Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-22 / 18. szám

1975. január 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Az Élüzem cím közelében a Gabonofelvásárló bajai körzeti üzeme Nem titok, hogy már évek óta szeretnék elnyerni az Élüzem cí­met a Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat bajai körzeti üzemének dolgozói. A cím fel­tételeinek az 1974-es évben igye­keztek minden vonatkozásban eleget tenni, sőt egyes mutatókat jelentősen túlteljesítettek. A tavalyi esztendő minden ed­diginél nagyobb feladatok elé ál­lította a Gabonafelvásárló bajai körzeti üzemét, hiszen a célul tűzött 11 ezer 135 vagon felvá­sárlás, illetve feldolgozással szemben 12 ezer 101 vagon a tel­jesítményük. Jelentősen túltelje­sítették a takarmánytáp-gyártási tervüket, amelyben 4 ezer 127 vagon volt az előirányzat, amit 4 ezer 436 vagonra teljesítettek. Ezt lehetővé tette az is, hogy el­sősorban a háztáji gazdaságok baromfi- és állattenyésztése az előző évekhez viszonyítva is, je­lentősen emelkedett. Az őrlőüzemek is túlszárnyal­ták az egyébként is feszített ter­vüket, s 1 ezer 740 vagon helyett 1 ezer 792 vagon gabonát őröl­tek. A 'liszt minősége miatt egyetlen esetben sem volt kifo­gás. A kereskedelem az elmúlt évben 170 vagon csomagolt lisz­tet kért a vállalattól, ezzel szem­ben 199 vagon egy- és kétkilós csomagolású lisztet adtak át a lakosság ellátására. A jó munkaszervezés, átgon­dolt irányítás hatására a fuvar­gazdálkodásuk is kedvezően ala­kult. Míg 1973-ban 1 mázsa ter­mék szállítása 3,40 forintba ke­rült, 1974-ben ezt sikerült 2,67 fo­rintra csökkenteni. Csupán ez az egy jól szervezett intézkedés 325 ezer forint eredményt hozott a körzeti üzemnek. Évek óta jelentős összeget fi­zettek ki kocsiálláspénz címén a MÁV-nak, amj az eredmény csökkenéséhez vezetett. 1973-ban 3 ezer 436 kocsit raktak ki, illet­ve be,. 1974-ben pedig 4 ezer 63- at. Mégis az előző évben 714 ezer forint kocsiálláspénzt fi­zettek, míg a nagyobb vagonfor­galom mellett ennél kevesebbet, — 547 ezret. Ezt úgy érték el, hogy a szabad szombatokon és vasárnapokon beérkezett, vagy kimenő vagonok rakodását is megszervezték. Az exportra tör­ténő rakodások 20 százalékát ugyancsak szabad szombatokra és munkaszüneti napokra irányí­tották, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy ezeken a napokon több szabad vagonnal rendelke­zik a MÁV. A kocsiálláspénz csökkentésének másik módja az volt, hogy ésszerűbben használ­ták ki az anyagmozgató gépeket, mint az előző években. Ugyancsak kedvező eredmé­nyekre vezetett az is, hogy ötle­tes módon szállítógépsorokat kombináltak össze. A tavalyi rendkívüli erőfeszítéseket köve­telő esztendőben nagy segítséget jelentett, hogy a három telepük dolgozói a nyári, őszi felkészü­lés során a takarításnál és a fer­tőtlenítésnél összesen 828 óra társadalmi munkát végeztek. A bácsbokodi, csátaljaj körzet szocialista brigádjai, valamint a bácsalmási malom 15 ezer 260 forinttal járult hozzá óvoda és bölcsőde bővítéséhez, amelyet a kommunista szombatokon végzett munkából ajánlottak fel. A zök­kenőmentes áruátvétel és tárolás érdekében 500 vagon befogadó- képességű szükségtárolót építet­tek terven felül, ezenkívül a tsz-ektől 800 vagon termény tá­rolására alkalmas raktárakat több évets szerződésre bérbe vet­tek. Ebben az évben legfontosabb feladatuk egyike, hogy a bajai Duna-parton levő 2 ezer vagonos siló üzemi és terhelési próbáját elvégzik az új gabona beérkezé­séig. Az idén 12 ezer 400 vagon gabona, kukorica és zöldtakar­mányliszt készítését tűzték cé­lul. A tervükben szerepel 4 ezer 550 vagon táp és koncentrátum őrlése. Ezenkívül a- kocsiállás- pénz újabb 10 százalékos csök­kentését vállalták erre az évre. 1975. december 31-ig munkás- védelmi szempontokból a 80 ki­logrammos zsákok helyett áttér­nek az 50 kilogrammos csomago­lásokra. A Gabonafelvásárló és Feldol­gozó V-állalat bajai körzeti üze­me kiváló eredményeket ért el az elmúlt esztendőben, s most azt latolgatják, vajon teljesítményeik elegendők voltak-e az Élüzem cím elnyeréséhez. Szabó Ferenc Az exportált termékek anyagár-különbözeti termelési adójáról Mint ismeretes, egyes anyagok belföldi ára a hatósági árszabá­lyozás nyomán eltérhet ugyan­ezen anyagok exporteladási vagy importbeszerzési árától, vagyis a belföldi ár a külkereskedelmi ár­nál alacsonyabb. A népgazdaság­nak érdeke, hogy az anyagárak további világpiaci növekedése mellett a belföldi árak tervezett szintentartása ne terhelje teljes mértékben a költségvetést, ezért a pénzügyminiszter — most ki­adott rendeletében — bevezeti az exportált termékek anyagár-kü­lönbözeti termelési adóját. Ilyen adót akkor kell fizetni, ha az exportált termékhez felhasznált meghatározott anyagok belföldi és külkereskedelmi ára közötti különbség a magyar külkereske­delmi ár növekedése miatt az 1975. január elsejei helyzethez viszonyítva tartósan megváltozik. A termelési adót annak a válla­latnak kell bevallania és megfi­zetnie, amelyet az exportból szár. mazó árbevétel megillet. Az anyagár-különbözeti ter­melési adó alapjául szolgáló anyagok jegyzékét ugyancsak közzé tette a pénzügyminiszter. Ide tartozük a cement, különféle vas- és acélöntvények, kovácsolt és sajtolt acéltermékek, henge­reltáruk, különféle vegyianyagok, fa, bőr, pamut, gyapjú stb. A rendelet azt is kimondja, hogy milyen esetekben nem kell termelési adót fizetni. Ide sorol­ja azokat az eseteket, amikor az államközi szerződésekben meg­határozott kontingensek alapján teljesítik a vállalatok exportkö­telezettségeiket. (MTI) Etiópia P IX. Vasárnapi ebéd U1 vll Addisban ► // \ ß f Q • A csodafutó síremléke a Szent Pál-tcmetőben. Ato Abesolom Yihdegóval, a bisoftui Szent Pál-temetőben, az egy esztendeje elhunyt „mezítlá­bas’ maratoni olimpiai bajnok, Abebe Bikila most avatott sír­emlékénél hozott össze a vélet­len. Magnóból zene szól, a bodi- gárdok, a császár volt testőreinek új indulója — Bikilának; s mi, alkalmi látogatók, a diákok és én hallgatjuk áhitatos tisztelettel, S szinte észre sem vesszük, hogy egy kopott ruhájú, ötven körüli Jiérfi érkezik. Odalép a síremlék­hez. Szikár és magas, mint ál­talában az etióp férfiak. Körül­járja a sírt, s tekintetével vé­gigtapogatja. Nem részletezem, az alig egyhetes Bikila-síremlék „gazdája”, saját zsebéből épít­tette. Iparosember, kiderül, nem messze innen, Addis peremváro­sában. Néhány .váltott szó, s már barátok vagyunk. Nem nehéz, az etiópok barátságosak és szí­ves emberek, lépten-nyomon ezt tapasztalom. Jóindulatra jóindu­lattal felelnek. Nézzük együtt Bikila síremlékét, élete „nagy művét”. — Miért tette? — kérdem tőle. — Barátságból. Milyen furcsa, fordul meg a fejemben, a császárnak, kinek testőrkapitánya volt és hűséges szolgája, gazdag kincstárából nem tellett annyira, mint ameny- nyire, lám, egy iparos barátsá­gából futotta. Üjdonsült ismerősömmel oly közvetlen barátságba kerülök, hogy meginvitál ebédre. És egy idegennek, egy farancsnak, ahogy itt mondják, mi dukál ilyenkor? Hazai specialitás, azaz egzotikus etióp ízek. Asztalunkra tehát inzséra és watt kerül. Ez utóbbi mártásféle, fogyasztható magá­ban is, a szegényebbek így is eszik, de jobb helyen a húst íze­síti. Most csirkehússal tálalják. Itt az etióp paprikáscsirke! — gondolom. Mellette a piszkos­szürke, szivacsszerű, lyukacsos, ujjnyi vastagságú lepény, az in­zséra, csinos rollnikba csavarva. Az etiópok kenyere. (A teff apró magjából készül.) Egy falat, az első. Érzem, rettenetesen elvörö­södöm, mintha tüzet nyeltem vol­na. — Tán nem elég ízletes? — kérdi aggódva a háziasszony. — De igen, igen — erősítge- tem már csak kötelező udvarias­ságból is, de rögvest nyúlok az innivalóért, hogy csillapítsam torkom hevét. Aztán, hogy idő­höz jussak, a watt receptjéről érdeklődöm. Szakszerű választ kapok — legalább húszféle fű­szerből készül —, de engem el­sősorban csípős tulajdonsága iz­gat. — Mi adja a csípős ízét? — kérdezem. — A Barbara — s mutatóban a háziasszony máris hoz egyet a konyhából. Szép, hosszú csövű, piros paprika. — Nálunk ezt szeretik a leg­jobban. Nem találta elég csí­pősnek? Ha akarja, hozhatok ennél erősebbet is! És mert igazi ebéd nyers hús nélkül nem eshet meg — a csá­szári fogadáson sem hiányzott az asztalról sohasem — vendéglá­tóm gondoskodik erről is. Az ebédet szokás szerint itt is kávéval zárják. A világon ta­lán sehol sincs oly finom illata és kellemes aromája a kávénak, s hozzátehetem ereje is, mint Etiópiában. Egy jó adag dupla alaposan megdobogtatja még a mi, kávéhoz szokott szívünket is. De hát ez nem csoda, hisz in­nen, pontosabban Etiópia déli tartományából, Koffából indult el világhódító útjára! A neve is innen származik: Koffa, Kaffa, kávé. A legenda szerint pedig (merthogy itt mindennek megvan a mesés magyarázata) kopt szer­zetesek fedezték fel. Megfigyel­ték, hogy ha kecskéik egy bizo­nyos zöldcserje leveléből vagy terméséből esznek, elevenebbek­ké válnak, mi . több, ugrándozni kezdenek. Az okot keresvén a ti­tokzatos növény termésébe ők is belekóstoltak, s ahogy a történet mondja: az esti ájtatosság idején egyáltalán nem volt gondjuk az álmossággal a derék atyáknak. Egyébként jó, ha az idegen is megtanulja a kávé nevét amha- rául. Bunna, így kérik a presz- szókban. Ha a külföldi is így rendeli, protekciója biztos. Még az erős kávé is erősebb. Valkó Mihály (Következik: Kereskedőkkel a merkátón) I Több cukrot — hazai termésből! Új televízióadó Nagykanizsa szomszédságában átadták rendeltetésének hazánk legújabb televízióadó-állomását. A Posta, Rádió és Televízió Mű­szaki Igazgatóság mintegy 113 millió forintos költséggel építtette fel a 172 méter magas vasbeton tornyot és a hozzá tartozó adó- épületet. Ezentúl lényegesen ja­vul majd a tv-vétel lehetősége Zala és Somogy megyék mintegy 4000 kilométeres területen. (MTI Foto — Jászai Csaba felv. — KS) A » •• rr ■ r r % r . jovo búzáját állítják elő Martonvásáron A Magyar Tudományos Aka­démia Martonvásári Mezőgazda­sági Kutató Intézetének búzáne- mesítő csoportja már a jövő bú­záinak az előállításán dolgozik. Az intézet fitotronjában a kuta­tók azokat a keresztezéseket kí­sérletezik, amelyek eredménye­ként 10—12 év múlva korszerű, az akkori mezőgazdasági igé­nyeknek megfelelő fajtákhoz jut­nak majd a közös gázdaságok. A nemesítők javítani akarják a szem—szalma arányt, s arra törekednek, hogy adott terület­ről az eddiginél több kalászt, s egy-egy kalászban több szemet takarítsanak be anélkül, hogy a búza ezerszemsúlya csökkenne. Három éve folytatnak kísérle­teket a magas fehérjetartalmú búza előállítására. A keresztezé­sek eredményei biztatóak, de a nemesítők hangsúlyozzák, hogy még a kísérletek kezdetén tarta­nak. Céljuk, hogy qlyan búzát állítsanak elő, amelyben a jelen­leginél több a fehérje, kedve­zőbb az aminósav-összetétel, s ezáltal magasabb a fehérje bio­lógiai értéke. A magas fehérjetartalmú bú­zák előállítása érdekében folyta­tott kísérlet — a feladat bo­nyolultsága miatt — előrelátha­tóan 10—15 év múlva hoz majd a termesztésben is hasznosítha­tó eredményt. Lenin-szótár A Szovjet Tudományos Akadé­mia orosz nyelvi intézetében megkezdték Lenin nyelvi szótárá­nak összeállítását. A szótár nagy segítséget jelent majd a társada­lom- és természettudomány szak­emberei, az ideológiai kutatók, a lektorok és a propagandisták, va­lamint a Lenin-művek fordítói részére. (TASZSZ) • Nem egy értekezlet, tömeg­szervezeti gyűlés témája a cukor­répa mostanában, a sajtó pedig szinte naponta foglalkozik ezzel a növénnyel. Pontosabban azzal az* igénnyel, hogy a mezőgazdasá­gi üzemek a cukorrépa vetésterü­letét a tavalyi 98 ezer hektárról növeljék országosan 120 ezer hek­tárra, de még jobb lenne, ha 125 ezer hektárra emelnék. A téma kétségkívül érdekes és vannak sajátos részkérdései. Itt van maga az a tény, hogy Ma­gyarországon változatlanul nincs tervutasítás, tehát az állam nem írja elő az üzemeknek, hogy 120, vagy 125 ezer hektárt be kell vetniük. Ekkora cukorrépa-vetés­terület hazánkban egyébként még soha nem volt. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezt a hatalmas területet teljes egészében korsze­rűen műveljük majd meg, mert ennyi gépünk, ennyi különleges vetőmagunk — ami a korszerű műveléshez kelléne — nincs is Ügy gondolom azonban, még­sem ezek az egyszerű tények okozzák, hogy oly sokat hallunk a cukorrépáról. A cukorrépa in­kább általánosítható példa. Pél­dája annak, hogy az állam nem kötelez, hanem kér és egy kicsit próbája annak, hogy a termelők — az állampolgárok — hogyan vizsgáznak felelősségtudatból, népgazdasági édekek megértésé­ből. • Erre a próbatételre a cukor­répa különösen alkalmas, lévén egész sorsa1, története rendkívül változatos. A középkor Európájá­ban még mézzel édesítették az emberek, csak azután jött a nád­cukor. Ne próbáljuk elhallgatni: mindmáig a trópusi cukornádból lehet a legolcsóbban, a legtöbb és legjobb cukrot előállítani. A répacukor Európában fél, évszá­zadon át csupán technikai érde­kesség volt és az is marad, ha n§m jön a kontinentális zárlat. A múlt század első évtizedében, a napóleoni háborúk idején alakult ki az a helyzet, hogy a gyarma­tokról érkező hajók nem futhat­tak be a kikötőkbe, nem hozhat­tak nádcukrot, ezért Európa rá­fanyalodott a cukorrépára, majd tovább tökéletesítette az édesség 1 nyerésének ezt a lehetőségét. Ezt se hallgassuk el: hazánk­ban a nem is oly távoli múltban volt olyan időszak, amikor javas­latok készültek a cukoripar elsor­vasztására. Olcsó volt a világpia­con a répacukor, sőt egyes baráti és testvéri országok kifejezetten szívesen vették, ha vásároltunk tőlük a cukornádból nyert édesí­tőszerből. • Most azonban más a helyzet. A nyersanyagok általános ár­emelkedése magával sodorta a cukrot is. A világpiaci ár inga­dozó, pillanatnyilag talán csök­kenő, de ezzel együtt, ha külföld­ről akarunk vásárolni, akkor egy kiló cukorért a nálunk megszo­kott belföldi ár 4—6-szorosát kell kifizetnünk. Ez bizony sok, kü­lönösen ha arra gondolunk, hogy minden világpiaci ár emelkedik, nekünk pedig nagyon sokféle hol­mit kell külföldön vásárolni. Olyasmiket is. amelyeket idehaza előállítani nem tudunk, mert hiányzik a természeti adottság, vagy hiányzik a technikai felké­szültség. A cukrot viszont elő tudjuk állítani idehaza is. és ezzel — más célokra — dollármilliókat megtakaríthatunk. A cukorfo­gyasztás hazánkban igen magas, és a szükségletnek csak mintegy 75—80 százalékát tudjuk hazai produktummal fedezni. A többit külföldön, túlnyomórészt dollá­rért kell megvásárolnunk, mert azt akarjuk, hogy a cukorfogyasz­tásúnk ne csökkenjen, és ennek az alapvető fogyasztási cikknek az ára ne emelkedjen. Tehát egy­szer dollár kell a külföldi vásár­láshoz, másodszor forint kell a beszerzési és értékesítési árkülön­bözet kiegyenlítéséhez. • A pontos számokat nem hoz­ták nyilvánosságra,, de á — csú­nya szóval — ,',nagyságrendnek” ismeretesek” tehát érzékeltetni tudom a helyzetet. Ha mi tovább­ra is, külföldön akarjuk a hiány­zó cukrot beszerezni, akkor erre a célra évente 80—100 millió dollárt kell elköltenünk. Óriási összeg. Ha mi Nyugdton akarjuk megvásárolni azt a mintegy száz darab magas technikai színvona­lú cukorrépa-kombájnt, amely a többletterület megművelésére szükséges, akkor ezt a vásárlást öt-hatmillió dollárból megoldhat­juk. * Nem akarok illúziókat táplálni. Nincs arról szó, hogy ha- mi meg­takarítunk százmillió dollárt, ak­kor ugyanennyi pénzért a mező- gazdaság korszerűsítéséhez vásá­rolunk nyugati gépeket. Erről nincsen szó. nem is lehet, hiszen iparunk nyersanyagellátása és korszerűsítése, a lakosság igényei­nek kielégítése legalább ugyan­ennyire fontos, helyenként fon­tosabb is. Hiszen például a dol­lárért beszerzett nyersanyagok, epergiahordozók ahhoz kellenek, hogy a magyar dolgozók foglal­koztatottsága egyenletes, a gaz­dasági fejlődés emelkedő színvo­nalú legyen. • Éppen ezért a népgazdasági szemlélet példája és vizsgája a cukorrépa. Mert itt nem egysze­rűen mezőgazdasági kérdésről, vagy szűkén értelmezett mező- gazdasági érdekekről van szó. Népgazdasági kérdés ez a javá­ból. Annak a népgazdaságnak a kérdése, amely oly sok áldozatot hozott már a mezőgazdaság fej­lesztéséért is. de egyben a lakos­ság ellátásának kérdése, általában termelési kérdés. Semmi jel nem mutat arra, hogy az állam hatalmi eszközök­höz nyúlna ebben az ügyben. Nem kötelezik az üzemeket a cu­korrépa vetésterületének feleme­lésére. Ám hatósági értekezleteken, tö­megszervezeti gyűléseken, a sajtó hasábjain kérik az üzemeket,, hogy növeljék a cukorrépa vetés- területét. Növeljék akkor is, ha a fajtát, a vetést és a művelést nem tudjuk minden hektáron a leg­korszerűbb eszközökkel megolda­ni. És vessenek be nagyobb terü­letet akkor is., ha máskor is jö­het egy olyan rettenetes ősz, mint a tavalyi volt. Vessenek több cukorrépát, mert ezt kéri a párt és a kormány, ezt kérik a cukrot oly szívesen fogyasztó kisgyere­kek, ezt kérik az ipari munkások és a tudományos kutatók. • Ezt kívánja a népgazdaság érdeke és hinni szeretnénk, hogy ezt az érdeket a földek népe meg­érti és döntéseivel, majd munká­jával ezt jól szolgálja. F. B. Tallózás az üzemi lapokban Az ÉPSZER Híradó decemberi száma A pártszervezet számve­tése címmel arról a taggyűlésről tudósít, amelyen a vállalat központi pártalapszervezetének kommunistái összegezték a X. kongresszus óta végzett munká­jukat. Mészáros Gyula megbí­zott titkár előadásából az derült ki, hogy a vizsgált időszakban hatékonyabbá vált a párt irá­nyító tevékenysége, javult a gaz­dasági munka pártellenőrzésé­nek gyakorlata, rendszeresebbé tették a különböző szintű vezetők beszámoltatását. Jellemzővé vált, hogy a vállalat egészét érintő gazdasági, társadalompolitikai és kulturális kérdésekben a párt- szervezet előzetesen kialakítja sa­ját álláspontját. Mint a tudósításban olvasható, eredményes volt az a munka is, amit a munkásosztály társadal­mi szerepének növelésére vonat­kozó központi bizottsági állás- foglalás helyi érvényesítéséért végeztek. Megállapították, hogy a KB nőpolitikái határozatának megvalósítása is folyamatban van a vállalatnál. Az ifjúsági törvény érvényesítésében előbbre kell lépni a jövőben. A Fémmunkás Vállalat lapja idei első számának első oldalán versenyfelhívást közöl: a vállalat az ÉVM építőanyagipari és szerke­zetgyártó vállalatait versenyre hívja ki az anyag- és energia- gazdálkodásban, a .legszigorúbb takarékosság megvalósítása ér­dekében. A Fémmunkás dolgozói vállalják, hogy 1975-ben az alu­míniumlemez és a sajtolt cikkek hulladékát tömbösítik, és a vál­lalat zuglói gyárában felhasz­nálják álpadló-elemek öntésére. Így körülbelül 300 tonna tömb­anyagot nyernek, ami az álpadló- gyártáshoz szükséges anyagmeny- nyiSég 75 százalékát teszi ki. Űj tolóablak-rendszer kidolgozásá­val szintén takarítanak meg anyagot. A versenyben várható energiamegtakarítás is számotte­vő lesz a vállalatnál. A „Fémmunkás” 7. oldalán a vállalat kecskeméti gyárában fo­lyó munkaverseny eddigi ered­ményeiről ‘ olvashatunk. A fel­ajánlásokhoz híven 1974-ben ha­táridőre elkészítették a Hejőcsa- bai Cement- és Mészmű szállító- szalagjának tartószerkezetét. A paksi atomerőműnek ugyancsak határidőre állították elő a kony­ha, az étterem és az 560 szemé­lyes öltöző szerkezetét. A 30 év, 30 óra Kecskemétért mozgalom­ban óvodáknak és iskoláknak já­tékokat, kerítéseket, kapukat ké­szítettek a gyár dolgozói. A kong- resszusj versenyben eddig ösz- szesen 700 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek az üzem kollektívái. A Kőolajvezeték Építő és a Gáz- és Olajszállító Vállalat lap­jának januári száma kiemelten foglalkozik a takarékosabb gaz­dálkodás feladataival. A 3. olda­lon olvasható Takarékosság minden munkakörben című írás­ban a megszólaltatott dolgozók a takarékosság sokféle, eddig ki­használatlan módjára hívják fel a figyelmet. A. T. S. *

Next

/
Thumbnails
Contents