Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-22 / 18. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 22. IPAROSODÓ NAGYKÖZSÉGEK Kiskunmajsa Negyedszázados szövetkezeti ipar Finommechanikai, majd Drótfonatgyártó Vállalat MEZŐGÉP-gyáregység, ötszáz dolgozóval Olajbányászok, papírfeldolgozók, bedolgozók Részlegek, segédüzemek Munkaerőhiány nem letsz „Tíz-tizenöt évvel ezelőtt szom­bat esténként tömött sorokban jöttek a vasútállomásról, akik eljártak dolgozni Komlóra, Du­naújvárosba, meg az ország más városaiba. Vasárnap este pedig indultak vissza” — emlékezett vissza Hunyadi Lajos, a Kiskun- majsai Nagyközségi Tanács igaz­gatási csoportvezetője. A múlt­beli kép után Csupity István ta­nácselnök a jelent vázolta fel: „Az akkori ezerből a község iparosodása révén már csak körülbelül kétszázötven ingázó maradt, többnyire olyanok, akik szakmájuk jellegénél fogva itt­hon nem tudnak elhelyezkedni. A jelenleginél is sokrétűbb ipar­szerkezetet egy 14 és fél ezer la­kosú községben nincs értelme ki­alakítani. Újabb üzemet nem alapítunk, a meglevőktől vár­juk, hogy a lakosság ipari szak­mát választó részét foglalkoztas­sák.” Először a szövetkezeti ipar „bontott lobogót” Kiskunmaj- sán: 1948-ban Cipész Kisipari Termelőszövetkezet alakult, amelybe akkor hat-nyolc helybe­li kisiparos lépett be. A fejlődés útja nem volt rögöktől, mentes, de ma már a szövetkezet női csizmái, cipői és szandáljai az egész országban ismertek. A „csizmagyár” — ahogy a korsze­rű termelést folytató Cipész Szö­vetkezetét emlegetik — jelenleg ott tart, hogy nem képes kielé­gíteni a termékei iránti keresle­tet. Tagságának száma megköze­líti a kétszázat, s zömmel fiatal nődolgozókból áll. :— Vannak a községbén olyan asszonyok és lányok, akik elmen­nének dolgozni a Cipész Szövet­kezethez. Fel is vennék őket, csakhogy nincs hely a foglalkoz­tatásukhoz. A termelés növelésé­nek ezt az akadályát az V: öt­éves tervben hárítják majd el, korszerű üzem és szociális épü­let emelésével — tájékoztatott •Csupity István. ‘ A Vegyes és Építőipari Szövet­kezet' 1950-ben jött létre, s mint a neve is mutatja, többféle mun­kára vállalkozott. Ez idő szerint a csaknem kétszáz tagot számlá­ló szövetkezet építő, asztalos, női szabó, bádogos, késes és mű- köszörűs, valamint autószerelő részleggel rendelkezik. Árbevéte­lének 50 százaléka építőipari te­vékenységből származik, újab­ban kétszintes OTP-lakásokat építenek. A gázpalackszerviz csak pár éves múltra tekint vissza, ennek ellenére a legtekintélye­sebb helyet foglalja el a szövet­kezet termelésében. — A jövőben nagyobb gáz- és vízvezeték-szerelő kapacitásra lenne szükség Kiskunmajsán, mivel a szanki gáz jóvoltából le­hetőségünk van újabb lakások gázfűtéssel való ellátására. Az V. ötéves tervben á vízvezeték-há­lózatot is bővíteni akarjuk 20 kilométerrel. Jó lenne, ha a Ve­gyes és Építőipari Szövetkezet úgy alakítaná profilját, hogy eze­ket a munkákat elvégezhesse majd — mondotta a tanácselnök. A nagyközségben szükség len­ne egy gépjárműszervizre, amely­nek létrehozását szintén ettől a szövetkezettől várják. Sajnos, egyelőre hiányoznak a beruházás anyagi feltételei. A tanács meg­felelő területet ad a szervizhez, és kérik majd a KISZÖV és a megyei tanács segítségét is. t * — Amikor 1962-ben megkezdte működését a Finommechanikai Vállalat, *a több száz jelentkező­ből csak hatvanat tudtak alkal­mazni — érzékeltette az akkori munkaerőhelyzetet Hunyadi La- jds. n iliur .-."'/nini. ,1, A tanácsi vállalat kezdetben aluminiumedényeket, viharlám­pákat, később drótfonatokat, csavarokat, szögeket, vályúkat és hulladékgyűjtő dobozokat gyártott. Mivel e cikkek közül a legnagyobb keresletnek a drót­áruk örvendtek, fokozatosan szűkítették a gyártott termékek körét. Végül már csupán külön­A korszerűség ára • A Cipész Szövetkezet, ben szalag­rendszerben készülnek a női csizmák. (Opauszky László felvétele) féle drótfonatokat készítettek, s 1968. január 1-gyel a vállalat nevét is Drótfonatgyártóra vál­toztatták. Jelenleg csaknem négy­százan dolgoznak itt, s 1974-re 145 millió forintos termelési éf- ték elérését tűzték ki célul. A megrendelésekben bővelkedő vállalat termelése korszerűtlen berendezésekkel folyik, ezért a következő ötéves tervidőszakban rekonstrukciót valósítanak meg. Az elképzelések szerint gépi be­ruházásra 68, fogyóeszköz-növek­ményre 4. szinttartásra ugyan­csak 4 millió forintot fordítanak majd. * Az egykori gépállomás helyén 1968. január 1-én kezdte meg a termelést a MEZŐGÉP Vállalat 6. számú gyáregysége. Az üzem­ben jelenleg tehergépkocsik és traktorok vezetőfülkéit gyártják, emellett alkatrészeket állítanak elő mezőgazdasági gépekhez, és szervizszolgáltatással is foglal­koznak. A félezer dolgozó 1974- re 106 millió forintos tervfel­adatot kapott. A 6-os számú gyáregységet a vállalat az V. ötéves tervben fej­leszteni kívánja, ehhez a tervek végleges kidolgozása most van fo­lyamaiban. Egy ezer négyzetmé­ter alapterületű műhelycsarnok építését viszont már még is kezd­ték. s változás várható a ter­mékösszetételben. * Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt Tiszántúli Kutató > és Feltáró Üzemének egyik részlege Kiskunmajsán telepedett meg. Dolgozói Bács-Kiskun és Csong- rád megyében végeznek geológiai vizsgálatokat és próbafúrásokat. A részleg 329 munkása közül kö­rülbelül száznyolcvanán kiskun- majsai lakosok. A Petőfi Nvomda 1962 óta mű­ködő üzemében 130-an dolgoznak, OLVASÓINKÉ' A SZÓ CÍMZETT: A KECSKEMÉTI INGATLANKEZELŐ VÁLLALAT Nemrégen közöltük a panaszt, amely az egyik ál- » lami tulajdonú kecskeméti lakás kifogásolható mű­szaki állapotát, s a javítása körüli bonyodalmakat vázolta. Az írás végén felhívtuk a figyelmet: az IKV a jövőben fokozottan ügyeljen a hozzátartozó házingatlanok karbantartásával, felújításával stb. kapcsolatos munkák pontos elvégzésére, s óvja az épület állagát. Hogy e megjegyzésünk nagyon is indokolt, bizonyítja, a szerkesztőségünkhöz érke­zett alábbi két levél. Az elsőt Gábor Béla küldte, aki Kecskeméten, a Rákóczi út 24. számú bérház III, emeletén lakik. Régóta főbérlő itt. Hosszú ideig zavartalanul hasz­nálta lakását, mígnem tavaly májusban bekövet­kezett a baj: a tető tűzfal közelében levő része be­ázott, és vízfoltossá vált a mennyezet. A történ­teket azonnal jelentette az ingatlankezelő vállalat­nak, de az intézkedésre nem került sor. Később az igazgatót is értesítette mindenről, ám ő. sem tett semmit, bár ígérte a gyots javítást. Végül’ szeptem­ber elején jelent meg a helyszínen egy illetékes, aki a hibáról feljegyzést készített. Távozása óta változatlan a helyzet. Illetve mégsem... A meny- nyezet időközben teljesen átnedvesedett, nemkülön. ben a falak jórésze. A Gábor család ebben a ki­szolgáltatottságban csak azt teheti, hogy a csapadék alkalmával a mennyezetről hulló vízcseppek elől fóliaszerű_ anyaggal fedi be a bútorokat, a parket­tát, a szőnyeget pedig a lakásban szerteszét elhe­f > DÜLŐÜT VAGY UTCA? --------------------------­A levél, melyet Tiszakécskéről kaptunk, névtelen. Közérdekű tartalma miatt azonban e hasá­bokon foglalkozunk vele: A nagyközség Fürst Sándor és Széchenyi utcájáról van szó, ahol elhanyagolt dűlőútra emlékeztető állapotok uralkodnak. Egyszerű külsejű, vály.ogfalú, nádtetős lakó­épületek találhatók a környéken, s olyan sár, melyen át kizárólag a bátrabbak merészkednek. A többiek a telkek utca felőli szé­lén haladva és nagy kerülővel juthatnak el céljukhoz. Ha aztán elvágtázik mellettük egy gépjár­mű, alig menekülnek meg a ru­hát tönkretevő fröcsköléstől. E sajnálatos körülmények enyhén szólva felkorbácsolják az utcabe­liek kedélyét, akik érthetetlennek tartják, miért tesz a lehetőségé­lyezett edények segítségével védi. Ezek után lehet-e csodálkozni, hogy levélírónk kesereg és bosszús? Kesereg, hiszen több hónapja halogatják a tető rendbehozását, és bosszús, mert ez a közömbösség komoly anyagi kárnak lehet a kútforrása. Feltéte_ lezését mi is osztjuk, egyúttal reméljük, hogy a várva várt javításra mielőbb sor kerül. A másik probléma voltaképpen ellentéte az előb­binek. A Kecskeméten lakó Sólyom Ferenc főbér- lönél az IKV emberei elvégezték ugyan a megren­delt munkát, ellenértékeként azonban borsos költ­séget számítottak fel. Mint közölte, a konyhájá­ban csupán a kétmedencés mosogatót kellett „üzem­be helyezni”, amiért megközelítőleg 600 forintot kértek tőle. Az összeg véleménye szerint abból adódik, hogy a negyedórányi műveletnél három munkás működött közre — pedig egyikük is ele­gendő lett volna e feladathoz —, aztán a szüksé­ges anyagokat sem egyszerre hozták a helyszínre, hanem külön-külön, s e szállítási díjat is mtg- • fizettették. A panaszos — akinek muszáj volt ren­deznie tartozását — bírálja azt a munkaerő-gaz­dálkodást, amely nem áll arányban a tennivalók­kal. következésképpen lehetővé teszi a csupán for­mailag helyes jogcímen alapuló munkadíjak szám­fejtését is. Még annyit: az egyik megkérdezett kis­iparos elmondotta Sólyom Ferencnek, hogy ugyan­ezen mosogató felszereléséért hivatalosan körülbe­lül 350 forintot számlázhatott volna ... hez viszonyítva jóval kevesebbet ügyükben a helyi tanács. „Mi, akik a település régebbi részén VIGYÁZZUNK A TISZTASÁGRA! A megyeszékhely néhány parkjában, terén és utcájában járva többször fel­kapjuk fejünket a szerteszét heverő cigarettacsikkek, papirgalacsinok. al­macsutkák. tökmaghéjak stb. láttán. Hogy a „szaporodásukkal" kevésbé tudnak lépést tartani az eltakarításuk­kal foglalkozó köztisztaságiak, nem annyira az 6 hibájuk. Elsősorban azok a vétkesek, akik a hulladékokat el­dobálják még ott is, ahol rendelkezé­sükre áll a szemétgyűjtő. E gyakorlat ellen a hatósági szankciókon túl úgy is lehetne küzdeni, hogy egymást ha­tározottan figyelmeztetjük, ha indo­kolt. Nem Ilyen egyszerű a dolog, amikor a szemetelő történetesen a sa­ját lakásában tartózkodik. Az ezzel kapcsolatos visszásságokról Havas Já­nos kecskeméti lakos számolt be le­velében. Tapasztalata az, hogy sok helyütt a lakáserkélyről egyszerűen a földre söprik a szemetet. Ami pedig a sző­nyegek porolását illeti, az már hova­tovább mindennapos erkélyjelenetnek minősül. Hogy az alant sétálókra, a járda gyanútlan vánddraira mi min­den hull ilyenkor, hosszú lenne felso­rolni. ízelítőül csak annyit, hogy leg­utóbb — amint az az Irinyi utcában történt — a díszeitől megfosztott fe­nyőfát dobták le a második emelet­ről, majd a homokkal teli virágcserép „zuhanó repülésére” került sor. Igaza van olvasónknak, amikor há- borog az ilyen sajnálatos esetek miatt. Kérését pedig szívesen tolmácsoljuk: a kecskemétiek — akár a lokálpatrio­tizmusuk bizonyításaként is — az ed­diginél felelősségteljesebben vigyázza­nak a fejlődő város tisztaságára! összeállította: Velkei Árpiid zömmel nők. Régi berendezések­kel a gyógyszer-, a dohány- és az édesiparnak végeznek papírfel­dolgozást. Indokolt lenne a kor­szerűsítés, a munkakörülmények javítása. A kiskunmaisai női munka- vállalók közül 204-en a Tápéi, vagy a Kiskunfélegyházi Háziipa­ri i Szövetkezet bedolgozói. Az előbbinek kukoricahéiból szék­ülőkéhez és támlához fonatokat készítenek, az utóbbinak pedig kézimunkáznak, varrónői munkát végeznek. A bedolgozó asszonyok nem keresnek annvit. mint ha üzemben helyezkednénk el, de elégedettek, mert az otthoni teendőiket is elláthatják. ★ A nagyközségben a Jánoshalmi Bácska Ktsz-nek van egy har­minc személyt foglalkoztató rész­lege, amelyben női és férfi- munkaköpenyeket gyártanak. Kisebb számban bedolgozók is vállalnak munkát a szövetkezet­től. A varrórészleghez hasonló né­hány kisebb ipari munkahely ta­lálható még Kiskunmajsán, mint például egy, a REMIX Vállalat­nak dolgozó tsz-segédüzem, ezek­nek azonban csupán a foglalkoz­tatási gondok megoldásában van jelentőségük. * — A helység iparában a lakos­ság 22 százaléka. 2349 férfi és nő dolgozik — mondotja Csupity Ist­ván tanácselnök .— Általános, •hagy az iparban dolgozók egyben szakszövetkezeti tagok is, és sza­bad idejükben földműveléssel foglalkoznak. A még meglevő munkaerő-tartalék és a nagyköz­ség népességi helyzete arra enged következteni, hogy a helyi üze­meket Kiskunmaisa hosszabb tá­von is el tudja látni munkaerő­vel. A. T. S. Űj város a tajgában A Komi Autonóm Köztársa­ságban, az Usz folyó partján, er­dők ölén épül Uszinszk. Az előze­tes számítások szerint a városka lakóinak száma 1980-ra eléri az 50 ezret. Felépítését a közelben felfedezett kőolaj- és földgázlelő­helyek indokolják. A városterv a lakosság számára magas színvo­nalú és kultúrált szolgáltatásokat biztosít. (APN—KS) A termékeket és a termelést korsze­rűsíteni úgy érdemes, ha a fejlesztés­re fordított anyaei, szellemi értékek a termelő és a fogyasztó számára kama­tostól megtérülnek. Egy nagy teljesítményű, szám­jegyvezérlésű — numerikus — szerszámgép, 20—30 millió fo­rintba, a hagyományos berende­zés tízszeresébe kerül. Drágá­nak látszik, ám feltehetően meg­éri az árát, mert hiszeh vásárol­ják, sőt, a hazai szerszámgép- gyártók külföldön is találnak rá vevőket. A magyar ipar — mind tapasztalatait, mind techni­kai felkészültségét tekintve — képes lenne orsós magnetofonok, közöttük sztereomagnetofonok, állítására. Mégsem csinálják. Azért nem, mert a ráfordítási költségek, s az elérhető ár nem állnak arányban egymással. Két példát említettünk, s bármeny­nyire egyszerűen, érzékeltetik: a korszerűség ára, ha forintban akarjuk kifejezni, csak; bonyolult számítások végeredményeként mutatható ki. Elemek vetélkedője Vállalva a léegyszerűsítéssel járó veszélyt: egy termék hiába korszerű, hiába képes annak elő­állítására a gyár, a vállalat, ha a költségek nagyok, ha csekély a kereslet, ha értékesíthetőségének ideje túl rövid... Sok a ha; az újdonság, legyen akár termék, akár eljárás, kockázatot hord magában, többletköltséget köve­tel. Ezért a folyamat í főbb ele­meit kell összevetni. Mi mibe kerül, s mi érhető el annak fe­jében? Maradjunk a már említett magnetofonnál. A sokoldalú szá­mítások végeredménye az volt, hogy orsós készüléket nem ér­demes gyártani, ám kazettásat, s annak sztereotípusát is, igen. Némely alkatrészt ugyan kül­földről kell megvásárolni, bizo­nyos új berendezések is szüksé­gesek. ám ezekkel szemben ott áll — megintcsak leegyszerűsít­ve — a termelőnek i$. a vevő­nek is elfogadható ár, az export biztos lehetősége, a hosszú éve­kig tartó kereslet. így már ért­hetőbbé válik, hogy 1974-ben a magnetofonok termelése 1973- hoz mérten negyven, kivitele harminc százalékkal rtövekedett. Elkerülhetetlen út Van-e más lehetőségünk, mint a korszerűsítés? Idézzük felelet­ként a párt XI. kongresszusa irányelveit, ahol ezt olvashat­juk: „Legfontosabb feladatunk a népgazdaság belső tartalékainak jobb kihasználása, a munka ter­melékenységének növelése, az önköltség csökkentése,: a minő­ség javítása. A termelés növeke­dése mindenekelőtt a termelé­kenység emelkedésétől függ”. Mindezek kulcsát a korszerűbb gyártás és gyártmány, adja. Forgatjuk-e a képzeletbeli kul­csot, s főként értően mozgat­juk-e? Tagadhatatlanul lényeges változásokon ment át mind az ipar, mind a mezőgazdaság ilyen értekemben., Gyorsult a termék- váltás, megnőtt az itthon kidol­gozott vagy külföldről vásárolt új eljárások, termékek súlya a teljes termelésen bélül. Ugyan­akkor a szükségesnél még min­dig kisebb szerep jut i a költsé­geknek — holott például csupán az anyagköltségek egy; százalé­kos csökkentése a népgazdaság számára 5,5 milliárd forintot je­lentene —, az időtényezőknek, s csak most kezd polgárjogot kap­ni az értékelemzés. Jó néhány kiválóan dolgozó vállalatnál hallani: most látjuk igazán gyengéinket. Való igaz, hogy az eredmények tükrében élesebbé válnak a kihasználat­lan lehetőségek, a mulasztások, melléfogások. Ott, ahol úgy „kor­szerűsítenek”, hogy a múzeumba kívánkozó gépek, berendezések közé beállítanak néhány újat, nagy teljesítményűt, aligha re­mélhetnek kézzel fogható hasz­not. Kiadás van, bevétel nincsen. Sajnos, nem ritka eset ez, ahogy a legyártott, de vevőre nehezen találó termékeké sem szabályt erősítő kivétel. Sűrűn beszélünk arról, hogy minden tekintetben felgyorsult az élet tempója. Nos. a telefon feltalálása és széles körű alkal­mazása között 56 év (1820—1876) telt el. A tranzisztor esetébeh már csupán öt (1948—1953) esz­tendő. Villanásnyi hivatkozás, óm miért csak beszélünk arról, hogy az időnek értéke van? Mi­ért nem bizonvítiuk ezen érték megbecsülését a találmányok, újítások mielőbbi alkalmazásá­val. a tudományos eredmények gyors gyakorlati kamatoztatásá­val? A korszerűbbet mindenki óhajtja, de vajon úgy, hogy mér­legeli, mennyibe kerül gyárnak, iparágnak, s nem utolsósorban a népgazdaságnak? S gondolnak a számítgatás közben arra is. hogy minek színesfém oda, ahol a mű­anyag tökéletesen megfelel, mi­nek olvan' alkatrész a berende­zésbe. melynek élettartama öt­szöröse a többiekének. miért for­gácsolnak tucatnyi alkotóelemet, amikor azokat forgács nélkül is, például sajtolással kialakíthat­nák? Áz összhang igénye Kérdéseink magukban hordják a feleletet. Az újságlapon per­sze könnyebb megadni a választ, mint a gyakorlatban, az ipari, mezőgazdasági, építőipari, szál­lítási üzem gyártás- és gyárt- mánvtejlesztési osztályán, a fő- technológus szobájában, a fő­mérnöki irodában, a műszaki ér­tekezleten. Ám figyeljük csak, miként ' ír Galbraith, az ismert amerikai közgazdász Az új ipari állam című — magyarul is meg­jelent — könyvében: „A modern tudomány és techhika igazi vív­mánya, hogy közönséges képes­ségű embereknek bizonyos szűk területeken nyújt alapos kikép­zést. majd megfelelő szervezet segítségével más szakosított, de hasonlóképpen közönséges embe­rek ismereteivel kombinálja tu­dásukat”. Elfogadhatjuk9 De még mennyire. Sőt, , megtoldhatjuk azzal, hogy a szocialista társa­dalom e „kombinációt” függetle­níti a profitérdekek szövevényes hálójától, azaz tág teret nyit előtte. Olyan társadalmi háttér ez, mely sürgeti a nagyerejő neki­rugaszkodást. Világgazdasági fo­lyamatok, belső problémák egy­aránt árra figyelmeztetnek, hogy jobban kell élnünk meglevő adottságainkkal, szellemiekkel, anyagiakkal egyaránt. Ha ez tör­ténik, akkor a korszerűség ára. s haszna iis közelebb kerülhet egy­máshoz, növekvő összhangjuk pedig mindannyiunk javára vá­lik. M. O, Ahol a hidroglóbuszokat gyártják lakunk, rendázeresen fizetjük a községfejlesztési adót, elvárjuk hát, hogy gondjainkat is orvosol­ják az illetékesek...” — fejező­dik be a levél. Pezsgősüveg durrant a Fém­munkás Vállalat kecskeméti gyá­rának KISZ-klubjában. Tóth Jó­zsef, a gyár szakszervezeti bizott­ságának titkára örömmel tett ele­get egy fogadásból eredő tarto­zásnak, ugyanis mint azt egy év­vel ezelőtt kollégája. Szakonyi János főművezető „megjósolta”, a gyár V-ös műhelye kétmillió forinttal túltel iesítette a terme­lési tervét. A műhely dolgozói az elmúlt évben 51 millió helyett 53 millió forint értékű vasszerkeze­tet készítettek. — Az épületszerkezetek és hid- roglóbuszok gyártásával foglalko­zó V-ös műhelyben jelenleg száz­harmincán dolgoznak — magya­rázta Szakonyi János főművezető. A tizennyolc munkacsapatból ti­zenegy kollektíva már elnyerte a szocialista brigád címet. 1961-ben kezdték a hidroglóbu- szok gyártását. Tavaly csehszlo­vák és bolgár megrendelésre 76 hidroglóbuszt készítettek, belföld­re pedig nyolcat, szállítottak. Az elmúlt évben határidőre elkészí­tették az Ózdi Kohászati Üzemek rekonstrukciós beruházásához megrendelt. 15 millió forint érté­kű vasszerkezetet. A Bratislavá- ban épülő szálloda és á Hejőcsa- bai Cementművek vasszerkezetét szintén határidőre szállították le. A termelésben nagy lendületet adott a kongresszusi munkaver­seny és a „30 év — 30 óra Kecs­kemétért” elnevezésű mozgalom, melynek felhívásához Elsőként a Szemerédi-brigád csatlakozott. — 1968-ban alakult meg a bri­gádunk — mondta Szemerédi Imre brigádvezető. — A hidro- glóbusz csőoszlopait és épület- szerkezeteket készítünk. A hétta­gú brigádunk 1971-ben elnyerte a szocialista brigád címet. 1973 végén egy szocialistabrigád-érte- kezeleten kaptuk meg a munka- verseny-felhívást, melyhez első­ként csatlakoztunk, s elkészítet­tük a vállalásainkat. Arra töre­kedtünk, hogy a kül- és belföl­di megrendeléseknek a közösen megállapított határidő szerint te­gyünk eleget. Az általunk készí­tett termékek minőségileg is megfeleltek. Sok társadalmi munkát végzett a Szemerédi-brigád. Elkészítették a műkertvárosi óvoda gázfogadó állomását. Ugyancsak a műkert- városi óvodások KRESZ-parkjá- nak felszereléseihez tároló helyi­séget létesítettek. Az elmúlt év­ben két kommunista műszakon vettek részt. A társadalmi mun­kájukért kapott pénz egy részét az óvodaépítési alapra fizették be. Az V-ös műhely többi dolgo­zójával együtt ők is részt vettek a gyár egyik műhelyrészének fel­újításában, amelyre négyezer órát fordítottak. Idei tervük között a hidroglóbu- szok további gyártása és az uszty-ilmi vasszerkezetek ha­táridőre való elkészítése szerepel. A brigád tagjai közül többen to­vábbfejlesztik politikai ismeretei­ket. Szemerédi Imre tavaly már elvégezte a marxista középisko­lát. most szakközépiskolába jár. A többiek politikai oktatáson, s a szakszervezet által indított „Társadalmunk időszerű kérdé­sei” elnevezésű előadássorozaton vesznek részt T. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents