Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-29 / 24. szám
/ 1975. január 29. • PETŐFI NÉPE • 5 Élet a népi műemlékházakban S' Ámokfutás Párbeszéd Fazekas Lajos rendezővel Bács-Kiskun megye nem tar- - tozik a műemlékekben gazdag vidékek közé. Történelmi múltjának fárgyi bizonyítékai közül azonban mégis van épp elég vé- denivalója. Vannak ismert, és kevésbé ismert műemlékei. S olyanok is, amelyek jeltelenül húzódnak meg a régi településnegyedekben. Az utóbbiakra, a népi müemlékházakra voltunk kíváncsiak abban a nagyközségben, ahol a több évszázados parasztházak közül négy is védettséget élvez. Kis lak a gátoldalban A Pataji Múzeum igazgatójával, Pastyik Istvánnal járjuk az utcákat. Sárkány Ferencéket keressük. Kicsi lak a gátoldalban. Sövény- és döngöltfalú, tapasztott házikó. Fiókgerendáinak végei cifrára faragottak. Az 1700- as évek végén szegény emberek építették. Ma sem jó módúak lakják. Az idős ember beteg, nehéz neki a szó is. Az asszony tessékel be a „nagy” szobába, amely csak akkora, hogy a búboskemence meg a házvégi fal között két ágy szorosan egymás mellett, derékszögben fér el. A mestergerenda a lábbelitartó, mint talán mindig, jó«170 éve. A mennyezeten petróleumlámpa lóg. A falon még két akasztós lámpa. Tartalékok. Nekik már ez is jó. Minek a villany? Errefelé nincs is mindenkinek. A szabadkémény szutykát most is bevágja a szél a parányi konyhába, akárcsak évszázadokkal ezelőtt. A gát felőli, még kisebb szoba az éléskamra. Miből élnek? Hétszáz forint nyugdíjból, és.ami megterem, krumpli meg miegymás, 300 négyszögölön. Tudják: a házuk védett, óvni kell; s változtatni semmit sem szabad rajta. Felújításra legutóbb 1972-ben kaptak ezer forintot. Azóta, meg- ' akadt e népi műemlékház anyagi támogatása. Pedig mindig van javítanivaló. Legutóbb például a nádtetőt tűzdel tették újra. s ta- ' pas/.tani is kellett. Pótlólag bizonyára megkapják majd az elmaradt támogatási. Műemléki környezet Dinnyés Istvánokat szintén otthon találjuk. Műemléki házuk a Sárkányékéhoz hasonló technikával épült, ugyanolyan beosztású is, de annál valamivel tágasabb. Tetőszerkezetének csapolásait faszögek erősítik, fnint 1804-ben, amikor először összeszerelték. A fiókgerenda-végek itt is faragottak. Az udvarban kovácsműhely, amj népi ipari műemléknek számít. Magas, fehér kéménye azonban rég nem füstöl már. A múlt években összesen kétezer forint műemléki támogatást kaptak, fenntartásra. Viszont hatezret költöttek rá. Ki kellett cserélni a kovácsműhely teljes tetőzetét, s javították a ház kéményét. Dinnyésekkel kertszoniszéd a múzeumi parasztház. Ez 1803 éta áll, nyitott kéményű, falai döngöltek, tetővégei pedig sö- vényfalúak. Hét éve a Pataji parasztház a 19. században című kiállításnak ad helyet. A Néprajzi Múzeum munkatársa. Csil- léry Klára rendezte. Sólymos Ede bajai múzeumigazgató közreműködésével. A jellegét tekintve középparaszti házat a ma 78 éves Fogas .Józséftől vásárolták még. A múzeumi hálózathoz tartozik, fenntartásáról a megyei muzeumigazgatóság gondoskodik. A két ház. és portája együttvéve — mondja Pastyik István, — megfelel a múzeumi környezet követelményének. Ezért kívánatos, hogy a „kovácsmű hely es” parasztházzal kiegészüljön majd egyszer a múzeum. Jól ki tudnák használni. Tíz éve ládákban őrzik például a kovácsmesterség eredeti, teljes felszerelését. Nem messze a népi műemléki együttestől, Koller Sándorné idős asszony 100 éves házánál állunk meg, a negyediknél, amely védettséget élvez. Ez sok mindenben különbözik a többitől. Jó módú paraszti ház, s nagyságával is kiemelkedik a környezetéből. Különös szépsége, hogy dór-oszlopos. A konyhája ennek is szabadkéményű, ebből nyílik jobbra-balra két szoba. A másik konyha érdekessége, hogy hús- füstölő kabinja van. Az istálló, a kocsiszín építészetileg szinte egybeolvad a lakrésszel. A gazdasági épületrész is oszlopos, de nem dór-stílusú. Szépen gondozott épület. Gazdasszonya nem igényli a műemléki támogatást, bizonyára nincs rá szüksége. Őrzik a múlt nyomait Dunapatajon régóta sokat törődnek a népi építészeti emlékek megőrzésével. Annak idején elsőként a kiváló szakember, Tóth János mérte fel. rajzolta és fényképezte le az itteni értékes parasztházakat. ö indította el a pataji építészet kutatását. Azóta sok minden történt. Az életmód változik, s. átalakítják, korszerűsítik az elöregedett házakat is. Ám a négyen kívül még most is legalább húsz olyan épülete van a nagyközségnek, amely megfelel a népi műemléki feltételeknek. A helyi múzeum gondoskodik az építészeti értékek egyéb módon történő megmentéséről. Gyűjti ezeket az 'emlékeket. A múlt századokból való faragott tetőtartó ágas, mestergeren- da-darab, rozettás, viráginotívu- mos utcai kiskapu, s ritka érdekes téglagyűjtemény került már a múzeumba. Ezeket később állandó kiállításon mutatják be. A műemléki házakat, s a többi régi épületet. Pataj más nevezetességeivel együtt diafilmkockákon is megörökítik. Ezek kitűnő eszközei lehetnek majd a hely- történeti ismeretterjesztésnek. Rapi Miklós OLVASÓNAPLÓ Könyvek között A Szépirodalmi Könyvkiadó „Műhely” című sorozata érdekes világba vezeti el az olvasót. Korábban Eorsos Miklós önéletrajzát olvashattuk (alkotásainak reprodukcióit, illesztve a szöveghez). S még pontosabban elképzelhettük a mester tihanyi házát, kertjét, ha végiglapoztuk feleségének. Kérv Ilonának könyvét („Kertem”). Most Szabó Lőrinc titkait tárja elénk a Műhely új kötete („Napló, levelek, cikkek”). A költő Szabó Lőrinc — sajnos — nem él eléggé a köztudatban. Pedig a Huszonhatodik év című szonett- ciklusa csak a legnagyobb mesterek hasonló munkáihoz mérhető. Szabó Lőrinc kötete, a Napló, levelek, cikkek egy szellemes, tömör életrajzi vázlattal kezdődik, mely a Film. Színház. Irodalomban jelent meg 1941-ben. Városokhoz köti életét: Miskolc, Balassagyarmat, Debrecen, Budapest. „Kik a barátaim? Könyvek, nyersanyagok, füvek, zúzmók, moszatok, virágok, madarak, gyíkok, lepkék, kristályok, szántóföldek. erdők, mezők, nagy hegyek, tavak és tengerek, csillagképek, aztán néhánv száz halott, aztán néhánv élő ember.” Babits tanítványa volt. A halálhír órájában ezt. írta: „Meghalt Babits Mihály. Meghalt a jelenkor egyik királya.” Aztán arról szólt, hogy igazán tudósnak aszkétának tartotta mesterét. Csokonai és Aranv társának. Babits költészetében az élő idegek, az élő értelem és az élő látás költészetét tisztelte. Ö beszélt a ravatalánál. A művészi becsület példaadásáról szólt. Maid a Rádió Ba- bits-estjét is ő vezette be. A magas költészetet, az örök emberi örömük, fájdalmak, kételyek és reménykedések világrangú magyar megszólalását értékelte benne. Rengeteget olvasott, rengeteget fordított. Az „Örök barátaink” szinte az egész világlírából adott válogatóst: Shakespeare-től Bau- delaire-ig. A „Könvvek és emberek az életemben” című írásában arról szólt, hogv örömmel fedezte fel John Donne mondását: „Olvasva fogok meghalni". Szegénységét és magánvérzését szeretné feloldani az olvasással. A könyvek úgy hatottak rá. mint a próféták és a nők. Szabó Lőrinc levelei érdekesen gazdagítják azt az irodalmi levelezést, melyet a Nyugat költői folytattak. (Korábban jelent még például Babits. Juhász Gyula és Kosztolányi levelezése.) Kiknek írt Szabó Lőrinc Babitsnak, Hatvány Lajosnak. Kardos Lászlónak, Mikes Lajosnak. Kodolányi Jánosnak, feleségének stb. Az irodalomtörténészek rengeteg adatot fel tudnak majd használni a levelezésből. Például egy Kodolá- nvinak írt levelében megoldódott lakásgondjairól és lánya elhelyezkedési problémáiról vall 1950-ben. Fél a hidegtől, a, téltől. Ahogy például a Mozart hallgatása közben című versében ír arról, hogy a zene oldja fel a borzongató, bénító fagyból, télből. és fe'sóhaltok: gyógyíts meg. Zene, te. Mindenségé. édes üteme a fájdalomnak. Varázsfuvola . . . Szekér "Endre A film cselekménye bárkivel megtörténhet. A férj beleszeret valakibe, de nem tudja, ponto- tosabban nem is akarja tisztázni a helyzetét, a lányt, vagy a családját vállalja-e? Pedig ilyen esetben dönteni kell, hiszen minden házasság két ember érzelmi kapcsolatára, összhangjára épül, és egy hallgatólagosan elfogadott, kényelemből megtűrt, „harmadik” megjelenése, szomorú jkövet_ kezményekkel járhat: lezülleszti az érzelmeket és minden érzelmi alapot nélkülöző, látszategyütt- éléssé silányítja, a családi kapcsolatokat. Ez ellen lázad a filmbeli feleség. amikor magára vállalja ‘a döntés felelősségét és kilép áz érzelmileg, erkölcsileg csődbejutott ■ házasságból. Elhatározását csak helyeselni lehet, ezzel magyarázható, hogy az asszonyt — Gyöngyössy Katalin játszotta érdekesen, mélyről fakadó őszinteséggel — a nézők is megkedvelték. A filmről rendezett viták hallgatósága megegyezett abban, hogy a házasság nem átjáróház, nem társas összejövetel, amelyben a párok divatosan cserélődnek, a házastársak pedig eleinte talán fesz*engve, később egyre tökéletesebben álcázva őrzik' a hazug látszatot. • Ebből nem kért a film főhősnője. Ám házasságának kudarca, a hirtelen rászakadt magányosság újból arrafelé sodorta, ahonnét éppen most érkezett friss sebekkel. Vagyis a kihűlt házasságból, a hirtelen fellángoló új szerelembe. Erről a döntéséről, már lehetne vitatkozni, hiszen minden arra vall, hogy tulajdonképpen nem tud mit kezdeni a bátran visszaszerzett érzelmi szabadságával. Elfogad egy kapcsolatot, amelyről maga sem tudja még, hogyan végződik? A rendező védelmébe veszi: — Csalódott, de nem veszítette el a reményt. Nem tudja, hogy' mi a megoldás, de keresi. Hisz benne. Éppen erre kerestük a választ; az emberek közötti kapcsolatok lehetőségére vagy lehetetlenségére. A film azonban nem felel határozott igennel vagy nemmel erre a kérdésre! — Nerp, mert minden kapcsolat más, nincsenek rájuk általános érvényű „használati utasítások”. És egy kicsit arra szerettem volna biztatni a nézőket, hogy ne mondjanak le a megoldásról. Keressék. Ne érjék be azzal, amit mások kimondanak helyettük. Fazekas Lajos első filmje óta sok év telt el. A Lássátok, feleim — csupa költészet volt, maga a megismételhetetlen, szertelenül megnyilatkozó ifjúság. Az Ámokfutás érettebb, letisztultabb alkotás, de mindke.tőben közös, hogy a rendező olyan világot ábrázol, amelyben otthonosan mozog, olyan embereket, akikhez feltételezhetően személyes érzelmek szálai fűzik. — Csak azt tudom megcsinálni, amit már megéltem és amit halál komolyan veszek. Első filmemet önvallomásnak szántam, s főleg apám alakját kívántam benne megrajzolni. Az Ámokfutás egyes epizódjai mind megestek a környezetemben, bár egyik sem velem, viszont itt sikerült talán megmutatni valamit a nagyanyám és közöttem levő kapcsolatból vagy a testvéri szeretet erejéből, összetettségéből. Egyetlen nagy adósságom van még, annak a megfogalmazása, amit anyám jelent nekem, de ezen a körön valaHogy még nem mertem átlépni. És szeretnék már egyszer szembenézni, a „vidékiségemmel” is. Régóta foglalkoztatja miért és meddig élhet abból, hogy kecskeméti? Mit jelent ez Budapesten és a filmszakmában? Mennyi energiát ad és mennyi benne az illúzió? Érzéseit —, szokásához híven — először papírra vetette, ebből jelenik meg egy részlet az Üj írásban. Filmre nem gondolt? — A forgatókönyvet már beadtam. Remélem, elfogadják. V. Zs. Ügyviteltechnikát tanuló diákok • Az esztergomi Bcrzeviczky Gergely Közgazdasági Szakközép- iskola tanulói az idei tanévben már ügyvitel;, technikát is tanulnak. A megyei tanács támogatásával mintegy 2 mill ó forintér korszerű irodagépeket vásároltak. (53.) — Megtették?! Mit tettek meg? Elpusztultak. Ezért nem érdekelnek ! Én ... én nem akarok elpusztulni! Nem teszem meg ezt a szívességet senkinek! Életben kell maradni. Éjről van szó, semmi másról. Aki babérokra vágyik, ám hősködjön. De aztán, ha a fűbe harap, magára vessen. Mi életben maradunk, tovább élünk. Ez ér többet. Kihúzni, amíg elhallgat az égzengés... Már ingerült vagyok. Tulajdonképpen azt se tudom, mitől. — Szembeszállni ... Hősnek lenni.. . Minek? Minek? ezt mondd meg nekem, ember! Azért, hogy ne kelljen gyávának tartanom magam? A hiúságomat legyezhetni? Hogy valamikor henceghessek, hogy ezt meg azt csináltam? Emlékszel. Szojka, amikor negyvenháromban visszavontak bennünket tartalékba ... Nem tudtuk mivel agyonütni az időt. Henteregtünk egész nap az ágyon . . . Százan egy teremben. Mi ment ott? Vagy malacságok- ról fecsegtek, vagy a hőstetteikről.. . Mert egyik alig különb a másiknál. Egyforma nagy tettnek állították be azt" is, hogyan fektettek .le egy nőt, meg azt is, hogyan szerezték a vitézségi érmükét. Csak hallgattam, amit össze- hordtak. és utáltam őket... Hiúságok! Köpök a hiúságra. Azért dögöljek meg, nehogy csorba essen a hiúságomon?! Szojka mereven néz rám. Nem helyesel egy szemrebbenéssel se, de nem is tiltakozik. — Miért nem szólsz? — hör- kenek rá. Megcsóválja a fejét, aztán rászánja magát. Halk a hangja. — Az oroszok se a hiúságukkal törődtek. A partizánok ... Közbevágok: — Az egész más ügy. Mit tudom én, minek avatkoztak bele. Fatalista társaság az egész. Ott volt a hadseregük, az visszavonult, futott előlünk... — legyintek. Én is ostoba vagyok. De egyáltalán: mi az ördögnek szaporítom a szót? Nem emeli fel a hangját. Maga elé beszél: — A hadsereg visszavonult, amíg össze nem szedte magát... Aztán, amikor elment, az emberek, ahány csak ottmaradt Ukrajnában, egy ideig kóvályogtak, akár a lőtt madár. Mintha a kezüket vagy a lábukat vesztették volna, amikor elment a hadsereg. Az életük felét-... Tudták, hogy mink üldözzük az ő hadseregü- gek, aknákkal veretjük, bombázzuk. Akik a helyükön maradtak, a civilek, magukban szégyellték, hogy az ő falujukban vagy az ő városukban már békesség van. Megszállás, idegen katonák, fasiszták . . . -de mégse bombáznák, mégse jön egyik pergőtűz a másik után . . . Cigarettára gyújt, csak aztán mondja tovább: — Szégyellték magukat az emberek, én láttam rajtuk, rúhellet- ték, hogy nekik jobb, mint a hadseregnek. Aztán lassan kigondolták, mi a dolguk. Amikor elfogtuk azt a partizánt... Át kellett adni a tábori csendőröknek. Vallatták. Öreg ember volt, esett, gyönge már, csupa ránc az arca, most is látom ... de rá volt írva az arcára valami más is. Elszántság, ilyesmi. Ijesztő volt a szeme, pedig ... Mindegy. — Megrázza a fejét. — Nem vallott. Hallgattunk. A többieknek se akaródzik szólni, nemcsak nekem nincs mit mondanom. Egy pillanatra belém villant az érzés, az óvatos feszültség, amivel odakint léteztem. Szojka szavai tették. Hallgattunk.* A tekintetek nem Szojkát nézik. Nem is tudom, miért folytatja: — Aztán ott Vinyicában... a Szonja ... ha még nem felejtettétek el... Nem felejtettem el. Akkoriban úgy mondtam magamban, hogy: Szojka románca. Románc volt? Szerette Szojka azt a lányt? Arra esküdni merek, hogy nem volt közöttük semmi. Szonja bejárt takarítani hozzánk, a parancsnokságra. A zászlóaljtörzs minden szobáját ő takarította. N Három apró testvére volt, meg a nyomorék anyja. Szojka szalámit adott neki meg kenyeret. A lány elfogadta, de akárhányszor próbáltam is észrevenni a szemében a hálának valami apró fényét, sohase láttam melegséget a szemében, pedig később már akartam látni, azért csináltam mindig úgy, hogy jelen legyek, amikor Szojka átadja a lánynak a kenyeret vagy a konzervet. Gyűlölet se volt a szemében, csak hidegség. Mindig az volt az érzésem, hogy kegyetlen az a lány. Szép volt, az biztos. És okos arca volt. Azt hiszem, Szojka be- lészeretett. Három hét után történt ... Igen, egy nappal azelőtt, hogy el kellett hagynunk Vinyi- cát... A tábori csendőrök fogták el a lányt a piacon. Ami a kosarában volt, kiborították a sárba. Két kézigránát is kihullt a kosárból. A lány éppen takarítani készült, a parancsnokságra igyekezett... Szojka csak napok múlva tudta meg, másfélszáz kilométerre Vinyicától. hogyan fogták el a lányt. Nem mondtam meg neki, hogy a tábori csendőrök már ott helyben félig agyonverték. Szojka azóta se szólt a lányról. Most vette először a szájára Szonja nevét, csaknem egy esztendő múltán... I — Hát igen, így van... — megnézi a tenyerét, aztán kiveszi szája sarkából a füstölgő cigarettát. — Nem a hiúságukkal törődtek ott az emberek, ugyan, ördögöt! — lassan izzik át a hangja, de mintha rajta is kapná magát, hogy kezdi elragadni a hév, újra elfojtja a szót, halkra fogja a beszédet: — Tették, amit a lelkiismeretük diktált, ennyi volt az egész. A lelkiismeret meg amolyan furcsa kisbíró. Addig dobol, addig kiabálja, hogy közhírré tétetik, amíg végrds semmi más nem jár az ember eszében, csak a kisbíró szavai... Mit csináljak? Vitatkozzam vele? Nehéz lenne, hiszen az én érvem csak egyetlen érv, ha a legnyomósabb ok támasztja is alá: az, hogy élni kell, nem szabad kockáztatni. Az ő érvei mások. De mi közöm nekem az ukrán lányok, orosz parasztok dolgához? A németeket meg kell fojtani. erről nincs vita. De miért én kockáztassak érte? Fojtsák meg őket mások! Én meg majd nézem. Nekem elég volt. — Félre kell állni — mondom most már hangosan. — Bár volna egy páholy, ahonnan puha székről, kellemes félhomályból elnézhetném a végjátékot. Eh, ostobaság :.. Zsebembe nyúl<jk. Már csak egy törődött cigaretta van a tasak- ban. — Van még valami szívniva- lónk? Szojka felém nyújt egy csomagot a sötétben. — Van még öt dobozzal. — Ihatnánk is valamit — proponálom. — Köszönöm, én nem. Én viszont inni fogok. Hátra is szólok Hegedűsnek: — Adja már ide az egyik üveget. — Motoz, aztán kisvártatva a kezembe nyomja a jéghideg palackot. Jókorát húzok belőle. Majd még egyet. Csak hadd csípje a torkom. Szeretném most jól leinni magam, belekábulni kissé a szeszmámorba. De mégis visz- szaadom az üveget. Takarékoskodni kell. És rágyújtok. S tovább morfondírozok magamban. Igenis félreállni, várni, kivárni, amíg lesz valahogy. S közben élvezni, amit élvezni lehet. Egy cigarettát. Egy korty pálinkát. Ilyen jó zamatos szeszt, mint ez a Kecskemét környéki, szívvel készült főzet, ami szétárasztja ízét az ember ínyébe, beleszivárog a vérbe, az agysejtekbe, elzsongítja az idegeket, lecsillapítja az indulatokat, és megtölti békességgel az embert. (Folytatjuk.) • A gátoldali műemléki kis lak paprika- fűzcrekkel. • A jellegzetes csonkakúp- alakú búboskemence mellett ebéd fő t amikor ott jártunk
