Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

A mesében mindig úgy van, hogy a legkisebb ,fiú a legügyesebb, a legkedvesebb, a legtöbb örömet hozó. Az életben sokszor fordítva: mindenki ké­nyezteti, mindenkitől kap és ta­lán ettől van, hogy adni sokszor elfelejt. Ritka kivétel tehát Su- bicz Jóska,, aki sosem maradt adós a kapott örömért. Egyéves korában halt meg az édesapja. Hárman gyerekeskedtek akkor még otthon, Erzsi volt köztük a legnagyobb. Hamar megtanult főzni, takarítani, pénzzel bánni, a kisebbeket nevelni. Józsika sokszor lábatlankodott körülötte, segítgetett. Nagyon ragaszkodott a mamához, de testvéreihez is. Amikor Erzsi ösztöndíjjal« elke­rült Kiskunfélegyházára közgaz­dasági technikumba, nagyon ne­héz lett az otthon maradottaknak. Míg édesanyjuk dolgozott, a gye­rekek szabadon csatangoltak. Így aztán Jóska sem tartozott a jó­tanulók közé. Elgondolása sem nagyon akadt, hogy mi legyen, ha kikerül az iskolából. Elég so­kat betegeskedett is. Nyolcadikos korában a fülöp- szállási szakmunkásképző taná­rai, diákjai „toborzó” kőrútjukon Lakitelekre is eljutottak. Filmet vetítettek, beszélgettek a gyere­kekkel. Jóska kedvet kapott a mezőgazdasági gépészethez oly­annyira, hogy Fülöpszálláson már a legjobb tanulók közé tar­tozott. A lakiteleki Szikra Tsz- től kapott ösztöndíjat. Otthon megszokta, hogy mindenkinek el kell végezni a maga részét. Pon­tosan így tett a nagyobb közön­ségben is. Először a diáktanács tagja volt, utána pedig az elnö­ke, s így került 1972-ben a par­lamenti küldöttek közé. Szakmunkásképzőbeli első évé­ben történt, amit ma is emleget családja, jópár társa, tanára. So­kan tudták, hogy Jóska gyűjtö­get. Márminthogv összerakja, amit az ösztöndíjból nélkülözni tud. Az év végén édesanyját nemcsak jó bizonyítvánnyal aján­dékozta meg, hanem mosógép­pel is. Ezért takarékoskodott a havi 250 forinttal. Úgy gondolta Jóska, ha végez Fülöpszálláson, hazamegy Laki­telekre. Rövid ideig volt csak otthon, mert tanulni szeretett volna tovább, de ebben a tsZ nem tudta segíteni. Erzsi, a nő­vére akkor már a kunadacsi Ba­rátság Termelőszövetkezetben volt a könyvelésen. Jóska ösz­töndíját átvállalták a kunada- csiak, a fiú pedig bekerült a ja­vítóműhelybe. Otthonra nővéré- éknél talált, külön szobát kapott, hogy nyugodtan tanulhasson Most gépipari szakközépiskolába és a marxista—leninista középis­kolába jár egyszerre. Busszal utazik Kecskemétre. Sógora, Puskás György olyankor este 9 óratájt elindul Kunadacsról Ke­rekegyházára,. mert visszafelé csak odáig tud jönni Jóska. Ami­kor meg Erzsi a mérlegképes könyvelőire, Jóska ügyel unoka- öccsére, megfőz, kitakarít, ha kell. Kétezer forint körüli ősz- szeg van a borítékban fizetéskor. Mikor mennyi telik — küldi a pénzt az édesanyjának. Pótlékul a járadékhoz. Magának többért vesz könyvet, mint ruhát, mond­ván, ha később lesz ideje rá, le­gyen majd mit olvasni. Dolgozni is, tanulni is egy­szerre, elég nagy teher. De amint ezt tőle már megszokták, kicsit elmosolyodik, szőke fejét meg­bólintja, amikor hallja, hogy nő­vére Erzsi „eladta” a Családot a községnek. Férje kertész — így megtervezi az óvodánál á par­kot, Jóska meg a hintákat, má- szókat, homokozót és megbeszéli a tsz brigádjával, hogy készítsék is el. Erzsi pedig majd a többi szülővel együtt a rendteremtés­ben segít. Nehezen lehetne el nem is­merni Subicz Jóska 17 éves tal­pig emberségét. Az idén kapott nívódíjért már -ugyancsak meg­dolgozott', Gondolatban Jóska 1980-nál is előbbre jár. Akkorra teljesülhet talán vágya — taní­tani szeretne majd. Hatvan &ves a mama. Értelmes életet élt. öt gyermeket nevelt a közösségért, a csáládjáért és érte élő emberré. Dénes Éva 0 Subicz Jóska és nővére, Erzsi a kunadacsi lakásban. 4 • PETŐFI NÉPE • 1974. december 25. — A gyár szakszervezeti bi­zottsága felmérte nagycsaládos dolgozóink szociális helyzetét — mesél az előzményekről Tóth József. — Úgy találtuk, hogy a legsürgősebb segítséget a iVá- góék körülményei indokolják. A családfő azt kérte tőlünk, hogy vezessük be hozzájuk a vil­lanyt. A tmk-műhely Jedlik Ányos aranykoszorús szocialista villanyszerelő brigádjához for­dultunk, hogy vállalnák-e tár­sadalmi munkában Vágóék há­zának villamosítását. — Mivel hallottunk a sok­gyerekes család problémáiról, egyöntetű választ adott a brigád tagsága: vállaljuk — ismétli meg kollektívájának döntését Szabó Tibor. — Aztán egy szabad szom­baton kijöttünk a brigádból ki­lencen: Kátai Imre, Kasza László, Rumpler István, Marton József, Rácz György. Barta Jó­zsef, D. Szabó József és jóma­gam. A kilencedik Tóth Józsi volt. őt. azért számolom hozzánk, mert részt vett a villanyszerelés­ben, és mert mielőtt, szb-titkárrá választották, ’velünk dolgozott a tmk-ban. Jöttek volna a töb­biek is, de az egész brigád, hu­szonegy ember sok lett volna ehhez a munkához. Akik kima­radtak az akcióból, azok kom­munista szombatot tartottak benn a gyárban. — Vágó István bizonyára régi munkás az üzemben, hogy ki­érdemelte ezt a szép segítséget? — kérdezem. — Mindössze egy éve van ná­lunk, nem is ismerjük jóformán, mert a szállítóknál dolgozik —! világosít fel Kátai Imre.-v Az ő esetében nem a válla­latnál eltöltött időt vettük fi­gyelembe — veszi át a szót az szb-titkár —, hanem a tíz gye­reket. Nyolcán iskolába járnak közülük, megpróbáljuk valami­vel könnyebbé tenni számukra Négy esztendeje, a Petőfi Né­pe karácsonyi számában, az Egyetlen megoldás című cikkben említettük meg ezt az áldatlan állapotot. Dávodon ugyanis hiába fúrtalk újabb és újabb kutakat a község belterületén, a vizét nem lehetett felhasználni csak öntö­zésre. A közelmúltban fúrt bő­vizű kút üzembe helyezéséig a vízmű szakemberei csökkentett vízkivétellel, a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás folyama­tos ellenőrzései, laboratóriumi vizsgálatai mellett tudták elhárí­tani a lakosság egészségét fenye­gető veszélyt. Dávodon olvan különleges a település földtani helyzete, ami­lyenre nem akad példa a Bács­kában. Nincsen a talajnak a meg­felelő mélységben olyan víz át nem eresztő rétege, amely meg­akadályozná a szennyeződés, a vegyszermaradvány vagy a bom­lástermékek leszivárgását hu­szonöt, harminc méter mélység­be, ahonnan a vízművek szivaty- ityúi leggyakrabban az ivóvizet nyerik. Dávodon, ez okozta a leg­főbb gondot. Megfelelő rétegre és alatta a bőséges ivóvizet adó talajrá Csát- alja közelében akadtak. A Dél- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vál­lalat szakemberei ott tárták fel a dávodi vízmüvet ezentúl biz­tonságosan ellátó, kifogástalan minőségű vizet adó kutat. A Bács-Kiskun megyei Tanács, va­lamint az Országos Vízügyi hi­vatal támogatásával a kivitelezés­hez szükséges összeg is meglett. Felépült a több kilométer hosszú fővezeték a kúttól egészen a víz­mű hálózatáig. Ezzel lényegében be is lehetne fejezni a híradást, hiszen orvo­solták a dávodi lakosság pana­szát. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A nagyközségi ta­nács a vízszolgáltatás megjavu- lása után 3.5 kilométer hosszú belső vízhálózatépítést is meg­rendelt a kivitelezőnél. Fejlődik a község, szükség van újabb lakó­házak vízellátására, a tizennyolc kilométeres vízvezetékrendszer bővítésére. Az úgynevezett gerincvezetéket ebben az évben el is készítette a kiskunhalasi vízmű vállalat, j: A bekötés azonban nem történt meg, holott a KÖJÁL még augusztus 4-én engedélyezte ezt a munkát. A vállalat ugyanis elein­te arra hivatkozott, hogy a KÖ­JÁL nem adott engedélyt. Azóta több hónap telt el. December Szívmelegítő A dávodi víz Az örömbe üröm is vegyült Dávodon több esztendős nehéz időszak után megjavult az ivóvízellátás. Nem magától. A kútfúrók rábukkantak végre egy olyan talajrétegre, amely képes hatszáz liter vizet szol­gáltatni percenként. Az egy évtizede felépült községi víz­műnek eddig csupán százötven liter vízhozamú kútja volt. Nyáron még az is megcsappant. Fél napokat álltak sorba az emberek a közkutaknál, amíg a ceruzavékonyságú vízsugár megtöltötte a kannákat. Az emberség oszlopai mm A csongrádi vízlépcső A Tiszavölgy korszerű rendezé­se két évtizede, a tiszalöki víz­lépcső építésével kezdődött. 1973- ban a kiskörei vízlépcső csatla­kozott a 620 km-es rendszerhez. E vízrendszernek még egy pontja van, ahol duzzasztómű építése szükséges a végleges rendezés­hez és ez Csongrád térségében van. A jugoszláv határon túl No­vi Becsejnél van az a hatalmas vízlépcső, amelynek vízduzzasztó hatása Csongrádig érvényesül. Növi Becsejtől délre pedig már a Dunám épített Vaskapu-vízlépcső hatása érvényesül. Azt a terve, amely a csongrádi vízlépcső megépülését 1980-ra irá­nyozza elő, az alábbiak indokol­ják. Általános érvényű sürgető ok a vízgazdálkodás területéről jelentkezik és ez a növekvő ipari és mezőgazdasági ' vízhasználat, amelyet csak a rendelkezésre ál­ló készletek kedvező területi és időbeli elosztásával ‘ elégíthetünk ki. Az egységes európai víziúthá­lózat kialakulásával (Dpna—rMaj- na—Rajna-csatorna) — amely­nek elkészülése az 1980-as évekre várható — rendkívül fontos szá­munkra, hogy ebbe a víziútháló­zatba bekapcsoljuk a Tiszát is. Ennék is egyik előfeltétele a Ti­sza teljes hosszában való hajóz­hatóvá tétele, (Másik feltétele a Duna—Tisza csatorna megépíté­se.) A két feltétel teljesítése ese­tén egymásra is kedvező hatással lesznek. A csongrádi vízlépcső és a hozzátartozó víztározó (Alpár község térségében)' a víz­duzzasztással a kiskörei víz­tárolás lehetőségét is egy­negyedével emeli. Az Alföld déli részén jelenleg is virágzó mező­gazdaság további fejlesztése ön- tözőrenszerekkel és a nehézipar kifejlesztése az ipari víz bizto­sításával érinti elsősorban' a la­kosságot. A tározóba kerülő 160 millió köbméter víz' lehetővé te­szi, hogy a Dél-Alföld nagy kip- csét: a felszín alatti vizeket ren­deltetésüknek megfelelően hasz­nosíthassák majd a jövőben. Hatvan éves a mama. Nem volt könnyű élete. Galambősz hajjal keretezett, kedves kis arcán jócskán nyomot hagyott az otthoni küszködés. Birkózás a betegséggel, munkával. Gyak- rán'gyűrte le a szíve, nehezen viselte a megerőltetést. Nyug­díjra nem futják a mezőn töltött évek, csak a járadékit hozza a postás havonta. az életre való készülést. A tanév indulásakor kétezer-négyszáz fo­rintot juttattunk a családnak tanszerekre és egyebekre. A vil­lany bevezetése tízezer' forintba került, ugyanis három oszlopot is kellett állítani, hogy a főveze­tékről Vágóék házáig eljusson a villanyfény. Ézt az összeget a felosztható nyereségből ajánlotta fel a gyár kollektívája. —■ Megérkeztünk — szól a so­főrnek Szabó Tibor. Jöttünkre benépesül Vágóék udvara. Két kisebb épület áll rajta, az egyik mellett gémeskút. A kút előtt féltucatnyi szőke üstökű kisgyerek topog, szemük­ből öröm villan a vendégekre. Anyukájuktól megtudjuk, hogy a DÁV szerelői alig két-három perce mentek el. Elkéstünk a nagy pillanatról, de sebaj. — Az egyik lámpa hem vilá­gít — mondja Kátai Imre, aki már kifelé jön a lakásból. Szer­számot vesz elő a táskájából, s indul, hogy kijavítsa a hibát. SzSbó Tibor segít neki. Az szb-titkár körüljárja az épü­leteket, én pedig beszélgetek egy kicsit a család itthon levő tag­jaival. — A .tíz gyerekből öt lány, öt meg fiú.V'A legöregebb Imre, ti­zenhat éves,; szakmát tánul a Fémmunkásban. A legkisebb Évi­ké,1 még csak tizenegy, hónapos —• mutatja be futtából a cse­metéit Vágóné.'" :,l> — A férje mennyit keres? — Kétezret, amihez körülbe­lül háromezer forint családi pót­lék jár még. Szép pénz ez, csak hát sokan vagyunk. Sajnos, jj ér egy fillért, sem kapok, mert amikor a szülések miatt kiestem a munkából, még nem volt ér­vényben a mostani törvény az anyák támogatására. — örül a villanyfénynek? — Nem is tudjuk, hogyan kö­szönjük’ meg a gyárnak és azok­nak a munkásoknak külön is, akik itt I dolgoztak. Mikor az ■p uram azt mondta, hogy beveze­tik hozzánk a villanyt, csak úgy ingyen, emberségből, el se hit­tem neki.. De. mégiscsak igazat mondott. Vehetek most már mo­sógépet, könnyebb lesz ezzel is a munkám. — Hogy hívnak? — fordulok az egyik kislányhoz. , — Ilonának. — Hányadik osztályba jársz? — Negyedikbe. Most írtam meg éppen a leckét, — Jobb lesz most már, hogy nyugdíjba helyezitek a petró­leumlámpát? — kérdezem agye- rektársáságot, s válaszukat mo­solygó arcocskájuk hitelesíti. — Bizony, lesz itt még miben segítenünk — állapítja meg Tóth József, visszatérve a terepszem­0 Szükségszerű a vízhálózat bővítése Dávodon. Ű.i lakások épülnek faluszerte. 0 A mama — a lakiteleki ház előtt. Karácsonykor mindig összegyűlik itt a család. (Tóth Sándor felvételei) öt gyerek szaladgált a lakiteleki házban. Sorban jött: Fe­renc, Mária, Erzsébet, János, József. Most már csendesek a na­pok, kettesben fia feleségével. János most katona, csak nagy- néha látogat háza. Be-betoppan Ferenc is, elvégzi a ház körüli munkát. Kéthetente autó áll meg I ház előtt. Erzsi jön férjé­vel és négyéves kisfiával, no meg a mama legkisebb szülötté­vel, Jóskával. Epizód egy szocialista brigád életéből Vendégmarasztaló, latyakos-kátyús dűlő- úton halad a Fémmunkás Vállalat kecske.- méti gyárának autóbusza. Felsocsalános 65. szám alá igyekszünk, Vágó Imrének, az üzem segédmunkásának lakására. Az erőlködő, im­bolygó járműben útunk céljáról beszélgetünk Tóth József szb-titkárral, Szabó Tiborral, a Jedlik Ányos szocialista brigád vezetőjével és Kátai Imre brigádtaggal. Ünnepi esemény­re érkező delegációnak lehetek részese: Vá­gó Imre tizenkét tagú családjának otthoná­ban ezen a napon gyúl ki a villanyfény. 0 Vágóéknál kigyúlt a villanyfény 0 Szabó Tibor a villanyórát el­lenőrzi. (Gulyás József felvé­telei.) léről. — A jövő évben lebeto­nozzuk a földes helyiségeket. A gyerekeknek, ha minden jól megy, még az idén készítenek az asztalosaink egy fiókokkal ellá­tott asztalt, hogy kényelmeseb­ben tanulhassanak. — Brigádunk szintén keresi a módot a további támogatásra — is?ól Szabó Tibor, aki Kátar Im- <rével közben; elvégezte a szüksé­ges ellenőrzést, javítást. ; Elbúcsúzunk. A Vágó-gyerekek kórusban kiáltják utánunk: kö­szönjük szépen! A távolodó autóbuszból visz- szapillantok. Látom a három, fe­ketére í szurkozott villanyoszlo­pot, amelyek elvezették a sok­gyerekes család hajlékáig a ké­nyelmet, kultúrát jelentő vil­lanyáramot. Látom az új ember­ség oszlopait. A. Tóth Sándor 20-a táján- a dávodiak joggál kí­váncsiak arra, hogy ä Dél-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat­nak milyen érdeke fűződik a munka’további halogatásához. Nem ez az egyetlen csalódás, amelyet a kiskunhalasi vállalat az idén okozott. A nagyközségi tanács szeretné minél előbb meg­oldani a Mohács-szigeti Püspök­pusztán élők biztonságos vízellá­tását. Ezért tavaszai a dávodi ta-. nács vezetői személyesen felke­resték a kiskunhalasi vállalat ve­zetőit. Akkor megállapodtak ab­ban. hogy a Dél-Bács-Kiskun me­gyei Vízmű elvállalja a három- száznyoltvan lelkes szigeti tele­pülés vízszolgáltató berendezésé­nek tervezését és kivitelezését. Nem ingyen. Különben erre a munkára a tanácsnak pénzügyi fedezete van. Alig telt el a megállapodás után egy hónap, a vállalat máris lemondta a munkát. Máig sem jutott előbbre az ügy. Az öröm­be üröm is vegyült. K. A. 0 Az alsó képen: Püspökpusztán erre a kútra' járnak. Több is kellene a szigeten. (Pásztor Zoltán felvételei.) t i Kátai Imre munkában.

Next

/
Thumbnails
Contents