Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-10 / 288. szám

1974. december 10. O PETŐFI NÉPE # 9 Könyv a felnőttoktatásról A felnőttoktatás időszerű kér­déseiről ez év januárjában ta-1 nácskozást tartottak Kecskemé­ten. Az MSZMP ,1972-es-oktatás- politikai határozatának szellemé­ben-a művelődésügy. dolgozói és a Magyar Pedagógiai Társaság Bács-Kiskun megyei Tagozatának tagjai kicserélték véleményüket a dolgozók iskoláiban folyó kísér­letekről és a további tennivalók- £ ról. A városi tanács művelődésügyi osztálya dr* Búzás János szer­kesztésében megjelentette a ta­nácskozás teljes anyagát. Ha fi­gyelmesen elolvassuk az ötvenöt oldalas könyvecskét, elénk tárul megyénk felnőttoktatásának álta­lános képe; eddigi eredménye és valamennyi problémája. Jól mu­tatják a fejlődést Katanics Sán­dornak, az ^ISZMP megyei titká­rának szavai: „Kulturális forradalmunk leg­szebb eredményei közé tartozik, hogy a felszabadulás óta me­gyénkben is több mint negyven­ezren vettek részt felnőttoktatás­ban, s közülük mintegy húszezren általános, közép- vagy felsőfokú képzettséget szereztek.” Ugyanak­kor azt is hangsúlyozza: „Bár­mennyire nyilvánvaló a munka melletti képzés fontossága, sajnos vannak vezetők is, akik fenntar­tással, gyanakvással fogadják a továbbtanulásra jelentkezőket, nem tekintik feladatuknak a to­vábbtanulás segítését.” A kiadványban közreadott elő­adások és korreferátumok közül ' elsősorban Bodor Jenő írása ér­demel figyelmet. A felnőttoktatás Bács-Kiskun. megyében című cik­kében hangsúlyozza, hogy a dol­gozók továbbtanulásával kapcso­latos feladatok meghatározásánál figyelembe kell venni a megye sajátosságait. Azt például, hogy mintegy százötvenezer ember még manapság is tanyán él. Elgondol­koztató, hogy az aktív keresők több' mint negyven százaléka ez ideig nem végezte el a nyolc osztályt. A felnőtt dolgozók vég­zettségi szintjét tekintve Bács- Kiskun csaknem a legutolsó he­lyen áll a megyék között. A szerző leszögezi: „az általá­nos iskolát végző felnőttek ki­lencven százaléka fizikai dolgozó, ezért rendkívül fontosnak tartjuk az üzemek és vállalatok részvéte­lét a tanulási feltételek és a mun­kahelyi ösztönzők kialakításá­ban.” Elgondolkoztató mindaz, amit dr. Simon Gyula, a Magyar Pe­dagógiai Társaság főtitkára mon­dott el a tanácskozáson: „Nap­jaink oktatási rendszerének jelen­tős változása éppen az, hogy az iskola kénytelen lemondani a ne­velés-képzésben elfoglalt hegemó­niájáról, kizárólagosságáról, és kiegészül ismét az élet „iskolájá­val”, az iskolán kívüli oktatás in­tézményeivel ... Nincs már meg­határozott diákéletkor, ezek az intézmények az emberi kor egé­szét ölelik át, s egyre inkább kör­vonalazódik a folyamatos, az élet­hosszig tartó képzés képe. Ko­runkban a tanulás már nemcsak a fiatalok dolga.” A gazdag tartalmú kiadvány­ban olvashatjuk még Oszoli Béla, Székely György, Hercegi Károly, Csorna Gyula, Mészáros Sándor, dr. Medgyes Béla és dr. Búzás János írását. V. M. JÓKEDV, ÖTLETESSÉG MINDEN MENNYISÉGBEN Klub békeplakettel A Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnázium Radnóti Klubjában több előadást rendez­tek, „Hogyan készül...” címmel. Ajánlom, tájékoztassák az érdeklődőket arról is, hogy miként készül, formálódik a jó klub. Külö­nösebb felkészülésre nincs szükségük, csu­pán tapasztalataik összegezésére, módszereik csokorba kötésére. Előlegként hadd szá­moljak be személyes élményeimről, a kí­vülálló véleményéről. Az elmúlt években többször bekukkantottam a Sümeginé Tóth Piroska irányításával működő klubba. A néhány percesnek szánt kívancsisko- dásból rendszerint órákban mérhető látogatás lett. marasztalt a tartalmas, ötletes program, a tagok áradó jókedve. A szórakozás, időtöltés, tanulás játékos formai­nak kialakításával próbálkoznak megalakulásuk- tói. A komolykodó nagyképűségnek, a fontoskodó unalomnak nincs helye a Radnóti klubban. Em­lékezem Ittzés Mihály tanár úr egyik vetélkedő­jére A zenekari hangszerekkel ismerkedtek a tréfás talányokkal fűszerezett játékon. A jókedv hullámaiban fürdött az egész társaság, bizonyítva, hogy „száraz”- témából mi minden kihozható lele- ményes játékvezetővel, nevetésre, vidámságra kész fiúkkal, lányokkal. □ □ □ Felejthetetlen volt az évadkezdő tábortűz. Ro­kon népek dalait szólaltatták meg, távoli puszta­ságokat, tűnt évezredeket idéztek a melódiák. Rendeztek táncversenyt és beat-bemutatót, fel­elevenítették a nyári tábori élményeket, angol és orosz nyelvű műsorokat. Élénk vita bontakozott ki az Erkölcs, illem, tisztelet téma tálalása után. Kifejtették nézeteiket, tisztázhatták gondolatai­kat a nemzedéki problémákról. Módot találtak arra, hogy a század művésze­tével is ismerkedjenek. Máig emlegetik a nagy­hatású Csontváry-előadást, a Buda Ferenc költő­vel szervezett találkozót. Hogyan hangsúlyozzam, hogy nem a mit az el­sődleges a Radnóti klubban, hanem a hogyan. Szinte minden találkozásnak sajátos zamala, jel­lege, varázsa van. Sokáig maguk készítették elő a termet, vagyis ők pakolták egy halomba a ké­miai előadó székeit, asztalait. Záráskor maguk cipelték helyükre a bútorokat. Mi mindenen tud­nak nevetni 15—17 éves fiuk, lányok! Még az ilyen unalmas tevékenység is számtalan nevetés­forrást fakasztott. □ □ □ ' Legutóbb ünnepélyes foglalkozásra hívtak. Fél óráig bírták kifényesedett arccal, szigorúan el­rendezett vonásokkal. Őket is meghatotta a meg- tiszteltetes. Dr. Fórizs Mihályné, az Országos Bé­ketanács alelnöke. ,is. ott „ült, a? ;elnökségi asztal­nál. (Láttam rajta, hogy legszívesebben azonnal a gyerekek közé telepdne.) Küldetéssel jött a ro­konszenves, tekintélyes vendég. A magyar béke­mozgalom huszonötödik évfordulójának a tiszte­letére alapított míves plakettet adta át Sümegi Györgyné tanárnak. A diákok figyelmesen hall­gatták rövid köszöntőjét. „Az igazi közös cél az, hogy a különböző szervezetek, klubok, iskolák, munkahelyek egész tevékenysége hozza felszínre a fiatalok aktív békevágyát, a szocialista forradal- misághoz nélkülözhetetlen békevágyat.” A továb­biakban dicsérte a Radnóti klub élményt nyújtó programjait, a folyamatos tevékenységet, a külön­leges alkalmat szépítő műsort, Gátay Tibor he­gedűjátékát, a Jeunesse-kórust, a tehetséges Ma- muzics Ildikó szavalatát. Tíz perc múltán a fiatalok ügyet sem vetettek a klub ízléses, a tartalmas munkát rögzítő napló­ját lapozgató vendégekre, Siballin Imréné igazga­tóhelyettesre. A jókedv majd szétvetette a leg­szebb kecskeméti iskolai ebédlőt, a találkozó szín­helyét. Az egyik sarokban ádáz sakkcsata dúlt, • Két felvétel a klubnaplóból. JtcH^ycun 'feÉözüJL a "RAJZFILM ? oTamióniaTVfonsfi/dió rrnMkcttírtoival. a másikban zálogosdi vonzotta a játékosokat és a kibiceket. Magnó is került valamelyik szomszé­dos teremből, valaki vidám társasjátékot kezde­ményezett. Akadt nézője az egyik kis asztalon elhelyezett plakettnek is, majd odakerOT arTtorgtr- ban kiérdemelt oklevelek, elismerésék* közé. *A fő­helyre. Faikas Gáborral, a KISZ megyei bizottságának a titkárával és dr. Fórizs Mihálynéval az esti órákban távoztunk. Szinte észre sem vettük, bogy mennyire elszaladt az idő. A kitűnő közösség minkét is fiatalított, a jó hangulat, a sikerélmény a vendégekét is vidította — □ □ □ Búcsúzáskor jutott az eszembe, hogy nem be­szélgettünk a további tervekről. Lett volna mi­ről a téli programjavaslatokat már kifüggesztet­ték a faliújságra. Láthattam, hogy továbbra is telve vannak kezdeményező készséggel, új ötle­tekkel. Sok klub működik Bács-Kiskun megyében Jó, már kevesebb. A Radnóti Miklós ez utóbbiak kö­zé tartozik. A legjobbak csoportjában tartják szá­mon őket. Heltal Nándor JÁTÉK A ZENEBE N- ZENE N KODÁLY MÁJUS M NVfl.VÖK Nyelvünk fejlődéséről Erdődy János vitát kiváltó cik­ke és a hozzászólások alapján el­jutottunk ahhoz a gondolathoz, hogy helytelen dolog nyelvsorva­dásról, még kevésbé nyelvsorvasz­tásról beszélni, minden esetben a nyelv változásáról, fejlődéséről van szó. Arra is utaltunk, hogy a nyelv fejlődését nem más "nyelvekhez viszonyítva kell érteni, mert min­den nyelvnek megvannak a saját törvényei. Minden újabb nyelvi jelenség felbukkanásakor azt kell néznünk, megfelel-e az a jelen­ség a nyelv maga alkotta törvé­nyeinek, nyelvünk alapvető finn­ugor sajátosságainak. Nemcsak szavak avulhatnak ki a nyelvből, átalakulhat, bizonyos vonatkozás­ban egyszerűsödhet, ha így job­ban tetszik: szegényedhet a nyelvi szerkezet is. Ezért helytelen nyelvsorvadásról beszélni. Az igealakok változásáról a magyar nyelv történetének egye­temi tankönyve tényként állapít­ja meg, hogy „az igealakok hal­latlan szegényedését tapasztalhat­juk. A folyamat régebben megin­dult, de sok igealak végleges el­avulása a XIX. században, sőt a XX. század elején ment végbe. Elavult két egyszerű igealak (a nézé és a nézend típus), elavul­tak az összetett igealakok a né­zett volna és a nézni fog típus kivételével. Felbomlott és pusztu­lófélben van az ikes ragozás. Ki­szorultak a használatból az -atik, -tátik stb. képzős szenvedő igék.” Vegyük sorra a vitában felme­rült fontosabb kérdéseket! A múlt idők egybemosódása nem szegényedés, mert a változa­tos igeidők helyett más mozzana­tok fejezik ki az idő fogalmát, kialakult pl. a változatos igekötő­rendszer. A tárgyas igeragozás feltételes módbeli látnok, kérnék alakja már kiavult a nyelvből a múlt század elejére. Révai Miklós nyelvészünk, a történeti módszer kiváló képviselője „kaparta ki a múltból”, s a nyelvújítók ismét használni kezdték. Ma már újra alig ismert, csak néha olvasható, még ritkábban hallható. Ezért azok, akik összekeverik a látnánk és látnák alakokat, fogadják meg Lőrincze Lajos tanácsát, hogy in­kább a látnánk, szeretnénk alakot használják a látnák, szeretnők helyett, „hiszen ezeket már a tár­gyas ragozásban is teljesen jónak ^érezzük. elkerüli} ettk.a téve-; ” dést és — a nevetségessé' válást”. Az összetett jövő időt is nyu­godtan használhatjuk (sok eset­ben csak az a helyes). Nagy J. Béla kiváló nyelvművelőnk sze­rint „ez a fog-os jövő a nép­nyelvben nem járatos .ugyan, de a köznyelvben és az irodalmi nyelvben egészen meggyökerese­dett, és semmivel meg nem okol­ható babona az az állítás, hogy ez a szerkezet rossz”. Amint láttuk, sok vita folyik az ikes ragozásról is. Teljesen nem tudott kifejlődni, mert közben a nyelv fejlődése más módon igye­kezett ennek a ragozásnak a funk­cióját helyettesíteni. (Ezt később még bővebben kifejtjük.) Nyelvé­szeink arra hivatkoznak, hogy a már említett Révai Miklós újítot­ta fel, nélküle már megszűnt vol­na. Ha egyik hajdani híres nyel­vész professzorom, Gombocz Zol­tán jóslata beteljesedik, akkor ez- ma már teljesen elavult szerke­zet. De bárhogy ágálunk is elle­ne, maradványaiban ma is meg­van, hangulatkifejező ereje miatt ma is használják. Néha még je­lentésmegkülönböztető szerepe is lehet (kenyeret eszik, valakit esz a méreg). A szenvedő igeragozásról se fe­ledkezzünk meg. Nyelvi babona, hogy a kódexek korában latin szövegek fordítása közben alakult ki. Magyar fejlemény: valójában a rrtűveltető' képzős igéknek visz- szaható szerepű ikes ragozással való kapcsolata (küldet — külde­tik, várat — váratik). Kialakulá­sa a honfoglalás előtti időre te­hető. Való igaz, hogy a beszélt nyelv alig használta. Visszaszoru­lásában annak is szerepe lehe­tett, hogy a -tátik, -tetik kattogó t-i nem jó hangzásúak. Azért ter­jedt el a tréfás szabály: „a -tá­tik, -tetik a magyarban nem használtatik”. Ma már háttérbe szorult, a beszélt nyelvből szinte teljesen hiányzik, az írott nyelv­ben főként a hivatalos stílus ked­velte, sőt koptatta, de ma már ott sem igen használatos. Helyettesí­tésére nehezen alakultak ki nyel­vi formák Sajnos, újabban a na­gyon hibáztatott terpeszkedő ki­fejezéseket használják helyette. Pl. „az áru eladatik” helyett „az áru eladásra kerül”; „az ügy el- intéztetik” helyett „az ügy elinté­zést nyer”. A vita tárgyalását Bárczi Géza szavaival zárhatjuk le: „...nem­csak a magyarnak, de minden nyelvnek, amely magas kultúrát hordoz, megvannak a maga fo­gyatékosságai ... Nem azt akar­juk mondani, hogy egyik nyelv többet1 ér, mint a másik, hanem csak azt, hogy m á s. És ez a más teszi értékes színné az emberi műveltség tarka képében.” Kiss István Költözik a Néprajzi Múzeum Költözik a Budapesti Néprajzi Múzeum: a Magyar Nemzeti Ga­léria Kossuth Lajos téri épületét foglalja el, s a galéria gyűjtemé­nyét fokozatosan átviszik a Bu­davári Palotába. A felszabadulás 30. évfordulóján már saját ottho­nukban állíthatják ki az utóbbi három évtizedben gyűjtött leg­szebb tárgyakat, majd 1975 szep­temberében a finnugor gyűjte­ményt. Az új otthon a néprajzi isme­retterjesztés központja lesz és a múzeum munkatársai jó feltéte­lek között folytathatják a kutató­munkát. Remélik, hogy a későb­biekben a múzeum egész gyűjte­ményét a Kossuth Lajos téri épületben helyezhetik el. (MTI) SZILVÁS! LAJOS' Appassionato. (13.) — Aludjon inkább a fő­hadnagy úr. — Úgysem, tudok. Mindig rossz alvó voltam. Né­hány órai alvás, elegendő volt­mindennap. Tegnap ráadásul töb­bet is ittam a kelleténél, és majd­nem tíz óra hosszat ki se nyitot­tam a szemem. Csend volt, meg­tehettem. Hadd aludjanak hát a fiúk, majd én ébren leszek, — Aludjon nyugodtan, Szojka. Hallom, hogy megfordul. Zörög a mozdulatától a száraz avar. Én meg nézem az eget. Ritkák a fák lombjai. Látom a csillagokat. Fel­hőtlenül tiszta az ég. Ügy remeg­nek a csillagok, mintha az ágyú­szótól vibrálna a fényük. Derekam alaitt kemény a föld. Zavar. Felülök inkább, és neki­támasztom a hátam egy fiatal akácfa törzsének. Valahol nagyon jnagasan repülőgép-brummogás hallik. Négy-öt gép tehet. A szo­kásos éjszakai ingajárat. Angol­szász gépek. Minden éjjel áthalad néhány itt az Alföld felett a szov­jet föld irányába. És onnan is jön éjszakánként egy-egy kisebb konvoj. A németek elképzelhetetlen légi ! fölénnyel kezdték a háborút. Gö- ringnek talán több repülőgépe volt, mint Angliának, Franciaor­szágnak és a Szovjetuniónak együttvéve. És ma... ma már • annyi sincs, hogy felvehetnék a harcot az angolszász repülőkon­vojokkal, nemhogy támadó légi­háborút folytathatnának. Józan ésszel nem érti az ember, miért nem hagyják abba. Teljesen kilá­tástalan. Igaz, hogy még nagyon sokan elhiszik, hogy a Führer ma vagy holnap beveti a csoda- fegyvert. Mindennaposak a né­met rádióban erről a híresztelé­sek. De ha valóban létezik is ilyen csodafegyver, mit érhet már? A szovjet erők itt állnak Magyar- országon. elesett Szeged, Debre­cen napokon belül kapitulál. Ro­mánia kiugrott, Bulgária is ha­dat üzent a németeknek, a déli szovjet front Belgrád előtt... Olaszországban Rómához közeled­nek az angolok és az amerikaiak, Párizs már régen elesett, az an­golszászok nyugaton talán már át is lépték a német határt... Mit akarnak még? Minden órában rengeteg ember és még több ér­tékes anyag, vagyon pusztul el. Teljesen hiábavalóan. Nem va­gyok stratéga, de annyit mégis értek a háborúhoz, hogy észreve- gvem. ami a szemem előtt végbe­megy. Itt a mi frontszakaszunkon tömegével láttam német egyen­ruhában tizenhat-tizenhét éves fiúkat éppúgy, mint ötveneszten- dős öregeket. Ezekkel akarnak háborút nverni? Nincs egyetlen ésszel gondolkodó emberük sem. aki belátná, hogy az oroszok em­bertartalékai kimerithetetlenek, s a nyugati szövetségesek is annyi embert és főleg annyi anyagot, fegyvert, gépet mozgatnak meg és vetnek be. amennyit akarnak? Érthetetlen, ésszel felfoghatatlan, hogy mégis, mégis őrlik magukat. Ha csak annyi igaz, amennyit a német rádió bemond, akkor is már valóságos romhalmaz egész Németország. Egy-egy angolszász bombázó kötelék száma ezres nagyságrendű... Üj cigarettára gyújtok. Moco­rog a gyomrom, azt hiszem, éhes vagyok, de annyira nem, hogy odemennék az autóhoz és előven­ném az élelmiszeres zsákot. Majd ha kivilágosodik. Egy percre sem hagy alább az ágyúdörgés. Az oroszok megta­nulták a náciktól az alaposságot: ha egybefüggő és kiépített védel­mi vonalba ütköznek, előbb agyonveretik a tüzérséggel az ál­lásokat, csak azután indulnak tá­madásra a páncélosokkal és a gyalogsággal. Azt hiszem, szeren­csénk volt. Utolsó pillanatban ol­dottunk kereket. Talán már ré­gen egy nagy lyuk tátong a ház helyén, ahol az este megkötöztük Hartmannt. Szerencsétlen ... Talán mégis meg kellett volna kérdeznem, akar-e velünk jönni? Ugyan, ostobaság. És egyáltalán, ostobaság, hogy ilyen kétségekkel hagyom foglalkozni az agyamat. Há már egyszer eltökéltem ma­gam, félre kell tennem minden skrupulust. Egyetlen célt szabad csak látnom: kívül rnaradni a há­borún, amíg vége nem lesz. Ke­rül, amibe kerül, itt nem lehet lelkiismereti kérdésekkel vaca­kolni. Hartmann ... Bátor ember volt, ez igaz. rendben is van, de útban volt, félre kellett állítani. Odakint a fronton sem lehetett babaruházni. Ahol vérre megy a játszma, nincs helve a kétkedés­nek, mérlegelésnek. Az a dolgom, hogy megmentsem ezt a négy fiút. akik mellettem markdtak, s ha ennek az az ára, hogy oda kell dobnom a halálnak Hartmannt, és le kell ütnöm egy SS-tisztet, akkor nincs jogom morfondírozni, latolgatni. Hasonló esetben ők sem mérlegelnének. Negyedik esztendeje vagyok frontkatona. Láttam már útszélen heverni halott gyerekeket, láttam emberi húsdarabokat, száz méter hosszú gödröt, amely tele volt mésszel leöntött hullákkal... Igazán leszokhattam volna róla, hogy gondot csináljak egy-két ember életéből. Amikor kivezé­nyelték a századot abba az ukrán faluba, ahol a németek három­száz embert géppuskáztak le tíz perc alatt, s nekünk biztonsági őrség gyanánt kellett ehhez asz- szisztálnunk, hányingerem volt. De ennek már több mint két éve. Akkor még volt jogom undorod­ni. Most már nincs. Ha az élet kegyetlen, a háború még ennél is kegyetlenebb. Erősnek kell len­ni. erősebbnek másoknál, mert ha nem én vagyok az erősebb, akkor én fizetek rá. Mindig az erőseb­bek maradnak meg, ez örök és könnyen érthető természeti tör­vény. Elzsibbadt a lábam. Felállók, sántikálok jobbra-balra néhány, lépést, hogy újra meginduljon a vérkeringés. A sok cigarettától már keserű a szám. Odabotor­kálok az autóhoz, turkálok egy ideig a holmi között, amíg meg­találom a rumosüvegeket. Szojka mindegyiket belecsavarta egy-egy tiszta kapcarongyba, nehogy egy­máshoz ütődjenek. Gondos em­ber. Most hirtelen eszembe jut, hogy vajon hány éves lehet Szoj­ka. Érdekes, ezen még egyszer sem gondolkodtam, pedig már két esztendeje mellettem él. Min­dig úgy éreztem ösztönösen, hogy én vagyok az idősebb. Talán azért, mert mindig én parancsol­tam neki, ő pedig engedelmes­kedett Reggel megkérdezem tő­le, hány éves is. A dugó beletörik az üvegbe. Jó néhány perc eltelik, amíg si­kerül kipiszkálnom. Nem baj, ezzel is múlik az idő, nem unat­kozom. Végre kint van a dugó. Nagyot húzok a rumból. Jó erős fajta. Reszeli a torkom. Meg­bizsereg tőle a bőröm. Áldott ta­lálmány ... A cigaretta keserű­csípős íze eltűnik a számból. Oda­kint Oroszországban nemegyszer rummal vigasztaltam magam, amikor — ostoba érzelgősség — reggelenként koldulni jöttek a század szálláshelyeire a gyere­kek. Kis szőke lurkók, soványak, nyúzottak, rongyosak, szurtosak. A katonák nem szívesen enged­ték közel őket, mert tetvesek voltak. Nem lehetett azokban a falvakban semmit se találni. Nem volt se szappan, se kenyér, se hús, se cukor, se só. Krumpli volt esetleg meg répa, és gaz­dagnak számított a civilek kö­zött,. akinek kásája volt. Mi ál­talában a németek után érkez­tünk, miután azok jninden érté­ket összeszedtek. Az én kato­náimnak csak a maradék ju­tott. Eleinte megtiltottam, hogy elvegyék a lakosság holmiját, de amikor láttam, hogy az ilyesmi hiábavaló, nem szóltam egy szót sem. Mit találhattak? Egy ikon vagy egy szamovár volt a leg­nagyobb zsákmány... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents