Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-10 / 288. szám

4 ' • PETŐFI NÉPE "• 1974. december frf.' Megszervezett ritmus Fölösleges lenne fönnakadni azon, hogy az állami ipar 1,4 milliárd forint értékben szállított több árut a belkeres­kedelemnek júliusban, mint januárban. A készletezésben, a szállítási szerződések teljesítésében, az áru átadásában ezer­nyi ok bonyolult kölcsönhatása játszik közre. Ám az már elgondolkoztató, hogy ugyané két hónapot figyelembe véve, a bruttó termelésben 17 százalékos eltérés tapasztalható, azaz ennyivel nagyobb árutömeget állított elő az ipar júli­usban, a januárihoz mérten. Holott a dolgozók létszáma — nem tévedés a Mosolygásra késztető adat — hat hónap alatt mindössze 300 fővel gyarapodott, ami nyilvánvalóan nem hozhatott kiugró fellendülést a termelésben. Hanem akkor mi? Az, hogy az ipari termelés lázgörbéje éppen csúcshoz érkezett, hogy azután megint lejusson a völgybe. Az egye­netlen munka a nagy eltérések szülője. Ez nemcsak általában, az ipar egészére, hanem részleteiben, az egyes iparágakra érintve is igaz. Hiszen például a műszeripar bruttó termelése éppen kétszerese volt júniusban a januárinak, ti- zenkéi hónap átlagához viszonyít­va. Persze, ne tagadjuk, bizo­nyos szezonjelleg — így a hús­iparban, a konzervgyártó iparban és másutt — érvényesülését, jo­gosultságát, a népgazdaságilag in­dokolt fékezés és gyorsítás terü­letenkénti indokoltságát. Ezt azonban hiba lenne összetévesz­teni a szervezetlenségből fakadó egyenetlenséggel, az emberek és eszközök hol nagy, hol túl cse­kély igénybevételével. Egyenlete­sen termelni annyi, mint módsze­resen szervezni. Az alapelvhez nem fér kétség. Ahhoz már sok­kal több, ahogyan ez az alapelv a vállalatok, a gyárak gyakorla­tában testet ölt. Néhány, még kivételnek szá­mító eset igazolja —, a ruházati iparban, a gépiparban — hogy 3Q—35 százalékos termelékeny­ségnövekedés ellenére a munká­sok a korábbinál sokkal nyugod- tabban végzik dolgukat, egymást követő teendőiket. Azért, mert a szervezési intézkedések végrehaj­tása után egyenletesebbé, meg­szervezett ritmusúvá vált a ter­melés. Ennek egyik haszna a ter­melékenység szembetűnő emel­kedése. De ez csupán egy a sok közül. Mert ugyanilyen fontossá­gúnak tarthatjuk az emberekre háruló terhek mind személyek közötti, mind időbeni arányosabb megoszlását, a vállalati belső szervezet feszültséggócainak föl­számolását, s így tovább. A ter­melés egyenletessége nem önma­gáért létező kívánalom. Az elő­nyök tucátjai miatt az. Ma még /úgy tűnik, könnyén lemondanak ezekről az előnyök­ről a vállalatok. Értelmezhetjük-e másként azt — megint csak pél­dául, korántsem erre az egyetlen területre értve <—, hogy a textil­iparban a több ember keveseb­bet termelt januárban, mint a kisebb létszám augusztusban? S még inkább igaz előbbi állítá­sunk, ha apróbb négyzetekre osztjuk a képet, s szemügyre vesszük a vállalatok árukibo­csátásának, létszámának, egy fő­re jutó termelésének hul­lámzását. Azt a szabálytalan lük­tetést, melyet csak olykor-olykor követ egyenletes ritmus, ■ annál sűrűbben jellemez az idegek vi- tustánca, a lázroham, a termé­szetesen heves buzgalom, s az apátia váltakozása.' Tüneteket kereső hálónkon fennakadnak hónapok, mikor a gyapjúszövettermelés 600 ezer négyzetméterrel nagyobb, mint a másikban, s ez bizony húsz szá­zaléka teljes havi mennyiségnek, amit a gyárak kibocsátanak. Az ember azt gondolná, esetleg új üzem kezdte meg a munkát, s ezért a nagy növekedés. A felté­telezés alaptalan. Csupán jobban kijött a lépés. Erre azonban a termelésben — a tervszerű, szer­vezett termelésben — nem lehet hagyatkozni; az áru nem a sze­rencse szülötte. Mint ahogy a hazai termelésű gépipari fo­gyasztási cikkek némelyike — némelyike? legtöbbje! — szintén 10—15 ezer' darabos mennyiségi eltérésekkel ugrál föl-le a hóna­pok lépcsőfokain. Igaz, a billegés esetleg kiegyen­lítődik a kereskedelemben, talán az exportban is, de vajon ezt te­szi a gyártószalagoknál, az ideg- rendszerekben, a munkások, al­kalmazottak hol végső határig történő megterhelésben, hol ké­pességeik tizedének igénylésében? A szervezetlenség — s következ­ménye, a termelés egyenetlensé­ge, a termék minőségromlása, a költségek indokolatlan növekedé­se — olyan betegség, mely a test minden részére kihat. Ha hatal­mába keríti a kezet, akkor a lá­bat sem kerüli el. Gondoljuk csak meg, mi történnék testünk­kel — életünkkel! —, ha vege­tatív idegrendszerünk parancsai alapján a szív úgy vélné, dobba­nok öt perc alatt annyit, mint egyébként tíz alatt kellene, s akkor öt percre megállhatok... Képtelenség? De hiszen nem egy vállalat szervezete e képte­lenséget ismétli hétről-hétre, hó- napról-hónapra. Lélekszakadva rohan a csúcsra, aritmiás zava­raira nem ügyelve, hogy utána beletörődő magatehetetlenséggel csússzon le a völgybe. A szerve­zés — előbbi hasonlatunknál ma­radva — csak első szakaszában a beteg szervezet gyógyítása. Azt követően maga az egészséges szervezet létezésének módja. Ez utóbbiért kár áhítozni addig, míg a gyógyítás nem zajlott le. S ese­tünkben ez azért egyszerűbb, mert gyógyítónak és gyógyulónak egynek kell lennie. M. O. Elektromos „kézi traktor” Angliában „kézi traktornak” ne­vezett miniatűr villanytáligát gyártanak, amely széles körű al­kalmazásra talált a mezőgazda­ságban, de az ipari vállalatoknál ás az építőmunkáknál is. A há­rom egyenként 12 voltos szabvány akkumulátorral mozgatott taliga rendkivül jól használható: meg­fordítható a saját tengelye körül és féltonnás teher vontatására ké­pes. Két imltozatban készítik: ol­dal nélküli raktérrel és kb. 0,3 köbméter térfogatú billenő tar­tállyal. Űj mikrohullámú berendezés • Az Orion gyár fejlesztési osztályának dolgozói a XI. pártkongresszus tiszteletére egy hónappal a határidő előtt el­készítették egy űj típusú mik­rohullámú berendezés prototí­pusát. A hat hónap alatt kifej­lesztett berendezést a Villamos Erőművek Trösztje az üzemvi­teli információk továbbítására használja majd. Képünkön: a befejező méréseket végzik a berendezéseken. (MTI-foto — Danis Barna felvétele — KS) A helyi sajátosságoknak megfelelően Bizakodó hangulat, pezsgő vitakedv, alkotó légkör — fo­galmazzuk meg ismételten a pártalapszervezeti beszámoló híradásainkban. Mert mindent egybevetve, ezek a legjel­lemzőbb jegyei a kommunisták napjainkban folyó számve­tésének. Mintegy ezt tanúsítandó, hadd adjunk közre ezút­tal legalább néhány jellemző mozzanatot három különböző területen működő pártszervezet számvetéséből. Helyt állt a megbízott vezetőség November végére befejezte az éves tervét, s ezzel eleget tett a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásának a Kiskunhalasi S Pa­píripari Vállalat 2-es pártalap- szervezetének működési területé­hez tartozó műhelyek mintegy öt­száz dolgozója. Ugyanakkor az it­teni tíz szocialista brigád felaján­lotta: .az év végéig szovjét meg­rendelésre még két és fél millió gyógyszeres és egyéb dobozt gyárt. Az iméntiek a 23 tagú pártalap- szervezet beszámoló taggyűlésén hangzottak el sok egyéb között. A beszámoló feletti vitában azon­ban talán a legtöbb szó a tudat- formálásról esett. Arról, például, hogy mit tettek önmaguk felké­szültségének : gyarapításáért a kommunisták. (Két elvtárs kivé­telével, az alapszervezet valar mennyi tagja részt vesz politikai, vagy állami oktatásban!) A példaadó cselekvés ösztönző hatására felidézték azt a nyáron ledolgozott önkéntes, kommunista műszakot is. amelyet Vietnam megsegítésére .vállaltak a szocia­lista brigádok. A pártszervezet működési területén akad ugyanis olyan műhelyrész. amelynek dol­gozói a brigádokon kívülállóak. Az ő részvételükre nem számí­tottak a nemes célú műszakban. Am ezek a munkások is ott vol­tak a munkapadoknál. S a feltett miértre így válaszoltak: mert jo­gunk van hozzá, elvégre a gyár­hoz tartozunk!... A Papíripari Vállalatnál egy éve csúcsvezetőséget hoztak létre. Ugyanakkor az addigi nagy lét­számú helyett három kisebb párt- alapszervezet alakult. Közülük a 2-es számú különösen sok nehéz­séggel találta magát szemben. Át­csoportosítások. áthelyezések miatt menetközben két személy­id „apadt” a választott öttagú vezetőség. A hiányzó tisztségvise­lők helyére megbízás alapján állt három, ilyen irányú gyakorlattal nem rendelkező kommunista, kö­zöttük a párttitkári teeendőket ellátó Sósné elvtársnő.' S mégis, &• taggyűlésével egye­zően értékelte a négyévi munkát a csúcsvezetőség, s a városi párt- bizottság is. Mégpedig így: élén a megbízott vezetőséggel, dereka­san helytállt az alapszervezet. Ahogyan a nők látják termelőszövetkezetüket Baján ez év eleje óta — a he­lyi tsz-ek egyesülése révén — egyetlen szövetkezeti nagyüzem, az Augusztus 20. Tsz működik. Nem lehetett tehát könnyű fel­adat az előzőleg három tsz párt- szervezetéhez tartozó kommunis­ták négyévi munkájának össze­gezésére. S hogy sikeresen oldot­ta meg feladatát a 64 tagú párt- szervezet vezetősége, jól tanúsí­totta a Szabó István párttitkár ál­tal előterjesztett beszámoló. Számvetés volt a javából, amely a helyi sajátosságokhoz igazítot­tan konkrétan és elemzőn adott képet a párthatározatok végre­hajtásáról. Így látták, értékelték ezt az igen aktív vitában felszólalók is. Az elhangzottakból íme három megnyilatkozás. Diczendi Józsefné. aki a nö­vénytermesztésben dolgozik, el­mondotta: a jól előkészített egye­sítésnek köszönhető, hogy sikere­sen megbirkózunk minden ne­hézséggel. A mostoha időjárás miatt a legnehezébb az őszi beta- rítás volt. de a tagság példás helytállásának köszönhetően, csak az iskolások segítségét vettük igénybe. Egyébként a taggyűlés napján, november 29-én már csak némi mélyszántani való volt hátra az őszi munkákból, az Augusztus 20: Tsz-ben. Dubovszki Ferencné. a tsz nő- bizottsági elnöke, azt nyugtázta nagy megelégedéssel, hogy az egyesülés óta a nőket bevonták a vezetésbe, és minden jelentősebb döntés előtt kikérik a vélemé­nyüket. Hozzátette azonban, hogy hasznos lenne a jövőben, ha mun­ka közben, a határban is elbe­szélgetnének a tagsággal a veze­tők. S a mondanivalóját ezekkel a szavaikkal fejezte be: „Nagyra értékelem az egyesülés előkészíté­séért végzett körültekintő mun­kát, amely ilyen szép együttmű­ködést eredménvezétt. Erre hagy szükség volt, mert a fejlett szo­cialista nagyüzemi mezőgazdaságé a jövő. Lehóczki Jánosnét. a kertészet­ben dolgozó, meglett korú kom­munistát. a város felszabadulásá­nak 30. évfordulóján Bajáért-díj- jal tüntették ki. S mert úgy érez­te. hogy az elismerés a kollektí­vának is szól. amelyhez tarto­zik. köszönettel kezdte felszólalá­sát. Majd egyebek között indít­ványozta:' elevenítsék fel a Mi­csurin Tsz-ben három évvel ez­előtt szervezett és igen jól bevált kézimunkaszakkört. Mert ezek a téli esti összejövetelek a kellemes együttlét. az ízlésformálás mellett, az ismeretterjesztés, a tudás gya­rapítására is nagyszerű alkalmat kínálnak. Az Augusztus 20. Tsz pártszer­vezeti taggyűlésének bensőséges, őszinte hangulatában szinte kita­pintható valóságként érezte a vendég: nagyon jó. elvtársi, bará­ti a kapcsolat a tagság és' a ve­zetés között. Jogos az önbizalom Kiskunmajsán A százötven dolgozót tömörítő Kiskunmajsai Cipész Ktsz párt- szervezete a kislétszámúak közé tartozik. Mindössze tizenegy tag­ja van, akik hiánytalanul ott vol­taik a közelmúlt napokban meg­tartott taggyűlésükön. Jólesőn és önbizalommal hall­gatták a párttitkár: Kertész Jó­zsef által előterjesztett, a pártha­tározatok végrehajtását, a párt­megbízatások teljesítését személy­re menően és sok elismeréssel ér­tékelő vezetőségi beszámolót. S jogos volt ez az önbizalom. Hiszen a pártszervezet minden egyes tagjának tisztes része van a megye határain tűi is híres kis­ipari szövetkezet eredményeiben. Abban például, hogy az eltelt négy év alatt 200-ról 400 párra növelték a napi cipőtermelést, s hogy ezzel a négy év előtti 11 millióról 25 millióra növekedett a termelési érték. Mint ahogyan a szinte mara­déktalanul érvényesülő párt- és szövetkezeti demokráciának; az évenként sikeresen megszervezett kétszer húsz résztvevős pártpo­litikai tanfolyamnak, vagy ép­pen a szövetkezet csaknem min-? • den tagjára vonatkozó, s a párt-'' szervezet' által évenként megtár­gyalt beiskolázási terv folyamatos teljesítésének is „köze van” az elért eredniényekhez. A ktsz dol­gozói közül jelenleg ketten pél­dául a felsőfokú bőripari tech­nikumban. négyen a középiskolá­ban tanulnak. És ugyanígy közösék — és nem­csak a kommunisták által ismer­tek —, sokszorosan megvitatottak a szövetkezet gondjai is. Ezek között elsősorban az évek óta dé­delgetett terv egy új, kétszáz sze­mélyes műhelycsarnok létrehozá­sára. A' ktsz kommunistái méltán hisznek benne, hogy a legköze­lebbi hasonló számadásukkor ) mint elért eredményt könyvelhe­tik el a korszerűbb munkakörül­ményeket. P. I. „Éldegél ige 1. Valahol csendes elvonultságban él. 2. Szegényesen él. Segélyekből (éldegél).” — olvasható a Magyar értelmező, kéziszótár 271. oldalán a szó jelentése. Városban: — Délután négykor jöjjön visz- sza — tanácsolja a csinos fel- szolgálónő — akkor találkozhat a kisasszonyokkal, ök pontosak — elmosolyogja magát —, mert amikor megjelennek négy óra van. Se több, se kevesebb. Pon­tosan négy, vagy egyáltalán nem jönnek. Ez azt jelenti, hogy egyi­kük nem jól érzi magát, beteg. Csak szimpla kávét isznak és hozzá szódavizet. Nagyon művel­tek, egymás közt csak németül vagy angolul beszélgetnek, persze azért is, hogy más ne értse meg. öt forintnál többet nem költe­nek. Mindig két kétforintossal és egy egyforintossal fizetnek. Azt, hogy miből élnek, senki sem tudja. Lehet, hogy valami örök­ségből,. de az is lehet, hogy va­laki küld nekik rendszeresen pénzt. Különben testvérek, nem mentek férjhez. Az apjuk gaz­dag iparos volt, ennyit beszélnek róluk. Ha délután visszajön és odamegy hozzájuk, feltétlen kis­asszonyoknak szólítsa őket, mert megsértődnek. Négy óra után pár perccel be­nyitok ismét a presszóba. Egy­forma, barna, kopott kosztümben üldögélnek a szimplák mellett. — Bocsássanak meg a kisasz- szonyok, hogy zavarok-és enged­jék meg, hogy bemutatkozzam. — Mondom a nevem, foglalkozá­som és azt is hogy mi járatban zavartam meg német nyelvű társalgásukat. Visszafogottan, szinte rideg hangon válaszolgatnak, s ijedt arccal utasítanak vissza, ami­kor mondom, hogy szeretném őket a lakásukon fölkeresni. EJköszjönök;' szinté'1 feetnmít'.1 -sémi tudtam mi rőfük! 1 1 Sz'orh'ázéfclók"1 iúoíiöták: Ausztriában tanultak a háború előtt valamilyen lánynevelő in­tézetben, de nem bigott vallá­sosak. Apjuk halála után ketten maradtak. Először eladták a mű­helyt, utána a hozzá tartozó la­kást. majd a házuk felét. Je-> lenleg egy szoba konyhában él­nek ketten és évenként kará­csonyra 600 USA dollár érkezé­séről kapnak az IKA-tól érte­sítést. Egy távoli rokonuk küldi. Külvárosban: Nádfedeles, tömzsi kéményes, lehérre meszelt, vertfalú, pará­nyi ablakos ház. A legszélső. Mögötte csak a mezők végtelenje, balról a távoli üzemek, gyárak kémény- és kéményfüst-kontúr- jai. Még egy kiskert és az utcának is vége. Az udvarra a magas deszkakerítéstől nem lehet belát­ni. Két idős ember éldegél itt, úgy, mintha kilométerekkel odébb a belvárosban nem rohanna -az élet, nem szirénáznának a men­tők, nem ragyognának fényár­ban a kirakatok és a klubokban nem táncolnának ritmusbafeled- kezett arccal a jövő korosztályai. János bácsi hatvanhét, felesé­ge hatvanhárom éves. Egészsé­gükre nem igen panaszkodnak, ök így mondják: „Meg van min­denünk, ami nekünk kell, csend­ben eléldegélünk.” — A tanyát, meg a mellette levő három holdat odaadtuk a gyerekeknek. Az unokánk is nagy már. A parányi .istállóban egy ló, a disznóólban egy hízó, az udva­ron néhány kácsa, liba és tyúk, valamint két pulyka és két gyöngy tyúk. Három holdon gazdálkodnak ketten: kis szőlő, lucerna, ku­korica, gyümölcsfák. Ha van mi­vel, bekocsikáznak a piacra, a kenyeret veszik. A villanyveze­ték ott fut tova a házuk előtt, de nem gondoltak rá, hogy be­vezetik. Megszokták a lámpát: kettőjük életében talán a pet­róleumszag sercenő gyufa, a pi­rosló láng is az igazi harmónia? Egyszerűség a szobákban, példás tisztaság: a konyhaaszta­lon szemüveg nyugszik egy Sza­bad Földön. A bcroskancsóból — hatvan éve is az volt — ezúttal is piros bor csurran, s nem tudom mi­ért, de a tiszteletpohár után örü­lök neki, hogy ez a két ember így élhet, békén éldegélhet: a jövőt útjára bocsátották: más­milyen unokák nőnek föl. Falun: — A papának hatszáz forint a nyugdíja gyermekem, az enyém meg négyszázkilencven. Meg itt van ez a kis kert ugye, az álla­toknak megterem benne. Mi már csak néhány aprójószágot tar­tunk, csak azt. Gyümölcs is van, szép alma meg körte, hát elvan i vele nyáron az ember. A bolt az itt van a sarkon, nem kell messze menni. Egy kis -tejet ve­szünk csak, mert a gyerekek hoznak szalonnát, sonkát, úgy­hogy arra nem kell. Az az ezer forint nekünk azért elég, csak ez a papa ne pipázna már, mert a dohány, az az egy pakli elfüstö­lög bizony. Nagyon 'haragszolu már érte, mert az orvos sem en­gedné, de nem hallgat rám. Gye­rekem, mondja majd neki, ha megjön, jó szigorúan, hogy mért pipázik annyit, hátha hallgatna rá?’ A'1 ve,jemre hallgatna, de az meg nem mondja neki, hanem még nekem szól, hogy ne szekál­jam azzal a pipával, amikor egész életibe pipázott. Amúgy nem szenvedünk mi semmiben sem hiányt, akt nem mondhatom, mert rendes, jó gye­rekekkel áldott meg bennünket az. Isten. Jók. Hát ha ne adj Isten megnyomorodnánk, ne­künk azért van, aki ránk nézzen. Ezekkel a kis állatokkal meg csak elboldogulunk ugye, és el­telik a nap. Ha úgy van ked­vünk, olvasom a kalendáriumot, mert azt minden évben megvesz- szük, meg át-átjön a Rozi, a szomszédasszony, az annyi idős mint én. Együtt jártunk még az úri Világban markot szedni. El- dödögünk csak egymás között, meg az unokák is eljönnek, ha itthon vannak, mert mind Hala­son tanul. Ugye, manapság min­denki tanult ember akar lenni. Csak úgy boldogulnak. De mi már csak így eléldegélünk. Már jön is az uram, majd mondja neki azt a, rossebes pi­pát, hogy hagyja el, mert attól köhög biztosan... Ehhez a monológhoz semmi mást nem tud fűzni e sorok író­ja: szép öregség! Nagyon az. * * * Éldegél = csendes elvonult­ságban él. Most az értelmező szótárban az 1-es számmal jelzett jelentés­ről írtam csak; a csendes, nyu­godt öregkorról, amit nem ár­nyékolnak be a szó 2-es szám­mal jelzett jelentése szerinti gondok, küszködések, az egyszál- egyedül, egymagám kilátástalan- ságai: városon, városszélen, fa­lun, meg mindenütt, ahol élünk. Csató Károly Érdekességek az orvosi gyakorlatból Egy belga nőgyógyász, J. Daels az­zal kísérletezett, hogy várandós anyák méhét irűkrohullámú berendelés se­gítségével melegítette. Azt tapasztalta, hogy a szülés ebben az esetben sok- kat könnyebb lefolyású, a fájdalom pedig elviselhetőbb. • Az emberre mindig jellemző, hogy mélyek a kedvenc színei. Assador Choungourian amerikai pszichológus kísérletei során rávilágított, hogy neu­rotikus emberek kedvenc színe a pi­ros, az extrovertált emberek pedig el­sősorban a sárgát és a zöldet szeretik. Egy floridai fogorvos. Gerald Olson felfedezte, hogy a nyálban fogszuva­sodást gátló anyag van. Csakhogy ez az anyag igen kís mértékben és nem is mindenkinek a nyálában található. Ez a magyarázata annak, hogy né­hány szerencsés ember minden külső beavatkozás nélkül „megússza” a fog­szuvasodást. Indiai órvosok hosszú időn át tanul­mányozták azt az ütemes légzési gya­korlatot, amelyet a jógában „pranaya- ma” néven emlegetnek. Azt tapasztal­ták, hogy ezek a gyakorlatok igen hasznosak a krónikus hörghurut és az asztma gyógyításában. * Sok esetben a reumát súlyosbítja a fizikoterápiás kezelés. Az Infravörös lámpával és villanypárnával végzett kezelés — amennyiben tíz percnél hosszabb időn át alkalmazzák —, csak súlyosbítja a bajt, ahelyett, hogy eny­hítené a fájdalmat. Sok orvosnak az a Véleménye, hogy jobb eredményt lehet elérni jeges borogatások alkal­mazásával. ■ A Í f Éldegélünk

Next

/
Thumbnails
Contents