Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-22 / 18. szám
1975. január 22. • PETŐFI NÉPE • 5 SZEGED—KECSKEMÉT Egyetem és kórház együttműködése Senkitől sem kérdeztem, hogy az elmúlt két esztendőben hányszor vették elő a Szegedi Orvostudományi Egyetem és a Bács-Kiskun megyei Tanács között kötött szerződést. Az oktatás és a gyógyítás folyamatában igyekeztem a megállapodás hatékonyságát, hasznát lemérni. Kicsit félve fogtam munkához. Az uté>bbi években sok formális szerződést láttam. A nagy szavak héjazala gyakorta parányi magot fedett. Gyógyítás, oktatás Gyorsan eloszlatta aggodalmaimat dr. Gubacsi László, a kecskeméti kórház főigazgató-helyettese. Meggyőzően érzékeltette, hogy itt hasznos, élő kapcsolatok alakultak ki. A megyei kórház segíti az egyetemi hallgatók gyakorlati oktatását. a másik szerződő fél támogatja az orvosok továbbképzését, a legfelkészültebbek tudományos tevékenységét. — Jelenleg 15 hallgató dolgozik nálunk. Négy-öt napot töltenek egy-egy osztályon. Áttekinthetik a gyógyítás folyamatát, összefoglalást kapnak intézményünk felépítéséről. Most viszonylag kevesen érkeztek. Általában 24—28 tagú egy csoport. Idén mintegy 130 —140 medikus és medika gazdagította nálunk tudását. Itteni tevékenységüket dr. Lusztig Gábor tudományos igazgató irányítja a tanterv kívánalmai szerint, a hallgatókkal közvetlenül foglalkozó fő- és szakorvosok segítségével. Sok szigorló szívesen tölti itt a diploma megszerzése előtti évet. — Í£y vélekedik az egyetem is? — Legutóbb dr. Tényi Mária egyetemi tanár járt nálunk és nyilatkozott elismerően tapasztalatairól. Más professzorok is meglátogatták az oktató kórházat. Mindannyian kedvező véleményt formáltak. — És a hallgatók? — Kérdezze meg őket. Sokat mond az a tény, hogy az utóbbi •évtizedben Szegedről 25 végzős orvos került kórházunkba. Dr. Oláry Ágnes. dr. ifj. Szelei Béla. dr. Bense Katalin, dr. Kuczka Mária. dr. Kovács Lajos, dr. Bense Károly, dr. Szelei Piroska, dr. Koncz István és a többiek egyaránt alapos tudással kezdték munkájukat, hála az egyetem színvonalas oktató-nevelő munkájának. A hallgatók véleménye A gyermekosztályon találtam meg Ficsor Irén és László Péter ötödéveseket. Az orgoványi származású medika mindig szívesen jön Kecskemétre. — Részt veszünk mindenben, a betegfelvételtől a kibocsátásig. Kihasználunk minden percet. Kellő felügyelettel sok mindent ránk bíznak. Az sem utolsó szempont, hogy kényelmes, olcsó a Nagykőrösi utcai szállás. Az egyik osztályon többet, a másikon kevesebbet tanulunk. Hogy mennyit, az az előképzettségtől. az érdeklődési körtől, a gyakorlatvezető idejétől, adottságaitól függ. Ha nagyon elfoglalt ember a „mentenünk'’, kevesebbet foglalkozhat velünk mint szeretne. Az osztályok légköre is nagy hatással van iánk. Olykor egy orvos hivatástudata határozza meg az ember későbbi szakválasztását. Sohasem felejtem, ahogyan dr. Nagy Márta foglalkozik rendelőintézeti betegeivel. Kiskunfélegyházáról került Szegedre László Péter. Már döntött: urulógus szeretne lenni. Persze messze még a szakorvosi vizsga. — Az egyetemen is részt veszünk tartalmas gyakorlatokon. Itt az egyes osztályokon több időnk van; átíogóbbak, elmélyültebbek ismereteink. Meg kell szoknunk, tudomásul kell vennünk a nagy strapát. Az is jó, hogy nincsenek állandóan mellettünk, noha — természetesen — szemmel tartják amit csinálunk. Mindenütt fontos a gyakorlat., különösen az orvosi munkában, ezért annak örülünk, ha minél többet ránk bíznak. Csatlakozom Ficsor Irén véleményéhez: S betegek érdekeit tekintik itt a legfontosabbnak. Van kiktől ügyszeretetei tanulnunk. Gyakran tájékoztatnak bennünket a diagnózis kialakításáról, a gyógyítás folyamatáról a megbízott fő- és szakorvosok. Gyarapodó kapcsolatok Dr. Gubacsi László örömmel nyugtázta a leendő kollégák szavait, majd ez együttműködés más formáira hívta föl a figyelmemet. — 14 szegedi orvosegyetemi professzor és docens kapta meg az orvostudományok doktora. 60 a kandidátusi minősítést, Több tudós munkásságát Kossuth-dijjal méltányolta államunk. Ezért különösen örvendetes, hogy szívesen közreműködnek a dr. Lusztig Gábor professzor, kandidátus által irányított megyei továbbképzésen. Legutóbb például dr. Kulka Frigyes • professzor tartott értékes előadást. Részben az ismeretségnek is köszönhető, hogy több osztályvezető főorvos az egyetemről került hozzánk. Az együttműködés tárgyi, dologi feltételein kívül a személyi jellegű kapcsolatok is gyarapodnak. Hasznosnak tartja a bontakozó kapcsolatokat dr. Ormos Jenő oktatási rekorhelyettes, kandidátus, az egyetem kórbonctani és kórszövettani intézetének az igazgatója. Dr. Ormos professzor elismert szaktekintély, tanulmányait hazai és külföldi tudományos ki• A kecskeméti kórház az Izsáki út felöl. (Tóth Sándor felvételei) adványok szívesen közük. Főként a vesekárosodás kortanával foglalkozik. Különös figyelmet fordít az új. gyógyító eljárások során felbukkanó problémákra és az elektronmikroszkópos vizsgálatokra. Pedagógusként az alaposság és az átfogó szemlélet jellemzi. Elégedett a rektorhelyettes Az elmúlt évben Kecskeméten rendezték a Magyar Pathológusok Társasága 4. találkozóját. Előbb erről kérdeztük a egyetemi tar^ár véleményét: — összetett jellegében látom mindenekelőtt a jól szervezett, hasznos ^kecskeméti fórum jelentőségét. Több szakma képviselői voltak jelen a korszerű, a szim- pozion számára ideális Tudomány és Technika Háza nagytermében. A, rendezők — a Chinoin Kutatási Igazgatósága, a két tudományos társaság és Bács-Kiskun megye Tanácsának kórháza — körültekintően állították össze a programot. Az előadók az orvostársadalom minden rétegét képviselték. Külön köszönet illeti az egy-egy témáért felelős dr. Lapis Károlyt. dr. Lusztig Gábort. Nekik, a referátumtémák jó, egymást feltételező, kiegészítő, ás} összképet gazdagító megválasztásának, valamint az előadók lelkiismeretes felkészülésének tulajdonítható, hogy mindenki kapott valamit Kecskeméten. Nem is keveset. Olyan időszerű témákat tárgyaltak, amelyekben jelentős kutatási eredmények mutatkoztak vagy remélhetők. Az első napon, a vírusos megbetegedések kortanáról tanácskozott az ország minden részéből és külföldről érkezett mintegy 140 szakember, a másodikon áz érrendszerrel kapcsolatos problémákat vitatták meg. A kecskeméti kórház kórbonctani és kórszövettani intézete ez irányú kutatásai most is elismerést keltettek. — Professzor úr szerint a kecskeméti kórház miként teljesíti oktató-kórházi feladatait? # A szegedi orvostudományi egyetem egyik épületcsoportja. — Az ismeretes helyszűke ellenére kiegyensúlyozott, színvonalas gyógyító tevékenység folyik az intézményben. .Főorvosait számon tartják a szakmában és a szakorvosok közül is mind többen bizonyítják, hogy tudományos igénnyel végzik munkájukat. A diákoknak nagyon hasznos az ilyen gyakorlat. Közvetleneb bűi érzik ^."fyívj, J'ylylös.segét, útt1 változatosabban nloglálkoztiit hatják a hallgatókat; mint ÍF ’V1 - szonylág kisebb betegállományú klinikákon. Értesüléseim szerint Kecskeméten az ügyet megillető figyelemmel, körültekintéssel szervezik a hallgatók munkáját. * A beszélgetésekben azt kutattuk, hogy a néhány esztendeje kötött együttműködési megállapodás mennyiben szolgálja a kecskeméti kórház és a szegedi orrostu- dományi egyetem érdekeit. Talán felesleges befejezésként rögzíteni. hogy amiről szóltunk, az mind a betegek jakfára történik. Hcltai Nándor FILM JEGYZET A látogatók A hajdani, világhódító vadnyugati filmeknek volt egy nagy erényük: néni kellett őket komolyan venni. A széles vállú. vasóklű fenegyerekek ugyan mást sem csináltak, csak aprították, szitává lőtték ellenfeleiket, de sohasem nyargaltak túl azon a határon, ahol a nézőket elkedvetleníthette volna a valóság nyers őszintesége. Az amerikai filmesek ióvoltából alakjuk megnyerőén, férfiasán rajzolódott ki a romantikus me- sefátyolba burkolt történetek hátteréből Aztán a napbarnított arcú, kemény kötésű, de a szívük mélyén naivul jóságos — vadnyugati daliák sorra megöregedtek, elveszítették ifjúkori varázsukat, s velük együtt megkopott, darabokra hullt az’ a világ is. amelynek a . mítoszát ezek a filmek teremtették meg. A férfias erénnyé magasztosí- tott erőszak a visszájára fordult, és fenyegető rémként les a leg- jámborabb amerikaira is. Ezt a fenyegető társadalmi valóságot már nehéz lenne idealizálni, mivel a múlt idők hétoróbás banditái szelíd báránvkák a jelen hidegvérű gyilkosaihoz képest. Ezzel magyarázható az is. hogy a maguk — mégoly vitatható — igazáért síkraszálló hősök helyét az áldozatok vették át a valóságban és a mozivásznon egyaránt. A mai Amerikáról tudósító művészfilmeknek az a legfélelmetesebb tulajdonságuk, hogy nem lehet őket nem komolyan venni. Még a legelfogultabb nézőt, is kirángatják a westernek bűvöletéből. és hozzásegítik, hogy megértse: nem lehet büntetlenül bálványként tisztelni a nvers erőszakot nem lehet egészséges tár* sadalmi fejlődésről beszélni ott, ahol nem az embert, hanem a pénzt tisztelik, ahol senki sem élhet biztonságban, legfőképpen az nem. aki nem tudja elhallgal- talni a- lelkiismeretét. Élia Kazan rendező a bátortalan becsületesség és a gátlástalan szadizmus tüneteiből rajzolt félelmetes öszinteségű kórképet. Azt kutatta, hogv a külső társadalmi hatások miiven belső elváltozásokat idéznek elő a hétköznapok átlagembereiben. Kiválasztott egy családpt: kedves fiatal pár, aranyos kisbabával): a n- lány aftjásAi/ífaki valamikor jó könyveket írt. most viszont csak üres vadnyugati ponyvákra futja erejéből. A kis család békésen és mindentől elszigetelve él egv behavazott kert közelében, magányosan álló szép. barátságos házban. Ide állítanak be a látogatók. Mike, az egykori őrmester, akinek hideg, hipnotizáló tekinteté- től első látásra megborzongunk és a portoricói Tony, aki az üldözött faj képviselőjeként válik az erőszak.cinkosává és áldozatává. Áldozat ő is. mert a beleivódott kisebbrendűség érzése nem engedi, hogy azt tegye, amit szeretne: eszközzé válik az emberségéből teljesen kivetkőző Mike kezében. Ebben a csendes kis házban ketten képviselik azt az erőszakot, amelynek végső soron ők is' áldozatai. Mert Kazan filmjének szálai visszanyúlnak az 1972-ben. a vietnami Mv Lái-ban történt brutális eseményekhez. A három fiatalember együtt szolgált Vietnamban. Egyszer elfogtak egy vietnami gyereklányt, megerőszakolták. majd agyonlőtték. Egyedül a házigazda nem tartott velük, sőt feljelentette őket. A két látogató, azután jelenik meg Bili. az őket feljelentő kato- nabajtárs civil életében, miután letöltőt ték börtönbüntetésüket. Először nincs semmi határozott szándékuk, kényelembe helyezik magukat. Fölényes fellépésükkel gyorsan megnyerik a „szabad” vadnyugati eszmékért lelkesedő és polgárion korlátolt após jóindulatát. Még a gyanakvó fiatal- asszonynak is tetszik Mike férfias magabiztossága. Elia Kazan négy fal között, öt ember sorsán keresztül mesterien vezet rá a lényegre: hogyan pusztítja el saját, emberi értékeit is. a más népek szabadságába taposó véres és erkölcstelen háború. Egv percig sincs kétségünk, hogy mivé fajul a két fiatalember megjelenése Bili otthonában, hiszen alakjukkal a félelem, a bosszú és a gyűlölet szelleme költözött a békés családi házba. Mégis, iszonyú a befejezés. Mindent elpusztít a palackból kiszabadult agresszivitás szelleme. Kiégett. fásult, reménytelen arcokat hagy maga után. És nem tudjuk sajnálni az áldozatokat sem. Tisztességüket is gyávaságnak érezzük, mint ahogy a látogatók agresszivitása is az. Gyávák szembenézni a valósággal, gyávák legyőzni önmagukban, a társadalmilag is felmagasztosított erőszak kísértését És Elia Kazan itt mondja ki felettük a legsúlyo- .>ja,úb,„ítéltjét,-. IV^ert a háborúért nem ők, vonhatók felelősségre, ez igaz. De igenis felelősek a saját magukkal vívott küzdelem kimeneteléért A film egyelőre a művészmozik műsorán szerepel, de jövő év elejétől folyamatosan játsszák filmszínházaink. V. Zs. Háromdimenziós színes mozi A japán Hitachi-cég megvalósította a háromdimenziós mozi álmát: kísérleti színes holografikus filmfelvevő berendezést állított elő. A holografikus film minden kockája három: egy piros, egy kék és egy zöld hologramot tartalmaz. Ha a filmen piros, kék és zöld lézersugarat bocsátanak keresztül, a vásznon színes térbeli kép keletkezik. A szakemberek úgy vélik, hogy az új készüléket az orvostudományban, a reklámiparban és az oktatásban egyaránt lehet majd hasznosítani. SZILVAS! LAJOS (47.) Körbejár a pálinkásbutykos. Magam talán egy decit is leengedek a torkomon. Egyszerre elárad bennem a meleg. Á szentségit ... Ez jólesett. Élvezettel szívom teje cigarettafüsttel a tüdőm. Ingerkedve sszólnk hátra Gasztonnak: — Te... Gaszlon! Adj csak gyorsan egv Svmphoniát a kisasszonynak^ Fürgén, fürgén cimbora! — Köszönöm, nem kérek ... Jó nekem a koporsószeg is. — És ebből a néhány szóból sok keserűséget hallok. Megbántottam az előbb, amikor úgy ráreocsentem. Valóban nem érdemelte. Hiszen mióta velünk van, annyira csendes, any - nyira alkalmazkodó, annyira igyekszik nem feltűnni, szinte észre sem vetetni magát, hogy nem kellett volna nyersen szólnom hozzá. Mindegy. Odanyújtok neki egy katonacigarettát. Szojkálól tüzet kap. Idegesítő-lassan vánszorog a Bolond. De hát mit tehetünk? Látni nem lehet, nem hajthatom Szőj kát. Űg.vis valóságos hősiesség. amit művel. Fürkészni szüntelenül a láthatatlan sötétbe, szinte az ösztöneivel érezni, meddig tart az út, s mikor kerülünk veszélyesen közel az árokhoz ... Derék fiú. Olga az orrát fújja. — Ugye, jót tett a pálinka? Halkan lelel. inkább csak illemből: — Igen. Jó meleg. — Kényelmesen ül? Nem gém- beredett el ? — Nem. Jó a helyem. Felém fordulva beszél. Furcsa érzés fog el. Mintha az arcom bőrén érezném a szeme sugarát. Vagy csak az kelti ezt a benyomást, hogy eljut hozzám a leheleté? Előrefordulok. Fürkészem a sötétséget. Óriási az éjszaka. Akár_ ha végtelen, üres térség közepén haladnánk, egy furcsa sivatagban, parányi, mozgó pontként... Mint akik elvesztek ... Magányos expedíció . . . Habár, az expedícióknak céljuk van. De mi a mi célunk? Nem tudom elhessegetni magamtól az érzést, hogy a sötétségen át engem néz a lány. Nem látom, de biztosan tudom, hogy folyton felém fordítja az arcát. Mit akar? Haragszik? Megbánta, hogy mégis velünk jött? Még meggondolhatja. Reggel, ha kivilágosodik. kitesszük valamelyik faluban. Ahol közel a vasút. Aztán csak menjen haza. Legalább könnyebben leszünk... Mélyedésbe döccen bele a jobb oldali első kerék. Egy pillanatra megbillen a kocsi egyensúlya. Hozzam ütődik a lány válla. Arcomon érzem a leheletét. Mégiscsak sajnálom . .. Hiszen jóformán gyerek még ... XVIII. Megint mögöttünk maradt egy falu. Némaságba, álomba kábult házak. Ahogy kiérünk közülük, élesebben érezzük a szelei. Butító ez a feketeség. Legalább egy lámpást látnánk valahol. De sehol semmi. Csak a tengersötétség. És a motor egyenetlen zöreje, zümmögése, ahogyan a sárral győzködik. Zúg már tőle a fejem. Ég a szemem is a széltől. Meresztgetem, erőitetetem, de hiába. Csak a fekete éjszaka mindenütt. Hátul horkol valaki Tatán lie gedűs. talán a cigány. Gilbert halkan beszélget Gasztonnal, Egy- angol szófoszlány jut csak. el hoz /.ám. Tompa a leje. Nehéz. Mint ha súlyos ólomdarab fészkelődön volna az agvam holveie. Fel álom Nagy sokára veszem es /.re. hogy súly nehezedik a Ital oldalamra. Szinte percekig telik, n.ig megállapítom, hogy (liga elaludt, és most nekem dől Mit csinálják? Sajnálom felébreszteni, jóllehet nem okos dolog aludni ilyen helyzetben. Átázott a bekecsének a bőre. a kendője is vizes a fején. Meg fog fázni. Mégsem szólok, hog.v ébredjen. Nagy ostobaság volt magunkkal hoznunk ... Ha megbetegszik ... Érzem a teste melegét, ahogy a vállamra és a bal karomra nehezedik. Rossz neki. ha felébred. Nagyon fog fázni. Szojka szólal meg. Fáradt a hangja: — Főhadnagy úr ... — Nos? — kérdem suttogva. — Nem megy. Már káprázik a szemem. Meg kell állnunk... Még utóbb belefordulnánk az árokba . .. Némi lelkiismeretfurdalással mondom: — Ez nekem már előbb is eszembe juthatott, volna... Ne haragudjék. Tekintettel lehettem volna magára. Megáll a kocsi. — Járni hagyom a motort, mert nagyon kihűlne... — fúj egyet Szojka, aztán gyufg sercen a kezében. — Hány óra lehet? Fél tizenkettőt mutat a fosz- foreszkáló számlap. Simon Pista hangját hallom hátulról' — Mi történt? — Pihenünk. Nagyon fáztok? Morog valamit. Mellettem megmozdul a lány. Szólok neki: — Ébren van? összerezzen. Álmos, törődött a hangja: — Elaludtam? — El. És nem ajánlatos az alvás ilyen hidegben. Kiegyenesedik az ülésen. Már didereg, s reszket. — Nagyon fázom ... Felállók, és kinyitom a kocsiajtót. Nincs mást tenni, csak a torna segít. Bokáig' érő a sár. De legalább az eső nem esik már. Megkerülöm nagy óvatosan a kocsit, és tapogatózva elevic- kélek a latyakban a kocsiút közepére. — Figyelem! Szálljon le mindenki! Az öregúr fennmaradhat, neki nincs csizmája! Tornázunk! Gilbert is jöjjön, mozogjon, ha nem fáj neki. Legalább az egészséges karjával. Tocsognak a léptek a sárban. Nagy ívben repül a földre Szojka parázsló cigarettája. — Próbáljunk sorba állni valamiképpen. Karhúzdgatás hátra! Egy-kettő, egy-kettő! Szaporán csinálja mindenki, ha nem akar összefagyni! Egy-kettő, egy-ket-' tő! — Csattanást hallok. Gaszton káromkodik. Pistát szidja: — Az istenit annak a lakli karodnak! — Mi baj? — Szájon vágott ez a langa- léta. Nevetés. — öregúr, maga is tornásszon ott a kocsin! — Parancsára, főhadnagy úr! Tudom én a reglamát... Mozognak az izmok, táncolnak a bőröm alatt. Érzem, ahogy sebesebbre válik a vér futása, s lassan szétterjed bennem valami gyér meleg. — Nos, kisasszony, hogy ízlik? Szusszanva felel a lány: — Jót tesz. — Tórzshajlítás előre, hátra! Egy-gyet... ket-tőt... Húzzuk meg. azokat az izmokat, ne sajnáljuk. Ahogy hátrafelé hajlítgatom felsőtestem, észreveszem, hogy az ég egy tenyérnyi helyén felszakadt a felhőzet. Csillag kandikál ki az égen. Bár adná az isten, hogy megjavuljon valameny- nyire az idő. — Kaszálás! Jobb-ra ket-tőt... balra ket-tőt... Ropog a vállam. Csak hadd ropogjon. Amíg tartjuk magunkat, amíg el nem ernyedünk, addig nincs hiba. Akkor kezdődik a baj, amikor elhagyja magát az ember. Az már maga a megadás. — Jobb-ra ... bal-ra ... Egy- gyet... ket-tőt... Elég! (Folytatjuk.)
