Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-28 / 23. szám
A MÉCSESEKTŐL A NAGY TELJESÍTMÉNYŰ REFLEKTOROKIG Színházi fények • Üj reflektor elhelyzcse a toronyba ... Markó Miklós, if j. Tóth István világosítók, Gyovai István csoportvezető (Tóth Sándor felvételei.) 1975. január 28. • PETŐFI NÉPE • 5 NY Ft VÖK Egy jelöletlen hangról Konstantin nagyherceg hasztalan próbálkozott a válogatott nőhódító fogásokkal: Sybill vissza- . utasította az udvarlást. Utolsó kísérletként hangulatvilágításos, meghitt, bensőséges szobává varázsolja a palota nagytermét, gyertyafénnyel és az ablakon áttetsző hóeséssel. „Voila”, szól és megtörténik a csoda, Tóth Sándor szabályozó-kezelő jóvoltából, ki a távvezérlő pultnál egy kézmozdulattal beállítja a D-prog- ramot. A közönség csak a mosolygó színész szavát hallja, az elfátyo- losodó fényeket, a színpadra suhanó színeket látja, mert a földszinti világosító fülke üvegablakai útját állják a kíváncsi pillantásoknak. Itt dolgozik Tóth Sándor vagy helyettese és a hangtechnikus, ez a kis helyiség a színház technikai központja. Innen kapják a teremben elhelyezett lámpák, reflektorok, hangosító eszközök a parancsokat, a szó szoros értelmében ide fut be a színház több kilométeres elektromos hálózatának minden szála. A távvezérlő pult ,,titkai” Gyovai István fővilágosító előtt nem titkolom, hogy sokan hüm- rriögtek a szép terem arányait módosító, újonnan kialakított fülke miatt. — Az előrelátó Fellner és Helmer sem gondolta a millenium- kor. hogy a modern színházban ilyen szerepe letsz a fénynek és a hangnak. Csak így helyezhettük el a korszerű, több millió forintért vásárolt tirisztoros, azaz egyenárammal kapcsolóként használható szilicum-tranziszto- ros vezérlő szerkezetet. A kívülálló álmélkoöva szemléli a titokzatosnak tűnő berendezést. Két „asztalon" nyolcnyolc skálás tábla, valamennyin kis szánkó-kapcsoló. Minél feljebb csúsztatják ezeket, annál erősebben fénylenek az irányított lámpatestek. A néhány négyzetméteres szobában száznál több színes izzó világít. Más üzenetet közvetít a kék, mást a piros, és így tovább. Beszédüket jól érti a világosító csoport mind a hat tagja. Készségesen magyarázgatja általam a lap olvasóinak Gyovai István, hogy mit tud ez az uj ezerkezet. — 90 integrált, azaz nagyobb egységbe illeszkedő önálló áramkör áll rendelkezésünkre. Jó esetben hat programot tudunk előre bedolgozni, irányítani a távvezérlő pultról. Szinte mindent tud ez a készülék. Vaskos füzetben, a világosítási partitúrában rögzítjük a tennivalókat. A Don Carlos rendezője 85 beállítást írt elő. Előre eldöntjük, hogy az egyes feladatokat milyen fényforrások bevonásával oldjuk meg. A programváltó kapcsolóval a megadott időben egyszerre hozzuk ezeket a működésbe. A „rajtuk levő” lámpák már tudják a kötelességüket, Egy kapcsolás itt a pultnál és teljesen új fények segítik a színészek játékát. — Ügy hallottam, hogy 1500— 1800 Ft a színház napi áramszámlája? —. Így van. 72 ezer watt a világosító eszközök összteljesítménye. Három-négyszáz háztartásban fogyasztanak ennyi energiát, ha minden helyiségben felkat- tintják a lámpákat. „Fejgépek, surlófény” — Az első magyar játékszini társaság mellékállásban alkalmazott világosítót. Peakovics Konstantin szappanfőző lírámat előadásonként fizették. Három forintot kapott gyertyáiért, mécseseiért. A füstölgő, bűzlő világító- testek sejtelmes félhomályát mégis tündéri fénynek érezték a nézők. Ma elviselhetetlenül sötétnek tartanánk a színpadot; olykor több ezer gyertya és mécses fényét is keveselljük. Kedves Gyovai István, korszerű, elegendő a színház reflektorállománya. — Az igények szüntelenül változnak. növekednek. Elégedetlenségre nincs okunk, de ránk fér az erre az évre tervezett bővítés. Minden oldalról kap fényt a színpad. Fent a hídon 31 különböző teljesítményű fényszóró sorakozik bevetésre készen. Oldalt a tornyokban 6—6 reflektor dolgozik. Két mozgatható gép van az erkély fölötti fülkében, úgynevezett fejgépek. A színpadon állványokon 4, a nézőtéren 15 fényszóró várja a távvezérlő pulttól küldött parancsokat. A színpad légterébe lógnak be a mind fontosabb gégenlámpák, amelyek a surlófényt adják. — A rendezők közül kivel .dolgozik a legszívesebben. — Jó az összhang a műszakiak és a művészek között. Ha választani kell, mi mégis Ruszt Józsefre szavazunk, noha ő ad számunkra a legtöbb munkát. Szinte alkotótársnak tekint bennünket. A sikerült előadások után ide is bejön, hogy megköszönje munkánkat. Erre a válaszra számítottunk. Előre jeleztük, hogy vele is szeretnénk beszélni. Azt igyekeztünk megtudni a főrendezőtől, hogy miért tekinti a fényt a hatáskeltés lényeges elemének. A főrendező * a színpadi világosításról — Ügy tartják a szakmában, hogy ön megkülönböztetett figyelemmel tervezi előadásainak fény- és zenei hatásait. Semmit sem bíz a véletlenre. Nagyon fontos dramaturgiai szerepet ad a világosító- eszközöknek. — A fénynek didaktikus, azaz tanító, magyarázó funkciója van. Szinte személyes értelemben résztvevője az előadásnak. Ugyanis a fény határozza meg egy figurának a helyzetét a térben, s a fény határozza meg magát a teret, a tér pedig a játék egyik legfontosabb meghatározója. A tér nemcsak tér: folyamat, törvényei adják a szituáció meg- történhetőségének a hitelét. • Régen mindennek egyformán világosnak kellett lenni, ezért semmi sem volt világos. Ma már —, hogy egy példát is mondjak —, miközben Fülöp szerepének legfontosabb szövegeit mondja, nem őt világítjuk, hanem azokat. akikről beszél. A fény válogat, megmutat, rávilágít, igen rávilágít a tényekre, asszociációkat kelt. Vegyünk egy másik példát. A János királyban összeköti az éppen történő cselekményt azokkal, akik a szituációban nincsenek testileg jelen, de mi, a nézők mégis gondolunk rájuk, mert az ő sorsuk dől el azv adott helyzetben. A fényhatás tehát itt annyi, mint a gondolkodás folyamatában a társítás, az ismétlődő cselekvés, reagálás alapjául szolgáló kapcsolatrendszer, A különböző színeknek jelentésük van. A fé- • nyéknek ezt a beszédét nem szükséges megtanulni — bár a figyelmes néző hamar fölismeri a kódot —, hanem át kell engedni- magunkat hatásának. Végül arra szeretném a figyelmet fölhívni, hogy a fényjelképek nemcsak állandó, megállapodott szimbólumok: „ők” is részt vesznek a történésben. A János király utolsó felvonásában részben a fények játsszák el a király megmérgezésének a jelenetét. Műszakiak, mérnökök együttműködése Mindezek után úgy gondolom, hogy a kecskeméti színházra, s különösen Ruszt József rendezéseire aligha érvényesek Szecsei Istvánnak sajnálkozó szavai: „ ... színházainkban a világítás általában nem tölti be azt a szerepet, amelyet a színpadon méltán megérdemelne.” Itt mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a világítás több mint különleges szakmai, műszaki feladat: művészet. A szakmunkások a technikusi végzettségű Gyovai István irányításával mind hatékonyabban segítik a művészi elképzelések, tervek megvalósítását. A sikeres teljesítményeket köszöntő taps nekik is szól. Heltai Nándor Ábécénkről és hangállományunkról megállapítottuk, hogy 40 betűnk csak 39 hangot jelöl, mert a kiejtésben az ly hang egybeesik a j-vel. De folytassuk a betűkről és a hangokról szóló fejtegetést azzal, hogy egy hangot pedig nem jelölünk írásban. Ez az úgynevezett zárt é hang. Minket, ö-ző nyelvterületen élőket azért is érdekelhet a zárt é hang kérdése, mert nyelvjárásunk ö hangjának más területeken ez a hang felel meg, azzal a megkötéssel, hogy nem minden zárt é változik át ö hanggá. Akik nem ismerik ezt a zárt é hangot, vagyis nem hozzák hazulról, bizony nehezen értik meg a nyílt e — zárt é hang kérdését. De talán néhány példa eligazít bennünket. A csecsebecseszóban rnjnd a négy hang nyílt e. A derest is csupa nyílt e-vel ejtjük. Ez a nyílt e általánosan ismert hang. De már a cseresznye középső hangja zárt é. Kiejtése tehát cseresznye. A zárt é hang a hosszú é rövid párja. Ha pl. az élet szó é-jét röviden ejtjük, ezt az é hangot kapjuk. De ne a köznyelvi e — é hang különbségére gondoljunk, mert a .könyelvi e hang nyílt, az é pedig hosszan ejtett zárt é. Lőrincze Lajos jó példával magyarázza meg -_a nyílt e és a zárt é használatát Tamási Áron ismert regénytrilógiájának hőse, Ábel a csíksomlyói baráttól, Márkustól egy láda könyvet kapott. Amikor a pap kiöntötte a földre a csomó könyvet, megkér-, dezte hősünktől: Élég-e? Ábel tréfás felelete ez volt: A tűzön el. Az „elég” szónak két jelentése tette lehetővé a szójátékot. Amit a tűzre tesznek, az elég, amiből nem kell löbb, az pedig élég. A szó kiejtése tehát a két jelentést elkülönítve elég, illetve élég. Ezt a két szót írásban nem tudjuk megkülönböztetni, mert a zárt és nyílt e hangot egyaránt e-vel jelöljük. Szótagolással elkülöníthetők egymástól, mert ami a tűzön megég, az el-ég, amiből pedig nem kell több, az é-lég. Ez utóbbi szótagolható, de nem választható el, mert helyesírási szabályzatunk szerint egy betű nem maradhat a sor végén. Az „elég” két jelentéséről szóló magyarázatát Lőrincze Lajos azzal egészíti ki, hogy ha Ábel a Bakonyban őrizné az ölfát, ez a szójáték elmaradna, mert a dunántúli ember általában megkülönbözteti a kiejtésben a kétféle e hangot. A két e hangnak a megkülönböztetése a magyar .nyelvterületnek kb. 70",rán ma is élő jelenség. Nemcsak a Dunántúlon, hanem a Palócságban és egyéb területeken is. Ezért merül föl állandóan a kétféle e hang megkülönböztetésének kérdése. Írásban bizony nem jelölték és nem is jelölik. Pedig nagyon sokszor jelentésmegkülönböztető szerepe van. Pl. ez a mondat: Mit kértek? — lehet jelen idejű többes 2. és múlt idejű többes 3. szemé- lyű közlés is: Mit kérték ti most? (zárt é-vel) és Mit kértek ők tegnap? (nyílt e-vel). De a tárgyas és tárgyatlan igék megkülönböztetésére is alkalmasak: én csökkenték valamit (jelen idő), a lehetőségek pedig csökkentek (múlt idő). Ismeretes, hogv a mentek szóalaknak 4 jelentését tudjuk kiemelni a zárt hang ejtésével: én kimenték valakit a vízből, ti ha- zaménték (most), ők hazamentek (tegnap), és mentek vagyunk minden gyanútól. Ezt a szót használja föl Weöres Sándor is az M betűre írt kis versében: „Mikor vízbe fúlót menték, • ha ti más mezőre mén- ték, nem vagytok közönytől mentek, / mind csak afféle jött- méntek.” Olvasóinknak bizonyára feltűnt, hogy ilyen részletesen foglalkozunk 'ezzel az írásban jelöletlen hanggal. Magyarázata az, hogy az elmúlt hónapokban vita folyt a zárt é hang jelöléséről és ennek a kiejtésünkből fokozatosan kivesző hangnak a megtartásáról. Fontos és tanulságos kérdés, megérdemli, hogy kissé bővebben foglalkozzunk majd vele. • Kiss István Új jénai távcső Piszkéstetőn • A Magyar Tudományos Akadémia piszkéstetői obszervartó- riumában felszerelték az ország legnagyobb csillagászati távcsövét. A Jénai Zeiss Művekben készült távcső lencséjének átmérője egy méter, gyújtótávolsága pedig 15 méter. SZIL VASI LAJOS (52.) — Fiúk — mondom aztán nagyon komolyan —, minden fegyver készenlétben legyen. Senki se feledje el most már egy pillanatra sem, hogy ... Azt, hiszem, nem kell részleteznem. Fegyvereket csőre tölteni és biztosítani. Mit is akartam még mondani? Igen ... — Simon Pistára nézek: — Megcsináltad? — Meg Néz csak meg... Zseblámpával rávilágítok a kocsi rendszámtáblájára. Ügyes gyerek ez a Pista. Kis papírszeletekkel, amelyeket a rendszám- tábla egyes helyeire ragasztott, egészen megváltoztatta a számot. Most már HR 440 a kocsink száma. Legalábbis ilyen gyenge világításban és két-három lépésnyi távolságból. S mindezt azért, mert Pista itt-ott leragasztotta a fekete írást, ahol pedig kellett, tintával igazította ki a számot. ‘ — Brávó, öregem... — nevetek rá Pistára, aztán újra a többiekhez fordulok: —» Ha velem bármi történnék ... Simon Pista veszi át a parancsnokságot. Mindenki megértette? Halkan mormolják, hogy értették. — Rendben van. Hát akkor... Előremegyek, és felszállók Szojka mellé. Rágyújtok. Látom a gyufaláng gyenge fényében, hogy Szőj ka rám pillant gombszemével: várja a szót, hogy indíthasson. Mindig megnyugszom, megmagyarázhatatlan és különös biztonságot érzek, valahányszor ránézek Szojkára. Most is. Valami arra késztet, hogy megmozduljak, 'átnyúljak hozzá, és megszorítsam a karját. S csak akkor veszem észre magam, amikor már kimondtam: — Hát akkor ... indíts, pajtás. Szóval sem válaszol. De biztosan érzem, hogy mosolyog. Benyomja a slusszkulcsot. Egyszerre beugrik a motor. Érdekes .. . Fene tudja, hogy is van .. Több mint három esztendeje ismerem Szojkát. Eddig egyszer sem jutott eszembe tegezni. Talán azért, mert méltatlannak találtam, hogy úgy viselkedjem, mint a többi tisztek, akik azért tegezték az embereket, hogy ezzel is mutassák a maguk parancsoló voltát... Isten tudja. Vagy az kellett hozzá, hogy így egymás mellé rázódjunk, ennyire egymás mellé kelljen állnunk, szinte cinkosként, mint most... Indíts, pajtás ... Igen .., Tulajdonképpen jól tettem. Hiszen öten maradtunk abból a századból, amelyik negyvenegyben teljes létszámmal indult el a frontra, öten: Simon Pista. Ggszton,,Hegedűs, Szojka, meg én ... öt ember egy századból... Valamikor rettenetes szó volt a meg- tizedelődés. És most... Mi a megtizedelődés ahhoz képest, ami velünk történt? Hányszor töltötték fel a századot? És mindig, mindig felőrlődött. Már rég elfeledkeztünk azokról. akikkel együtt szálltunk vonatra negyvenegy nyarán. Megfeledkeztünk? Szégyen, de így van. öten maradtunk a régi menetszázadból? Csak most. amikor jobb híján azzal töltöm az időt. hogy gondolkozom. öten ... Amikor tíz perc múlva döcögve kifordulunk az erdőszélen a fák közül, pofonként vág bele arcunkba az éles, szemet könnyeztető, bőrcserző október éjszakai szél. Hányadika is van ma? Teljesen bizonytalan lett az időérzékem. Számolnom kell. Október tizenötödike: a szökésünk. Tizenhato- dika: út Szolnok felé... Igen, most már tudom: húszadika van... Vagy mégsem?, Eh, oly mindegy ... Valahonnan harangszót hoz a szél XX. Jó félóráig szótlanok vagyunk. Csak a motor dolgozik, erőlködve, egyenetlenünk Zajait fülelem, a zúgást fel-felváltó köhögő neszeket, a dorombolásban elvegyülő kis surrogásokat és az apró kattanásokat, amikor Szojka kapcsol a sebességváltóval. Hátul beszélgetnek. Jobbára Gaszton hangját hallom. Szokás szerint ő viszi a szót. Nyilván Olgát szórakoztatja. Ügy gyanítom, ez lesz a leg- dermesztőbb éjszakánk. Érzem a' szúrós szélből, hogy a hőmérséklet jóval fagypont alá süly- lyedt, mínusz öt-hat fok hideg lehet... Fázik a tenyerem is.. A géppisztoly csövének hidege átárad g kesztyűmön. Szojka keze is fázhat. Derék fiú... Mióta úton vagyunk, egyetlenegyszer mondta csak, hogy fáradt. Leveszem a tenyerem a géppisztoly csövéről. Alsó karommal szorítom a térdemre. Hirtelen eszembe jut valami: * — Ha igazoltatni próbálnak bennünket — szólalok meg —, nem veszünk tudomást róla. A lehető legnagyobb sebességgel tovább robogunk ... Nem tehetünk mást. Igaz?-— Igaz. Most már úgyis egy nagy szerencsejáték ez az egész. — Éppen azt szeretném — folytatom SZojka gondolatát —, hogy ne hazardírozzunk. Csak biztosra mehetünk. Most már jó ötletnek tartom, amit Pista mondott. Elbújni ... Ez az egyetlen okos megoldás. Hallgat. Tovább mondom a magamét: •— Nem férfias dolog, az igaz. Mi? — feleletre akarom kényszeríteni. Hallgat. Nekem kell tovább beszélnem. — Szükség törvényt bont. El kell rejtőznünk, és kihúznunk, amíg vége lesz. Sajnos, rosszul fogtunk hozzá ... — Miért? — Meggondolatlan voltam,- amikor magunkkal hoztam ezt az angolt. Ha nincs velünk, nem lepleződtünk volna le ott a cég-' lédi országúton ... Igaz? — Igaz. Hagytuk volna sorsára az angolt? — Akkor cselekedtünk volna okosan. — Meg embertelenül... — nem pillant rám, amíg mondja. — Azért hoztam magunkkal. Öt is, meg a cigányt is... De többé semmi könnyelműséget nem csinálok. Ügy éljek! Ezt szinte dühösen mondom. — önzőnek kell lennünk —* folytatom aztán —. mert akinek szoruLa hurok a nvaka körül, az ne ugráljon. Aki az életét menti, ne legyen altruista. Mert különben rajtaveszít. Hallgatunk. De most idegesít a csend. Valami belső feszültség arra kényszerít, hogy beszéljek, beszéljek. Legalább a magam hangját halljam. *— Könnven szónokolnak azok, akik valahonnan magasról es messziről ítélkeznek, hallomásból mondanak véleményt másokról. Mirólunk biztosan azt mondanák, hogy gyáva »kukacok vagyunk, bújkáló vakondokok. nem bátor férfiak. Köpök rájuk. Bátor férfiak . . . Élve kell maradni, túl kell élni. ez az egyetlen dolgunk. Hősiesség . .. bátor kiállás ... férfiasság ... Nem mondom, valamikor magam is lelkesedtem, amikor könyvekben arról olvastam, hogy ez és ez az úriember ilyen és olyan karakánul viselkedett. Könyvekben! Régen! Valamikor! De nem manapság. Más kort élünk. Bújkáló emberek idejét... Szojka nem azért szól közbe, mintha vitázni akarna velem. Tárgyilagos a hangja: 4 — Ott Oroszországban, Ukrajnában ... emlékszik, főhadnagy úr . .. — Nem jár rá a szája, hogy visszategezzen. — Ott azért csak akadtak emberek.. Tudták, hogy igen kicsiny az esélyük arra, hogy életben maradjanak, amíg visszajönnek a szovjet csapatok ... Mégis vállalták, mégis harcoltak .. ócska puskákkal, amit találtak, vagy amit szerezni tudtak... — El is véreztek. — El. De megtették. (Folytatjuk.) • Tóth Sándor és a távvezérlő pult „kétharmada”.
