Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-13 / 265. szám
4 • PETÖF NÉPE • 1974. november 13. HARMINC ÉVE SZABADULT FEL SOLT - DUNAEGYHÄZA Vízmű a Duna mentén Harc a hídfőállásért Harminc évvel ezelőtt, ilyentájt a mai Bács-Kiskun megye területe lényegében már felszabadult, csupán a Solt és Dunaegyháza községet magában foglaló hídfőállás volt még a német és magyar csapatok kezén. Több mint egy hétig folytak itt kemény harcok. A fasiszták elkeseredetten védték ezt a területet, arra számítva, hogy innen ellencsapást mérhetnek majd a szovjet csapatokra. A II. Ukrán Front parancsnokának, Malinovszkij marsallnak viszont más tervei voltak: felszámolni a hídfőállást, átkelni a Dunán és elfoglalni a folyam túlsó oldalán Dunaföldvárt. A két község lakossága vajmi keveset értett a hadászat tudományához; ily módon azt a veszélyt sem tudták íelmérni, ami rájuk Várt ezekben a napokban. Egyet tudtak, vagy inkább csak megérezték: hogy ha kiverik a fasisztákat, azon csak ők nyerhetnek. Néhány illegalitásban dolgozó kommunista igyekezett ezt az érzést elmélyíteni bennük. Ezért azután a kiürítési parancsnak sem tettek eleget, csupán azok a horthysta községi vezetők menekültek el, akiknek valóban volt félnivalójuk. Ily módon még ma is sokan élnek a két községben azok közül, akik szemtanúi átélői voltak a nehéz napoknak. November 7-én kezdődött a csata. Előző éjszaka Dunaegyhá- zát heves utcai harcok árán elfoglalta egy Apostag felől érkező szovjet alakulat, de ezt reggelre visszaszorították. a Sákori dűlőig. Ez egy mélyen fekvő mocsaras rész — meséli Rakétái János, aki ma a tanács végrehájtó bizottságának a tagja. — Ide ásták be magukat a szovjet katonák, míg a magyarok a dombon, ahol ma a falu árvíz után épült új házai vannak. Megkezdődött az aknavető párbaj, a lakosság a pincékbe húzódott. A fasiszták nem törekedtek arra, hogy kíméljék a falut mert lakosságát kommunistáknak könyvelték el. Egyrészt azért, mert nagyon szegény emberek lakták, másrészt 98 óktik Kzlnvák anyanyelvű Vet ti,, csapatok viszont csak hadi célpontokra lőttek, yagy a község szélét árasztották el tűzzel. November 13-án reggel 9 órakor szólaltak meg a Katyusák. A faluban tartózkodó magyar csapatok — amelyeknek a . harci szelleme amúgy is nagyon rossz volt már — a félelmetes harcizajtól megrettenve menekülni kezdtek. Déli 12 órakor már szovjet katonák meneteltek a falu utcáin. Ezzel azonban nem értek véget a lakosság megpróbáltatásai. A szovjet csapatok egy hétre kiürítették a községet, mert attól tartottak, hogy a németek bombázni fogják. Erre az adót; volna okot, hogy a II. Ukrán Front csapatai ezen a környéken készítették elő az átkelést a Dunán. Es valóban, sokszor lőtték a fasiszták Dunántúlról a községet. Tóth Imre tanács vb-tag elmondta, hogy az udvaron állt, amikor egy német éfknaszilánk kiütötte kezéből a szakajtót, és testébe is jutott belőle. Egyszer, amint a szőlők között mentek hazafelé, szintén lőni kezdték őket a Duna túlsó partjáról a németek. Sokan sebesültek meg, többen meg is haltak a község lakói közül. Ko- czi Istvánt az ágya szélén ülve, csizmájának felhúzása közben sebezte halálra egy lövedék. Solton is hét napig állt a harc. A II. Ukrán Front, s a hozzájuk csatlakozott román csapatok Kecskemét, Szabadszállás és Har- ta irányából vonultak a hídfőállás ellen. November 7-én a szovjet csapatok Kissolton a Nagymajor, a Tételhegy és a Kígyós-patak vonalán (4—8 kilométerre a községtől) építették ki állásaikat, a német és magyar alakulatok pe• ... támadtak a szovjetek és a németek menekültek — eleveníti fel a 30 évvel ezelőtti eseményeket Boócz Ferenc és Értékes Sándor, akik az illegalitásban a kommunista párt összekötői voltak. dig a szőlőhegyen. A lakosság nagy része a szőlőhegyi pincékben (520 van belőlük) húzta meg magát. A község házaiban szerencsére, nem esett sok kár, mert a tüzérségi lövedékek a falu- felett elhúzva a katonai állásokra hullottak, csak elvétve esett egy-kettő az utcákba, udvarokba.' A szőlőhegyi pincékben természetesen alig várták, hogy vége legyen már a harcnak. 1944. november 14-én — nem sokkal éjfél után hatalmas robbanásokra riadtak fél. A menekülő német és magyar csapatok utóvédéi megrongálták a vasúti síneket, majd félrobbantották a szigetre és a nagy Dunán átvezető hidat. A község felszabadult. Még aznap visszatért mindenki a faluba. Az eddigi illegalitásban dolgozó kommunisták azonnal megkezdték a község életének újjászervezését. Boócz Ferenc kerékgyártóról és Értékes Sándor szabóról eddig senki sem tudta, hogy az illegalitásban levő kommunista párt összekötői. Jött Nyámádi Lajos is, aki 1919-ben a solti direktórium elnöke volt. A szociáldemokrata párt baloldali tagjai is azonnal csatlakoztak hozzájuk. Elhatározták. hogy megalakítják á kommunista pártot, a lakosságot mozgósítják az őszi munkák elvégzésére, s miután a község volt vezetői elmenekültek. megszervezték a közigazgatást. Vidók Gyula (kommunista) lett a főjegyző Nyámádi József (szociáldemokrata) a bíró, a rendőrparancsnok . pedig Hollősi Péter solti születésű budapesti gyári munkás A kommunista párt titkára először Vidók Gyula, majd egy fiatalabb elvtárs, Böröcz István lett. Hosszú sora lenne még azok nevének, akik sokat tettek azért, hogy egy szebb élet útjára vezessék a solti és dunaegyházi embereket. Még többet lehetne írni cselekedeteiről. S, hogy valóban új élet fakadt a volt hídfőállás már nem a szegénység jellemző a területén, azt igazolja, hogy ma már nem a szegénység a jellemző dunaegyháziakra. Szép, új házak sorakoznak a faluban, jól élnek lakói. Solton a gróf Nejnes Albert féle major helyén — ahol a felszabadulás előtt négy cseléd család nyomorgott egy-egy szobában — most a Rákóczi Tsz korszerű sertéskombinátja áll, a volt grófi kastélynál pedig a MEZŐGÉP Vállalat gyáregységét találjuk. Folytathatnánk még a sort a Du- natej Tsz-közi Vállalkozás korszerű üzemével és még sok mással. Fejezzük azonban be azzal a nagy — most épülő — létesítménnyel, amelynek elődje még Moszkvából biztatta a magyar népet, hogy lesz még szebb az élet e hazában — épül az, új Kossuth- rádió adó Solt határában.. Nagy Ottó • Ilyen házakban lakik ma már a dunaegyháziak nagy része, akiket annak idején szegénységük miatt is kommunistáknak könyveltek el a fasiszták. 9 A solti Rákóczi Tsz korszerű sertéskombinátjának takarmányüzeme. Harminc évvel ezelőtt erről a helyről indultak döntő rohamra a szovjet katonák a hidfőállást elfoglalni. (Opauszky László felvételei) Zavartalan a széchenyivárosi buszközlekedés Lapunk augusztus 24-i számában közöltük a Gondok a Széchenyi- városban című sorokat. Ebben — Szabó Péterné Kecskemét, Irinyi u. 23. szám alatti lakos levele alapján — többi között szóvá tettük: a megyeszékhely e részében pontatlanul, a menetidőtől eltérően közlekednek a 20-as jelzésű autóbuszok, s hogy az utazás csúcsidőszakban olykor csak kis befogadóképességű kocsik állnak rendelkezésre. Azt is megírtuk, a sofőrök és kalauzok gyakorta cigarettáznak a buszon, ahol pedig tilos a dohányzás. A panaszra a Volán 9-es számú Vállalat illetékeseitől kaptunk választ. Mint írták, akkor lett volna igazában hasznos, segítő a járatokkal kapcsolatos bíráló észrevétel, ha az konkrét esetekkel alátámasztott. Ez utóbbiak hiányábancsupán általánosításról lehet -szó, mely szubjektivitást, s óhatatlan túlzást feltételez. Ennek ellenére intézkedés történt annak érdekében, hogy a széchenyivárosiakat szállító buszok a jövőben még következetesebben igazodjanak a menetrendhez, vagyis az eddigieknél is zökkenőmentesebben közlekedjenek. Ami a cigarettázást illeti, a személyforgalomban szolgálatot teljesítő Volán-dolgozókat figyelmeztették,' hogy többé ne szegjék meg a kocsikon érvényes dohányzási tilalmat. Az utas gorombáskodott Szeptember 12-i lapszámunk ugyanezen rovatában Jegyváltás incidenssel címmel jelentettük meg a Ftilöpszállás, Béke u. 2. szám alatt lakó Mig Gábor sérelmét. Az ügyet kivizsgálta a MÁV Szegedi Igazgatósága, melynek megállapításáról Rácz Kálmán, a kereskedelmi osztály helyettes vezetője tájékoztatott bennünket levélben: Ebből megtudtuk, hpgy a panaszos — aki katonai egyenruhát viselt — július 8-án kissé ittas állapotban kereste fel a fülöpszállási vasútállomás pénztárát, ahol százassal akart fizetni. A bilétát adó hölgy ekkor udvariasan kérte őt, váltsa fel pénzét a közeli büfében, mert nem tud visszaadni. Ennek, sajnos, nem tett eleget, helyette feltűnően méltatlankodott, sértő szavakat hangoztatott. A kínossá vált vitába bekapcsolódott egyik MÁV-dolgozó előbb csitította, majd rendreutasította a gorombáskodó fiatalembert, aki végül is kénytelen volt felváltani a pénzét, hogy menetjegyet kaphasson. A történtekről később értesült az illetékes katonai parancsnokság is, ahol lefolytatták az eljárást a kifogásolható magatartást tanúsító Mig Gábor ellen. Jogos volt a munkadíj Mennyit ér negyven forint? címmel szeptember 25-i összeállításunkban hoztuk nyilvánosságra Budai Mihály, Baja, Török u. 30. szám alatti lakos panaszát. Megírtuk, hogy olvasónk, aki propán-butángáz-fogyasztó, Sükösdről Bajára történő elköltözését bejelentette a DÉGÁZ bajai üzemegységénél, ahol megváltozott lakáscímét feljegyezték egy nyilvántartókönyvbe, s ezen adminisztrációért 40 forintot fizettettek vele. Az összeget kissé irreálisnak vélte, tekintettel arra, hogy a gázkészüléket nem szerelték fel újonnan, de annak működését sem ellenőrizték a vállalat szakemberei. A sorokra levélben válaszolt a Délalföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat igazgatója, dr. Varga János. Többi között arról, informálta szerkesztőségünket, hogy a pb-gáz-tulajdonos idén május 15-én jelentette be lakás- változását a bajai üzemegységnél, s egyúttal kérte, hogy az új otthonában a DÉGÁZ szerelője helyezze üzembe a; készülékét. Erre a bekapcsolásra, valamint a műszaki biztonsági felülvizsgálatra természetesen sor került, s e tevékenységekért számlázták a kérdéses díjat. Vagyis vélt sérelmének orvoslását kérte a nevezett, aki nemrégen hasonló reklamációval kereste fel a vállalat szolgáltatási főosztályát, amelytől ugyanilyen 1 felvilágosítást kapott.* SZERKESZTŐI ÜZENETEK Ozv. Németh Istvánná, Szabadszállás: Soraiból sajnos, nem derül ki, hogy előleget, vagy foglalót követel-e vissza, ezért röviden ismertetjük a két fogalommal kapcsolatos főbb jogi tudnivalókat. Az előleg visszajár, akár az eladó, (akár a vevő tekint el a tervezett adásvételtől. Ha ennek során költségek merülnek fel. melyek bizonyíthatók is, akkor az a fél, akinek a társa visszalépett, kártérítésre tarthat igényt. Ami a foglalót illeti, azt írásban kell rögzíteni. Ha az üzlettől a vevő.lép vissza, akkor az eladó tulajdonába kerül á foglaló. Ha azonban az eladó gondolja meg magát, akkor a foglaló kétszeres összegét kell' Visz- szaadnia a vevőnek. Hári József, Nyárlőrinc: Panaszára válaszolván közölj ülf, hogy lakásgondjai megszüntetésének egyik módja az lenne, ha a községben építene családi házat, melyhez • kedvezményesen kaphatna telketí sőt OTP-kölcsönt is. Amennyiben ragaszkodik korábbi tervéhez.^ vagyis Kecskeméten, szándékozik véglegesen letelepedni, úgy türelmesen kell várnia addig, míg a sok- gyermekes városi családok sorában az ön lakásigényeit is kielégítik. Ez utóbbival kapcsolatban megemlítjük — némi biztatásként §|| hogy a Kecskeméti Városi Tanács V. B. kiemelt feladatként foglalkozik a három, vagy annál több gyermeket nevelő családok új Otthonokba történő juttatásával. Kovács B. Istvánná, Kiskunmajsa: Az érvényben levő rendelkezések értelmében, ha az együttélő szülők mindketten jogosultak « családi pótlékra. azt az apa jogán kell megállapítani. Természetesen az egyedülálló anya jogán is folyósítható családi pótlék. feltéve, ha. ez az összeg magasabb. mint amely a házastársat, megilletné. Tájékoztatjuk meg arról, hogy a házasságban élő nő akkor tekinthető egyedülállónak, ha a férje nyugállományban van, I nyugdíjának havi /isszege nem haladja meg a 727 forintot. (Tsz-tagság esetén ilyen vonatkozásban más Jogszabályok a; irányadók.! * összeállította: Velkei Árpád Kalocsán rágyújtok a gépkocsiban, s el sem szívom a cigarettám, máris Bátyán vagyunk. Tulajdonképpen csak egy gyü- mölcsöskert választja el a falut a várostól. A főúton nagy a forgalom. Szőlőt szállító tartálykocsikat, vontatókat előzünk. De a mellékutcákba még a traktorok sem merészkednek. Tengelyig süppednének a kerékmarasztaló sárban. Körülnézünk a faluban. Az új buszmegálló, a több kilométernyi villanyvezeték, járda jelzi, hogy itt sem áll az élet. Napról napra fejlődik, szépül a 3200 lakosú kisközség. A vendéglő, s a preáizó előtt kerékpárok sorakoznak. Ide tér be, aki éppen szomjas, mert az utcákon egyetlen közkút sincs. Ha jól tudom, Bács- Kiskun megyében nincs több példa erre. Ásott kutak adják a vizet a bátyaiaknak. A talajvíz szintjétől függően eresztik a vödröt a kutakba. Egészségtelen a viz .és sokáig a falubeliek gondolkozása is az volt. „Ha nagyapáinknak jó volt ez a víz, ne-* künk is megteszi” — érveltek néhány évvel ezelőtt is a hidrogló- busz felépítése ellen. Pedig akkor családonként mindössze ezer forintot kellett volna fizetni érte. Nem segített a rábeszélés, a meggyőzés, az egészségügyi felvilágosítás, makacsul kardoskodtak a megszokott, a régi, a rossz mellett. Most útmenti árkok, földkupacok nehezítik a járást a oát/ai utcákban. Több kilométernyi vízvezetéket fektetnek le. Minek köszönhető ez a gyors szemlélet- változás? — Annak, hogy a Duna menti regionális vízműépítés keretében Kalocsáról Bátya határába érkezett a főnyomócső, amelyre majd rákapcsolhatjuk a most készülő helyi vezetéket — mondja Van- csik Márton, a bátyai vízműtársulat elnöke. — Két évi szervezés után az év elején 450 család alakította meg a társulatot. Lassan, nehézkesen haladt a szervezés, elsősorban azért, mert a korábbi ezer forint helyett a víz bevezetéséért most családonként 6700 forintot kell fizetni. Saját magukat okolhatják a többletkiadásért. A Kiskunhalasi Vízmű Vállalat 6 millió 300 ezer forintért vállalta a 16 kilométernyi cső lefektetését. Ennek 20 százalékát az Országos Vízügyi Hivatal fizeti, a helyi tanács pedig 1 millió 650 ezer forinttal''jáftil x,a "költségék3 fedezéséhez. A bátyaiak családonként5 a400' ! forint társadalmi munkát végeznek. A tervek szerint a vízhálózatot 1975 decemberben adják át rendeltetésének. Ha a helyi hálózatot rákötik a főnyomócsőre. naponta 440 köbméternyi vizet fogyaszthatnak majd. Három közkút is lesz a faluban. Hamarosan megoldódik a fok- tőiek vízproblémája is. Árkot ásnak. fektetik a csöveket, s rövidesen itt is elkészül a hálózat. Ha ránézünk a térképre, kiderül, hogy mindkét kisközség Kalocsától délre, illetve délnyugati irányban fekszik, tehát a Duna menti regionális vízműépítés úgynevezett déli szárnyáról van szó. Ez a folyó menti vízműépítés első üteme, vagyis Kalocsa, Bátya, Foktő vízproblémájának megoldása. A második ütemben épülő gerincvezeték pedig a Kalocsától északra fekvő Duna menti kisközségekbe, Úszódra, Dunaszent- benedekre, Géderlakra. Ordasra és Duntapatajra vezeti el a vizet. A Duna menti regionális vízműépítésről a 60-as évek elején készült eredeti tervekben nincs szó a fentebb említett Kpjí ütemről. Mivel a földtani kutatások során kiderült, hogy a folyó menti kisközségek alatt egyáltalán nincs, vagy csak aggasztóan kevés 4 vízadó réteg, logikus volt a gyors elhatározás: parti szűrésű kutakkal, s egy gerincvezetékkel dunai vizet juttatnak a falvakba és Kalocsára. Az igényeket kielégítő napi 10 ezer köbméternyi vízmennyiséghez tíz parti szűrésű kút, tisztítótelep és vas- talanító berendezés szükséges. A nagyszabású munkálatokat évekkel ezelőtt megkezdték, csakhogy közben kiderült, a mintegy 78 millió forintba kerülő létesítményre még a Kalocsai Városi Tanáos által felvett 25 rr'llió forintos hitellel sincs megfelelő anyagi fedezet. Ezért az eredetileg egységes tervet két ütemre bontották. Ezzel magyarázható, hogy a 10 ezer köbméteres kapacitású tisztítóberendezés jelenleg naponta csak 5 ezer köbméter parti szűrésű vizet tisztít. A berendezés másik részét a következő ötéves tervidőszakban építik fel. Foktő mellett a tíz parti szűrésű kút ugyan elkészült, de jelenleg csak négy kút üzemel. A Kalocsától északra fekvő községek ellátását szolgáló 14 kilométeres főnyomócsövet szintén a következő tervidőszakban építik meg. A második ütemben tervezett létesítmények kialakítása mintegy 30 millió forintba kerül. | Mint azt Tamás György, a Kalocsa Városi Tanács műszaki osztályának vezetője mondta, évekkel ezelőtt Kalocsa csak a negyvenszállási öt mélyfúrású kútból kapta a vizet. Az innen nyert vízmennyiség különösen a nyári hónapokban nagyon kevés volt. Ezért a Duna-parton két kutat helyeztek üzembe, s ehhez gyors vastalanító berendezéseket is készítettek. A két kút naponta 2500 köbméter vizet ad a kalocsaiaknak. Jövőre újabb kutak, vasta- lanítók üzembe helyezésével naponta több mint 5 ezer köbméter vizet használhatnak a városban, s ezzel a vízmennyiséggel Foktő és Bátya vízigényét is ki tudják elégíteni. így hamarosan megoldódik a kalocsai ipartelep, s a Széchenyi lakótelep vízproblémája is. A tervek szerint kisegítőként még üzemeltetik a negyvenszállási kutakat is, de továbbfejlesztésük szükségtelen, hiszen a nagy kapacitású parti szűrésű kutak nemsokára bőségesen ellátják vízzel a környékbeli településeket és a" várost. Sándor Béla, a megyei tanács oáZtáíyVezetője 't4^é‘riót<J'tiéi'deked5> probléma, hogy mivel Fajsgngkt nincs vize 8 millió forintért két kutat, hidroglóbuszt és természetesen hálózatot akarnak építeni. A kutatások azonban bebizonyították, hogy a település alatt egyáltalán nincs vízadó réteg. Ezért kézenfekvő megoldás lenne Bátyáról elhozni a vizet. A 8 kilométeres vízvezeték megépítése azonban több mint 6 millió forint ba kerülne, a fajsziaknak viszont erre nincs elég pénzük. Dusnok viszont “felesleges vízmennyiséggel is rendelkezik. Egy műszaki megoldás lehetővé teszi, hogy Dusnokról elvezessék a vizet Fajszra, melynek vezetékét ha összekötik a bátyai főnyomócsővel, akkor így Dusnok is bekapcsolódhat a regionális hálózatba. Ma még senki sem tudja pontosan mgmondani, hogy az 1960- as évek elején született elképzelés mikor válik valóra. A regionális vízmű elnevezésből azóta kistérségi vízmű lett, ami a lényegen semmit sem változtat, mert az igény ugyanaz, mint tizenegy- néhány évvel ezelőtt: meg kell oldani, a Duna menti községek vízproblémáját. Anyagiak kérdése, hogyan haladnak a munkálatokkal. Tárnái László A Néva folyó égre tárulkozó hidjai, a Petropavlovszkij erőd légies tornya és a fehér éjszakák csak egy kis részét képezik azoknak • a nevezetességeknek, amelyekkel vendégeit fogadja az északi szovjet város, Leningrád. A Balti-tengerbe ömlő Néva torkolatától nem messze 1703-ban alapította Nagy Péter cár. Péter- vár hamarosan mint Európa egyik legszebb városa vált nevezetessé. Sok háza és azok együttese építészeti remekmű. A II. világháború folyamán hatalmas károkat szenvedett — megközelítőleg 900 ezer lakosát vesztette el —, de Leningrád poraiból újjászületett, jelenlegtöbb mint 4 millió lakosa van. Világszerte mint hatalmas ipari és kereskedelmi központot ismerik, de múzeumai és könyvtárai — ahol az emberiség kulturális emlékeinek ritka példányait őrzik — messze földön öregbítik hírnevét. / l Észak Velencéje Leningrád
