Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-05 / 284. szám
1974. december 5. • PETŐFI NÉPE • „A család szégyene...” Amikor a szülők arról panaszodnak, hogy baj van a gyermekeik értelmi képességei körül: későn ■kezdenek beszélni, vagy rosszul tanulnak az iskolában, Ronald Illingworth doktor, a shcjfieldi (Anglia) egyetem gyermekgyógyász tanszékének munkatársa rámutat arra, hogy ez nem tragikus, hiszen gyermekkorábán sok kiváló tudós is elmaradt körtársailól. Altiért Einstein pl. azzal okozott komoly gondokat szüleinek, hogy hosszú dön át nem volt hajlandó beszélni. Claude Bernardt francia természetkutató és filozófus igen gyengén tanult az iskolában, minthogy az olvasást haszontalan idö- fecsérlésnek tartotta. Thomas Edison kedélyére nyomasztóan hatott, hogy az osztályban a legrosszabb tanulók közé tartozott. Charles Darwinnak édesapja azt mondta: „Téged a világon semmi más nem érdekel, mint az, hogy a csúzlidda.1 kutyákra és egerekre lődözz. Hemdiak a saját fejedre hozol szégyent, hanem az egész családodra." Illingworth doktor szerint, ha a gyermekek engedetlenek, rosszul tanulnak, vagy hanyagok, az semmit sem jelent. „Attól még a holnap legkiválóbb emberei közé tartozhatnak" — mondja. A gallus és a torkvétura • A Pécsi Geodéziai Vállalat a fennállásának 20. évfordulója alkalmából . rendezett | nemzetközi konferenciára és mű- szerkiállításra elkészítette a XVI. század magyar származású tudós matematikusa. Pnfilher Kristóf tervei alapján szerkesztett két csillagászati műszert, a gallust és a torkvétumot. Ezek a műszerek a maguk idegijében a legjobbak közé tartoztak, p Képünkön: Dávid József üzemmérnök kipróbálja a gallust. (MTI-foto: Bajkor József felvétele — KS.) A középkori Árokegyháza emlékei Könyvtári hálózatunk „A könyvtárakban a beszerzési keretek nem tartanak lépést a könyvkiadás fejlődésével, az igények növekedésével.” „A közművelődési könyvtárak nevelési és tájékoztatási funkciójuk mellet az önművelésnek fontós, nélkülözhetetlen eszközei, nagy szerepük van az igényes szórakozásban is. Állandó feladatuk az olvasóközönség körének bővítése, új olvasói rétegek megnyerése, az olvasás színvonalának emelése és a permanens művelődéshez, politikai-szakmai tájékozódáshoz szükséges feltételek (választék, differenciált szolgáltatások stb.) biztosítása.” (Az MSZMP KB márciusi határozatából). Az idézetek alapján érdemes megyénk könyvtárügyének néhány jellemvonását közelebbről is szemügyre venni. Szűkösen,szorongva Könyvtár nem képzelhető el megfelelő raktározásra, feldolgozásra és kölcsönzésre alkalmas helyiség vagy helyiségek nélkül. Mehhyire így van ez akkor, ha azt az újabb törekvést is szem előtt- tartjuk, hogy a könyvtár mindenkor váljék lehetőleg az irodalmi események, viták, ankétok, találkozók műhelyévé. Mindjárt le kell szögezni: több mint nyolcvan közművelődési könyvtár korszerűtlen körülmények között működik Bác«-Kiskun megyében. A megyei hálózathoz tartozó intézmények egy- harmadában nincs önálló helyi - ség, ahol a raktározás és kölcsönzés alapvető munkáját el tudnák végezni. Teljes egészében megoldatlan a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa központi könyvtárának a helyzete. Kecskemét tizenöt, Baja tizenhárom, Kalocsa negyven százalékával rendelkezik a szükséges 5—r és előírt — alapterületnek. Megyei szinten összesítve ez az arány alig több, mint harminc százalék. - Sok üzemben ugyancsak nem gondoskodtak még megfelelő könyvtárhelyiségről. Az igazsághoz és a tárgyilagos megítéléshez tartozik természetesen az is, hogy néhány helyen megteremtették, illetve létrehozzák a szükséges könyvtári helyiségeket. Kiskunma jsán, Császártöltésen, Dusnokon, Kunbaján, Kunadacson, Tataházán, Du- naszentbenedeken és Tiszakécs- kén javultak a feltételek. Ez akkor is örvendetes, ha a tartalmi munka nem mindenütt javult ezzel egyenes arányban. Örvendetes növekedés Az utóbbi öt esztendő alatt több mint egyhatodával növekedett a megyénkben működő könyvtárak állománya. Tanácsaink támogató törekvése /folytán ma már Bács-Kiskun megyében évente kétmillió forintnál többet költenek könyvbeszerzésre. Az előirányzott kétezerkétszázzal . szemben minden ezer lakosra kétezer-háromszáz kötet jut. Ebben a megyében a szakszervezeti és iskolai könyvtárak állományát is beleértve, összesen csaknem hárommillió könyv várja az olvasókat. Az örömre késztető, biztató gyarapodás mellett azt sem hall- gathatjuk el, hogy a tanácsok vezetői egyes helyeken nem érzik még saját ügyüknek a könyvtári munkát. Nem egy községben valósággal közelharcot kell vívni azért, hogy megadják a rendeletekben előírt támogatást. Beszéltünk mostanában is könyvtárossal, aki panaszkodott: a tanácselnök alig akar szóba állni vele, amikor a könyvtár részére nyújtandó anyagi segítségről van szó. Ugyanez egyes, munkahelyi vezetőkre is vonatkozik. Az ilyen alapállás megengedhetetlen. Gondoljunk csak arra. mit határozott az elmúlt nyáron a megyei pártbizottság: „A könyvtárak fenntartói a hálózat- fejlesztési terveknek megfelelően a könyv, a folyóirat és a működés egyéb feltételeinek megteremtésével segítsék elő, hogy a könyvtárak színvonalasan eleget tehessenek a politikai-szakmai tájékoztató munkájuknak, eredményesen szolgálhassák a permanens művelődést és az olvasási kultúra folyamatos emelését.” Kik olvasnak, kik nem? 1973-ban 408 közművelődési könyvtárban csaknem ötszáz fővagy mellékállású könyvtáros közreműködésével kölcsönözték a meglehetősen nagy választékban található könyveket. Százezernél többen látogatták az intézményeket. S száztíz szakszervezeti könyvtárban tizenhétezer olvasó volt. Négyezerrel több, mint- 1970-ben. Bács-Kiskunban ma már egy esztendő alatt három és fél millió kötetet kölcsönöznek a művelődni vágyók. Ezek imponáló adatok. De az összes olvasóknak több mint a fele vagy tizennégy éven aluli, vagy ötven éven felüli. Ez azt jelenti, hogy a lakosság többségét kitevő, úgynevezett „derékhad” jóval kevesebbet olvas, mint amennyi létszáma után várható volna. A statisztikákból áz is kitűnik, hogy létszámarányukhoz képest kevés a mezőgazdasági és fizikai dolgozó. nem mindenütt sikerül elérni. A Bács-Kiskunban dolgozó négy- izázhetvenkét közművelődési könyvtáros — beleértve a mei- lékállósúakat is — közül mindössze tíz rendelkezik felsőfokú képesítéssel. Ennél is lehangolóbb, hogy hatvanhét szakképzettség nélküli könyvtárosnak még érettségije sincs. , Ez még akkor is gond, probléma, ha a szakmai előképzettségnek nem tulajdonítunk rendkívüli jelentőséget Ugyanis nemcsak a könyvtárosi munkával járó, elengedhetetlenül szükséges szakmai tudásról, ismeretekről van szó, hanem sokkal többről. Fontos, hogy aki az olvasókkal naponta találkozik, mennyire intelligens, mit tud a világról, mennyire jártas a művészetekben, az irodalomban. Hisz elképzelhetetlen ezek nélkül a könyv igazi megszerettetése. Könyvtárosok A megyei könyvtár és az illetékes szakfelügyelet arra törekszik, hogy megfelelően képzett, hivatásuknak élő könyvtárosok kölcsönözzék a könyveket. Ezt Mit hozhat a jövő ? Szerencsére sok jele van annak, hogy a tanácsok és a munkahelyek vezetői közül egyre többen felismerik a könyvtári munka fellendítésében rejlő hatalmas társadalmi mozgósító erőt. Tesznek is sók helyét! rer-%, te/De még "nem *elégtt:' Ha a lie- "* lyiségggondokat megoldják, ha növelik a beszerzésre szánt ösz- szegeket, ha a legmegfelelőbb személyeket teszik meg könyvtárosnak, akkor gyors javulás várható. Ügy hírlik, készül a korszerű, minden igényt kielégítő új megyei könyvtár terve. Ezt áz elgondolást csak üdvözölni lehet. Bizonyára mindent elkövetnek az illetékesek annak érdekében, hogy a legjobban képzett, hivatást érző könyvtárosok kerüljenek a megyei apparátusba. Ez gyorsítaná a vérkeringést. Ugyanakkor a közművelődés valameny- nyi területén munkálkodók közös és szép feladata az olvasási kultúrával való törődés. Varga Mihály A kiskunhalasi határból 1950- ben önállósult Kunfehértó máris közismert selymesvízű taváról és a mellette százszámra kinövő hétvégi üdülőkről. Kevesen tudják azonban, hogy a község területe tekintélyes szarmata, ókori; különösen magyar középkori régészeti lelőhely. A Fehértó és Várhelylapos között Néhai Nagy Szeder Istvánnak nagyjából 50 éve írt halasi monográfiája (Kiskun-Halas város története oklevéltárral) vitathatatlanul kimutatta, hogy Kiskunhalas a török előtt nem volt a kunok szállása. Csak.a kunszállá-' sok kapitánysága székelt itt. Megállapította azt is, hogy az ő korában még 112 ezer holdas halasi határban számos középkori falu volt 1526 előtt, olyanok is. me- lylyeket soha nem említettek kunszállásként. A szerző a mai Kunfehértó területéről két ilyen középkori falut említ. Szent-Gáll Anjou-korä- beli templomának alapjai fennmaradtak a Fehértó délnyugati szélén. Árokegyházát, más néven Gerendegyházát idézi. Erről az utóbbiról lesz szó a továbbiakban. (Rácz Ivánka neve is fennmaradt, de ez már a XVII— XVIII. század derekán ideiglenes település volt.) A kalocsai érsekség 1521 és 1543 közötti dézsmalajstromai szerint Árokegyháza a Fehértöt a Várhelylapossal összekötő vizesárok mentén feküdt. Várhelylapos a Fehértótól nagyjából délkeletre, mintegy 4,5 km-re levő, Evlia Cselebi által is leírt török Jankofdzsa palánk melletti síkságot jelenti. Négyszáz évig lakott hely Az így körülírt árokpart mellett, Fehértótól hozzávetőlegesen három kilométerre délkeletre van egy középkori lelőhely. Megtalálható az állami gazdaság területén, az úgynevezett Kovács-tanyától kissé keletre levő dombocskán, egy vizenyős lapos mellett, mintegy 200—300 négszö- gölnyi területén. A lelőhely és annak az „árok”- közeli fekvése , .talapján.,(biztpsap áiiíthatjjyfc besífiiárakfiSk&áaaí'TTáj másnéven Gcjre^ndaggbfijíú s-íl-fep-ir zépkori falu -a most rögzített helyen volt. Az „árok” szó 1055, a „gerenda” szó 1321 óta ismert. Az „egyháza” névrész 1193 óta használt szó, templomos helyre utal. A templomot feltehetően gerendákból ácsolták. Arokegyháza temetője, a há- * zak nyoma sem került elő, mégis bőven találni kormeghatáró- * zásra .alkalmas leleteket. Tájékozódásom szerint az alábbi uralkodók pénzei kerültek elő: - III. István, III. Béla, Mánuel gö- 5 rög császár, II. András, Ottokár . cseh király, Károly Róbert, Nagy " Lajos, Mária, Zsigmond és Má- ' tyás, valamint II. András korabeli friesachi dénár. Az éremanyagból következtetve Arokegy-v háza lakottsága 1162-től folyamatos. A dézsmalajstromokból nyilvánvaló, hogy a török megszállás korái szakaszában menekült vagy pusztult el a lakosság. A már említett pénzeken kívül az Árokegyházát meghatározó lelőhelyről sok egyéb emlék is eló.került. A földanyagból következtetve helyben készített cserépedények töredékei, ékszerek (díszgbombok, cserépgyöpgyók), feltehetően tisztségjelzó gyűrűk, művészi veretű bronzlapocskák, stb. A fennmaradt pénzanyag, az ipari termelésre (kovácsolás, fo- !~nás) mutató tárgyak és az ékszerek nemcsak az állandó tele- pültséget jelzik, hanem azt is, hogy Arokegyháza lakói az akkori jobbágyföldművesség ismert életszínvonalánál jobban éltek. Magyar vagy kun falu? Mivel magyarázható kedvező helyzetük? Lehet, hogy a honfoglaló szabadréteg által megszállt Árok- í egyházát a földesúri alávetés még ném érte el, feltehetően a terület gazdasági értéktelensége miatt. Magát Halas városát is csak Zsigmond alatt adományoz- , ták el. Elképzelhető, hogy Árokegyháza területe a XIII. század köze- . pén a kunoknak átadott Kiskun- „ ságba került és a jelentéktelen } település megmaradt a kunok 1 között szabad falunak. Nincs kizárva, hogy az eredeti honfoglaló, vagy a később helyére került honfoglaló származék magyar lakosság éppen a nyűg- ' tálán, a földművelést zavaró kunok erőszakoskodásai miatt vándorolt és Arokegyháza nagyjából a XIV. században kun falu lett. (Megjegyzendő Árokegyházát soha nem említik kunszállásként.) t n rí • *--*> ÁrpJiegyjjÁzAiPár.. réknyi kain. [ lód©Herj*]éls%Bieibíá(> nemcsak arra alkalmas, hogy meghatározzuk a falucska helyét és fennállásának az idejét, hanem további társadalomtörténeti kutatásokra is lehetőséget nyit. Dr. Nagy Lóránt Túlságosan nehéz az iskolatáska Egy iskolásgyermek néha 11 kilogrammos csomagot is hord az iskolába és haza — állapították meg az osztrák iskolaorvosok, akik Bécsbert megmérték a diákok napi csomagját és túlságosan nehéznek találták. A vizsgálat oka az volt, hogy a ge- rincferdülések száma az iskoláskor előtti 18 százalékról az iskola befejezéséig 55 százalékra növekszik. Ha mindent összeadunk, a könyveket, a füzeteket, az atlaszokat, a tornaruhát, akkor a növekedésben levő gyermek egy iskolaévben nem kevesebb, mint hat vasúti kocsi terhelését hordja a kezében. SZILVÁSl LAJOS (9.) Az a benyomásom, hogy egyre többen gyűlnek körénk. Kezd melegem lenni. — Az egységük parancsnokával akarok beszélni! — erőltetem tovább a hidegvért. Tudom, hqgy tanácstalanok, addig kell ütnöm a vasat, amíg meleg. — Azonnal eléje kívánunk jutni, fontos közlendőink vannak. Az őrség parancsnoka csak most szólal meg: — Adják át a fegyvereiket! — Hangjában bizonytalanságot érzek. Nyilván nem tudja,- van-e joga ahhoz, amit követel. Tehát nem -háborodok fel. hanem továbbra is nyugodt tónusban felelek: , — A fegyvert a katona csak a feljebbvalójának szolgáltathatja ki. Nyomatékosan kérem, azonnál vezettessen a parancsnoka elé! Érzem, hogy egy pillanatra fordulnak el tőlünk a fegyvercsövek. Halk német parancsszavakat hallok, majd látom, hogy egészen körülfognak bennünket az árnyékok. — Vorwärts! — vezényel még mindig bizonytalanul a német. — Marsch, marsch! öt-hat perce megyünk már. A léptek a sötétben is egyszerre dobbannak. ^Furcsa béidegzettség ez: három-négy esztendei katonáskodás belénk sulykolta az igazodást egymás lépteihez. Nemcsak a léptekből, de a a mozdulatok apró neszeiből, is érzem, hogy Simon Pista, Gasz- ton meg Hegedűs közelebb húzódott hozzám, önkéntelen, ösztönös készenlét ez is. Készenlét? Fenét. Birkaösztön. Hogyha közelebb vagyunk egymáshoz, talán inkább képesek -leszünk védekezni. , Előttünk német lépked, oldalunkon is néhány, meg mögöttünk is. Mindjárt elérjük a falu szélét. Feltámad a szél. Fák lombjai suhognak fölöttünk. Füstszagot dobott az imént elénk a levegőmozgás. Valaki oldalba bök. Gaszton talán? Jobbra nézek a sötétben. — Mit akarsz? — kérdem súgva. — Ruhe! — csattan ránk elölről az egyik német hangja. Hibát csináltam. Nem lett volna szabad suttognom. Elárultam vele, hogy tartok tőlük. Csak a magabiztosság segít velük szemben. Hangosan ismétlem meg hát. amit az imént kérdeztem Gasztontól. — Mit akarsz? Ilyen hangosan felelj te is, ne higgyék, hogy respektáljuk őket. — Azt szeretném tudni, ezek mit akarnak velünk. Majdnem azt mondom neki, hogy „hülve”, de időben lenyelem a szót. Ami azt illeti, én is szeretném tudni, mi lesz velünk. Mi lehet? Legrosszabb esetben ... De mi az istennek gondolkodom arról, mi lesz néhány perc múlva. Inkább azon kellene törnöm a fejem, hogyan értesítsem Szojkát. Egyáltalán: ott van-e Szojka a plébánia-udvaron, ahol várnia kell bennünket? Már a házak között járunk. Jobbról is, balról is árnyékok mennek el mellettünk, egyenként és csoportosan, kényelmesen vagy sietve. Itt-ott lámpák fénye villan pillanatokra, de egyébként teljes a sötétség. Hova visznek ezek bennünket? Valahol erre van a plébánia is. Itt,' a gémeskút mellett egy hosz- szú, fehérre meszelt parasztház... Utána a negyedik vagy ötödik ház a plébánia. A jobb oldalon. Minket viszont a bal oldalra irányítanak kísérőink. Jókora térségen vágunk át egy nagy ház felé, amelynek sötét tömbje élesen elválik az égbolt világosabb hátterétől. Motorok zümmögnek. Hangjuk után ítélve veszteglő gépkocsik és motorkerékpárok. Kísérőink parancsnoka valamit mond az embereinek. Nagyon halkan beszél, nem értem a szavait. Aztán idelép hozzám, s nekem már hangosan szól: — Und Sie. Herr... Kisegítem: — Oberleutnant... — Herr Oberleutnant, kommen Sie mit mir! Előremegy. Vált néhány szót a ház kapuja előtt posztoló katonákkal. mire azok szó nélkül beengednek bennünket. IV. ! A szoba, ahová mindkettőnket igazítanak, a ház kis folyosójáról nyílik. Ajtaja előtt — jól látom, mert itt petróleumlámpa ég — SS őr áll géppisztollyal. Kísérőm — szemüveges Wehrmacht- őrmester — fe&esen tiszteleg, és jelenti, kit hozott. Az SS. anélkül, hogy hátrafordulna, bekopog az ajtón. Tüstént mozdul a kilincs. Aliig begombolkozott SS-altiszt lép ki az ajtón. Duzzadt nyakú, világos bőrű ember, arca közepén való- színűtlenül kicsiny orral. Az SS- őrszem elismétli neki. amit az imént a Wehrmacht-őrmestertől hallott, mire a duzzadt nyakú gyors pillantásokkal végigmér engem. és visszalép a szobába. Kényelmetlenül érzem magam, s azzal igyekszem csititani elő-elő- bukkanó. nyugtalanságomat, hogy vállamon mégiscsak lóg egy géppisztoly. Igaz, mit ér az. ha ... Újra nyílik az ajtó. megjelenik az SS-aítiszt. * Udvarias: — Bitte. Herr Oberleutnant... Hirtelen összeszorul a torkom. Legszívesebben megfordulnák és kirohannék innen, kockáztatva, hogy az őrszem a hátam közepébe eresszen egy géppisztolysorozatot... De miért?! — hör ken rám egyszerre a jobbik eszem. Mi félnivalóm lehet nekem? Ha csak annyit mondok, hogy nem szöktem át az oroszokhoz — amit egyébként az ittlétem is bizonyít, — nem kezdthetnek velem semmit .... Határozott léptekkel bemasírozok a szobába. Az ajtón belül megállók. Először csak egy asztalt látok, amelyen petróleum- lámpa ég. Aztán észreveszem, hogy az asztalon telefonkészülék is van, mellette pedig egy ősz hajú telefonista ír valamit, s csak legvégül látom meg. hogy az elsötétített ablaknál, háttal énfelém, áll még valaki. Fekete egyenruhás SS-tiszt. Éppen most fordul meg. Valamivel alacsonyabb nálam. Széles vállú. kopasz — azt hiszem, csak kopaszra nyírt, mert egyébként fiatal — bajuszos férfi. Helyes kis angol bajuszán látszik, hogy mindennap gondosan ápolja. Végre látom a rangjelzését is: körülbelül századosi rangnak felel meg, nem ismerem pontosan az SS sajátos rangjelzéseit. Valamilyen führer, lévén, hogy i az SS-ben mindenki ilyen vagy olyan führer. Most legyen aztán helyén az eszem és a szívem! Előrelendítem a kiírom. Hadd lássa ebből is, hogy hűséges náci vagyok. — Parancsnok úr — piondom, miután fogadja a tisztelgést —, zászlóaljam áruló lett. Én, mint meggyoződéses nerozetiszocialista néhány hű emberemmel tovább, akarom folytatni a harcot. Egy izom sem mozdul az arcán. Rebbenés nélkül vizsgálgat. Semmiféle érzelmet nem tudok kiolvasni a szeméből. Sem rokon- szenvet, sem gyanakvást. Egy darab hideg kő ez az ember. Elhallgatok. Né% fürkész néhány másodpercig, aztán meg- j szólal, furcsán mélv hangon. Más hangot képzeltem hozzá, tenor árnyalatút. — Folytassa. — Jawohl. — Mély lélegzetet veszek, mert most nagyot fogok hazudni: — Mint a magyar nemzetiszocialista párt tagja, régi harcosa. azonnal jelentkezni kívánok pártom vezetőinél, akiket van szerencsém személyesen ismerni. Tudomásom van róla. hogy a hátországban tartózkodó magyar csapattestek tisztikarában kik azok, akik... — hogyan is fogalmazzam? — .... akik részt vettek a kormányzó ájtal megkísérelt puccs megszervezésében, és ezzel elárulták a hazát és a szövetségest. Mielőbb pártvezetőim tudomására akarom hozni a birtokomban levő értesüléseket __ ( Folytatjuk.) i t
