Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-14 / 292. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1974. december 14. Felelősséggel, előrelátón E hét végével megyeszerte befejeződnek a négy évi mun­kát összegező-értékelő pártalapszervezeti beszámoló tag­gyűlések. A XI. pártkongresszus előkészítésének első je­lentős szakasza zárul ezzel, s egyidejűleg további felelős­ségteljes feladat végrehajtására összpontosul a figyelem: munkához láttak,* illetve látnak a számvető taggyűléseken megválasztott jelölőbizottságok, folynak a januárban sorra kerülő, a pártvezetőségeket újjáválasztó taggyűlések elő­készületei. A vezetőségek újjáválasztása mindig jelentős esemény a pártszervezetek életében, hiszen nem kis mértékben a meg­választandó vezető testületek munkájától függ majd, mi­lyen hatásfokkal, eredményességgel és gondokkal oldják meg az előttük álló feladatokat a pártszervezetek. • Nem kisebb teendő hárul tehát a megválasztott jelölő bi­zottságokra, mint a vezetőségvá­lasztás jó káderpolitikai előké­szítése. A feltételek a feladat si­keres elvégzéséhez adottak. Ele­gendő az idő a párttagsággal való egyénenkénti szót értésre. A Központi Bizottságnak a ká­der- és személyzeti munkáról, a nő- és ifjúságpolitikai feladatok­ról szóló határozata épp úgy, mint a március 19—20-i irány­elvek. a munkásosztály társadal­mi szerepének fejlesztéséről pe­dig világosan megszabják a po­litikai követelményeket és ten­nivalókat. Az imént említett határozatok végrehajtása során megnőtt azok­nak a fizikai munkásoknak ' a száma a pártban, akik különös érdeklődést tanúsítanak a köz­ügyek iránt, érett politikai ér­zékkel, közösségi szenvedéllyel képviselik a párt politikáját, s emellett a termelő munkában is példamutatóak. Felvetődhet a kérdés, nem túlzás-e a jelölő bizottság, szere­pét ennyire hangsúlyozni, hiszen végül is a párttagság egésze vá­lasztja majd a vezetőáéget? Sem­miképpen nem túlzás. A jelölő bizottság több vonat­kozásban is nagyon fontos „bi­zalmi” feladatot lát el. Eleget kell tennie egyebek között a párt ál­talános káderpolitikai követelmé­nyeinek ; olyan vezetőséget kell javasolnia a választó taggyűlés­nek, amelynek tagjai értik és végre is tudják hajtani a párt politikáját. A tagok megítélésé­nél tehát elsődlegesen és alapve­tően a politikai szempontokat kell figyelembe venni. Olyan kommunistákat javasol­janak a vezetőségbe, akik élve­zik a párttagság, s a többi dol­gozó bizalmát, akik elvi alapon tudnak dolgozni, és szoros kap­csolatot kialakítani a dolgozók­kal. Azk kerüljenek a jelöltek közé. akik eddigi tevékenysé­gükkel is bizonyították a politi­kai. mozgalmi munkára való készségüket, alkalmasságukat. Megfontolt, józan gondolkozású párttagokat javasoljanak, akik képesek a feladatok kialakításá­ra és megértetésére, s akik ma­gukkal tudják ragadni a dolgo­zókat a kitűzött célok megvaló­sítására. Az emberi jellemvoná­sok, a személyi adottságok szám­bavételekor nem mellőzhető fi­gyelembe venni az életmódot, a munkához való viszonyt, a sza­vak és tettek egységét. A veze­tőség tagjainál ugyanis különö­sen fontos a példamutatás. A vezetőség megfelelő összeté­telének alakulása politikai kér­dés. Mindenekelőtt arra kell tö­rekedni tehát, hogy híven tük­rözze az adott terület párttag­ságának társadalmi összetételét. A gazdasági egységeknél műkö­dő pártszervezeteknél például magától értetődő, hogy a terme­lő munkában részt vevők legye­nek többségben, mint ahogyan az iskolai pártszervezetekben első­sorban a pedagógusok kerülje­nek a vezetőségekbe. Az is ter­mészetes, hogy a jelenleginél na­gyobb képviseletet kapjanak a fiatalok és a nők. • A vezetőségválasztás előké­szítése során úgy kell dolgoznia a jelölő bizottságnak, hogy min­den párttag élhessen a Szerve­zeti Szabályzat által biztosított jogokkal, a pártdemokrácia adta lehetőségekkel. Ezzel szorosan összefügg — s nem árt külön is hangsúlyozftig\T^.«h||gy a jelölői bizottság- nem a régi vezetőség bizottsága. Tehát nem egyes sze­mélyek igényeinek, hanem a párttagság egészének, az alap­szervezettel szemben támasztott követelményeknek megfelelő vezetőség kialakításán kell fára­dozniuk. Sokféle követelményt szüksé­ges szem előtt tartania tehát a jelölő bizottságnak. Épp ezért hasznos, ha tájékozódik az alap­szervezetet irányító pártszerv­nél, hogy a jelenlegi vezetőség munkáját hogyan ítélik meg. Ennek ismeretében helyes, ha a korábbi bevált gyakórlat szerint a jelölő bizottság tagjai felosztják maguk között a párt­tagságot. és türelemmel végig­hallgatják minden párttag véle­ményét a még funkcionáló ve­zetőség munkájáról, az új veze­tőségbe javasolt párttagokról. Az irányító pártszerveknek a több éves munka ismeretében tett személyi javaslata csupán iránymutatás, amelyet hasznosí­tani lehet és kell a végleges ja­vaslat kialakításánál. Ezzel össz­hangban az irányító pártszervek törekedjenek rá, hogy e segítsé­gükkel ne csorbítsák az alap­szervezetek önállóságát, hanem segítsék elő a pártdemokrácia érvényesülését. Fontos, hogy a jelölő bizottság alaposan felkészüljön javaslatá­nak megindokolására, hogy a párttagság megfelelő információ­val rendelkezzen a jelölés elfo­gadásához, majd- bizalommal ad­hassa szavazatát a javasoltakra. Előfordulhat majd, hogy a jelö­lő bizottság jelöltjei közül a nyílt szavazáskor nem kerül fel mindenki a jelölő listára. Erre az eshetőségre is hasznos előre felkészülni, hogy a szükség sze­rint újabb javaslattal tudjon élni a bizottság. • Feltehetően akadnak olyan pártvezetőségi tagok, akik külön­böző okok — betegség, fáradság, idős kor — miatt megválasztá­suk mellőzését kérik. Hasznos tehát, ha már a beszélgetések során megkérdezik őket, hogy a jövőben milyen pártmunkát vé­geznének szívesen. Az így össze­gyűjtött véleményeket pedig bo­csássák majd az új pártvezető­ség rendelkezésére. Felelősségteljes megbízatást lát­nak el a jelölő bizottságok. Ne sajnálják tehát az erőt és fá­radságot, mert a vezetőségvá­lasztás jó előkészítésével rövid idő alatt több évre szólóan ala- iHQ2tatják,i<niiegii a pártalapsszer- vezet i■Vezetését;! munkáját-.'ín A kiskörei vízlépcső haszna és hatásai Magyarország második legnagyobb üdülésre is alkalmas tava lesz a fel- duzzasztott Tisza Kiskörénél. Vízfelü­lete: 127 négyzetkilométer. Az itt épü­lő vízlépcső és tározó több mint 300 ezer hektáros mezőgazdasági területet lát el öntözővízzel, 80 százalékos tar­tóssággal. A víz átlagos mélysége 2—3 m, a tározott víz mennyisége 305 mil­lió köbméter, a távlati tervek szerint pedig 405 millió köbméter lesz. Az épülő 28 MW-os vízierőmű 103 millió kWó energiát ad. évente. Kisköre és Tiszaiök között (120 km) pedig egész évben hajózhatóvá válik a Tisza. Az eddigi hidrológiai tapasztalato­kon nyugvó, előzetes vizsgálatot vé­geztek annak kiderítésére: hogyan hat majd a vízlépcső működése a Tisza vízjárására és környezetére. A várha­tó kép szerint a Tisza árvízi helyzetét lényegesen nem érinti a vízlépcső. A duzzasztógát feletti 65 km-es szaka­szon mégis, a 100 százalékos biztonság érdekében az árvízvédelmi töltéseket megerősítik. Ezzel gyakorlatilag feles­legessé válik ezen a szakaszon minden további beavatkozás. Megváltoznak a Tisza jégviszonyai is. A vízlépcső feletti szakaszon a je­ges napok száma az eddigi 30-ról 90-re nő. A vízlépcső alatti szakaszon vi­szont kedvezőbbé válnak a jégviszo­nyok : a lebocsátott víz turbulenciája és a vízierőműn áthaladó, és ezért kis­sé felmelegedő víz késlelteti a jég be­állását. Magában a duzzasztott térben keletkező jég pedig nem kerül az al* só szakaszba, hanem helyben elolvad. A duzzasztott térben a vízsebesség csökkenése miatt számolni kell a hor­daléklerakódás fokozódásával. Ez évi 3—5 ezer köbméter hordalékanyag lesz, mely fokozott feladatot ró a folyókot­rókra. A tározó körzetében jelentkező belvizeket szivárgócsatorna-rendszer gyűjti össze és vezeti a Tiszába. Kevésbé látható előre a víz minősé­gének alakulása. A tizenötszörösére növelt vízfelület oxigénfelvétele nő, viszont a sebesség csökkenése miatt jelentősen csökken is. Remélhetőleg a két hatás kiegyenlíti egymást és a je­lenlegi víztisztasági szint fenntartható lesz. A tározónak mint biológiai élet­térnek a kérdése csak a gyakorlatban lesz vizsgálható. • A brigád vezetője munka közben... Jobbra: Buklicz Pálné, a brigád Margit nénije, ne hara­gudjon meg ha eláruljuk, hogy ő a legidősebb a kollektívában. Ezzel együtt viszont azt is. el­mondjuk, hogy ő segít legtöbbet a fiatalabbaknak, s az eredmény elérésében oroszlánrésze van. ö is részt vesz a hetedik gép kezelésében. Erzsikéék és a hármas követelmény A Villamosszigetelő és Mű­anyaggyár kiskunfélegyházi gyá­rában értekezletet tartottak a na­pokban a kongresszusi verseny­ben részt vevő brigádok vezetői részére. Azért hívták őket össze, hogy megbeszéljék, a verseny ed­digi tapasztalatait és ismertessék előttük az értékelést. — Nagyon kellemesen megle­pődtem — mondja Bartos Erzsi­ké, a Komarov brigád vezetője —. amikor meghallottam, hogy a mi brigádunk szerezte meg az első helyet. Nem kis dolog ez, hiszen a gyárban összesen 92 brigád 759 tagja vesz részt a versenyben. Tu­domásom szerint közülük már 28 brigád elnyerte a szocialista cím valamelyik fokozatát. Mi is négy­szer érdemeltük ki eddig ezt a kitüntetést. Dolgoztunk, tanultunk, társadalmi munkát végeztünk — szóval igyekeztünk megvalósí­tani a mozgalom hármas követel­ményét. Miközben beszélgetünk, a bri­gádvezető szorgalmasan dolgozik, a porszívókhoz használatos gége­csöveket készíti.-T- Nálunk a hármas számnak többszörös jelentése van -^ me­séli. — Három műszakban dolgo­zunk. hárman határoztuk el, hogy megszerezzük a műanyagipari szakmunkásvégzettséget. Kong­resszusi felajánlásaink között olyan vállalás is szerepel, hogy hárman kezelnek hét gépet. — Beszéljen erről kissé részle­tesebben. — A hármas követelmény telje­sítését megnehezíti az, hogy há­rom műszakban dolgozunk. Én most a nyáron érettségiztem — teszi hozzá. — Bizony, nem sok idő jutott másra a tanuláson kí­vül. Most pedig hárman kong­resszusi vállalásként elhatároztuk, hogy megszerezzük a szakmunkás bizonyítványt. Tóth János, gé­peink tmk-lakatosa külön elis­merést érdemel, hogy a meglevő szakmája mellett még egy másik elsajátításán is fáradozik. Vidács István harmincöt éves fejjel kez­di a tanulást. Az olajos flakonok gyártásánál korábban egy dolgozó két gépet kezelt, most vállalták, hogy a felajánlásunk teljesítése érdekében — egymást váltva — egy hetedik géppel is dolgoznak. Elhatároztuk, hogy tervünket se- lejtmente'sen 104 százalékra telje­sítjük. Azt hiszem a negyedik ne­gyedév végén sem lesz okunk a szégyenkezésre. — örül az első helyezésnek? — Természetesen büszke va­gyok arra, hogy a brigádom olyan jól összeforrt kollektíva, hogy meg tudta szerezni az üzem legjobbjainak járó vándorzászlót és a 2500 forintos jutalmat. Sze­retjük. becsüljük egymást. Ami­kor négy évvel ezelőtt vezetőnek választottak, már kétszeres szo­cialista volt a brigád, azóta újabb két esetben nyertük el a címet. Azt hiszem, nem utoljára ... — Társadalmi munka? — ^fagyon nehéz, szintén a há­rom műszak miatt. Itt az üzem­ben segítünk az anyagok előké­szítésében. s amikor csak időnk van, meglátogatjuk a helybeli szociális otthont. Két szobát, il­letve nyolc idős férfit és nőt pat­ronálunk. meglátogattuk őket no­vemberben az öregek napján, s most karácsony táján is felkeres­sük őket. — A brigád tagjai közül kiről készüljön felvétel munka közben? — Ha lehet, mindenkiről — mondta kissé Zavartan Bartos Er­zsiké. — A brigád minden tagja megérdemli, az elismerést, nem tudok kivételt tenni... O. L. • Tóth János tmk-iakatos nagyon sokat segít a brigádnak, gyorsan üzemképessé teszi a meg­hibásodott gépet. lEgy év múlva már a máso­dik szakmai bizonyítványa is a kezében lesz. 0 Erzsiké néni, Vécsei Mátyásné sem tartozik a „KISZ-korosztályhoz”. Selejtmentesen dolgozik s megérdemelten kapott most november he­tedikén vezérigazgatói dicséretet. (Opauszky László felvételei.) SZILVÁS! LAJOS (17.) Egy-egy darabját mentik a feladott életnek és az a fur­csa, hogy a sok holmi között több a haszontalan, mint az olyan, Ami valóban fontos lesz a mene­külőkre váró cigányéletben. Gaszton hangját hallom a fü­lem mellett: — Odanézz! Talán harminc lépésnyi. távol­ságban német—magyar vegyes járőr közeledik felénk. A német altiszt nyakában egy fémláncon alumíniumlap lóg, rajta valami felírás. A magyar — főtörzsőr- mesteri rangban — nyilaskeresz­tes karszalagot visel, összené­zünk Gasztonnal. Tehát ide ju­tott a magyar hadsereg... Mindjárt eszembe is jut, vajon nem az-e az előírásos, hogy mi is karszalagot viseljünk, piros­fehér csíkokkal és középen fehér ^mezőben a zöld kereszttel, amelynek minden ága nyílban végződik? Lehet, hogy ezen bu­kunk le? A magyar főtörzsőrmester már messziről meíeven bámul ránk. Felénk tartanak ... összeszorul a gyomrom. Zsúfolt a piac, még egérutat se nyerhetünk. — Ide jönnek... — súgja Gaszton. Igen, idejönnek — remeg meg bennem a felismerés. Ide­jönnek, és felfedezik a kocsi fe­nekében Gilbertet! Szúrni kezd a tüdőm, önkéntelenül számo­lom a járőr.lépteit/ Nyolc lépés­nyire vannak... Hét... Hat... Rögtön ideérnek! ösztönös mozdulattal nyúlok a revolver­táskám felé. Három lépés! És ebben a pillanatban a fő­törzsőrmester feszes íővetéssel tiszteleg. Megkerülik az autót. anélkül, hogy akár egy pillan­tást vetnének rá. Gyomrom feszültsége felenged. Nagyot fújok. Érzem, hogy ar­com elönti a vér. Bizsereg a bő­röm. Pffú... Ügy látszik, mégis ideges va­gyok. Kissé szédülök is az iz­galomtól, és azt szeretném, ha kint volnánk már a városból. Remeg a kezemben a gyufa, amikor rá akarok gyújtani. El is alszik, mielőtt odaérne a ciga­rettához. A következő szálat meg eltöröm, amikor meg aka­rom gyújtani. Végre mégis ég a cigaretta. De az első slukkot oly hirtelen szívom le, hogy meg- köhögtet. Megváltásnak érzem, mire Szojka és Hegedűs visszaér egy zacskó krumplival és kétkilónyi almával. — Induljunk) — sürgetem Szojkát. — Igenis — biccent., Nehezen gyújt a motor. Kö­högve zúg fel aztán. Óvatosan kikanyarodunk a főutcára. Mö­göttünk ázottan .integetnek a zászlók. Egyetlen k romhalmaz a Vasút­állomás egész környéke. A nyá­ron borzalmas bombazáporok ér­ték ezt a városnegyedet. Cso­dálkozik az ember, ahogy mégis észrevesz két félig ep házat. Egyikben kocsma van, a másik­ban pékség. A sütöde előtt hosszú sor húzódik. Asszonyok, gyere­kek várnak kenyérre. A kocsma előtt senki. ' — Meg kellene néznünk, hát-^ ha van pálinkájuk... — szólal meg Szojka. — Maradt még pénz a százpengősből. Helyeslőén bólintok. Megállunk a kocsmával szemben az út szé­lén. Ha ugyan útnak nevezhető ez a sáros, göröngyös sáv a sok rom között. A bombák vágta gödröket már nagyjából bete­mették az összeomlott házak tör­melékével. A maradék romot nagy • kupacokba hordták össze. Két kupac között horpadozott, rozsdamarta mozdonykazán he­ver, egyik végénél belesüppedve a földbe. Ügy látszik, a lég­nyomás vágta ide a vasútállo­másról. Szojka besiet a kocsmába. Én meg nézem a sorban állókat. Rosszul öltözött emberek keve­rednek jóruhájúakkal. Tehát már nem a szegények privilégiu­ma a sorba állás, mint azidőben láttam, amikor sebesülten voltam itthon szabadságon. Akkoriban csak a foltosruhások ácsorogtak hajnaltól a boltok előtt. Itt pe­dig szép számmal topognak di­vatosan öltözött dámák is, kalap­ban, magas sarkú cipőben, eser­nyővel a fejük felett. Első. pillanatban fel sem tű­nik, hogy néhányan az autónk felé néznek, és J mutogatnak. Az­tán kiválik a sorból egy kosaras, tenyeres-talpas asszony, lábán spárgával megkötött fcrfikaíocs- nival. Szalad a kocsink felé. És mintha a példát követnék, már­is elindulnak még féltucatnyian. Aztán újabbak válnak ki a sor­ból, s futnak felénk. — Mit akarhatnak? — kérdi nyugtalanul Simon Pista, és fel­magasodik a kocsi közepéből. Nincs időm felelni, mert az asszonyok — vannak vagy har­mincán — máris körülkapják az autót, és kiabálnak, de csak nagy nehezen lehet megérteni, mit akarnak. Végre kihámozom a szavaikból, hogy kenyeret akar­nak venni tőlünk. Integetek, hogy nincs eladó ke­nyerünk. — Jól megfizetjük, mások is adtak el... — Cigarettát adok a kenyérért! —- Nekem adjon, gyermekeim vannak! Jól öltözött, festett arcú asz- szony kiabál leghangosabban. — Adok ötven cigarettát egy kétkilósért! Hiába kiabálok, hogy nincs se eladó, se elcserélni való kenye­rünk, nem tágulnak a kocsi mel­lől, mindegyik azt hiszi, hogy hazudok. Belekapaszkodnak a kocsi oldalába, körülveszik min­den oldalról, és ágálnak, kia­bálnak. Üristen, hát ekkora már itt az ínség?! — hasít belém a gondolat, de mielőtt időm len­ne sajnálni őket, felvisít egy hisz­térikus, vékony hang: — Angol repülőt visznek! Egy pillanat alatt fülsiketítővé erősödik a hangzavar. Ahogy gyorsan hátrafordulok, látom, hogy Gilbertről, aki az előbb felült a nagy zajra, lecsúszott a pokróc. Elkáromkodom magam, de hirtelenében fogalmam sinCs, mit csináljak. És közben ott hátul már má­szik is fel két asszony, hogy ne­kiessen Gilbfertnek. Imádkozom magamban, hogy csak valami katonai járőr ne tévedjen a kö­zeibe, s miközben ordítom, hogy „Táguljanak! Hadifogoly!” egyik szememmel azt látom, hogy He­gedűs, Bakos Gaszton és Simon Pista már valóságos közelharcot vívnak az asszonyokkal, hogy le­taszítsák őket a kocsiról, a má­sik szememmel meg Szojkát ke­resem; és robbanni tudnék' a düh­től, hogy most nincs' itt. Az asszonyok már oldalról is mász­nak fel a kocsiba, s üvöltöznek, visítoznak, ordítanak, hisztériku­san sikoltoznak, vékony, fülsértő hangon biztatják egymást, gyil­kost kiabálnak meg terroristát. Környékbeliek lehetnek, akik át­élték a szőnyegbombázások bor­zalmait, és darabokra akarják tépni Gilbertet. Odébblökök egy nőt, aki mellettem akar felka­paszkodni a kocsiba, s kétségbe­esetten repked a szemem segítség után. Valamennyiünk életébe fog kerülni a meggondolatlanság, hogy megálltunk itt. Tömeghisz­téria! Egymást vadítják az asz- szonyok! Az arcok elvesztik em­beri formájukat, a szemek ke­rekre tágulnák, és eszelősek a te­kintetek ... Meg sem gondolom, mit csi­nálok, már kezemben .a géppisz­toly. Fordítom az ég felé a csö­vét, és meghúzom a billentyűt. Éles sorozat ropog bele a sival- kodások hangzavarába. Néhányan hanyatt-homlok menekülnének, mert nem tudják, közéjük jőt- tem-e vagy a fejük fölé, többen megbotlanak egymásban, és be­lezuhannak a sárba, s az előbbi düh hirtelen rémületté válik, a hisztéria sikolyai pedig a halál- félelem nyüszítéseivé. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents