Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

1974. december 25. t PETŐFI NÉPE • / 5 CJ ÉVAD, ÜJ ARCOK A bonviván Hivatása - kertész Szocialista társadalom - szocialista ember — Hogyan • lesz elektroműsze­részből táncdalénekes? Kedvelt slágerek sikeres, jól kereső elő­adójából színész? Géczi Józseftől, a Katona Jó­zsef Színház bonvivánjától vár­juk a választ a rendhagyó interjú során. Eddig először a Petőfi Né­pe mutatta be á Kecskemétre szerződött új művészeket és ők a sok tízezer példányban közzétett nyilatkozat után bizonyítottak a színpadon. Az új bonvivánt hó­napokig . hiába kerestük. Lakása, korábban vállalt kötelezettségei még Debrecenhez, Budapesthez kötötték, a próbák után keveset időzött itt. örülök, hogy így alakult, mert ékes szavaknál érzékletesebben ta­núsította maga Géczi József, a Sy- billben, hogy tehetséges színész, pompás énekes. •— Munka után zenekonzerva­tóriumot végeztem, azért, hogy énekes színész lehessek. Vizsgáim jól sikerültek, csak éppen — mi tagadás — nem kapkodtak értem a direktorok. Nem éreztek a han­gomban fantáziát. Tíz esztendeje léptem fel először táncdálénekes- ként, méghozzá a Bartók-terem- ben. Rádió, külföld, rengeteg sze­replés, taps: csak éppen én vágy­tam másra. Seregi Lászlónak köszönhetem, hogy második nekifutásra sike­rült. Egy tévészerepben hallott, beajánlott az Operettszínházhoz. Ösztöndíjat is kaptám. Innen szerződtetett, csalt el az egri szín­ház igazgatója. Azonnal fősze­reppel bízott meg.-r- Mikor kér,ült Debrecenbe? — Hívtak vissza a fővárosba, de ; Lendvai direktor magává!' vitt Miskolcra, innen költöztem né­hány éve az Arany Bika szom­szédságába.' — És a könnyűzene? — Döntenem kellett, magam • akartam így. Vagy-vagy! Tanul­ni szeretnék mennél többet. A színpadi játékban. kitűnő meste­reim voltak eddig is, hadd em­lítsem meg Angyal Máriát, Sík Ferencet. Megtisztelő feladatok­ban erősödhettem: a Windsori víg nők, a János vitéz, a Mág­nás Miska előadásokra, a Luki­ban kapott szerepre szívesen gondolok. Az egykori Ganz-MÁVAG gyá­ri szakmunkás, jelenleg Petrov hadnagy már az elkövetkező le­hetséges feládatokon töpreng. So­hasem elégedett, ezért várunk és remélünk tőle szép élményeket. • H. N. Ezerkilencszáznegyvennyolcban végezte el a Budapesti Agrártu­dományi Egyetem kertészeti ka­rát. Mindjárt a diploma meg­szerzése után Magyar Ferenc az akkori, Földművelésügyi Minisz­térium terv- és üzemgazdasági főosztályára került. Kezdettől fogva az állami gazdaságokkal foglalkozott. A fiatal szakembert elsősorban az üzemszervezés és a kertészeti ágazatok érdekelték. Később, 1952-ben az Agrártudo­mányi Egyetem kertészeti kará­nak gyümölcsiermesztési tanszé­kére hívták adjunktusnak. Két év múlva termelési munkára je­lentkezett. Éppen húsz esztende­je* 1954 decemberében került a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba igazgatónak. ÍAzóta ilyen beosz­tásban tevékenykedik. Az igaz­gatói funkció maradt, csak a munkahely változott, mert 1963- ban Kiskőrösre került, majd 1966- ban megbízták a Kecskemét- szikrai Állami Gazdaság meg­szervezésével. íme dióhéjban Magyar Ferenc életútja. Együtt emlékezünk a tartalom­ban gazdag két évtizedre. Még magam előtt látom, mint a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság igaz­gatóját, a tettrekész, mozgékony, vékony fiatalembert. Akkor ta­lálkoztunk először. Azóta bizony sok-sok küzdelem, gond, feszült­ség, de ugyanakkor számtalan si­ker és elismerés is övezte pályá­ján. Az ő idejében létesítették a Hosszúhegyi Állami Gazdaság érsekhalmi üzemrészében a több száz hektáros őszibarack-telepí­tést! Ez még ma is megvan. Az országban elsőnek hoztak létre termőkarós almásokat, kísérlet­képpen. A kezdeményezés bevált, Az egész országból csodájára jár­tak az ültetvénynek. Hasonló­képpen Hosszúhegyen kezdtéjs először telepíteni a széles-soros szőlőket. A Kiskőrösi Állami Gazdaságban is a szőlőtelepítést szorgalmazta. Bekapcsolódtak az úrskágos és a megyei nagy ho­mokhasznosítási programba. — Éf> a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban? — fagga­tom. — Itt is elsősorban a kertészeti ágazatok fejlesztését határoztuk el, már kezdettől fogva. A szőlő- és gyümölcstermesztésen, kívül a jfaiskolai termelésre fordítottunk gondot. A Mezőgazdasági és Élel­mezési Minisztérium gazdasá­gunkat jelölte ki az országos fais­kolai szaporítóanyag-termelés központjává. A szőlőtermesztés­ben is sokat léptünk előre, mert kidolgoztuk a szikrai termesztési rendszert, amelyet a miniszté­rium véglegesen elfogadott. Ez a módszer a Homokhátság klima­tikus és talajviszonyaihoz iga­zodva oldja meg a termésered­mények növelését. A növényvé­dőiéin helikopterrel történik, a szedést is fokozatosan gépesít­jük. Eddig kétezer hektáron al­kalmaztuk, de módszerünket el­fogadták a környező mezőgazda- sági nagyüzemek is. Tizenegy termelőszövetkezettel, illetve ál­lami gazdasággal vagyunk ■ szer­ződéses kapcsolatban. A Csányi Állanti Gazdasággal együtt pe­dig kidolgoztuk az iparszerű pa­tt A Mathiász János aranykoszorús szocialista brigád tagjaival. radicsomtermesztési módszert is. Rágyújt az elmaradhatatlan szivarra, és elgondolkozva foly­tatja. — Munkatársaimmal, együtt azon fáradozunk, hogy kialakít­suk a termelés teljes vertikumát. A szőlőskertek hozamainak nö­velésén kívül célunk a termés palackozása is. Vagyis a végter­mékként való értékesítés. A gazdaság borai ma már Európa-hírűek, hiszen a saját, valamint a társgazdaságoktól ^összegyűjtött bor 60 százaléka megy exportra. Ma már az Ámor- vermouth, amelyet á gazdaság kollektívája kísérletezett ki saját recept alapján, népszerűségben vetekszik a Cinzanóval és a Mar­tinival. Minden , mennyiségben megvásárolják külföldön. Magyar Ferenc igen elfoglalt ember. Tagja a Magyar Tudo­mányos Akadémia kertészeti bi­zottságának, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ker­tészeti műszaki fejlesztési bizott­ságának, a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai tanácsának. Az egyetemmel együttműködési szerződést kötöttek. Elnöke az Állami Gazdaságok Kiskereske­delmi Egyesülésének, melynek célja a lakosság ellátásának se­gítése. Tevékeny tagja a kecskeméti járási pártbizottságnak. Az elmúlt húsz esztendő alatt számos elismerést kapott. Első­sorban az ifjúságpolitika megva­lósítását szolgáló munkásságáért. Utoljára 1572-ben az Ifjúságért Érdemérmet kapta, a KISZ Köz­ponti Bizottságától. A gazdaság­ban minden évben négyszáz fia­tal dolgozik kéthetes turnusok­ban, a nyári építőtáborban. A megye elismerését jelenti, hogy 1972. december 20-án- megkapta a Mathiász János-díjat. Ezt a díjat azok számára alapították, akik a megye gazdasági fejlesz- ■ tésében elévülhetetlen érdemeket szereztek. Arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozik legszívesebben, így válaszol: — Szeretem az ifjúságot, lel­kesedésüket, dinamikájukat. So­kat foglalkozom velük, mert ná­lunk a gazdaságban sok a fiatal tt A palackozó üzemben Kuhl- mann Pálné brigádmunkással arról beszélgetnek, miként le­hetne csökkenteni a palack' töréseket. szakember. Bennük látom a jö­vőnket, ők fogják továbbfejlesz­teni azt, amit mi elkezdtünk. Élethivatásnak tartom a kertész­kedést. Sokan csodálkoznak raj­tam, hogy otthon a hobbyker- temben is ezzel foglalkozom sza­bad időmben. Mondják nem egy­szer, hogy nem elég neked a nagyüzemi kertészet sok gondja, még otthon is ezzel töltőd az idődet? Ez a szenvedélyem, nem tehetek róla. Magyar Ferenc az elmúlt húsz esztendőben bebizonyította, ■ hogy ez a szenvedély hivatástudattal párosul. Nagy szaktudást, tettre- készséget, sok munkát kíván. Nem egyszer éjszakába nyúló ta­nácskozásokat, vitákat. — Aminek bizony nem örül a feleségem, bár nagyon megértő asszony. Pedig, néha a gyerekek­kel sem tudok napokig beszél­getni. Az utolsó pillanatban veszi észre, hogy már körmére égett a szivar parázsa. K. S. tt A szocializmus igazi nagysá­ga abban mutatkozik meg, hogy a termelési viszonyok átalakítá­sával együtt átalakítja az em­bert és az emberi kapcsolatok egész rendszerét. A jórészt csak pótcselekvést és közösségpótlékot kínáló kapitalizmussal szemben megteremti minden dolgozó em­ber számára a valóságos cse­lekvés lehetőségét és a reális, szerves közösségek világát. Ahhoz, hogy ez. megtörténjen, visszafor­díthatatlanná- váljon, egy ideig — különösen “kezdetben — az osztályösszeütközések és a for­radalmi cselekedetek egész sora zajlik le. Olyan ütközetek, ame­lyekben a hatalomra került mun­kásosztály megteremti minden osztályuralom, benne saját ural­ma megszüntetésének is á felté­teleit, -elhárítva az ember teljes felszabadulásának minden akadá­lyát. Marx a Tőkében a jövő társa­dalmáról szólva azt írja: „A sza­badság birodalma valójában csu­pán ott kezdődik, ahol megszűnik a nyomor és. a külső célszerűség diktálta munka... a szabadság csak azt jelentheti, hogy a tár- sadalmasult ember, a társult termelők ésszerűen szabályozzák, közös ellenőrzésük- alá vetik a természettel való anyagcseréjü­ket, ahelyett, hogy az mint vak hatalom uralkodna rajtuk...” A szabadság birodalmához vezető szocializmus olyan társadalom te­hát, amely megteremti a lehető­ségét annak, hogy elkerüljék a fejlődésben mutatkozó vak ösz- tönösséget, a kizsákmányoló tár­sadalmakat marcangoló osztály­harcot és kibékíthetetlen ellen­téteket. Ez természetesen csupán lehetőség, amelyet csak a tudá- tos és szervezett emberi tevé­kenység tud valósággá változtat­ni. tt A szocializmusban létrejön­nek az emberek közti egyenlő1 ség feltételei. Az egyenlőség elő­ször abban az értelemben va­lósul meg, hogy egyenlő esélye­ket teremtenek a társadalom minden tagja számára azoknak a helyzeteknek az elérésére, ame­lyek fokozatosan lehetővé teszik a teljes emberi élethez szükséges részesedést a társadalmi javak­ban. Ebben az értelemben már a tőkés viszonyok felszámolása is nagy előrelépés a társadalmi egyenlőség félé. Á magántulaj­- dohost viszonyok-afkottak ugyanis az eséFvék' -ríeg veúTőflerrs égének legfőbb alapját, hiszen ezek a viszonyok nagy mértékben meg­szabják, hogy a különböző osz­tályokból származó emberek élet- lehetőségei egyenlőtlenek, vala­mint csökkentették az egyéni ké­pességek és erőfeszítések szere­pét az “életben- elért helyzet meg­határozásában. A szocializmusban létrejött le­hetőségek között alakul át az ember, válik szocialista emberré. A társadalom tagjai szocialista alapokon szervezik meg az éle­tüket. olyan energiái • kapnak a megváltozott társadalmi környe­zettől, hogy annak segítségével további átalakításokat hajthatnak végre ezen a környezeten. Ebben a folyamatban a munkának, min­denek előtt a termelő .munkának van a legnagyobb szerepe. Az ember a közösségekben végzett. szervezett munkában alakítja ki és alakítja át létének alapvető feltételeit, mindazokat a tárgya­kat és viszonyokat/amelyek nél­kül a társadalom élete, a szük­ségletek kielégítése elképzelhe­tetlen. A szocialista forradalom­mal kezdődik meg az a korszak, amelyben fokozatosan lehetőség nyílik minden ember számára, hogy elsajátítsa az i emberiség felhalmozott tapasztalataiból, kul­túrájából mindazt az értékeset, amire személyesen képes, tt Az új társadalom emberének kiíejlesztesében a legfontosabb feladat az, hogy minél tartal­masabb és sokoldalúbb személyi­séggé váljék. Az előttünk álló legiobb nevelési probléma, hogy legyőzzük a társadalom tagjainak önzését, amely a kapitalizmus terméke, s amihez hozzájárul az is, hogy á szocialista társadalom fejlődésében van egy szükségsze­rű, nosszú átmeneti időszak, amelyben a legkülönbözőbb oKok- ból. továobra is szembetűnő kü­lönbségek maradnak fenn az em­berek helyzetében: nemcsak anyagi tekintetben, hanem olyan vonatkozásokban is, mint például a város és falu, a szellemi és a fizikai munka közötti Különbség, s mindez ideig-óráig táptalaja lehet a mások rovására való ér­vényesülésnek. A cél természetesen nem az, hogy az ‘ embereket önmegtaga­dókká“ tegyük; ellenkezőleg, a szocializmus arra törekszik, hogy minden embernek megszerezze a legteljesebb életörömet, és nem valamiféle elvont, abszolút egyen­lőséget akarunk példaképül állí­tani az emberek elé, hiszen ez ellentmond a realitásnak, a jó­zan emberi észnek. A szocialista közösségi ember kialakításának legfőbb útja, hogy az állampolgárok közéleti sze­mélyiségekké váljanak. A közéle- tiség igényének, a politikai rész­vétel igényének a tömegekben és minden egyénben ki kell bon­takoznia. Az egyik legfontosabb feladat ,a közösségteremtésben a tömegek felkészítése demokrati­kus ‘jógáik gyakorlására, A kol­lektív felelősségérzet csak a köz- ügyekben való tényleges., részvé­tel útján alakulhat ki. A szocia­lista társadalom sikeres fejlődése ugyanis nagy mértékben azon múlik, hogy többségben vannak-e azok áz, állampolgárok, akiknek fejlett a jogtudata és jogérzéke, s akik természetesnek tartják, hogy a jogokkal együtt jár a kötelességek teljesítése, a közös­ségért vállalt felelősség is. Az ilyen állampolgári azok a viszo­nyok alakítják ki. amelyekben az" emberek az államhatalmát már nem kényszerűen elviselen­dő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek.“.Olyan eszköz­nek, mély erejét,, hatalmát attól nyeri, hogy az állampolgárok cselekvő részvételükkel közvet­lenül is támogatják. tt Ez a helyzet a szocializmus intézményei és a tudatos, szo­cialista ember találkozásával alakul ki és mindennapi cse­lekvésben termelődik újra egyre fejlettebb formában. Pozsgay Imre SZILVÁSI LAJOS-------------------------r < 26.) Feléje fordulok, s várom hogy majd csak felparázslik a cigarettája. Most! — Mondja... Szoika ... — Parancs, főhadnagy úr? Átkozottul fegyelmezett. - Falat épít maga köré a fegyelméből. Falat ellenem. Ha át tudnám tör­ni .. . — Mondja... ha én nem úgy intézem a dolgokat, ahogy intéz­tem ... maga az oroszoknál len­ne? Hallgat. — Miért nem felel? — Minek beszélni oly^n dol­gokról, amik egyáltalán nem ak­tuálisak? — felel kérdéssel a kér­désemre. — Azért kell beszélni róla, hogy tiszta'vizet öntsünk a pohárba. — Nem akarom, hogy ingerült le­gyen a hangom, de hallom, hogy mégis bújkál benne némi ideges­ség. — .Tiszta vizet... — Tudom, hogy mosolyog a sötétben. — Elég tiszta a mi vizünk. Itt vagyunk hatan. Azt hiszem, mindegyikünk másformán gondolkodik, de ha el­kapnak bennünket a nyilasok, azok mégiscsak egyformán intéz­nek el bennünket, nem igaz? — Nos, igen... .-— Hát akkor? Miről kell még beszélnünk? Ami volt. volt. Úgy­se tudunk már változtatni rajta. A főhadnagy úr. ha így tetszik, túljárt az eszemen. .Így volt. Most aztán mit csináljak? Hagyjam itt önöket? Szökjek meg gyalog vagy autóval együtt, és vágjak neki a vakvilágnak egyes-egyedül? Halk bölcsesség buzog a hang­jában. Nem hallók belőle semmi keserűséget, semmi megalkuvást, semmi belenyugvást. Azt hiszem, Szojka egyszerűen tudomásul ve­szi a történteket... Hallgatunk mind a ketten. Tel­nek a percek, s körös-körül vég­telen a csönd az éjszakában. Még Hegedűs se szuszog mögöttünk. Köd, csönd és békesség. S a köze­pén mi, katonaszökevények. De — mintha a gondolataimra lenne válasz — puska dörren va­lahol! Felkapom a fejem. Merre lőt­tek? Ki lőtt? — Hallotta? — kérdem suttog­va Szojkát, bár tudom, hogy os­toba a kérdésem. — Hallom. — Mi volt ez? — Puska. Mögöttünk is felneszeitek a fiúk. > Simon Pista kérdi a foga között: — Ránk vadásznak ?N Mondjam azt, hogy nem? Én is arra gondoltam, éppen az imént, hogy miattunk járőröztetik a határt. Hallgatunk, s a csöndet fülel­jük. ölemben a géppisztoly, s es­küdni mernék, hogy a többiek is megmarkolták a fegyverüket. Felcsahol egy kutya. — Egy hangot se! — szisszenek önkéntelenül. Már nem kétséges, hogy minket keresnek. Rendőrku­t tyával szagoltatják a nyomunkat. Sürgős nekik. Nem vártak reg­gelig. Nyomást érzek a mellkasom­ban. Mi a teendő ilyenkor? Há­nyán keresnek bennünket? Mer­ről jönnek? Ekkora ködben azt is képtelenség megállapítani, hon­nan érkezik a hang. Megtéveszti az ember érzékszerveit a köd. Szöika most .veszi észre, hogy a kezében még mindig ott pa­rázslik a cigaretta. Ráköp, úgy oltja el, s lehajítja a kocsi mellé a földre. Újból csahol egy kutya. — Hagyjuk itt az autót! — súg­ja izgatottan Gaszton. — Csend! — mordulok rá foj­tottam Mit érünk vele, ha itt­hagyjuk a kocsit, és gyalog pró­bálunk egérutat nyerni? Ügy is könnyűszerrel utolérnek. Elég fi­nom ahhoz egy kutya orra, hogy kövesse a Botond pneumatikjai- nak nyomát? Elég finom ahhoz a szaglása hogy távolról meg- érezzen bennünket? Mi lesz; ha ideérnek? Adjuk meg magunkat? Ha le akarnak tartóztatni ben­nünket... Hagyjuk? Felakaszta­nak engem is, felakasztják a fiú­kat is! / Rájuk kell lőnünk1, öten — hi­szen Gilbertet nem számíthat­juk a sebesült karjával — nagy tűzerőt képviselünk. Hányán áll­nak szemben velünk? Húszán? ötvenen? Nem, annyian nem... Akárhányan vannak, vissza tud­juk verni őket. És akkor? Ho­gyan tovább? Ha nem sikerül most elfogniuk bennünket, to­vább üldöznek. Meddig menekül­hetünk? ... Esküdni mernék rá, hogy most egészen .közel csaholt egy kutya! Ügy van!“Szojka is így hallotta, mert átnyúl hozzám, és meg­érinti a karom. S hallom azt is, hogy felhúzza géppisztolya súly­zárját Nekem csak ki kell biztosita- ,nom a fegyvert. Megteszem. Hi­deg, nyugodt a fejem. Akár a fronton, amikor nagyon szorult a kapca. Csak ez más... más...... Ott más .volt: vagy a fűbe ha­rapni, vagy fogságba esni. Itt: megdögleni tűzharcban, vagy kö­télen lógni, ahogy statáriális idő­ben bánnak a szökevénnyel... . Nem hittem volna, hogy ilyen hamar-vége lesz... Ha azok a csendőrök... De hiszen nem hagyhattuk, hogy bekísérjenek! Ha hagyjuk, akkor a csendőrpa­rancsnokságon derült volna ki, hogy 1 mi voltaképpen szökevé­nyek ^agyunk... Mentünk volna át “az oroszok­hoz? Szojka most erre gondol.. v Ha eddig nem gyűlölt, most gyű­löl. Ez emberhang volt! Nem, nem tévedtem. Egy ember kiáltott fojtottan. A kutyának? Minden figyelmemet megfeszí­tem, hogy tisztábban halljam, ha újból szól valaki. Neszt hallok, apró csáttanáso- kat. A kutya szalad felénk, a talpa csattog a nedves talajon. Már hallom a lihegését is. Mind­járt ideér a kocsihoz. 4 Már itt is van. Most nem ugat. Gyanakvóan körüljárja az autót. Csak most vakkant. Aztán — hallom, hogy hosszú körme hoz­záér a kocsi hágcsójának fém­lemezéhez — fel akar kapasz­kodni, ide, hozzám. Legszíveseb­ben belerúgnék, de nem tehetem. Az állat lihegéséből úgy gyaní­tom, hogy kölyökkutya. — Bitang! Közelről kiáltott egy ember­hang. — Ezzel a döggel se'- gyüvök többször lúdra -— szólal meg, ta­lán húsz lépésnyi távolságból, az iménti rekedtes hang. 1 — Mondtam neked — felel rá valaki —, hogy ne várd meg, amíg a Bulek egészen elvénüL. Legszívesebben felkiáltanék örömömben. Éjszakai vadlúdva- dászok! Talán orvyadászok... Mindegy: nem- minket keresnek, és ez a legfontosabb. Távolodnak a hangok. Csak a kutya szagolt ki bennünket, a va­dászok nem is gyanítják, hogy itt áll az autónk, s. a kocsin hat — az imént még ijedt és elkesere­dett- — ember lapul. Menjetek isten hírével, derék emberek ... Aztán megint belém döbben, hogy most már mindig így lesz. Mindenütt körülvesz bennünket a bizonytalanság, mindenütt fülel­nünk kell, nem üldöznek-e, min­denütt arra kell gondolnunk, hogy aki ránk fürkész, sejti-e, kikkel áll szemben... Ellenségünk ’ lett a világ, és száz-kétszáz kilométernyi kör­zetben senki ember, akiről fel­tehetnénk, hogy jó szándékkal és segitőkészséggel, baráti hajlandó­sággal lesz hozzánk. A vadászok már messze jár­nak. S mintha egyet gondoltunk volna, Simon Pista az én morfon- dírozásomat folytatja félhango­san: — Idegek költenek ehhöz... a rosseb egye meg. Kiizzádt a hom­lokom. Az enyém is, de nem mondom. Meg a többiek se szólnak. (Folytatjuk.) I 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents