Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-10 / 288. szám
1974. december 10. • PETŐFI NÉPE • 3 TÖBBET JÁRUNK MOZIBA Hetvenötezer néző hetente 42 ezren látták a Diktátort — Stúdiómozi Kecskeméten Kiskunsági és bácskai népdalkörök találkoztak Akasztón Társadalmi amortizáció „A filmforgalmazás a közművelődés fontos területe.” Nem új ez a megállapítás, de az utóbbi hónapokban sűíűn hivatkoznak rá, érvelnek vele. Az MSZMP Központi Bizottsága márciusi ülésén sürgették a műsorpolitikai tevékenység javítását, az ideológiai, kulturális szempontok fokozottabb érvényesítését. A szemléleti bizonytalanságok, az irányításban mutatkozó következetlenségek, átfedések miatt csak nehezen szüntethetők meg az itt-ott mutatkozó aránytalanságok, torzulások. Az egyik fővárosi laptársunk méltán panaszkodott, hogy idén nyáron hetekig egyetlen magyar filmet sem játszottak a budapesti mq- zik. A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalatot ilyen elmarasztalás nem érheti, mert igyekeznek munkájukat az eddiginél még hatékonyabban a közművelődés szolgálatába állítani. A színvonalas, gondosan szerkesztett Üzemi híradó változatos tematikája is erről a törekvésről ad számot. Tóth-Pál Zoltán könyvtárigazgató azt vizsgálja, hogy mi a film szerepe a lakosság tudati, érzelmi gazdagításában. Budai Ferenc, a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet párttitkára a parasztság körében végzett közművelődési tevékenység tapasztalatait elemzi, Studer Béla, a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárának kulturális felelőse a ZIM üzemi filmklubjáról ad tájékoztatást. Ügy véli, hogy a jó bornak is kell cégér- A Fekete tollú fehér madár című szovjet film vetítése után a megkérdezett nézők sajnálták, hogy korábban a Városi moziban nem nézték meg a művészfilmet. A 60 oldalas igényes tájékoztatóból kiragadott példák szemléltetik, hogy a megyei moziüzemi vállalat differenciált forgalmazásra törekszik, .■és más kulturális intézményekkel is keresi a kapcsolatot, .figyelembe veszi az eltérő igényeket. Mindezek hozzájárultak az első félévi tervek' túlteljesítéséhez. Csaknem kétrpillió jegyet vásároltak a megyében tartott 17 400 előadásra. Kétszázhúszezerrel voltak többen a moziban, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Minden második jegy városban kelt el, noha a megye lakosságának 62 százaléka falun él. A legtöbben a kecskeméti Városi mozit látogatták. Egy-egy előadáson átlagosan 343 néző foglalt helyet a kényelmes széksorokban. A nagyközségek közül Jánoshalmán kedvelik leginkább a mozit: az év első hat hónapjában 56 ezren keresték föl a filmszínházat. Tiszakécskén néztek meg legtöbben egy-egy előadást. A 162-es átlag mindenképpen dicséretes. Az igényesebb alkotások közül a Diktátor vonzotta a legtöbb nézőt, 42 ezret. Az úgynevezett szórakoztató csoportban a Volt egyszer egy vadnyugat aratott „elsöprő” sikert. Minden huszadik néző erre váltott jegyet. Az ízlésnevelésben tehát maradt még bőven teendő. Tudják ezt a moziszakmában. Örömmel számoltunk be néhány hete a Mesemozi megnyitásáról, most pedig arról adunk hírt, hogy az esténként kihasználatlan helyiségben vasárnaptól Stúdiómozi működik. A nézők ismét megtekinthetik az elmúlt 30 év legjobb magyar filmjeit, áttekintést kaphatnak a napjainkat legmagasabb színvonalon kifejező művészi alkotásokról, immár világhírű rendezőink életútjáróL Decemberre a Balázs Béla-díjas Makk Károly munkáiból állították össze a műsort. A 39-es dandár keresetlen egyszerűséggel idézi föl a proletárdiktatúra napjait. A továbbiakban — többek között — levetítik a Ház a sziklák alatt, a Megszállottak, a Szerelem, a Macskajáték cimű Makk Károly rendezésében készült filmeket. U. N. Bács-Kiskunban a népdaléneklés immár tömegmozgalommá fejlődött. Népdalkörök működnek a városi, községi művelődési házakban, csakúgy, mint a termelőszövetkezetekben. Az együttesek újabban megyei találkozókon is részt vesznek. A megyebeli népdalkörök idei, harmadik összejövetelére vasárnap került sor az akasztói művelődési házban. A megye 18 népdalkörének, kórusának, pávakörének mintegy 450 tagja lépett színpadra. A bíráló bizottság értékelése szerint legjobban szerepelt a nagybaracskai Haladás Tsz aranyérmes népdalkórusa, a tiszakécs- kei művelődési ház menyecskekórusa és citerazenekara, a sü- kösdi művelődési ház . énekkara és az akasztói művelődési ház népdalköre. Közönség elé léptek még többek között a szabadszállási, soltszentimrei, bugaci, jász- szentlászlói, kiskunfélegyházi éneklő csoportok, valamint a hartai nemzetiségi énekkar. A népdal Bács-Kiskun megyei ápolóinak, terjesztőinek és népszerűsítőinek találkozóját jövőre ismét megrendezik. R. M. Jól érzik magukat az új óvodában Generációs problémaként emlegetik, hogy a vezetés „fiatalítása” kampányszerű, sérti az idősebb nemzedéket, pedig társadalmunk alapjait az idősebb generáció teremtette meg. Senki sem vitatja, annak a nemzedéknek érdemeit, amely lerakta új társadalmunk alapjait. De az apa örökébe — a fiú lép és ez természetes folyamat, nem pedig generációs probléma! Ha néhol, kampányszerűséggel illetik a „fiatalítást”, akkor annak az lehet az oka, hogy akik végréhajtják a párt káderpolitikai határozatát, nem értették- meg annak lényegét. A határozat ugyanis nem statisztikai, hanem tartalmi igényű! A társadalom lehetőséget biztosít a munkáját mindvégig becsülettel végző, túl sokat is áldozó és már elfáradt idősebbeknek a tisztes visszavonulásra, vagy erejükhöz és egészségükhöz szabott könnyebb beosztás válasz- ‘ tására. Társadalmi igény, hogy akik alkalmatlanok pozíciójukra, ne gátolják azokat, akik értékesebben tudnák szolgálni a haladás ügyét. Ez a követelmény — az ismert hármas követelmény — azonban általános jellegű, korra való tekintet nélkül! A párt káderpolitikai határozata az elsőrendű feladatot az utánpótlás kiválasztásában, nevelésében jelöli meg. Vezetői tisztségre nem égy-két évre szánnak valakit, nyilvánvaló, hogy a legalkalmasabbak a fiatalabbak köréből kerülnek ki. A természetes amortizációt a társadalomban is újjal, frissel kell pótolpi. A „csere” itt nem egyszerű mechanikus előmunkálatokat köyetel, hanem tudatos művelést, azt is mondhatnék: tudományod hozzáállást. A kiválasztok és nevelők, felelősséget vállalnak ázért, hogy politikai, szakmai és emberi tulajdonságuk alapján szemeljék ki és neveljék utódaikat. Csalhatatlan-e mindezek megítélésében a jövőről gondoskodó vezető? Nem. Hiszen éppen ezért ajánlja a határozat a kollektív bölcsességet! Éppen ezért javasolja a párt- és a szakszervezeteknek, a társadalmi és tömegszervezeteknek a szoros együttműködést a káderpolitikái kérdésekben egymással és a gazdasági, állami vezetőkkel. Illogikus volna, ha egy-egy ember sorsáról, jövőjéről egy-egy ember döntene. Társadalmi ügyről van szó, tehát a közösségi megítélés lehet mérvadó! A párt belső életének vonatkozásában ez: pártdemokrácia; az állami életet illetően pedig: közéleti, szocialista demokrácia. S itt voltaképpen vissza is kanyarodtunk az alapkérdéshez: Sehol ne történjék a „fiatalítás” kampányszerűen, és a közösségnek is része legyen benne. Az adott körülményeknek megfelelően vonják be a fiatalokat a vezetésbe — testületekbe, tanácsokba, szervezetekbe, vezetőségekbe, képviseljék rétegüket, nemüket és korosztályukat. De ugyanakkor tisztelet, becsület a nagyszerű tetteket végrehajtó nemzedékünknek, amely megteremtette a társadalom alapjait. Cs. L. Benépesült a Bajai Városi Tanács Árpád téri új óvodája. A kicsik hamar megbarátkoztak a kellemes környezettel. (Foto: Szabó Ferenc) A barátságvonat utasai Bemutatkozott a Kecskeméti Városi Vegyeskar A „Jeunesses Musicales” hetedik világhete alkalmából közös hangversenyt rendezett a Kecskeméti Állami Zeneiskola és a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium ifjú zeneba- ré csoportja szombaton délután a Kodály-iskola előcsarnokában. A három évtized alatt világméretűvé szélesedett nemzetközi mozgalom, melynek munkájában mi magyarok is egyre tevékenyebben veszünk részt az utóbbi években, felbecsülhetetlen jelentőségű nevelő munkát' végez a különböző társadalmi rendszerű, zenei életének és nevelésének módszereiben és színvonalában egymástól erősen eltérő országokban. Nemzetközi eseményeivel, zenei táboraival pedig a népek közötti barátság elmélyítéséhez is hatásosan járul hozzá az ifjúság körében. A szombati hangversenynek e közös célok szolgálatán túl ünnepi színt adott egy sajátosan időszerű, helyi, de — reméljük — a város zenei életén túlmutató jelentőségű esemény is. Ez alkalommal mutatkozott be a nyilvánosság előtt a tavaly megalakult Kecskeméti Városi Vegyeskar. Az elmúlt évek, évtizedek során sokszor gondoltunk nosztalgiával azokra az időkre, amikor Kecskemét magas színvonalú, úttörő jellegű énekkari élete az egész ország számára példát mutatott. Nos, a szombati hangverseny hallgatóiban joggal támadt fel a remény, hogy a nagy hagyományok újjáélednek. Erre — az együttes tagjainak lelkesedésén, zeneszeretetén kívül — elsősorban Kardos Pál Liszt-díjas karnagy személye a biztosíték, aki kiváló karvezetői és kórusHétszáz óra társadalmi munka 4 Az Állami Nyomda 360 dolgozója vesz részt a szocialista- brigád- inozgalomban. A 32 brigád dolgozói az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére az üzemi vállalások mellett oktatási intézmények — iskolák, óvodák, bölcsődék — segítésére 700 óra társadalmi munkát ajánlottak feL nevelői művészetét eddigi pályája során sokszor és sokféleképpen bebizonyította. Munkájának eredményeképpen a kórus mostani bemutatkozásán máris feltűnt a fiatal együttes kiegyensúlyozott, árnyalt hangzáskultúrája, tiszta éneklése, muzikális, stílushű előadásmódja, sőt a gyors tempójú művek könnyedén virtuóz megszólaltatására képes technikai felkészültsége is. A műsorban az énekkaron kívül a kél iskola hangszeres növendékei • léptek fel, akik közül ketten a közelmúltban Szombathelyen a zeneiskolai növendékek országos hegedűversenyén igen szép sikerrel szerepeltek: Öcsai László (Állami Zeneiskola) harmadik helyezést ért el, Gátay Tibor (Kodály-iskola) pedig a döntőben való szép játékáért dicséretet kapott. K. T. Pályaválasztási tanácsadók konferenciája Hétfőn az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben Nagy Imre munkaügyi niinisz- terhelyettes megnyitó szavaival, nyolc ország delegátusainak részvételével megkezdődött a pálya- választási tanácsadók négynapos konferenciája. Hazánkban 1971 óta rendszeres az ifjúság számára nyújtott pályaválasztási tanácsadás. Azóta kialakult a megyei pályaválasztási tanácsadó intézetek hálózata. Ezeken kívül már több száz iskolai pályaválasztási felelős is tevékenykedik, ök egyúttal a helyi tantestület tagjai is, és így társadalmi munkaként végzik ezt a fontos feladatot. Hasonlóképp hivatottak elősegíteni a fiatalok beilleszkedését, esetleg pályakorrekcióját az üzemi pályaválasztási megbízottak. A hétfőn kezdődött tanácskozáson ilyen formán már gazdag tapasztalatokról számolhatnak be külföldi kollégáiknak a magyar delegáció tagjai. Munkában kitűnt dolgozók — összesen háromszázhuszon- nyolcan — az október huszonkettedikén Kecskemétről indított béke- és barátságvonaton a Szovjetunióba utaztak, hogy Kijev és Moszkva életével, nevezetességeivel ismerkedjenek. A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa által kezdeményezett és a kecskeméti IBUSZ mintaszerű szervezésében lebonyolított sikeres kirándulás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar és szovjet emberek rnég jobban megismerjék egymást. A nyolcnapos távoliét után a béke- és barátságvonat utasai gyönyörű, élményekben gazdagodva tértek vissza otthonukba és munkahelyükre. Munkához láttak a faültetők a Kiskunságban Megkezdődött az erdősítés. A megye erdőgazdaságaiban, mező- gazdasági ütemeiben folytatják az évek óta tartó, tervszerű természetátalakító munkát. ,A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdészeteiben a felújításokkal kezdődött az őszi fásítási idény. Rügyfakadásig '.több mint 1200 hektárnyi régi erdőt újítanak fel. Felkészültek az újabb erdősítésekre is. 1975ig, a népgazdaság erejéhez mérten, további 20Ö0 hektárnyi mezőgazdasági művelésre alkalmatlan terület fásítására van lehetőség. Ehhez megfelelő szaporítóanyaggal rendelkeznek az erdőgazdaságok, milliószámra nevelik a vidéken honos erdei- és feketefenyő-magoncokat. Az őszi és a tavaszi fásításhoz — üzemi és üzemen kívüli erdősítéshez — több mint 40 millió tű- és lomblevelű kisfát adnak a megye csemetekertjei. A decemberi enyhe időt kihasználva a lomblevelűek kerülnek állandó helyükre, kora tavasszal pedig a fenyveseket telepítik. A nagyarányú fásítást gépek segítik: egy-egy gép naponta 1— 1,5 hektárt ültet be, s ma már negyvenet foglalkoztatnak az állami erdészetek és a mezőgazdasági üzemek. V. E. Átlépjük a határt Esik az eső. Vagonok, vágányok sokasága. Fogyó leveleikkel nyárfák remegnek távolabb. A kocsik mellett zöld tányérsapkás határőrök. Csop határállomáson a felirat: „30 let — Osz- vopozsgyenyija zakarpatyja” — természetesen cirill betűkkel. Érdekes, hogy mindenki megérti a lényeget: harmincéves itt is a visszanyert szabadság. Ablakokban, plakátokon, , feliratokon később is mindenfelé a harmincas számot látjuk majd. Tíz kényelmesen berendezett hálókocsiból s két étkezőkocsiból álló szerelvényünket — a különvonatot — villanymozdony húzza. Végtelen ég alatt Végtelenbe vesző, tágas síkságokon fut, robog velünk a vonat. Beláthatatlanul hatalmas az ég felettünk körben, bármerre nézünk, mindig a végtelenség érzete erősödik bennünk. Később, valahol Lvov város előtt a mély sötét égen ki-kibújik a félhold. Lermontov-, Puskin-, Sevcsenko- és Jeszenyin-verseskötetet is hoztam magammal a hosszú útra. Kinyitom hát Jeszenyint, és ezt olvasom benne: „Túl a kiserdő barna sávján, sötétkék égi réteken a Holddal, a szépfürtű bárányt legelteti a végtelen.” Közben azt veszem észre, hogy hiába jön az éjszaka, az éjfél: kevesen alszanak el. Nem engedi ezt a kíváncsiság, a boldog izgalom, az éjszakai száguldás különössége. Valaki ezt mondja: — Te úristen, mennyit szenvedett a sokféle háborútól ez a vidék! S egy másik utasunk megkérdezi: — Milyen város Kijev? Hallom aztán, hogy valaki mesél neki az ukránok fővárosáról, lelkesedéssel. fis Habarovszkig? Tűnődöm, hosszan: hogy lehet megfoghatóvá tenni a távolságokat? Megvan! Ha viszonyítunk! Messze van Kijev, beláthatatlan messzeségben? Legalább még tíz órán keresztül száguldhatunk odáig megállás nélkül? De hol lesz azután Moszkva? Hisz csak tizenkét órás rohanás után érhetjük el! S ha még onnan is tovább utazhatnánk? Ha elérnénk Kazány, Szverdlovszk, Omszk. Novoszibirszk, Kraszno- jarksz városát? És ha a Bajkál- tó mellett elhaladva, Habarovszkig is eljutnánk? Ez már majdnem a Japán-tenger mellett van... Messzire van hát hozzánk Kijev? Nem: itt található a szomszédban. Erről beszélgetünk közvetlen szomszédaimmal: Szabó Józseffel és Pancz Jánossal. — Mekkora ország! — mondják felsóhajtva, szinte egyszerre. Én meg azt mondom: — Biok, a költő így énekelt róla: „Ismerjük útját a gyötrettetésnek, ó, én Oroszhoz nőm! Tatárnyillal vert át az ősi végzet a nagy úton.” Voznye- szevszkij meg ezt írta: „Kigyűjtött föl tatáridőkben? Milyen madárhad szállt föléd? Korán asszonnyá érlelődve keserű sorssal vert az ég.” A puszta ősszel Még csak ősz van, de itt gyakran tombol a tél ezekben az október végi napokban. Most szerencsénk van: aránylag szép az idő; szűnik az esőzés; még a reggeli nap is kész üdvözölni bennünket egy röpke kis időre. Az orosz földeknek aligha volt valaha értőbb barátja, mint Tur- genyev, az író. Milyen szépen, szívetszorító melegséggel ír arról, hogy milyen errefelé ősszel puszta! „Sem szél, sem Nap,sem fény, sem árnyék, sem nesz, sem mozgás nincsen; a puha levegőben elárad a bor szagához hasonló őszi szag; finom köd ül a távoli, sárga mezőkön.” A halhatatlan dalok földjén Közben hallom, hogy a folyosó végén halkan dalt dúdol a barátságvonat egyik utasa:. „Lovamat kötöttem piros almafához, magamat kötöttem gyenge violához. Lovamat eloldom, mikor a Hold kél fel, tetőled violám, csak a halál old el.” Belémhasít a felismerés: ez a végenincs, sárgásbarna, egyhangú táj, szülője volt a gyönyörű népdaloknak. Csakis ez hozhatta ki ebből az emberünkből is, ez a hatás, a bizonyára kedvenc dalt. Igen, így lehet... Igaza van Gorkijnak, a nagy szovjet-orosz írónak, amikor így ír: „Ukrajna népköltészete a szépség apoteozisa. Az ukrán nép a rabság ;és az elnyomás évszázadain át mentette géniuszának értékes kincseit. Nézzétek, milyen gyengéd és dallamos világ tárul fel halhatatlan dalaiban.” „Hej, legények, jó legények, a szekeret megkenjétek, hozzátok hát a szerszámot, szürke ökröt befogjátok!” A vándor bandurá- sok és a rongyos kobzosok énekelték az ilyen, s hasonló dalokat a parasztok között. És az ukránok Petőfije, Tarasz Sev- csenko hogy szerette hallgatni a népiéleknek ezt a közvetlen, szívvel teli megnyilvánulását! Látom magam előtt a múlt századi csumákokat, a nehéz sorsú. fuvarozó szekereseket, akik csak mennek, csak mennek, nyikorgó járművükön ülve a kita- pinthatatlan és ismeretlen ég alatt, ökreikkel együtt cipelve tengernyi gondjukat. Brigádnapló otthonról Közben már előzőleg szól valaki: menjek már be az egyik fülkébe, van ott egy érdekes dolog. A Kecskeméti Konzervgyár kettes telepének dolgozói közül vannak itt többen is. Sebők Ist- vánné előveszi a Gagarin brigád, naplóját; magukkal hozták a Szovjetunióba. Megkeresik — mondják — a hős űrhajós sírját, s valakivel íratnak be a naplójukba is. Csinálnak hozzá fényképet, az is gazdagítja majd a naplót. Belelapozok a vaskos, bekötött füzetbe. 130 óra társadalmi munka, nyugdíjasok pat- ronálása, önálló és egyéni tanulás stb. Ezekről olvasok oldalain. Ki mire kiváncsi? Ha nem figyelnék másokra különösebben, akkor is eljutna hozzám sok minden a beszélgetésekből. De odafigyelek, sőt faggatom is időnként útitársaimat: ki miért megy Moszkvába, Kijevbe, mire kíváncsi leginkább, s mit vár az úttól? A válaszok sokfélék. Sinka Gyula la- josmizsei főkönyvelőt a múzeumok és műemlékek csalogatják leginkább. Márkus Margit, a tassi Petőfi Tsz dolgozója már ■ sokat hallott, olvasott a szovjet fővárosról, de nem látta még. Most izgul: biztosan szép élményekben lesz része. — Leginkább mi érdekli mégis? — kérdezem. Ez a válasz: — Hát, úgy az egész utazás, az összes látnivaló, együttvéve. A nevek említése nélkül írok ide még néhány érdekesnek talált választ: — Faipari ember vagyok." Ha lesz rá mód, megnézem a szovjet bútorgyártást. — A Vörös tér izgat. Hatalmas és gyönyörű lehet, ezt a tévéközvetítésekből következtetem. — Én Lenin elvtársat szeretném látni a mauzóleumban. El se akarom hinni, hogy ebben részem lehet. — Én' többször jártam már ott; de mindig látok újat. — Engem a Kreml kincsei érdekelnek. Amit erről hallottam, szinte hihetetlen. — Én balettelőadást szeretnék látni. Varga Mihály (Folytatjuk)
