Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-28 / 23. szám
4 I» PETŐFI NÉPE • 1975. január 28. A tanfolyamokon is lehet takarékoskodni AZ IRÁNYELVEK SZELLEMÉBEN A korszerűbb, hatékonyabb gazdálkodásért A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban a kertészeti ágazatok adják a termelési érték nagyobb részét. Itt is előretör a technikai forradalom, mind korszerűbbé válik a termesztés. Már többször hírt adtunk arról, hogy innen indult el a szikrai paradicsomtermesztési módszer. Jelenleg is ez a gazdaság tartja kézben a megyében az iparszerű paradicsomtermcsztés elterjesztését. NAPONTA OLVASSUK és halljuk,' hogy üzemeink, vállalataink dolgozói milyen leleményesen tárják fel a takarékosabb, ésszerűbb gazdálkodás rejtett, vagy bedugult forrásait. Példamutató kezdeményezéseik máris jelentős értékekkel gyarapították a közvagyont. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy nincs olyan ember az országban. aki a saját munkahelyéről legalább két példát ne tudna mondani a felesleges kiadásokra. És nemcsak a termelési kapacitás növelésének ürügyén dobnak ki — néha indokolatlanul — sok pénzt az ablakon, hanem a szellemi kapacitás állítólagos bővítése is sokszor teremt alkalmat pazarlásra. Nemrég egyik művelődési intézményünk fiatal munkatársával futottam össze. A kedves és gyakorlatias gondolkodású fiatal- asszony magából kikelve mesélte, hogy részt vett egy tanfolyamon, amely legfeljebb arra volt jó, hogy javítsa a továbbképzési statisztikát. Az előadások színvonala elképesztően alacsony volt. A művelődéspolitika időszerű tennivalóinak mélyreható elemzése helyett belefulladtak a közhelyekbe. — Mintha a mesterlövészeket arra tanítanák, hogyan kell megfogni a puskát! — panaszkodott a fiatalasszony, aki az egyetemi diploma megszerzése után elvégezte a marzxlzmus—leninizmus esti egyetemet, tavaly pedig az esztétikái szakosítóra is beiratkozott. Nem önteltség, hanem meg fontoltság, a tények őszinte, becsületes mérlegelése mondatta ki vele, a feltehetően másokra is érvényes igazságot: „Nem volt szükségem erre a tanfolyamra. Nem adott semmit, nem mondott újat, használhatót. Még csak azt sem mondhatom, hogy pihentem egy hétig, hiszen az ember csak odafigyel, 'ha pedig nincs mire, akkor bosszankodik. 'Pedig az államnak sokba kerülnek ezek a fejtágítók! Az épületek fűtése, világítása, több száz hallgató ellátása, kiküldetési költsége, az előadók honoráriuma, nem filléres tétel. Ennyi pénzt csak akkor szabadna szellemi értékgyarapításra áldozni, ha az valóban megtérülne!” í ÉRDEMES ELGONDOLKODNI ezeken a szavakon. Talán segítenek véget vetni annak a megmerevedett. elgépiesedett szemléletnek, amely papírral méri a tudást. és attól teszi függővé a munkaköri alkalmasságot, hogy valaki rendszeresen jár-e ilyen, vagy amolyan' tanfolyamokra? Nem a tudós, az állandó továbbképzés ellen beszélünk, ezek követelmények, nélkülük ma már egyre kevesebb munkahelyet lehet becsülettel és valóban hasz- nálhatóan betöltfeni. De először talán nézzük meg, hógy kik azok, akikre legjobban ráfér egy kis agytornáztatás, azután vizsgáljuk meg, hogy valóban azt adják-e a tanfolyamok, amit elvárhatnánk tőlük? Általánosságok szajkózására kár pazarolni a drága munkaidőt; azt még egy kezdő Juhtúrós” is tudja, hogy milyen célt szolgál a művelődési ház és milyen irányelveket ír elő számára a napi gyakorlat. EHHEZ NEM KELL egy hétig kivonni a munkából senkit, éppen elég értekezletet hívnak ösz- sze, a tájékoztatásukra. Sőt többet is a kívánatosnál, nem beszélve a központi értekezletekben rejlő nagy pazarlási lehetőségekről : a szolgálati kocsikkal való költséges parádézásról. Tudok olyan budapesti értekezletről, ahová hárman mentek, — két személyautóval, mert méltóságukon alulinak tartottak egy kocsiban összeszorulni. Meg aztán, meg kell adni minden beosztásnak azt, ami dukál, miért üljön hátul, harmadiknak az, aki egyedül is kiszállhat a kocsiból. Kinek fáj az, hogy mibe kerül? Pedig hát lehet takarékoskodni a tanfolyamokon, értekezleteken, vállalati gépkocsi használaton is. Nem úgy, hogy ezentúl az időszerű tájékozódáshoz, a szakmai ismeretek megújításához vezető minden utat berekesztünk, hanem jobban megválogatjuk az utakat; meg azokat iis, akiket ide küldünk. Művelt, sokoldalúan képzett, politikailag is széles látókörű vezetőkre, munkatársakra ezután is szükség lesz a művelődésügy, de az élet minden területén, sőt talán még nagyobb, jelentősebb feladatok várnak rájuk, mint a korábbi években. Jogos követelmény, hogy a továbbképzések rendszere is ehhez a követelményhez igazodjék. És a régi, lejárt sablonokat ismételgető, tanfolyam-mechanizmust, felváltsa, az elméletnek és a friss információknak közvetlenül az adott munkakörhöz, a legsürgősebb tennivalókhoz rugalmasan hozzáigazított, okos gyakorlata. Egy olyan szellemi áramkör bekapcsolása, ahol a többletfogyasztás nem minősíthető pazarlásnak, mert a résztvevőkön keresztül visszahat azokra, akik erről a hálózatról jutnak majd nagyobb világossághoz. Már csak ezért sem árt a jövőben alaposabban utánanézni annak, hogy hová, milyen céllal küldik fejtágításra, nemcsak a művelődési intézmények, hanem a különböző vállalatok, szövetkezetek kulturális, politikai, és társadalmi vonalon tevékenykedő munkatársait. V. Zs. — Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiben olvashatjuk, hogy a gabona és az ipari növények hozamának növelésével párhuzamosan megoldandó feladat a biztonságosabb zöldség- és gyümölcstermelés és ellátás. Ebben a két témában kívánunk mi is a következő esztendőkben az eddiginél gyorsabban előbbre lépni — hangoztatja Magyar Ferenc, a gazdaság igazgatója. Az idén 250 hektáron termesztenek paradicsomot, zöldbabot, valamint egyéb zöldségféléket. Az iparszerű paradicsomtermesztésbe bevonják a tiszakécskei termelőszövetkezeteket is. Egy- egy közös gazdaság 20—40 hektáron termeli ily módon ezt a fontos, a konzervipar sfcámára nélkülözhetetlen alapanyagot adó növényt, ötven hektáron gépesítik az idén a zöldbabtermesztést is. Az iparszerű zöldségtermesztést a TOMATOCOOP nevű társulás fogja” össze, amelyben valamennyi zöldségtermesztő állami gazdasag belépett. A vállalkozás egyik alközpontja az állami gazdaságban van. ötven hektáron vegyes zöldségfélét termesztenek. Részben a város ellátását segítik, másrészt hozzákezdenek — Magyarországon először — zöldségfélékből készült ivólevek gyártásához. — A paradicsom ivóién kívül zellerből, fekete retekből, sárgarépából készítünk italokat. Ezek nem elsősorban üdítő jellegű készítmények, hanem tápszerek. Növelik a szervezet ellenálló képességét influenza járvány esetén, erősítőitalok gyermekeknek, terhes anyáknak, — tájékoztat az igazgató terveikről. Ez bizony figyelemre méltó kezdeményezés. A gazdaságot segíti törekvéseiben a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Kara, ahol laboratóriumi kísérleteket folytatnak az említett italok előállítására. A tömeges gyártást a gazdaság az idén meg akarja kezdeni saját alapanyagból. Hasonló ivóleveket külföldön már készítettek a külhoni tapasztalatokat igyekeznek hasznosítani. Csak úgy mellékesen jegyzi meg a gazdaság igazgatója, hogy az egyéb gyümölcslevek palac• Hétszáztíz vagon alma termett az idén a gazdaságban, hektáronként 192 mázsa. Még mintegy 60 vagon gyümölcs van a hűtőházban. A többit már értékesítették. Képünkön: csomagolják az almát. (Pásztor Zoltán felvételei.) kozását tovább fejlesztik. Import alapanyagból készülnek a mandarin, a narancs, citrom, és grape fruit ivólevek. Ezekből az idén 2 és fél millió palack került forgalomba. Több millió palack bor és vermut is kerül innen mind bel- iöldre. mind exportra. Másik fontos törekvésük a gyümölcstermesztés fejlesztése. — A Kiskunhalasi Állami Gazdaság korszerű termesztési módszereit vesszük át a csonthéjas programunk megvalósítása során. Kétszáz hektáron létesítünk meggyet, őszi- és kajszibarackot a következő esztendőkben. A telepítést az idén megkezdjük. A szaporítóanyagot saját faiskolánkból szállítjuk. Egyébként nagy mennyiségű facsemetét adunk a társgazdaságoknak 4s. A termelés fejlesztésén kívül fontos feladatnak tartjuk a munkakörülmények állandó javítását. Segítjük a dolgozók lakásgondjainak megoldását. Tavaly húsz családi otthon építéséhez adtunk támogatást, az idén előreláthatólag huszonötén építenek. Az építkezők fele 30 éven aluli és 03 százaléka munkás. Az igazgató azt is elmondja még, hogy a gazdaság a körzetében levő három község óvodai fejlesztéséhez másfél millió forinttal járult hozzá. Ezzel jelentősen könnyítették a kisgyermekes anyák gondjait. A gazdaságban dolgozók több, mint 50 százaléka nő. Egyébként ebben a mezőgazdasági nagyüzemben egyre több a fiatal. Jelenleg az állandó dolgozók létszámának 42 százaléka 30 éven aluli. K. S. • Az új NDK palackozó gépsor óránként 5 ezer üveget tölt meg borral, illetve vermuttal. A gyümölcsléből készült italok palackozása n régi gépeken történik. „Megmártóztam” a Balti-tengerben Csapódtak a gépkocsiajtók. Kész. Indulhatunk . .. Első alvás után voltunk, még csak úgy szemre ismerkedtünk a ..Hármas Város” — Gdansk, Sopot, Gdynia — tengerparton sorakozó településeivel. Modern lakótömbök. patinás villanegyedek, kikötőt sejtető daruerdők „csúcsai”, nvaralósorok. halászházalt, villamosgyorsvasút, kirakatfüzérek előtt ácsorgók, buszok előtt átkocogok, grundokon focizó srácok, egyetemi városrész, műemlékek látványa úgy suhant át rajtunk, mint megelevenedett filmhíradó képsora Amire gépkocsivezetőnk, egy- egy találó megjegyzéssel is fűszerezve. külön is felhívta a figyelmünket. azt jobban megnéztük. Már amennyit iobbra-balra elforogva még láthattunk a robogó kocsiból. Sebaj, lesz még módunk gyalog is bejárni a nevezetesebb helyeket. Engem — ..titokban" — egyelőre a tenger izgat. Tudom, hogy a 35 kilométer hosszan húzódó. 6—10 km széles városalakulat pártközeli szélén szaladunk, ezért is várom türelmetlenül mikor pillanatom már meg a Nagy Vizet. Az ég ólomszürke. Balkézre megritkultak a házak, ligetes, parkos térség engedett kilátást a lapos messziségbe. Milyen komor, hamukék az ég alja arrafelé. A mogorván elsimult égbolt sötét bársonya fölött mérges felhőgo- molyagok csüngenek. Olyan színűek, mint nálunk a jégesőfelhők. Pár pillanat, s az iménti képre ismét az utca házai „úsznak” rá. Most hallom egyik útitársam hétköznapi hangsúllyal odavetett megállapítását — A tenger. Így „láttam meg” az eleven tengert. Az volt az előbbi „ég alja”. . . Ettől fogva kinyitottam pasztilláimat. s le nem vettem őket arról a baloldalról S csakugyan, — mostmár sűrűn mutogatta széles, teherbíró hátát a Baltitenger öble. Ahol legközelebbre jött, ki is szálltunk, és a téli nyugovóra vetkőzött sövénv résén át lesétáltunk a tengerpart homokjára. „Ottan némán, mozdulatlan álltam...” — Azokhoz az érzésekhez csak Petőfi szavaival érhettem föl. Ha a Kárpátokat „tán csodálta”. — ezt a szögletet biztosan úgy szerette volna, mint — a Tiszát, „hol .a kis Túr siet beléje” ... Bem apó unokáinak gyönyörű hazája ez. Mintha egy Egry-festmény „talppontján” állnánk. Alattunk messzehailó ívben a strand sá- padtsárga homokcsíkia. Mögöttünk s fölöttünk Sopot erdős emelkedőre kapaszkodó háztömbjei. Előttünk pedig a méltóságteljes, csendességében Is fojtott nyugtalansággal sustorgó tenger. Mintha milliárdnyi kisliba fecsegne, olyan szelíd halksággal görögnek rajta a hullámok, ám mikor egy-egy „kilélegzéskor” a homokra fújja a legszélsőket, azok sisteregve-kacagva hasalnak rá a fövenyre. Gyerekraj — 8—10 éves kisfiúk, kislányok lármás csapata fut alá a lankás partról, le a vízig. Iskolából iöhetnek. Szőkék, barnák. piros, sötétkék, homoksárga kabátka, bozontos szőrmesapka rajtuk. Es mivel kiscsizmában járnak már, virgonc kiscsikók módjára csapnak rá a tenger szélére, s ott folytatják a szala- dást, a vízben tapsikolva, Frö- csögnek a fehér habszilánkok, s ahogy pozsgás képüket éri a hideg víz. önfeledten sikongnak. No, de elég ebből a téleleji vágtából két-háromszáz méter. Utána felkaptatnak a homokoldalon, és nemsokára csak a legélesebb csatakiáltások ielzik útjuk irányát a kusza bozótos mögött. De jó is az itteni gyerekeknek. Még ha némi fenyítés lesz is az ára, amiért itt-ott iócskán nedves ruhácskában érnek haza. Megint elcsendesült minden, csak a tenger durmol vég nélkül barátságosan. Az ám, milyen tiszta, átlátszó, szinte „vízszínű” itt a sekélyen. Meg lehetne számolni méternyi mélységén át is a íövenyszemeket. A tenger meg csak mondja, mondja meséit. Beszél, beszél magában, s kényelmes ritmusban lélegzik hozzá. Hány ezer esztendeié löttyintge- ti ezeket a partokat?! De ha azok a kisgyerekek bele mertek szaladni, igazán ki lettet próbálni egy felnőttnek is, ott a legszéliben. Mint holmi keményebb sDongya, úgy „hajlik” félcipőm alatt a fövenv. Lehajolnék, hogy mégmártsam a kezem — igazi tengervízben. Nem érem el. Chm. chm.. az a derékbőség... Le kell guggolni, Na végre. Ez aztán hideg víz — marko- lásznám hosszadalmasabban, de zumm! — alám csap az esedékes hullám. Cipő. nadrágszár — no meg az ülepéből is egy jó falat- nyi •— szépen megmártózott. Mit számít ez a kis áldozat az élményhez képest. Társaim, szerencsére, nem vették észre fürdőzésemet. Mire felálltam — felpattanni nem sikerült az előbb jelzett ok miatt —, a már megedzett mongol bőrkabát jótékonyan eltakarta a kényesebb vízfoltokat. Talán csak a fölöttünk szállongó sirályok kuncogtak rajtam. Ahogy a szilaj szélre bízva magukat, élvezték a kacskaringós léghuliámvasutazást, komikus, szögletes mozdulattal forgatták nyakukat. Hadd lássák, már, kik ^karnak itt ilyenkor strandolni. Aztán szinte meglepetésként érte az embert, mikor a látóhatárral elvágólag egy, kettő, három ... kilenc vasszürke óriáshalat vélt felfedezni. ..Csatárláncba” felfejlődve fogták át az öböl nyakát, Ügy 6 kilométerre a parttól tengerjáró hajók vártak sorukra, míg értük nem mennek a kishajók, hogy bevezessék őket a kikötőbe ... Ahogy sűrűit a köd arra kint, úgy gyúltak ki fényeik. Este — a gdvniai Baltyk szálló szobájában — gondos elegyenge- téssel fektettem el nadrágomat a lepedő alatt. Tapasztalatból tudom, hogy nemcsak megszárad, hanem pompásan ki is vasalódik az efféle megereszkedett ruhanemű, ha egy éjszakát végigtölt az ember alatt. Reggelre kelve kissé restelkedve konstatáltam, hogy azért rendkívül plasztikus lenyomata maradt a nadrágomnak a lepedőn. Hossza-szélessége élesen kirajzolódott, sőt, még a szorítócsat vésete is hangsúlyozta a ,,mű” hieroglif-jellegét. Rákövetkező estére már sima volt a lepedő. Megrovást se kaptam senkitől. Mire ágyaztak, bizonyára úgy eltűnt a nadrágmatrica a lepedőről, mint félcipőm talpnyoma a tengerpart fövenyéről. Tóth István MEGJEGYZÉS Garázda ebek Ezekben a hetekben né- pesség-öszeírást vállaltam. A máriahegyi lakosok példás megértéssel — még hívebben fogalmazva, nagy tisztelettel és barátsággal — fogadtak, tudván, hogy az adatok szolgáltatásával állampolgári kötelességüknek tesznek eleget. Szinte előre figyelték mikor ér hozzájuk az összeíró, s már a fele útig elébem jöttek, magukkal hozva személyi igazolványaikat. Munkámat, nem kis mértékben nehezítették azonban a szabadjára engedett kóbor kutyák. Hogy menynyire nem szívlelnek, ezt két megtépett nadrágszár- rál bizonyíthatom. Utam során a következő háznál még súlyosabb volt a helyzet. Ott éppen valakinek a kutyaharapás okozta sebét kötözték. Néhánv nap múlva a Petőfi Népe szerkesztőségének egyik dogozója is azt panaszolta, hogy amikor kora r«V?,el munkahelyére igyekezett, őt is cudar mérgesen harapta meg egv kóbor eb. Hovatovább már-már úgy látszik: mifelénk olyan a t kutya, mint Indiában a szent tehén Pedig ott is küzdenek már a hagyományok a vallásos felfogás, ellen. Mindentől függetlenül megjegyezni kívánom, hogv a kutyákat kedvelem, de velük szemben előbbre helyezem az emberek egészségét, nyugalmát. Nem utolsó sorban szólhatnék még az iskolába járó kisgyermekek védelméről, hiszen a külterületen az ő útjukat is gyakran kóbor kutyák keresztezik. Az elmondottak végső tanulsága: mind a hivatásukat végző felnőttek, mind pedig a tudományokkal ismerkedő apróságok érdekében—védelmében — ten- - ni kellene valamit! Halasi István Kecskemét Milliárdok a vízben Palackba zárt hajók Mihail Mihailov rhöszkvai újságíró szabad ideiében több mint száz érdekes ajándéktárgyat készíteti: palackba zárt hajókat. Az ügyeskezű orosz mesterek üvegedénybe épített figurái már régóta híresek. Sok ilven remek alkotás látható a moszkvai Kreml Fegyvertárában. Hogyan lehet egy hajót a palackba bejuttatni, annak szűk nyílásán keresztül? Igen apró darabokból építik fel a különböző ha.iómodelleket. amelyekhez 500—700 különféle alkatrészt használnak fel. Egy-egy ilyen ajándéktárgy elkészítése hónapokig tart. Mihailov munkáira a pontosan kicsinyített méretek és a ha- iómodellek történelmi hűsége jellemző. Gyűjteményeiben megtalálhatók a világ leghíresebb hajói. A művész—újságíró több modelljét díjakkal jutalmazták a különböző kiállításokon. (APN—KS) • Mihail Mihailov munka közben. Megállapították, hogy csupán az Amur óránként egy kilónál több aranyat visz a tengerbe. Ez az értékes fém nemcsak érc- és aranytelepek formájában fordul elő a természetben. Hatalmas készletei találhatók vízben feloldva. A nagy folyók évente több tonna aranyat visznek magukkal. • A gdyniai kikötő este.
