Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

1975. február 18. • PETŐFI NÉPI • 3 KISPLASZTIKÁK A FRISS TERMESBŐL Pálfy Gusztáv kiállítása Baján Újabb kiállítások várják az ér- , deklődőket Bács-Kiskunban va­sárnaptól. Közülük a legjelentő- . sebb Pálfy Gusztávé, akit csak­nem 50 kisplasztikája képvisel Baján, a Türr István Múzeum­ban. A Kecskeméten élő és dol­gozó szobrászművész első, 1971- es budapesti bemutatkozása óta számos kiállításon és tárlaton lé­pett a közönség elé. Az alkotá­sok döntő többsége most a fri- sebb termésből való, ami módot ad a fejlődés nyomonkövetésé- re. Megnyitót Bodor Jenő, a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tályának vezetője mondott. Egyebek között hangsúlyozta, hogy az embernek önmagával és környezetével vívott küzdelmét ábrázoló munkák egytől egyig igazi érzéseket, megnyilvánulási formákat fejeznek ki. .A nagy érdeklődéssel kísért bajai képzőművészeti eseményen megjelentek Kecskemét vezetői is — köztük Gádor József ta­nácselnök és Mészáros János, a városi pártbizottság titkára. A megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályát Komá­romi Attila képviselte. EGY KÜLDÖTT PORTRÉJA Főleg az eredményekről szólnék... • Bodor Jenő megnyitja a kiállítást. Középen a művész jobb oldalon dr. Sólymos Ede múzeumigazgató. (Szabó Ferenc felvétele) Ugyancsak ezt az alkalmat használta fel Bodor Jenő arra, hogy köszöntse dr. Sólymos Ede kandidátust, aki 25 éve igazga­tója a Türr István Múzeumnak, s tudományos tevékenysége mel­lett egyre nagyobb érdeklődéssé! és eredménnyel fordult a szín­vonalas közművelődési munka KÉPERNYŐ * Hazánk, Magyarország A televízió naponta tudósít ar­ról, hogy mi történik az ország­ban. Beszámol egy-egy esemény­ről.; láthatunk összefoglaló ripor­tokat, hallhatunk okos véleménye­ket, ügyes-bajos dolgainkról. A budapesti tévé egyre több vidéki közvetítést, tudósítást ad, mind jobban követi az országos válto­zásokat. Remélhető, hogy a vidéki stú­dióhálózat kiépítése után telje­sen megszűnik a még mindig ta­pasztalható aránytalanság. Jól tudjuk, hogy a televízió műsor- szerkesztőit. rovatait technikai, anyagi korlátok akadályozzák az egész ország folyamatos szem­mel tartásában, teljességet szor­galmazó törekvéseik maradékta­lan érvényesítésében. Örömmel nyugtázzuk a vidé­ki művészek gyakoribb foglal­koztatását. Szőnyi G. Sándor két tévéjátékot készített szolnoki szí­nészekkel, föltűnnek időnként a képernyőn más vidéki társulatok tagjai. Sajnos, még mindig rit­kábban a lehetségesnél, a kívá­natosnál. A Liszkay Tamás és Vitray Ta­más irányításával formálódó Ha- *5cai esték az érintett városokban társadalmi eseménynek számí­EGYIPTOMI UTIJEGYZETEK Lépcsőkön a Nap felé. (8.) — Akarja látni a madame valami nagyon szépet? — kér­dezte egyik reggel alexandriai „szobainasunk, Ali baba, a boá- bok, vagyis a „háziszolgák” gyöngye. Ehhez is hozzá kellett szoknunk, mint az éghajlat kü­lönös átváltozásaihoz, a nappalok rekkenő, 40 fokos hősége után, a majdnem „magyarosan” hideg éjszakákhoz. Egyszer félig meg­fagytam egy éjszakába nyúló szabadtéri mozielőadáson, pedig előrelátóan íarmeröitönybe búj­tam és horgolt vállkendől is vit­tem magammal. De, visszatérve Ali baba sokatmondó bejelenté­sére. kiderült, hogy aznap tartja esküvőjét Szadat elnök lánya. Szadat villája nem messze volt a nyaralóteleptől, ahol laktunk, és az esküvő híre valósággal lázba hozta a íürdővendégeket, valamint a hely; lakosságot. A készülődés már napokkal előbb megkezdődött. Teherautók­ról leraktak egy század katonát, azok aztán teliverték istentelen hosszú póznákkal a Szadat-vil- lához kanyarodó úl két oldalát, a rudakra krepp-papírcsíkokat tekertek és a rudakat végigag­gatták pirosra festett villanykör­ték füzérével. Az egész úgy fes­tett, mint egy nagy, karácsonyi vásár, s. a díszes kivilágításnak az volt a célja, hogy megfelelő külsőségek között gördüljenek, a meghívottak autój az esküvői ce­remónia színhelyére. A népet, természetesen, szigo­rúan távoltartották az esemény­től, a rend fenntartásáról fegy­veres őrség gondoskodott és a csudára összecsődült közönség hálásan beérte azzal, hogy meg­tapsolta az érkező vendégeket. A menyasszony megtekintése már majdnem lehetetlennek látszott, a lagzira ugyanis nem hívtak, újságíró-igazolványomat pedig tanácstalanul kézről-kézre adták a rendfenntartó alakulat illeté­kesei. Az, hogy újságíró vagyok, nem nagyon érdekelte őket, ami­kor tisztázódott, hogy „madzsar” vagyok, mindjárt barátságosabbá enyhült a hangulat, de a jég csak akkor tört meg, amikor ki­ejtettem a számon a varázsigét. — Kecskemét? — szaladt fülig a fiatal tiszt szája, nekem pedig földbegyökerezett a lábam a hi­bátlan kiejtéstől. Kiderült, hogy az öccse pár éve^ott járt valami küldöttséggel, és~a nálunk szer­zett felejthetetlen élményeiről sokat mesélt a családjának. így kerültem be „protekcióval”, nem a meghívottak közé, csak a kor­don túloldalára és ha tisztes tá­volból is, de tanúja lehettem a minden képzeletet felülmúló­an 'fényes esküvőnek. Sokat per­sze nem láttam belőle, de a másnapi lapok részletesen leír­ták a lucullusi fogásokat, a Pá­rizsból hozatott toalettek vakí­tó pompáját, dicsérték a meny­asszony szépségét, a vőlegény eszét és áradoztak az ürömszü­lők meghatottságáról. Az újságokat perceken belül szétkapkodták és a szállodai boá- bok olyan büszkén mutogatták a menyasszony fényképét, mint a saját feleségükét. Ezt nézeget­ték a nők is, kint a strandon, a színes napernyők hűs árnyéká­ba bújva. A nők a világon min­denütt egyformák, a habos menyasszonyi ruha romantikus fehérsége elérzéjjenyíti őket. Pe­dig az egyiptomi nőknek semmi oku,k a meghatottságra. Az ő életük ott ér véget szabálysze­rűen, ahol belépnek a Házasság börtönébe. Még a tanult, jómó­dú, aránylag felvilágosult asz- szonyok szabadsága is lázítóan felé. Dr. Sólymos Ede a legna­gyobb szakmai gyakorlattal szol­gálja a megyei múzeumok ügyét, a népi halászai, nemzetközileg is ismert kutatója, s egyben a Ba­ja környéki magyar és nemzeti­ségi települések néprajzának avatott ismerője, gyűjtője. H. F. tanak, másutt is a kedvelt mű­sorok közé tartoznak. Dicséretes a Színházi Album, a sportrovat körültekintő figyelme: munka­társaik otthonosan mozognak a vidéki nagyvárosokban. A tár­sadalmi, gazdasági jelenségek mélj-rétegeit avatottan és a fel­fedezés-, az új összefüggések, je­lenségek bemutatásának az igényé­vel készülő dokumentumfilmek többségét kis falvakban, fejlődő ' járási székhelyeken forgatták. A Híradó is el-ellátogat vidékre. Mi újat adhat ismereteinkhez a felszabadulás 30. évfordulójá­nak tiszteletére hétről hétre ve­tített Hazánk, Magyarország so- i’ozat? A húsz-húszperces adás­idő kevés, a kiválasztott téma át­fogó ismertetéséhez, az ered­ményt és a folyamatot tükröző, oknyomozó, szociografikus mód­szerhez. Ünnepi tiszteletadásnak tekinthetjük a vasárnap estén­ként, sugárzott műveket. Kis Jó­zsef lírai hangvételű magyar fa­lujában a traktoroktól fölvert por ezüsefelhőként libeg, csil­lag a n.váresti alkonyaiban. La­katos Vince homoki filmjében tündökletes, gyümölcstáblák mo­solyognak a nézőre, a legutóbb látott Theatrum Hungaricum re­mek színházi pillanatokat idézett. Félreértés ne essék: a Hazánk, Magyarország sorozat alkotói nem szépítik meg a valóságot. A gazda örömével, jól végzett munka' tudatával veszik számba eredményeinket Zalától Szabol- v csig, kötnek pompás csokrokat szép pillanatokból, alkotásaink­ból. Vasárnapi Magyarországot látunk. Ilyenkor mindenki fölve­szi a szebbik ruháját, rendbe te­szi magát. Kisimulnak a ráncok, megpihen a dolgos kéz. Én egyfajta önerősítő, lelkesítő szertartásnak tekintem a kitű­nő sorozatot, várom a folytatást. SzovjetFórum Az elmúlt héten kétségtelenül a Fórumot kísérte a legnagyobb figyelem. A Szovjetunió ma a világpolitika egyik meghatározó tényezője. Mindenkit érdekel, hogy miként vélekednek korunk eseményeiről, hogyan élnek szov­jet barátaink, minek örülnek, miért aggódnak. A küldöttség összetétele szinte vonzotta a változatos kérdéseket. A vendégek .igyekeztek pontos, árnyalt feleletekben megfogal­mazni mondanivalójukat. A Budapest felszabadulásának 30. évfordulóján sugárzott nem­zetközi Fórum hozzájárult két,, azonos- elveket valló nép köze­ledéséhez. Heltai Nándor korlátozott. Nem lehet önálló véleményük; férji, vagy anyósi kíséret nélkül nem tehetnek egy lépést sem, és még a strandon is, legfeljebb a cipőjüket Vethetik le. Ezzel szemben nem kell dol­gozniuk, sőt a gazdagok még pesztonkákat is fogadnak a ház­tartási munkák ellátására, és a gyerekek gondozására. Számomra rettenetes volt, hogy csak ültek az ernyő alatt felcicomázva, ki­festve, mozdulatlanul. Mint az életnagyságú bábuk. Nap nem érhette, víz nem hűsíthette a bőrüket, annyi fáradságot meg nem vettek, hogy olvassanak. Egyiptom a férfiak országa, ök töltik be a fontos hivatalo­kat, kedvükért nyitnak ki a .ká­véházak, ők az urak, otthon munkahelyen, strandon, még a mulatókba is, ahová csapatostól járnak, tehetik, az egyiptomi fe­leségnek nincs joga számonkér­Jászszentlászlót ketten fogják képviselni a megyei pártértekez­leten:’ Huszka Boldizsárné, agro- nómus, valamint Marosvölgyi Ferenc, a Kiskunmajsai Cipész Szövetkezet jászszentlászlói ki- rendeltségének a vezetője, őt ke­restük meg a festékszagú, újon­nan kialakított műhelyben, hogy beszélgessünk vele, de a gépek zúgása, s a még nem egészen rendezett környezetre utalva la­kására invitált. Ott arról kérdez-" tűk, hogy mint küldött miről beszélne a megyei pártértekezle­ten, illetve szót kér-e majd a tanácskozáson ? Az ötven év körüli férfi ki­csit gondolkozik, leveszi kucs­máját, -ujjaival „megfésüli” őszü­lő, de még mindig dús haját. J\z- tán fölnéz, ki az utcára, az ab­lak előtti szilvafákra. — Ezen így, konkrétan még nem gondolkoztam, de bizonyá­ra nagy zavarban lennék. Any- nvi ember előtt beszélni, nem könnyű dolog, ahhoz előbb szok­ni kell. Persze itthon, még a termelőszövetkezetben „szerepel­tem” én már, hiszen évekig párt­vezetőségi tag voltam és vagyok jelenleg is, de az más. Itthon ugye mindenkit ismer az ember, s megmondja a magáét keresetlen szavakkal, ahogy éppen ki tudja magát fejezni. — No, ha mégis felszólalnék, főleg az eredményekről szólnék. A közösség — a termelőszövet­kezet, a község — eredményei­ről. Elmondanám, hogy a X. kongresszus határozatainak meg­felelően dolgoztunk és jó ered­ményeket értünk el. Egy évvel ezelőtt egyesült például a két ter­melőszövetkezet. Mi kommunis­ták javasoltuk az egyesülést, s bizony egy évig izgultunk, igazo­lódik-e amit akkor mondtunk az embereknek: eredményesebben tudunk gazdálkodni. Elmondha­tom, hogy igazolódott. Az egye­sülés utáni első évet, vagyis a tavalyit már 12 millió forint tiszta haszonnal zártuk. Igaz, többet, jobban kellett dolgozni a tagságnak, de látható és kézzel fogható az eredmény. — Kérem, tessék megnézni ezt a községet. Van vízvezeték, járda, két orvosi lakás, megoldottuk, ha nem is százszázalékosan a fogor­vosi ellátást, az iskolafogászatot, új házak épülnek, költöznek be­felé az emberek a tanyákról, mert itt villany van, televízió, mosógép, meg ami kell. Ügy ta­pasztalom, hogy nincs különbség az emberek között. Egyformán jól él a tsz-tag, a munkás, a pe­dagógus, az alkalmazott. Autóval, motorkerékpárral közlekednek, szórakozásra igaz, itt nincs nagy lehetőség, de bemehetünk Félegy­házára, Kecskemétre, Majsára, vagy akár Halasra is egy-egy színházba, előadásra. De például TIT-előadások nálunk is vannak. Szóval én ezekről beszélnék a megyei pártértekezleten, vagyis, hogy milyen élet van a falu­ban, mit éreznek, hogyan gon­dolkoznak az emberek. A nagy változás itt van. Persze azért, mert anyagi gondok, szorító szük­ség már nincsen a családokban. Elmondja azt is, hogy az a kirendeltség, amelynek ő a ve­zetője, 15 asszonynak, lánynak nyújt új munkalehetőséget Jász- szentlászlón, ahol az eredmények mellett vannak gondok, sürgető feladatok is. Ilyen elsősorban az iskola. A gyerekek most'két, ré­gi épületben levő iskolába jár­nak, szűkösen és nem éppen kul­túrált körülmények között tanul­nak. A község párt- és tanácsi vezetői tisztában vannak a meg­oldás szükségességével, némi pénz már van is, de még mindig nem elég ahhoz, hogy új, modern tanintézetet építsenek. — De ez is meglesz, én bí­zom benne. Eddig mindent si­került megvalósítani, amit elha­tároztunk, hát így leszünk az is­kolával is.. Tudom én, hogy a határozaton túl összefogás, mun­ka, anyag és pénz is szükséges ... Hát én ilyeneket mondanék a megyei pártértekezleten, persze kicsit jobban össze szedve a gondolatokat, meg az adatokat.. . G. S. Kecskeméti úttörők találkozása Abonyi Ivánnal és Vargha Balázzsal Ebben az esztendőben a szak­tárgyi vetélkedők idején az út­törők kívánságait figyelembe vé­ve kiállításokat, rendeztek, talál­kozókat szerveztek az úttörő el­nökségek. Tegnap délután mintegy két-' száz úttörő és , kisdobos találko­zott a Tudomány és Technika Házában Vargha Balázzsal, aki a Játék a rímekkel — címmel tréfás fejtörőt tartott — és Abo­nyi Ivánnal aki: Ismerkedés a súlytalanság fizikájával címmel számolt be öveges professzor és saját kutatásairól. Mindkét elő­adást kötetlen vita, beszélgetés fejezte be. 22 MILLIÓ FORINT GÉPKOCSIKÁROKRA Hétezer gépkocsi tört össze Az Állami Biztosító megyei igazgatóságán a közelmúltban ké­szült el az a statisztikai felmérés, amely a karambolozott, összetört gépjárművek számáról és a kifi­zetett összegről ad hű képet. Ko­vács Endre csoportvezető elmond­ta, hogy az elmúlt esztendőben 7017 kárbejelentés érkezett az Állami Biztosító járási és városi fiókjaihoz. A legnagyobb számot a kötelező, felelősségbiztosítással rendelkezők képviselték, összesen 47fi6-an jelentettek be kártérítési igényt. Az elmúlt évhez viszo­nyítva ez 5.4 százalékos emelke­dést mutat. Az elbírálás , után 4098 esetben ítélték jogosnak az igényt, s ezekért a károkért / A nőknek ennyiből áll mindössze a nyaralás öröme... (Foto: Radó Gyula) • Egy boldog pár. Így örökítette meg a fényképész Szadat el­nök lányát és a vőlegényét. ni ura és parancsolója kilengé­seit. Asszony a rfíulatóba több­nyire életében egyszer teszi be a lábát, esküvője napján, fehér ruhában, virágokkal és szűzi mo­sollyal ékesítve, hogy anyja és jövendőbelije megbízható társa­ságában, behatóan tanulmányoz­za a hastáncosnők minden kép­zeletet felülmúló szakképzettsé­gét. A Szahara City, Kairó ejyik legegzotikusabb mulatója. Lé­nyegében egy hatalmas sátor a sivatagban, nem messze a méltó- ságos nyugalmú piramisoktól. Általában idehozzák a pirulós if­jú arákat, mert az estétől hajna­lig tartó műsor, — amelyben felvonul a főváros hastáncosnői­nek színe-java — felér egy ko­moly szakmai tanfolyammal. A hastáncosnők érzéki ser«ge lát­szólag egymást ismééi, valójában nagyon is sokféle árnyalatát mu­tatják be annak, hogyan lehet a férfiakat minél nagyobb gyö­nyörűségben részesíteni. A férfiak, magukon kívül vol­tak a látványtól, és ezen nem is lehet csodálkozni. A menyasz- szonyok viszont nem bújtak ki a bőrükből. Az egyik lesütötte a szemét, a másik kényszeredett udvariassággal tapsolt. Ök talán már tudták, hogy a gyönyörű­ségből úgyis csak a férfiak ve­hetik ki a részüket, a nő rab­szolga, vagy bábu, akkor is, ha a csípőjét riszálja, akkor is, ha mozdulatlanul ül férje oltalmá­ban a napon. Talán Szadat lá­nya kivétel az országban ural, kodó és főleg a nőket megbék­lyózó szigorú erkölcsi, vallási, társadalmi előítéletek alól, nem tudom. Az ő arcát nem láttára közel­ről. A két ifjú és „köznapi” menyasszonyét azonban nehéz elfelejteni. Néha lopva ránéztek jövendőbelijükre. A vőlegények olyan elégedett, zsíros mosoljfr- lyal ültek mellettük, mint a ku- pecek, amikor jó vásárt csinál­tak. Majd felfalták tekintetük­kel $ táncosnőket, miközben a törékeny kis menyasszonyok alá­zatos beleTörődéssel jegyzeteltek a szemükkel: „jaj nehogy mind­járt a házasélet kezdetén, Csaló­dást okozzanak!... Vadas Zsuzsa (Folytatása következik) 13 764 067 forintot fizettek ki. Mondani sem kell. hogy a másik nagy csoportot a CASCO-biztosí - „tottak képviselték. 'A 2082 kár­igényből csupán 1888-at tartottak jogosnak, bizonyítottnak, amelye­kért 8 927 108 forintot fizettek ki. A múlt évhez viszonyítva itt az emelkedés a gépkocsik darabszá­mában 51 százalékos.-a kifizetett összeg nagyságrendjében pedig 32.7 százalékos. Az Állami Biz­tosító a megyében a múlt évben összesen 5983 gépkocsiban kelet­kezeti kárt térített meg, s a kifi­zetett összeg nagyságrendjében pedig 32.7 százalékos. Az Állami Bizosító a megyében a múlt év­ben összesen 5983 gépkocsiban keletkezett kárt térített meg, s a kifizetett összeg meghaladta a 22,5 millió forintot. Köztudomású, hogy megyénk­ben igen jelentős számú baleset történik egy év alatt, s leszámít­va a személyi sérüléseket, a bal­esetet okozók, a résztvevők anya­gi károsodást is szenvednek. Ezért tették kötelezővé a gépjár­művek kötelező, felelősségbiztosí­tását, amely szerint a másnak okozott anyagi kár megtérítését az Állami Biztosító magára vál­lalja. Úgy tűnik, azonban, hogy a közutakon olyan járművek is közlekednek — a segédmotoros kerékpárok száma több tízezerre tehető, s igen nagy számban je­lentek meg a nyilvántartási szám­mal közlekedő munkagépek — amelyek tulajdonosai, vezetői nem rendelkeznek biztosítással. Anélkül, hogy biztosítási propa­gandát kezdeményeznénk, szeret­nénk ezzel kapcsolatban néhány, nagyon is megszívlelendő tanul­ságot közrebocsátani. A segédmo­toros kerékpár, a munkagép ép­pen úgv részt vesz a közúti forga­lomban, mint a gépkocsi, a mo­torkerékpár. A tapasztalatok sze­rint ezek a járművek — különö­sen a segédmotorkerékpár — olyan sebességgel közlekednek, amellyel könnyen balesetet szen­vedhetnek. de okozhatnak is. Miért ne lehetne ezek számára is kötelezővé tenni nem Ilyen kis díjtétel mellett — jelenleg éven­te 50 forint — a biztosítást? Egyetlen példát ennek szükséges­ségére: Egy segédmotoros kerék­pár vezetője szabálytalanul ka­nyarodott. s emiatt a vele szem­ben érkező személygépkocsi veze­tője az ütközést elkerülendő, fél­rerántotta a volánt. A személy- gépkocsi ripityára tört. Történe­tesen az autóvezető nem rendel­kezett CASCO-biztosítással, de a segédmotorosnak sem volt sem­milyen biztosítása. Az összetört autó tulajdonosának tehát ezreket kellett kifizetnie gépkocsija rend­behozásáért. Hasonló eset történt már munkagéppel is. Érdemes lenne tehát fontolóra venni eze­ket a körülményeket, s kiterjesz­teni a kötelező biztosítást ezekre a járművekre is. A feltételek ki­dolgozása természetesen az Álla­mi Biztosítóra vár. Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents