Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-29 / 24. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 29. A párt politikája: osztálypolitika, nemzeti politika 4 Nemzeti történelmünk elmúlt 30 évének és szocialista építőmunkánk legutóbbi 4 évének mérlegét egyszerre vonjuk meg ezekben a hónapokban. A XI. kongresszusra való felkészülés és a felszabadulási évforduló kapcsán a mérlegkészítés középpontjában a párt politikája áll: hogyan érvényesült. mennyire szolgálta a munkásosztály és az egész nép napi és távlati érdekeit, mennyiben fejezte ki nemzeti törekvéseinket, segítette hazánk és a szocialista közösség gyarapodását A burzsoázia és mindenféle an- timarxista irányzat ideológusai azzal rágalmazzák a szocialista Országok kommunistáit; hogy ,.pártpolitikát” folytatnak. Szótárunkban ez azt jelenti, hogy a kommunisták csupán saját érdekeiket képviselik, a munkásosztállyal. a tömegekkel szemben politizálnák. Hogyan is állunk a valóságban ezzel a pártpolitikával? A párt politikája tudatosan vál- lall, nyíltan hirdetett, következetesen érvényesített osztálypolitika. Kétféle értelemben is. Egyrészt a társadalom osztályviszonyaira épül. a társadalmi jelenségeket, törekvéseket osztálytagozódás alapján- vizsgálja, rugóikat, ellentmondásaikat osztálvérdekek megnyilvánulásaiban keresi, megoldásuknál is azokból indul ki. osztálycélokat követ. Ez az osztályszemlélet. a marxizmus-leni- nizmus alapvető, a gyakorlat által mindig igazolt felfogása. Másrészt ez nem valamiféle osztályok feletti, különálló, minden osztálynak „igazságot osztó” politikát jelent: a párt egy osztály, a munkásosztály álláspontjáról ítéli meg a mindenkori helyzetet, és a munkásosztály alapvető érdekeit történelmi törekvéseket figyelembe véve ielöli ki a tennivalókat. A párt ennek az osztálynak a része: neki tartozik felelősséggel politikájáért. Kommunista párt nem folytathat külön, öncélú „pártpolitikát,’: rendkívül súlvos hibákhoz vezethet, ha egy párt megkísérel az osztálytól független ..pártérdekekeket" érvényesíteni. A párt a munkásosztály politikáját fogalmazza meg, fejezi ki, képviseli és váltja valóra. Ez nem egyszerűen „munkáspoliti- kát” jelent. Különösen az utóbbi évek bizonyítják meggyőzően, hogy a part igen sokat tett a munkásság közvetlen érdekeinek érvényesítéséért, társadalmi súlyának növeléséért, a munkásélet nagyobb megbecsüléséért, a munkások művelődéséért. De ebben az értelemben a-pártnak parasztpolitikája. értelmiségi politikája, ifjúsági- és nőpolitikája is van. A munkásosztály politikája magában foglalja valameny- nyi dolgozó osztály és réteg távlati érdekeit, alapvető törekvéseit, a munkásosztály vezető szerepét és szövetségi politikáját, sőt nemzeti és nemzetközi feladatait is. • A munkásosztályt éppen ob_ jektív helyzete teszi vezető erővé a szocializmusban, hiszen munkája. társadalmi státusza a történelmi haladást képviselő nagyüzemhez. a fejlettebb szocialista tulajdonformához kapcsolódik, s ennek folytán ma is a legszervezettebb. legöntudatosabb osztály. Ha a kapitalizmusban következetes forradalmiságának egyik kritériuma az volt, hogy „csak láncait veszítheti”, ma azért is forradalmi vezető erő. mert van már vesztenivalója: a nép javára kivívott hatalma, magasabb élet- színvonala, új kultúrája, szocialista hazáia. a nemzetközi szocializmus elért pozíciói. A vezető szerep értelemszerűen magában foglalja a szövetségi politikát is. Hiszen vezető csak az lehet, akinek van kit vezetnie, akinek szövetségesei vannak. Nem az alá- és fölérendeltség viszonya fűzi össze a munkásosztályt szövetségeseivel, nem parancsnokló. hanem a társadalmi fejlődést meghatározó erő a munkás- osztály! Mégpedig azon az alapon. hogy távlati céljai azonosak minden dolgozó osztály és réteg perspektivikus érdekeivel. Ami a dolgozó parasztságot illeti, benne a felszabadulásért és a felemelkedésért. a közös ellenség — a nagybirtok, a nagytőke és a falusi burzsoázia — ellen vívott harc során érlelődtek meg a társadalmi célokat megfogalmazni tudó és ezért irányító munkásosztály törekvései. Mint Kádár János mondta „parasztságunk a maga tömegében a szocialista mezőgazdaság, s ezen keresztül a szocializmus fenntartás nélküli híve..'.” A munkás-paraszt szövetség erősítése ezért továbbra is elsőrendű érdeke mindkét osztálynak • Ugyanilyen elvi alapokon erősíti szövetségét a munkásosztály az értelmiséggel is, amelynek nélkülözhetetlen és egyre nagyobb szerepe van a szocializmus építésében, s amelv többségében ma már a munkásság saját értelmisége. közeli-távlati érdekeinél fogva a munkáshatalomhoz kötődik. törne eszmeileg is szocialista irányban fejlődik). E szövetségi politika érvényesül minden más réteg irányában is: az összefogás alapja itt is az, hogy e rétegek alapvető érdekei egybeesnek a szocialista haza építésében, az életkörülméavek javításában, a béke megőrzésében. Így vezet a párt politikája minden becsületes ember — kommunisták, pártonkívüliek. hívők. békét óhajtók — tömörítésével a szocialista nemzeti egység erősödéséhez. A nemzeti egység megszilárdulásának objektív alapjai vannak. A nagy társadalmi változások, a létfeltételek átalakulása, a kollektivizálás. a tudományos-technikai haladás, az alapvető érdekek közeledése. a szocialista tudat fejlődése csökkentette az osztálykülönbségeket. Egyre inkább tanúi lehetünk annak, hogy az osztályok és rétegek közelebb kerülnek egymáshoz közvetlen érdekeikben, feladataink megítélésében, életmódjukban, gondolkodásukban és a közös cselekvésben is. Ezen az egységen belül azonban (mint minden egységen belül) ellentmondások. érdekellentétek is léteznek: a különböző népgazdasági ágazatok, vállalatok dolgozói között, az országos és a helyi érdekek között, a nemzeti jövedelemi elosztásának kérdésében, az ár-, bér- és piaci viszonyokban stb. A párt politikája csak akkor érvényesülhet mozgósító erővel, ha ezeket reálisan figyelembe veszi, és az ellentmondások folytonos feloldásán keresztül halad előre. Hozzájárul ehhez a szocialista demokratizmus kiterjesztése is: feltárja a rétegérdekeket, de egyben segít egyeztetni is ezeket az össztársadalmi érdekek és a nemzeti egység javára. • A fejlett szocializmus megteremtése ilv módon nemzeti program is — a párt politikája egyben nemzeti politika is. És éppen azért az, mert osztálypolitika — egy olyan osztályé, amely saját felemelkedését csak valamennyi dolgozó osztály, réteg, az egész nemzet felemelkedésével együtt érheti el. A legkövetkezetesebben a munkásosztály által képviselt össztársadalmi érdek a szocializmusban 'egybeesik a nemzeti érdekkel, a proletár internacionalizmustól elválaszthatatlan nemzeti célokkal L. Gy. ÓRIÁS SZIGETELŐK ZSOLNA Y PORCELÁNBÓL • 100 esztendő alatt világszerte ismertté vált a pécsi Zsolna y Porcelángyár neve. Képünkün a Szovjetunióból. Vinnyicáról érkező 750 kV-os, valamint a Budapest— Munkács közötti 400 kV-os távvezetékhez készítik a szigetelőket. „Itt most már a mi kezünk épít! Egy szocialistabrigád-vezető Nincs olyan üzem, ahol ne bontakozott volna ki az egymást és a társadalmat napról napra formáló, megújító erejű kollektív ösz- szefogás: a szocialistabrigád-mozgalom. A mi társadalmunk szülötte ez a ma már terebélyes és mindössze 16 évre visszatekintő mozgalom. Jelenleg 1 millió 300 ezer dolgozót fűznek egymáshoz szoros brigádkötelékek, és a szocialista kollektívák száma mintegy 114 ezer. óriási hadsereg ez, amely naponta nagy szavak nélkül, de derekasan helytállva vívja meg a termelés csatáját, s miközben jelentős, új értékeket teremt, önmaga is átalakul. A közösségformáló hatása belső folyamat, s változás elsősorban nem az arcokra, hanem a környezetre van ráírva; bárki olvashat belőle, akit érdekel, mire képes az ember, ha képes felülkerekedni saját önző, kicsinyes érdekein. A brigádvezető fontos tisztsége annyira új még, annyira nincsenek előzményei, hogy nehéz besorolni a hagyományos pozíciókba. Mindenesetre a brigádvezetés : Rang. amellyel nem fagyos hivatali méltóság jár együtt, hanem a vezetőt maguk közül választók ragaszkodása, megbecsülése, számonkérése is! Cím. amelyhez nem társul semmiféle kiváltság, csak felelősség. Hatalom, amellyel nem lehet visszaélni. Egyszer azt kérdezte tőlem egy amerikai turista, akinek feltűnt, milyen sokszor fordul elő az újságokban ez a szó: „Kik azok a a szocialistabrigád-vezetők? Kend kívüli emberek? Termelési miniszterek? Hősök?” „Nem, — válaszoltam. — egyszerű dolgozók.” Milyenek tehát a brigádvezetők? Például olyanok, mint Horváth János, a kecskeméti 9. sz. VOLÁN Vállalat szocialistabrigád- vezetője. Jókedvű, „belevaló” ember. Nvakasan tartja magát a kitűzött célokhoz, de úgy tud örvendezni a mások sikerén, gyarapodásán, hogy magáén sem különben. Ott volt azok között, akik megalapították a Május 1. brigádot és tmost már ötödik éve, hogy rábízták a vezetését. A brigád eddig minden esztendőben fényesen állta ki a szocialista követelmények gazdasági és emberi próbatételét. Tizenkét év alatt rendre megszerezték a szo- cialistabrigád-cím különböző fokozatait. kétszer minősítették ókét kiválóknak, s munkásságukra 1973-ban tették fel a koronát, amikor megnyerték a közlekedés kiváló brigádja kitüntető címet. Ilyen magas „rendfokozatot” csak kevesen érnek el, évenként mindössze egy-két brigád, az ország legjobbjai közül. Tizenkét, kitüntetést szereztek közösen, és majdnem ennvit egyénenként. Horváth János jogosan húzhatja ki magát a brigádja nevében, mert évenként több millió forinttal növelik a vállalat össztermelést értékét. — Autóbuszokat, különböző típusú gépkocsikat javítunk. Ha kell, ünnepnap is bejövünk, hogy inkább az utcán fusson az a kocsi minél előbb, mint bent álljon a javítóműhelyben. A brigád egyébként mozgalmat is indított a kongresszus tiszteletére: „Dolgozz biztonságosan, tiszta munkahelyen!” Kiadtuk a jelszót és a megyében már mindenütt követnek benőnket. Nézzen csak körül nálunk, lát-e valahol eldobott olajos rongyot, ételmaradékot, cigarettacsutkát? És azt se gondolja, hogy azért találtuk ki, mer jófiúk akartunk lenni! Veszélyes üzem ez. valaki elcsúszik egy olajos ruhán, s máris kész a baleset! Vigyáznák az üzemükre. Vigyáznak egymásra. Ha valahol, hát a brigádokban, érvényes csak igazán ez az irányelv: „Legfőbb érték az ember.” — Ebből a brigádból igen sokan szereztek technikusi képzettséget és végeztek középiskolát. Volt egy gépkocsivezető, beállt közénk, szakmunkásvizsgát tett, majd a brigád biztatására leérettségizett. Ma már mind olyan magasra emelkedtek tudásban, hogy szétbsztották őket, hádd jusson belőlük mindenhová, ahová kellenek a ió szakemberek. Így aztán tulajdonképpen nem is vagyunk egy helyen. Mégis jobban összetartunk, mint akik egész nap csak egymással vannak elfoglalva. A brigádvezető az ösz- szekötő kapocs. Hozzá futnak be a kérelmek, panaszok és' javaslatok. Dönteni együtt szoktak. Azt is közösen határozták el, hogy a brigád saját fiává fogadja egyik munkatársuk árváját. Azóta a gyerek megnőtt, s úgy döntött, hogy katona lesz. Jelenleg a néphadsereg őrmestere. De a brigádnak ma is beszámol leveleiben. életének minden változásáról. Most egy ipa. i tanulót „fogadtak örökbe.” A fiú- családi helyzete nem a legrózsásabb. sokan vannak testvérek, vele nem igen törődött senki, talán el is kallódott volna, ha a brigád nem nyúl a hóna alá. Vasárnaponként felváltva viszik haza, hétköznap'szigorúan a körmére néznek: azt szeretnék, ha jó szakmunkás lenne belőle. Maguknak nevelnek utánpótlást — a brigádban! Horváth Ferencnek nincs külön anyagi haszna abból, hogy brigádvezető. Ugyanúgy a munkájából él és nem is rosszul, mint a többi, de éppen az önmagától mindig szigorúan megkövetelt munka emelte a brigád élére is. Azért kapott bizalmat, mert tudták, hogy a szája ritkán jár.- de a keze sohasem pihen. Nem a szavak, hanem a tettek embere, aki előbb példát mutatott, majd felnőtt ahhoz a feladathoz, amellyel megbízták Az egyik brigádtag azt mondta róla tréfásan, hogy „súlyos egyéniség”: Jót nevetett rajta. De ahhoz már semmi a köze a kilóknak, hogv amit mond, annak súlya van. Jó ügyet szolgál vele: a közösségét. Kapcsolata a brigáddal, egyszerű és természetes. Nem ridegen hivatalos és nem elnézően kivételező. Mindig a munka határozza meg a magatartást. s, ha a dolgok jól mennek. a közvetlenebb hangnem sem bántó. ..Nagyfönök” — mondják néha tréfás túlbuzgalommal a legfiatalabbak. — Jó, jó — dörmög befelé mosolyogva, — csak aztán a kezeték is járjon! Mert nem szavakból épül ez az ország. • És ezt. szerencsére elsők között értették meg azok. akiket a szocialistabrigád-mozgalom emelt a közösség érdekeinek példamutató és hatékony szolgálatába. Vadas Zsuzsa Ne szólj szám? SZOCIÁLPOLITIKÁI kérdér sekről tárgyalnak a járási népfrontbizottsági ülésen. A felszólalók személyes tapasztalataikról is beszélnek. Egyikük — foglalkozására nézve mezőőr, s maga is járási népfrontbizottsági tag — egy falujabeli idős asszony példáját hozza fel. „Rádülőfélben” volt a kunyhó, társadalmi munkát szerveztek a megjavítására. De ahogy addig se az ég alatt legyen a néne, ő a saját tanyáját ajánlotta fel: lakjon ott, míg rendbehozzák az otthonkáiát. — Ilyen esetben a tanács is többet tehetne. Hogy ne fajuljon idáig egy öreg cseléd helyzete — fűzi hozzá általános tanulságként és megszívlelésre a mezőőr. Majd váratlanul hangot vált. — De nem kívánok többet beszélni, mert ha elmondom a véleményemét, úgy járok, mint korábban ... Kínos percek. Kényelmetlenül érzik magukat á többiek is. Ilyenkor tán biztatni kellene a másikat : folytassa csak, folytassa! De ha nem akarja, így, a testület előtt, biztosan megvan rá az oka ... Esetleg másokban is kellemetlen emlékek ‘ munkálnak ilyenkor? Hogy bizony még meg- megalkuszik az ember: Ne szólj szám... Talán eszünkbe villan erről az emberről is, hogy valamikor még a nyáron — ugyanitt — olyan kényes jelenségekre hívta fel a figyelmet, mint... Csakugyan helyesen feszi a kormányzat, ha jobban megadóztatja a magas jövedelműeket. Meg, hogy aki 300 —400 juhot tart egymaga, annak, aligha jut ideje meg ereje a közösben is tisztességesen eleget tenni kötelezettségeinek. És hogy a hobby-kertek juttatásánál is figyeljenek oda, mert némelyik már túlmegy a hobby határán ... AZTÁN LEHET, hogy „másképpen jutott innen vissza” ez a felszólalás. Régebbről meg arra emlékeztek, hogy egy másik helyről a beosztással, vezetői tisztséggel való visszaéléseket, jogtalan előny- szerzéseket tette szóvá valamelyik bizottsági tag. Kivizsgálták — igaz volt. Csak éppen a fele- lősségrevonás maradt el. Akkor mi értelme. Pláne, ha az issza meg a levét, aki a mi társadalmi rendünk erkölcsi normái szerint járt el. No persze, sosem ilyen élesen indokoljuk még önmagunk előtt sem ösztönös óvatosságunkat, kiváltképpen míg együtt vagyunk. De tudatunk alatt már megbújt az érzés: Igenám, de odahaza — a falumban, munkahelyemen — már magam leszek. Hát igen. nem egyszer nehéz nem megalkudni. De azért egyre többen vállalják a rázós kö- . vetkezményeket, és nekik köszönhető, hogy mindinkább tisztul a láthatár. A SZOBÁN FORGO járási népfrontbizottsági ülésen jelen volt a népfront megyei titkárságának, s a járási hivatalnak képviselője is. Utóbbi: járási népfrontelnök. Természetes, hogy az ülés után szót értettek a mezőőrrel: hogy is járt hát korábban? — Nos — így. Mint a „közös mező” őre, lelkiismereti, becsületbeli, s éppen a közösség által ráruházott megbízatás révén „hivatali” kötelességének érzete, hogy jelentse: egyik tsz* társadalmi tisztségviselője közös holmit értékesített — a maga zsebére. (Ugye milyen tapintatosak vagyunk a fogalmazásban?) Nem volt mit tenni. Megnyugtatták, akikre tartozott: kártérítésre kötelezik a megtévedtet. A népfrontos mezőőr még élt egy kis gyanúval: 'utánanézett, megtörtént-e. Formailag nem kellett csalódnia. Tartalmilag volt egy kis szépséghiba. Kártérítésként csupán egyharmadnyit fizetett a „szerző”, mint amennyiért az árut eladta. Az ügyet folytatni kellett. Megtérült a teljes összeg. S az illető nem maradhatott meg tisztségében sem. Győzött a tisztesség, szocialista ‘ normáink szerint zárult az ügy. Idáig. MERT ELÉG GYAKRAN ezek után, a „papíron kívüli” életben kezdenek őrölni az ÜR malmai. Azért ÜR — nagybötűvel — és azért a malmai, mert ez a mód a régi erkölcsi felfogás — mind — közönségesen úgy szokták ezt mondani, hogy az erősebb végül is visszaharap —, tehát ez érvényesült a továbbiakban. Az idő úgy hozta, hogy a, falu két téesze egyesült, s mit adott isten? — a „kártérítőt” abba a székbe ültette vissza, amiből a szocialisfa norma szerint leköszönt. A MK/fOÖR pedig kapott egy fegyelmi határozatot, amely szerint — vezetői megrágni mazása miatt — munkaköri áthelyezéssel büntetik. Téesz-tagnak megmarad, de mezőőrnek nem . . . — Nem fellebezte meg? -—kérdezték a népfronttársak. — Nem ... Szóbeli Ígéretet kaptam, hogy majd elrendezik az ügyet... De azt is értsék meg, hogy egy falu —- kis hely. Nekem ott kell laknom továbbra is. Nem akarok szembe kerülni a vezetőkkel. — Lejárt már a fellebbezési határidő? ... — Még pár napom van. — Hozzon be hozzám minden papírt. Segítek megcsinálni. ... Ottjártunkkor még nem tudtak a folytatásról a járásiak. De készültek felkeresni a mezőőrt. Biztos, hogy megnyugtató befejezése lesz az ügynek, mert eny- nviben nem hagyják. ISMERŐS AZ ESET, a folyamat, a következmények? Maga az eset egyedi, mint ahogy nem lehet két ilyen — egyforma. S ha húsz hasonló tortúrával járt egy- egy járásban, akkor sem mondhatjuk, hogy ez volna általános. Mi js lenne akkor az élettel? Márpedig általánosságban mégiscsak rendjén mennek a dolgok. Teljesítjük, túlszárnyaljuk terveinket, s ott sem borul fel az egyensúly, ahol ilyen visszáságok előfordulnak. Igen, a tisztesség, a becsület, az egyenes emberek nagy többsége nem engedi kibillenteni az egyensúlyt. „Csak” a légkör, az emberek közérzete látja kárát. Az igazságérzetet éri sérelem, s a bizalom inog meg, ami úgy, de úgy kell mindannyiunknak egy munkaközösségben, mint a levegő. Hogy ne legyünk tele belső feszültségekkel, mert — ha csupán egy esetben is — azt tapasztaltuk, hogy ha valaki ki merte nyitni a száját, megnézhette magát. Az ügyet név nélkül ismertettük. Nem azért, mert igazán nem „égbekiáltó” összegről van szó, vi- szont ha egyszer az igazságról beszélünk, nem is annak kell eldöntenie állásfoglalásunkat, hogy 20 forintról vagy 3000-ről yitat- kozunk. De mivel esetünkben sem annyi pénz szerepel, ameny- nyinek a hiánya „éhhalálba” döntötte volna a vétkest, méginkább megmutatkozik minden ilyen ügy veszélyessége, embertelen következménye. Ugye, mert „ennyi” csalafintaságot is észrevett, s jelentett a mezőőr, az állásával kellett fizetnie. Milyen alapon? Hogyhogy?! Aki „föntebb" van, arra más. törvények vonatkoznának? Annál, mondjuk 3000 forint elsinköfálása alTéle bagalell meg- bollás, csekélység — polcának magasságához képest? (Nem ilyen szellemű megalkuvás vezetett helyenként odáig, hogy fellengzős nagyvonalúságból, hanyagságból eredő milliós károkért senkit sem vontak felelősségre, viszont látványos társadalmi bíróságot játszottak „forintos” eltévelyedésekért. amiket egyszerű beosztásúak követtek el?) GONDOLJUNK BELE, milyen megalázó érzelmi-tudati állapot: akinek igazságtalanul a fejére ütöttek, mert megmondta az igazat, húzza meg magát falujában (üzemében, hivatalában, stb.), ha békében akar élni! Erezzenek át valamit ebből azok is, akik ilyen szolgai belenyugvásba hajszolnak embereket. Sajnos, „maguktól” nehezen térnek jobb belátásra a közvetlenül érintettek, vagy akik a mundér becsülete ürügyén az egyenes útról letévedt társat mentenék. Akár másnak az egzisztenciája, lelkinyugalma, hite árán is. Ezért kell éber érzékenységgel ott állni mindenki mögött, aki „kinyitja a száját”, ha szabálytalanságot, törvénytelenséget, visszaélést lát. Kísérni kell sorsát akkor is, ha a „testületből” hazamegy a bírálat után — szőkébb, kenyérkereső környezetébe. S észre kell téríteni azokat, akik bosszút állnak a kritikáért, betartanak, amikor nem is számít rá a bíráló. Ne annak kelljen szorongások között élnie, magát láthatatlan kutyaszorítóban éreznie,' aki szólni mert, mikor kellett. Ezért is írtuk meg ezt a sok ismert sajátosságot hordozó ügyet. Mert miként ugyanennek a já- I rási népfrontbizottságnak a titká- I ra erősítgette, „biztató tünetek j tapasztalhatók” ilyen cikkek j után. Például: többen magukra< I veszik, mint akikről szó van. Jel-' | zi ez is, hogy nem egyedüli a jj példa. —. Akik határozottan tudják, ! hogy nekik címezték, egy dara- | big jóval halkabban, kisebb ív- ] ben emelt kalappal köszönnek, j Aztán lassan magukhoz térnek ... l Még el is ismerik hibájukat. S AZ IS JÖ, hogy végére jár- j nak az ügynek. Minél többször I történik majd így, annál inkább j rádöbbennek az igaztalan úton I járók, hogy fondorlatokkal csak j maguk alatt fűrészelik a fát. ] Magukra vessenek, ha törésig. Tóth István
