Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-14 / 266. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. november 14. Dunaegyházi bedolgozók Megyénk keleti határszélén, alig néhány kilométerre a Dunától ezernyolcszáz lakosú község Dunaegyháza. Lakói közül sokan dol­goznak az apostagi Duna menti Termelőszö­vetkezet helybeli üzemegységében, de sokan vannak közülük ingázók is, akik Solton, Du­naújvárosban vagy éppen Budapesten dol­goznak. Vajon mit csinálnak a nők? Azok, akiknek nem jut munka a termelőszövetke­zetben vagy családi okoból nem tudják vállalni az eljárást? Bizony, a korábbi évek­ben vezették otthon a háztartást. Szeptember 4-e óta a dunaegyházi nők közül harminc­hatnak már nemcsak a háztartás ellátása a feladata. Hatalmas sárga épület a köz­ség egyik utcájában, kívülről nem sokat mutat. Kerítés sem fonja körül a telkét, udvarát ma­gasan felverte a gaz. A ház va­kolata itt-ott málladozó, de az ajtók, ablakok újak. s belülről neonfény árad az utcára. Az épü­let egyik oldalán hosszú folyosó, innen nyílnak a szobák. A beju­tás nehéz, létrán dolgozó villany­szerelőt és hatalmas vattabálákat ■kerülgetve jutok az irodába, ahol Rakitai Jánosnétól. a ház főnök­asszonyától érdeklődőm arról, hogy hová is kerültem. — Még a falusiak közül sem sokan túdják. hogy létezünk — mondja nevetve — Alig kéthó­napos ez a létesítmény, amelyet nem lehet üzemnek sem nevezni,' de tanműhelynek sem. E kettő­nek; a keveréke. Hogy is jöttünk létre A Lőrinci Vattagyár patro- nálásával itt folviK a bedolgozók kiképzése. A gyár szakemberei itt foglalkoznak azokkal az asz- szonyokkal és lányokkal, akik otthoni munkát vállalnak. Akik varrógéppel akarnak dolgozni, azok hat hétig tanulják a leg­fontosabb műveleteket, akik pe­dig kézi műnk í vállalnak, azok egy hét alatt elsajátíthatják a ten­nivalókat A gyár már eddig húsz varrógépet küldött le. ezeket az­után ° hedoigozók a lakásukon has/... . 9 Mindössze három napra voll szükségem, hogy megtanítsam a négy jövendő szabásszal a gép kezelését — mondta elégedetten Nagy Marcella, a Lőrinci Vattagyár szabásznöje — Kiementisz Istvánné —, aki különben Dunaföldvár- ról jött haza dolgozni — és a többiek nagy kedvvel sajátították cl a tudnivalókat. ■# Rakitai Jánosné és Krizsán Mártonná meós a szovjet, lengyel, jugoszláv és csehszlovák exportra készülő hálózsákokat minősítik. (Opauszky László felvételei) — Van elég munkaerő? — Nem kell táblát kiakaszt:.- nunk az ablakra, hogy van fel­vétel. Szí ite ■ is volt propa­ganda. s i-zept- ler 4-én tizen­hatan láttak tanuláshoz. Hama­rosan kialakult a végleges lét­szám, most harminchatan terme­lünk a. gyár részére. Közülük né­gyen y-ijdéki munkahelyüket hagyták ott — nagyon boldogan —, s azóta itt dolgoznak. — Mit 'készítenek? — Legfőbb termékünk a háló­zsák ösr llítása és exportra való ,oi .olása. Két asszony — • Fiszter Istvánné szintén a Lőrinci Vattagyár dolgozója. Felvéte­lünkön Antal Józsefnét tanítja a hálózsák szegésének műveleteire. Krizsán Mártonná és Miklán Jó- zsefné — már az első pillanat­ban meós lett illetve ezeket a tenni- és tudnivalókat kezdte ta­nulni. Jól elsajátították a „szak­mát”. s most két műszakban meózzák és csomagolják az árut. Szeptemberben még nem volt je- .lentős a termelésünk, de október­ben .már aiOOuexpovtrahifc'ész há- ’lózs^Jc,, fagyta., ein iQímyegyházát. Most. novemberben már 6 ezer hálózsákot kell készítenünk. A másik fő termékünk a felmosó­ruha. Eddig leszabva kaptuk, csak szegni és csomagolni kellett Most azonban a gyár küldött egy szabászgépet, meg egy szabásznőt és az megtanít négy asszonyt a géppel való termelésre. Ezentúl ők négyen szabják a felmosóru- hákat szintén két műszakban. Eb­ből a termékből októberben 240 ezer került ki innen, novemberben pedig 200 ezer a tervünk. A har­madik és egyben az utolsó ter­mékünk a Majp géptörlő, NSZK- 'txportra kerülj; Ebből oktobérbén ,í;0 ^ós?íí,éttjinkt; .novemberi­ben pedig 150 ezret kell eljuttat­nunk a megrendelőhöz. ■ — Hogyan vélekednek a be­dolgozók? — Nagyon örülnek, s mondhat­nák úgy is. hogy hálásak a Lő­rinci Vattagyárnak, hogy itthoni munkalehetőséget teremtett ne­kik. ■ Ez különbén jelentős anyagi befektetést is jelentett a gyár­nak, mert ezt az öreg épülefet, amely volt már tsz-iroda, szol­gálati lakás, legutóbb pedig a takarékszövetkezet húzódott meg benne — a gyár alakíttatta át mintegy 250 ezer forintos költ­séggel. A községi tanács is segí­tett. mert gyorsan juttatott meg­felelő elhelyezést a takarékszö­vetkezetnek. így azután most már harminchat asszony a háztartás, a család ellátása mellett a saját lakásában — a gyár varrógépé­vel — hozzá tud járulni a családi jövedelem növeléséhez. Martono- vics Jánosné. Csehi Jánosné, Szabados Jánosné és még jó né- hányan már elérik a havi 1700— 1800 forintos keresetet A tájékoztató után rövid sétát teszünk az „iskolaüzemben”, s néhány képen örökítettük meg a tanulva dolgozó dunaegyházi asz- szonyokat. O. L. 9 A Zsolomanszki Szovhoz gépesített juhtenyésztő állomásán tízezer juhot nevelnek. (Foto: APN—KS) Ipari juhtenyésztés A Szovjetunió juhállományának egyötödét — több mint 32 millió darabot — a kazah legelőkön nevelik. A’ köztársaság 526 szov- hoza foglalkozik juhtenyésztéssel. Az elkövetkezendő tíz évben a juhállomány számát 50 millióra kívánják növelni. Kazahsztánban a juhtenyész­tést fokozatosan ipari alapokra helyezik. Több gazdaságban meg­szervezték az állatok gépesített táplálását. A nehéz ' munkát igénylő takarmánykészítést és elosztást, az itatást és trágyahor­dást teljesen gépesítették. A Tal- di-Kurgani területen 3 millió ju­hot nevelnek. Eddig már 10 gé­pesített gazdaságot alakítottak ki, melyekben 100 ezer juhot gon­doznak. A terület egyik legelső juhhizlaló komplexumát a Zsolo­manszki Szovhoz építette. Nem­rég a gazdaság 8200 egyéves ál­latot adott át az államnak, átla­gos súlyuk elérte az 50 kilo­HH grammot. A gépesített juhnévelő felépítésére fordított összeg egy év alatt megtérült. A modem juhtenyésztő telepe­ket fiatal dolgozók látják el. A köztársaság juhtenyésztő gazda­ságaiban jelenleg több mint 250 ifjúsági brigád dolgozik. (APN — KS) Új mezőgazdasági könyvek Az öröklődéstan ma már na­gyon fontos tényezője a kuta­tásnak. Éppen ezért van nagy jelentősége Dieter Hess könyvé­nek, amelynek címe: A'gének menetrendje. A mű magyar for­dítása most jelent meg a Naturá Kiadó gondozásában, dr. Bálint Andorné fordításában. A szerző olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmet az öröklődésekkel kapcsolatban, amely sok izgal­mat és érdekeset mond azoknak, akik ezzel a kérdéssel tudomá­nyosan foglalkoznak. A másik érdekes kiadványa a Natúrénak: A modern biológia címszavakban című könyv, ame­lyet Muraközy Tamás szerkesz­tett. A mű célja, hogy a szak- irodalomban való tájékozódáshoz nyújtson segítséget az olvasók­nak, A kis lexikon cikkei hél témába sorolhatók: biofizikai, biokémiai, genetikai, sejttani is­meretek, egyed- és törzsfejlődé­si ismeretek, valamint néhány alapvető viselkedési mechaniz­mus. Agrobotanika Az ember mezőgazdasági tevé­kenységének ősidők óta legfőbb célja a növények szervesanyag- termelésének fokozása. Ez a kez­detben véletlenszerű munka mind tudatosabb lett, s a fejlődés mai szintjén az eddig elért eredmé­nyek is csak akkor gyümölcsöz- tethetők, ha a termesztő megfe­lelő ismeretekkel rendelkezik. A szükséges és nagyon szerteágazó ismeretek alapját a növénytan képezi. Ez a tudomány rendsze­rezi a növényekről eddig össze­gyűjtött adatokat: ez foglalkozik az alapvető építőkövekkel, a sej­tekkel, a hasonló sejtekből létre­jövő szövetekkel, a több szövet által meehatározott feladatok el­végzésére alkalmas szervekkel és a növények alaktanával. Termé­szetesen a növénytermesztő, a gyakorlati gazda számára' nem minden adat részletezése egyfor­mán fontos,-ezért a könyv a fel­sorolt ágazatok, anyagából a meg­értéshez szü'kséges'általánös1 alap- •ismerétek rrieFlett 'él&Kforbárv azo­kat tárgyalja, amelyekre a gya­korlatban dolgozó agrár szakem­bereknek munkájuk végzéséhez szükségük van. Az ilyer. emberekre mondják: megrágja a szót. Gondolkodva beszél, ültében előrehajolva, ki­csit gesztikulálva. Könnyű elkép­zelni, mennyire megfontolt min­dennapi munkájában. Mindaz, amit elért néhány év alatt, egy­értelműen a következetességre vall. Gépészmérnök. Hét évvel ezelőtt került ki az egyetemről. A Bajai Állami Gazdaság köz­pontjában gyakornokoskodott, s pár hónap múltán onnan ment ki a mátéházi kerületbe. Hét év sem kis idő egy ember életében. Elég ahhoz, hogv a lényegtelen dolgok megkopjanak, az elképze­lések kikristályospdjanak, való­ra váljanak. Az idén nívódíjat kapott Fór­ján Ferenc pályán való indulá­sa szerencsésebb volt, mint sok társáé. Az egyetemi' évek alatt általában „rózsaszínűbbnek” lát­szik az élet, mint amilyen, és ezért sokszor nehéz a beillesz­kedés. Fórján Ferenc felett a fa­lun eltöltött gyermekkori évek nem múltak el nyomtalanul, en­nek köszönheti, hogy nagyobb meglepetés nem érte a nehézsé­gek láttán, tapasztaltán. Nem mindenkinek adatik meg — saj­nos — a jó gyakorlati tanító- mester sem. Szerencsére a bajai gazdaság főmérnöke legalább annyit adott, mint amennyit megkövetelt a pályán induló fia­tal szakemberektől. Kapcsolata a központtal azután is megmaradt, hogy kerületi gépészmérnök lett. Amikor 1969-ben a BÁCSAGROT és a bajai gazdaság szakembe­reiből megalakult egy bizottság, a mátéházi monokultúrás kuko­ricatermesztés módszereinek ki­dolgozására, Fórján Ferenc is he­lyet, s munkát kapott ebben. Hogy jól dolgozott akkor, s azóta, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1974-ben a gazdaság központi gépészmérnöke lett. Feladata és felelőssége is jó­val nagyobb, mint Máléházán volt. Jó érzés hallgatni, amint a műszaki fejlesztésről beszél: hogy sokat fejlődött a mezőgaz­daság és a technika az elmúlt években. Régebben a mechani- zálás célja a munka hatéko­nyabbá tétele volt, s az, hogy minél kevesebb kézierőt kelljen felhasználni a termelésben. Most már más a tennivaló: az embe­ri, biológiai, kémiai és technikai tényezők komplex fejlesztése. Akkor jó, ha a négy alkotóelem közt*; megvanj<-az összhang./ Mint-', tnondjá,n ft'áVmSrírfpi ré?- ^is° 4[ét>áf- B fői van szó, sosem szabatf^f-Xo gyeimen kívül hagyni az embert, hisz minden, ami történik, érte történik. Nem elég, hogy a trak­toron fülke leg'yen. Az se mindegy, milyen az. hogy érzi benne magát a munkás. Ha a körülmények jók, kevésbé fárád el napközben. Otthon jobb a kedve, több energiája marad a művelődésre, tanulásra — egyál­talán a gondolkodásra. A másokról elmondottak ter­mészetesen rá is vonatkoznak, hiszen legtöbbször- csak otthon tud olvasni, tervezni. Jó néhány újítása van már. Az őszi BNV-n aranyérmet kapott — a debrece­ni MEZŐGÉP gyártotta — nagy­üzemi szántóföldi permetezőgép kialakítása Fórján Ferenc érde­me. Szerinte ■ az újításokra rá­kényszeríti az embert az élet. Ha megoldás kell valamire, gondol­kodik, s megtalálja. Nem hiszem ugyan, hogy ennyire egyszerű lenne: alkotókészség és kitartás egyaránt kell hozzá. Ezekről, bi­zonyára szerénységből, nem be­szél. Igaz, nincs is rá szükség, hiszen tetteivel, eredményeivel mgr bizonyított! ■ A mindennapi munka mellett szinte állandóan tanult. Elvé­gezte a marxista—leninista egye­temet, most másodéves a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem gé­pészmérnöki karának gazdasági szakmérnöki tagozatán. Szakít időt arra is. hogy előadásokat tartson a téli politikai tanfolya­mokon, s hogy foglalkozzon a szakszervezeti bizottságban ka­pott feladatával, a munkavéde­lemmel. Nem kevés energia kell mind- ‘‘éhhez, ‘kön nyűnek‘‘Sérti ‘ triohdhíT-” tó. Bitnin csak ‘ 0?í’orjárit Ferenc mohöf fi?■,,Á4nält-" ban gondolkodni, mának élni nem szabad. A jövő a fontos, a cél, és ezért kell és érdemes dol­gozni, tanulni.” D. É. OLVASÓINKÉ A'SZÓ t Az úttest és járda nem tárolóhely! Kecskeméten jártunkban-kel- tünkben magunk is sokszor ta­pasztaljuk, hogy az építkezések­hez szükséges anyagokat az ut­cai forgalmat akadályozó módon tárolják a kivitelezők. A beton- gerendák, vascsövek, téglaraká­sok, homokkupacok közterületi helyfoglalása azon túl, hogy nem indokolt, még szabálytalan is. Sajnos, az illetékesek kevésbé törődnek ezzel a gyakorlattal, következésképpen újra és újra bosszankodnak az autósok,' mo­torosok. Akikhez nemrégen sorstársként szegődtek a gyalo­gosok is... Kiss Józsefné bunyadivárosi olvasónk értesített bennünket'ar­ról, hogy a Kilián György ut­cában hosszabb ideje sóderhe­gyek magasodnak a járdán. Így csupán nagy kerülővel érhetnek céljukhoz az arra lakók. Az eb­ből adódó kellemetlenség a mun­kába járókon túl az iskolásokat és óvodásokat is érinti. Levél­írónk határozottan leszögezi, az úttest és járda nem tárolóhely, s felhívja a városi tanács figyel­mét az ilyen és hasonló állapo­tok megszüntetésére. Se villany, se petróleum? A tanyai lakosság életkörül­ményeinek — társadalompoliti­kai szempontból is fontos — ja­vításában döntő szerepe van az elektromos energiával való ellá­tásnak. E program megvalósítása során példás eredmények szület­tek már megyénkben. De még igen sok a tennivaló is. Ezt tá­masztja alá a Fülöpszállásról ér­kezett levél. Farkas Gábor révén tudtuk meg, hogy a községi III. sz. - ál­talános iskola környékén levő ta­nyák lakóinak immár három éve ígérik a villamosítást, de a gya­korlati intézkedés máig várat magára. Az érdekelt családok — akik váll'allák a költségek jelen­tős részeneks fedezését — úgy vélekednek, a helyi tanács a le­hetőségéhez- képest kevesebbet tesz ügyükben. Változtatni kelle­ne végre ezen a közönyösséggel határos magatartáson, s fokozot­tabb felelősséggel foglalkozni az itteni választópolgárok gondjai­nak orvoslásával — olvassuk a sorokat, melyek arról is infor­málnak, hogy a tanyaiak petró­leumlámpáinak használata is akadályba ütközik,, mivel a kör­nyéki üzletekben régóta hiány­cikk a petróleum. Sőt a megye- székhelyen sem- kaptak ilyen árut a vásárolni szándékozó fülöp- szállásiak. „Á, kereskedelemnek nem szabad megfeledkeznie a petróleum forgalmazásáról, hi­szen anélkül a távoli múltat idő­ző gyertyavilágra lesznek kény­szerülve a kommunálisán kiépí­tett helységektől messze lakó em­berek ...” —í zárul a levél, s az abban foglaltak jogosságához nem férhet kétség. KÁLVÁRIA JÁR AS KERÉKPÁR MIATT Rossz minőségű árut nem szabad eladni! — összegezhetjük ily mó­don a kereskedelem egyik alaptörvényét, melynek végrehajtása még kívánnivalót hagy maga után. Legalábbis ez derül ki Szabó László, Kecskemét, Máriahegy 87,13. szám alatti lakos esetéből. ■ Nevezett idén tavasszal vásárolt Baján egy NSZK-gyártmányú Ana­tom típusú kerékpárt. Bár a jótállási papírján azt olvasta, „a -leg­korszerűbb jármű”, meg hogy ,.sok örömet okoz”, de a valóság mást mutatott. Á kormánya csakhamar rögzíthetetlenné -vált, a küllők ki­lazultak ’(hegyes végeik a belső gumit is tönkretették),, a szorító­csavarok eltörtek, a zár csütörtököt mondott stb. Először a bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet szervize végezte a javítást, ami nem volt egyszerű, hiszen például az elromlott nyereg beszerzése, kicse­rélése két hónapot vett igénybe. De hát a bajaik nem sajnáltak időt és fáradságot, hogy a biciklit reridbehozzák. Másutt, pontosabban a Kecskeméti Vegyesipari Szövetkezetben azonban korántsem volt ilyen szerencséje a tulajdonosnak, aki időközben költözött a megye- székhelyre. - . , A jármű — vásárlása óta ki tudja hányadszor? — a múlt hónap­ban is „lerobbant": a gumik kilukadtak és a zár is felmondta a szolgálatot. Ám a szerviz emberei mesterséges rongálásra gyanakod­tak, s megtagadták a javítást. Olvasónk hiába hangoztatta, hogy gyártmány hibáról van szó, tehát érvényes a garancia, csupán sértő elutasításra talált a kérése. Ez az eljárás is roppant felháborította őt, aki a méregdrága, de működésképtelen kerékpárja láttán jogo­san érzi becsapottnak magát. Történetének közreadásával másokat igyekszik megkímélni az ilyen kálváriajárástól, vagyis sürgeti a megelőzést célzó intézkedéseket. SZERKESZTŐI ÜZENETEK • SZERKESZTŐI ÜZENETEK Podhradszky Jenöné, Kecskemét: A hozzánk érkezett levelében foglaltakat felkérésünkre kivizsgálta a Bács-Kis- kun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat igazgatója. Horváth József. Mint a válaszából kiderül,' az ön ké­rése teljesült, ugyanis a határozott időre létesített bolti eladói munkavi­szonyát ’ határozatlan időtartamúvá módosították. Következésképpen a szülési szabadsága lejártáig folyama­tosan kapja bérét, később pedig — ha igényli — a gyermekgondozási segélyt is. Székhelyi József, Kecskemét: Pana­szát a helyszínen, vagyis a megjelölt kecskeméti benzinkutaknál ellenőriz­ték az illetékesek, akik nem találtak szabálytalanságot a motorkerékpárok üzemanyaggal való feltöltésének gya­korlatában. Ennek ellenére az AFOR- kirendeltség vezetője figyelmeztette a kútkezelőket, hogy munkájuk során mindig 'pontosan tartsák be a vonat­kozó előírásokat. összeállította: Velkei Árpád t í ( Sokat bír az ember

Next

/
Thumbnails
Contents