Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-14 / 266. szám

1974. november 14. • PETŐFI NÉPE • 5 A HELYZET TARTHATATLAN A keceliek súlyos gondja „A nagyközségben az általános iskolai tanulók száma 1150. Az 1960-ban épült 8 tantermes is­kolaépületen kívül 19 korszerűt­len, száz évnél idősebb egészség­telen épületben végzik tanulmá­nyaikat. A tantermekben sem az egéslzségügyi követelmények, sem pedig az oktatási követelmények nem elégíthetők ki. Ezenkívül egyetlen tornaterem áll a diákok rendelkezésére, amely a fenti lét­számhoz viszonyítva kevés; a ta­nulók kis .részének biztosítja a testnevelés korszerű feltételeit.” „A község ifjúságának jogos bírálatát el kell fogadnunk az iskolákon kívüli népművelés és szórakozás területén mutatkozó állapotok miatt. A községben mű­ködik az ugyancsak korszerűtlen, egyetlen „hodályból” álló műve­lődési ház, amelynek kulturáltsá­ga a 25 évvel ezelőtti állapoto­kat tükrözi. Ebben az intézmény­ben semmiféle klubéletre vagy fejlettebb közművelődési tevé­kenységre nincs lentőség; rosz- szul fűthető, lassan életveszé­lyessé válik, az épület.” A lehangoló összkép A fenti sorokat a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának összegező értékeléséből idéztük. Hogy a valóságos helyzetet még szemléletesebbé tegyük, néhány sorban ideírjuk saját tapasztala­tainkat is. A nagy zeneszerzőnkről, Erkel Ferencről elnevezett „intézmény” — idézőjelbe tesszük a szót, mert ez a rozoga kocsmaépület minden inkább, mint a művelődés háza — olyan sivár, elhanyagolt, pisz­kos, rút, hogy taszítja, nem pe­dig vonzza a kultúrára szomjas kecelieket. íme, az elszomorító kép, ami a látogató elé tárul: Levert és sáros falak, hulló va­kolat, rozsdás vaskályha, beázott vezet, összetört székek, rétien, olajos padló, ormót­lan. szekrények; és így tovább. És az udvaron: hordók, ládák, lovas kocsi; halomban fadarabok, állványok, limlom. És három hatalmas kutya. Megtudjuk, hogy évente háromszor is javítják a tetőt. Hogy az orvos beírta már a könyvbe: csöpög a tető, egész­ségtelen az épület; de hiába a bejegyzés,- npm változik semmi. „„ Az_udvarban .rendszeresen; itájt mérne^^Lfo ben^az a néhány; fiáé tál, akit néni rettent el a piszoktól ragadós környezet, mondjuk ze­nét hallgat vagy sakkozik, oda­kint hejehujáznak a keceli bor kedvelői. Nem ők tehetnek róla, hogy ebben a nagyközségben kocsmai albérletben van a mű­velődés háza. Pedig a keceli lakosságot ér­dekli a kultúra. Jól mutatja ezt az a legutóbbi eset is, amikor Gyurkó Huszonötödik Színháza ott járt náluk, s négyszázan vol­tak kíváncsiak az értékes elő­adásra. Am jogosan zsörtölőd­nek az igényes emberek: miért kell visszataszító környezetben élvezni a szép művészetet? Miért nem adatott meg számukra ed­dig — ami másutt megvan —, hogy korszerű és ízlésesen be­rendezett művelődési központban töltsék el szabad idejüket? Keresik a megoldást Amikor a kérdésre megpróbá­lunk választ kapni, a legilletéke­sebbeket együtt találjuk a ta­nácselnöki irodában. Laták Ede nagyközségi tanácselnök, Udvar­helyi István iskolaigazgató, és Ugrón Gyula művelődésiház- igazgató éppen azért van most itt, hogy közösen elkészítsék a pártbizottság elé kerülő közmű­velődési előterjesztést. Egyáltalán nem tagadják a helyzet súlyosságát. Teljes mér­tékben érzik ennek a tarthatat­lan helyzetnek a nyűgét. Az utóbbi időben azon törik a fe­jüket: miként változtathatnának az összképen, ami Kecel közmű­velődési arculatát illeti: Mit is tehetnének összefogva? Elmondják, hogy a tízezer la­kosú nagyközségben az iskolák és az óvodák, valamint a műve­lődési ház és a könyvtár egyaránt elégtelenek és alkalmatlanok a felmerülő igények kielégítésére. Ezeknek az elrongálódott épüle­teit ma már lehetetlen rendbe­hozni felújításokkal a korszerű feladatok elvégzésére. Megtudjuk azt is a nagyközség vezetőitől, hogy Kecelen sok olyan kezdeményezés történt, számtalan olyan tevékenység folyt, amivel a község fejlődését sikerült gyor­sítanak. A tanyai kollégium lét­rehozása, a községi központ ki­építése, a villamosítás és víz­ellátás javítása, a cigányiskola . .megtervezése, az egészségügyi ,, ellátás', fokozása mind,, ilyen bír Q^pny^téi^BciBSZ monoa"' ,ósg nnv De — sajnos — ez mit sem von le a gond súlyosságából. És felemlíthetnénk aránytalanságo­kat is, az elhibázott lépéseket. A hatmillió forintos strandfürdő .túlméretezése sokaknak szemet szúrt; kihasználatlansága azóta is gondot okoz. Ez a döntés bizony az akkori vezetők Telkén szárad. Azon is érdemes lenne elgon­dolkozniuk alaposabban a kece- lieknek: nem lehetett volna több törődéssel javítani a kialakult elszomorító összképen? Egy merész elképzelés Mi hát a teendő? Előrehala­dott állapotban van az úgyne­vezett komplex nevelési központ felépítésének a terve. Az ille­tékesek minden szinten egyetér­tenek a kivitelezéssel. Csupán — és ez nagyon fájdalmas a ke- celieknek — az a baj, hogy éve­ken belül’ nem történhet meg ennek az átadása anyagi okok miatt. Milyen lenne az az intézmény? Egymáshoz kapcsolódó épületré­szekben kapnak helyet a tíz tan­termes iskola; a száz gyermek befogadására képes ötcsoportos óvoda; a könyvtár, az ezersze­mélyes konyha, a 3—400 sze­mélyes étterem; valamint a kü­lönböző kulturális és sportcél­ra alkalmas korszerű helyiségek. A harmincnégymilliós be­ruházásnak a felét maga a köz­ség adná, saját erejéből. Meg kellene találni a módját annak, hogy ezt a komplex in­tézményt a jek ilegi elgondolá­soknál hamarább, lehetőleg mi­nél előbb át tudják adni rendel­tetésének. Ez nem várathat ma­gára, hiszen a* közművelődési helyzet Kecelen olyan elszomo­rító, annyira tarthatatlan, hogy sürgős beavatkozásra van szük­ség. A nagyközség viszont sa­ját erejéből képtelen a gyors cselekvésre. Felmerül . a gondolat, • hogy a közművelődést tényleg lejárató jelenlegi kocsma-művelődési há­zat addig is be kellene zárniuk, hiszen az ottani állapotok csak ártanak az 'ügynek. De mivel va­lamennyi . művelődési területen csaknem ennyire rossz a hely­zet, így ezt sem tehetik meg; mondván: ez is jobb a semmi­nél. Ha viszont az intézmény to­vábbi nyitvatartására kénysze­rülnek, akkor sürgősen meg kell > szépíteniük [.annak, külső-belső, képét. Varga Mihály A Corvina művészeti kiadványai Az idei téli könyvvásáron a Corvina Kiadó a művészeti ki­adványok sokrétű, gazdag vá­lasztékával jelentkezik. A magyar festészet nagy mes­tereit megismertető „Magyar festők” sorozat legfrissebb kötete Barcsay Jenő életművét foglal­ja össze. Petényi Katalin hu­szonnégy színes és tizenkét fe­kete-fehér reprodukcióival il­lusztrálva mutatja be a mester sokrétű művészetét és alkotá­sokban gazdag életútját. Szintén a téli könyvvásár érdekessége az a kötet, amely a grúz Gudiasvi- linek, a mai szovjet képzőmű­vészet egyik színes egyéniségé­Szeptembertől 1350 tanuló új általános iskolában kezdte a tanévet Újpalotán, a Kontyfa Utca 5"ben. A „fehér iskolának” becézett intézménynek 34 tan­terme. 2 műhelyterme, torna- csarnoka, 2 úttörőszobája, könyv­nek munkásságát, alkotásait is­merteti. Az Árpád-kor nemesfémből készült ötvöstárgyait mutatja be Kovács Éva „Az Árpád-kori öt­vösség” című munkája, amely a kis iparművészeti sorozat új kötete. Az Európa-szerte híres Zsol- nay ’Porcelángyár történetét és tevékenységét foglalja össze a „Zsolnay — a gyár és a család története” című, gazdag kép­anyaggal illusztrált reprezenta­tív album, amely családi króni­kaként megírt emlékezés és egy­ben a magyar ipartörténet do­kumentuma is. tára olvasóteremmel és 200 személyes ebédlője van. A leg­modernebb bútorokkal és tan­eszközökkel felszerelt iskolában a legkorszerűbb oktatási elvek szerint tanítanak. Zeneiskola bányászgyerekeknek • Próbál a fúvószenekar. (Foto: APN—KS) Üj zeneiskolát avattak nemrég a nyugat-szibériai Mezsdure- csenszk bányászvárosban, ahol az iskolát a város bányászüzeme építtette. Felszerelése mintegy félmillió rubelbe került, fenntar­tására évente 50 ezer rubelt for­dítanak. Egy gyerek taníttatása havon­ta átlag 10 rubel, de a szülők csak másfél—öt rubelt fizetnek — fizetésüktől függően. A zeneiskolát a gyerekek is­kolaidejük után látogatják. Nem­csak különböző hangszereken ta­nulnak meg játszani. Százan a gyermekkórus munkájában is részt vesznék. Mások a fúvós- zenekar tagjai; 50 gyerek pedig orosz népi hangszereken játszik. Az iskolai zenei közösségek népszerűek a szibériai városok­ban. A munkásklubokban a dol­gozók nagy szeretettel és ked­vességgel fogadják a gyerekeket. (APN—KS) Korszerű oktatás az újpalotai „fehér iskolában” „UJJÉ, A LIGETBEN!... 100 év - 50 fényképen Szívfacsaró melódiák, sárguló fényképek, ä körhinta mulatságo­san ugrándozó falovacskáinak tá­volodó emléke őrzi az városligeti vurstli kopott varázsát. Itt futtat- - ták be vásári aranyozással, né­hány órás kimenőjüket a hajdani kiscselédek. ide tódult a népség­katonaság, hogy a hétközben megtakarított fillérekért csudát lásson: félelmetesen delejes te­kintetű mágusokat, hordómell- kasú. trombitatorkú kikiáltókat, óriáskígyót, amely a fejétől a farkáig 120 méter, a farkától a fejéig 250 méter, -bárki utánaszá­molhatott. ha volt még kedve centiméterrel leméricskélni a bó­dé belső falán körbetekerődző óriási „átejtést” — a kígyó ugyanis festve volt De hát ki mérgelődött volna ezért, a vurstliban? Itt vaskos malacságokon edződött a fül, har­sány szemfény fesztésfiek hódolt a szem és szirupos giccsek olvadt cukormázába ragadtak a nyomor­telepeken és a cselédszobákban szövögetett szegényes álmok. Persze, a Városliget mást is je­lentett! Malomkerékkalapos, tür- nőrös dámákat, girardikalapjuk­kái kecsesen köszöntgető ficsúro- kat. elegánsan kocsikázó finom, úri népet, szépasszonyokat, mág­násokat. a dalban is megénekelt Stefánián, és elégedetten söröző polgárokat a híres Weingruber kávéház teraszán. A Városliget történelméhez ez is hozzátartozik, ,hogy a szerve­zett magyar munkások 1898-ban a Ligetben ünnepelték először május elsejét. Ugyanebben az év­ben kezdték meg az Ezredévi em­lékoszlop alapozását. 1903-ban adták át Ligeti Miklós Anonvmu- sát. a főváros egyik legszebb szobrát. 1908. december- 1-én nyílt meg a Szépművészeti. Mú­zeum A Tanácsköztársaság alatt, a proletár gyermekek, ingyenes fő­városi üdültetésére rendezték be a Városligetet 1929-ben avatták fel az Ezredévi emlékművet és elhelyezték a Vezérek csoportjá­nak utolsó lovasalakját. Tragikus dátuma a Ligetnek 1930. szeptem-. bér 1-e. amikor a Hősök terén és környékén vérbe fullasztották a KMP által szervezett és vezetett m unkástüntetést. A második világháború igen i?súlyos pusztítást - okozott' a Liget’ épületeiben, növényzetében. De 1945. május elsején már a Hősök terén tartott nagygyűlésen ünne­pelt Budapest felszabadult lakos­sága. A felszabadulás utáni fel­vonulások. díszszemlék ugyan­csak a Városligethez kapcsolód­nak. mivel színhelvük a kiszéle­sített Dózsa György, út, amelyet a dísztribüntől balra Pátzay Pál Lenln-szobra. jobbra pedig Kiss István Tanácsköztársaság-emlék­műve díszít A Városliget így foglal egybe kultúrát, munkásmozgalom-tör­ténetet. szórakozást, sportot, ezért is döntöttek úgy, hogy a főváros történetét szemléltető kiállítás­sorozatot. a Ligettel kezdik. A Vármúzeumban máris megtekint­hető a „Száz év a Városliget éle­téből” — című kiállítás, amely mintegy félszáz fényképen eleve­níti fel a városrész múltját, és jelenét, Keménykalapos urak, napernyős hölgyek, mindenre el­szánt. vásott kis ligeti csinészek, felcsipkézett, kíbodorított kislá­nyok. vasvilla baiszu mutatvá­nyosok és hosszú szoknyában su­hanó korcsolyázók a 100 évvel ezelőtti városligeti jégpályáján, eßy-egy emlékezetes pillanatkép a Hősök teréről: tüntetőkkel, ágyú­val, ünneplő sokasággal elborít­va. És turisták által megcsodálva. Minden kép felidéz valamit a múltból és egyben bemutatja a változást is. utalva arra, hogy a BNV átköltöztetésével, ez a vá­rosrész most már véglegesen a dolgozók kikapcsolódását, üdülé­sét szolgálja. A kiállítás szép is, hasznos is. de kévés. Néhány fénykép ugyan mit tud felmutat­ni a hajdani Ligetből annak, aki már csak a mostani arcát is­merheti? Nem ártott 'volna né­hány korabeli plakáttal, mutatva- nyos-cégérrel. eredeti kellékekkel, tárgyakkal, öltözékekkel kiegészí­teni' a .kissé egyhangú látványt és egyben összekapcsolni a Liget költészetével, irodalmával Mert ilyen is van. A sort mindjárt Mol­nár Ferenc halhatatlan hintása. Liliom, nyitja meg. de bőven ta­lálnánk ide illő fejezeteket nagy íróink, költőink műveiben. Es ami nagyon hiánvzik: a zene. Nincs még egv városrész, amely ennyire ontaná magából a dalla­mokat. kezdve a szívdöglesztően érzelgős melódiáktól a nagyérde­műt toborzó fülreoesztő csinnad­rattáig. a kávéházak teraszán fe­szítő katonabanda keringni tői. a tüntető munkások elkeseredett tiltakozásáig, a május elsejei fel­vonulók indulóinak szélesen höm­pölygő áradatáig. Ezzel még teljesebb, lehetett volna az összkép. Még maradan­dóbb az élménv. Nemcsak többet . sikerült volna, megtudnunk erről a különösén ^sokszínű1 é§-izgalmas ellentmondásokban gazdag város­részről. hanem talán azt is sike­rült volna megfejtenünk, hogy miből. keverték a Liget, olcsó, de veszedelmes varázsitalát? Mivel hódította el a dédanyákat és a dédapákat és miért érzékenyü­lünk el még mi is. ha ezt hall­juk valahol: ..Ujjé. a ligetben nagyszerű...” V. Zs. Nyomda- és penészszag A vidéki könyvkiadás feltáma­dásának példájaként említette az egyik országos hetilap a Forrás Könyvek vállalkozását. Annál bosszantóbb, hoev a megjelenés után hónapok telnek el, amíg a kiadványok forgalomba kerülnek. Addig csupán a tiszteletdíjas pél­dányok forognak kézről kézre. Az ember azt hinné, hogy na­gyobb alkotó erőt kíván egy-egy vers megírása, mint az, hogy a költemények — miután már a nyomdát is elhagyták — a pul­tokra jussanak. Az eddigi tapasz­talatok mást mutatnak. Buda Fe­renc műfordítás-gyűjteménye hosszú kényszerpihenőt töltött el a megyei tanács egyik irodájában, majd a múzeumba vitték a köny­veket, ahol újabb mellékvágá­nyon várták jobb sorsukat. Kü­lönböző és teljesen véletlenül adó­dó közvetítők révén talált egy­másra a kötet és a Katona József könyvesbolt. Az üzlet rugalmas­ságán múlott, hogy átvett egy té­telt, s az idei költészetnapi ünnep­ségeken ott lehettek a kecskeméti költő művei is. De csak a megye- székhelyen és egy helyütt. A szé­lesebb körű terjesztés megszerve­zéséig még sok víznek kellett le­folynia a Dunán. A sorozatban másodiknak látott napvilágot Gál Farkas: Kardom, keresztem című. első önálló verr seskötete. Több mint két hónap telt el azóta, hogy a nyomdában útjukra bocsátották a csomago­kat. Az üzletekben viszont arról sem tudnak, hogy mikor lenne ér­demes benézni a könyvért. A ver­sek addig Csipkerózsika-álmukat alusszák. Holt tőke mindaz, amit a kiadó Bács-Kiskun megyei Ta­nács belefektetett a megjelente­tésbe. A késedelem ugyanakkor azzal a tanulsággal is szolgál, hogy egy könyv életre segítése nem ér vé­get a mecénás szereppel, hanem egészen addig tart, míg az olvasó kézbe veheti a kötetet. A külön­böző hivatalos szerveknek jobban kellene tájékoztatni egymást ar­ról, hogy mi várható, mire készült jenek fel. A Forrás Könyvek ese­tében egy sajnálatos, fordított helyzet alakult ki. Amíg az új­donságokat felsoroló központi fü­zetek olyan könyveket .is ajánla­nak, amelyeknek még se hírük, se j hamvuk; a Kecskeméten megje­lent verfeeSkötét nem .szerepel- a n friss’" (ájekfjztátó'R'han, és majd csak megkésve lehet hozzájutni. Az igazi olvasók — akik a régi kiadványokat és a legújabbakat egyaránt szeretik — tudják, hogy micsoda fenséges dolog belelapoz­ni egy éppenhogy bekötött könyv­be, amelynek a lapjai még őrzik a nyomdaszagot. Könyvterjeszté­sünk viszont penészszagú olykor- olykor. Halász Ferenc A televízió nem csodaszer Egy kitűnő orvos, barátai un­szolására mostanában vett elő­ször televíziót. Korábban nem akarta a lakásába beengedni a varázsdobozt, mert féltette szel­lemi függetlenségét. Nem egy gyerekes családnál ma is azért nincs televízió, mert úgy vélik, nevelhetetlenné válnak a gyere­kek; nem tanulnának, nem ol­vasnának, s így jobb, ha nincs a kísértés odahaza. Mégis, ezek már utóvédhar­cok: az ország lassan ugyan, de közeledik a televíziós telítettség­hez, ami azt jelenti, hogy lénye­gében minden család otthonában ott lesz a készülék. Ma már min­den valamire való tanulmány szerzője, aki a tévé hatását vizs­gálja, írását azzal kezdi, hogy bebizonyítsa: mennyire nem volt igaza azoknak a szerzőknek, akik a tv hatására a „Gutenberg- galakszis”, tehát a nyomtatott be­tű hatalmának bukását jövendöl­ték. Valóban minden nemzetközi statisztika egyértelműen bizo­nyítja, hogy a könyvkiadás'min­den televíziózó országban inkább növekedett, 1 mint csökkent. Nincs ez másképpen nálunk sem, s néhány tanulmány már azt is kimutatta, hogy mennyi­re növelte a vásárlási kedvet egy-egy népszerű televíziós so­rozat, amelynek irodalmi mű volt az alapja. A Forsyte Sága évtizedeken át a kevésbé kere­sett klasszikusok közé tartozott, a tévészéria hatására hallatlanul megnőtt az érdeklődés a könyv iránt. Még a 1 ésbé jól sikerült Rózsa Sándor-filmsorozat is ki­mutathatóan több tízezres olva­sóréteget vonzott. Vitathatatlan az is, hogy a Magyar Televízió talán legjob­ban, leghatásosabban dolgozó osztálya éppen az ismeretter­jesztéssel foglalkozik. Ki ne em­lékezne olyan nagyhatású adá­sokra, mint egykor a Tudós Klub volt, mint manapság egy- egy beszélgetés Szent-Györgyi Alberttel, vagy a hazai és kül­földi tudományos élet más veze­tő személyiségeivel, mint a Po­gány községről szóló kitűnő szo­ciográfiai sorozat, vagy akár a rajzfilmes módon elkészített, de alapjában kitűnő ismeretterjesz­tő széria, amelynek dr. Agy volt az előadója. Sokan már úgy néznek a tele­vízióra, mint a közművelődés csodájára, amely mindent meg­old. Elég behozni a lakásba, a tévéseknek meg csak únos-un- talan ismételgetni kell: erre fi­gyeljenek, arra figyeljenek • a kedves nézők, aztán majd a mű­sor megteszi a magáét. Ebben a szemléletben legalább annyi a végletes elem, mint az előzőek­ben volt, amikor egyesek szelle­mi függetlenségüket kívánták megóvni a televíziótól. Mindkét szemléletnek, mind­két végletnek azonos a gyökéré: túlbecsülik a televíziót. Nem ér­zékelik eléggé, hogy csupán egy eszközről van szó. Egy eszköz pedig önmagában lehet jó vagy rossz. S a televízió nemcsak technikai értelemben lehet rossz eszköz, hanem níűsorainak ará­nyában,' ízlésvilágában, szemlé­letében is. A televízióról beszél­ni, kritizálni tehát -nemcsak 'joga, hanem kötelessége is mindenki­nek, ami a közművelődés kérdé­seivel foglalkozik. A televíziós műsorok hatása azonban nem egyoldalúan a tévé műsorától, hanem a műsor és a befogadó kapcsolatától függ. Ugyanaz a Hosszú forró nyár című sorozat például a nézők egy részének nagyon tetszett, má­sik része pedig mérgelődött raj­ta. S nagyon nem ismeri azéle­tet, a közönséget, aki azt gon­dolja, hogy akinek nem tetszett, az csupa sznob, intellektuel volt. Bőven akadt közöttük bizony kétkezi munkás, mint ahogy nem k,evés munkást találhattunk a műsorért" rajongók között is. Mint annyi más vonatkozásban, itt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a néző nem üres lappal, vagy fogalmazzuk drasztikusabban: érintetlen fej­jel ül le a készülék elé, s nem minden hatás egyenesen az adás­ból következik. Minden ember már egész kis korától külön-ku- lön élményvilágot gyűjt: művelt­sége, személyes érdeklődése, csa­ládi és emberi kapcsolatai, mun­kája, mind-mind befolyásolják személyiségét, és erre a kész, ki­alakult személyiségre hat a mű­sor. Vagy nem hat. Mert a sze­mélyiség ellenáll a hatásnak. Most, amikor annyi szó esik a közművelődésről, nem árt ezt tudomásul venni, s ezzel együtt azt is, hogy a televízió nem köz- művelődési csodaszer. Hatásos, nagyszerű eszköz, de feltétlenül kiegészítésre szorul. S éppen az a különleges feladat, hogy egyé­nenként más és más kiegészí­tést kapjon mindenki. Kiegészí­tést: könyvben, színházban, ze­nében, társas érintkezésben, vagy akár a munkában. És ak­kor mindenki nyugodtan bevihe­ti a lakásába a televíziós készü­léket. Tudni fogja, hogy önma­gában a televízió se nem rontja el, se nem javítja meg a gyere­ket, nem fenyegeti az önálló gondolkodást, mint ahogy egy­magában nehezen tud segíteni az önálló gondolkodás kialakításá­ban is. A televízió — ha úgy tet­szik — ablak a. világmindenség­re. Ablak az emberi természet megszemlélésére. Az már más kérdés: ki mit lát az abla­kon át? ® Tornaóra az iskola előtt. (MTI foto: Benkő Imre felvétele — KS) B. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents