Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-11 / 9. szám

19-5. január 11 • PETŐFI NÉPE • 3 Kik okozzák a közlekedési baleseteket? Az általánosan ei- [ ^ személyiség szerepe fogadott álláspont szerint a közlekedési balesetek okait két fő csoportba lehet osztani: tárgyi és személyi okókra. A tárgyi okokba a köz­úttal és tartozékaival, valamint a közlekedési eszközökkel, azok hatásával a közlekedés biztonságára már nagyon sokat foglalkoztunk. Ez alkalommal a közlekedő emberek maga­tartását. közlekedési ismereteit vesszük bonckés alá, viszo­nyítva a forgalomban betöltött szerepükhöz. A közlekedésben részt vevő­ket a szakemoerek, elsősorban a pszichológusok különböző cso­portba sorolják. A helyesen köz­lekedők közé tartoznak általában a kötelességtudók, szabálytiszte- lök, akik becsülik mások életét, testi épségét és egészségét. Is­merik és betartják a közúti köz­lekedés szabályait. A közlekedés más résztvevői iránt türelmesek és udvariasak. Tiszteletben tart­ják mások jogait, előnyeit, egy­szóval megvalósítják az optimá­lis közlekedési morált. Magatar­tásukat, cselekedeteiket olyan emberi tulajdonságok motivál­ják, mint a rendszeretet, a hu­manitás, a becsület. A helytelenül közlekedők cso­portjában három sajátos maga­tartásforma a legjellemzőbb. Vannak közöttük meggondo­latlanok, feltűnni szándéko­zók és agresszívak. A meggon­dolatlanul közlekedők csoportjá­ba sajnos igen sokan tartoznak. Lényegében rendelkeznek mind­azokkal a személyi feltételek­kel, amelyek őket a közúti köz­lekedésre alkalmassá teszik, csu­pán az a hiányosságuk, hogy nem körültekintőek, nem tanú­sítanak kellő gondosságot, nem óvatosak. Cselekedeteik követ­kezményeivel sem számolnak, ezért igen veszélyesek önmaguk­ra, de másokra nézve is. A sta­tisztika szerint a bekövetkezett baleseteknek 25 százalékát ezek okozzák. Meggondolatlanságuk szinte kiszámíthatatlan, ezért ne­velésükre két módszer ajánlha­tó: a szigorú és erélyes felelős- ségrevonás. a rendszeres ráhatás. A feltűnni vágyók csoportja az előbbieknél is veszélyesebb. Ezeknél az embereknél a moz­gató rugó: a valóságosnál több­nek látszani. Ennek a magatar­tásnak a gyökere valamilyen ki­sebbségi érzésben keresendő. Ezek az emberek a veszélyt lát­ják, érzik is, de cselekedetüket mégsem a veszély elhárítására irányuló törekvés jellemzi, ha­nem az, hogy beteges feltűnési vágyukat kielégítsék. A szabá­lyokat tudatosan sértik meg. Velük szemben is kellő szigor­ral és határozottsággal kell fel­lépni, a nevelő tevékenységnek pedig arra kell irányulnia, hogy rádöbbentse őket: feltűnési törek­vésük nem teszi őket kivételes emberekké. Az agresszívek csoportjába azok sorolhatók, akiknek közle­kedési magatartását az önzés, az erőszakosság jellemzi. Nem tű­rik el, hogy megelőzzék őket, s nem akarják tudomásul venni, hogy másnak is van elsőbbsé­ge. Az agresszív ember saját erejét megsokszorozza járművé­nek lóerejével, a megengedett sebességet rendszeresen túllépi, agressziós hajlamát a szabályok semmibevéte'lével éli ki. Igazuk van azoknak, akik az ilyen jel­lemű vezetőktől a vezetői en­gedély bevonását sürgetik. Itt kell megemlítenünk azo­kat, akik közlekedésre képtele­nek. Ezeket is két csoportra oszt­hatjuk. Az elsők közé tartoznak azok, akikben még nem alakult ki, vagy már eltompult a ve­szélyhelyzetekkel szembeni érzé­kenység. Ilyenek a kisgyerme­kek, a nagyon idős emberek. Szerencsére őket a közlekedési szabályok megkülönböztetett vé­delemben részesítik. A másik kategóriába tartozók valamilyen testi fogyatékosság, vagy tájé­kozódási képtelenség miatt al­kalmatlanok a közlekedésre. Közülük sajnos, sokan rendelkez­nek gépjárművezetői engedél­lyel es rendszeresen részt vesz­nek a forgalomban. Akadnak közöttük olyanok is, akik is­merik, mert bemagolták a sza­bályokat, csak a lényegét nem értik, mert koncentrációs képes­ségük, hiányos a reagáló képes­ségük, helyzetfelismerésük és cselekvési képességük. Ezeknek a közlekedésből való kivonása megoldhatatlan, mert vezetési képteleségük okaira — legtöbb esetben — csak egy nagyobb baleset utáni alapos pszicholó­giai vizsgálat deríthet fényt. A fentiek elmondása után szinte valamennyi gépjármű- vezető besorolhatja magát a kü­lönböző kategóriákba, önállóan megvizsgálhatja, milyen pszichi­kummal ül a volán mellé, a mo­torkerékpárra. Gémes Gábor Megjelent a Pártélet januári száma A Pórtélét 1075. évi első szá­ma ezekben a napokban jut él olvasóihoz. Az' MSZMP Központi Bizottságának folyóirata ezúttal is gazdag tartalommal segíti a pártmunkások és aktivisták min. den napi tevékenységét. A folyóirat vezető helyen közli Németh Károlynak, a Politikai Bizottság tagjának, a KB titká­rának előadói beszédét, mely a Központi Bizottság 1974. decem­ber 5-i ülésén hangzott el az 1975. évi terv és költségvetés, valamint az V. ötéves terv irány­elveiről, Érthetően nagy teret szentel a Pártélet januári száma a kong­resszusi készülődésnek a cikkek közül is kiemelkedik Biszku Bé­lának, a Politikai Bizottság tag­jának, a Központi Bizottság tit­kárának igen részletes és átfo­gó írása, melynek címe: Az irányelvek vitája elé. Mint hang. súlyozza: A pártpolitikának fo­lyamatossága az irányelvek első. legfontosabb alapgondolata A továbbiakban a társadalmi és pártélet valamennyi területét át­fogó irányelvekhez fűz megjegy­zéseket, melyek a most folyó tag­gyűlések. illetve sorra kerülő pártértekezlelek vitájában is hasznos útmutatást adnak a kommunisták számára. Ugyancsak a kongresszusi ké­szülődés témaköréhez kapcsoló­dik dr. Szatmári Miklósnak a szocialista tulajdonviszonyok to­vábbfejlesztéséről és dr. Kovács Imrének a termelőszövetkezeti gazdálkodás szocialista vonásai­nak erősítéséről szóló írása. A szabadság harminc esztendeje fejezetcím alatt megyei lapokból átvett, s a felszabadulást idéző cikkekből közölnek összeállítást. A zárszámadás előtt címmel dr. Dimény Imre adja közre gon. dolntait, melynek lényege, hogy elért gazdasági fejlődésünk az emberi, társadalmi fejlődéstől el­választhatatlan s ez jellemzi ma már a zárszámadások hangulatát is. A propagandisták munkájához kíván segítséget nyújtani dr. Nagy Emil, aki a szocialista élet­módról fejti ki az elvi álláspon­tokat is tükröző véleményét. Az említettek mellett még számos cikk nyújt hasznos ta­pasztalatot és útbaigazítást a Pártélet legújabb számában, melyben ez alkalommal is szá­mos jó felvételt, az építőmunkát ábrázoló fotót is találunk. T. P Külpolitikai kislexikon Etiópia Császárság Északkelet-Afriká- ban, a földrész legrégebbi füg­getlen állama. Területe t 221 900 négyzetkilométer lakossága mint­egy 28 millió, fővárosa a kb. 7IW4M1Ö lakosú Addis Abeba. Az ország hivatalos nyelve az am- hara és az angol.. Az ország felszíne egymástól jól elkülönülő három tájegység­re tagolódik:. az Etióp-magas- földre, a Szomáli. lépcsős vidék­re és a Danakil-földóe. Ez utób­bi országrész középhőmérséklete szinte trópusi: 28 fok. Ott terül el Kaffa tartomány, ahonnan a ká­vé elterjedt. A gazdasági élet központja a „vojna dega”, azaz a szölőföld övezet, számos nagv várossal: ott él a lakosság 90 százaléka. Etiópia lakossága négy, egy­milliónál nagyobb lélekszámú és 75 kis népből tevődik össze; a népességnek körülbelül a fele a szemita eredetű, de a hamita ős­lakókkal keveredett amhara. En­nek a népcsoportnak a kezében van a megművelhető földterület legnagyobb része. Az ország gazdasági-társadal­mi körülményeire a feudalizmus, a .törzsi rendszer és a kapitaliz­mus elemeinek keveredése a jel­lemző. Gyengén fejlett mezőgazda- sági ország; a föld majdnem ki­zárólag a feudális nagybirtokosok és az egyház tulajdona. (Az 1974. szeptember 12-i katonai hatalom­átvétel előtt a legnagyobb hű- bérúr a csázári ház volt.) A meg­művelhető földterület alig hato­dán folyik • gazdálkodás. Elsősor­ban kávét, kukoricát, cirkot ős kölest, olajmagvakat, hüvelyese­ket és cukornádat termesztenek Állatállománya Kelet-Afrikában a legnagyobb. Iparágai közül a sópárlás szá­mottevő; évente mintegy másfél tonna aranyat is bányásznak Etiópiában. Figyelemre méltó platina-, kén-, kálisó-, réz- vas­érc- horgany-, ón-, mangán, és wolframtartalékai vannak az or­szágnak, sőt. az utóbbi években — amerikai, olasz és japán kuta­tók — földgázt és olajat is ta- látak. Feldolgozóipara nagyrészt kézműipar jellegű, bár a leg­utóbbi évtizedben szovjet, cseh­szlovák és jugoszláv segítséggel kőolajfinomító, cipő- és cement­gyár létesült. Az etióp uralkodóház (I. Hailé Szelasszié császár jelenleg házi­őrizetben él) a legenda szerint 3000 éve áll fönn: a dinasztia Sába királynő és Salamon király házasságából ered. A múlt év őszén félreállított négus, I. Hai­lé Szelasszié 1928-ban került a trónra, s kezdetben számos re­formintézkedést vezetett be: meg­hirdette az ország első alkotmá­nyát, ellenállt az olasz fasiszta annexiós törekvéseknek. 1942-ben megszüntette a rabszolgaság in­téRnényét; földreformja viszont lényegében csak nevében élt, hi­szen megmaradt a feudális bir­tokrendszer. Etiópia legújabbkori történeté­nek fontos eseményei a katonák államcsínyeihez fűződnek: 1960 decemberében nem sikerült a ha­talomátvétel. csak a múlt év őszén, szeptember 12-én, amikor ideiglenes katonai kormányzóta­nács alakult, a négust fokozato­san megfosztották minden tiszt­ségétől. * Következő számunkban meg­kezdjük Valkó Mihálynak, a Szolnok megyei Néplap olvasó- szerkesztőjének Etiópia ébren cí­mű tizenkét részes riportsoroza­tának közlését. A szerző a Köz­ponti Sajtószolgálat megbízásából járt az északkelet-afrikai ország­ban. Nevelés és közéleti munka Nagyon világosan, egyértel­műen fogalmazta meg a párt a szervezeti szabályzatban és a kongresszusi irányelvekben az elkövetkező esztendők tenniva­lóit. .Mégis szinte ahány kommu­nista kollektíva tárgyalja meg, annyiféleképp formálódik, válik konkrétabbá. Akár termelő, akár nevelő vagy politikai munkáról van szó, mindenki megtalálhatja benne azt a részt, ami elsősor­ban rá vonatkozik, amiért a leg­többet tud tenni. Természetesen úgy, hogy azzal az egész érde­két szolgálja. Az oktatás, nevelés, elválaszt­hatatlan a termeléstől. Hiszen végül is a hallgatók többségé az ipari, mezőgazdasági, vagy keres­kedelmi ágazatba kerül. Sok függ attól, milyen az indítás, mit visznek magukkal a munkahely­re. Lényegében erről volt szó a kecskeméti kertészeti főiskola pártszervezetének ülésén is. Mint az országban most min­denütt. a szervezeti szabályzat­ról és az irányelvekről tárgyal­tak. Az a vélemény alakult ki, hogy a kettő szorosan összefügg. A gazdasági, társadalmi életben végrehajtandó nagyobb felada­tokból egyenesen következik az. hogy a párttagoktól többet köve­telnek. Helytállást, példamuta­tást. Nem kicsi a pedagógusok felelőssége. „Vajon megtettünk, megteszünk-e mindent azért, hogy a tőlünk kikerülő hallgatók majdan végre tudják hajtani a rájuk bízottakat, a szakmai fel­adatokat, a közéletieket?” — -ve­tőt te fel a kérdést Tóth Ferenc, az intézmény nyugdíjas tanára. Mint mondotta: kötelesség a párt eszméinek terjesztése, és nem­csak a marxista-leninista tan­szék tanáraié, hanem minden pedagógusé. Helyesnek, sokat se­gítőnek tartotta a szervezeti szabályzat azon pontját, amely kimondja, hogy a KISZ a párt- szervezetek közvetlen irányítá­sával végzi munkáját. Azok a hallgatók, akik a főiskolán az ifjúsági szervezet aktív tagjai, a gazdaságokban is tovább te­vékenykedhetnek és közülük ke­rülhetnek majd ki a párttagok. Lényegében ezt a gondolatsort folytatta Farkas Péter is, össz­pontosítva mondanivalóját a köz. életi munkára. Érdekes problé-. mát feszegetett. Azt a lényt, hogy a főiskolákon, egyetemeken — Kecskeméten is — hallgatólago­san elfogadják: vizsgaidőszakban vagy a szakdolgozat készítésének évében a hallgatók minden egyéb kötelezettség alól mentesüljenek. Közéleti munkájuk szinte meg­szűnik. Ilyen kihagyások pedig i*em engedhetők meg. Politikai helytállásra akkor is szükség van. amikor a legnagyobb a munka, sőt akkor a legkívánato­sabb. A fiataloknak ugyancsak jobb, ha nem szoknak hozzá az effajta mentesítéshez, mert fel­mentést a közéleti tevékenység alól az üzemekben sem kapnak azzal az indokkal, hogy most éppen vetünk, vegyszerezünk vágj- aratunk s minden más szü­netel. A folyamatos közéleti munkát meg kell követelni a főiskolán. Végh György így foglalt állást: „A párt a mércét íeljeblo emel­te. vagy a kongresszus segítsé­gével szándékában áll felemelni. A termelési viszonyok fejlődése, a tőkés országokkal — a békés egymás mellett élés jegyében — szorosabbá váló gazdasági kap­csolatok joggal követelik meg az erőteljesebb 'tudatformálást. Ebben tehetünk sokat mi, pe­dagógusok, akik háromszáz fia­tallal foglalkozunk most. Az irányelvek arrra sarkallnak ben­nünket, hogy még jobban has­sunk azokra, akik majdan a községek központi emberei lesz­nek mind szakmailag, mind po­litikailag.” A Kertészeti Egyetem Kecs­keméti Főiskolai Karának még nincsenek nagy hagyományai, a pedagógusok csak néhány éve dolgoznak együtt, s így a párt- szervezet is. Szerencsére a rövid idő alatt összekovácsolódott a kollektíva, a magasabb követel­ményeknek is eleget tud majd tenni. A választáskor arra töreked­tek, hogy a vezetőségben a fi­zikai dolgozók képviselője is he­lyet kapjon. A 34 tagú párt- szervezet titkára dr. Sohajda Imre lett. A vezetőség tagjává választották Végh Györgyöt, a marxista—leninista tanszék ad­junktusát, Kisari Istvánná üzem­mérnököt, Fehér Béláné doktort, a zöldségtermesztési tanszék ad­junktusát. és Báthori Györgyöt, a sokszorosító csoport vezetőjét. A tagság egyhangúlag úgy döntött, hogy a városi pártértekezleten dr. Fii túsz István, a főiskola igazgatója és Végh György kép­viselje az alapszervezetet. Dénes Éva A második műszakban Horváth Lőrinczét. Lőrincze pedig Horváthot szidta. — Hogyan lehetsz ilyen ökör? — mondta-Lőrincze Horváthnak. — Kétszer voltál büntetve, dör­zsölt haverjaid vannak, mégsem tudtad, hogy a nyugati határt korszerű eszközökkel őrzik a ha­tárőrök. Őrültség ilyen körülmé­nyek között kísérletezni — há­borgott Lőrincze és hátat fordí­tott Horváthnak. — Ne izgulj komám — nyug­tatta Horváth a barátját — majd kispekulálunk valamit. — Egyéb­ként sem vagy kisebb ökör ná­lam — jegyezte meg —, hiszen havonta utazol Győr-Sopron me­gyébe, és ha nemcsak néznél, hanem látnál is. most pontosab­ban tudnánk, mitévők legyünk. A soproni Fenyves Szállodában, muzsikaszó és bőséges vacsora után megszületett a döntés: irány a déli határra. Sopron—Szombat­hely—Pécs—Baja—Bácsalmási ta­nyák volt a duó menetvonala. Az indulástól kezdve a harmadik nap is elmúlt, de Horváth és Lőrincze még messze volt a ha­tártól. A pénzük elfogyott. En­nivalójuk sem volt. — Korgó gyomorral egy lépést sem megyek tovább — mondta elkeseredetten Lőrincze. — Szerzünk kaját is, csak ne sipákolj — szólt utasításszerűen Horváth. — Betörünk egy ven­déglőbe, vagy élelmiszerboltba. A kalandvágyók kukoricaszár­ból rejtekhelvet készítettek, s on­nan indultak portyaútra. Hor­váth volt a tervező és nagyjából a kivitelező is. Kelebián a Dózsa György úti vendéglő fáskamrá­jából egy fejszét lopott. Záróra után az étterembe akartak be­törni. de a házőrző eb ebben megakadályozta őket. — Fene egye meg ezt a dögót szitkozódott. Horváth és füttyszó­val jelezte a haverjának, hogy menjenek tovább. A községi eszpresszót teljes sötétség borította. Horváth a be­járat hátsó ajtaját kifeszitette, majd mindketten a pult mögé hatoltak és birtokukba vették a bárszekrénvt. Három üveg ver­mutot. egy üveg Tokaji aszút, egy dugóhúzót, kekszet és több doboz külföldi cigarettát loptak el, s a könnyen szerzett zsákmánnyal a rejtekhelyükre tértek vissza. Hu­• Födi István határőr parancsa. A hátársértők engedel­meskedtek. Jelzőlövések, majd ,,sürgönydrót'’ vitte az Örsre a hírt: a menekülők kézrekerültek. — Szerencsém, hogy az egy­órás menetidőt 38, perc alatt tel­jesítettem — mondta az elfogás történetének elbeszélésekor a ha­tárőr — mert egy percet is ké­sek. már csak a nyomukat üt­hettem volna a határsértoknek. A magas termetű határőr r— az egység élenjáró katonája — csillogó szemekkel vette tudo­másul közvetlen elöljárójától: harci feladatának- példás ellátá­sáért nyolc nap jutalomszabad- ságban részesítette az egységpa­rancsnok Gazsó Béla • Alul: Horváth Sándor és Lőrincze Árpád határsértők. szonnégv órán át kóstolgatták a finom aszút, meg a vermutot, és amikor a józanság minimális ha­tarát úira elérték, nekivágtak a határnak Az egység törzsfőnöke szemé­lyesen vezette a razziát. A záró­éi ők elfoglalták a szakaszukat, az üldöző csoport a hátársértők valószínű mozgási irányában ha­ladt. Födi István határőr járőr- szolgálatot teljesített. Híradóki­képzésben részesült, de azon a napon a határon a vonalkarban­tartókra is szükség volt. Födi a második „műszakját” kezdte, amikor két al_akot látott a vizes­árok hídján átszaladni. — Állj! — visszhangzott a tólgvfaerdőtől a járőr felszólító Anyag- és energiatakarékosság a „Fémmunkás” üzemeiben A „Fémmunkás” Vállalat dol­gozói á kongresszusi és felsza­badulási verseny első szakaszá­ban tett felajánlásaik teljesítése után újabb vállalással egészítet­ték ki korábbi elhatározásaikat. Az anyag- és energiagazdálkodás fejlesztését állították többletvál­lalásuk központjába. A hatéko­nyabb gazdálkodást gondos mű­szaki intézkedésekkel alapozták meg. Többek között vállalták; 1,4 millió forint értékű ácélt takarí­tanak meg az idén azzal, hogy megkezdik a Dorog típusú abla­kok sorozatgyártását, s így az ablakokhoz négyzetméterenként a korábbi 32 helyett 18— 20 kiló acél is elegendő. A vállalat dolgozóinak fontos elhatározása, hogy az energiagaz­dálkodás fejlesztésével 5 száza­lékkal csökkentsék az energia- költségeket. Ennek érdekében többek között a székesfehérvári gyárban új elektrolitikus színezé- si eljárást honosítanak meg, amely a korábbinál jóval rövi­debb idő alatt vonja be színes felületi réteggel az alumínium- termékeket, s így átlagosan 3—15 százalékkal csökkenti az energia­felhasználást. A dorogi gyáregy­ségben új profilformázó görgő­sorokkal váltják fel az élhajlító gépeket, s így mintegy 30 száza­lékkal csökkentik a termékek formázásának energiaigényét. Végeredményben az idei több­letvállalás alapján 9 millió fo­rinttal csökkentik a vállalat anyag- és energiaköltségeit .(MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents