek határozatából adódó gazdasági feladatainkat erőnk­höz mérten, leküzdve az akadá­lyokat, végrehajtsuk. Elmondta a bajai járási pártérte- kezleten Szalonnás Mihály, a bács­almási Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. A szürke még egyszer „körülnéz”. (Pásztor Zoltán felvétele) mája, osztálytársa. Murányi Mi­hály, aki — értesülvén a fejle­ményekről. nem restellt tollat fogni, hogy megírja a helyi lap­nak: az egykori utasok, barátok, ismerősök szeretettel emlékeznek az utolsó fiákeresre. Visszaidézte az iskolai éveket, amikor alig győzte teljesíteni Sanyi cimbo­rája kérését: „Most egy szép szür­ke lovat rajzolj... most egy de­reset ... egy szép sárgát.. .mel­lé egy fakót...” — Csudajó idő­töltés volt — órák alatt. Mert Tasi ,:Mindig csak lovat akart. Lovat!” Lehet, hogy azt az árverést se gondolta komolyan ... V. i. — Így legyen az ember jó. A föntebb megírtakból is ki­érezhető. hogy bár elismerjük az élet. a fejlődés objektív törvény- szerűségeit. miszerint nem lehet büntetlenül konzerválni semmi­féle meghaladottat, régit, így az egylovas bérkocsit sem, át tudjuk érezni egy szakma kihalásának emberi konzekvenciáit. Megírta az utolsó konflisról a magáét a Szolnok megyei Néplap, epizódja volt az utolsó mohikán egy té­vé-vetélkedőnek. és az iménti cikkben a Petőfi Népe is megadta a tiszteletet. De mit tesz a sors. Két napra a fenti tárca megírása után a következő hírt olvastuk a szom­széd megye lapjában: „Tasi Sán­dor (Szolnok, Keskeny J. u. 37/a.) egy fogatú konflisával az Ady Endre út és a Keskeny János út kereszteződésében, kis ívben ka­nyarodva, nem. adta meg az el­sőbbséget a vele szemben haladó Kecső Mihály (Besenyszög, Bem út 14.) vezette személygépkocsi­nak és összeütköztek. A baleset következtében a fiakeren (he­lyesebben konflison — a szerk.) utazó Seres Mihály (Bökköny, Kossuth u. 139.) nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenve­dett. A személygépkocsiban 2 ezer, a fiakerben kb. ezer forint anyagi kár keletkezett. Tasi Sán­dor ellen — aki hajtás közben bort ivott — szabálysértési eljá­rás indul.” — Ejnye, ejnye. Hogy el tud szaladni a ló va­lakivel, ha hirtelen felkapja a hírnév ... Másrészt mindenki tárgyilagosan megítélheti, milyen veszélyekkel járna, ha a 4-es fő­útvonalon konflisok közleked­hetnének. Tóth István ARCOK, TÖRTÉNELMI VERŐFÉNYBEN „Vörös Pista” vallomása A Hanga órás melleit kell be­menni az udvaroa tvalocsán, s ott, közvetlen az üziet mögött lakik dr. Lengyel István egy szo- ba-konynás lakásban. Annyit tudok róla, hgy az 1945. február 26-án — hosszas tárgya­lások, politikai csatározáson, inán — megalakult Nemzeti Bizottság 1-es számmal jelölt határozata szerint: „Kinevezte dr. Lengyel István ívndoriogalmazot rendőr­kapitánnyá." A zongora előtt ül barna bár­sony kaDátban. Az áliára és a szeme köré a század nagy törté­nelmi sorsfordulói véstek mély, lajdaimas ráncokat, meg a nyolc­vannégy év. Tekintete embersé­get, bizalmat, barátságot sugároz. A mindent megélt emberek biz­tonságával, szerénységével beszél, s le kell, hogy írjam; oly ponto­san, szépen, nogy tanítani illenék. — Hogy lettemén baloldali ér­zelmű emoei- és később kommu­nista? Sokan propagandának éreznék, ne írja le, de így igaz. Tizenötoen a Kárpátokban orosz hadifogságba estem, vérnast kap­tam és a kozák katonák gyógyí­tottak meg a teájukkal és a két- szersültjükkel. Kérem, így is­mertem meg az orosz embert, azt, akiről minden rosszat mondtak. A turkesztáni Hodzsent városban voltam hadifogoly a breszt—li- tovszki békéig, utána azt mond­ták: nem hadifoglyok tovább, hanem külföldi állampolgárok és menjen mindenki, keresse meg a kenyerét ahogy tudja. En kérem orosz nyelvet tanultam a láger­ben kártyázás helyett és ez nagy dolog volt. így helyezkedhettem el a hodzsenti kórházban, ahol később a CSEK utasítására ki­neveztek gondnoknak, s addig az voltam, míg huszonkettőben mó­dom volt hazajönni. Mutatja az orosz nyelvű doku­mentumokat és szinkronban for­dítja magyarra. — Szegény család gyermeke vagyok. Mindent megtettem azért, hogy tanulhasak. Mérnök szerettem volna lenni, de az nem lehettem. Kértem én a pa­pokat, grófokat, mindenkit, hogy segítsenek a tanulmányaim ideje alatt, akár úgy, hogy ha végez­tem, akkor viszafizetem, de nem segítettek. Nem segített kérem az a világ. Balról álltam hát mindig, mert nem állhattam másutt, olyan megpróbáltatások­kal teli volt az életem. A hu- szonkilences, harmincegyes nagy gazdasági válság idején a debre­ceni rendőrségnél a hamisítások­kal, sikkasztásokkal, gazdasági bűntettekkel foglalkozó úgyneve­zett intellektuális osztályt vezet­tem. — A. válság miatt fizetéskép­telenek lettek a bankok, ahoL a munkásegyletek pénzét kezelték és a jobboldal ezt úgy fordította a baloldal ellen, hogy a mun­kásság vezetői elsikkasztották a munkások pénzeit. Kérem, kap­csolatban voltam Hollós János­sal, a munkásotthon vezetőjével és segítettem, nekik. Bebizonyí­tottam, hogy a munkások vezetői ártatlanok, a csőd miatt őket nem lehet vádolni. Megtehettem, bár nagyon nehezen, én meg is tettem, mert ezt diktálta a be­csületem. Hát, ez is hozzá tartó-“ zik a képhez. Felesége kávéval, süteménnyel kínál, mielőtt folytatnánk a tör­ténelmi leckét a mindenkihez szólót.' — Rendőrfogalmazónak kerül­tem Kalocsára negyvenkettőben. A nyilasok negyven embert akar­tak később internálni és én nem mentem bele. A (nyilas) hata­lomátvétel után, negyvennégy ok­tóberben bújnom kellett. Egy kommunista mentett meg, Kul­csár József, a szomszéd. Megbe­széltük, ha éjjel zörgetnek a ka­pun, ő megy ki. Én meg az ő la­kásukon át — az ablakjuk egy másik utcára nézett — megszö­köm. Látja, az ember visszakap­ja a segítséget, sikerült megme­nekülnöm a nyilasoktól. Az események, amelyekről ezt követően beszélünk, a nemzeti sorsfprduló részei, s éppen ezért tükre is. — Amikor a szovjet csapatok felszabadították Kalocsát, a vá­ros képviseletében felkerestek, hogy vállaljam el a közbizton­ság ellátásának feladatát. Köny- nyen tudtam tartani a kapcsola­tot a szovjet tisztekkel, hisz jól beszéltem oroszul. Kurjacsenkó őrnaggyal, politikai tiszt volt, igen jó kapcsolat alakult ki. Ami­kor a papokkal tárgyalt a szovjet városparancsnok, meghívtak biz­tonsági tolmácsnak. A papok kö­zül is tudtak oroszul, de bennük nem bíztak, hogy jól fordítanak. Engem kértek meg az ellenőrzés­re, mert ezt így lehet mondani. — Dr. Hazay Gyula, volt fő­szolgabíró, mint a város, polgár- mestere, nagyon nem szeretett engem. De a polgári demokraták, a, maradi értelmiség sem. Ügy neveztek el, hogy Vörös Pista, gúnyból. Ez volt a nevem. És mi volt a Nemzeti Bizottságokban? Viták, nagyon kemény viták. Baksa József volt a Magyar Kommunista Párt titkára. Egy­szerű, kiváló képességű ember, kitűnő szonok. Nagy viták vol­tak a klerikális reakcióval, a Gombos kanonokkal, aki áz ér­seket képviselte. Baksa József olyan gyújtó beszédeket tudott tartani kérem, hogy az bámulat. Emlékszem rá, hogy egy alka­lommal Kurdi János doktor — ügyész volt. kitűnően képzett, is­kolázott szónok — tartott beszé­det és utána következett Baksa József, az iskolázatlan kommu­nista. Nagy beszéde volt a Kur­dinak. Mondtam is magamban, hogy a Baksa itt már nem sokat tud mondani. Kérem, ,többszörö­sen lekörözte, egyszerűen elsö­pörte Kurdit, olyan beszédet tar­tott. Igen, ezt teszi a hit, a meg­győződés a harc a jó célokért. — Ebben az időben a lakossá­got* közmunkára kellett vezé­nyelni és ez a rendőrség feladata volt. Persze, a gazdag polgárok, a maradi értelmiség, az úrfélék kihúzták magukat. Szóvá tettem, és javasoltam, hogy van a város­ban eLég nincstelen ember, aki­nek alig van kenyere. A gazda­gok váltsák meg, fizessék meg nekik a közmunkát, ami alól ki­húzzák magukat. A koalíción kí­vüli pártok, amelyek az érsekség • bef olyása alatt álltak, Sághy gazdasági kormányzóval az élen ezt megvétózták. Nem sikerült határozatot hozni, pedig néhány szegény ember kapott volna ren­des napszámot. Hát ilyen körül­mények között léptem be negy­venöt áprilisában a Magyar Kom­munista Pártba. Életem további része ugyanilyen küzdelmekben telt el, de ez egy másik fejezet. Szóval, Kalocsán így kezdő­dött ... Csató Károly \

Next

/
Thumbnails
Contents