Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-17 / 294. szám

1974. december 17. • PETŐFI NÉPE • 3 GAZDAG ŰTRAVALÓ AZ ŰJ PÁRT VEZETŐSÉG SZÁMÁRA Beszámoló taggyűlés a SZIM-ben Hasznos négy és fél órát töltöttek együtt -a Szerszám- és Gépipari Művek kecskeméti gyárának kommunistái. A be­számoló taggyűlés eredményekben gazdag négy esztendőt értékelhetett, amit a felsőbb pártszervek küldöttei — Mar­ton Tamás a Központi Dizottság, Zárai Géza, a kecskeméti városi pártbizottság képviselői — is elismeréssel nyugtáztak. Mint mondották — ez a taggyűlés a kommunisták tettre- készségéről tanúskodott, a felszólalók szavaiból pedig a jö­vőbe vetett hit sugárzott. Megjelent a Forrás decemberi száma Eljutott az előfizetőkig és a? újságárus pavilonokba a Forrás szerkesztőségének decemberi ösz- szeállítása. Ez a szám az eddigi út egyik határköve is, hiszen ja­nuártól korszerűbb címlappal és a hazai valóságfeltáró írásoknak több helyet szentelő koncepció­val jelentkezik a kecskeméti ki­adású folyóirat. Többféle szenzációt hoz a lap­indító közlés, Szabó Lőrinc ver­ses naplója. A kéziratra a Ma­gyar Tudományos Akadémia köny vtárában találtak rá. A napló képet ad a versírás alkotó moz­zanatairól, s egyben a modern magyar költészet kiemelkedő alakjának gondolkodásmódjába enged bepillantást a töredékek révén. A költő-műfordítóra Hars Ernő emlékezik, aki a második világ­háború utáni első találkozástól eleveníti fel az élményeket a Tü­csökzene és a Lóci-versek író­jának 1957-ben bekövetkezett ha­láláig. A fiatalabb nemzedékhez tartozó Kiss Anna költeményei mellett Simonyi Imre korai stró­fáit is olvashatjuk a vers-rovat­ban. A szépprózát képviseli Raffai Sarolta — leíró részletekkel ékes — Virtus című novellája. S a magyarság-érzet, a hazához való kötődés témájának szinte egy másik változatát fogalmazta meg — több esetleges részlettel — a még sokat ígérő Altnasi Márta (Üzenj haza valamit). Raffai kis­regényeinek és elbeszéléseinek szemléletét, stílusát ugyanebben a számban Vasy Géza elemzi. A Való világ írásai izgalmas kérdéskörhöz nyúlnak. A tanyai iskolákban alkalmazott magneto- fonos pedagógiai módszerről Zám Tibor adja közre szociografikus jegyzeteit. Néhány, mindenkép­pen vitatható — furcsa módon éppen konzervatívnak ható — megállapításához Kelemen László debreceni professzor fűzi hozzá a véleményét. A Szemle kritikái és recenziói Buda Ferenc műfordításaival, Gál Farkas első verseskötetével, a gyermekkori emlékeit meg­örökítő Major Máté könyvével, Juhász Ferenc A megváltó arany­kard című kötetével és a Bács- Kiskun megyei művészeti díjjal kitüntetett, 60 éves Diószegi Ba­lázzsal foglalkoznak, akinek a festményei és grafikái egyben díszítik is az idei evljl búcsúzó, decemberi Forrást. H. F. Éneklő ifjúság Kecskeméten 919701 • Szép sikerrel szerepelt a kiskun­félegyházi középiskolák vegyeskara. 9 Munkában a bíráló bizottság (Tóth S. felv.) 0 Tetszett a zsűrinek a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium leány karának bemutatkozása. — A kommunisták példamuta­tóan dolgoznak, a termelési ered­mények egyre jávulnak, az üze­mi pártalapszervezet sikeresen oldja meg feladatait olyannyira, hogy tekintélye nemcsak a gyár­ban, hanem városszerte is nö­vekszik — összegezte a városi pártbizottság véleményét Zárai Géza elvtárs. Ezek után pedig lás­suk, hogyan is zajlott le, s mi­ről volt szó a SZIM kecskeméti gyárában a párttaggyűlésen. > A vezetőség beszámolóját Ac­kert Lajos a pártszervezet tit­kára terjesztetté elő. Először azt elemezte, • hogy az 1971. évi át­szervezés óta — amikor az Üj- pesti Gépelemgyártól leváltak — milyen változások történtek. An- nakelőtte korszerűtlen termelő­berendezések, a gyártmányfej­lesztés hiánya, alacsony bérszín­vonal, veszteséges gazdálkodás volt a jellemző. Ezek után olyan vállalat szervezetébe kellett beil­leszkedni, amely akkor már hét­szer nyerte el a Minisztertanács és á SZOT vándorzászlaját, s tu­lajdonosa volt a kongresszusi zászlónak is. Az üzemi pártszervezet is sok­kal gyengébb volt. Az 1970. ok­tóberében tartott vezetőségválasz­tó taggyűlésen 23 tagja volt az alapszervezetnek, ma 39. Az új tagok közül tizenhármat itt ■■ a gyárban Vettek fel. A pártépítés során nagymértékben támaszkod­tak a közben megerősödött KISZ- szervezetre, s hat fiatalt vettek fel az ifjúsági szövetség javasla­tára. Közben a vezetőség létszá­mát öt tagúra egészítették ki. Számtalan mód adódott az úton a baráti ország lakóinak megis­merésére. Elsősorban a szervezett közös találkozásokon de sok más alkalommal is: mindig, amikor le­hetőség nyílt a szóváltásra, a köl­csönös érdeklődésre. Azok közül, akiket ezen az úton megismer­tünk és megszerettünk, néhány újdonsült barátról ejtünk egy-két szót. Jóska Az Inturiszt a — szovjet ide­genforgalmi iroda — kedves al­kalmazottai közül különösen so­kan megkedvelték Jóskát, az egyik csoportot kísérte a Moszk­vában töltött napokban. A harminc valahány éves fér­finek tolmács az eredeti foglal­kozása. Tíz év óta idegenvezető. Azóta járja ezt a hatalmas orszá­got; és beszél, beszél fáradhatat­lanul. Van egy különös — eléggé nem dicsérhető — jó szokása. Mindent többször visszakérdez, játékosan, míg tökéletesen meg nem győződött róla. hogy amit el­mondott az adott tájról, város­ról s egyebekről, mindazt min­denki pontosan megtanulta. Olyan hévvel, lendülettel ma­gyaráz, s oly szívből jövően Igyekszik megszerettetni mindent, 4 Jóska« az Inturiszt munkatár­sa, aki Hofit Idézi. Ám nemcsak számszerűen erősö­dött a vezetőség, hanem aktivi­tásában is. A feladatokat egy­másközt felosztva, önállóan és egyre színvonalasabban hajtották végre. Különösen nagy gondot fordí­tottak a pártcsoportok kiépítésé­re. A taggyűléseken való megje­lenési arány általában a 90 szá­zalék körül mozgott, a vitakész­ség azonban a pártcsoportokban volt élénkebb. A kommunisták tájékoztatása, pártmunkára való mozgósítása, a végrehajtásról va­ló beszámoltatás a pártcsopor­tok elsőrendű feladatává lépett elő. Ily módon azután a tagyű- léseken sem volt sohasem tájé­kozatlan a párttagság. A pártcsoportdk — és az egész pártszervezet — tevékenységébe azonban hibák is csúsztak be. A felsőbb pártszervezetek hatá­rozatainak végrehajtásában már nem voltak olyan aktívak a kom­munisták, illetve azokat csak ma­gukra nézve tartották kötelező­nek. Ugyanakkor a párton kívü­liek körében már nem végeztek agitációt, propagandamunkát. Sok még a tennivaló a munka- fegyelem megjavítása terén is. Nem a késések, az igazolatlan hiányzások okozzák a legtöbb gondot, hanem a technológiai előírások be nem tartása, a drága gépek, szerszámok idő előtti el­használódása, a magas selejtszá­zalék. A kommunisták részéről tehát nem csupán példamutatás­ra, hanem hatékony politikai munkára is szükség van. ami a szívhez közel áll, hogy mindenkit magával ragad. Köz­ben kitűnő hangulatot teremt ma­ga körül: viccet mesél, Hofi Gé­zát idézi, tréfás megjegyzéseket tesz a magyar focira. S olyankor, amikor a nép sok szenvedéséről ésik szó. vagy ami­kor egy-egy alkotó életének vala­mely meghittebb mozzanatát em­líti, elérzékenyül. Mint akkor pél­dául, amikor a harmincemeletes Ukrajna Szálló előtt megállítja a buszt, s mutatja a Sevcsenko- szobrot. Néhány mondatban jel­lemzi a nagy költőt, majd rögtö­nözve elszavalia nekünk a lírikus Végrendelet című versét. Néhány szót sikerül feljegyeznem, míg hallgatom a „nagy kobzos” sorait, akinek verseit oroszok, bjeloru- szok, tadzsikok. kazahok, baskírok, kirgizek, j akutok és mások azóta is szerettei mondogatnak. „S akkor majd a nagy családban, csendes szóval hordozzátok szabad, új családban nevem a hazában.” Ignatyij bácsi Töbh alkalommal is volt al­kalmunk találkozni a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnökségi tagjával, Ignatyij Jakovlevics Szinjavszkij bácsival. Már az első percekben mindnyájan megsze­rettük, s csak egyszerűen Ignác bácsinak szólítottuk. Az 1-919-es vöröskatona most hatvanhét esztendős. Újpesten született, s korán bekapcsolódott a mozgalomba. Megismerkedett az orosz hadifoglyokkal, akik már az 1905-ös forradalomban is részt vettek; ez is erősítette eszmélke- dését. A húszas években börtön, majd emigráció volt az osztály­része. Moszkvában végezte el az egyetemet, majd az egyik szovjet minisztériumban főosztályvezető lett. A Szovjet—«Magyar Baráti Társaság egyik alapító tagja. Sokat mesélt a barátairól. Hidas Antalnál lakott; barátságban volt Münnich Ferenccel: közeli kapcso­latban állt Trenesényi Waldapfel Imrével; a lakásán szinte naponta megfordulnak magyarok. Ezt mondja: — Nekem szenvedélyem a barátkozás, a kapcsolatok ápo­lása. a kötelékek erősítése. Nincs ennél szebb dolog a számomra. Tavaly a magyar kormánytól megkapta a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést. Erre nagyon büszke, ßzeret Magyaror­szágon lenni, járt már Kecskemé­ten is; szívesen emlegeti ottani élményeit. Egyik útitársunk megjegyzi: — olvastam egy cikket Ignác bácsi­ról az Ország-Világban. Moso­A taggyűlésen' szinte vezérfo­nalként húzódott végig a politi­kai munka fontosságának hang- súlyozása. A beszámolóban pél­dául elhangzott, hogy nagy ered­mények születtek a termelésben. Az 1971. évi termelési érték há­romszorosára növekedett, kor­szerű új termékek gyártására tér­tek át. Az akkori 4 milliós vesz­teséggel szemben az idén már — előreláthatóan — 20 millió forint nyereséggel zárnak. Sokat javult az üzemi demokrácia, a vezetők döntéseiknél messzemenően fi­gyelembe veszik ma már a dol­gozók termelési tanácskozásokon és egyéni beszélgetések alkalmá­val elmondott véleményét. A politikai munka hangsúlyo­zása főleg arra irányult, hogy még mindig nem lehet megelé­gedni az elért eredményekkel. Türelmesebben és szívósabban politizáljunk a fiatalok között — mondotta felszólalásában az egyik pártcsoportvezető. — Talán tü­relmetlenek a fiatalok, de emö- gött jó szándék húzódik meg — hangsúlyozta a KISZ-titkár. — Sok időt vesz el a munkástól az anyag- és szerszámigénylés, meg • kell gyorsítani a termelésben résztvevők kiszolgálását; á mű­vezetők informálják jobban a fel­ügyeletük alá tartozó dolgozó­kat a termeléssel és a munka- körülmények alakulásával kap­csolatban; a munkások hosszabb távon ismerjék meg feladataikat — sorolták a hozzászólók. Jó néhány javaslat is hangzott el a taggyűlésen. Az egyik a párttagok felelősségére vonatko­zott. Ne csak a tagfelvételkor érezzen felelősséget az ajánló az új párttagért, hanem azért is, hogy, a továbbiakban hogyan vég­zi el a rábízott feladatokat. A négy és fél órás taggyűlés­nek csupán néhány mozzanatát sikerült e cikk keretében felvil­lantani. A SZIM kecskeméti gyá­rának januárban megválasztásra kerülő új pártvezetősége azonban gazdag útravalót kapott az elkö­vetkező évekre. Nagy Ottó lyogva ezt mondja: — Irt rólam a Magyar Nemzet is; jó érzés volt olvasni. Novikov A baráti találkozón úgy össze­barátkoztunk, hogy este eljött hozzánk a szállodába; órákig be­szélgettünk. Viktor Novikov az egyik közgazdasági kutató inté­zetben dolgozik. Két szenvedélye van a munkáján kívül: a fotózás és- a sakk. Megörültünk, amikor kiderült, hogy sokat tud Tóth Lászlóról, a világhírű kecskeméti sakkszakemberről. Említi Aljechin nemzetközi nagymestert, aki a húszas években Kecskeméten járt. Már éjfél jóvai elmúlt, de még nagyban folyik a beszélgetés a ké­nyelmesen berendezett hotelszo­bában. Faggatják a rokonszenves Novikovot. mindenféléről. Moso­lyogva válaszol, s gyakran kér­dez ő is rólunk, a mi hazánkról. Egyik társunk megkérdezi: csak úgy saját magának fotózott a ba­ráti találkozón, vagy megrende­lésre talán? Megtudjuk, hogy az egyik úttörőcsapat kérte meg rá; szükség van a képekre az albu­mukhoz. — Volt már Magyarországon? — kérdezzük. — Nem, de sokat hallottam róla. Mit például? — Hogy nagyon rohamosan fejlődik, S hogy sokat törődnek a kultúrá­val. — Ismer magyar művésze­ket? — Lisztet. Bartókot, Ko­dályt. És Petőfit, öt nálunk min­denki ismeri. — Van kedvenc költője? — Puskin és Lermontov. De kedvelem Majakovszkijt is. — Mikor jön Magyarországra? — Nem tudom; igyekszem mihama­rább eljutni oda. Ezzel búcsúzik el tőlünk. Rita Háromszáznál több embert egy világvárosban — percnyi pontos­sággal — mozgatni nem éppen kis dolog. Ez elsősorban Rita Ivanova dolga volt mindvégig. A- kis ve­zérkarával meg a természetesen az IBUSZ munkatársaival gon­doskodott arról, hogy mindenki jól érezze magát. Ezt sikerült el­érnie. A szőke, jó kedélyű, talpraesett idegenvezető — az Inturiszt ma­gyar osztályának helyettes veze­tője — fáradhatatlan volt. Min­denütt ott-termett. ahol segíteni, közbelépni kellett. Azt hiszem, so­káig emlékezetesek'' . maradnak azok a percek, amikor a búcsú­esten odalépett-a mikrofonhoz, s rákezdte, hogy „Megkondult a kecskeméti öreg templom nagy­harangja.” Micsoda forró taps kí­sérte a dalát. Varga Mihály (Folytatjuk) KÉPERNYŐ Nézzük meg, olvassuk, csináljuk Évekig az „elvonja” szót hasz­nálták a legtöbben a tévével kapcsolatban. Ügy vélték, hogy az otthonukba telepedő masina szűkíti az érdeklődést, a kényel­messég, a megszokottság karos­székbe gyömöszöli az embere­ket, elveszi az időt az olvasástól, a színháztól, mozitól, izmaink, szellemünk edzésétől. A népművelők indokolt aggo­dalommal szemlélték a tévé hó­dításait, az előfizetők növekvő tá­borát, mert a látszat azt mutat­ta, hogy a megcsappanó érdeklő­dés a képernyő vonzásának a kö­vetkezménye. A gyakorlati ta­pasztalatokból egyesek elvi téte­leket kovácsoltak, elméletet fab­rikáltak. Magam sem hittem, hogy a hatvanas évek közepén a tévé lesz a közművelődési intézmé­nyek leghatékonyabb támogató­ja, szövetségese. Mind erőtelje­sebben érvényesülnek a művelő­déspolitikai irányelvek a Szabad­ság téri stúdiókban, szerkesztő­ségekben. Keveset beszelnek er­ről, annál többet tesznek. Szeren­csére! Bizonyító példáinkat az el­múlt hét műsoraiból vettük. Nyilván a korábban sugárzott „Az élet színpadán” című portré­film hatására is tódulnak az em­berek a Műcsarnok Giacomo Manzu tárlatára. A jól időzített ismétlés kettős hasznú. Jól felké­szített, a várható élményekre, hangolt nézőket vonz a tárlatra,! újabb szempontokkal gazdagítja Manzu művészetének ismerőit, barátait, segíti az esztétikai ne­velést. Változatos eszközökkel keltett érdeklődést a „Téli könyvvásár, 1974”. Sokan keresik majd az adás hatására Jókai Anna, Al­berto Moravia, Havas Endre, Villon és mások, most kiadott kötétét. Szombaton délután a „Szólja­tok játszók, regölök!” vetélkedő legjobbjainak újabb csoportja mutatkozott be a képernyőn. Azokat igazolták, akik szerint <; .^„nj^kediVPlgki í Öfcbgt ,ten­(-síáqpHsászgttijiks í>iy*k?ük- séges megújításáért, mint a gyakran rutinba fulladó profik, ötletesség, frisseség, a képzelet és a gondolat szabad szárnyalása, az általánosításra és az elvonat­koztatásra való hajlam feledtet­te a megformálás gyakorlatlan­ságból adódó gyengéit. Az amatőrfilm-mozgalomnak a tévé a legfőbb istápolója. A Per­gő képek többet jelent egyszerű figyelemfelkeltésnél. ösztönöz, tanít, arra buzdít, hogy a felve­vőgép segítségével alaposan meg­ismerkedjünk a körülöttünk zajló világgal, keressük a lényeget a felszín mögött. Pompás ötletek villogtak a kezdetleges techniká­tól és a megszabott három perc­től korlátozott térben és időben. Kovászként éleszti a tévé az amatőrfilm-mozgalmat. (Jövőre tán a mi megyénkből is eljut valaki a legjobbak közé.) A fotóklubok, fotószakkörök is megérdemelnének ilyen törődést. Bemutatásuk a közízlés formálá­sának hatékony fóruma lehetne, íriszen százezrek fényképeznek. Biztosak vagyunk abban, hogy hamarosan rájuk is gondol a közművelődést körültekintően tá­mogató intézmény vezetősége. Az effajta műsorok segítenek eltüntetni a hivatásos és amatőr művészeti törekvések között ki­alakított merev válaszfalakat. ‘ Ezért is szükségesek. Párizs! Párizs! A „Szombat este...” szerkesz­tői feltehetően azt az útbaigazí­tást kapták, hogy a nézők lehető legszélesebb rétegeinek az' ízlé­sét, kívánságait kell számításba venniük. Nehéz ügy, eddig ritkán sikerült a 160 perces blokk egy­séges alaphangját, a különféle látványosságokat összefűző gon­dolatot, ötletet megtalálni. A párizsi műsor megközelítet­te az Előzetes várakozást. Nagy szó! Sediánszky János műsorve­zető és Bán Róbert rendező ötle­tes, a francia fővárost idéző egy­veleget szerkesztett. Nagyszerű színészi teljesítményekre (Huszti Péter, Galambos Erzsi, Tímár Béla), jóízű nevetésre (Gogo úr) adtak lehetőséget, , mindvégig „stílusban maradva”. Hallhat­tunk Ady- és Debussy-tolmácso- lást és remek énekeseket. Tán egy kicsivel több helyszíni' felvétel elkelt volna. Az év elején nyil­ván újra feltöltik a tévé kiürült pénztárcáját, és akkor folytat­hatnák az ilyen szombat esti műsorokat. Annyi érdekes város van a világon... Heltai Nándor A Magyar Rádió és a Kórusok Országos Tanácsa szervezésében 1970-ben megindított Éneklő if­júság mozgalom célul tűzte ki az ország ifjúsági kórusainak össze­fogását, munkára serkentését, az évek óta eredményesen dolgozó énekkarok példájára új együtte­sek életre hívását, s a szereplé­sek elősegítését. Az eltelt négy esztendő alatt a mozgalom ki- terebélyesédetl; fejlődött meny- nyiségileg és minőségileg. Ez év augusztusában harmad­ízben kezdődött meg a három­éves sorozat. A most benevezet­tek összesen négy fordulóban szerepelnek. Az eddigiektől elté­rő új vonás, hogy a rádió és a Kórusok Országos Tanácsa az idei tanévtől kezdve szervezeti­leg egyesítette az Éneklő if­júság mozgalmat az Üttörőszö- vetség és a KISZ diáknapok énekkari szemle rendszerével. Ezzel bővítették a résztvevők körét, és jobban érvényre jut a minőségi elv. A Bács-Kiskun megyei KISZ­kórusok első fordulós válogató­ját vasárnap délelőtt 10 órai kez­dettel tartották meg Kecskemé­ten, az Országos Pedagógus Gyermekotthon dísztermében. A fellépő öl énekkar bemutatóját Szécsényi Olivér karnagy, a rá­dió képviselője elnökletével há­romtagú bíráló bizottság minő­sítette. Az elhangzottak alapján továbbjutott a kalocsai I. István Gimnázium leánykara (karnagy dr. Lakatos Istvánná), a kecske­méti Bányai Júlia Gimnázium leánykara (karnagy Zsiga László- né), a kecskeméti Katona József Gimnázium kórusa (karnagy Zsi­ga László) és a Kiskunfélegyházi Középiskolák Vegyeskara (kar- nágy Kapus Béla). A zsűri elnöke a bemutató vé­gén megköszönte a rendező szer­veknek — a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának és a KOTA megyei szervezetének — a kitűnő előkészítést és lebonyolítást. A kórusvezetök hasznos gyakorlati tanácsokat kaptak további mun­kájukhoz. A^rátságyamLUtasm-^^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents