Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-24 / 20. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 24. Százötven új diplomás Évről évre bensőséges ünnepségen adják át a soksok szorgalmas tanulás eredményeként megszerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Bajai Vízgazdálkodási és Vízügyi Karán. A diploma megszerzésének tudományos és technikai feltételeiről. az egyetem tanulmányi színvonalának további ‘emeléséről beszélgetett lapunk munkatársa;, dr Czédli Györggyel, az intézet igazgatóiéval. — Mennyi diák tanul jelenleg a főiskolán? — Az összes hallgatók létszáma 570. Ebből nappali tagozaton tanul 260. levelező tgozaton 310. A már megszerzett diploma mellé 100-an szereznek üzemmérnöki diplomát. Üzemmérnöki kapron 75-en tanulnak nappali tagozaton, míg 40-en levelező tagozaton. Ezenkívül 35-en végeznek az idén műszaki-oktató szakon. — Milyen a végzett szakemberek elhelyezkedési lehetősége ? — Országszerte igen keresettek az üzemmérnökök. Mondhatnám, jóval több az igény, mint ameny- nyi a végzett üzemmérnök. Ezt igazolják a pályázati kiírások is, amelyek három-négyszer annyi üzemmérnököt várnak, mint amennyit kibocsátunk. Tavaly 180 pályázat érkezett vízgazdálkodás, vezetékes víz, mezőgazdasági öntözés, ipari víz és szennyvíz témakörökben. s kint a területen a nálunk végzett szakemberekre vár mindezeknek a feladatoknak a -megoldása. Intézetünk foglalkozik különböző megyei és országos Jeladatok tervezésével és megöl • Az építőanyag-labortóriumban Gál Vilmos főiskolai adjunktus bemutatja a hallgatóknak, a betonszilárdsági vizsga latot. dásával is. Itt készítették Kecskemét szennyvízelvezetésének tervét, az árvízvédelemmel kapcsolatos terveket. Kidolgoztuk a védekezés módozatait, valamint az ipari üzemek — gazdaságok szennyvízproblémáinak megoldását ezenkívül számos vízügyi témában adunk tanácsot, készítünk tervet, foglalunk állást. — Milyen az intézet technikai felszereltsége, mik a korszerű oktatás további igényei? — Az oktatást szolgáló szemléltető eszközeink megfelelnek a követelményeknek. Diavetítők, epidiaszkópok, magnók állnak az intézet rendelkezésére. Ezenkívül az egyes tananyagok jobb megértését filmvetítéssel segítjük elő. Szükségünk lenne még olyan la- baratóriumokra, melyek a korszerű oktatás nélkülözhetetlen feltételei. Jelenleg épül a vízügyi igazgatóságnak egy R—10-es számítógépközpontja, a vízügyi igazgatóság engedélyével a főiskola hallgatói is igénybe vehetik e korszerű számítóberendezést. Az idei tanévben a hallgatók létszámát nem kívánjuk növelni, sőt az lenne az ideálisabb, ha legalább 50-nel kevesebb lenne, mint tavaly. Most foglalkozunk az üzemmérnöki képzés tantervével. Sor kerül bizonyos tantervi változtatásra is. Az idén az R—10-es számítógépet már bekapcsoljuk az oktatásba. A Széchenyi utcában diákotthon céljára alakítunk át 'épületeket. Ebben az évben mi adunk otthont a Nyári Vízgazdálkodási Egyetemnek, melynek tárgya „a kommunális vízgazdálkodás”. Ez annál is inkább .megtiszteltetés számunkra. mert — mint ismeretes — a Nyári Egyetem országos rendezvény. összefoglalva: fejlesztési lehetőségeinket kihasználva meg van a lehetősége, hogy üzemmérnökeink évről évre magasabb szintű tanulmányaik útján szerezhessék meg diplomájukat — fejezte be nyilatkozatát dr. Czédli György igazgató. Szabó Ferenc A problémákat nemcsak importáljuk Különböző tények, adatok forognák közkézen arról, miként dézsmálta meg termelőmunkánk gyümölcseit 1974-ben a cserearányok számunkra kedvezőtlen változása a tőkés külkereskedelemben. Előre látható, hogy e hatásoktól idén sem függetleníthetjük magunkat. Akadnak, akik számára mindez már-már megnyugtatóan hangzik. Ha ilyen folyamatok zajlanak a világgazdaságban, mit tehetünk ellene? Többet kellett fizetni az olajért, ve©d termékekért, a műtrágyáért, a cukorért, a papírért? Savanyú képpel ugyan, de leszurkoltuk azt az árat, melyet az eladó kért. Gondoljuk meg jobban vásárlásainkat — mondják, s úgy érzik, azt tartják, ha nem következik be a cserearányok romlása, házunk táján minden rendben lenne. Nos, az igazság az, hogy gazdasági problémáinkat nemcsak importáltuk, importáljuk. Ebből hazai „áruval” is ellátjuk magunkat bőven. Pusztán arról van. szó, hogy — amint azt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára a párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i ülésén elhangzott előadói beszédében megfogalmazta — „a külső feltételek kedvezőtlen változása érzékelhetőbbé tette gazdasági munkánk gyengeségeit, szembeötlőbbé a tervező és a szervező munka fogyatékosságait.” Mert hisz’ jni- íéle, határainkon túlról jött problémákban kereshetnénk egyebek mellett a beruházási tevékenység alacsony hatékonysá- „gának, az energia, a nyersanyag sok helyen fellelhető pazarlásának okait? Célravezetőbb, tisztességesebb, ha először mindig a magunk portáján nézünk körbe. Igaz ugyan, hogy a világ 113 országával' folytatunk úgynevezett szabaddevizás elszámolású kereskedelmet — azaz sokféle, s olykor váratlan hatásnak vagyunk kitéve — de ezzel aligha magyarázhatjuk termelőberendezéseink elérhetőnél kisebb kihasználtsági fokát. Az indok nagyon gyakran a szervezetlenségben — az anyagellátás akadozásától a megmunkálási műveletek logikus rendjének elhanyagolásáig —, az élőmunka pocsékolásában lelhető. Holott csupán a gépipari vállalatoknál a termelőberendezések kihasználásának tíz százalékos növelése 14—15 milliárd forinttal gyarapítaná a termékkibocsátást, s négymilliárdos többletnyereséget hozna a közös konyhára. Jogos a kérdés: jut erre akkora ‘ figyelem, mint a tőkés áremelkedések vállalati következményeire? Pedig e tíz százalékos javulás — az üzem- és munka- szervezésre támaszkodva — nem tartozik a túlzott, teljesíthetet.en követelmények közé. Lebecsülnénk a világgazdasági változások okozta gondjainkat? Aligha. Inkább azt mondhatjuk, hogy a vállalatok, a különböző irányító szervek felcserélik teendőik fontossági sorrendjét, ha a gondokat megvilágító fénynyalábot a cserearányok romlására vetik, s a maguk portájára csupán néhány sugárka jut. Mert igaz, a nyersanyagok túlnyomó részét drágábban mérik, mint néhány esztendeje — s a jövő sem ígér lényegesen kedvezőbb feltételeket, de vajon ésszerű gazdálkodással nem tudnánk az anyagköltségekből egy százalékot lefaragni? Ez ugyanis 5,5 milliard forint megtakarítását tenné lehetővé. Hiszen a drága nyersanyag akkor igazán drága, ha pazarolják, ha nem készül minden kilójából hasznos termék, hanem harmada, fele hulladékba jut. Tapasztalható hajlam arra. hogy a vállalati, iparági irányítás elsősorban külső okokban keresse a nehézségek, a megnőtt követelmények forrását, s ha nem a külkereskedelem alakulásában, akkor az ágazati kapcsolatokban, a kooperáció gyengeségeiben, .mások mulasztásaiban, fegyelmezetlenségeiben. S csak végül, úgy mellékesen kerülnek elő a saját porta rendetlensége,, lazaságai, ami már a cselekvés irányát és erejét is meghatározza. Ez a szemlélet, s a nyomában kialakuló gyakorlat veszélyesebb. nagyobb károkkal jár, mint a világpiacról származó kedvezőtlen hatás. A fogalmazás nyerseségét az menti, hogy többségében régóta meglevő problémákkal kellene szembenézni — csak utalásszerűén: a gazdaságtalan termelés visszaszorításával, a termékcserélődés gyorsításával, a készletgazdálkodás gyengéivel —, de ez még nem általános jellemzője a vállalati magatartásnak, az irányító szervek tevékenységének. A külgazdasági háttér megváltozása kétségtelenül hatást gyakorol cselekedeteinkre. Mégis, fontosabb, lényegesebb ennél, hogy ne csak népgazdasági ösz- szességben — az ún. makroszinten — ismerjük fel és érvényesítsük a hatékonyság növelésének lehetőségeit, hanem a vállalatoknál, azaz a gazdaság mikroszintjén is megtörténjék ez. Több intézkedés erre kényszeríti a termelőket, ám nagy hiba lenne megállni ott, ahol a központi megszorítások hatása véget ér. E tagadhatatlan korlátozások célja nem, az, hogy béklyót rakjon a termelői közösségre, hanem a jó irányok, a követendő módsezrek eddiginél nyomatékosabb megjelölése. A népgazdaságunkat kedvezőtlenül érintő külső hatásokat — kemény munkával — mérsékelhetjük. Magunk teremtette, magunk dajkálta problémáinkon azonban — ugyancsak kemény, következetes munkával — úrrá lehetünk. A kettő összefügg, de a teendők élén saját portánk dolgai állnak. Azért is, mert. ezt diktálja a tulajdonosi lelkiismeret. És azért is, mert rendben levő portán nyugodtabban szembenézhetünk azzal, ami másoknál történik, s ami vevőként, eladóként, érint bennünket. M. O. Öten a bizalom birtokában A nTégye pártalapszerveze- teiben lezajlottak a XI. kongresszus dokumentumairól szóló eszmecserék, az irányelveket megvitató taggyűlések. A kommunisták a munkaterületük tapasztalataival szembesítve mondták el a véleményüket, és íűztek javaslatokat a Szervezeti Szabályzat-tervezethez is. A tanácskozások résztvevői ezúttal sem csak a kritika fegyverével éltek, hanem j ólesőn hallatták azt is, ami jó, amire büszkék az adott közösségben. Kedvező légkörben került sor tehát mindenütt az alapszervezeti titkárok, vezetőségi tagok riiegválasztására is. Kell-e különösebben bizonygatni, hogy milyen nagy, s egyben megtisztelő felelősség nyugszik a vállukon? Aligha. Ök azok, akik felelősek a pártalapszervezet tevékenységéért, irányítói, szervezői a helyi politikai munkának Megbízatásuk ezúttal nem két, hanem öt évre szól, Hogyan fogadták a bizalmat, milyen rövidebb, vagy hosszabb távra szóló célokat szeretnének megvalósítani? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk öt . _:apszervezeti párttitk'árral. Nyugdíjban, de tevékenyen Percek óta ülünk egymással siezmközt, de nehéz elhinnem, hogy beszélgető partnerem, Novotny Károly elvtárs, a IV. kerület la- lakókörzeti pártszervezet titkára 68 éves. — Pedig annyi vagyok. Gyakran mondogatom is magamnak, hogy de jó lenne ma fiatalon dolgozni, mennyi mindent meg lehetne oldani! Novotny Károly így is fáradhatatlanul dolgozik a közért. Tizenöt éve párttitkár abban a közösségben, amely ismét őt tisztelte meg bizalmával. A lakókörzeti pártmunka meglehetősen bonyolult, nehéz. A kecskeméti IV. kerületben is így van. A 160 személyt tömörítő alapszervezetben (nincs ennél nagyobb a megyében) a nyugdíjasok aránya 85 százalék. Ez a körülmény a módszereket, a tartalmi tevékenységet egyaránt meghatározza. — Alapszervezetük kongresz- szusi felkészülésének mely mozzanatát tartja a legfontosabbnak? H — Az októberi pártcsoport- értekezleteket. Sikerült ugyanis valamennyi kisebb kollektívában érdemi vitákban kialakítani a saját munkánkról, eredményeinkről és a hiányosságokról is a közös álláspontot. Szerintem ez meghatározó feltétele volt további ténykedésünk sikerének. Novotny elvtárs pártmunkáján kívül délelőttönként az MHSZ megyei titkárságán dolgozik. Bognár Ferenc megyei titkártól tudjuk, hogy nem is akárhogyan! A nyolcadikosok osztályfőnöke Papp Gézánéval, a kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola pedagógus pártalapszervezete titkárával egy kis számolással kezdjük a beszélgetést a harmadik választási ciklust kezdi most, hogy isméta kilenctagú közösség vezetőjévé választották. Az előzményekről kérdezem. Arról, hogy vajon tudatosan ké- szült-e a mozgalmi munkára? Válasza rövid. Korábban, éveken át a megyeszékhely úttörőtitkáraként dolgozott. Ez volt az elő- iskolája, és egyben afféle ajánlólevél is a pártmunkához. — Örül, hogy ismét megválasztották az alápszervezet élére? — Természetesen. Mert az újbóli megbízatás annak is jele, hogy elégedettek velem. S így új lehetőség van a megkezdett munkánk folytatásához. — Közelebbről mire gondol? — A párton belüli demokratizmus további erősítésére, a nyílt, őszinte légkör állandósítására, a tantestületi egység megteremtésére, fejlesztésére. Pappné magyar—orosz szakos tanár, a nyolcadikosok , osztályfőnöke és — két gyermek édesanyja. Kollégái szerint fáradhatatlan. Nemrég még a vezetésismereti speciális kollégium anyagát tanulmányozta, s máris új feladat előtt áll: intenzív nyelv- tanfolyamra készül a Szovjetunióba. íme a magyarázat, miért éppen őt választották párttitkárnak. A traktoros ágazatvezető Széchenyi Tibor 30 éves. Tíz éve tagja a pártnak. Munkahelye a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet,, ahol gépszerelő és egyben ágazatvezetői beosztásban a traktorosok „főnöke”. Tavaly márciusában lett párttitkár, s most ismét megkapta az I. számú alapszervezet tagjainak bizalmát. A 24 tagú alapszervezetben két pártcsoport működik: a gépesítési, illetve a növénytermesztési és. állattenyésztési ágazatokban. A pártszervezet tekintélyéről beszélgettünk. Arról kérdezem, mi rejlik a tekintély mögött. — Nagy szavak nélkül, erről egyszerűen talán csak ennyit: pártszervezetünk tekintélyében része van a kezdeményezőkészségnek is. — Például ? — Hozzákezdtünk az Irányelvekben megfogalmazott tennivalók végrehajtásához. A takarékosabb gazdálkodás céljából pártszervezetünk egy saját szerviz létesítését kezdeményezte, ahol a traktorok és más erőgépek rendszeres karbantartása mellett különböző méréseket végzünk. Célunk: ésszerű takarékosság üzemanyaggal-alkatrésszel. Az ilyen javaslattal mindenki egyetért. Alapszervezeti titkárként azt szeretné, ha a tagság a jövőben bátrabban mondana véleményt a közös dolgokról. Egyéni életében? Érettségi vizsgát akar tenni. Jó munkát, és jó tanulást, titkár elvtárs! ,,Utazó” pártszervezet élén Szabó Ferenc huszonharrriadik éve gépkocsivezető. Eddig több mint. 800 ezer kilométert tett meg a volánt markolva. Meg lesz-e az egymillió? — kérdem, s ő rábólint: szeretné. Épp így a társai is, a Ho-Si Minh szocialista brigádban, amelynek 'Szabó Ferenc a vezetője. A Volán 9-es Vállalat I. számú pártalapszervezet tagjai titkárukká válásztották a napokban. Ezúttal először került az alapszer- vezet élére. A mi közösségünkre joggal ráillik a jelző: „utazó” pártszervezet. Néhány kivételtől eltekintve ugyanis valamennyien „pilótás- kodunk”. így aztán nem könnyű a pórtcsoportok munkája sem. Első feladatunk, a szervezeti élet és a tervszerűség erősítése. Erről a legutóbbi taggyűlésen különösen sok szó esett. — A mozgalmi munkában szerzett élményei közül melyiket idézné fel legszívesebben? — Az 5 hónapos pártiskolát, amit 1973-ban végeztem Kecskeméten. Nagyon jól éreztem magam, ott kaptam indítást igazán a pártmunkához. És azóta kerültem közelebbi barátságba a könyvekkel. A szépirodalommal és politikai művekkel is. Ezzel is gazdagabb lett az életem. A filozófia segítségével Hetényi Istvánnéval, az Irodagép- és Finommechanikai Vállalat kecskeméti sokszorosító gyára párttitkárával előbb az év végi beszámoló taggyűlés legfőbb tapasztalatairól váltunk szót. Megtudom, hogy sikerült a gyakorlatban éleire keltenünk a párt káderpolitikai elveit, illetve megkezdődött a végrehajtásuk folyamata. Legnagyobb figyelmet a politikai és szakmai képzés kapta. — Ez a munka közel áll önhöz? — Igen. Talán azért, mert magam is kivettem a részem a tanulásból. 1966-ban kezdtem marxista középiskolával, utána az esti egyetem következett és végül filozófiából szakosító vizsgát tettem. — Miért éppen a filozófiát választotta? — Talán azért, mert az agitá- ciónál, a politikai meggyőzésnél, s egyáltalán, a világnézeti nevelésnél nélkülözhetetlenek a filozófiai ismeretek. Jó, ha elméletileg is biztonságérzete van az embernek. Szívesen említi, hogy vállalatuk a múlt év végén 500 pénztárgépet gyártott terven felül. Ez volt a kongresszusi vállalásuk. S amire ugyancsak büszke: férje, aki az MHSZ-nél rádiótechnikai főelőadó, kitüntetésben részesült nemrég. Tömörített vélemények és tervek a munkahelyről, a párttitkári teendőkről és egyéni vágyakról is. Nem fontossági sorrendben és nem is a teljesség igényével. A megközelítés, de az eredmények is különbözőek. Hiszen a feltételek sem azonosak. Abban viszont közös az álláspontjuk, hogy örülnek a közösség bizalmának, szívesen és lelkesen, odaadó hozzáértéssel folytatják, illetve látnak hozzá felelős munkájukhoz. Szabó Attila
