Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-14 / 292. szám

1974. december 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Dr. Molnár Erik kecskeméti éveiről Tájékoztató a zöldség-, gyümölcs- és élelmiszer-ellátásról Az élelmiszer-kereskedelem ünnepi felkészüléséről, a zöldség-, gyümölcs-, és élelmiszer-ellátásról tájékoztatták a sajtó képviselőit a Belkereskedelmi Minisztériumban. 0 Dr. Molnár Erikné a felszabadulás utáni években, egy gyűjtő­sátornál. 0 Hosszú ideig volt munkatársa számára kiadott szolgálati bizonyítvány. Seolgálati - bizonyítván;. Alulírott dr. Molnár Erik m. népjóléti ulnlistor Igazo­ló*, hogj Klee Margit O.T.I. Mit. a. tiset /lak: Budapest, Till. Alföl­di u. 16.1.32*./ 1925. deceaber 20. napjától 1942. március 20.-ig irodám­ban teljesített szolgálatot. Esen idd alatt neaosak as irodai aunkálatokát végezte, hanem a Kecskeméti Munkásotthon SsOvetkeset adminisstráolós ügyéit is •llátta, AOsgyüléal tárgysorosat, közgyűlési jegyzőkönyvek, tagnév- legyenek etb./ .zenklrtil egisi ldí alatt tudóéin,oa aunkdlanak kdei- ratalt la aaTiaatt Maeltatta, aal által koedrdakil aankálatokat ríg- satt. Budapest, 1946. március 21. napján. IKg népjóléti miniszter. Szigeti Gyula főosztályvezető elmondotta, hogy a kereskedel­mi és az ipari vállalatok szoro­san együttműködve, az év végi ünnepekre bőséges élelmiszer-el­látásra készültek fel. Az ünnepi csúcsforgalomban valamennyi élelmiszerből kielégítik az igé­nyeket, különös gonddal szervez­ték meg a kenyér- és a péksü­temény, valamint a tejszállítá­sokat. Most a lakosságon, a házi­asszonyokon a sor, akiktől azt ’ kérik, hogy a napi cikkek kivé­telével ne halasszák az utolsó napra vásárlásaikat. Az alapvető élelmiszer-ellátás egyébként évek óta kiegyensú­lyozott, s az idén tovább javult. Növekedett a tej- és tejtermék­forgalom, bővült a választék, s a kedvezőtlen időjárás ellenére, az importtal kiegészítve, folya­matos volt a zöldség-, gyümölcs­ellátás, míg az árszínvonal is — a kormány hathatós támogatásá­val — elfogadhatóan alakult. A kereskedelem már megala­pozta a jövő évre tervezett 7—8 százalékkal nagyobb forgalmat azzal, hogy az élelmiszeripar valamennyi ágazatával megálla­podott a zavartalan ellátáshoz szükséges árualapokban. Az élel­miszer-forgalom 10—11 száza­lékát az importáruk adják. Ezen belül jövőre módosítják az ösz- szetételt, egyebek között a kül­földi cigaretták és italok beho­zatalát csökkentik, a folyamatos ellátás érdekében viszont fokoz­zák a diabetikus és a bébiételek importját. A lakosság szempont­jából megnyugtatónak ítélt for­galomfejlődés ellenére cukorká­ból. csokoládés készítményekből, édesipari lisztes árukból, gyü­mölcs- és ételkonzervekből nem tartják kielégítőnek a választé­kot. Jövőre tőkehúsból és húské­szítményekből 4—5 százalékkal többet hoznak forgalomba — ezen belül azonban változatlanul ke­vés lesz a szalámi, a gyulai kol­bász és a sonka —,, a közpon- ;i keretgazdálkodást változatla­nul fenntartják. A tervidőszak végére egyébként az egy főre tervezett 67 kilogrammos húsfo­gyasztás várhatóan 70 kilogramm lesz. Baromfiból az igényeken felüli mennyiség áll a kereskede­lem és a lakosság rendelkezésé­re, a szükségletek szerint kerül forgalomba tojás, tej és tejter­mék. liszt, cukor, csomagolt zsír. konzerváru és étolaj (amiből azonban választékhiánnyal szá­molnak), a hazai hal a tavalyi ellátási szinthez elegendő, a vá­lasztékot importtal javítják. Szá­razbab, hántolt borsó hazai for­rásból van elegendő, lencséből azonban nem tudják kielégíteni az igényeket, az importot pedig a magas világpiaci árak gátolják. A téli hónapokra, március 31-ig az állami és a szövetke­zeti kereskedelem a tavalyinál 24,3 százalékkal több, összesen 27 384 vagon burgonyát, hagymát, zöldséget és almát tartalékol. A választék bővítésére 350 tonna paradicsomot és 410 tonna sző­lőt vásárolnak külföldről, s kora tavaszra 25 000 tonna étkezési burgonyát is behoznak. A lakos­ság kiegyensúlyozottabb és vá­lasztékosabb ellátásának biztosí­tására, s azért, hogy a zöldség fogyasztói árak az előírt szinten belül maradjanak — legfeljebb 3 százalékkal emelkedhetnek —, a kereskedelem jövőre is 250 millió forint kockázati alap ki­egészítést, juttatást kap a költ­ségvetésből. A vegyicikkekből jövőre 10 százalékkal nagyobb forgalmat terveznek, bár az ipari kapaci­tás nagyobb fejlődéshez is ele­gendő lenne, ennél többet azon­ban az Importalapanyag-beszer- zés nehézségei nem tesznek lehe­tővé. Mosó-, mosogató- és ázta­tószerekből a megfelelő ellátást biztosítják, a tavalyi szintet meg­haladja a kozmetikai és test­ápolási cikkek, valamint a ház­tartási tisztítószerek kínálata, festékekből és egyes kozmetikai cikkekből azonban kevésnek Ígér­kezik a lekötött árualap. (MTI) A barátságvonat utasai (5-) Megfigyeltem, hogy _ esténként egyesek milyen mohó kíváncsiság­gal nézegetik az ismertető kiadvá­nyokat, képeslapokat, melyeken Moszkva nevezetességeit láthat­ják. Olyankor, ha egy-egy épü­letre, műemlékre ráismernek örömmel kiáltanak fel: — Ni, ez a Nagy Színház! Ez meg a Vörös tér! Nicsak, itt a Szado- vája körút! Jó ismerősként üd­vözölni a világváros hírességeit. Hol vannak már Kevesen tudták a két világhá- 1 ború között Kecskeméten, hogy a Kisfaludy, majd a Nagykőrösi utcai ügyvédi irodában, Molnár Erik lakásán készültek a 100°,o-ban, a Korunk hasábjain és más baloldali kiadványokban olvasható, álnéven publikált ta­nulmányok. Csak néhány közeli ismerőse érzékelte a fiatal ügy­véd tevékenységének a jelentősé­gét, méltányolta hatalmas fel- készültségét. A tudós szerénysé­gén, zárkózottságán kívül tán ez­zel is magyarázható, hogy ^vi­szonylag keveset írtak a kitűnő történész, filozófus egyéniségé­ről, hétköznapjairól. Az évforduló kapcsán ezért fel­kerestük özvegyét és volt titkár­nőjét, hogy felidézhessük a sze­gények ügyvédjének itteni életé­nek jellemző emlékeit. A fővárosban, a Benczúr ut­cában lakott 1945-től 1966-ig, ha­lálig Molnár Erik. özvegye ma is féltőn vigyáz volt dolgozószo­bájának a rendjére.. Ügy állnak a bútorok, mint amikor még ő ült a hatalmas íróasztalnál, fo­gadta vendégeit a kényelmes ka- ' rosszékekben. A fő helyen édes­apja fényképe. A hatalmas könyvszekrény kö­zepén Molnár Erik Kossuth-dijai,' kitüntetései, s közvetlenül mel­lettük a Kecskemét-plakett, a i városi tanács által ktezdeménye- . zett emlékülés meghívója, a 600- esztendős évforduló során meg- :> jelentett kiadványok'. Testi és szellemi frisseségben Dr. Molnár-Erikné, Aranka né- ni észreveszi pásztázó pillantá­saimat. —-Nagyon szerettünk Kecs­keméten.- — Mikor és hogyan ismerte meg férjét — így kezdtük a be­SZélg6t6St. — A Műkertben laktak Molná­rék, és nekem többször arra volt dolgom. Nagyon féltem a házu­‘ kát őrző kutyától. Riadalmamat éSáreVétté'1 égy ' fiatal, oroszosán ' .öltözött ‘'ember,1 !,és odajött höz- ,;zátó: MÍégihSgyafázta, hogyH_52e- líd a kutya, kérte, ne féljek. A kezembe nyomott egy frissen tört gallyat, vékonyát, rövidet, és azt mondta, hogy ha mégis bántani akarna a kutya, ezt mu­tassam neki. Így kezdődött. Ma is őrzöm Erikem pálcáját. Hamarosan megtudtam róla, hogy orosz hadifogságban volt. A házasságkötés után előbb az én szüleimnél laktunk, a volt Forrás utcában. — Legyen szíves, számoljon be férje egy munkanapjáról. — Fél hét tájban ébredt. Min­dig együtt tornáztunk, a test­edzést soha nem mulasztotta el. Sietősen reggelizett és már köz­ben belekukkantott az újságok­ba. Előfizette a Népszavát, Pes­ter Lloydot, a helyi újságokat, a baloldali folyóiratokat. Pontosan nyolckor megkezdte a munkáját. ■ Ebéd előtt vagy után nagyot sé­■ tált, a legtöbbször szüleihez ment ki. Májustól szeptemberig szinte minden délután megfür- dött a Széktóban, ö volt tavasz- szal a legelső, ősszel az utolsó vendég. Oda is magával vitte jegyzeteit, könyveit, pihenésként 1 olvasgatott. Később újra benézett az irodába, paajd a lakásán ta- | nult tovább. — Kikkel barátkozott, mivel j szórakozott? — Néha, többnyire az én ked- I vemért elmentünk a színházba. I Máshová ném nagyon mozdult, i otthon ülő és eléggé zárkózott : volt, noha meghitt ’ társaságban | könnyen oldódott és még tréfál­i. kozott is. Tisztelte az embereket — Tóth Lászlóékkal nagyon jó j viszonyban voltunk, de a férjek inkább az irodában találkoztak. . Barátkozott a Széktó másik sze- ' relmesével, Aszódi ügyvéddel. I Nagyon szerette a fiatal Donáth I Györgyöt. Ez utóbbiak a második 5 világháborúban életüket vesztet- f télc. Becsülte Dunszt Jenőt és fe- I leségét. Szomszédaink voltak, és (a háborús, nehéz időkben em- S berségesen, bátran viselkedtek. I Sűrűn és hosszan | beszélgetett í öccsével, Renével. is, míg Kecs- i keméten élt testvére. René di- I namikusabb egyéniség volt, és í hozzájárult Erik világnézetének I formálódásához. Kedvelte a jó muzsikát. A ci- jgányzene idegesítette, az igazi 'népdalokat becsülte sokra. Ké- t sóbb Kodály Zoltán szerzemé- l'nyeivel is megismerkedett, be- ícsülte is alkotásait, ám a har- ;mincas években Bartókot tartot- Üta a legtöbbre. Emiatt sokat „vi­tatkozott” énektanár édesanyjá­val, aki szerint Bartók elferdíti a népi dallamokat. Azt még írja meg feltétlenül, hogy rendkívül megbecsülte a környezetében levő embereket. , Erről sokat mesélhetne volt gép­kocsivezetője, aki most is eljár hűségesen hozzánk. A többes számot használom, mert Molnár Ilonka, a kecskeméti származású házvezetőnő lassan négy évtize­de részese örömeinknek, gond­jainknak. Tőle kérdem, hogy milyen em­bernek tartotta gazdáját, dr. Molnár Erik ügyvédet. — Nem emlékezek egy han­gos szavára. Mindig udvariasan kért, s gondoskodott pihenőről, szabad időről. Ha külön munka adódott, előre megbeszélte velem a feladatokat. Elkísértem például Moszkvába. A nemzeti ünnepek alkalmából adott fogadásokon én is sütöttem-főztem, mert a szov­jet párt- és államvezetők ked­velték a kecskeméti receptek szerint készített süteményeimet. Ottani dolgozószobáját csak én takaríthattam, mivel akkoriban még a követségen is meghúzód­tak rendszerünkkel nem szimpa­tizáló emberek. Egyik reggel én lepleztem le két tisztviselőt, amint a nagykövet elvtárs író­asztalán kerestek valamilyen ira­tokat ... Ismét Aranka nénihez fordu­lok. — Budapestről, vidékről vol­tak-e látogatói? — Veres Péter. Volt úgy, hogy biciklivel jött, hosszan beszélget­tek. Előfordult, hogy nálunk is aludt. Mások is keresték, írók, de a nevekre már nem emléke­zem. Elvtársaival inkább a fő­városban találkozott, itt figyelték. A szegények ügyvédje Konferszky Lajosné Kiss Mar­git 18 évig dolgozott irodájában. A másolatban közölt bizonyít­vány tanúskodik arról, hogy mi­lyen kiválóan. — 1924-ben- tönkre -mentek a szüleim, érv is hiába kerestem munkát^fHállottarai, .hogy egy fia­tal ügyvéd alkalmazottja tiszt­viselői kinevezést kap. Beállítot­tam hát dr. Molnár Erikhez, hogy vegyen föl helyette. Meglepő­dött, mert ő még nem tudott irodistája távozási szándékáról. Amikor tisztázódtak a dolgok, azt mondta, hogy akár mindjárt maradhatok is. Féltem, mert nagyon gyengén gépeltem, és vakon kellett írni az akkori ma­sinán. Molnár Erik megbizott bennem és én hamar belejöttem a munkába. — Milyen ügyekkel foglalko­zott dr. Molnár Erik? — A szegények ügyvédjének nevezték. Ha látta, hogy remény­telen perhez kérik segítségét, visszakozott. Megmagyarázta az illetőnek: csak veszíthet, ne költ­se fölöslegesen a pénzét. Nem tartozott a keresett ügy­védek közé, tán éppen nézetei miatt, mert különben nagytudá­sú, alapos ember volt. Hallottam védőbeszédeit. Soha sem becsmé­relte az ellenfelet, mindig a té­nyeket igyekezett okszerűen és hatásosan csoportosítani. A hűséges munkatárs emlékei — Mikor írta dr. Molnár Erih Kecskeméten készült több ezei oldalnyi tanulmányát, honnar, szerezte a könyveket. — Sok könyvet rendeltünk, még külföldről is. Emelni kellett ál­landóan a könyvespolcokat, men nem fértek el az új szerzemé­nyek. Amikor nem volt dolga, nap­közben is elővette a könyveket Ceruzával, állandóan jegyzetelv« olvasott. Kézzel írta le először i tanulmányt. A lényegen már alig változtatott, de sokszor hosszt ideig kereste a legmegfelelőbl kifejezést. Ezután diktálta gépb< a munkáit. Azt hiszem, mindegyi­ket nekem; Amikor felvett, meg magyarázta, hogy ami az irodá ban történik: hivatali titok. Ezér nem szóltam, szólhattam senki­nek se cikkeiről, noha tudtam hogy az akkori rendszerben „ve szélyesnek” számító tanulmá nyolc voltak. A 30-as években próbált meg környékezni W. Karcsi, detektív Előbb udvarolgatott, majd < tárgyra tért. Én persze semmirő se tudtam, és azonnal szól tan az ügyvéd úrnak, ö a szokot furcsa mosolyával fogadta a köz lést. Különösen akkor keresett iz gatottan a politikai detektív amikor kiderült, hogy Molná René, Sallai Imre védője kül földre menekült. Magam is Iá Hidegebbre fordul az idő, ami­kor egyik délelőtt ellátogatunk a Kremlbe. Átsétálunk a Sándor- kerten, ahol a cár „atyuska" kü­lön engedélyével tartózkodhatott csak bárki. Most azt látom: jön- nek-mennek körülöttünk a dolgos emberek, akik otthonosan mozog­nak a szép környezetben. A sa­játjukban ; amelyért annyit áldoz­tak. Erre gondolok, amikor meg­koszorúzzuk az Ismeretlen Ka­tona sírját a vörös fal előtt. Már belül vagyunk a Kreml falain, amikor figyelmeztetnek bennünket: vigyázzunk, álljunk fel a. járdára! Hosszú és fényes autósor robog el mellettünk. Meg­ismerjük Kissingert, az amerikai külügyminisztert. Többen tréfál­koznak most is, mint annyiszor: — Tudta, hogy jövünk, ezért ér­kezik épp most! — Csak le ne késsük az ebédet! Miért is próbálnám leírni, mi­lyen a Kreml hangulata? Hogy mennyi izgalmas gondolata lesz tőle az embernek? Nézem a kin­csekkel zsúfolt templomokat. Megannyi hatalmas ékszer. _■— Mennyi munka kellett ezekhez az akkori technika mellett!. — mondja valaki jó hangosan a közelemben. Megyünk az Ivári térre. A kí­sérőink mesélik: Iván a köznapi egyszerű orosz embert jelentette. Ezen a helyen húzták deresre a jobbágyokat, onnan a név. Ma is él a közmondás, országszerte: , „Ordít, mint az Iván téren”. — Nem ordítanak már az Ivá­nok a botozástól, sem itt, sem másutt — gondolom .magamban. S hirtelen jókedvem támad. A legfárasztóbb séta Sokaknak régi vágya teljesült: Mielőtt átlépnénk a Kreml kapuját, megkoszorúzzuk az Isme­retlen Katona sírját. bent lehettek a kincspalotában. Már előzőleg kérdezgették: — Igaz, hogy van ott egy kétezeröt­száz drágakővel díszített ima­könyv? — Tényleg látunk egy háromezerkétszáz darabból álló ezüst étkészletet? S lehetséges, hogy egyetlen miseruhán százöt­venezer darab igazgyöngy le­gyen? És így tovább. (Sietünk le­írni: mindez így megfelelt a va­lóságnak, mindenki nagy csodál­kozására.) Hat-nyolcszázéves fegyverek között járkálunk. Látjuk Borisz Godunov páncélját, Nagy Péter vadászfegyverét. Fejedelmek, kirá­lyok, híres iás gazdag követek roppant értékű ajándékait. Gyö­nyörködünk az orosz ötvösmű-' vészét utolérhetetlen remekeiben. Micsoda ajándékok! Művészi ki| vitelezésű kisvonat, aranyból és platinából; egy három és fél ki­lós súlyú topáz; használati tár­gyak borostyánból, gyöngyház­kagylóból, elefántcsontból, min­denféle drágakőből. Egy ezüst étkészlet, amelynek a súlya — bármilyen hihetetlenül .hangzik is, igaz! — húsz múzsa! Katalin cárnő ajándékozta a szeretőjének, Orlov hercegnek. Megállunk még Rettegett Iván elefántcsontból készült trónja előtt; megnézzük Nagy Katalin fényűző hintóját; a Romanovok nyolcszáz gyémánttal ékesített trónját; az ötszáz papagáj tollá­val díszített lótakarót; Nagy Pé­ter sajútkezűleg készített csizmá­ját; a hermelinnel díszített ki­rályi palástokat — és felsorolni alig lehetne, mi mindent még. Megtudjuk közben, hogy Er­zsébet cárnőtől halála után tizen­négyezer darab drága ruha ma­radt. A csodálatos névtelenek így szól ismét valaki; Nem azokat csodálom én, akik ezeket a tárgyakat így egymásnak . ad- ták-vették, hanem azokat, akik csinálták; a csodálatos névtele­neket! Valami ehhez hasonlót mond a ■ kísérőnk is a távozáskor: — Maguk most látták a cárok és a főurak életét. És látták az orosz népet. is. A tehetségüket őrzik a tárgyak. Ezek közül egyetlen darabot sem csinált fő­úr. ök csak élvezték azokat. Nézem a fényességes hintókat, az aranyozott, | drágakövekkel kirakott lószerszámokat. Elkép­zelem a cárnöt, ott a kis ablak mögötti, kényelmes bársonyszé­ken. Most éppen azon tépelődik: ha sikerül ismét visszavásárolnia a szeretőjének — harmadszor js — az elkártyázott, harminckét féle márványból készült palotá­ját, akkor Órlov herceg szerel­mét is visszaszerezhetné ezzel? Kis közvéleménykutatást vé­geztem a látogatás után: ki mit választana a Látottak közül? — Sokféle érdekes választ kaptam. — A platina vonatot: a cári hin- tót; azt a különös órát a szö- kőkúttal; a gyémántfedelü ima­könyvet— és így tovább. Valaki tréfáson ezt mondta: — Én a második termet (abban voltak a drágakövek), mert abból az ösz- szes többit megvehetném. Persze, ez csak játék. Mégis elgondol­koztató volt az egyik felelet: — . Én az ötvösök tehetségét sze­retném magamnak.. Kint azon kapom észre ma-, gam, hogy Prohászka Józsi bácsi­ra gondolok, a\ tíz évvel ezelőtt elhunyt festőművészre. Sétáltunk vele itt. a Kreml falai mellett. Egyszercsak megállt, és ezt mond­ta: — Tudod, nekem a szín az egyik legnagyobb élményem. És nézd, itt a Kreml környékén mennyire dominálnak a színek! Ezért is jó nekem most: el len­nék én, látod, itt sokáig! Hatezer néző Este a sokat emlegetett kongj resszusi palotában megnézzük Csajkovszkij: Hattyúk tava című balettjét. Hatezer néző fér el itt egyszerre, s mindig telt ház van. Poszohin mérnök alkotása mél­tán lett világhírű. Mindenkit cso­dálattal tölt el a látvány. Moz­gólépcsők viszik-hozzák az em­bereket a különböző szintekre. Oldalakat lehetne írni róla, mi­ként oldják meg az ékes-fényes hatalmas büférendszerben a vil­lámgyors kiszolgálást úgy, hogy a hatezer ember sorban állás nél­kül, pillanatokon belül -megkap­ja amit kér, s nyugodt, kulturált körülmények közt tudja elfo­gyasztani azt. Sokat lehetne írni a világhírű balett előadásáról is. Nem kí­sérlem meg visszaadni az él­ményt, úgysem sikerülne. Inkább a mosolygásra késztető befejezés - céljából ideírom, amit egyik uti- társunk mondott a húszban: — Hej, hogy mozognak azok a tán­cosok, te j jó úristen! Ha az én kőműves (brigádomban így mo­zognának az emberek!, de jó is lenne! Varga Mihály • (Folytatjuk.) tam, hogy az ügyvédi irodába hoztak egy zöld bőröndöt, ami­ben állítólag a kommunista párt iratai voltak. Valahonnan meg­tudták, hogy az ügyvéd úrhoz került ez a küldemény, de — szerencsére — sohasem derítet­ték ki, hogy honnan érkezett a futár, milyen iratokat mentettek. Állandóan magával hordta út­levelét. öccse is így csinált, en­nek köszönhető, hogy sikerült időben külföldre távoznia, ami­kor rájöttek illegális kapcsola­taira. Hadd mondjam még el, hogy Veres Péter — csizmában, posztó nadrágban járt — őt kérte fel a Számadás kéziratának az át­nézésére. Én leginkább Molnár Erik nyelvtudását csodáltam. Oroszul, olaszul, franciául ki­válóan beszélt, más nyelveken is értett. Heltai Nándor A marxista társadalomtudomány egyik legkiválóbb hazai képviselője, a demokratikus átalakulás kimagasló egyénisé­ge hétfőn lenne nyolcvan esztendős. Életművét könyvek is­mertetik, tanulmányok elemzik, nevét utcák, emléktáblák, szobrok őrzik: A gondolkodást frissítő, új szempontokban gazdag, olykor termékeny vitát kavaró cikkei, dolgozatai ,ma is hatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents