Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

I 4 • PETŐFI NÉPE • 1974. december 5. A holnap technikája tegnapi eszközökkel? Mérlegen ' az EPSZER kommunistáinak munkája... Hány számjegyvezérlésfi szerszámgép található az ország szakmunkásképző intézeteiben, illetve az üzemi tanműhe­lyekben? — kérdeztem a minap a szakmunkásképzés egyik szakértőjét. A válasz: egyetlen ilyen gép van a csepeli szak- középiskolában. S a magyarázat: egy ilyen be­rendezés. szűkén számolva is másfél-két millió forintba kerül, s vajon melyik az az üzem, ahol ekkora összeget áldozhatnának a szakképzésre, a költségvetésből gazdálkodó állami intézetekről nem is beszélve. A gond hosszú évek ótá meg­oldatlan. A kisdiák, aki valami­lyen szakma megtanulására adta a fejét, két-három évig tanul, is­merkedik választott szakmája tudnivalóival és eszközeivel, gé­peivel. Az üzemi gyakorlatokon már fölsejlik előtte, hogy valami nincs rendben, valami — nem js lényegtelen — különbség találha­tó a tanműhelyben látott, megis­mert gépek és a termelőműhely­ben látott, megismert gépek és a termelőműhelvben található be­rendezések között. A gyanú az­tán a harmadik évben lesz, nem kis problémákat, kínos heteket, hónapokat okozó felismeréssé, amikor a harmadéves tanuló sza­bályos termelőmunkát végez az ismeretlen berendezéseken, ame­lyek mellett úgyszólván újra kell tanulnia a szakmát. Való igaz: a szűkös fejlesztési ^lapokkal bajlódó vállalatok, ha korszerű, igazán modern gépeket vásárolhatnak, akkor a termelő­műhelyekbe állítják azokat és oem a tanműhelybe. Még ott is, ahol nincs hiba a „szemlélet” körül, ahol tudják, hogy az okta­tásra fordított beruházások hosz- szabb távon bőségesen megtérül­nek. De hiába tudják, ha egyszer nincs pénz! Ráadásul nagyon sok helyen még a felismerésig sem jutottak el. Olyannyira, hogy a szakmunkásképzési alap létreho­zásáról szóló kormányhatározatot a legtöbb helyen csak fanyalog­va, „na, megint egy újabb teher!” felkiáltással hajtják végre. Igaz: a szakmunkásképzési alábbra tavaly és az idén befolyt 500 millió forint még nem elég a tanműhelyek korszerű felszere­lésére. A tulajdonképpeni korsze­rűsítésre ennek az összegnek csak a felét fordíthatják a vállalatok, a többi elmegy a különböző egyéb kiadásokra. Ez a negyed- milliárd is több száz tanműhely között oszlik szét, egyre-egyre te­hát viszonylag szerény összeg jut. De erre a pénzre' minden évben számíthatnak a vállalatok, s, hosz­A NÉPFRONT NAPIRENDJÉN A szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése A legkülönbözőbb szintű fórumokon mind több sző esik mostanában a szőlő- és gyümölcstermesztés helyzetéről. Az ok ismert: nincs minden .rendjén a termesztésfejlesztés te­rén. Országos ügyről van szó. Ezért természetes, hogy a népfrontmozgalom is napirendre tűzte a problémát, a segíte­ni akarás szándékával. szabb távon feltétlenül javulást kell hoznia az üzemi szakmun­kásképzésben. Más kérdés, hogy mi lesz „rövid távon”, hogyan, mi módon biztosítható a közel­jövő szakmunkás-generációjának felkészítése nemcsak a ma, ha­nem a holnap technikájára? (Zárójelben és igazán csak mel­lékesen említem, jiogy a nyáron alkalmam volt meglátogatni a párizsi Renault Művek üzemeinek iskoláját. A Renault-nak saját szerszámgéptervező intézete is van, s az ott kikísérletezett leg­újabb szerszámgépek — amelyek a sorozatgyártásának megkezdé­séről már döntöttek — első pél­dányait az üzemi tanműhelyben állították munkába. Abból a meg­fontolásból, hogy a mai tanulók, két év múlva ne jöjjenek zavar­ba, ha a Renault műhelyeiben majd ezekkel a gépekkel kell dol­gozniuk. Mert a Renault, a saját nevelésű szakmunkásainál nem tűri a betanulási időt.' ott a mun­kában a legfiatalabbaktól is azon- nel teljes intenzitást követelnek.) Felismerni, hogy az emberek, s különösen a fiatalok képzésére, oktatására fordított beruházások nem felesleges, nem improduktív kiadások — törvényszerű. A fel­ismerés azonban még nem elég. A beruházásokra pénz kell, még akkor is, ha ennek kamatait csak hosszú évek múltán könyvelhet­jük el bevételként. V. Cs. A varsói metró Lengyelország fővárosában a következő ötéves terv folyamán kezdenek hozzá a metró építé-' séhez. Az első vonal a „Varsó” kohászati kombinátot köti majd össze Natolinnál, Varsó egyik elővárosával, ahol most 150 000 ember számára épült új lakóte­lep. A metró hossza 23,5 kilomé­ter lesz. A X. kongresszus óta végzett munka tapasztalatait, eredmé­nyeit összegezték a papokban a Bács-Kiskun' megyei ÉPSZER Vállalat kommunistái. A taggyű­lés azzal kezdődött, hogy Kovács Sándor fiatal fizikai munkást egy­hangú döntés alapján felvették a párttagok sorába. Besenci Mihály szb-titkár elmondta róla, hogy szakszervezeti megbízatását pél­damutatóan végzi, s a közösséget érintő gondok megoldásából is ki­veszi a részék Két ajánlója pedig arról szólt, hogy a munkahelyen nyújtott teljesítménye is méltóvá teszi a párttagságra. Ezután került sor a vezetőség beszámolójára, amit Mészáros Gyula, a pártszervezet megbízott titkára olvasott fel. A nagy gond­dal, körültekintéssel összeállított számvetésből csakhamar kiderült, hogy a legfőbb kérdésekben kellő következetességgel képvisel­ték és érvényesítették a párt po­litikáját. A párt vezető szerepének erő­sítésében a ■ legdöntőbb változá­sok: hatékonyabbá vált az irá­nyítás, javult a gazdasági munka pártelíenőrzésének gyakorlata, rendszeresebbé tették a különbö­ző szintű vezetők beszámoltatását. Ugyanakkor erősödik az a gya-, korlat, hogy a vállalat egészét érintő gazdasági,, társadalompoli­tikai, kulturális kérdésekben a pártszervezet előzetesen kialakít­ja saját álláspontját. Mindez jól nyomon követhető például a vál­lalat jövőbeni profiljára, egész helyzetére vonatkozó koncepció megfogalmazásánál. íme a párt- szervezet véleménye: „ha lépést akarunk tartani és feladatainkat maradéktalanul teljesíteni akar­juk, akkor korszerű gépekre,, új technológiákra és a szakipari ka­pacitás nagyarányú fejlesztésére van szükség.” A beszámolóból, és a vitából is kitűnt, hogy ezzel a programmal a gazdasági vezetés, . de az ezernél magasabb létszá­mú munkáskollektíva is egyet­ért. Eredményes volt í az a munka is, amit a munkásosztály társa­dalmi szerepének növelésére vo­natkozó Központi Bizottsági ál­lásfoglalás helyi érvényesítéséért végzett a pártszervezet. Fejlesz­tették az üzemi, munkahelyi de­mokráciát, nagyobb lehetőséget teremtette a munkások művelő­déséhez, politikai, szakmai to­vábbképzésükhöz. A taggyűlés résztvevői megelé­gedéssel hallgatták, hogy a Köz­ponti Bizottság nőpolitikái hatá­rozata is a megvalósulás útján van. Egyre több nő kerül a Ve­zetés magasabb pontjaira — legu­tóbb például a kecskeméti főépí­tésvezetőség élére. Tavaly 53 nő vett részt szakmai és politikai képzésben. Elismerés illeti őket ezért a (munkáért is, amit a tár­sadalmi szervezetekben végeznek. A vállalat igyekezett jobb mun­kakörülményeket biztosítani a nők számára, de ez minden terü­leten nem járt eredménnyel. Fő­ként a telephelyeken dolgozó asszonyok, lányok helyzetén kell a jövőben javítani. Az ifjúsági törvény végrehajtá­sáról szólva Mészáros elvtárs a sok kedvező adat mellett egy ke­vésbé megnyugtató dologra is fel­hívta a figyelmet: a munkahelyi vezetők egyénileg nem igen fog­lalkoznak a fiatalokkal, pedig er­re igen nagy szükség lenne. A 95 tagú KISZ alápszervezet az utób­bi két évben szervezetileg és tar­talmi szempontból is megerősö­dött. Jól képviselik a fiatalok ér­dekeit, jelen vannak a Vállalat bel­ső életének minden . lényeges pontján. A pártszervezet belső életévéi kapcsolatban a beszámoló nagy teret szentelt a pártcsoportok mű­ködésének bemutatására. A X. kongresszus óta a párt a legki­sebb egységei sokat fejlődtek, a folyamatos politikai tevékenység bázishelyei lettek. Eredményes munkájuk nélkül aligha lehetett volna előre lépni a párton belüli demokrácia fejlesztése, a rend­szeres és gyors tájékoztatás, a szűkebb munkahelyi közösségek politikai hangulatának kedvező befolyásolása terén. Ugyanakkor a pártcsoportok­ban tesznek éleget személy sze­rinti megbízatásaiknak is a kom­munisták. Ott kapnak segítséget az eredményes munkához és első fokon abban a szűkebb kollektí­vában értékelik munkájukat is. A beszámoló név szerint is megdi­csérte Lene László, Kiss Sándor- né, Kovács János és Germán Sándor elvtársakat, akik csoport- bizalmiként példás munkát vé­gezték. A beszámolót követő vitában tizenketten. vettek részt. Legtöb­ben a vállalat gazdasági helyze­tével foglalkoztak, véleményt mondtak a pártszervezet gazda­ságirányító'munkájáról és java­solták a még következetesebb el­lenőrzést, beszámoltatást. Aszalós Lajos főépítésvezető a fiatal szak­munkások megtartásáról beszélt. Még gyakran előfordul — mond­ta, hogy egyszer „hajrában” dol­goznak, máskor meg túlzott nyu­galom uralkodik. Lévai Kálmán a gépkezelő utánpótlást sürgette, mert ha erről nem gondoskod­nak, akkor hiába kápnak korsze­rű gépeket. A felszólalók véleményt mond­tak a pártvezetőség négyéves munkájáról is. Az értékelés ösz- sáességében pozitív. Amiben ja­vítani lehet még a munkát: kö­vetkezetesebben érvényesítsék a pártszervezet véleményezési jog­körét és a jövőben gyakrabban térjenek vissza a helyi határoza­tok végrehajtásának ellenőrzésé­re. A vita ■ lezárása előtt két szót Sibalin István, a városi pártbi­zottság munkatársa, aki ismertet­te a felsőbb pártszerv minősítő véleményét. A tömör összegzés lényege: eredményes munkát vé­geztek az ÉPSZER kommunistái a X. kongresszus óta. Most azt várják tőlük, hogy a gazdasági vezetéssel összefogva sikeresen mozgósítsák a vállalat munkás­kollektíváját az új feladatok megvalósítására és a még el nem végzett munkák mielőbbi befeje­zésére. Szabó Attila Cigányok III. Az emberibb élet útján A telepi látogatás hatása nyomasztó. Bele- borzong az ember, ha rágondol: milyen kínt, szenvedést tartogat az ottaniaknak a tél... — Ilyenkor rendszerint megsokasodik a, segélyt kérők száma. Bár a munkáért jelent­keznének így és el is foglalnák a felkínált he­lyet! Hisz’ nekik lenne könnyebb*' De olyan nehezen megérthető, nyughatatlan vérű em­berek ... — töri meg a csendet hasonló gon­dolataival Czirkó Jolán, a Kiskunmajsai Nagyközségi Tanács szociálpolitikai- előadó­ja, akivel ezúttal ígéretesebb látogatóba, a te­lepi életformából kiszakadt családokhoz tar­tunk. Mint hírül adtuk, legutóbb Csá- volyon, az Egyesülés Tsz-ben tar­tottak ilyen céllal .országos jelle­gű népfronttanácskozást. A Ha­zafias Népfront Országos Taná­csának falu- és szövetkezetpoliti­kai munkaközössége, dr. Molnár Frigyesnek, a SZÖVOSZ és a munkaközösség elnökének vezeté­sével, helyszíni látogatáson vitat­ta meg, hogy a népfrontmozga­lom, szervező tevékenységével, miként járulhat hozzá a szőlő- és gyümölcsfélék termesztésének korszerűsítéséhez, és ezáltal az ellátás javításához. Dr. Gyúró Ferenc, a Kertészeti Egyetem rektorhelyettese referált az ezzel kapcsolatos kormány- programról. Ismertette a végre­hajtást gátló növénybiológiai, műszaki, és ökonómiai tényező­ket. Azután a munkaközösség el­méleti és gyakorlati szakemberei mondták el véleményüket. Töb­bek között felszólalt Szemok Jó­zsef, á Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának alelnöke, Babits Antal, a csávolyi tsz elnöke, a Népfront Országos Tanácsának tagja, Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára. Véle­ményt mondtak Csongrád és Pest megyei tsz-elnökök. a Bács-Kis­kun megyei és a bajai járási pártbizottságok képviselői. A referátumból és a vitából egyaránt kitűnt, hogy a termelői érdekek miatt kívánatos a tele­pítőknek nyújtandó állami támo­gatás felülvizsgálatéi, csakúgy, mint a bortörvény, és az egész felvásárlási konstrukció revízió­ja, módosítása. A konkrét példák, érvek sora hangzptt el. Az ország legnagyobb összefüggő szőlőterületén, Bács- Kiskunban például- az ültetvé­nyek jó része közepes vagy na­gyon gyenge állagú. A kiskunsági homokhátsági tsz-ek mintegy 30 százalékában szinte évről évre veszteséges, s további 20 százalé­kában is alig hoz valami hasz­not a szőlő. Csak ahol kiépült a termelés teljes vertikuma — pél­dául a csávolyi Egyesülés Tsz- ben —. ott térül vissza olyan összeg a borértékesítésből, hogy a bővített újratermelésre is futja belőle. A vertikális fejlesztésé­ben viszont a termelőszövetkeze­tek erősen elmaradtak. Gond a szakmunkáshiány, a fajtaváltást akadályozza a nem A mexikói költők, amikor megénekelték hazájuk fővárosát, mindig elragadtatással szóltak a város áttetsző, tiszta égboltjá­ról. Valaha olyan is volt... Az UNESCO nemrég közzétett vizs­gálati adatai szerint Mexikóvá­ros levegőjének szennyezettsége megfelelő szaporítóanyag-ellátás, óriási gondokat okoz a boripari tárolókapacitás hiánya. Szélesíte­ni kell a boripar és a tsz-ek kö­zötti kooperációt, de úgy — han­goztatták —, hogy e kapcsolat valóban őszinte, korrekt legyen. Csökken a gyümölcstermelés is. Különösen káros a barackfélék csökkenése. Vonatkozik ez a kis­kunsági kajszira, csakúgy, mint a csongrádi őszibarackra. Sok szó esett a kiskertmozga­lomról is. Mint elmondták, or­szágosan a szőlő- és gyümölcsfé­lék mintegy 50 százalékát a'ház­táji jellegű kiskertek adják. Ugyanakkor a kertészkedő kister­melők nem kapnak megfelelő szakmai segítséget, facsemetéket, oltványokat, dugványokat a mun­kához. Pedig kívánatos a kisker­tek bővítése is. például munkás-' kertszövetkezetek formájában. Annak érdekében, hogy a meg­növekedett fogyasztói igényeket a kívánt árszínvonalon és minőség­ben kielégíthessük, végre kell hajtani a kormányprogramot. Rö­viden: gyorsítani kell a fejlesz­tést. növelni kell a termelés gaz­daságosságát. az üzemi érdekelt­séget. Az eddigi gyakorlati tapaszta­latokat fel kell használni az ötö­dik ötéves terv készítése során. A csávolyi tanácskozás is a gya­korlati tapasztalatokat, problémá­kat összegezte. A vita anyagát dokumentumként fogadták el, s az illetékes állami szerveknek is átadják. A közös célért sókat tehet a maga sajátos eszközeivel a nép­frontmozgalom is. Miként? Pél­dául a lakosság fokozott tájékoz­tatásával: a munkaközösségeiben és a különböző szintű bizottságai­ban tevékenykedő társadalmi ak­tivisták közreműködésével. Szor­galmazhatja, mozgósíthatja a szo­cialista nagyüzemek, a feldolgo­zó, a forgalmazó vállalatok szak­embereit és a kistermelőket a népgazdasági feladat közös iheg- oldására. Persze a hatékony álla­mi támogatás nem maradhat el. A társadalmi érdeken minde­nekelőtt a hazai fogyasztás, a korszerű táplálkozás iránti igé­nyek kielégítését kell érteni, de a külföldi piaci igények jobb kielé­gítésé sem lehet közömbös szem­pont. R. M. a megengedett normának száz­szorosát' éri el. A szakemberek azt állítják, hogy e városban a puszta lélegzés során annyi füst kerül az ember tüdejébe, mint­ha naponta két csomag cigaret­tát szívna el. Majd így foltatja: — Kivételek. mindig vannak, így újabb és újabb követői is azoknak, akik már emberibb kö'- rülmének között, a községben laknak. Az egyik ilyen követő Rostás János, aki például évek óta a szegedi építőknél dolgozik. Még a telepre jár haza, ahonnan szabadulni akar. Ö is építkezni szeretne... Közben úticélunk első állomá­sához érkeztünk. Kolompár Lász- lóék Ág utca 6. szám alatti há­zát szemrevételezzük. Újszerű, de bizony már kissé elhanyagolt épület. A kitörtj ablakokat újság­papír pótolja, gondatlan az ud­vara, az ásót nem látott kertben limlomok, rongyok hevernek szanaszéjjel. Lássuk azonban odabentről is! Az udvaron hancúrozó és ba- rátkozásra kész négy mosdatlan lurkó szegődik mellénk, s nyo­mul utánunk a konyhába. A be­rendezés és rend itt megjárja: téglalábakon álló . tűzhely, né­hány fekhely és egy nagy, festett konyhaszekrény. A tisztaság vi­szonylagos: a seprés nyomát a burkolatokra lerakodott por jelzi, az ajtó-ablak, s a szekrény alapos lemosásért áhítozik. — Mikor költöztek ide? — kérdem a háziasszonyt, akinek 36. éves korán ugyancsak meglepő-’ döm. Mert olyan ráncos, véz- nácska és megviselt, hogy leg­alább 60 évesnek néztem. — Két éve volt áprilisban, az­óta lakunk itt. De sokat kell fi­zetni a házért, minden hónapban 250 forintot. És mi az a 30 fo­rint, amit a férjem táppénzt egy napra kap? Ott van, már két , hónapja beteg, menni kell neki a kórházba... — mutat a tűzhely mögötti ágyra, ahol — védeke­zésül a telelni behúzódott legyek ellen,, az arcára borított kalap­tól nem vettük észre eddig — a beteg gazda fekszik. — Ha dolgozni bír nem sokat keres akkor se, mert udvaros a MEZÖGÉP-nél, 7 forint 90 fillér az órabére és amit a gyerekekre kap ... Nincs ennivaló és pénz se a háznál, máma is csak egy kis kenyérkét ettek a gyere­kek ... Amikor van pénz, szok­tunk főzni húst is ... — Hány gyerekük van? — Hogy énnekem? Hét van. Legkisebb a Jancsika, az három éves, Valéria a legöregebb, ő -19 és neki is van gyereke, de az ura elhagyta ,.. \ Miután azt firtatom, Valéria dolgozik-e, hiszen ő könnyíthet­ne a család gondján, Kolompár- né megütközve közli: hogyan kérdezhetek ilyet, nem bír dol­gozni, gyenge lány az nagyon. Most éppen szomszédol valahol. A sorban utána következő három gyerek meg iskolában van, azok­nak jó, mert ott enni is kapnak. Nagyon szeretnek iskolába járni. Be kellene osztani a kis pénzt, hogy ne csak két-három dús nap­ra fussa, hanem egész hónapra jusson valamicske — próbálom magyarázni az elnyűtt asszony­nak, aki egykedvűen hallgat. Ta­lán azért isimért nehezen követ­hető számára a' magyar beszéd. Közben a kilincs nélküli szoba- ajtón akad meg a tekintetem. —■1 Erről meg hová 1 lett a ki­lincs? — Levettem, ne tudjanak be- * meni a gyerekek, mert az a tisz­taszoba. 'A magyaroknál is van. Én szeretem a tisztaságot, nem úgy, mint más .cigányok. Mink itt lakunk ám, a konyhában! — magyarázza büszkén. Aztán ké­résemre előveszi rejtekhelyéről a kulcsot és kitárja a szobát. Ezt olyan szertaíásosan teszi, hogy érzem kitüntetésben van ré­szünk. Odabenn alighanem viselten megvásárolt, festett hálószoba­bútor: középütt' két vetett ágy, a végénél terítővei bórított asztal, bal oldalt két szekrény. A falat berámázott, fakószínes szentké­pek, s közel a mennyezethez,' jó magasra helyezett kaucsukbaba díszük. A legmeghatóbb azonban Kolompár Lászlóné öreg arcáról gyermekesen csillogó szempár/ az ahogyan az elénk tárt látványért az elismerést várja... * Ugyanabban a községrészben, a Sport utca 30. szám alatt a Ko­lompár Lászlóékkal egy időben, ha­sonló szoba-konyha-kamrás ott­honban kezdett új élethez népes családjával Kolompár Gusztáv, a helyi költségvetési üzem kis ke­resetű segédmunkása. A meg­spórolt 4 ezer forintja mellé 7 ezerrel őt is a munkahelye segí­tette az építés megkezdésekor. Ez a ház, s a környezete is más, mint az előbb látott. Az épület előtt viágágyás nyomai; a kertben elszáradt paradicsom-,^ krumpliinda, sőt petrezselyem­zöldje jelzi: megszolgálta a mű­velést a kis háztáji. S az udvari fonton megnagyobbodott a ház. A konyhában nyüzsgő kép tá- • rulkozik' elénk: apró gyerekek téblábolnak egy terhes fiatal- asszony körül, akiről nyomban megtudjuk, hogy ő az Etelka, a család ■ legidősebb asszony-lánya. — Ez a négy gyerek itt, a lá- nyorhé. Énnekem öt van — is­merteti a családját a tarkarózsás ruhájú háziasszony. Ö is jóval idősebbnek látszik a koránál, de az arcáról az elégedettség, ki- egeynsúlyozottság .olvasható le. — Etelka után 15 éves most a legnagyobbik gyerek — foly­tatja. — A legkisebb 7 éves, nemsoká jön az iskolából. Ez a kisfiam már százig is el. tud ma­gyarul számolni. Tudja, jó ám az, mert ha bandában dolgozunk, megmondja mennyi a kereset, ki­nek mennyi jár! — És az Etelka férje? — ér­deklődöm. j A fiatalasszony pedig önérzetesen felvilágosít: az ura, Kolompár József, már több éve Tajón, a Halasi Állami Gazda­ságban dolgozik, ő pedig itthon gazdálkodik. Nemrég 8 hízót ad­tak el, 18 ezret kaptak érte. Kell a pénz az építkezéshez, mert a Szabadkai úti portán, amelyet 6800 forintért vettek, a tetőcse­rép híján, már ott sorakozik az építőanyag. Két szoba-konyhás házat akarnak, melynek építésé­hez a gazdaság is segítséget nyújt. Jövő ilyenkorra már a magukéban akarnak lenni! — Higgye el, ahogyan mon­dom, én nem engedem 14 évesen férjhez menni a lányomat. In­kább agyonverem! Én 26 éves vagyok és nézze, a úagy csa­lád ... Hát éltem én ? Mink már másképpen akarjuk, nem úgy gondolkozunk... Kolompár Gusztávné büszkén nézi a lányát és szavaira helyes­lőén bólogat. — Miért hagyták el a telepet? — kérdezem váratlanul és Etel­ka válasza szinte csattan: — Két disznónkat megették, egynek eltörték a lábát, és1 a tü­zelőnket mindig elhordták a ci­gányok! Hát azért! — Ügy bizony! — csatlakozik a lánya szenvedélyes kitöréséhez a munkából hazatoppant, jámbor arcú gazda. És az udvarra in­vitál bennünket. —.Lássa, azért építettem ezt a kamrát! A tüzelőitek, legyen szá­razon. Innen nem viszi el senki! A házat pedig megtódtam ezzel a nagyobb konyhával, meg az oldalsó szobával. Igaz, még be- pucolallan, mert elébb be kell hozni a villanyt. Ameddig nem mennek .a magukéba, jó ez a lá- nyoméknak... Perny Irén (Folytatjuk: Tanulmány a testület előtt.) Két csomag cigaretta nemdohányzóknak is

Next

/
Thumbnails
Contents