Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-11 / 9. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 11. Eseménnyé rangosodott osztályfoglalkozás Az AGROKER Vállalat kecskeméti központjában működő marxista—leninista középiskolai osztály 25 hallgatója közül nyolcán a szomszédos üzemektől, vállaaltoktól járnak a hetenkénti foglalkozásokra. A hallgatók 60 százaléka párttag, 40 százalékuk pártonkívüliként vesz részt a pártoktatásban. Van közöttük főkönyvelő, fizikai munkás, alkalmazott. A néhány hónap alatt jól összekovácsolódott közösség emlékezetes osztályfoglalkozást tartott a közelmúltban. A felszabadulás óta eltelt 30 esztendő történetéből merítve, ki-ki az érdeklődési körének legjobban megfelelő témakörben adatokat gyűjt, s azokat egy tízperces kiselőadásban dlgozta fel. Érthető, hogy a pártközépiskolai osztály vezetője ezúttal — jusson idő az előadóknak —igen takarékosan bánt a szavakkal. Köszöntötte a kollektívát és vendégét, Barabás János elvtársat, a városi pártbizottság tagját, a marxista—leninista középiskola városi igazgatóját és máris feltette a kérdést: ki óhajtja kezdeni? Erre ahány hallgató, egyszerre annyi kéz lendült a mamagasba, s egymást követve álltak fel az előadók, lebilincselve hallgatóságuk figyelmét. Pártunk munkája és vezető szerepe az elmúlt 30 év alatt — néhányan mintha ' csak összebeszéltek volna, ezt a témát dolgozták fel, érezhetően nagy ügyszeretettel. Előadóként más-más megközelítésben, de azonos tényeken alapuló, egyazon témájú előadások mégis ugyanazzal a meggyőző hatással. Kovács János, a Gáz és Olaj Vállalat dolgozója témaválasztásával is meglepte társait. Bányaüzem Kecskeméten, ez volt előadásának címe, s így kezdte: „Az olajbányászok sokáig csak szőkébb hazájukban, a Dunántúlon voltak ismertek..." Aztán az olajbányázat fejlődésének tényeit felsorakoztatva, eljutott előadása címének indoklásiig: „A vezetékrendszer bővülése magával hozta a városföldi csomópont létrehozását. Szükségessé vált az átszervezés, amely nyomán az üzem -a gázvezeték-rendszer csomópontjába, Kecskemétre került 1972-ben." Aztán hogy illusztrálja is mondanivalóját, a táblához lépett és gyakorlott mozdulatokkal felvázolta hazánk térképét, feltüntetve rajta a napjainkig kiépült gázvezetékhálózatot. És társainak sok új ismeretei nyújtó előadását ezzel szegte be: „Üzemünk vezetékrendszere napjainkban csaknem 700 kilométer hosszúságú, behálózza egész Dél-Magyarorszá- got. Ezen energiarendszer. a Dél-Magvarországi gáz- és olajvezeték rendeltetésszerű használatát és karbantartását hivatott szolgálni a kecskeméti üzemünk és két telephelyének 320 dolgozója. Ugyancsak ámulatba ejtette társait Mittelholcz Károly, az AGROKER dolgozója, aki a megye 30 év alatti fejlődéséből terjesztette elő mondanivalóját. Mennyit fejlődött összességében, hol áll az országos összehasonlításokban; városonként és járásonként ismertette, mennyi lakás épült, milyen üzemek, közintézmények létesültek új életünk három évtizede alatt. A rendkívül alapos felkészülésről tanúskodó, tartalmas kiselőadását önkéntelenül (elcsattanó, elismerő tapssal jutalmazta az osztály. Balogh Antalné a szomszédos Nagykőrösről jár be naponta a kecskeméti munkahelyére, ö a fiatalabb korosztályhoz tartozik. A felszabadulás napjairól, s az új életünk első időszakáról csak szüleinek elbeszéléseiből merített ismereteket. Ezekkel állította szembe Nagykőrös fejlődésének tényeit. Olyan átfogó és hiteles képet adott társainak, hogy szinte maguk előtt láthatták a város- negyednyi kiterjedésű, korszerű Nagykőrösi Konzervgyárat, az impozáns konzervipari technikumot és diákotthonát, a város új lakótelepeit és így tovább. ..A felszabadulástól 1949. szeptember 1-ig, az államosításig a Gáspár András utcában' Fülöp Béla vaskereskedése látta el Kecskemétet vasáruval.. .”. — kezdte a vaskereskedelem fejlődéséről szóló előadását Kovács Istvánná, a VIDIA Vállalat dolgozója. És mondanivalójára nem lehetett oda nem figyelni. íme, egyetlen részlet az előadásából: ,V1. . 1905-beh nfár 220 milliós forgi Írhat értünk él. Főleg a jármű és alkatrészek iránt megnyilvánult nagy keresletet nem is tudtuk maradéktalanul kielégíteni. Említést érdemel, hogy 1960-ban 60 tv-készüléket. 45 hűtőgépet adtunk el, ezidőben olajkályha még nem szerepelt az árulistán. Ezzel szemben 1974-ben 7465 olajkályhát, 6950 tv-készüléket és 7000 hűtőgépet értékesítettünk... A múlt évi forgalmunk meghaladta a 430 millió forintot...” További előadó, újabb téma. Bari Ferenc a sport és testnevelés területén elért 30 évi eredményeinkről adott hiteles, élvezetes áttekintést, lekötve társainak figyelmét. És akadt egy asszonyka, aki előre bocsájtctta: ö nem gyűjtött adatákat, mondanivalója a saját emlékei diktálják... Török Sán- áorné érzelmekre hatóan szedte személyes élményei csokrába a három évtized történetét: „Otthon négyen voltunk gyerekek. Apám hiába volt becsületes, szorgalmas munkás, a polgári iskolába is csak megaláztatás és otthoni sok lemondás, árán juthattam be ... Tizenegy évesen, 1944 őszén nem sokat értettem a világból. Hallottam, hogy szirénáznak, tudtam, hogy háború van. Nem értettem, hogy az oldalkocsis motorkerékpárokkal és nagy farkaskutyákkal futkározó, handabandázó német katonák miért és hová kergetnek bennünket otthonainkból. Sok száz társunkkal együtt csak meneteltünk a hóban, az országúton . .. Ránk köszöntött 1945 tavasza. Otthon mindig csak azt hallottam, hogy most már minden jó lesz. Kiéhezve, lerongyolódva, de újra iskolába jártunk, ki egy hasáb fát, ki egy lapát szenet vitt még az iskolatáska mellett. . . Indulókat énekeltünk, szavaltunk, népi tánccal, muzsikával jártunk a tanyákra. Aztán gyapotot szedtünk, s aratáskor hordtuk össze a kévéket. És erre senkit sem kellett agitálni, mentünk lelkesen, boldogan. .. S így folytatta tovább, visszaidézve a hajdani sajtó-félórákat, a tízperces mozgalmat, a 600— 700 forintos fizetéseket, a sztahanovistákat, akikre büszkék voltunk, Kecskemét belvárosának falusias piacokkal tarkított küllemét. amelvel ma már nehéz magunk elé képzelni és szólt elkövetett hibáinkról is, amelyek — mert okultunk belőlük —. semmit nem vonnak le céltudatos munkánk eredményeinek értékéből. A tíz percbe tömörített, közösen átélt, együttesen formált 30 esztendő alighanem hasonló emlékeket ébresztett, azonos érzelmi húrokat rezegtetett meg. Ez tükröződött a hallgatók arcáról. így zajlott le a marxista—leninista középiskolai osztály emlékezetes foglalkozása, délután 3-tól 6 óráig. S ez idő alatt tizenkét előadó kapott lankadatlan figyelmet. így esett, hogy a felszabadulásunk óta eltelt három évtized történetének áttekintése emlékünneppé rangosodott az osztály foglalkozásán. Olyan ünnepélyes eseménnyé, amelyből erőt és hitet, optimizmust és önbizalmat merítettek a hallgatók az előttük álló, mind nagyobb politikai felkészültséget, jó eligazodást kívánó, további feladataink végrehajtásához. P. I. JUBILEUM A TISZA PARTJÁN Szolnok 900 esztendős „Idézd föl, nyájas olvasó, mit tudott csinálni egy város foiyó- jával — Róma a Tiberisszel, Firenze az Arnóval. Szolnok a Tiszával — s előtted a kép, mi fűzi ezeket még lelkileg is a földhöz, amelyen állnak. A néphez, amelynek létük köszönhetik.” Illyés Gyula szép soraira nagyon büszkék a 900 éves város lakói, még akkor is. ha tudják, hogy Szolnok nem állítható, és soha nem is lesz állítható az olyan világvárosok sorába, mint Firenze, vagy Róma. A költői képnek mégis igaz a magva. A nép, amely ősidők óta lakja e várost, ugyanúgy szereti, s mint a címerében található pelikán a fiókáit, saját vérével táplálta évszázadokon át a maga városát. Szolnok p®vike az ország legrégibb településeinek. Létezésének első írott nyoma I. Géza király egv 1075-ben kiadott oklevelében található. Ez az írás szolgál alapul ahhoz, hogy a város az idén fennállásának 900. évfordulóját ünnepelje. feldolgozását. Az 1835-ben meginduló tiszai gőzhajózás. majd az , 1847-ben Kossuth által megnyitott pest—szolnoki vasútvonal jelentős lökést adott az iparosodásnak. 1876-ban ismét megye- székhellyé lett város. A hét gőzfűrésztelep. a MÁV-műhely, a malmok mellett kialakult a mezőgazdasági termékek feldolgozó ipara. Ez határozta meg a város jellegét egészen a közelmúltig. Az .utolsó két évtized azonban gyökeres fordulatot hozott Szolnok fejlődésében. A struktúra- változásra jellemző, hogy ma lakóinak több mint hatvan százaléka munkás. 34 százaléka szel- ' lemi dolgozó és csak 3 százaléka — a hozzá tartozó községekben élők — a mezőgazdasági dolgozó. A város a magyar szervetlen vegyipar egyik bázisa, az alföldi kőolaj- és földgázkutatás és kitermelés központja, papírgyára, bútorgyára, gépipara, s még sorolni is sok lenne, mennyi új ipari létesítmény jelzi dinamikus fejlődését összekapcsolásával, eredményeink és feladataink pontos számbavételével igényesebbé válunk saját magunkkal szemben, s ez az igényesség olyan aktivitással párosul, melynek nyomán a pártunk X. kongresszusán megfogalmazott célok, a szocializmus építésének sikereiről adhatunk számot.” A város jubileumi ünepségso- rozata egybeesik hazánk felszabadulásának 30. évfordulójával. E jelentős eseményekre való felkészülés pedig a párt XI. kongresszusára való felkészüléssel. Mindez jól érzékelhető a szolnokiak társadalmi, politikai aktivitásán. A mind szélesebben kialakuló szocialista munkaverseny, az ifjúság jubileumi mozgalmai mindenekelőtt a termelő munkában gyümölcsöznek. Emellett ilyen számok is jelzik a célok megvalósulását: 1971-ben 10 millió. 1972-ben 19 millió. 1973-ban 23 millió. 1974-ben várhatóan 30 milliónál is nagyobb értékű tár• Múlt és jelen. — A régi Tabán, s a helyén épült új városrész a Zagyva partján. (Pásztor Zoltán felvétele.) A XII. századtól kezdve a Tiszán meginduló sószállítás Szolnokot fontos kereskedelmi központtá tette. Kialakult a ma is meglevő városmag a Zagyva és a Tisza által bezárt területen. Egy ideig jelentős szerepe volt meg-1 erősített várának a török elleni harcokban, de Í552-ben elesett. Hosszú ideig török uralom alatt volt. s ez az időszak nem kedvezett fejlődésének. De azért említésre méltó, hogy ekkor épült a Tiszán az első cülöphíd, amely később állandó jellegűvé vált. Ez utóbbi mpndat minden későbbi korban elmondható a városról — a mai napig, amikor már hetedik éve tart az a több milliárdos rekonstrukció, amelynek nyomán Szolnokon, az európai kelet—nyugati forgalom e hagyományos csomópontján lesz az ország egyik legnagyobb és legmodernebb személy- és teherpályaudvara. A XVIII. században, a már jelentős városias ranggal rendelkező településen megkezdik \ az ugyancsak a Tiszán érkező fa A magyar nép történetének progresszív szakaszában Szolnok mindig jelentős szerepet játszott. Az lí!49-es dicsőséges tavaszi hadjárat során a Damjanich vezette honvéd seregek itt mértek súlvos csapás! az osztrák csapatokra: 1918 decemberé,bén, nem sokkal a főváros után. Szolnokon is megalakult a Kommunisták Magvarországi Pártja. A Magyar Tanácsköztársaság fennállása idején frontváros volt A Tisza vonalának védelmében a varos munkásai hősiesen helytálltak. S amire a még ma is élő idős harcosok olv büszkék: a proletárhatalom a tanácskormány leverése után Szolnokon még égy nappal tovább élt. Történelmi hagyományaihoz és forradalmi múltjához méltóan ünnepli jubileumát a város. Az évforduló tartalmára így utal a várost pártbizottság erről szóló határozata: „Célunkat úgv érjük el, ha a jubileumi ünnepségek időszakában a mull és a jelen sadalmi munkát végzett a város lakossága Többek között két új óvoda épült ebből, iskolákat hoztak rendbe, játszóterek, parkok épültek, szép emlékmű készül, sportpályák épültek, autóbuszvárócsarnok és még hosszan sorolható mindaz, ami maradandóan emlékezetessé teszi majd a város fennállásának 900. évfordulóját. 1975-ben egy nagy múltú város ünnepel, s kér figyelmet az ország lakosságától. Jól tudván, hogy a figyelemre nem annyira a régmúlt, hanem a jelen jogosít fel. Az a szorgalmas és pél- dá5 építömunka, amely ünnepeken és hétköznapokon, régi városainkban és új településeinken egyaránt, az egész ország népére jellemző. A 900 éves Szolnok történelmének utolsó három évtizedével bizonyítja, hogy a magyar nép jó úton. a soha nem tapasztalat fejlődés, a virágzó jólét útján indult el felszabadulása pillanatában. V. J. SZILVÁSI LAJOS (38.) Amíg odaérek az ebédlőhöz, nyugtalanság borzong bennem. Hátha csapdát állít a lány! Rögtön el is vetném az aggodalmat, igyekszem megnyugtatni magam, hogy ilyesmiről szó sem lehet, ám a lelkiismeretem, különösen, ami a többiek iránti felelőssegemet illeti, nem hagy békén. Miért akarja a lány, hogy egy órával később induljunk? Valóban beszélni akar velem valami fontos dologról, vagy csak időt veszíttetne velünk? Egymást kergetik a fejemben a gondolatok. Lehet, hogy köröznek bennünket a csendőrök, és Zorkóczvék azonosítanak minket a körözöttekkel. Talán már értesítették is Kecskemétet, vagy valamelyik közeli községet, hogy küldjenek ide katonákat vagy csendőröket az elfogásunkra. Legyintek magamban. Ez nem igaz. Zorkócz.vékról kiabál, hogy nem rokonszenveznek a nyilasokkal. Inkább tennének egy szívességet az ördögnek. semmint.a nyilaskereszte- seknek és Szálasi nemzetvezető- gauleiternek. Még akkor is Olga kérésének miértjén töprengek, amikor Zor- kócz.vval szemben ülve rántottat eszem. Az intéző a teáját lassan kortyolja, majd leteszi a csészét. s rám mosolyog: — Örülök, hogy megismertelek, kérlek. Mondanám azt. hogyha visszafelé jöttök az utatokról. térjetek be újra hozzánk, de felelőtlen meghívás volna. — Miért? — kérdem, s én is mosolygok. Közben az órámra nézek. mert már Gasztonnak is. Simon Pislának is le kellett volna jönnie a reggelihez. — A hét végén, vagy a jövő hét elején — Zorkóczy arcáról eltűnik a mosoly —. mi is útrakelünk. — Hogyhogy? — Elmegyünk Ausztriába. Ne nézz rám csodálkozva^ hiszen végeredményben csak a lakosság felhívásának teszek eleget. A kormány felhívta a lakosságot, hogy a hadműveleti területek közeléből települjön el. Aki óhajtja, elkerülhet a Birodalom területére is. Nem követünk el semmi törvényelleneset. Megrázom a fejem: — Nem is erre gondoltam. Hanem ... elhagyni az országot... Bármi lesz is. itt a helyünk mindnyájunknak. Igen. Mindnyájunknak. — Akkor is. ha jönnek az oroszok ? — Akkor is. Élet akkor is lesz. — De mihelyt kimondom ezeket a szavakat, már észre is veszem, hogy elárultam magam. Ránézek Zorkóczvra. Nem kerülte el a figyelmét, hogy lelepleződtem. Bólint. — Azt hiszem, te nem vagy nyilas. Már az este kezdtem sejteni. de most már biztos vagyok benne. Nem felelek Nem is tart rá igényt. Elgondolkodva beszél tovább, szinte fennhangon gondolkodik.' — Azt mondod, hogy itt a helyünk. Most nyilas világ van. Aztán majd jönnek az oroszok, és kommunista világ lesz. Ez logikus. A történelmi osztály szerepének vége Magyarországon. Nagyjából tisztán látom, mi következik Hallgattam nemegyszer a rádiójukat, felosztják a földet, a kommunista párt elkezdi szervezni a munkásokat a valósban, a cselédeket meg a falun. Előbb-utóbb megszerzik a többséget, mert a szovjet segíteni fogja őket. Mi lesz az én sorsom? Kortyol a teájából és szivarra gyújt.-— Annak idején, a huszas években és a harmincas évek elején beszéltem néhány emberrel, akik jártak Szovjet-Orosz- országban. Látták az ottani életet, és őszintén elmondták nekem, mi a helyzet. A munkásság és a muzsik a minden, az intelligencia semmi. Örüljön, ha élni hagyják, különösen örüljön, ha szellemi munkát végezhet. Mindenki be van zárva az ország határai közé. le kell szállítani az igényeket, össze kell húzni a nadrágszíjat, minél többet kell dolgozni, mert. ha az ember nem végzi el a penzumot, amit kiróttak rá, akkor kevesebbet kap enni. És az, hogy valakinek alkalmazottja legyen, cselédlány vagy inas... Sóhajt. — Fiatal koromban bejártam Európát. Nvugat-Európát. Belekóstoltam sok mindenbe, ami széppé teheti az életet. Művészetbe. zenébe, a nagy luxusszállodák kényelmébe... ha nem is lakhattam jól egyikkel sem. Ahhoz kevés volt a pénzem. De láttam sok-sok szépet, és ha néha Olaszországra gondolok, szinte honvágyat érzek... Nem tudom, megérted-e... Én azt akarom, hogy Olga is láthassa, amit én láttam, szeretném, ha megismerné Európát... ,az igazi élete^ ... Nem akarom, hogy egy kommunista állam korlátái közé szorítva kelljen élnie, és csak hírből ismerhesse Velencét, a Li- dót, Abbáziát... Ne csak könyvekből tudjon az olasz ostériák- ról, a francia bisztrókról és ne legyen elérhetetlen neki, hogy Brüsszelben hangversenyezzen ... lehetőségeket akarok . .. De hirtelen félbeszakítja magát, mert az ebédlő ajtajában megjelenik Gaszton és mögötte Simon Pista. Hangos jó reggelt köszönnek, s letelepszenek az asztalhoz. Most nincs itt az inas, mindenki saját magát szolgálja ki. Simon Pista nagyot nyel a rántotta láttán. Gaszton már beszélt Szojkával, s most elújságolja a híreket, amit a rádió mondott. Az oroszok Szolnok előtt állnak, újra bombázták Budapestet. A németek már beismerik Belgrád elvesztését. Szlovákiában heves harcok folynak .. . Elkapom Zorkóczy egy gyanakvó pillantását. Megnyugtatóan rámosolvgok, hogy nincs semmi baj, sőt örülök, hogy bizalommal volt hozzám, annál is inkább, mert legalább magam is megnyugodtam. hogy nem fenyeget bennünket kelepce. Rágyújtok, és megköszönöm a reggelit. Éppen belekezdenék, hogy megbeszéljem Zorkóczyval, milyen élelmiszert vásárolhatnánk, amikor belép Olga. Így hát Gasztonra hagyom a vásárlást: — Főleg füstölt holmira lenne szükségünk, ami eláll . . . Közben Olga odalép az édesapjához. ' — Elviszem magammal a főhadnagy urat. Kilovagolunk egv órára... Addigra legalább,a többiek elkészülhetnek az indulásra... Zorkóczy helyeslőén bólint. — Miiven lovakkal mentek? — A Fecskével, meg a Gyémánttal ... — A Fecskére vigyázz — néz rám az intéző. — Ijedős . . . A Fecske könnyű járású, karcsú, ruganyos jószág. A Gyémánt jól táplált vasderes, fejét leszegve lépked. A Fecske időnként feléje kap ideges, barna lejével. Hagyjuk poroszkáini a lovakat, hiszen tulajdonképpen csak azért lovagoltunk ki, hogy zavartalanul beszélhessünk. Már megkerültük a gyümölcsöst, de Olga még most sem kezdett hozzá a mondandójához. Ért meg nem sürgetem, hagyom, hadd indítsa el ő a beszélgetést. Nem néz rám, előre fürkész, a kopár szántásokra, ahol a szedegető varjúcsoporlokon kívül semmi élőlény nem mozog. Szorosra fogom a Fecske gyeplőjét. eszemben tartva Zorkóczy figyelmeztetését, hogy ideges a ló. Az állatnak nem tetszik, hogy szorítja a száját a 'zabla, rágja is, meg ránt rajta egyet-egyet. Nem bánom, hadd játszadozzon. Olga gyakorlott lovas, egyenes derékkal ül a nyeregben, és lazára engedi a gyeplőt. Lovaglópálca sincs bőrkesztyüs kezében. (Folytatjuk.)
