Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

1974. december 18. • PETŐFI NÉPE • 3 VENDÉGÜNK VOLT Luis Alberto Corvalán A kecskeméti sajtóház zsúfo­lásig megtelt klubjának chilei zászlóval, virággal díszített asz­talánál fekete hajú, kreol arcú, nyílt, egyenes tekintetű fiatal­ember foglalt helyet. Luis Cor­valán, a Chilei Kommunista Párt bebörtönzött főtitkára fia­tal korában ilyen lehetett, mint most fia, Luis Alberto Corvalán, aki Bács-Kiskun megyei tartóz­kodása alatt ellátogatott a sajtó­klubba. A baráti beszélgetés során a chilei ifjúkommunista az egy év­vel ezelőtti szomorú emlékeiről beszélt. Elmondta, hogy a katonai puccs utáni napon letartóztatták és a santiagói stadionba vitték. Korábban Alberto a Chilei Kom­munista Ifjúsági Szövetségben dolgozott, de a fő vád ellene az volt, hogy ő Luis Corvalánnak, a kommunisták vezetőjének a fia. A stadion cellákká átalakított he­lyiségeiben hetekig, hónapokig kínozták. A fasiszta junta em­berei egy nyilatkozat aláírására akarták kényszeríteni, mely sze­rint Alberto Kubában katonai ki­képzésben részesült, és ismert egy bizonyos „Z”-tervet, amelyet a terroristák szerint az édesapja dolgozott ki. Az állítólagos terv . a népi erők által a junta embe­reinek kiirtását célozta. — Természetesen nem írtam alá a nyilatkozatot, mert nem felelt meg a valóságnak. Hóna­pokig kínoztak emiatt, azután a santiagói fogolytáborból átvittek egy másik koncentrációs tábor­ba. A nemzetközi szolidaritás­inak, a haladó világ összefogásá­nak, s a DÍVSZ követelésének köszönhetem, hogy 11 hónapi ke­gyetlen kínzások után — mely­nek nyomait a mai napig viselem — elengedtek. Felkerestem a szintén koncentrációs táborban levő édesapámat, akit letartózta­tása után nyolc hónapig még édesanyám sem látogathatott meg. Ezután megengedték, hogy bemenjünk hozzá. A< kínzások nagyon megviselték, dé a chilei nép erejében, a nemzetközi szo­lidaritásban, a terroristák tör­vényszerű bukásában való ren­díthetetlen hite megőrizte nyu­galmát, derűjét; Tudja, hogy Chile népe győzni fog. Alberto elmondta, hogy köz­vetlenül a katonai puccs után kisgyermekes feleségét is letar­tóztatták és koncentrációs tábor­ba vitték. Feleségétől elvették a csecsemőt, akit hat hónapig a szomszédok, ismerősök etettek, s vigyáztak rá. Kiszabadulása után Alberto és felesége menedékjo­got kért. A Chilei Kommunista Párt határozata alapján elhagy­ták az országot. Felesége és a kétéves kisfiú most Szófiában, biztonságban van, de a kis Al­berto éjszakánként még mindig gyakran felsír, nem ismeri meg az anyját, haza akar menni. ■ Chilében 76 ezer gyermek ma­radt árván. Hatvanezer diákot kitiltottak az iskolából, nem ta­nulhatnak tovább. Az utcára ke­rült munkanélküliek jelentős ré­sze ifjúmunkás. A fiatalok ezrei előtt bezárják a gyárkapukat. Az egyetemeken, főiskolákon, közép­iskolákban a junta megszervez­te az úgynevezett nemzetbizton­sági oktatást, amely fasiszta esz­közökkel a nép fokozott elnyo­mását célozza. A chilei fiatalok bekapcsolód­tak a népi egyséig által vezetett harcba. Éjszaka feliratokat ra­gasztanak a házak falára, röpla­pokat terjesztenek. Az egész nép emberfeletti erőt fejt ki, hogy le- küzdje a fasizmust. — Ebben a harcban nagyon sokat segít a nemzetközi szolida­ritási bizottság — hangsúlyozta Alberto Corvalán. — A világ szo­lidaritásának nagy erejét bizo­nyítja az. is, hogy a junta ezáltal bizonyos engedményekre ' kény­szerül. A szolidaritás, a terror elleni tiltakozás mentette meg édesapám életét, s ennek kö­szönhetem szabadon bocsátáso­mat is. Jelentős a szocialista or­szágokból érkezett anyagi segít­ség. A koncentrációs táborokban levő takarókat, gyógyszereket, élelmiszereket mind a nemzet­közi szolidaritásnak köszönhet­jük. A szocialista országok rá­dióállomásainak műsoraiból, külpolitikai jelentéseiből a kon­centrációs táborok foglyai jól ér­tesülnek a chilei fasiszták em­bertelenségéről, véres kegyetlen­ségeiről. Mint azt Alberto mondta, ha­zánkból Bulgáriába, a családjá­hoz utazik. A szófiai egyetemen aspirantúrára készül. Mezőgazda- sági témában írja dolgozatát. Jó lehetőség ez, mert a bolgár és a chilei mezőgazdaság helyzete sok vonatkozásban hasonló. Egyete­mi dolgozatában három-négy szocialista ország — köztük ha­zánk — mezőgazdaságának fej­lődését, eredményeit mutatja be. Későre járt, búcsúzott Luis Alberto Corvalán. A baráti be­szélgetés résztvevőivel együtt énekelte a Venceremos kezdetű dalt. Győzpii fogunk • ■ ■ Tárnái .László Az energiagazdálkodásról a mezőgazdaságban Dr. Diménv Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter elnökletével kedden országos ta­nácskozás kezdődött a miniszté­rium kultúrtermében az energia- gazdálkodás helyzetéről, és fel­adatairól. A tanácskozáson Ván­csa Jenő, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes el­mondotta, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság a népgazdaság legnagyobb energia- felhasználója. Az elmúlt évben összesen 1,1-millió tonna kőolaj­ból nyerhető energiát igényelt az ágazat. Az energiaárak drágulása megköveteli — hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdasági üzemek az eddigieknél ésszerűbben gazdál­kodjanak a különféle energiahor­dozók felhasználásával. (MTI) Mit kell tudni a szakmunkások szakközépiskolájáról A napokban jelentették be, hogy az idén indult, új oktatási formában, a szakmunkások szak- középiskolájában máris több mint tizenegyezren tanulnak. A fiatal szakmunkások körében — azok körében is, akik még csupán ké­szülnek / erre a lehetőségre — változatlanul nagy az érdeklődés. Szőke Sándor a Magyar Távirati Iroda munkatársa az Oktatási Minisztériumban kért felvilágo­sítást az új oktatási forma rész­leteiről. A képzés célja, hogy a már szakmunkás-képesítéssel rendel­kező dolgozóknak korszerű álta­lános műveltséget nyújtson, azaz, hogy lehetővé tegye szá­mukra a középiskolai végzettség, az érettségi megszerzését. Azok a dolgozók, akik az álr talános iskola nyolcadik osztá­lyát eredményesen elvégezték, szakmunkás-képesítéssel rendel­keznek és munkaviszonyban áll­nak, beiratkozhatnak a szakmun­kások középisolájába. Ezekkel a követelményekkel összhangban egyedi elbírálás alapján — a megyei tanács művelődésügyi osztálya vezetőjének engedélyé­vel — a munkaviszonyban nem állók (például gyermekes anyák, egészségügyi okok miatt otthon dolgozók) is beiratkozhatnak. A szakmunkások középiskolája a dolgozó tömegek iskoláztatása érdekében jött létre, s a sikeres érettségi vizsgával megszerzett bizonyítvány egyértelműen ugyanazokat a jogokat biztosít­ja, mint bármelyik középiskolai érettségi bizonyítyány, vagyis; a középfokú végzettséghez kötött munkakörök beltöltési lehetősé­gét; megfelelő szakmai gyakor­lat után a szakmunkás-bizonyít­vány birtokában a technikussá minősítés megszerzését; sikeres felvételi vizsga esetében pedig a felsőfokú oktatási intézmények­ben való továbbtanulás lehetősé­gét. A középpontban az általános képzés áll, nem pedig a tovább­tanulásra és a technikussá minő­sítő vizsgára való felkészítés. Az a cél, hogy a beiratkozottak le­hetőleg mind elvégezzék a három évet, és érettségi bizonyítványt szerezzenek. A szakmunkások középiskolájának tantervei a szakközépiskolák törzsanyagát tartalmazzák. A tananyag elren­dezése olyan, a minden bizonnyal jelentős felkészülésbeli különbsé­gek (életkor, és iskolatípus) ne okozzanak zavart a tanulóknak. A tanulandó tantárgyak a kö­vetkezők; magyar nyelv és iro­dalom, történelem, matematika, fizika, kémia (az első és a má­sodik évfolyamon), „közgazdasági, állampolgári ismeretek” (a máso­dik és a harmadik évfolyamon). Egyelőre néhány kijelölt isko­lában a tanulók többségének „szakmájához” kapcsolódó tan­tárgyak (például biológia, elekt­rotechnika) választható oktatásá­val is kísérleteznek. A képzési forma megválasztá­sa a jelentkezők igényei, mun­kakörülménye alapján történik. Lehet: esti (heti háromnapos), le­velező (heti egy- vagy kétnapos); önálló tanulás (magánvizsgával). A szakmunkások középiskolái­nak működési helyét a megyei tanács művelődésügyi osztálya, Budapesten a Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztálya jelöli ki. Az esti tagozaton az oktatás a hét három munkanapján 13— 15 órában folyik. Üjat jelent az, hogy a tanítási órákon adott szó­beli feleletek, illetve egyéb el­lenőrzések (feladatlapok kitölté­se, írásbeli dolgozatok) alapján történik az értékelés. Az esti ta­gozaton az órák látogatása kö­telező. A levelező tagozaton az okta­tás heti egy- vagy kétnapos. Az egynapos foglalkozás öt, a két­napos foglalkozás pedig öt plusz három órás. A tanulók konzul­tációs (irányító, a tananyag fel­dolgozását közösen megbeszélő) foglalkozásokon kapnak szakta­nári segítséget a tanuláshoz. A tanulmányi eredmények el­bírálása beszámolókon, valamint az év végi vizsgán adott szóbeli feleletek, esetleges feladatlapos ellenőrzés, továbbá a dolgozatok eredményei alapján történik A beszámolókat az év végi teljesít­ményekbe beszámítják. A leve­lező tagozatok konzultációs fog­lalkozásain való részvétel nem kötelező, de az természetesen elő­nyös és ajánlott./- Az önálló tanulás elsősorban azok számára ajánlatos; akik az előírt tantervi anyagból a köz­pontilag kiadott ütemtervek alap­ján, egyéni tanulással, vagy az iskola vezetőjének hozzájárulá­sával vendéghallgatóként (láto­gatva az esti, levelező tagozat foglalkozásait, vagy a közműve­lési intézményekben, az üzemek­ben szervezett előkészítő tanfo­lyamokat, konzultációs foglalko­zásokat) készülnek fel, tanéven­ként három vizsgaidőszakban, ök vizsgabizottság előtt tehetnek vizsgát.- Vizsgára jelentkezni az iskola igazgatójánál, a választott vizsgaidőszak előtt (június, szep­tember és december) egy hónap­pal kell; Költői estek, zenés filmek a tv karácsonyi műsorában Meghitt, kellemes karácsonyt ígér a képernyő híveinek a tele­vízió. December 24-én délután a kicsinyeknek kedveznek, amikor a Budapesti Gyermekszínházból felvételről közvetítik Urbán— Darvas: Tündér Ilona című me­sejátékát, A költészet játékai cí­mű versműsorban többek között Csukás István. Devecseri Gábor, Illyés Gyula, Móricz Zsigmondi Nemes. Nagy Ágnes., .Szabd- Lőrinc,', és Weöres Sándor versei- hangza­nak el A berlini szimfonikusok élén Herbert von Karajan tolmá­csolja Beethoven IX. szimfóniá­ját Ezután vetítik a Gárdonyi Géza regénye nyomán Romhányi József által adaptált mű, az „Ida regénye” tv-változatát. Az esti muzsikában Schubert Téli utazás dalciklusát Theo Adam énekli. December 25-én tarka összeál­lítással jelentkezik a Diákabrak, majd a Nagyon szomorú király­lány csehszlovák film. illetve, a Shirley, a riporter újabb epizód­ja pereg. Karácsonyi kiadással je­lentkezik a kora délutáni órákban az Eletet az éveknek adása. Ez­után Kellér Dezső színészmúzeu­mának első részét ismétlik: Az én kabarém címmel. Nagy Katalin írta a forgató könyvét az Intő- könyvem története című tv-játék- nak, amely egy kamaszlány érzel­mi kunfjjktus^jfj ^ayorpozzui Góár dolatok ,, a- .könyvtárban címmel <. sugározzák-a Költő felel sorozat újabb részét. Este Hunyadi Sán­dor Téli sport című könyvének adaptációját láthatjuk. Fényes Szabolcs melódiái közül válogat az örökzöld fehérben-feketében című zenés tv-film. A második műsorban a Katona József Színházból — felvételről — az Odüsszeusz szerelmei című Devecseri-drámát láthatjuk. December 26-án Udvaromtól az égig címmel egy kilencéves viet­nami kisfiú verseit hallhatjuk. A méhek csodálatos birodalmába invitál délelőtt a Kis Joe kaland­jai című francia rajzfilm. Egy illegális whiskygyár kulisszáit leplezi le ezúttal Shirley, a ripor­ter. Délután újabb epizóddal je­lentkezik A mű és ahogy látjuk című angol filmsorozat, majd A királyné szerelméért című fran- cia filmet vetítik. j.r.Este a Vaszilii Suksin könyve .nyomán r-iitt't Az élet szerelmese című tv-filmet sugározzák, a főbb szerepekben Páger Antallal és. Koncz Gáborral. Az örökzöld Fe­hérben-feketében című zenés film második része után a régi filmslágerek sorozatban az Inter­mezzo című filmet mutatják be, ebben Ingrid Bergmannt és Leslie Howardot láthatja a közönség. A második műsorban felvételről az. 1969. évi Aix en Provence-i fesz­tiválról Mozart Don Juan című operáját közvetítik. (MTI) A barátságvonat utasai 0 Lenin dolgozószobájának pontos mása a róla elnevezett múzeum­ban. A Béke sugárúton megyünk a Népgazdasági Kiállításra. Balra a tévé tornya; ötszázharminc mé­teres magasságával szinte bele­fúródik az égbe. Háromszáz mé­ter felett forgó étterem van; nem épp könnyű elképzelni, hogy ki­nézünk benne az ablakon. Ti­zenkét méteres a kilengése. Nem messze tőle az űrhajósok száz- tizenkilenc méteres emlékműve néz ránk. Megcsodáljuk gyö­nyörű ívelését. Leonov és társai A kétszáztizenegy hektáron épült kiállítási város a Szovjet­unió népgazdaságának az ered­ményeit mutatja be. Hetvenkilenc szakpavilon; mesterséges tavak; bemutató termek, kiállítási csar­nokok; szabadtéri kiállítások; emlékművek, szobrok; sétányok, parkok, virágágyak, szökőkutak, szabadtéri színpad; éttermek, s más szórakozóhelyek. A moszk­vai emberek kedvelt kiránduló- helye. Legtöbben a kozmosz pavilon­ra kíváncsiak; látni szeretnék az űrhajók, szputnyikok pontos má­sát. Ez aztán az élmény! Űrhajós kabin testközelben; hozzá is ér­hetsz a kezeddel. Az asztronau­ták öltözékei. Leonov ruhája, amelyben elsőként lépett ki a világűrbe. — Jaj, de érdekes! — mondja valaki, és megtöri a csendet. Mindenki kérdez, a kí­sérők alig győzik a válaszadást. — Nézzétek ezt a szörnyet! — mondja valaki, és a százlábú LUNA—16-ra mutat, amelynek a segítségével először szedhettek holdmintákat. Amikor ismét a buszban ülünk, valaki rákezd egy nótára: „Jaj, de széles, jaj de hosszú az az út, amelyen a kisangyalom el­indult.” A többiek vele énekel­nek. „Eresz alatt fecskefészek”, aztán a „Félegyházi utca” kez­detű népdalt. Mi okozhatta ezt a hirtelen felszökött nótásked- vet? Talán túlontúl nehéz gondo­latokat serkentett életre a koz­mosz pavilon sok látnivalója? Könnyebbülni szeretett volna a lélek? Amikor az következik, hogy „Esteledik, a faluba haza kéne menni”, ezt mondja a közelemben egy asszony: — Vajon mit csi­nálnak most az én csemetéim? Ez a mondat az otthont jut­tatja eszünkbe. Lenin, közelről Ha a Mauzóleumba nem is mehettünk el, Leninnel azért ta­lálkozhattunk. A róla elnevezett, az ő gazdag életét, munkásságát bemutató múzeum ott áll a Vö­rös tér sarkán, néhány lépés­nyire a Mauzóleumtól. A hatalmas, három emeletes épületben mindent megtalálunk, ami valamilyen formában kap­csolódik a nagy forradalmár éle­téhez. Naponta tizenötezer em­ber megfordul itt. Fotók, kézira­tok, újságok, könyvek; használa­ti tárgyak; felsorolni nem lehet­ne, mi minden van itt. Lenin levele Gorkijhoz. Így kezdődik: „Kedves Alexej Makszimovics!” Lengyelországban születtek ezek a' sorok, az emigrációban. Egy vitrinben parányi kés, s pohár, tintatartó, teaszűrőkanál. A bújdosásakor használta őket. Levelek. Kapcsolatban állt olasz, francia, amerikai, spanyol embe­rekkel, szinte az egész világgal. Aztán Lenin ruhája, cipője, s a fekete kalapja. Az egyik teremben azokat a tárgyakat — fűrész, bogrács, bal­ta — látjuk, amiket akkor hasz­nált a forradalmár, amikor egy Finnország melletti kis faluban álnéven bújkált, mint „szénaka­száló”. Így szól az egyik útitár­sunk: — Én olvastam Kazake- vics könyvét; az a címe, hogy A kék füzet; abban ezt rész­letesen leírja a szerző. Az ide­genvezetőnk, Kolcov újságíró ke­zet ráz véle, és ezt mondja: — Látja, ez nagy öröm számomra, Leninről mindent tudni keik Negyvenezer darab dokumen­tum van a három emeleten, el­gondolhatja bárki, mennyi min­dent megtudhat a látogató Vlagyi­mir Iljicsről. Jó néhány magyar vonatkozású tárgyat látunk. A százhuszonöt féle nyelven írt művei közt felfedezzük a magyar kadványokat. Az „Üdvözlet a magyar munkásoknak” kézirata érdeklődést kelt sorainkban. Al­pári Gyula fényképét láthatjuk, nem kis büszkeséggel. S a Nép­szava több számát, amelyben üd­vözölték az orosz munkások győ­zelmét. ( Lenin egykori dolgozószobájá­nak pontos mását is megnézzük; alig lehet elcsalni minket in­nen. A látottakat egyik útitár­tunk, Csendes Lajósné kalocsai sütőipari dolgozó így foglalja össze: — Amit eddig tanul táró róla, az szépen kiegészült. Sa­ját tárgyait látni ilyen közelről, igaái élmény. Kettős búcsúzás Az indulás előtti estén kitű­nően sikerül a búcsúvacsora. A hangulat ragyogó, de azt senki nem titkolja: nehéz az elválás ettől a várostól, mely annyi ma­radandó élményt nyújtott nekünk egy hét alatt. Reggel, amikor megyünk az állomásra, a kísérőink utoljára még kedveskednek nekünk. Hir­telen azt vesszük észre, hogy fent vagyunk a Lenin-hegyen, a Lomonoszov Egyetem mellett. Ezt mondják az Inturiszt kedves munkatársai: — Innen a leg­szebb a kilátás; úgy gondoltuk, szép lehet a búcsúzás a város­tól. Nézzenek körül egy kicsit. — Hurrá! — tör ki sokakból az öröm. Aztán ki-ki az egyéniségének megfelelően búcsúzik Moszkvá­tól. Van aki rövid sétát tesz, gondolataiban elmerülve, emléke­ket idézve; van, aki csak áll és nézi az alatta .elterülő várost; s olyan is akad, aki egy csöpp könnyet morzsol szét a szeme sarkában. S most érdekes dolog követke­zik. Egyik útitársunk belekarol az inturisztös kislányba, aztán többen összefogóznak, és kezdik az éneket: „Ballag már a vén diák, tovább, tovább ...” — Isten veled, Moszkva, jö­vünk az olimpiára! — kiáltja valaki, mielőtt fellépne a buszra. Mi tetszett legjobban? Hazafelé, a hosszú úton fagga­tom az embereket: kinek mi tet­szett legjobban? A sok-sok érde­kes válasz közül néhányat ide írok: Bátyai Péterné, Városföld: — Nekem a Tretyakov Képtár. Boldán Mihályné, Kecskemété — Megható volt látni, milyen; szeretettel ápolják a háborúban, elesettek emlékét. Andrási Ferenc, Szabadszállásé — A régi, múzeális értékek meg­becsülése, s közkinccsé tétele. Pancz János, Kecskemét: — Csak elragadtatással szólhatunk a: szervezésről. Az IBUSZ és az Inturiszt dolgozói kitettek magú-* kért, mindvégig. Ilyen dolgokat emlegettek még. a legnagyobb élmények között: az emberek fegyelmezettsége, a sok könyvesbolt, a nyugodtság a trolin, megállóhelyeken, a Vörös: tér monumentalitása, a szállodai elhelyezés, az Ismeretlen Katona sírja, a gyors. építkezés, a koz­mosz pavilon, az emberek köz­vetlensége. Készítettünk egy statisztikát hazafelé jövet, a vonaton: min­denki ráírta egy papírlapra a há­rom legnagyobb élményét. Íme, ezeket említették sorrendben a legtöbben: 1. Kreml, a Vörös tér­rel és a kincspalotával. 2. A Bq- rogyinói körkép. 3. A Hattyúk tava előadás. 4. A baráti fo­gadtatás. 5. A Lenin Múzeum. 6. A népgazdasági kiállítás. A szovjet emberek. 8. A kozmosz pavilon. 9. Oj házasok az Isme­retlen Katona sírjánál. 10. A metró. • Háromszázhuszonnyolc szocia­lista brigádtag hét napot töltött Moszkvában és Kijevben a béke és barátságvonaton, sok-sok él­ménnyel gazdagodva tértek visz- sza mindannyian az útról. Bi­zonyára sokáig emlegetni fogják életüknek ezt a rövid, de szép- szakaszát. S az IBUSZ, valamint az Inturiszt kedves munkatár­sait, akik mindenben a segítsé­gükre voltak. Varga Mihály (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents