Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-06 / 285. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. december 6. ESZMECSERE A MUNKAHELYI DEMOKRÁCIÁRÓL A vállalati szervezet jelentősége Elektrotechnikai termékek Nyíregyházán az Elektroakusztikai Gyár Uni- verzil gyáregységében az idén 75 millió forint értékben hangsugárzókat, hangerősítőket, diszpécsertelefonokat állítanak elő. A gyár dolgozói a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy december 10-re teljesítik az éves tervüket, az önköltségüket 5 százalékkal, a selejtfet pedig — a megengedetthez képest — fél százalékkal csökkentik. Vállalásuk időarányos részét maradéktalanul teljesítették. (MTI foto: Balogh P. László felvétele — KS.) ALIBIVEL PRÓBÁLKOZOTT Elítélték a gázoló cserbenhagyót Még 1974. augusztus 21-én történt. Este 22 óra után — a műszak végeztével — a Kiskunfélegyházi Villamosszigetelő- és Műanyaggyár 2. számú gyáregységéből a dolgozók hazafelé igyekez-1 tek. Köztük volt Molnár Mária 19 éves, és Vidács Erzsébet 23 éves gyári munkás, akik kerékpárjukkal mentek lakásukra. Elől Vidács Erzsébet, mögötte társa haladt. A gyár az E—5-ös főútvonal mellett van. Környéke jól kivilágított, a neonlámpák az úttestre is fényt vetettek. Ebben,,'az, időben Szeged -felől Kiskunfel- egyháZcf,Ibeítérölétör féíé^kÖHék'é3" dett e^’-^zmélygétJkSifálptífhfly-0' nek vezetője a ió látási viszonyok ellenére a kerékpárosokat elgázolta. Mindketten földre zuhantak. Molnár Mária 8 napon túl gyógyuló csonttöréses, Vidács Erzsébet 8 napon belüli zúzódá- sos sérülést szenvedett. A gépkocsi vezetője észlelte — észlelnie kellett — a közúti balesetet, mégis a kellő segítség megadása, nélkül a helyszínről elmenekült. A személygépkocsi vezetője ismeretlen volt. * A nyomozó hatóságnak nehéz dolga akadt, szinte a semmiből kellett kiindulni. Kecskemétről a közlekedési rendőrség nyomban a helyszínre sietett, a feltalálható nyomokat rögzítette. Az úttesten feltehetően a gázoló gépkocsitól származó .világoskék zománcdarabokat találtak, s olyan gyanú is felmerült, hogy a balesetet Skoda gyártmányú autó okolhatta. Az országos körözés, nyomban megindult. Időközben a budapesti XXI. kerületi rendőrkapitányságon egy Kócsó Antal nevű személy tett bejelentést. Elmondta, hogy a baleset időpontjában motorral közlekedett a kiskunfélegyházi műanyaggyárnál, amikor ismeretlen, kék színű Skoda-Octávia megelőzte, majdnem elgázolta. A gépkocsiban két személy ült. Látta, hogy a gépkocsi továbbhaladva két kerékpáros nőnek ütközött, azokat ‘ földre taszította, majd megállás nélkül a helyszínről elmenekült. Másnap reggel Kiskunfélegyházán, a Rákóczi utcában egy sérült CH 63—93. rendszámú kék színű, elhagyott '.Skoda-Octáviát találtak. A szélvédő üveg egy része, a jobb első lámpa volt kitörve. a keret hiányzott. A jobb első lökhárítón zöldes felkenődés volt. feltehetően az elgázolt kerékpártól. A forgalmi rendszámról megállapították, hogy a személygépkocsi tulajdonosa Steirich János betanított munkás. A gyanúba vett személyt a rendőrség nyopi- ban kihallgatta, aki azonban alibire hivatkozott. Előadta, hogy a baleset estéjén gépkocsijával Kiskunfélegyházán közlekedett, 20 óra 30 perc körüli időben gépkocsiját a szálloda előtti parkíro- zóhel.ven hagyta lezárva és sétálni indult. 35—45 perc múlva tért vissza a papírozóhelyre, de az autót nem találta ott. ellopták. Ha a gépkocsival balesetet okoztak. az nem ő volt. hanem aki a járművet ellopta. Még aznap este a gépkocsi keresésére indult, de nem találta. Másnap reggel újbóli keresére a Rákóczi utcában rátalált kocsijára. Teljesítették vállalásukat Minthogy Steirich János alibivel próbálkozott, azt kellett bizonyítani, hogy ki volt az elkövető. Steirich János ingét, nadrágját a BM Bűnügyi Technikai Intézethez küldték vizsgálatra. A géptávírón adott vélemény szerint az eltört szélvédő üveg szemcséi egyeztek a nadrágban, illetve ingben talált üvegszilánkokkal. Sőt ugyanilyen üvegdarabkákat találtak Steirich János hajában is. Ezek egyértelművé tették, hogy a baleset időpontjában Steirich János a gépkocsiban tartózkodott. A kérdés most már az vo)b hogy a ' Kócsó• ' Ajit3l..., áUal megjelölt két szenMsr fezül ki wzette a ^emélj^ebKoclíl?TÉ?Óf3A ?gy sor személy kihallgatása következett a gépkocsi feltalálására, és Steirich | János délutáni, illetve esti tartózkodási helyeinek egyeztetésére. Megállapították, hogy a délutáni órákban hárman voltak, különböző szórakozóhelyeken szeszes italt fogyasztottak. Az esti órákban már csak ketten — Steirich János és Ficsor István — közlekedett a gépkocsival. Steirich János a Bűnügyi Technikai Intézet szakvéleménye, és az összegyűjtött egyéb bizonyíték elétárása után töredelmes vallomást tett. Előadta, hogy a balesetet megelőzően Ficsor Istvánnal Csengéiéről jöttek Kiskunfélegyházára. A volán mellett ő ült, s a műanyaggyárhoz érkezve látta a két kerékpáros nőt de már az utolsó pillanatban. Mellettük elhaladva koppanást hallott, a szélvédő üveg széttört. Nagyon megijedt. ezért menekült el a helyszínről. Beismerését alátámasztotta Kócsó Antal tanúkihallgatása, aki azt vallotta, hogy a vezető zömök személy volt. E személyleírás’ rá- illett Steirich Jánosra. Az ügyészség részvételével tartott bizonyítási kísérlet során Steirich János a helyszínen megmutatta az ütközési helyzetet, azt, hogy a gépkocsit hol helyezte el Kiskunfélegyházán. a Rákóczi utcában, és hogyán hagyta őrizetlenül, a lopás látszatát keltve. Tisztázódott Steirich János előélete is. Kiderült, hogy korábban 5 alkalommal volt büntetve. Ezek után a Bács-Kiskun megyei Főügyészség Steirich János ellen segítségnyújtás elmulasztása bűntett és ittas állalpotban elkövetett súlyos testi sértést okozó, gondatlanul elkövetett közlekedési vétség miatt emelt vádat. * A Kecskeméti Járásbíróság a napokban hozott az ügyben ítéletet. A tárgyalás eredménye alaipján Steirich János' bűncselekményeit minden vonatkozásban bizonyították. A bíróság a vádlott bűnösségét a vádiratban említett bűncselekményekben megállapította, és megbüntette. Ennek során főbüntetésül 2 évi és 4 hónapi fegyházat, ugyanakkor a letartóztatásban eltöltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Mellékbüntetésül 2000 forinl pénzbüntetést szabott ki. s a vádlottat valamennyi járműkategóriára kiterjedően 5 évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosbításért, vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek. A bíróság a vádlott előzetes letartóztatását a jogerős határozatig fenntartotta. Dr. Tasnádi Elek megyei közlekedési ügyész A KPM Kecskeméti Közúti Igazgatósága a napokban értékelte a 30 év — 30 óra mozgalomban végzett munkát. Az igazgatóság dolgozói a méhesla- posi iskolának és óvodának, valamint a Ferenczy utcai bölcsődének 300 óra társadalmi munkát végeztek. A KISZ tagjai a kézilabdapálya kialakításán 210 órát dolgoztak. A Bocskay utcai központ, a géptelep és a kecskeméti üzemmérnökség rendezésére, csinosítására 2450 óra társadalmi munkát fordítottak. Az igazgatóság Csanády György nevét viselő szocialista brigádja összeállította a 30 év útügyi krónikáját, amelyből jól sikerült házi vetélkedőt rendeztek. " A vetélkedőn rCsjí Nagyi.;Pál, >.• a KPM 'Kecskeméti KözútiTgaz- 'gátóságártáfkr' .vezetője 'bejéleníet- r te, hogy az igazgatóság dolgozói teljesítették a mozgalcmbanVál- lalt 3100 óra társadalmi munkát. Kézenfekvő igazság, hogy mivel a munkahelyi demokrácia csakis a munkahelyeken valósulhat meg — szemben a szocialista demokráciával, melynek sokféle létezési terepe található —, a vállalati gyáregységi, üzemi, műhelyi szervezetnek nagy befolyása van működésére. Akadályozhatja vagy éppen segítheti kibontakozását, gyakorlását, hozzátehet és elvehet a munkahelyi demokráciához, demokráciából. E kézenfekvő igazság elfogadását, ha általánosságban esik szó róla, szinte senki sem tagadja meg. Amikor azonban konkrétan, egy munkahelyre alkalmazva kellene érvényesíteni ezt az elvet, tamáskodók és ellen-, zők népes táborába ütközünk. Hamis okoskodás Érvelésünk így hangzik: két különböző dolog a vállalat, mint szervezett termelő egység, s mint emberi közösség tevékenykedése. Valójában elválaszthatók egymástól? Vagy az okozza a félre- . értéseket, féremagyarázásokat, hogy bizonyos kérdésekben az alá- és fölérendelt viszonynak megfelelően az utasítások, más ügyekben a demokratizmus kerül előtérbe? Ahol túl képlékeny, laza a vállalati szervezet fölépítése és. működése, ott a munkahelyi demokrácia sem lehet több puszta formalitásnál. Ahol viszont túlzottan, szervezett, minden apró részletre kiterjedő a szabályozás, ott a merev szervezet bénítja meg a demokrácia érvényesülését. Jöjjön ezek után a középút, mint megoldás? önállóság, felelősséggel Némi leegyszerűsítést megengedve a munkahelyi. demokrácia 1 értelme nem az, hogy kibeszélhessék njágbkat afcfduíbefek, .hanem az aktív részvétel a munka, s a munka körülményeinek tökéletesítésében, a közösség gondolkodásának, magatartásának formálásában. Ez utóbbiak kedvező feltételeit sok minden adja, egyebek között a jó' vállalati szervezet is. Mihez kezdhet az a vezető a demokrácia fórumain elhangzott észrevételekkel, javaslatokkal, akinek a vállalati szervezet jelentéktelen jogokat ad csupán? Legjobb esetben továbbítja azt, amit beosztottjai elmondtak. És vár. Vagy történik valami, vagy nem. Mert ez, és áz az osztály, főosztály az illetékes, s nem ő. Holott legjobban ő tudja — az ő ismeretei a legkonkrétabbak —, mit kellene tenni. De nem teheti. Nihcs jogköre hozzá. Várnak az emberek is, s mikor látják, hogy nem történik semmi, legyintenek. | Kár a szóért, vélik, s következő alkalommal már hallgatnak. Közben az osztály, a főosztály íróasztaltól íróasztalig vándoroltatja az ügyet, s teheti, mert jogköre — melyet a vállalati szervezet ad — nem párosul felelősséggel, legalábbis ilyen tekintetben nem. Ráülhet a javaslatokra, észrevételekre büntetlenül. Jogkör és felelősség együtt ér tehát, valamit, s e társítást a vállalati szervezet végezheti el. Természetesen csak akkor, ha az osztály, a főosztály felettesei is — az igazgatóig bezárólag — megadták az önállóságot, ha érvényesítik, számon- 1 kérik a felelősséget. Az alapoknál kezdve A vállalatok túlnyomó részénél — amint azt különböző minisztériumi vizsgálatok megállapították — ma még összekeverednek a régi, idejétmúlt szervezési, irányítási módszerek az újakkal, a korszerűekkel. Ez részben elfogadható," ám . korántsem ano&cg«. nyira, Jhogy ^.hosszúi ..ideig f'énn- H maradjgo garazrtáliaRfitóJnösgbif — Ott tölti be feladatát a válla-1 lati szervezet, ahol szívós munkával kialakították az áttekintCigányok IV. Tanulmány a további cselekvéshez Az előzőekben beszámoltunk a kiskunmaj- sai cigánytelepen és a már emberibb körülmények között, a nagyközségben élő családoknál tett látogatásunkról. Mégis csak nagyjából érzékeltettük annak a problémának a nagyságát, bonyolultságát, amelynek megoldására Kískunmajsán is sok erőfeszítés és előrehaladás történt a Politikai Bizottság 1961. évi határozata óta. hetőséget — mind az emberek, mind az ügyek szempontjából —, a jogok, kötelességek, döntések, intézkedések egymásba kapcsolódó rendszerét. Ahol minden észrevételt, javaslatot, ami csak elhangzik a . munkahelyi demokrácia közvetett és közvetlen fórumain, van kinek címezni, s a címzettnek kötelessége a válasz- . adás, a cselekvés. Mindenki a maga dolgát Ehhez elsősorban az kell, hogy ne csak elvégezze mindenki a maga dolgát, hanem pontosan tudja, mi az ő dolga! Játék lenne a szavakkal? Sűrűn hallott panasz, hogy rengeteg a teendő, nagy „a hajtás”. Jogos kérdés: mennyi ebben a látszatmunka, a fölös tevékenység? A tökéletlen szer- , vezet szülte párhuzamosság, az idejétmúlt módszerek okozta üresjárat? Legtöbbször ezeken a helyeken érzik úgy, hogy a munkahelyi demokrácia nem forrása, hanem nehezítője a vállalati tevékenység javításának, holott az akadály maga a vállalati szervezet! összhangot teremteni nem könnyű, s nem egyszerre végrehajtható feladat. A tétlenségnél, a várakozásnál azonban nincs rosszabb. Mégis, a vállalatok egy része tétlen szemlélője saját küszködésének, a szervezet és a demokrácia összehangolatlanságának, s nem érti, miért nem jut az ötről a hatra. A korszerű módszerek, modellek ismertek, elérhetők a vállalati szervezet átalakításához. Növekszik ugyan az érdeklődés irántuk, de a gyorsabb tempó nem indokolatlan kivánalom. A tétlenséggel, tétova- sággal elvesztegetett idő árát a (mupkahelyi közösség fizeti meg. Azzal, ^hogy lehetőségei,, glatt rpa.- ' .rád teljesítménye, fejlődése, mind, a tudatformálásban, mind az értékteremtésben. M. O. Mennyire így van, arról a helyi tanács végrehajtó bizottságának pzon az ülésén volt alkalmunk meggyőződni, ahol a telep mihamarabbi felszámolásáról, s a cigánylakosság helyzetének, életkörülményeinek megjavításával összefüggő valamennyi kérdésről tanácskozott a testület. A tárgyalás alapjául egy 54 oldalas előterjesztés szolgált. Előterjesztés? Nem, inkább tanulmány, amely — a téma helyi feldolgozását illetően — alighanem egyedülálló az országban. Előzményéről annyit: a nagyközségi tanács abból kiindulva, hogy a további tettek, hatékony intézkedések alapja a pontos helyzetismeret, ideiglenes bizottságot hozott létre a cigánylakosság élet- és munkakörülményei- nek tüzetes felmérésére. A nem kis feladatot pedig — egész nyári szabadságának feláldozásával — Balogh Ödön, a Kiskunfélegyházán lakó, de Majsán tanító, s 1962. óta főleg a cigánygyermekeket oktató-nevelő pedagógus végezte el. Nagy szakértelemmel, s a Politikai Bizottság határozatának lényegét mélységesen át- prző ügyszeretettel. Tanulmánya átdolgozással, bővítéssel bizonyára önálló kötetként is hasznos és érdekes olvasmány lenne. íme, csak egy részlet a téma bevezetőjéből: „... A telepen élők kivétel nélkül cigány anyanyelvűek, akiket a közvélemény — a cigano- lógia tanításával ellentétben — tévesen nevez „oláh cigány”- nak. Cigányaink a „gurvara” nyelvjárást beszélik, megyénk, valamint Nógrád és Borsod meggye északi részén élő társaikhoz hasonlóan. Tehát a hazai cigányság nyelve nem egységes. A telepiek önmagukat „masar” (sátoros) cigányoknak mondják, míg a nagyközség belterületére költözött társaikat „raj manus”- oknak (úri ember) nevezik. Az ellenszenv, s a villongás gyakori közöttük, amit az »életszínvonaluk, életfelfogásuk különbözősége okoz. Mindkét fél önmagát tartja „caco rom”-nak, igazi, valóságos cigánynak, összeveszésük- kor a legnagyobb sértés, ha egymást „kalo”-nak (fekete) nevezik. E háborúskodás ellenére a „masar” és a „raj manus” cigányok mégis összeházasodnak; a szerelem elsimítja az ellentétet - Szinte törvényszerű, hogy ilyen házasságkötéskor a „raj manus”- ok nem térnek vissza a telepre .. .” A cigányok mindmáig megőrzött hagyományait, s az olyan sajátosságait felvillantó mozzanatok —, mint például a | nyelvük, vérmérsékletük, lelkületűk, vagy az ősi foglalkozásukra utaló vezetéknevük (a Majsán élők 90 százaléka Kolompár) — mellett a tanulmánynak mégis az a lényege, hogy rendkívül részletesen számba veszi a jelenlegi helyzetüket. Mondhatni, a legidősebbtől a csecsemőig bezárólag mintegy „feltérképezi”, „leltárba” veszi mind a cigánytelepen élő, mind a nagyközségben új élethez kezdett cigánylakosokat. Külön-külön táblázatokon szemlélteti a korosztályok szerinti és a nemenkéni megoszlásukat. Ebből kitűnik egyebek között, hogy ez év július 31-én a telepen 50 családban 229, a község belterületén 36 családban 155 személy él. S ez utóbbi adat mellé hadd idézzük a felmérésből: „Nagyközségünk belterületén 1970 előtt elszórtan hat cigány anyanyelvű család lakott. E családok örvendetesen az asszimilálódás útjára léptek; óvónő és szakmunkások kerültek ki közülük...” A táblázatokat követő elemzés végeredményeként pedig az egészségtelen életmódjukra, körülményeikre utaló meghökkentő adatok: a cigánytelep! lakosok átlagos életkora nem éri el a 22 évet, a belterületen élőké még ennél Is kedvezőtlenebb. (A belterületi 155 lakos között 70 éven felüli egy sincs, 55—70 korosztályú kettő, s 40—50 éves korosztályúak is mindössze kilencen akadnak.) Ugyanilyen, egyénekre menően részletes és elemző helyzetképet ad az előterjesztés a cigányok munkavállalásáról, lakás- valamint szociális- és kulturális viszonyaikról stb. Mindezek ösz- szefoglalásaként pedig a következtetések: ágazatonként külön- i külön, 17 oldalon tételesen felsorolva az adott helyzet diktálta teendők. A téma több órás tárgyalása során sok elismerés hangzott el az előterjesztést illetően. S nem véletlen, hogy rendkívül sokoldalú és mélyreható volt a vita, amelyből érzékeltetésül íme, csak egy-két példa: A testület egyik tagja a cigányok munkavállalásával kapcsolatban arra’ figyelmeztetett, hogy nem segíti elő és főleg nem javítja a cigányok munkaerkölcsét a puszta szó, hiszen az elhelyezkedésüket is nehezítik az előítéletek. Eléggé általános, hogy a munkahelyi vezetők viszolyognak a foglalkoztatásuktól, holott ugyanakkor munkaerőhiányról panaszkodnak.. Példa hangzott el rá, hogy még az érettségizett cigányfiatalt is csak fenntartással, próbaidőre volt hajlandó alkalmazni az egyik ilyen cég. Egy további, hasonló, példát Á. Furus István említett. A szakszövetkezet, ahol dolgozik, egy 40 tagú, paksi cigánybrigádot foglalkoztat. — Nem hinném, hogT^Jíiely- beli cigánylakosok közül ne lehetne szervezni ugyanilyen kollektívát — mondotta. — Sokba kerül nekünk a paksi brigád szállítása, elszállásolása. Pedig idehaza csak egy olyan személyt kellene találnunk, akinek adnak a szavára, aki kézben tudná tartani a brigádot. Mi már ismerjük a gondokat, tudjuk, milyen bajban lett volna a szakszövetkezet, ha nincs ez a nevére is büszke cigánybrigád... Hasonlóan, sokféle megközelítésben bár, de valamennyi fel- szóllalás a lényeget, a cigányság életkörülményei javításának, így elsősorban a telep felszámolásának útját, módját latolgatta. A feladat nagy és bonyolult, céltudatosságot, emberséget, szívós türelmet ás nem utolsósorban anyagi eszközöket kíván. Alapként a további munkához rendelkezésre áll a tüzetes helyzetfelmérés, s a teendők ugyanilyen számbavétele. Most egy újabb ideiglenes bizottság a reális lehetőségekhez igazítva dolgozza fel, s a sürgősség és fontosság szerint csoportosítja a tanulmány 17 oldalán felsorakoztatott indítványokat. Aztán a helyi tanács jóváhagyó döntését követően az eddigieknél is összehangoltabb, hatékonyabb cselekvésre összpontosulhat a figyelem. Azért, hogy mint az a ma már szinte igaz sem volt kecskeméti erzsébetvárosi, vagy a kiskunfélegyházi bankfalui teleppel történt — pár év múlva Kískunmajsán is eltűnjön a marispusztai nyomortelep. Perny Irén Jy.
