Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

1975. február 18. • PETŐFI NÉPE • 5

Jókai és kalocsai barátai

Jókai születésének 150. évfordulóján azokra is emlékezünk, akik a regényíró bensőséges barátai voltak. Kalocsa nevezetes emberei közül ketten tartoztak Jókai szűkebb köréhez. Vele együtt ők is tovább élnek a művekben.

Gajári Ödön, akárcsak Jókai, Komáromban született, 1852-ben. Alig múlt 21 éves, amiKor Kalocsa főjegyzőjévé választották. A járvány, árvíz és fagykár által sújtott lakosság terhét 69 ezer forint adó törlésével csökkentette. Töltésépítéssel és mocsárle- csapolással — a kalocsai kubikosok munkájával — 60 ezer kataszteri holdat tett szántófölddé, amelyre országgyűlési képviselőként 1884-től évi 44 ezer forintot szavaztatott meg. — Pestre kerülve Jókai lapjának, a Nemzetnek lett felelős szerkesztője, s állandó partnere volt az öregedő író pihentető és szórakoztató szenvedeti yében, a tarokkban. — Gajáriról Mikszáth és Krúdy is ír. Budapesten halt meg, de hamvait hazahozták.

Vidats János, forradalmár, politikus, közgazdász — Vidáts József kalocsai szabómester és Tóth Ilona unokája, Vidats István vasekegyártó fia — Bánát- Komlóson született 1826-ban. Joghallgatóként vett részt az 1848. márciusi eseményekben. Javaslatába államosították a nyomdagépet, amelyen Malatin Antal (a későbbi kalocsai nyomdász) a cenzúra mellőzésével, élete kockáztatásával nyomatta

• Jókai ifjúkori önarcképe.

ki Petőfi Nemzeti dalát. Vidats 1871-ben Honvédotthont alapított az öreg szabadságharcosok részére, amelyhez száműzetéséből még Kossuth Lajos is hozzájárult 1000 frankkal. Vidáts Jánosrpl mintázta Jókai a Fekete gyémántokban Berend Iván alakját. Kalocsa új városnegyedében a Középsőkertekben márvány utcanévtábla őrzi Vidats nevét. Bozsó Ferenc

• Egy vaskereskedés belső, udvari nagykapuja volt Jiratkó A. pécsi mester remeke. Most a bajai múzeum állandó kiállításán látható a pompás, szemléletes faragvány.

Húsz millió külföldi tanul oroszul

Üj, 10 hónapos tanfolyam nyílt meg a külföldi orosz nyelvtanárok számára Moszkvában, a Népek Barátsága Házában. Az évente megrendezett tanfolyamok megszervezését az tette szükségessé, hogy külföldön egyre jobban nő az érdeklődés az

orosz nyelv tanulása iránt.

Moszkvában nemrég nyílt meg a Puskin Orosz Nyelvintézet, amely tanterveket dolgoz, ki, tankönyveket állít össze, diafilmeket és más tansegédeszközt készít a külföldiek számára. / (APN—KS)

A segélyezéstől az utógondozásig

A Kecskeméti Városi Tanács V. B. igazgatási osztályának keretében tavaly februárban alakult három csoport egyike: az anyakönyvi és gyámügyi csoport. Az elnevezés nem fedi tökéletesen azt a hármas tevékenységet, amelynek vitelével a csoport dolgozóit megbízták. Az anyakönyvi ügyintézés és gyámügyek mellett ugyanis a hagyatéki ügyek szintén az ő hatáskörükbe tartoznak.

Ebből a bevezetőből is bizonyára kitűnik, hogy sokoldalú, az állampolgárok széles körét érintő feladatokról van szó.

— A gyámhatóság a többi között foglalkozik a családi jogállás rendezésével — kezdi érdeklődésünkre a . tájékoztatást dr. Bán Izabella csoportvezető. — Tenniva'óink közé tartozik, a kiskorúak és a gondnokoltak személyi és vagyoni érdekeinek védelme, valamint a jogszabályokban körvonalazott egyéb ügyek.

Hogy az utóbbiak közé mi minden tartűzik, azt hosszadalmas lenne teljességében} felsorolni.

Elég, ha megemlítjük, hogy a csoport hivatott, dönteni a szülői felügyelettel kapcsolatos ügyek, ben, sőt — ha a kiskorú és a szülő között vita merül fel — még az életpálya kijelölésével kapcsolatban is.

— A kiskorúak Segélyezéséről ugyancsak mi gondoskodunk.

Egyrészt rendszeres pénzsegély formájában, másrészt természetben. Többek napközis étkeztetését is mi fedezzük anyagilag.

Rendkívüli segély címén 1974-ben 110 ezer forintot utaltunk ki, 258 család részére. Az idei évre a segélykeret összege 150 ezef forint.-— Melyek a legizgalmasabb témák? — kérdezzük.

— Maga a munkakör egésze változatos, érdekes. Mit említsek közülük? .. . Talán a kiskorúakkal kapcsolatos láthatási ügyeket, amelyek során nem ritkán ádáz viták dúlnak a szülők közt.

Tavaly 65 ilyen ügyünk volt.

Sajnos, a szembenálló felek némelyike a másikon akar bosz- szút állni, márpedig ezeket a vi— Alapszámon, illetve alszá- mon összesen 5059 iktatott ügyiratunk van. A múlt évben 1145 határozatot adtunk ki. Ebből mindössze 19-et fellebbeztek meg. Jogsértés miatt pedig egyetlen egy sem került megváltoztatásra.

—• A csoport feladata az utógondozott, a bíróság által próbára bocsátott, vagy javító-nevelő munkára ítélt fiatalokkal való törődés is.

— Az utógondozott kiskorúak száma harminc. Velük úgynevezett hivatásos pártfogó foglalkozik. Ezen kívül a tanács KISZ- istái közül néhányan vállalták a kétszáznál több veszélyeztetett fiatal patronálást.

... A szülők felelőtlen magatartása, a mi szocialista normáinkkal ellentétes életmódjuk, s még sok egyéb, az életvitelben tapasztalt negatívum, hiányosság „szüli” jórészt a gyámügyi csoport ügyfeleit. Sok-sok kisiklott életutat igyekeznek rendbehozni az itt dolgozók, sok töprengés, bölcs megfontolás után, szívvel—szeretettel, szakértelemmel.

Jóba Tibor

szályokat mindenképp a gyermek sínyli meg.

— Az új családjogi törvény módosította a fiatalkorúak házasságkötésének korhatárát, más feltételekhez kötötte az engedélyezést. Milyenek az ezzel kapcsolatos tapasztalatok?

— Mindenek előtt arról adhatunk számot, hogy azóta a házasodni akaró fiúk száma nőtt. Mondanom sem kell, hogy ezek-* ben az esetekben is körültekintő latolgatásra, minden szempont figyelembevételére van szükség. Hogy egy konkrét példát említsek: legutóbb egy 18 éven aluli fiúnak adtunk házassági engedélyt. Mi indokolta ezt a döntést? Nála néhány évvel idősebb nővel él együtt, akitől egy gyermeke már vart, egy pedig útban . .. Szülei zilált, rendezetlen körülmények közt élnek. A fiú által választott életközösség tartósnak ígérkezik. Mind az ő, mind pedig a meglevő és a születendő apróság érdekében a házasság engedélyezése látszott a legelőnyösebb, legmegfelelőbb megoldásnak.

— A csoport munkáját hogyan tükrözik a számadatok?

•>- ■ v

MAI JEGYZETÜNK

Zenerajongó

gimnazisták

Legyen a zene mindenkié! — hirdette, tanította Kodály Zoltán. Közelebb kell hozni „a művészetet a társadalomhoz és a társadalmat a művészethez” — olvashatjuk az MSZMP KB tavalyi közművelődési határozatában. Az „éneklő ifjúság” elnevezésű szép mozgalom is a zene közkinccsé tételét, az ének-zenei műveltség további "1 terjedését szolgálja.

A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban, amelynek énekkara Kanus Béla karnagy vezetésével oly sok szép és emlékezetes eredményt könyvelhetett el eddig is magának — mindinkább valósággá lesz a „zene mindenkié” gyönyörű jelszó.

A napokban Kovács Sándor igazgató — a megyei oktatási bizottság titkára — néhány figyelmet érdemlő számadatot említett meg annak érzékeltetésére, hogy náluk nem csak szavakban történik a kultúra, a művészet, közelebbről a zene megszerettetése.

A Móra Ferencről elnevezett gimnáziumban kétszáznegyven bérletes van jelenleg a helybeli hangversenysorozatra. ' Kilencve- nen — ugyancsak bérletesek — Szegedre járnak át, már harmadik éve külön buszokkal az operaelőadásokra. Negyvenhatan vonaton utaznak, oda-vissza rendszeresen, a kecskeméti hangversenyekre, bérlettel.

Ha a fentiekhez hozzáadjuk, < hogy húszán a helybeli zeneiskolában tanulják és szeretik meg fokozatosan a muzsikát, s azt, hogy két énekkarukban száznegyvenen énekelnek összesen, akkor igazán nagy lehet az örömünk.

Nem kell bizonygatni talán, hogy a zenének, a zenehallgatásnak, a közös éneklésnek, a csoportos hangversenylátogatásoknak mekkora lelket gazdagító és közösségformáló ereje, szerepe van.

Ezért örülünk a félegyházi zenerajongó gimnazisták erős, szép táborának. Varga Mihály

Tantárgy a természetvédelem

„A természetet szeretni anv- nyit jelent, mint a hazát szeretni” — írta Mihail Prisyijn, az orosz természet, énekese, a tjén-, szerű író. SzaWi' nz-^rok^^^ zek, a levegő és az állatvilág védelmezőinek jelszavává lettek.

A természetvédelemhez azonban kevés a jó szándék. A természet törvényeinek ismeretére van szükség.

A Szovjetunió szabadegyetemein a legkülönfélébb tudományos és művészeti ismeretek mellett tantárgy lett a természetvédelem. A szabadegyetemek, szakszervezeti és állami klubok, intézmények keretében működnek. ' Az előadások látogatása ingyenes. ‘Egy-egy előadássorozat két-három évig tart. A Központi Természetvédelmi Tanács csupán az Orosz Föderációban több mint 200 természetvédelmi ismeretekkel foglalkozó előadást szervezett. Az előadásokon képezik ki a helyi társadalmi szervek természetvédelmi szakembereit.

Iféldíjiul a léningrádi kultúrpalota mellett működő szabadegyetem a Szovjetunió természeti kincseinek lelkes védelmezőit egyesíti. A foglalkozásokon rendszeresen vetítenek tudományos-ismeretterjesztő filmeket. A hallgatók felkeresik a történelmi és tájtörténeti múzeumokat, képzőművészeti kiállításokat. Kérdés-felelet találkozókat rendeznek érdekes emberekkel.

A társadalmi oktatási intézmények munkája rendkívül hasznos, mivel értékes segítséget nyújtanak az egészség- és környezetvédelem javításához.

Az előadói gárda igen rangos. A tomszki szabadegyetemen például a tudományok doktorai és kandidátusa.! foglalkoznak a hallgatókkal.

(APN—KS)

Szedőírógép Békéscsabán

• A Békés megyei Dürer Nyomda Lapnyomdájának rekonstrukciója keretében 2 millió 900 ezer forintért IBM Composer System rendszerű szedőírógépet vásároltak. (MTI foto: Ilovszki Béla felvétele—KS)

(70.) Rosszabb, egyre aljasabb lesz napról napra. Amióta feljegyzik a népek emlékeit, meséit, mindig ugyanarról x szólnak a tanulságos történetek: legyetek jók, egyenesek, derekak, legyetek becsületesek, mert az erény elveszi jutalmát, a gonosz pedig a maga büntetését. ötezer éve tanítják a bölcsek- ilyesféle igazságokra az embereket. ötezer esztendeje prédikálják a tanmesék az erényt és a jóságot, és minél magasabbra hág az emberiség a fejlődés lépcsőfokain, annál több az aljasság, an- .nál rafináltabb a gonoszság. Azelőtt kőbaltával, késsel, nyíltál, mordályokkal. hóhérbárdokkal ölték egymást az emberek. Azóta fejlődött a technika.

— Szojka... — szólalok meg halkan.

— Tessék? — színtelen a hangja.

Mégsem mondok neki semmit. Ügyis elég zaklatott. Miért öntsek olajat, a tűzre? Azt akartam elmondani, hogy tulajdonképpen aljasak vagyunk. Tudjuk, hogy mellettünk embereket ölnek meg, s nem teszünk semmit ellene. Igen, aljasság, belátom... De mit csináljunk? Nekünk nincs erőnk. Ha szembeszállunk, ha meg akarjuk zavarni a hatalmat szándékai végrehajtásában, legfeljebb annyit érünk el vele, hogy magunk is a fűbe harapunk, anélkül, hogy bármi hasznot is hajtottunk volna. Érdemes? Egyenlő az öngyilkossággal. Az egyetlen, amit tehetünk, s amit teszünk, akár akarjuk, akár nem: esszük, emésztjük magunkat, szégyenkezünk...

Gyalázat... Tudom, hogy gyalázat, akkor sem cselekedhetek másként! Én nem akarok megdögölni. Azok közé a kevesek közé tartozom, akik tudják, hogy mindaz, ami végbemegy, a gonoszság végvonaglásá. Nem akarom, hogy a végvonaglásban vágjon agyon farka egyetlen csapásával a döglődő sárkány. . Túl akarom élni! Nem vagyok hős, nem tudom elszánni magam, hogy odadobjam az életemet, csak azért, hogy nyugodtan nézhessek szembe magámmal, s megnyugtassam a lelkiismeretem. Nem, ennyire derék ember nem tudok'lenni, s kérdés, hogy va:í- nak-e egyáltalán ilyen derék emberek?

Űgyszólván az egész világ harcol már ez ellen a gyilkos rendszer ellen. De azok a katonák, akik a túloldalon harcolnak, maguk sem gondolnak rá, vagy csak nagyon ritkán, hogy mi is a cél. Legfeljebb akkor jut eszükbe, ha erre terelődik a szó. De máskor ... máskor kötelesség a harc az ő szemükben is, keserves kötelesség. s ha jól szembe néz önmagával bármelyik is, sajnálja önnön életét, sajnálja, és nem akarja elhinni, hogy éppen ő lesz az, akit egy gyilkos golyója terít le, egy olyan gyilkosé, akitől ő meg akarja szabadítani az emberiséget...

Elég már .. . Nem akarok ilyesmin gondolkodni. Inni kell. Ha sok bennem a szesz, tninden könnyebb. Előszedem az üveget.

Már kint járunk .a városból. Odaadom a paladiót, Szojkának.

— Nem iszom — hárítja el... — sietni akarok.

Én iszom. Csak akkor veszem el a számtól a pálinkásüveget, ami!

kor elakad a lélegzetem. Forróság terjfed szét bennem. Legjobb orvosság a lelkiismeret ellen.

Nehéz a csend kettőnk között. Oldalvást rá-rápillantok Szojkára. Odafönt tiszta a hold. Világosan látom Szojka arcélét. Száját ösz- szeszorítva hajol a kormánykerékre. Neki talán a gép az orvossága. Azzal tereli másfelé a gondolatait, hogy egész valójával a kocsi vezetésére koncentrál. Mindenki úgy segít magán, ahogy tud.

Megoldja a nyelvem a szesz.

— Szojka... — szólalok meg.

— Tessék... — nem pillant rám.

— Most választ kaphattál arra, amiről tegnap beszélgettünk.

Hallgat.

Tovább beszélek:

— Így akarsz járni te is? Azt

akarod, hogy valami parkban, éjszaka, amikor senki sem látja... azt akarod, hogy utána úgy kaparjanak el, mint egy kutyát? Hogy veled á’sassák meg előbb a saját sírodat? Mit gondolsz, ki törődik azokkal, akiket megöltek? A városban, a lakásokban össze •. rezzennek az emberek, amikor meghallják a sortüzet, aztán megkönnyebbültein fellélegeznek, hogy hálistennek, nem őket intézték el. '

Nem válaszol. Mit is válaszolhatna? Biztosan igazat ád nekem. Igazat kell, hogy adjon. Nem játék, nem játék az anyja hétszentségét. Életre, halálra megy itt minden, örüljünk, adjunk hálát a jószerencsének, hogy van egy helyünk, van egy kolostor, ahol

meghúzhatjuk magunkat. Még gondolatban se kísértsük a sorsot azzal, hogy ellenállásról, hősies kalandokról álmodozzunk ...

Fütyülnek a pneumatikok. Rápillantok a műszerekre. Hetven- hetvenöt kilométerrel haladunk. Istenkísértés ebben a sötétségben. Mégsem félek. Nincs bennem szemernyi idegesség sem a sebesség miatt. Ha Szojka nem fél ettől a gyorsaságtól, miért féljek én? Amíg az ő kezében van a volán, teljes biztonságban érzem magamat. Gverünk! Hetvenöt kilométer? Miattam lehet kilencven is. Az a fő, hogy mielőbb visszaérjünk a kolostorba. És isten engem úgy segéljen. nem mozdulok ki még egyszer, amíg vége nem lesz a háborúnak.

Oldalra lódulok az éles kanyartól. Szojkának tulajdonképpen autóversenyzőnek kellett volna lennie. Aki ilyen bűvészi bravúrokra képes egy nehéz teherautóval, mit tud kihozni egy direkt versenvcélokra épített kocsiból?

Falu. Vágtatva közelednek a házak a holfénvben. Talán a pálinkától tűnik így, de az a benyomásom, hogy kétoldalt minden összeolvad, egybemosódik: kerítések. kapuk, házfalak, fák... Gverünk! Jóleső érzés, ahogy eltölt a rohanás, a sebesség furcsa mámora...

Viharlámpa fénylik előttünk. Fel-le emelgeti valaki. Talán ugyanabban a faluban járunk, ahol jövet utánunk lőtt az a tak- nyos? Felemelkedik, aztán megint leereszkedik a viharlámpa. Nekünk jelez, minket akar megállítani.

Rápillantok Szojkára. Észre sem veszi. Nem csökkenti a sebességet. Ránehezedik a kor- mánvkerékre. Oda akarok kapni Szojka kezéhez, hogy figyelmeztessem, el ne gázolja azt az embert, aki a lámpát emelgeti, de nincs erőm mozdulni. Még mindig ott mozog a fény az út közepén. Állj! Fékezz! — ordítanék rá Szojkára, de nem nyílik ki a szám.

Ügy érzem, üvölt alattam a motor. Éles fénnyel gyullad fel, és vág előre a reflektor sugárkévéje. Két árnyék félreugrik ott előttünk. A harmadik árnyék az út közepén marad. A suttyó! Kezében a puska. Lövésre készen tartja, örült. Elvakítja a reflektor fénye. Tisztán látom nyurga figuráját. Már ugrana ő is.

Enyhe ütést érzek a kocsin. Bőg a motor. Hátunk mögött nem is emberi sikoltás hasít bele a sötétségbe. Meglódul a kocsi, oly hirtelen növeli még nagyobbra a sebességet Szojka. Megőrült' ez az ember? Nem. összehúzott szemmel néz előre. Keze keményen markolja a volánt.

Elgázaltunk egy embert. Talán már meg is halt. s én nem érzek magamban semmi megrendülést. Inkább valami meghatározatlan megkönnyebbülés, egyfajta felszabadultság vesz erőt rajtam. Mintha igazságot szolgáltattunk volna ... Ostobaság. Mit bosszultunk meg? Semmit. Sajnálnom kellene ezt a szerencsétlen kölyköt. De sajnálni sem tudom.

(Folytatása következik.)

Beszélő kapu