Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-30 / 25. szám

■4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 30. t A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK TÜKRÉBEN: A tsz-ek szocialista vonásai A párt XI. kongresszusára kidolgozott és közzétett irány­elvek második fejezete a társadalmi yiszonyok továbbfejlesz­téséről szól. Megállapítja egyebek között, hogy a munkás- osztály szövetségese, a szövetkezeti parasztság termelési és közéleti tevékenységével a szocializmus építésének aktív ré­szese. A legutóbbi években tovább erősödött kollektív tulaj­donosi és gazdálkodói szemlélete, fejlődött műveltsége, kép­zettsége, politikai tudatossága. Feladatként jelölik meg az irányelvek ennek a folyamatnak és a termelőszövetkezetek szocialista vonásainak az erősítését. Mit jelent ez a rendkívül fontos, de korántsem új feladat? Melyek a termelőszövetkezetek legfőbb szocialista vonásai, -s ezeket hogyan lehet fejleszteni? Településfejlesztési gondok a Műkért városban Kezdjük az alapnál: társadal­munk szocialista fejlődésében döntő szerepük van a tulajdonvi­szonyoknak. Ezért kívánkozik az első helyre az, hogy a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek hasz­nálatában levő minden föld t'o- towatosan váljék oszthatatlan szö­vetkezeti tulajdonná. Földtörvé­nyünk értelmében kialakult már a tsz-ekben a szocialista tulajdon­nak ez a formája, de még nem kizárólagos. Jelenleg a szövetke­zetek használatában levő földek több mint a fele van a tsz-ek tu­lajdonában. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy a föld hasznosítása mind nagyobb mértékben feleljen meg ne csupán a szövetkezeti közös­ségek, hanem a társadalom egye­temes értékének. Ugyanez vonat­kozik az egész szövetkezeti közös vagyonra, amely — miként a föld — szintén oszthatatlan Tovább kell haladniuk azon az úton, amely a csoportérdekek és a nép- gazdasági érdekek lehető leghar- monikusabb kapcsolatához vezet. Jövőbe mutató az is. hogy már jelen van és különféle társulá­sok. közös vállalkozások és válla­latok létrejöttével növekszik, gya­rapodik több szövetkezet, illetőleg szövetkezetek és állami vállalatok közös szocialista tulajdona. Amint az irányelvekben is olvasható, ez a folyamat segíti a fejlett, ipar­szerű mezőgazdasági termelés tér­hódítását, a tsz-ek és az állarrú vállalatok szerződéses alapon nyugvó, együttes tevékenységét. A termelőszövetkezetek mind JSPfsze/iybb nagyüzemekké vál­nak, gazdálkodásukban mélyülnek a ^vállalati iellegp vofly.sok. Hat év óta ugyanazok a tervezési, be­ruházási, ár- és hitelfeltételek vo­natkoznak rájuk, mint az állami vállalatokra. Vannak egvéb, azo­nos. de egymástól eltérő gazdál­kodási feltételek is. A jövőben fo­kozatosan mérséklődnek a most még meglevő különbségek. így is kedvezőbbekké lesznek a körül­mények a termelőerők és a gaz­dasági kapcsolatok már említett fejlődésére, a társulások különbö­ző változatainak terjedésére. Szocialista építésünk kezdete óta sarkalatos elvünk, állandó tö­rekvésünk. hogy következetesen érvényesüljön a munka szerinti elosztás elve. Más szavakkal: mindenki aszerint részesüljön a szétosztható jövedelemből, hogy mennyi és milyen eredményű munkát végzett. A termelőszövet­kezetekben ez a gyakorlat — ál­talános jelentőségén túl — azért is nagv horderejű, mert egyszer s mindenkorra száműzte az embe­rek vagyoni helyzetre alapozott, attól függött értékelését, boldogu­lását. A tsz-tagok anyagi körül­ményei és társadalmi megbecsü­lése is elsősorban aszerint alakul, hogy mennyit dolgoznak, milyen teljesítményt mutatnak fel. A szo­cialista vonások további erősítése agonbgn azt is jelenti, hogy a tsz-ek szüntessék meg azokat a jelenségeket — egyebek között a teljesítményekkel összhangban nem levő, helyenként kiugróan nagy jövedelmeket —. amelyek még gátolják vagy hátráltatják az elosztás szocialista elvének sér­tetlen megvalósítását. Az úgyne­vezett garantált munkadíjazás és a termelési eredményekhez köz­vetlenül kapcsolódó anyagi ösz­tönzés bevált módszere ennek, de tökéletesítésére bőven van még lehetőség. A tulajdonviszonyok, a terme­lés, a gazdálkodás, az elosztás kö­rein kívül is találunk számos ten­nivalót azért, hogy még erősebbek legyenek a termelőszövetkezetek szocialista vonásai. A tsz-ek — tudvalévőén — nemcsak gazdál­kodó egységek, hanem társadalmi közösségek is. Feladataik közé tartozik egyebek között előmoz­dítani a tagság szocialista szem­léletének. gondolkodásmódjának, közösségi életének fejlődését, ál­talános és szakmai műveltségé­nek fokozását. Vitathatatlan, hogy a tsz-ek nagyon sokat tettek ezért. Szinte mindenütt példaadóan gon­doskodnak a nehéz körülmények között élő idős emberekről, a sok- gyermekes családokról, segítik a fiatalok fészekrakását, s támogat­ják mindazokat, akik rászorulnak. Az utóbbi években a tsz-ekben is létrejöttek, általában erőteljesen fejlődnek és sok helyen kiváló eredményeket érnek el a szocia­lista brigádok. Működésükkel nemcsak a sokszor rendkívüli kö­rülmények között állnak helyt, hanem példát mutatnak a szocia­lista közösségi élet kialakításá­ban. az önművelésben és környe­zetük műveltségének fokozásában. Az irányelvekben arról is ol­vashatunk, hogv tovább kell fej­leszteni az üzemi demokráciát. A termelőszövetkezetekre vetítve ez azt jelenti, hogy az új, megvál­tozott körülménvk között gondos­kodni kell a szocialista demok­rácia szerves részét alkotó szö­vetkezeti demokrácia előbbre vi­vő módszereinek kidolgozásáról és jó alkalmazásáról. Most és a jövőben már nem elegendő az ed­dig megszokott gyakorlat a szö­vetkezeti demokrácia érvényes!-« tésére. fejlesztésére. A sok ezer hektáros, nem egyszer több tele­pülést felölelő termelőszövetke­zetben egyszerűen nincs lehetőség arra, hogv ugyanolyan módon ve­gyenek részt a tagok a közös gaz­daság minden lényeges kérdésé­nek megvitatásában, a döntések­ben, a határozatok végrehajtásá­ban. s az egész gazdálkodás ellen­őrzésében. mint amikor még jóval kisebb területű volt a tsz. Fel kell kutatni tehát a demok­rácia alkalmazásának legmegfe­lelőbb útjait, módjait, hogy a tag­ság felelősségtudata, tulajdonosi érezte ne gyengüljön, hanem to­vább erősödjék, hiszen ezek most és ezután is nélkülözhetetlenek a szocialista vonások erősítéséhez. G. P. Két sűrűn gépelt, terjedelmes leve­let kapott a minap szerkesztőségünk, írói egyazon kecskeméti városrészben laknak, s a panaszaiknak !s közös a summája: enyhén szólva kívánnivalót hagy maga után a környékükön a te­lepülésfejlesztés. A Műkertváros XII. utcájában lakó Kovács Antalné mintegy 100 család ne­vében ragadott tollat. Soraiból kide­rül, hogy arrafelé hepehupásak, göd­rösek az utcák, s némely szakaszon méteres mélységű talalviz található. Emiatt szinte lehetetlen itt közleked­ni gépjárművel, vagy kerékpárral, de a gyalogos is csak fokozott körülte­kintéssel lépkedhet, s örül, ha csupán féllábszárig gázol a sárban. így hát nem nehéz elképzelni, mit ielent a szülőknek innen bölcsődébe, óvodába vinni és hazahozni naponta a kisgyer­mekeiket. De az iskolásokat, valamint a munkába járókat nem kell irigyelni és senkit, aki ilyen tarthatatlan álla­potok közepette él itt. Minderre csak ..ráadás”, hogy egyesek titokban a közterületre engedik a sertésólaiknál összegyűlt szennyvizet, sőt a trágyát és a lakásból származó egyéb hulla­dékot is az űttestre hordják. Mert tudni kell. hogy 3—4 évvel ez­előtt. amikor a telkeket megvásárol­ták a tulajdonosok, már azt ígérte a tanács: rövidesen feltölti, járhatóvá teszi a környező, s igen mély fekvésű utakat. Azóta sok családi ház elké­szült. többen jelenleg is építkeznek, vagy nemsokára kezdik a munkát, ám az utca kia'akítása ma 's várat magá­ra. Még pedig annak ellenére, hogy a lakók szüntelenül sürgetik e sérelmük orvoslását az illetékeseknél, akiknek válasza már-már refrénszerű: a szű­kös pénzügyi keret akadályozza az út­javítás elvégzését, a terület rendezé­ják az indok alaposságát, meggyőző­désük azonban, hogy ha a tanácsiak kissé felelősségteljesebben foglalkoz­nak a műkertvárosi választópolgárok eme gondjával, már rájöhettek volna a megoldás nyitjára. Például arra, hogy a viszonylag könnyen beszerez­hető törmelékanyag és salak felhasz­nálásával — az ezzel kapcsolatos tár­sadalmi munkát szívesen vállalnák a lakók — közlekedésre alkalmassá le­het tenni az utcákat. „Reméljük, a nyilvánosság révén talán felfigyelnek ránk az illetékesek!” — zárul a levél. Mezei Béla e városrész III. utcájá­ban lakik, aki szintén papírra vetette a sokakat érin ő hiányosságokat. Mint írta, legalább 80 család él a környé­ken modern otthonokban, amelyek mentén iárda helyett amolyan kitapo­sott gyalogút vezet. Es az úttestek is csupán annyiban különböznek a dű­lőktől. hogy két oldalukon emeletes lakóépületek sorakoznak. Szóval na­gyon ideje lenne már itt is elvégezni az alapvető kommunális feladatokat. Meg aztán gondoskodni kellene a sze­mét folyamatos e's'/áll'tAS'íról ;s. mert a mostani hulladékhalmok már elvi­selhetetlen bűzt árasztanak. Olvasónk többek nevében beszélve megállapítja, hogy a jövőben arányo­sabban kellene fejleszteni a kecske­méti városrészeket. Szükség van ugyanis fodrászatra, a különféle ja­vításokkal foglalkozó szolgáltató egy­ségre, és bővíteni kell a telefonháló­zatot is. Ez idő szerint csak a körzeti rendelőnek van telefonja, amely ki­zárólag a rendelési időben használha­tó. Máskor a személygépkocsi-tulajdo­nosokra van utalva az. aki például gyors orvosi segítségre szorul. így fe­jeződik be a levélt ,.A város gyarapo­dásáért felelős szervek ezentúl ne fe­ledkezzenek meg a műkertvárosiakról sem!” Öregeket köszöntöttek Hagyomány már megyénkben, hogy a nagyobb munkahelyek időnként vendégül látják egykori dolgozóikat, a nyugdíjasokat. Legutóbb . két ilyen bensőséges rendezvényről értesültünk olva­sóink jóvoltából. Dgnavecsén a helyi Általános Fogyasztási és Értékesítési Szö­vetkezet gépkönyvelői munkát végző szocialista brigádja szer­vezte meg a kis ünnepséget az öregek tiszteletére. A szövetkezet tevékenységéről szólótól nöki tájé­koztatót élénk figyelemmel hall­gatták, s a közöltekhez hasznos véleményt fűztek. Ezután az út­törők hangulatos műsorral kö­szöntötték a néniket és bácsikat, akik a fehér asztal melletti, késő estébe nyúló kedélyes beszélge­tés végén ajándékcsomagot kap­tak. Ä tiszakécskei ÁFÉSZ a nyug­díjasai részére a helyi Tisza ét­teredben rendezett emlékezetes teadélutánt. A program elején itt is a napi munkáról, s a tervekről informálódhattak a szívesen lá­tott vendégek, akik szintén fi­gyelemre méltóan vitatták meg e témákat, majd pedig a szövet­kezet' újonnan alakult citeraze- nekarának műsorában gyönyör­ködtek, s közben nótázgattak, sőt táncra is perdültek. sét. Olvasónk és társai korántsem vitat­Kenyérgyár Csepelen Csepelen, a tervek szerint még az idén megkezdi a próbaüzemelést az új kenyérgyár. Három műszak alatt 46—48 tonna 1—2 kg-os kenyeret sütnek majd a nagy teljesítményű kemencékben. • Szerelik a lengyel gyártmányú, 52 négyzetméter sütőfelületű alagútkemencéket. Látkép az épülő kenyérgyárról. /MfFI • ÍZ ImJ L, IfaientlHn faliriilolat A „borostyán-akció” mintájára HOGY MI mindenről eszébe jut az embernek szülőföldje, vá­rosa — akár 1000 kilométerre is hazájától —, csodálatos. Egyik december eleji estén a lengyel tengerparton, Gdyniában, különös körülmények összeját­szása révén gondoltam én Kecs­kemétre. Még közelebbről a „Vi­rágos, tiszta Kecskemétért” moz­galomra. No, ne tessenek mind­járt afféle újságírói stréberséget gyanítani a dologban. Aznapi igen gazdag programú kirándulásunk végén, bizony jócskán metsző szélben, kime­részkedtünk a sopoti mólóra. A híres fürdőhely központjában van ez a fehérre zománcozott, 'fabordákból szerkesztett külön­leges alkotmány. Széles, mint az úttest és 500 méter hosszan nyú­lik a tengerbe. 1928-ban építet­ték. Közvetlenül csatlakozik hoz­zá a parton, egy zárt terület, az üdülőhelyi rész. Már annyiban „elrekesztett”, hogy ide csak jeggyel szabad a bemenet. Mondom, elszánt világjárókként vágtunk neki a mólónak. Igen­igen síkos volt már a fehér zo- máneo.s palló! Meg-megcsúszott rajta a három — jószerivel „ten­gersík vidékhez” szokott ma­gyar. Lengyel barátunk meg lelkes precizitással mutogatott a szél­védő korlát védelmében meghú­zódó padokra. — Mind tömve van, ha kicsit is süt a nap. —- Motst még rágondolni is „fagyasztó”. El is kapjuk szemünket a móló „kiágazásán” elhelyezett padok­ról. Ha most odaülne valaki, ta­lán bejegesedne. Legalábbis a lába. Hiszen fel-felcsapnak a hul­lámok. — Vannak, akik ilyenkor is el­üldögélnek. A levegő jódos párá­ja miatt. Köszönjük szépen. Inkább me­legítjük magunkat az üres strand­homoksávok, a tengerig ereszke­dő dombok, a homokdűnék lát­ványával. Visszapislogunk a mó­ló előtti térségre, a kiállítási csarnokra. Föl az ulica Bohate- r-ów Monte Cassino-ra, a fürdő­hely főutcájára, a karácsony előtti fényeket villogtató üzletek, presszók, vendéglők sorára. To­vább az ulica 1 Maja-ra, mely­nek meghosszabbításában vala­hol az Erdei Opera rejtőzik. Jó lenne egyszer, nyáron a föléje felfüggesztett hatalmas műanyag sátortető alatt hangversenyt hall­gatni. Miközben futózápor per­getné fölöttünk a „mennyezetet”. Sopoti dalfesztivál. Amott a Grand Hotel Orbis épülete. Egykor gazdag urak fi­togtatták benne előkelőségüket a tükrös, aranydíszes miliőben. S megint a homokos tengerpart kabinos strandjai. — Milyen meleg itt a tenger­víz — nyáron? — Körülbelül tizenhét Celsi­us. — Brr! — Cisak délibb országból jö­vők tartják hidegnek. A svédek­nek, norvégoknak szinte meleg. Itt is technikája 'van a nya­ralásnak. A gyakorlott balti-ten­geri fürdőzők szélfogó ponyvá­val, sátracskával felszerelve in­dulnak sütkérezni. Vagy pedig gödröt vájnak a homokban, s ott szélvédett helyen vígan napoz­nak. GYÖNYÖRŰ TÁJ, s az a pa­noráma a tenger felé fordulva is. A horizonton gubbasztó hajók, a ködbe vesző Hel-félsziget, a ki­kötőkbe „szúrt” óriásdaruk, a végtelenbe lebukó tenger. Képzelhető, mennyire óvják, vigyázzák a lengyelek a Pomor- zét. tengerparti területeiket. Alaposan kifújt a szél a sopoti mólón. Este, lefekvés után, jó ér­zés volt a simogatóan meleg ta­karó alatt újra élni azokat a ne­gyedórákat. De az álom csak el­került. Olvasni kéne, de mit? Kofferomban lapul a „Lengyel- ország” c. képeslap novemberi száma. Abban találok még ki­olvasnivalót. Az egyik oldal alján a cím: ' Zöld járőrök. MI EZ? OLVASOM: „Néhány évvel ezelőtt Gdansktól nem messze, a tengerparton gyakori volt az illegális borostyánkere­sők vandál pusztításáról tanúsko­dó, sebtében kiásott mély göd­rök, földhányások, félbetört fia­tal fák, kitépett bokrok látványa. A balti-tengeri borostyán, amely már az időszámításunk első szá­zadaiban is keresett cikk volt a római kereskedők körében, még ma is felkelti a kapzsi emberek érdeklődését. A védelem alatt álló tengerparti sáv pusztításá­nak következményeivel mitsem törődő, garázda borostyánkere­• A sopoti móló — nyáron. sők az éj leple alatt nemegy­szer valósággal végigdúlták a tengerpartot. Amióta azonban megalakultak az első IFJÚSÁGI TERMÉSZETVÉDELMI JÁRŐR- CSAPATOK, a borostyánkeresők teljesen eltűntek a helyszín­ről ...” MEG SE Álltam a cikk vé­géig. Az- előbb említett ifjúsági természetvédelmi járőrcsapatokat hívják népszerűén ZÖLD JÄR- ÖRÖK-nek. Három éve működ­nek ezek az általános és közép­iskolai tanulókból álló csapatok, melyek az iskolai természetvédel­mi szakkörökben sajátították el a tudnivalókat, s mintegy a ter­mészetvédelmi szakkörök végre­hajtó szervei. Az ún. borostyán­akció csak egy példája sok irányú tevékenységüknek. A fel­nőtt oktatók által vezetett, né­hány fős járőrcsapatokkal Len- gyelország-szerte találkozhatunk, ahol valamilyen komolyabb ve­szély fenyegeti a természeti kör­nyezetet. Ök őrködnek iskolai ki­rándulások alkalmával, hogy fend legyen. Járják a tűzveszél­lyel fenyegetett erdőket. Fülön- csípték a fenyőcsemete-tolvajo- kat. • Rendszeresen becserkészték a tengerpart menti 'védett ho­mokdűnéket, s megakadályozták a ritkaság számba menő, védett virágok pusztítását. Orvhalászo­kat lepleztek le. Kiveszik részü­ket a városi parkok, ligetek ápo­lásából ... Ekkor már tervezgettem. Haza- menve Kecskemétre, mihelyst sort keríthetek rá, megyek Pó­lyák Péterhez, a városi tanács kommunális és költségvetési üze­mének vezetőjéhez. Viszem a jó tippet, hogyan is lehetne tovább­lépni, valami újat belevinni a „Virágos, tiszta Kecskemétért!” mozgalomba. Nem felejtettem el. — Hol tartunk a mozgalom­mal, Pólyák elvtárs? — Ezerkilencszáz-hetvenkettő- ben huszonhárom-huszonnégy intézménnyel kezdtük. Ma már harmincöt intézménnyel, válla­lattal, szervezettel állunk szocia­lista szerződésben. A lakosság­gal együtt százhetvenezer négy­zetméter zöldövezeti felület ke­zelését, ápolását végzik ... VISSZAKERESTEM a Petőfi Népe cikkeire. 1972. október 6-án ezt írtuk: „ ... eddig is 15 000 négyzetméter pázsit, több száz négyzetméter virágágy, több száz folyóméter díszcserje beépítését, kiképzését, továbbá több mint 2500 facsemete kiültetését vállal­ják ... ” a szerződések aláírói. Mostanra tehát 170 000 négy­zetméterre nőtt ez a felület. 1974-ben 1 millió 942 ezer fo­rint volt a „Virágos, tiszta Kecs­kemétért!” és a „30 év — 30 óra” akció keretében végzett városszé- pítészeti társadalmi munka érté­ke. benne a kommunális üzem 158 dolgozójáé is, amivel a „civi­leket” a nehezebb és szakmun­kával hozzásegítették a befejezé­sekhez. A múlt évben több mint 50 000 négyzetméter parkot építettek „hivatalból”. Idén már 724 177 négyzetméter parkfenntartási kö­telezettség hárul az üzemre. Ezek csupán kiragadott, globá­lis adatok. Mutatják, egyfelől a városi tanács következetességét, másfelől a lakosság készségét a megyeszékhely mindig szebbé, tisztábbá tételére. — Mi az, amiben nehezen me­gyünk előbbre? — Ezeknek a szaporodó érté­keknek a megóvásában. CIKKEK SORÁNAK a címét lehetne idézni. melyekben a rombolás, pusztítás, vandalizmus ellen emeltünk szót, kérve a tár­sadalom és a hivatalos szervek összefogását, hatásosabb intézke­déseket ... Említem Pólyák Pé­ternek a lengyelországi ZÖLD JÁRŐRÖKET. — Tud természetvédelmi szak­körökről, illetve hasonló kezde­ményezésekről? — Szakkörökről nem .. . Egy­két kezdeményezés indult pár éve, mint a Czollnér téri iskola tanulóinak vállalása az előttük levő park gondozására. Sajnos, ez elhalt. Az esti, éjszakai ran- dalírozás elhárítására gyerekek­nek nincs módja... A Béke té­riek a Temes tér játékparkja fö­lött vállaltak védnökséget... ... Ez a mozgalmunk nemcsak kecskeméti — megyei, sőt orszá­gos besugárzású. Báos-Kiskun megyének nemzeti parkja is van. Nem lehetne a lengyel példa nyomán — ismerve most már a ZÖLD JÁRŐRÖK munkásságá­nak hatásosságát — a mi tanuló- ifjúságunkat is megbízni ezzel a nemes, életbevágóan fontos fel­adattal. Vannak-e mindenütt természetvédelmi szakkörök? Ha vannak több helyütt, mozgáste­rük túlterjed-e az iskolafalon, -kerítésen? ÉRDEKES, IZGALMAS terüle­te lenne ez az úttörő és KISZ- munkának is. Ilyen megbízatás — egyúttal a bizalmat is kifejez­né. Persze, ennek megszervezése nem kommunális üzemi feladat. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents